Ahogy erről már szó volt, a cári család meggyilkolása mellett – sőt még azelőtt – megkezdődött a többi Romanov likvidálása is. Na de ki tekinthető Romanovnak? Ebben az elfogadott terminológia és a bolsevik felfogás esetenként különbözik egymástól. Az elfogadott hivatalos terminológia szerint a Romanovok közé nem minden rokont sorolnak. Ha a feleségben uralkodói vér csörgedezik, akkor ő is és a tőle való leszármazottak is természetesen Romanovok. Ha viszont morganatikus házasságról van szó, tehát „rangon aluli” a házasfél, akkor sem ő, sem a leszármazott nem tekinthető Romanovnak. Ezen az sem változtatott, ha az ilyen (morganatikus) házassághoz az uralkodó a házasságkötés előtt hozzájárult, vagy azt utólag elismerte. Hiába kapott ilyenkor grófi vagy hercegi címet és hozzá birtokot a feleség. Az engedélykérés viszont kötelező volt, ha erre nem került sor, a férjet általában száműzték. Ez történt Mihail Alekszandrovics nagyherceggel is 1912-ben. Az első világháború kitörésekor engedte meg II. Miklós öccse kérésére, hogy hazamenjen Oroszországba és ismét a hadseregben szolgáljon. A cár később megenyhült és grófnői címet adományozott a nagyherceg feleségének. Az élet aztán úgy hozta, hogy II. Miklós Mihail Alekszandrovics javára mondott le. És a nagyherceg lett az első a kivégzett Romanovok sorában. Rajta és ismerősein próbálták ki a likvidálási terv elgondolt technikáit.
Makszim Gorkij kiállt Leninnél egy általa becsült Romanov életéért (iz.ru)
Bővebben… →
Kategória: Berija, Kísért a múlt, Politika, Történelem
Címke: "élő zászló", A. M. Vlaszov, Adolf Joffe, Alekszandr Jakovlev, Alekszandr Kolcsak, Alekszandra Fjodorovna, Alekszendr Uljanov, Állami Kincsestár, Almaznij fond, alternatív szocialista forradalmak előkészítése, Ausztria-Magyarország, balkáni, balkáni szlávok, békefeltételek, berlini béke, Bjeloborodov, bolsevikok, Borisz Bazsanov, Bosznia, breszt-litovszki béke, Brezsnyev, brill, brilliánsok, Bulgária, bumerán, Capri, cári család, Carszkoje Szelo, Churchill, civilizáció, Cseh Légió, Cseka, csekista, Cseljabinszk, diplomáciai válság, Dragutin Dmitrijevics, Efraim Szkjanszkij, első világháború, eszerek, evakuál, export, fegyverszünet, Fegyvertár, Fekete Kéz, Ferenc Ferdinánd, Ferenc József, Filipp Zadorovszkij, Filippov, folyamat, forradalmár, forradalom, Georgij Csicserin, Georgij Konsztantyinovics, Goloscsokin, Gorbacsov, Gorbunov, gyémánt tár, Hercegovina, Horvátok és Szlovének királysága, Hruscsov, I. Péter Karagyorgyevics, I. Sándor Karagyorgyevics, I. Sándor Obrenovics, II. Miklós, II. Vilmos, III. Sándor, Irkutszk, Iszak Rodzinszkij, Ivan Fjodorovics Popov, Ivan Szmirnov, Jagoda, Jekatyerinburg, jekatyerinburgi alternatív forradalom, Jugoszlávia, Jurovszkij, Kappel, Karagyorgyevics, kasszafúró, Katonai Forradalmi Bizottság, kémfőnök, kénsav, kivégzés, Klavgyija Novgorodceva, Klavgyija Tyimofejevna, Komintern, Kommün, Kommunarka lőtér, Konsztantyin Mjacsin, Koppenhága, Kovalcsenko, központi hatalmak, Kreml, Kreml kórháza, Krím, Kun Béla, Leleplező, Lenin, Lenin "utaslistája", leplombált vagon, Likova, likvidálási terv, lividálás, Makszim Gorkij, Makszim Litvinov, megbízólevél, merénylet, merényletek, Mihail Alekszendrovics, Mihail Medvegyev (Kudrin), Mojszej Urickij, monarchia, morganatikus, Moszkva, munkatábor, nagyherceg, napló, Narodna Obroda, National Tinende, német-orosz különbéke, Németország, nép ellensége, Népakarat, Népbiztosaok Tanácsa, Népbiztosok Kis Tanácsa, NKVD, Novogyevicsi temető, Nyikolaj Nyikolajevics Dzsonszon, Nyikolaj Tolmacsov, Obrenovicsok, OGPU, okkupáció, orosz hadsereg tisztje, összeesküvés, Összoroszországi Végrehajtó Bizottság (ÖVB), ösztönzés, P. M. Bikov, Perm, Petrograd, Pjotr Vojkov, Pjotr Znamerovszkij, Politechnikai múzeum, politikai bizottság, pravoszláv egyház, puccs, Radzinszkij, rangon aluli, rehabilitációk, reváns, Rigai béke, Rolls-Royce, romanov, Romanovok, Scotland Yard, Snirja, szabad préda, Szafarov, széf, személyes motiváció, szerb állam, szerbek, Szerbia, Szergej Kirov, Szergo Berija, szevetségi személyi nyugdíjas, Szibériai Forradalmi Katonai Bizottság (FKB), színjáték, Szokolov, Szolovjov ügyész, szovjet tervek Európa leronanására, szovjethatalom, Sztálin, Sztálin titkára, Szverdlov, terrorista, terrorszervezet, Tisza István, titkos szerződés, Tobolszk, tömeges terror, Törökország, törvényen kívül helyezés, Trockij, Trockij-archívum (USA), Truman, túszok, Tyumenyben, ultimátum, Ural, Uráli Területi Szovjet, ürügy, V. A. Ivancsenko, V. M. Hrusztaljov, Vajdaság elcsatolása, Vaszilij Jakovlev, vereség, Viktor Pepeljajev, Vlagyimir Dmitrijevics Boncs-Burevics, vörös komisszár, Vrangel, Zinovjev, „Krasznij bogatir”
Zavaros vízben könnyű halászni!
(Közmondás)
Zavaros vízbe sose ugorj bele!
(Közmondás)
KIT KÉPVISEL AZ ELLENZÉK?
2019. október 13-án ismét választ az ország. Ezúttal az önkormányzati választásokra kerül sor: az ország megválasztja a helyi és a nemzetiségi önkormányzati képviselőket, valamint a polgármestereket, a fővárosban a főpolgármestert. Az önkormányzati választásoknak is nagy a jelentősége az ország szempontjából, különösen a főpolgármester megválasztásának Budapest egyedülálló fontossága miatt. Azt kellene elérni, hogy legalább olyan felkészültségű és kvalitású, a magyar választók érdekében legalább annyira eljáró jelölteket válasszanak meg önkormányzati képviselőknek és polgármestereknek, főpolgármesternek, amilyenek eddig voltak. Nem mintha nem kellene és nem lehetne javítani, sőt sokat javítani az összetételen, de az legalább ne romoljon. A mostani önkormányzati képviselők és polgármesterek ugyanis általában legalább ismerik azt, amit el kell(ene) látniuk. (Vannak persze, mint mindenütt, kivételek: az ellenzékben is. Ilyen a XIII. kerületi polgármester, akinek a tevékenysége mintául szolgálhatna.) De vajon mi várható az ellenzék forszírozott együttes megjelenésétől?
Kálmán Olga műsorvezető is bejelentkezett (facebook.com)
Bővebben… →
Kategória: Devizahitelek, Forintleértékelés, Gazdaság, Kísért a múlt, Külkereskedelem, Médiaszerep, Migráció, Nyugdíjak, Politika, Politikai helyzetkép, Történelem
Címke: "nyugatiak", "rendszerváltó politika", . Sámuel, áder jános, agresszivitás, alacsony szakmai színvonal, alaptalan ígéret, állami vagyon, alternatíva, alulértékeltség, Antall-kormány, árul, áruló, ATV, Bajnai Gordon, Bajnai-kormány, Barroso, bírói függetlenség, Bokros Lajos, Bolgár György, bonyomulás, Budapest, civil szervezetek, Czeglédy Csaba, Demeter Ervin, demokrácia, demokrata, DK, Dobrev Klára, egészségügy, elkerülhető hibák, ellenzék, ellenzéki politizálás, elmegy a "falig", energiaszolgáltatók, EU-s támogatások, európai családi pótlék, Európai Egyesült Államok, európai minimálbér, európai minimálnyugdíj, Európai Parlament, évente 20 ezer milliárd forint kár, export hajszolása, extenzív növekedésre való berendezkedés, fairtás, fantázia, fékek és ellensúlyok, felkészültség, Feltétel Nélküli Alapnyugdíj, Feltétele Nélküli Alapjövedelem, FNA, fogyasztás lebecsülése, főpolgármester, Fordulat és reform, forint, forrásoldal, főváros, függés elfogadás, függésre való berendezkedés, fura csapat, Gál Zoltán, gazdasági koncepció, gazdaságpolitika, Gorbacsov, Grósz, Gyurcsány Ferenc, Gyurcsány-kormány, hajbókolás, hajléktalanok, handabandázás, hiányok, Horn Gyula, Horn-kormány, Horn-Kuncze-kormány, ifjabb Lomnici Zoltán, infostart.hu, ipar felszámolása, íratlan szabály, jegybankelnök, jövőkép hiánya, Kabul, Kálmán Olga, kamikáze-kormány, Karácsony Gergely, képviseleti demokrácia, Kétfarkú Kutya Párt, Kína, kiszolgáltatottság, költési oldal, komp-ország, kormány, Kórozs Lajos, Kossuth tér, Kovács László, közterület, KSH, külföld, külföldi függés fennmaradt, külső beavatkozás, Kun Miklós, Kúria, liberális, magyargyalázó, Margitsziget, Martonyi János, másfél millió munkahely, Matolcsy György, MDF, MDNP, Medgyessy-kormány, megszorítás, megszorítási panel, merjünk kicsik lenni, mögöttes szándék, Molnár Gyula, momentum, Mráz Ágoston Sámuel, mszmp, MSZP, multik megadóztatása, mutyi, NDK, nem negyedik hatalmi ág, Németh Miklós káderei, nemzetiségi képviselő, Nemzetközi Valutaalap, NGO-k, nyomás, önként és dalolva, önkormányzati, önkormányzati képviselő, Orbán Viktor, Orbán-kormány, ortodox, ortodoxia, Pető Iván, politikai korrektség (PC), portási szerep, Prága, program, rémhírterjesztés, rendszerváltás, rendszerváltók, rendszerváltoztatás, s, saccolgatás, sajtó, Schmuck Erzsébet, Schulz, sodródás, Surányi György, szabadság, Szabó Iván, SZDSZ, Szekeres Imre, Szociális Európa Program, szovjetek, szuverenitás ellen, termőföld, tétlenkedés, Timmermans, Torgyán, túlfogyasztás, Ujhelyi István, unortodox, valós szándék, végrehajtói szerep, Világbank, Zugló
Zavaros vízben könnyű halászni!
(Közmondás)
Zavaros vízbe sose ugorj bele!
(Közmondás)
A két mottó most sem változik, hiszen a bennük megfogalmazott intelmeket ezúttal sem vették figyelembe. Zavaros a víz, ami csábít a “halászásra”, sőt a zavaros vízbe való bele-beleugrálásra. Ráadásul nem is az irányítók teszik ezt, hanem a holdudvar túl ambiciózus és a helyzetet gyakran át nem látó emberei. (Főleg az ún. kormányközeli televíziókban: M1, Hír TV.) És ugye – ahogy egy harmadik közmondás rámutat – “vak tyúk is talál szemet!” Most is találnak, de nem azt, amit kellene! Ez a jelenség nem mai keletű, emlékezhetünk, hogy a 2018. évi országgyűlési választáson kezdődött a holdudvar nyomulása, de akkor sikerült leállítani és az ügyet elsimítani. Akkor az ellen léptek fel, hogy a migráció legyen a kulcstéma. A kulcstéma nem változott, maradt (helyesen) a migráció, de akkori akciójuk nyilván nagyon sok elvesztett szavazatba került. (Politikai helyzetkép (10). Választás 2018)
Európai választások. (Forrás: europarl. europa.eu)
Bővebben… →
Kategória: Aktuális, Kísért a múlt, Politika, Politikai helyzetkép, Történelem
Címke: a forint alulértékeltsége, Angela Merkel, Bajnai Gordon, Czeglédy Csaba, Demszky Gábor, DK, Dobrev Klára, EEÁ, EP-választás, EU, Európai Egyesült Államok, Fidesz, Fidesz-KDNP, Gyurcsány Ferenc, határőrség, Hír TV, ifjabb Lomnici Zoltán, Jobbik, Kórozs Lajos, Leleplező, lisszaboni szerződés, LMP, M1, Macron, migráció, minimálbér, minimálnyugdíj, momentum, Mráz Ágoston Sámuel, MSZP, multik megadóztatása, munkaerő, Novák Katalin, nyugdíjasok, politikai elfekvő, Ronald Reagan, Schöpflin György, Szolidaritás, Takács Albert, Tarlós István, tét, újgyarmatosítás, Ujhelyi István
II. Miklós mindent feltett a háborúra, és mindent elvesztett
Most egy hosszabb összefüggő anyagrészbe kezdek bele, ami több folytatáson is áthúzódik. Ennek első eleme március 12-én jelent meg a Leleplező c könyvújság 2019./1. számában. Más sorszámmal (15.), mivel a hosszú részeket a blogon eddig gyakran többfelé osztottam. Most viszont a teljes folytatást egyszerre közlöm.
Az alábbiakban és a továbbiakban szó lesz a végkifejletről: a cári család likvidálásáról. De nem állok meg itt, igyekszem feltárni, mi történt a Romanov-rokonsággal és kik tekinthetők itt is és ott is a fő felelősöknek, illetve fő végrehajtóknak. A cári család lemészárlásáról folyamatosan megemlékeznek a történészek és a médiumok, a Romanov-rokonság szisztematikus kiirtásáról viszont alig esik szó. Holott az általános terror egymással összefüggő eseményeiről beszélünk, ezeket mindenekelőtt együtt érdemes vizsgálni. Az együttesen szemlélt események sora arra utal, hogy Lenin és helyettese, egyúttal riválisa, Jakov Szverdlov (1885 – 1919) a kivégzésekről előre tudtak. Mi több, bizonyára ők adták ki a parancso(ka)t. A később elkövetkezőkben igyekszem pótolni a Romanov-rokonok likvidálásáról és azok változatos végrehajtási módjairól szóló hiányzó tényeket, és bemutatni, hogyan bántak el azokkal a Romanovokkal, akik nem, vagy csak későn akartak kimenekülni az országból. Természetesen szó esik majd a cári család kivégzéséről is, de főképpen annak olyan momentumairól, amelyek újdonságot jelenthetnek, vagy amelyek az ügyek és a személyek megítélését eldöntő fontos kiegészítésekkel, pontosításokkal szolgálnak.
A cár és családja 1913-ban. (Wikipédia.) Egyikük sem menekült meg a kivégzéskor?
Bővebben… →
Kategória: Aktuális, Berija, Gazdaság, Kísért a múlt, Politika, Történelem
Címke: a forradalom ördöge, abszolutizmus, Achívum, Alekszandr Gucskov, Alekszandr Kerenszkij, Alekszandr Protopopov, Alfred Redl, államcsíny, Anglia, Anton Gyenyikin, báború, Balkán, balkáni háborúk, Bebesi György, befolyási övezetek, békevágy, birodalmi érdekek, Bosznia-Hercegovina, Bruszilov, bukás, Bulgária, cár, cári család, cárné, csehek, Cseka, Csuzima-szoros, duma, Dzerzsinszkij, első világháború, ENSZ Titkárság, Erich von Falkenhayn, februári forradalom, fegyverkezés, fegyvermentesség, Fjodor Martensz, flotta, forradalom, Frederiksz, FSZB, függetlenség, Galícia, gazdasági fejlődés, Georgij Atarbekov, Georgij Lvov, Gergely-naptár, gyarmatosítás, háborús jóvátétel, haderő, hágai békekonferencia, hajóhad, halál, Hans Niels Andersen, Hruscsov, II. Miklós, II. Vilmos, III. Sándor, Jakov Bljumkin, japánok, Jekatyerinburg, Julián-naptár, kalandor, Kelet-Közép-Európa, Kelet-Poroszország, kémkedés, kétfrontos háború, KGB, kiválási törekvések, kivégzés, Kolakovszkij altiszt, kölcsöntők, kolonializáció, könyvújság, Korea, koronázás, Közép-Ázsia, különbéke, Kun Miklós, Kurill szigetek, legyőzhetetlenség, Leleplező, Lenin, leszerelési világkonferencia, liberális, Magyarország, Maria Fjodorovna, Maurice Paléologue, Max Hoffmann, mellszobor, Mihail Alekszandrovics Boncs-Burevics, Mihail Alekszejev, Mihail Muravjov, Mihail Rodzjanko, Mjaszojedov, Mogiljov, monarchia, mozgósítás, Múlt-kor, Nagy Imre, nagyherceg, nagyhercegnő, Németország, Nobel-békedíj, Nyikolaj Batyusin, Nyikolaj Golicin, Nyikolaj Ivanov, Nyikolaj Nyilajevics nagyherceg, Nyikolaj Ruzszkij, Ohrana, Olaszország, öntudatra ébredés, orosz birodalom, orosz-japán háború, összeesküvés, Osztrák-Magyar Monarchia, ov, Pallas Nagy Lexikona, pánszlávizmus, para-szabadkőműves, Pavel Zavarzin, Petrograd, Pjotr Durnovo, pogromok, Port Arthur, Portsmouth-i Békeszerződés, program, Przemyśl, Pszkov, puccs, Ramon Mercader, Raszputyin, Románia, Romanov-dinasztia, Romanov-ház, Romanovok, Schlieffen-terv, Sir George William Buchanan, Stirlitz, szabadkőműves, Szahalin, Szergej Kulikov, Szergej Mihajlovics nagyherceg, Szergej Szazonov, Szergej Trufanov, Szergej Witte, Szergo Berija, szláv nacionalizmus, szlávok, szlovákok, Sztálin, Szuezi-csatorna, Szverdlovszk, Távol-Kelet, területi gyarapítás, területi megcsonkítás, Theodore Roosevelt, Törökország, Trockij, vasútfejlesztés, vereség, Vlagyimir Dzsunkovszkij, Vlagyimir Szuhomlinov, Walter Nicolai, X. Keresztély
Zavaros vízben könnyű halászni!
(Közmondás)
Zavaros vízbe sose ugorj bele!
(Közmondás)
A két mottó – ahogy ebben a cikksorozatban megszoktuk – továbbra is változatlan. Nem csoda: a zavarosság csábítása és lehetséges következménye most is a kiindulópont. A zavaros körülmények miatt elég nehéz észrevenni, hogy évtizedek óta (Grósztól napjainkig) a gazdaságpolitika ideológiája és paneljei hasonlóak maradtak. A következmények is. A gyenge forinttal például valójában ma is főleg a külföldet támogatjuk! A cikk nyomtatott változata a Leleplező könyvújság 2019./I. számában, márciusban jelent meg. A cikkhez képet értelemszerűen van néhány formai eltérés, mindenekelőtt a számozásban. (A nyomtatott változat sorszáma: 11, a blogos változaté: 18.)
A gyenge és tovább gyengített forinttal (is) a külföldet támogatjuk!
Tovább folytatódik a hogyan [NE] tovább kérdésének tárgyalása. Az előző részben a forint alulértékeltségének azokat a kárait számszerűsítettük, amelyek a külkereskedelemben keletkeznek. A forint alulértékeltségét a vásárlóerőparitás (vásárlóerő) és az árfolyam egymáshoz való viszonyával fejeztem ki. „Hatalmas a különbség a két mutató értéke között: 2017-ben a vásárlóerőparitás (vásárlóerő) alapján egy eurónak 191 forintba kellett volna (éves átlagban) kerülnie, viszont 309 forintos (közép)árfolyamon számolták el a valóságban.” (A pontos értékeket ld. az előző folytatásban!) „A dollárnál még nagyobb volt az eltérés a két átszámítási eszköz között. 2017-ben vásárlóerőparitáson átlagosan 139 forint volt egy dollár, a valóságban átlagosan 274 forint.” (Nem a piac alapján, hanem a kormány és az MNB szándékaival és asszisztenciájával összhangban.)
Pozsgay Imre (Fotó: Alfahír). Pozsgay a gazdaságban is lebontotta (eltüntette?) a rendszert
Bővebben… →
Kategória: Aktuális, Gazdaság, Kísért a múlt, Külkereskedelem, Nyugdíjak, nyugdíjrendszer, Politika, Politikai helyzetkép, Történelem
Címke: 20 ezer milliárd forint, A gazdaságpolitika missziója az egyensúlyteremtés, A HÁLÓ, a külföld, abszurd árfolyam, adóreform, alulértékeltság, Antal László, Antall-kormány, arányosság, árfolyampolitika, Asztalos László, Bajnai Gordon, Bauer Tamás, behozatal, Bihari Mihály. HNF, Bíró Zoltán, Bod Péter Ákos, Bogár László, Bokros Lajos, Bolgár György, Botos Katalin, Csath Magdolna, Csillag István, egészségügyi járulék, egyenleg, életszínvonal, elkótyavetyél, ellenzék, elpazarol, első Orbán-kormány, eltüntet, értelmetlen beruházások, export, exportkényszer, extenzív, félig nyitott gazdaság, Fordulat és reform, gagyi-termék, gazdaságpolitika, Gombár Csaba, Grósz Károly, Gulácsi Gábor, György László, Gyurcsány Ferenc, Hahn Endre, Hankiss Elemér, haszonélvező, hatásvizsgálatok, hatékonysági probléma, Hazafias Népfront, Herczog László, Hévízi Gyógyfürdő, import, importkorlátozás, ingatlanadó, Innovációs és Technológiai Minisztérium, intenzív, Járai Zsigmond, Juhász Pál, kamikáze-kormány, kártékony, KDNP, Kényszerpályák, keresztfinanszírozás, Király Zoltán, kivétel, kivitel, koalíciós kormány, koalíciós kormányzás, Kocsi Ilona, Kocsis Györgyi, költőpénz, Kopátsy Sándor, kormány, Kormányzati Stratégiai Elemző Központ, külkereskedelem, külkereskedelmi aktívmum, lakossági fogyasztás, lebont, Lengyel László, Mádi László, magyar csoda, main stream, Marosán György, Matolcsy György, Medgyessy Péter, megszorítások, Mihail Gorbacsov, MNB, Molnár Lajos, Nagy Róza, Nagy Tamás, Németország, nyugdíj, Oblath Gábor, öngondoskodás, Orbán Viktor, panelek, Pannon Puma, pazarlás, pénzszivattyú, Pénzügykutatási Intézet, Pozsgai Imre, reálgazdaság, reform, rendszer, rendszerváltás, Riecke Werner, Semjén Zsolt, stratégia, Surányi György, Szalai Erzsébet, Századvég Kiadó, SZDSZ, szent tehenek, tabu, Tardos Márton, tévút, tévutak - Az új nomenklatúra, Tölgyessy Péter, túlélő teória, túlfogyasztás, új osztály, Várhegyi Éva, Vásárhelyi Mária, Vértes András, veszteség
Sok lehetőséget hagytak kihasználatlanul a központi hatalmak hadvezetései. A többes szám indokolt, hiszen 1916-ig ott, ahol különböző országok hadseregei együtt ténykedtek, ott külön-külön működtek parancsnokságaik, vezérkari főnökségeik. Így volt ez főleg Galíciában, ahol ebből az irányítási önállóságból különböző nehézségek származtak. Például több katona és nagyobb tartalék kellett ugyanolyan feladat ellátásához, míg Max Hoffmann szerint az antant kezdettől élt a szoros koordinációból adódó előnyökkel.
A “marne-i csoda”
Max Hoffmann mindenekelőtt a Kelet Fronton felfedezett lehetőségekről ír, a Nyugati Front kudarcait – kevés kivételtől eltekintve – nem vizsgálja. A marne-i vereséget sem, ami már a háború elején bekövetkezett és ami után a vezérkari főnök, a Schliffen-tervet átdolgozó, aktualizáló (ifjabb) Helmuth von Moltke (1948 – 1916) vezérezredes kénytelen volt megválni pozíciójától. II. Vilmos császár (1859 – 1941) leváltotta és helyére Erich von Falkenhaynt (1861 – 1922) nevezte ki. Moltke komoly hibákat követett el már a nyugati támadás előkészítésében. Engedve II. Vilmos császár nyomásának és eltérve a Schliffen-tervtől, meggyengítette a jobb szárnyat és további csapatokat rendelt a másodlagos balszárny erősítésére. Hogy ezzel megvédje Dél-Németországot egy esetleges francia betöréstől. Aztán menet közben keletre küldött – noha ott nem kérték – két hadtestet, hogy úrrá legyenek az orosz támadáson. (Enélkül is úrrá lettek volna.) Ez tovább gyengítette a jobb szárnyat. A meggyengítéshez képest Moltke túl gyorsan haladt előre, szeptember elején már látótávolságra jutott Párizshoz. Egy dombról látni lehetett az Eiffel-tornyot. Moltke vezérezredes Párizs és a győzelem kapujában állt. A német sajtó lelkendezett. A katonák azonban a gyors előrehaladásban kimerültek, a csapatok közötti távolság megnőtt, ami helyenként lehetetlenné tette közöttük a kommunikációt.
Helmuth Johannes Ludwig von Moltke (1848 – 1916) megnyerhette volna a háborút, de elszalasztotta a lehetőséget (Die Zeit)
Bővebben… →
Kategória: Aktuális, Berija, Kísért a múlt, Politika, Történelem
Címke: 75 hadosztály, a háborút elvesztettük!, Alekszendr Szamszonov, Antant, árulás, August von Mackensen, beásta magát, breszt-litovszki béke, Bruszilov-offenzíva, bukaresti béke, Conrad von Hötzendorf, Dobrudzsa, Erdély, Eric von Fankelhayn, Erwin Rommel, felmorzsolás, Felség, franciák, Fritz Haber, Galícia, Görögország, harci gáz, Havasalföld, Iasi, idegösszeomlás, II. Miklós, Jászvásár, káosz, Kelet-Poroszország, Keleti Front, kétfrontos háború, Kövess Hermann, különbéke, Magyarország, Marne, marnei csoda, Max Hoffmann, Mazuri-tavak, Moltke, németek, Nyugati Front, Olaszország, Oroszország, Osztrák-Magyar Monarchia, Párizs, Redl, Richard Hentsch, Románia, semlegesség, Szaloniki, Tannenberg, taxi, tengeralattjáró háború, Tisza vonaláig, Törökország, új Schlieffen-terv, Varsó, vasútépítés, Verdun, világháború, Ypern
Redl: a megbízója buktatta le?
Most pedig folytassuk a nagyjából 100 éve történtekkel, amelyek annyiban is érdekesek számunkra, hogy ezek is a cikksorozat címében megjelölt téma időbeli és „oksági” előzményei. Különösen ez utóbbiak szempontjából fontos az a kérdés, amiről Max Hoffmann (1869 – 1927) vezérőrnagy, az I. világháború egyik legnagyobb stratégája és a Keleti Front vezérkari főnöke könyvet írt Elvesztegetett lehetőségek címen. Ha kihasználták volna a központi hatalmak ezeket a lehetőségeket, akkor akár győzhettek is volna, de legalábbis tisztességes békével ért volna véget a Nagy Háború. Ezek között van olyan, amit Hoffmann nem említ. Ez Redl gyors leleplezése lett volna.
Redl még hadnagyként. (Fotó: alchetron.com)
Bővebben… →
Kategória: Berija, Kísért a múlt, Politika, Történelem
Címke: 75 hadosztály, Abwehr, Adalbert von Sternberg, Alfred Redl, Andrej Jegorov, anyagias, Ausztria, Bécs, bolsevik párt, búcsúlevél, Dobai Péter, Egon ERwin Kissch, első világháború, forgatókönyv, FSZB, Galícia, Gempp, Georg Hansen, Himmler, hírszerzés, homoszexualitás, k.u.k., károk, kémelhárítás, KGB, Lajkov, lehallgatás, Lenin, Max Hoffmann, Mitrofan K. Marcsenko, Moszkva, mozgósítás, mozgósítási terv, nemzet művésze, Nicolai, Nürnbergi per, Oroszország, osztrák szakértők, osztrák-magyar, osztrák-magyar birodalom, pénzéhség, poste restante, Prága, Przemyśl, Redl ezredes, Ronge, Schlieffen-terv, Sebastian Kurz, semleges, Szabó István, Szentpétervár, Szerbia, Szergej Lavrov, Szerov, szívinfarktus, szmers, szovjet hírszerzés, szuperkém, támogatás, titkosszolgálat, ujjlenyomat, Valerij Hrisztoforov, Varsó, vasútfejlesztés, vezérkar, Wallenberg, Walter Schellenberg, Wilhelm Canaris, zsarolás
Zavaros vízben könnyű halászni!
(Közmondás)
Zavaros vízbe sose ugorj bele!
(Közmondás)
Mint már korábban írtam: gesztusok kellenek. Hogy mi helyett? A rétegek egymás ellen ugrasztása helyett és a keresztfinanszírozás (ld. később) helyett. Bár a mostani nemzeti konzultáció ugyan nem témája jelen írásnak, de mivel kapcsolódik a cikkben felvetett problémákhoz, nem tehetem meg, hogy kicsit később röviden még egyszer ne reflektáljak. Jelentősége miatt mindenképpen célszerű lenne erről majd egy önálló anyagban írni. Mert amit mindenképpen fel kell vetni: nem így kellett volna ezt előkészíteni. (Kezdve azzal, hogy arról kellene szólnia, ami a konzultáció fő kérdése. Amivel indítanak. Ez pedig a népességfogyás, aminek két eleme van, de a továbbiakban csak az egyikről esik szó: a születésekről. Mi van a népességfogyás még döntőbb okával: a halálozások rendkívül magas számával? Az egészségügyi állapottal, a nyugdíjasok viszonyaival, a rövid élettartammal és a még rövidebb egészségesen leélhető élettartammal stb.? Szerintem ezeket a kérdéseket egyesítve, egy csomagban kellene rendezni. És akkor kevésbé lenne szó arról, hogy egyes rétegeket kedvezményeznek, másokat pedig diszpreferálnak. Eléggé avítt és főleg nem hatékony módszer az, ha rétegeket egymás ellen fordítanak. Az ország szuverenitásának megvédése idején pedig egyenesen meghökkentő. Hiszen a nemzetet össze kellene kovácsolni. Egyébként pedig, ha ez a konzultáció mégis a családról szólna, ahogy az élőbeszédben mondják, annak a fiatal házasokon és a gyerekeken kívül a nyugdíjas nagyszülők is a részei. A gyereknevelés is gyakran az ő reszortjuk. Tehát akár így, akár úgy, szerintem nem kis hiba az emberek csoportjainak egymás elleni kijátszása.)
Novák Katalin családügyi, vagy inkább babaügyi államtitkár
Bővebben… →
Kategória: Adósság, Aktuális, Gazdaság, Nyugdíjak, Politika, Politikai helyzetkép, Történelem
Címke: 136 milliárd forint nyereség, 888.hu, ára, babaügyi államtitkár, Bogár László, családügyi államtitkár, Csath Magdolna, Debreczeni József, devizahitelesek, erő, fairtás, forintosítás, GDP, gesztusok, Gyurcsány Ferenc, Gyurcsány-kormány, halálozások, Hillary Clinton, Járai Zsigmond, járulékcsökkentés, keresztfinanszírozás, kettős keresztfinanszírozás, kormány, kultusz, Margitsziget, Matolcsy György, migráció, MNB, Mráz Ágoston Sámuel, Nagy Imre, nagyszülők, nemzeti konzultáció, népességfogyás, Novák Katalin, nyugdíjalap, önértékelés, Orbán Viktor, Orbán-kormány, rendszer, rendszerváltás, rétegek, Rétvári Bence, rezsim, rezsimek, születések, Tarlós István, teniszstadion, tranzakciós illeték
Zavaros vízben könnyű halászni!
(Közmondás)
Zavaros vízbe sose ugorj bele!
(Közmondás)
A kormánypártoknak mindkét esetben a legjobb eredményre van szükségük ahhoz, hogy stabilan tudjanak kormányozni és hogy meg tudják őrizni az ország szuverenitását és viszonylag dinamikus fejlődését. Az önkormányzati választásokon belül – mondanom sem kellene, de a választás óta látottak alapján mégis kell! – meghatározó jelentősége van a budapesti főpolgármester- és önkormányzati képviselői választásnak. De nemcsak a választási eredmény számít, hanem a jövőbeli munka és eredményesség is.
Tarlós István. Kit képvisel? (Fotó: origo.hu)
Bővebben… →
Kategória: Aktuális, Budapest, EU, Jog, Politika, Politikai helyzetkép, Történelem
Címke: Andor László, Barroso, eb, funkcionális analfabéták, gazdaságirányítás, Gazdaságkutató Intézet, gazdaságpolitika, Gyurcsány Ferenc, ki kicsoda, Kovács László, Matolcsy Györg, merjünk kicsik lenni, Mráz Ágostaon Sámuel, MSZP, Navracsics Tibor, rendszerváltás, stratéga, szájer józsef, Századvég Gazdaságkutató Intézet, szuverenitás, Tarlós István
Az előző részben megkezdett Wallenberg-ügyet és Wallenberg sorsának bemutatását Szerov emlékiratai alapján folytatjuk. Wallenberg kivégzése is azon ügyek közé tartozik, amit alaptalanul Berija nyakába varrtak. Kényelemből és a felelősség áthárítása céljából. Sajnos ez a módszer nemcsak a politikában lett szokásos gyakorlat, hanem a történelemtudományban is. És nemcsak a Szovjetunióban, hanem másutt is, nem utolsósorban Magyarországon. Ráadásul olyan gyakorlat, ami a mai napig fennmaradt. Erre példaként most a Történelmi blog c. újság egyik cikkét hozom fel. Az önmagát főszerkesztőként megjelölő történésznek, Harmat Árpád Péternek e tárgyban levelet írtam, amiben felhívtam figyelmét arra, hogy milyen képtelenségeket ismételget. Választ nem kaptam, így a levelet közérdekűsége miatt alább olvashatják.
Wallenberg (Time Magazin). Likvidálását is Berijára fogták
Bővebben… →
Kategória: Berija, Jog, Politika, Történelem
Címke: Abakumov, akadémikus, állambiztonsági miniszter, Belügyminisztérium, Berija, Blohin, Brezsnyev, Bulganyin, Ehrenburg, emlékirat, gulag, Harmat Árpád Péter, hírszerzés, Hruscsov, Ignatyev, Kárpátalja, Katyn, kényszermunka, KGB, Krím, Kruglov, Kun Béla, lengyel katonatisztek, likvidálás, Malenkov, miniszter, Molotov, népbiztos, NKVD, Nürnbergi per, Pszkov, Rajk per, Romzsa Tódor, Szerov, szmers, Sztálin, terror, tömeggyilkosságok, történelemtudomány, Történelmi blog, történész, Visinszkij, Vorosilov, Wallenberg
