államháztartás címkéhez tartozó bejegyzések

Küzdelmek, esélyek, balsikerek és sikerek (1.)

Az alternatíva hatalmi kérdés

Ezúttal utánközlésről van szó. A hosszabb írás a Leleplező c. vaskos (kb. 200 oldalas) országkrónika könyvújság ez évi IV. számában, 2014. december 12-én jelent meg nyomtatott formában. A fenti címmel és a következő alcímmel: “Dr. Szabadi Béla az igazság feltárásának egyre népszerűbb magányos harcosa vall önmagáról.” Persze most sem csak önmagáról, hanem önmagáról is, hiszen a közérdekű vonatkozások továbbra  is meghatározóak. A cikket  most blogomban is közreadom,  itt – praktikus okokból – két részletben. (A fotók és a tördelés ugyan eltér, de a tartalom változatlan.) Az írást fontosnak tartom, célszerű tehát, hogy blogom anyagai között is hozzá lehessen férni. Annál is inkább, mert a jövőben minden bizonnyal gyakran fogok rá hivatkozni. Eddig egyébként kapcsolatom a Leleplezővel fordítva működött, blogom újabb anyagaiból ők vettek át. De térjünk rá a cikkre!

————

Magyarországra találóan mondják: KOMP-ORSZÁG. Folyamatosan úton van, végtelenül elhúzódik az utazás, miközben mások már rég megérkeztek. Egy ilyen, mindeddig befejezetlen, egyesek szerint el sem kezdett utazás a rendszerváltás. A komp-ország vezetése először is azért nem akar normatív viszonyokat, mert az nem érdeke. Legalábbis így érzi. Ehhez képest kevésbé jelentős, hogy nem is tudja, hova is kellene az országnak elérnie. A „komp” ma is körbejár a „folyón”, valahol a két part között. Tabukat döntöget, ahelyett, hogy átérne végre a másik partra. Az egyik part – természetesen képletesen – a kádári viszonyok, a másik a piacgazdaság, a komp-ország kormánya számára homályos tartalmú kapitalizmus. A komp-országban évtizedek óta, mióta a nagy utazás elkezdődött, egy értelemben biztosan nem sok változott. Kádár János alatt, amikor a „komp” ki volt kötve, sokáig nem volt, nem lehetett elismert alternatíva. A „komp” anélkül indult el, hogy az alternatívát legalább végiggondolták volna. Ezzel elkezdődött komp-ország céltalan bolyongása. A körbejárást a feladat bonyolultságával magyarázgatták: még senki nem ment át szerintük erről a partról vissza a másikra. Közben más országok egy történelmi pillanat alatt révbe értek. Persze nem virtuálisan, hanem valóságosan.

Idõjárás - Befagyott a Balaton

A komp-ország a sajátos magyar úton. Nem köt ki, évtizedek óta bolyong a két part között

Bővebben…

A forint gyengítésének (tév)útján. A gyökerek

Zavaros vízben jó halászni?

(Magyar közmondás, ezúttal kérdőjellel)

A mondanivaló jobb taglalása kedvéért más alcímmel folyatódik a forint gyengítéséről szóló cikksorozat. A gyökereket kettős értelemben használom, kiindulópontként és a végrehajtó személyek megjelöléseként: úgy is, mint előzményeket (gyökerek), úgy is, mint az előzmények folytatóit, „továbbfejlesztőit” („gyökerek”). Természetesen továbbra sem tévesztem szem elől a korábbi alcímet: Kinek jó ez? Mármint a forint gyengítése.

Matolcsy György Huba. Gyökerek és "gyökerek"

Matolcsy György Huba. Gyökerek és “gyökerek”

Bővebben…

A túlfogyasztás túlélő mítosza

           Matolcsytól Matolcsyig

A Fordulat és reform című munkát a rendszerváltás alapművének szokták tekinteni, holott inkább „kora-dogmatikus” fogyasztásellenes álláspontot, főleg gyakorlatot tükröz. Az igazsághoz tartozik, hogy a sztálini időkben sem vállalták ezt az attitűdöt, hangsúlyozottan ideiglenesnek, a két világrendszer harcából következőnek tartották. Soha nem adták fel azt a tételt, hogy a termelés célja a lakosság szükségleteinek minél teljesebb kielégítése. A sors iróniája, hogy a fogyasztáscsökkentést szokták receptként felírni a pénzügyi világszervezetek a bajba jutott feltörekvő országoknak gazdaságuk szanálására. Ez három  okból is ellentmondásos. Egyrészt azért, mert ne kívánd azt másnak, amit nem kívánsz önmagadnak! Másrészt pedig azért, mert ezekben az országokban különben is alacsony a fogyasztás. Harmadrészt és talán főleg azért, mert lenne más mód a szanálásra. Gátlástalanul érvényesítik e nemzetközi bankok is a követelést, bármi áron, az adósnak akár a legnagyobb kárt is okozva, de „biztosan” be kell hajtani a tartozást.

Elég ritka viszont, ha valaki saját honfitársainak kínálja ezt a perspektívát.

Matolcsy György. Amit lát és amit nem

Matolcsy György. Amit lát és amit nem

Bővebben…

A benzinár alakulása a kormányzati alkalmasság tükre

Merjünk kicsik lenni!

(Kovács László volt külügyminiszter mondása)

A kormány szakmai működéséről Kovács László szocialista politikus mondása jut eszembe: Merjünk kicsik lenni! A mai kormányt képviselő pártok és személyek, bár elhatárolódtak annak idején Kovács László kijelentésétől, a szakmaiságban igazán mernek kicsi lenni. – De ennyire? – kérdezhetjük. Amiben „nagy” a mai kormány, abban kellene kicsinek lennie: ekkora hozzá nem értés és ide nem illő magabiztosság számomra is meglepő, bár személyes tapasztalataim alapján sok mindent előre láttam. A kétharmad nem a szakmai teljesítményből, hanem az előző kormányok teljesítményéből következett, a hatalom így valósággal a mostani kormánypártok ölébe hullott.

A spekulációk ellen, amelyek a nemzeti valutát is folyamatosan célba veszik és az üzemanyagárakat is, a kormánynak fel kellene lépnie. Ez kötelessége és megvannak erre az eszközei. Feladata ellátására azonban nem mutat hajlandóságot. Az ellenzék pedig nem szorítja rá, nem készteti adekvát cselekvésre.  A média (az ellenzéki is) az összefüggések ismerete nélkül, panelek alapján előre igazat ad a kormánynak, sőt a hibás irányba terelgeti. Most a líbiai válsággal kapcsolatban azt híreszteli, nemsokára 400 forintba kerül egy liter benzin. (Az ilyen „hírek” beigazolódása közzétételükkel szokott kezdődni.) A sajtó szerint az Orbán-kormány nem is tehet ez ellen semmit.

Bencsik János (volt) államtitkár: formálisan az ő kompetenciája (volt)

Bencsik János (volt) államtitkár: formálisan az ő kompetenciája (volt)

Bővebben…

A Szabadi-ügy. Politikai indíttatás, célok, eszközök és következmények (1.)

A mindenoldalú válságról és annak kiindulópontjáról

A Nap-kelte 2006. október 18-i adásában ügyvédem, Bárándy György fontos megállapítást tett. Eszerint ügyemmel olyan negatív folyamatok kezdődtek, amelyek egyenes következményeként tapasztalhatjuk a politika szétzüllését – és hadd tegyem hozzá – a gazdaság, a gazdaságirányítás, az államháztartás stb. válságát. A Szabadi-ügy volt a kiindulópont. Bárándy György leszögezte: „ez volt az origója a romlásnak.” A műsorvezető csodálkozott és kételkedett, a megállapítást azzal intézte el, hogy eddig erre nem gondolt, de mindenesetre érdekes a felvetés. Szerintem ez a riporteri válasz és tájékozottság önmagában indokolja, hogy kibontsam a megállapítást, és hogy e lényegi kérdéssel a politika és a sajtó foglalkozzon.

Bárándy György: "ez volt az origója a romlásnak!"

Bárándy György: “ez volt az origója a romlásnak!”

Bővebben…