adósság címkéhez tartozó bejegyzések

Politikai helyzetkép (13). Választás után. Hogyan (NE) tovább?

Zavaros vízben könnyű halászni!
(Közmondás)
Zavaros vízbe sose ugorj bele!
(Közmondás)

A Leleplező c. országkrónika és könyvújság 2018./3. számában   az írás ezzel a tartalomra még inkább utaló címmel jelent meg: “Kritikusan a győzelem után: ígéretes a növekedés, mégis hogyan [NE] tovább!”

Természetesen nemcsak arról lesz szó, hogyan NE tovább, hanem arról is, hogyan tovább! De ezúttal és a további gazdaságpolitikai témájú folytatásokban is elsősorban a szükséges változások elkerülhetetlenségének alátámasztására, tehát a hogyan NE továbbra  összpontosítok. A blog – ahogy eddig is – abban sem azonos a nyomtatott sajtóban megjelent változattal, hogy itt értelemszerűen több a szemléltetési lehetőség. Nincsenek annyira szigorú terjedelmi korlátok és olyan szemléltetési forma is megjelenthet  (és nem csak utalásként), mint a videók. Ezzel a lehetőséggel most is élek. Ezúttal viszont nem bontom kétfelé a cikket, most egyelőre kísérletképpen a cikket a blogon is egy részben adom közre.

Kattintson a képre a nagyításhoz!

Bővebben…

Mondhattok bármit…

Falra hányt borsó

Sajnos tömegnyi olyan fajsúlyos kérdés van, amivel bár a hatalomnak kötelessége lenne megfelelően (tényszerűen, összefüggéseikben, következményeikben) foglalkoznia, mégsem teszi. Feladatuk lenne a kormányzás belső és a külső kontrolljának megteremtése és működtetése, „többnyire” ez sem valósul meg. Biztosan kevesebb lenne az ilyen gond, ha – a harsány nyilatkozatok és főleg az eredménytelenség ellenére is – nem maradt volna fent a liberális szemlélet: az állam, a kormány, a politika, a parlament és a sajtó ne tehetne azt, amit akar.

Ha nem válogathatna kénye-kedve szerint, mit is lásson el. Milyen „póttémákat” találjon magának az elhanyagolt, ám értelemszerűen ellátandó témák helyett. Mit vigyen félre kötelező feladataiból és/vagy mit rázzon le teljesen.  „Szabadon” dönthet arról is, mit tegyen mások gondolataival. Mi legyen az, amit hajlandó kisajátítani a kívülről jövő gondolatokból, de úgy, mintha ő találta volna ki. (Ld. a Kis Gömböc meséjét, de most a valóságban.) E törekvés jegyében saját igényeihez alakítja (leegyszerűsíti, primitivizálja) az átvett (elvett) gondolatokat, mintegy „lefordítja” saját frazeológiájára. És közben „természetesen” más összefüggésbe is helyezi, és más értelmet tulajdonít neki. Ezzel egyszersmind „pacifikálja” is azokat.

Kóka János, Szijjártó Péter

Kóka János és Szijjártó Péter diplomaták és delegációtagok Szingapúrban, 2015-ben.
(Forrás: ATV)

Bővebben…

A forint gyengítésének tévútján. A kibogozatlan hatások (2. folytatás)

2000 és 2009 között akár 80 000 (!)  milliárd forinttal több lehetett volna a megtermelt forrás!  (Nem csak elméletileg…)

Az előző rész folytatása itt következik! A cikk végén – ahogy egy ideje teszem – a mostani résszel kiegészítve közlöm a teljes, meglehetősen hosszú cikksorozat sémáját és az egyes folytatások elérhetőségeit. Ott hagytuk abba, hogy bemutattam: 1989 és 2011 között Magyarország produkálta a leggyengébb teljesítményt a V-4 országok között.(3. ábra).

Tovább vezetve az adatokat, a kedvezőtlen tendencia tulajdonképpen folytatódik az utóbbi években. A visegrádi országok (V-4) között az egyetlen változás Csehország viszonylatában következett be: itt a 2009-es adathoz, általában a mélyponthoz képest hasonlóan csekély volt a növekedés, mint Magyarországon. A tendencia azonban nem változott, nem közeledtünk a csehekhez sem. Érdekes módon Lengyelország volt az egyetlen V-4 ország, ahol 2009-ben nem következett be visszaesés, 1,6 százalékos növekedés történt. A legnagyobb mértékben Magyarországon esett vissza a nemzetgazdasági teljesítmény, itt 6,8 százalékkal csökkent, míg Csehországban és Szlovákiában 4,4, illetve 4,9 százalékkal.

A gazdasági növekedés a V-4 országokban, 2010–2013

Növekedés a V-4 országokban, tábla

Bővebben…

Az egyszemélyes stratégiai döntések (Gripenek, Paks stb.)

Tiéd az ország, magadnak építed! (A Rákosi-korszak jelmondata)

A Gripenek, a Nemzeti Színház, a Művészetek Palotája, az autópályák, az MTV új székháza,  a négyes metró, a kormányzati negyed, a stadionok (két ciklusban is), a Kossuth tér, a MOL-részvények, a Malév, a földgáz-elosztó cégek, a Főgáz, egy szénbánya és Paks. És még sorolhatnám. A kisebbekről sem feledkezzünk meg: például az értelmetlen, csúnya, de azért jó drága Időkerékről.

A több részesre tervezett írásban egyszemélyes (egy személy által hozott) beruházási és államosítási (állami kivásárlási) döntésekről, körülményeikről és következményeikről lesz szó. Az első és a második Orbán-kormány időszakaira összpontosítva, amit a folyamatos aktualitás mellett a már eleinte is látványos (Gripenek) és azóta fokozódó vonzalom (Paks) indokol. Ugyanakkor a múlt példái és rövid értékelései sem hiányoznak, ahogy ez a fenti előzetes felsorolásból kitűnik. Annál is kevésbé hiányozhatnak, mert nem személyekkel, hanem az általuk képviselt bizonyos jelenségekkel, magatartással, kormányzással van bajom. Hibának tartom tehát, ha úgy lehetne tenni, ahogy most Paks kapcsán is tesznek általában, mintha ma kezdődne valami és mintha az egyik oldal tenne ilyeneket. Sajnos a kifogásolt gyakorlatnak igen hosszú múltja van, bár a negatív jelenségek kétségtelenül sűrűsödni látszanak.

Orbán Viktor és Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin (Forrás: Híradó)

Orbán Viktor és Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin (Forrás: Híradó)

Bővebben…

Devizahitelesek. A „nagy ugrás” előtt

Hic Rhodus, hic salta!

(Latin közmondás)

A kérdéskörrel évek óta foglalkozom, számos ehhez kapcsolódó írásom és videóm fent van a blogomon. Körüljártam, mi lehet a megoldás. Hosszú ideje igyekszem megfejteni a kormány (és az ellenzék) devizahitelesekkel kapcsolatos látszólag értelmetlen politikáját, a kommunikáció érthetetlennek látszó megnyilvánulásait, a bankok preferálását a bajba jutott (juttatott) devizahitelesekkel szemben és ezek motívumait. Eközben fokozatosan és folyamatosan sok tényt és összefüggést feltártam és feltárok, a kormány helyett, hiszen ezeknek a kérdéseknek a tisztázása és megoldása mindenekelőtt a kormány és apparátusa, szakértői, holdudvara feladata lenne. Csakhogy – bár kötelességük lenne – mélyebben nem szívesen foglalkoznak a kérdésekkel. A „nagy ugrás” elmaradása vagy elhalasztása ezt újfent igazolja.

Varga Mihály: elmaradt ugrások

Varga Mihály: elmaradt ugrások

Bővebben…

Megkésett felvezető egy már elindult cikksorozat elé

Kötelező feladatok, amelyekkel a kormány nem akar foglalkozni

Ebben a cikksorozatban, aminek első része már megjelent,  néhány olyan problémára kívánom felhívni a figyelmet, aminek megoldása – bár a kormányok kötelező feladata lenne – még mindig várat magára. Sőt többnyire a kiinduló helyzet tisztázásáig sem jutott el a mai kormány, ahogy elődei sem, pedig e problémák megoldása nélkül kilábalásra és fenntartható növekedésre nem lehet számítani.

A beindításnak feltételei vannak

A beindításnak feltételei vannak

Bővebben…

Mennyivel kell csökkenteni az áram és a földgáz árát?

A magyarok építhettek arra a dologra (?!), amiben nagy rutinjuk van (Bajnai Gordon miniszterelnök 2010-ben)

Folytassuk tehát a témát; a “kell-e csökkenteni kérdése után” tekintsük át azt is, hogy mennyivel kell. Ott hagytuk abba az előző cikkben, hogy a magyar gazdaság egyik sajnálatos sajátossága a már három évtizede rendkívül magasnak számító árszintemelkedés.

Az inflációban is, ma is Európa egyik legrosszabb mutatóját produkáljuk. Ennek egyik oka, hogy a kormányok gazdaságpolitikai elgondolás híján részben az inflációval működtetik a gazdaságot, teszik elviselhető mértékűvé a költségvetési hiányt, vesznek vissza jövedelmeket. Ez különben az egyik legkevésbé hatékony, nagy károkat és veszteséget okozó gazdaságpolitikai eszköz. Ez is egyike azon “dolgoknak”, amire Bajnai Gordon lelkesítően utalt. Jobb persze, mint a „fejre állás”, de sokkal rosszabb, mint az érdemi gazdaságpolitika.

Fogyasztói árindexek, ábra

Bővebben…

Helyzetfeltárás és kiút helyett propaganda. Parlamenti vitanap az adósságról

Az a baj, hogy az elvtársak elhiszik a saját propagandájukat!
(Rákosi Mátyás)

Rogán Antal frakcióvezető, gazdasági bizottsági elnök és kerületi polgármester (Fidesz) javaslatára, 2012. november 6-án parlamenti vitanapot tartottak. A Magyar Országgyűlésben, miközben a vitanap címét nem sikerült a magyar nyelv szabályai szerint és érthetően megfogalmazni: „Kit terhel a felelősség – az államadósságról és annak okairól”. Az persze kihámozható, hogy a felszólalásoknak a felelősségről, az okokról és az államadósságról kellett szólniuk.

Sok újat vagy újszerűt nem hallhattunk, sőt az okokról egyáltalán nem volt szó. Nagyrészt a szokásos egyoldalú propaganda folyt az előadókból. Szinte hihetetlen, hogy saját elfogult és a felszínen mozgó propagandájukat el is hiszik. Ahogy Rákosi Mátyás idején.

Matolcsy György: vajon kire figyel?

Matolcsy György: vajon kire figyel?

Bővebben…

Akar-e a kormány IMF-megállapodást? Félrehallások és figyelemelterelések (2. folytatás)

Legalább nem ártani!
(Etikai alapelv)

Bármi áron? És bárkinek a kárára?

Azzal kell kezdenem, hogy bár ne lett volna igazam. Időben felhívtam a figyelmet, hogy az ellenzék három baloldalinak nevezett pártja az IMF-megállapodás bármi áron való megkötésére való felszólításaival oda vezeti a kormányt, ahova az menni akar. És ami még rosszabb, védtelenné teszi az országot és a lakosságot akármilyen megszorítással szemben. Ez pedig megengedhetetlen, hiszen egyetlen párt sem akarhat rosszat saját népének, de elég könnyű felfogni, hogy ezzel árt. Márpedig ha nem képesek feldolgozni a helyzetet és érdemi kiutat kidolgozni, legalább ne ártsanak.

Ellenfeleink vagy partnerek? Az EU és az IMF vezetői

Ellenfeleink vagy partnerek? Az EU és az IMF vezetői

Bővebben…

Akar-e a kormány IMF-megállapodást? Félrehallások és figyelemelterelések (1. folytatás)

Egyetlenegy probléma sem oldható meg azon a tudatossági szinten, amelyen az keletkezett

(Albert Einstein)

Elébe mentek: duplán vágnak

Valósággal elébe mentek az IMF javaslatainak, de teljesen értelmetlenül, hiszen a páratlan megszorítások és sarcok ellenére sem képzelhető el, hogy valamilyen újabb megszorítások nélkül is megállapodna az IMF és az EU a hitelről. Ha e téren – és ha lehet ilyet mondani – „mások előtt járunk” (valójában mögöttük), az a mi bajunk és ostobaságunk. Természetesen csak akkor ostobaság, ha az ország érdekeiből indulunk ki. Szűkebb érdekek szempontjából akár racionális is lehet, de az ilyen megközelítés egy normális országban szóba sem jöhetne.

Nemzetközi Valutaalap: elnök és szóvivő. Mintha ikrek lennének

Nemzetközi Valutaalap: elnök és szóvivő. Mintha ikrek lennének

Bővebben…