Sport kategória bejegyzései

Vasárnapi boltzár. Mibe kerül nekünk ez a kormányzás? (2)

Vasárnapi boltzár: hol a gazdasági kormányzás?

Mibe kerül nekünk ez a kormányzás? Ezt a kérdést folyamatosan feltehetjük, én fel is szoktam tenni. Amikor a Malév megszüntetésének átgondolatlanságáról és azokról a károkról írtam, amelyek nem érdekelték a kormányt az anyag címe is nagyrészt ez volt. (Malév: mibe kerül nekünk ez a kormányzás?  ) Most a vasárnapi boltzár feloldásával kapcsolatban érdemes ismét az ötletelésen alapuló erőszakos intézkedés áráról beszélni, hiszen erről a kormány most sem akar hallani, sőt úgy tesz, mintha ilyenről nem hallott volna. Ahogy a kötelező hatásvizsgálatokról sem hallott és a jelek szerint az ellenzék sem. Vagy a sajtóval együtt (ld. pl. Kálmán Olga és a többiek) nem értik, ennek lényegét. Most a vasárnapi boltzár feloldása kapcsán újra a bejegyzés címében teszem fel a kérdést: mibe kerül nekünk ez a kormányzás?

Spar (Forrás, pestisracok.hu)

Kevés a kapacitás, de a hét egy napján tétlenül hever(t)

Bővebben…

A Nézőpont Intézet nem publikus (VIP) jelentése. Mit bizonyít?

A Nézőpont Intézet egy pillanatra kilépett a szürkeségből

Az a legnagyobb baj, hogy az elvtársak elhiszik a saját propagandájukat!
(Rákosi Mátyás)

Az egyik internetes portál „birtokába került”(?!) a Nézőpont Intézet nem publikus közvéleménykutatásáról szóló VIP-jelentés. A megrendelői kör számára készült ún. VIP-jelentéseket a megrendelői körnek szokták megküldeni, azt legfeljebb részben teszik nyilvánossá. Ez szerintem könnyen megérthető, hiszen ezeket a kutatásokat a megrendelőktől kapott pénzekből finanszírozzák és ezek a munkák adják többnyire a nyereséget is. A Nézőpont Intézet végül is nagy figyelmet keltett februári jelentését a kormányzat rendelte meg, a vizsgálat irányait nyilván a kormányzat határozta meg. (Más aligha lett volna képes – ez most nem dicséret! – ilyen „csokrot” összeállítani.) A kész anyaggal ezúttal is a megrendelő rendelkezett. Eddig tehát semmi rendkívüli nincs abban, ami februárban történt, ez még nem hír. Hír, sőt állítólagos szenzáció úgy lett belőle, hogy a történetet titokzatosnak tüntették fel, és telerakták szubjektív, bizonyíthatatlan és a gyakorlattól eltérő részletekkel, spekulációkkal. A „kikerülés” pedig látnivalóan nem volt ellenére a kormánynak, olyannyira nem, hogy kiszivárogtatásra gondolhatunkEgy másik nyertes a Nézőpont Intézet rengeteget szereplő robotosa, a cég vezérigazgatója, Mráz Ágoston Sámuel, akit eddig szürkeség és unalom lengett körül. Maga is meglepődhetett, hogy – ha másoknak köszönhetően is, de – szakmai izgalmat volt képes kelteni.

Mráz Ágoston Sámuel

Mráz Ágoston Sámuel vezérigazgató: végre szakmai izgalmat keltett

Bővebben…

A dugódíj (2)

Eltalálta szarva közt a tőgyét
(Magyar szólásmondás)

A dugódíj bevezetésének eldöntésével és a fővárosi közlekedési kedvezmények „felülvizsgálatának” javaslatával, a Tarlós István vezette fővárosi közgyűlés „közmondásosan” cselekedett. Ahogy egy régi mondás a magabiztosan hozott, de alapjaiban helytelen és abszolút téves lépéseket és következményeiket kifejezően leírja: a fővárosi közgyűlés „eltalálta a szarva közt a tőgyét”. Nem először persze. Bárhova is célzott, AZT  A CÉLT, amit állítólag vagy feltételezhetően akart, nem fogja eltalálni. Nem könnyű ugyan látni, mit is akar valójában megcélozni, hiszen a „hivatalos” indokon túl számtalan kimondott és ki nem mondott, helyesen vagy pontatlanul megfogalmazott, sejtetett cél kavarog a testület tagjainak fejeiben, kijelentéseiben. E „szétspriccelő” célokban közös viszont megvalósításuk „eredményessége”: bizonyára egyiket sem sikerül eltalálni. A közlekedési és az ennek ürügyén kigondolt célok, valamint a „megoldások” „nem igazán akarnak” találkozni, mivel nincsenek összhangban.  Erre később derülhet  csak fény, mivel formálisan és/vagy tartalmilag nincsenek hatásvizsgálatok. Következésképpen így nem lehet megelőzni – egyébként elkerülhető – károkat és veszteségeket az amúgy pénzhiányos fővárosban.  A 4-es metró beruházása ezt hatalmas méretekben illusztrálja, a bevezetésre váró (?!) dugódíj pedig nagy méretekben illusztrálhatja. Ha mindenek ellenére bevezetnék.

Dugódíj (Forrás, dehir.hu)

A dugók fő oka a nem a forgalom, hanem a szervezetlenség és az összehangolatlanság (Fotó: dehir.hu)

 

Bővebben…

A budapesti olimpia. Ürügy vagy naivitás?

Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba (Epheszoszi Hérakleitosz, i. e. 535–475)

A görög filozófus nagyjából kétezer ötszáz éve az állandó változást akarta hangsúlyozni. El sem tudta talán képzelni, hogy lesz majd egy olyan ország és egy olyan kor, ahol és amikor szinte megáll az idő. Ahol 14 éve nem kétszer, hanem – átvitt értelemben természetesen – sorozatosan belelép a szinte ugyanolyan folyóba az aktuális kormány. Ráadásul ugyanúgy: felkészületlenül és megoldatlan, súlyos gazdasági problémák közepette, továbbá krónikus forráshiánnyal küszködve jelentkezik grandiózus rendezvények megvalósítására. Amikor életbevágó ügyekre sincs állítólag pénz. Amikor milliók élnek szegénységben. Szerencsére addig még nem juthatott el, hogy “át kelljen úsznia a folyót”, vagyis meg kelljen rendeznie az eseményt. De a pályázatok és a jelentkezéshez kapcsolódó előkészületek eddig is roppant sokba kerültek, hát még mibe kerülne a megvalósítás!?

Bővebben…

Tényleg mi is lett a beléptető rendszerekkel?

Falra hányt borsó?

Deutsch és Csányi vitája sem hozott tisztább képet. Ugyan évekkel, 12 évvel a beszerzés után, de legalább  érintették a beléptető rendszerek sorsát,  továbbra sem ismerjük viszont sem a teljes igazságot, sem a beszerzett eszközök végső állapotát. Nem tudjuk, egyáltalán alkalmasak voltak-e arra, amire vették, tehát a renitens nézők kiszűrésére? Vagy a vásárlók azonosítására eleve alkalmatlanok voltak?  Nem világos, miért vásárolták meg a stadionfejlesztések előtt előre a beléptető rendszereket? Drágán vásároltak-e? Azt sem tudjuk: végül is mi lett velük? Még mindig raktárban lennének, noha 13 év alatt erkölcsileg teljesen amortizálódtak? Vagy már kidobták őket? Vagy ezt-azt alkatrészként „elsóztak” a kb. ötmilliárdos „cuccból?” Arról sincs hír: ez a raktárba helyezés rendben van-e, megfelel-e a vagyongazdálkodás követelményeinek?  És még egy sor (KÖLTŐI) kérdést fel kellene tenni. El lehet-e egyszerűen „felejteni” súlyos kérdéseket és következményeket, mintha azok nem is lettek volna? Majd előhúzni azokat, leegyszerűsítve, jópofizva?

Deutsch Tamás az Egyenes beszédben

Deutsch Tamás az Egyenes beszédben

Bővebben…

Állami beruházások leállítása

A politika és a szakma nem kifogásolja?!

Egymásnak adják át az alkalmatlan technikákat a különböző kormányok. A Rákosi-korszak után egy időre szünet következett és tanították is, hogy mennyire helytelen és nem hatékony „megoldás” a beruházások leállítása. (Ld. pl. kettes metró.) Még kényszermegoldásnak sem jó. A lekötött tőke ugyanis tétlenül hever, az objektum átadásáig nem hoz semmilyen hasznot. Aztán a Kádár-korszakban ismét elkezdték alkalmazni és sajnos ma is alkalmazzák. Mint valami jól bevált megoldást.

A Kossuth tér felújítása. Így fog kinézni évek múlva is?

A Kossuth tér felújítása. Így fog kinézni évek múlva is?

Bővebben…

Összefogás és kirekesztés

Össze kellene fogni – mondják, miközben mutyira gondolnak. Mi zárja ki a KÖZÉRDEKŰ összefogást?

Időről időre kampány indul az összefogásért. Mivel az összefogás általában elmarad (hogy MIKOR NEM, arról is írok), ahogy lenni szokott, a magyar nép válik a bírálat tárgyává. Erre ugyan sokszor rászolgál, de most biztosan nem. Megindul a pocskondiázás újabb hulláma: a magyarok soha nem tudtak összefogni! – állítják a médiában, különböző eseteket előadva és minősítve. De miért a magyarokról beszélnek és nem az igazi okról, a magyarországi politikáról és rendszerváltásról, amikor huszonegy éve mindig pártok közötti hatalmi összefogásra, nagykoalícióra gondoltak? És nem valamiféle népfrontra. Kezdődött ez az első szabad választással, amikor az egyértelmű eredmény ellenére nagykoalíciót akartak (a vesztesek). A hatalom mindenekelőtt?

Egy összefogás: a budapesti olimpiáért

Egy összefogás: a budapesti olimpiáért

Bővebben…

Levél Kubatov Gábornak

Kubatov Gábor úr
elnök
FTC

Tárgy: az FTC gazdálkodása (reálisan)

Tisztelt Elnök Úr!

Mindenekelőtt fogadja gratulációmat az FTC elnökévé való megválasztása alkalmával. Kívánom, hogy sikerüljön megbirkózni a nehézségekkel, megtalálni az ideális finanszírozási megoldásokat, semlegesíteni – legalább egy időre – az ellentétes érdekeket.

Egyetértek Elnök Úrral abban, hogy ennek alapja a helyzet feltárása lenne. Ez szolgáltatná az információkat a múlt megismeréséhez és minősítéséhez is. Kiderülne például, hogy 10 éve is önálló költségvetést állítottak össze a szakosztályok, de valamiért erről – a jelek szerint – „leszoktak”, leszokhattak.

Kubatov Gábor nagy kihívás előtt

Kubatov Gábor nagy kihívás előtt

Bővebben…

A sport nálunk tényleg üzlet. Főleg a politikának

A kettős mérce bűvöletében

Semmiből nem tanulunk, újból és újból ugyanazt – kissé más csomagolásban ugyan, de – lenyelet a „vállalkozói politika” az országgal. Nagykoalíciót alkotva. Hibátlan megoldásokat viszont, amelyek nem állnak a politika érdekében, kipécéznek és bűncselekményként igyekeznek beállítani. Pedig ott tényleg megtörtént a sportfinanszírozás üzleti alapokra helyezése és úgy, ahogy a világ fejlettebb régióiban. (Ld. az FTC finanszírozását 1998–2001 között.)

Tarlós István: új irány?

Tarlós István: új irány?

Bővebben…

Egy újabb tévút: tizenegymilliárd forint a világjátékokra

Ismét egy tévút: a világjátékok rendezése.  Budapest Gödöllővel pályázik a 2017. évi világjátékokra, amire 11 milliárd forint költségvetést állított össze. A főváros kétmilliárdot (eredetileg ötöt kért a rendező) biztosít Tarlós István külön keretéből (?!) , a kormány ötmilliárdot ad ugyancsak a közpénzekből. Vajon mennyi, hány milliárd megy el ebből pályázásra, makettekre,utazásokra és előkészületekre? Amikor a fővárosban állítólag semmi értelmesre nem telik. A tévút, amiben maguk sem hihetnek: a magasztos cél felpörgeti a főváros fejlesztését, holott annak magától kellene mennie. Nem a világjátékok fogják megmozgatni a gazdaságot, miközben újabb pénzeket visznek el fontos szükségletektől.

Bővebben…