4-es metró címkéhez tartozó bejegyzések

Politikai helyzetkép (13). Választás után. Hogyan (ne) tovább?

Zavaros vízben könnyű halászni!
(Közmondás)
Zavaros vízbe sose ugorj bele!
(Közmondás)

 A migráció és a szuverenitás után most elsősorban a gazdaságra összpontosítok. Izgalmas kérdés: hogyan tovább a gazdaságban? Illetve az is, ha ezt megfordítjuk: hogyan NE tovább? Időszerű is a kérdés: most, a választás után és a jövő évi két újabb választás előtt indokolt lenne legalább elgondolkodni ezen. Persze nemcsak ezért, hanem a jóval gyorsabb és kiegyensúlyozottabb előrehaladás érdekében is. Tisztában vagyok azzal, hogy sokak számára a fenti kérdés, nem kérdés. Az eredményekkel annyira elégedettek, hogy az ő számukra egyértelmű: csak így tovább! Azt viszont aligha tudnák részletezni, konkrétan mit is értenek a folytatáson. Valójában arra gondolhatnak, hogy feltétlenül bíznak a kormányban, a kormány személyzeti politikájában, a ki tudja, milyen út helyességében, A kormány ügyeibe ma is beleszóló Matolcsyban és másokban. Tehát hogy mindent rábíznának a kormányra és holdudvarára, jelképesen sem akarnának állást foglalni abban, hogy mire szól a kormány felhatalmazása. Kitöltetlen csekket adnának a kormánynak. Nem foglalkoznak semmivel, ami kritikára és kételyekre adhat és ad okot. Sokan vannak, de nyilvánvalóan nem elegen. Egyedül nem tudnák biztosítani a stabil kormányzást. És az sem lényegtelen, hogy visszahúznak, nem inspirálnak megújulásra.

55 államtitkár eskütétele. Elöl a minisztereik (MTI, Szigetváry Zsolt)

Bővebben…

Politikai helyzetkép (10). Választás 2018

Zavaros vízben könnyű halászni!
(Közmondás)
Zavaros vízbe sose ugorj bele!
(Közmondás)

Egy évvel ezelőtt indítottam el blogomban, illetve a Leleplezőben azt a cikksorozatot, amiben a „választás 2018” kimenetelére összpontosítva a politikai helyzet összetevőit igyekeztem feltárni. (A Leleplezőben nem minden folytatás jelent meg, ezért egyes számozások e két helyen eltérnek egymástól.) Nem könnyű a feladat, hiszen a zavarosság és a zavarossá tétel a politikai helyzetnek különösen az egyik jellegzetessége. És ma még inkább, mint korábban. (A mottók utalnak arra, hogy a politika legitim és illegitim részvevői miért szerethetik a zavaros viszonyokat, de arra is, miért veszélyes ez a vonzalom rájuk nézve is, hát még az országra.) Most is megpróbáltam a dolgok és összefüggések mélyére hatolni, korábbi megállapításaimat továbbvinni, miközben ezúttal is eleve fenntartással kezeltem az állandóan hangoztatott közhelyeket. (Pl. a rendszerváltás megtörténtéről.) Igyekeztem kivonni magam az agymosó propaganda torzító hatásai alól. Csak a tényeknek, a tapasztalatoknak, a logikának, a józan észnek hittem. A cikksorozat és a mögötte álló kutatás célja nemcsak a helyzet és a folyamatok bemutatása, hanem a „választás 2018” kimenetelének előrejelzése is volt, illetve bizonyos kockázatok tisztázása.

A parlament (Wikipédia, fotó: Ivanhoe)

Bővebben…

Politikai helyzetkép (3). A rezsimek jellegzetességei

Zavaros vízben könnyű halászni!
(Közmondás)
Zavaros vízbe sose ugorj bele!
(Közmondás)

Magyarországon nem történt meg a rendszerváltás, ami – mint az előző részekben is láthattuk – nem feltételezés, hanem bizonyosság.  Az előző rendszer helyett újabb rendszer NEM jött létre. Új rendszer helyett “speciális igényekre”  épülő rezsimekről beszélhetünk. De ez persze nem jelenti, hogy  ne találkozhatnánk időnként bizonyos rendszerelemekkel. Annak ellenére, hogy a  zavarosság és az ehhez nem illeszkedő oktondiság tekintendő általánosnak. (Ld. a fenti mottókat!)

Elvétve lehetnek rendszerelemek. De milyenek!?

Nálunk azonban ami hiányzik, az maga a rendszer. Ezen nem sokat változtat, ha itt-ott találkozhatunk ilyen-olyan rendszerelemekkel. Ezek azonban ritkán terjednek ki a gazdaság vagy a társadalom egészére (pedig ez lenne a lényeg), inkább azon belül, egy-egy – többnyire kisebb – részterületen lehetnek és/vagy inkább utólag, belemagyarázás, megideologizálás útján „jönnek létre”. Ráadásul a mindennapi gyakorlat szempontjából nagyrészt kontraproduktívak.

Lentner Csaba: “Az újjászevezett Magyar Állam közpénzügyi gyakorlatát tudományos rendszertanba foglaltam”. Utólag.

Bővebben…

A szennyvíztisztító. Az egyik fővárosi “állatorvosi ló”

A szennyvíztisztító ürügyén (is) 1989 és 2012 között a fővárosban a csatornadíjakat 530-szorosukra (!) emelték

A szennyvíztisztító olyan felelőtlenül előkészített, több szempontból nem értelmes, rosszul megvalósított fővárosi beruházás, amit jelentős részben EU-s pénzből finanszíroztak. Ezt a pénzt ingyen pénznek nevezték, holott – a fővárosi vezetés később közölt álláspontja szerint – nincs ingyen ebéd, tehát potya pénz. Ők viszont nem bántak gondos gazdaként ezzel a pénzzel, amit az EU pénzmegvonással és bírsággal honorált. Ennek pótlására „vonták be” ISMÉT a lakosság pénzét, mert hiszen  velük ellentétben a lakosságnak nincs ingyen ebéd… Mondták ezt akkor, amikor  hosszú évekkel ezelőtt, (gondolatban) készülve a szennyvíztisztító majdani megépítésére, hozzáláttak a csatornahasználati díj (brutális) emelésének.

a-viz-es-a-csatornadij-alakulasa-budapesten Bővebben…

Dugódíj (4). Tarlós István Budapest élén

“Dugjuk” vagy kiszolgáljuk a fővárosiakat? Fenyegetjük vagy képviseljük választóinkat?

Triviálisan, de stílszerűen (hiszen a dugódíjról is szó van) fogalmazok.”Dugjuk” vagy kiszolgáljuk a fővárosiakat?  Fenyegetjük, kioktatjuk választóinkat, megsarcoljuk a fővárosi lakosokat, az utazási kedvezményre jogosultakat, az autósokat, a budapesti agglomerációban élőket, szolgáltatásokat szűkítünk, járatokat ritkítunk, megszüntetünk? Vagy inkább gondolkodunk és ellátjuk azt, amire bizonyára vállalkoztunk? Ha nem lenne egyértelmű, ez nem más, mint a főváros és a fővárosi lakosok érdekeinek folyamatos és következetes képviselete, és a főváros elvárható színvonalú működtetése, többek között a fővárosi közlekedés rendszereinek elvárható színvonalú működtetése.  Ehhez alapvetően két – egymással is összefüggő – feltétel tartozik: források és megfelelő irányítás (eltökéltség, felkészültség, stratégia). Ma sajnos mindkettőben nagy a hiány: az utóbbiban talán még nagyobb. Olyannyira, hogy a vezetés mintha a saját feladatait sem ismerné és/vagy nem igazán “erőltetné”.

Tarlós, Orbán embere

Orbán Viktor és Tarlós István. Mi lesz a fővárosiak érdekképviseletével?

Bővebben…

Dugódíj (3)

Elkeseredésében
Mi telhetett tőle
Nagyot ütött botjával
A szamár fejére
(Petőfi Sándor:
Megy a juhász a szamáron)

Az előző részt ott hagytuk abba, hogy az elhatározott lépésekről (ld. előző részek) eleve tudható, hogy alkalmatlanok. Ezért tehát nem kellene ezeket erőltetni. Azóta viszont sajnálatos módon újabb értelmetlen és alkalmatlan „megoldási” ötlettel találkozhatunk: a járatritkítással. Amennyiben ugyanis a kormány mégsem biztosítaná azt a pénzt és tartósan, ami a BKV működtetéséhez még szükséges, ezzel szeretnének megpróbálkozni. Arról nincs szó, hogy jóval kisebb többletpénzre lenne szükség, ha a 4-es metrót (pontosabban nem azt, hanem ráadásul annak szűkített és életképtelen első szakaszát) nem építik meg.  Bár ez rövid szakasz, de tengernyi pénzt emészt fel működtetése, miközben forgalma alapján soha nem fog megtérülni. És vajon kit sújtana ez az intézkedés?

Tarlós István főpolgármester interjút ad az [origo] hírek rovatának Budapesten, a Városházán.

Tarlós István levelet írt a miniszterelnöknek. A baj nem ez, hanem a levél tartalma (Fotó: origo.hu)

Bővebben…

A dugódíj (2)

Eltalálta szarva közt a tőgyét
(Magyar szólásmondás)

A dugódíj bevezetésének eldöntésével és a fővárosi közlekedési kedvezmények „felülvizsgálatának” javaslatával, a Tarlós István vezette fővárosi közgyűlés „közmondásosan” cselekedett. Ahogy egy régi mondás a magabiztosan hozott, de alapjaiban helytelen és abszolút téves lépéseket és következményeiket kifejezően leírja: a fővárosi közgyűlés „eltalálta a szarva közt a tőgyét”. Nem először persze. Bárhova is célzott, AZT  A CÉLT, amit állítólag vagy feltételezhetően akart, nem fogja eltalálni. Nem könnyű ugyan látni, mit is akar valójában megcélozni, hiszen a „hivatalos” indokon túl számtalan kimondott és ki nem mondott, helyesen vagy pontatlanul megfogalmazott, sejtetett cél kavarog a testület tagjainak fejeiben, kijelentéseiben. E „szétspriccelő” célokban közös viszont megvalósításuk „eredményessége”: bizonyára egyiket sem sikerül eltalálni. A közlekedési és az ennek ürügyén kigondolt célok, valamint a „megoldások” „nem igazán akarnak” találkozni, mivel nincsenek összhangban.  Erre később derülhet  csak fény, mivel formálisan és/vagy tartalmilag nincsenek hatásvizsgálatok. Következésképpen így nem lehet megelőzni – egyébként elkerülhető – károkat és veszteségeket az amúgy pénzhiányos fővárosban.  A 4-es metró beruházása ezt hatalmas méretekben illusztrálja, a bevezetésre váró (?!) dugódíj pedig nagy méretekben illusztrálhatja. Ha mindenek ellenére bevezetnék.

Dugódíj (Forrás, dehir.hu)

A dugók fő oka a nem a forgalom, hanem a szervezetlenség és az összehangolatlanság (Fotó: dehir.hu)

 

Bővebben…

A dugódíj (1)

SARC-politika, SACC-politika, gittegylet

Sajnos – mondja a főpolgármestersemmit nem lehet tenni a dugódíj bevezetése ellen. – Csak meg kell nézni azt a szerződést, amit Demszky kötött az EU-val. (Ezt az indítványát aztán, ugyanabban az interjúban megismétli. Szívesen megnézném, de vajon hol lehet és mikor? Miért nem hozzák nyilvánosságra, ha egyszer hivatkoznak rá?) Az EU ragaszkodott ahhoz – folytatja Tarlós István főpolgármester –, hogy legyen dugódíj.  Ha mégsem vezetnénk be, akkor az EU nyilván visszakéri a támogatást, amit a 4-es metróra (M4) adott. A főpolgármesteri kommunikációval van azonban egy kis probléma: ha lesz dugódíj, az EU akkor is alkalmazhat ún. korrekciót, mivel a szerződésnek van még legalább egy olyan pontja és az építésnek több olyan gondja, amiről nem beszél a főpolgármester, de ami alapot ad az EU-nak, hogy korrekciót alkalmazzon.

Tarlós és Orbán (Fotó: origo.hu)

Tarlós és Orbán. Megbeszélik a dugódíjat és az utazási kedvezmények felülvizsgálatát? (Fotó: origo.hu)

Bővebben…

Küzdelmek, esélyek, balsikerek és sikerek (2.)

Itt folytatódik a néhány napja a blogban elkezdett cikk, ami 2014. december 12-én, a Leleplező c. könyvújságban jelent meg. Ott egy, itt két részletben; a második egyben a befejező rész.  Tehát a folytatás:

————-

Az alternatíva egyébként akkor is hatalmi kérdés, ha kézenfekvő, miből állna, ha egy-két „húzásból” meg lehet valósítani. Ilyen volt a helyzet pl. 1848-ban, vagy 1956-ban, 1867-ben, amikor könnyen átlátható volt, mit kellene tenni.

Hatalmi kérdés is

De ez így van akkor is, ha az alternatíva szükségessége el van fedve. Ha annyira bonyolult (bonyolulttá, összekuszálttá van téve) a helyzet, hogy az alternatíva szükségessége, de főleg mibenléte nem kézenfekvő. A hatalom alternatívával szembeni zsigeri félelme ugyanis akadályozza a helyzet feltárását, a következtetések levonását és kimondását, közreadását. Az alternatíva lehetőségét is tagadják, amit a kusza helyzet megkönnyít.  2006-ban ezért nem vezetett a Gyurcsány-kormánnyal szembeni elemi erejű elégedetlenség e kormány bukásához. Hirtelen szembesültek azzal: mit is kellene tenni a régi recept helyett. És persze nem tudták. (Ideológia és alternatíva hiányában álltak meg az utcai események.)

Gyurcsány Ferenc, origo

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. 2006 őszén az utcai tiltakozások alternatíva hiányában nem vezettek a kormány bukásához. (Fotó: origo.hu)

Bővebben…