Kísért a múlt kategória bejegyzései

Politikai helyzetkép (15.) Árfolyampolitika. Ortodox, unortodox vagy…?

Zavaros vízben könnyű halászni!
(Közmondás)
Zavaros vízbe sose ugorj bele!
(Közmondás)

Az örökmozgó jellegű forintleértékelésre különösen illik a cikksorozat állandó mottója. A zavaros, sőt szándékosan még zavarosabbá tett helyzet könnyűvé teszi az “unortodoxnak” nevezett “ortodox” ötletek kipróbálását, majd – ellenőrzés nélküli – minősítésüket. Hogy ez végül is JÓ DOLOG! – mondják. Pedig régi igazság, hogy zavaros vízbe sose ugorjunk bele! Mert lehet, hogy csak félméteres a víz, vagy vastraverzek lógnak ki a mederből.  Bele is rokkanhatunk! A veszélyeket fel kell deríteni!

Ortodox vagy unortodox?

Az előző részben is láttuk, hogy nagyon komoly károk származnak az elhanyagolt, sőt letagadott, de valójában mégis létező “árfolyampolitika” hibás irányából.  (Csak a külkereskedelemben évente legalább 20 000 milliárd forint veszteség! Mi mindenre lenne ez az összeg elég, ha nem veszteség lenne!) Ez az “árfolyampolitika” nem áll másból, mint  a forintrontás makacs szándékából. Különböző módszerekkel azt a szándékot juttatja érvényre, hogy a gyenge forint folyamatosan még tovább gyengüljön. Ezzel akarják állítólag elérni azt, hogy állandóan nőjön az export: feltételezve, hogy ez biztosan jó. Ez különben NEM unortodox árfolyam- és gazdaságpolitika, hanem sok országban  már megdőlt, elvetett, kifejezetten ortodox elképzelés. Negatív tapasztalatok, de legalábbis súlyos kételyek miatt került le alkalmazásuk ott a napirendről. (Unortodoxnak is nevezhetnénk persze, ha átkeresztelnénk a fogalmat. Ha a megalapozatlanságot, kóklerséget hívjuk unortodoxnak.)

Unortodox vagy túlélő ortodox? Matolcsy György utoléri-e Ausztriát? (Fotó: mno.hu)

Bővebben…

Berija (26.). Wallenberg halála: Molotov likvidáltatta

Mielőtt folytatom Alfred Redl ezredes történetét és rátérek lebukására is, szükségszerűen több aktuális kérdéssel kell foglalkoznom. Olyanokkal, amelyek sajnálatosan ma is kérdések, vagy még inkább alaptalan állítások. Hangoztatóik nem akarnak megválni tőlük. Így pl. a Történelmi blog c. újság főszerkesztője sem, aki egyetlen bekezdésben számtalan példát szolgáltatott erre a sajnálatos gyakorlatra.

Mielőtt tehát továbbmennénk a történetben, ami nemcsak Berija életét, halálát, perét tárja fel, hanem az előzményeket és a szélesebb összefüggéseket, vissza kell térnünk a Leleplező c. könyvújság  XII. részhez, ami 2018 májusában jelent meg. (A blogon ez az eltérő számozás miatt a 23. rész.) Ebben többek között Sztálin haláláról és az akörüli eseményekről volt szó. Úgy, ahogy a Sztálin halála című film ezt bemutatta, és úgy, ahogy a valóságban volt. Úgy, ahogy ezt a tények alátámasztják.  Eljött ugyanis az ideje – sajnos már régen eljött! – annak, hogy az életszerűtlen hiedelmek és rágalmak helyett a valós ismeretekre alapozzunk. Sajnos azonban ezeket a Szovjetunióban/Oroszországban már régen ismert és/vagy újabban feltárt tényeket és információkat a magyarországi történész szakma nem akarja figyelembe venni. Tovább ismételik a megdőlt verziókat. Azok után is, hogy egészen nyilvánvaló a hamis beállítás, de ehhez ragaszkodnak. Ezen pedig változtatni kell, mert rosszul tudni és/vagy mondani, rosszabb, mintha nem tudnának és/vagy mondanának semmit. Itt nem egyszerűen ízlésbeli, vagy szemléletbeli kérdések eltérő kezeléséről van szó, hanem tények semmibevételéről és hamis következtetések levonásáról.

Sztálin temetése. Elöl Malenkov és Berija. Fotó: rodina.ru

Bővebben…

Berija (25). Elvesztegetett lehetőségek (első világháború)

Max Hoffmann (1869 – 1927) vezérőrnagy könyvével fejeztem be a cikksorozat előző részét, és most azzal folytatom. Az elvesztegetett lehetőségek c. kötet sok fontos eseményt tárgyal, ezek közül eddig a breszt-litovszki tárgyalások bemutatásánál támaszkodtam – többek között, sokszor más forrásokkal együtt, azokkal kiegészítve – a könyvre. Megállapításai most sem kizárólagos forrásként szerepelnek, nem egyszer csak egyfajta ürügyként valaminek a kifejtésére.  Az elvesztegetett lehetőségek egyébként nagyrészt arról szól, hogyan lehetett volna mégis megnyerni az első világháborút, vagy legalább elérni a tisztességes békét, amihez persze komoly, erős ellenfélnek kellett volna maradni. És ezzel elkerülni e háború lezárásának máig ható tragikus, deformáló, mérhetetlen szenvedést hozó következményeit. Hadd tegyem hozzá, hogy ha az ésszerűség és nem az elvakult bosszú és az elvakult jutalmazás vezérli a győztes antantot, akkor is javultak volna az esélyei annak, hogy valódi béke helyett ne egy 20 évre szóló fegyverszünet – ahogy Fosch tábornok minősítette (ld. alább!) –  szülessen.

1918: a németek aláírják a fegyverszünetet Fosch marshall előtt. (Képeslap, Wikivand)

Bővebben…

Politikai helyzetkép (13). Választás után. Hogyan (NE) tovább?

Zavaros vízben könnyű halászni!
(Közmondás)
Zavaros vízbe sose ugorj bele!
(Közmondás)

A Leleplező c. országkrónika és könyvújság 2018./3. számában   az írás ezzel a tartalomra még inkább utaló címmel jelent meg: “Kritikusan a győzelem után: ígéretes a növekedés, mégis hogyan [NE] tovább!”

Természetesen nemcsak arról lesz szó, hogyan NE tovább, hanem arról is, hogyan tovább! De ezúttal és a további gazdaságpolitikai témájú folytatásokban is elsősorban a szükséges változások elkerülhetetlenségének alátámasztására, tehát a hogyan NE továbbra  összpontosítok. A blog – ahogy eddig is – abban sem azonos a nyomtatott sajtóban megjelent változattal, hogy itt értelemszerűen több a szemléltetési lehetőség. Nincsenek annyira szigorú terjedelmi korlátok és olyan szemléltetési forma is megjelenthet  (és nem csak utalásként), mint a videók. Ezzel a lehetőséggel most is élek. Ezúttal viszont nem bontom kétfelé a cikket, most egyelőre kísérletképpen a cikket a blogon is egy részben adom közre.

Kattintson a képre a nagyításhoz!

Bővebben…

Berija (24. rész). Breszt-Litovszk és korszakos következményei

A kettővel előbbi részben az események ismertetését 1917 decemberével és a béketárgyalásokkal (Breszt-Litovszk) fejeztem be. Most innen folytatjuk. Az események és következményeik részletesebb bemutatása  azért szükséges, mert a létrejött békeszerződés – bár jogilag rövid ideig volt érvényben – végül is olyan tartós területi átrendezéseket indított el  Európa keleti részén, ami egyik oka lett a második világháborúnak. Breszt-Litovszk áttételes és nagyrészt máig ható következményeiről még a következő folytatásokban is szó lesz, illetve már eddig is szó volt. (Pl. a Vörös Hadseregről, vagy Katynról.) De most még 1917 végén, illetve 1918 elején vagyunk. Lenin javaslatára a delegáció vezetését átvenné Lev Trockij (1879 – 1940), az akkori külügyi(!) népbiztos. Trockij nem örül a feladatnak, mert az nem hálás. De ha húzni kell az időt, akkor belátja, kell egy időhúzó. És erre önmagát alkalmasnak tartja. 1918 legelején javaslatot tesznek: el akarják vinni a tárgyalásokat Stockholmba.

Trockij, a Vörös Hadsereg megalapítója a Vörös téren (Forrás: russian7.ru)

Bővebben…

Berija (23. rész). Egy film: Sztálin halála (2017)

Június közepe táján jelent meg a Leleplező c. könyvújság 2018./2. száma, benne két írásommal, köztük a Berija-cikksorozat következő részével.  Ezúttal nagyobb terjedelmet kapott a folytatás, ezért az utóközlések is hosszabbak lesznek. A folytatás a hagyománynak megfelelően felkerült blogomra; itt ezúttal is két részre bontva publikálom. A 23. rész még inkább kapcsolódik a jelen aktualitásaihoz. Úgy éreztem, nem tehetem meg, hogy ne foglalkozzak a közelmúltban bemutatott filmmel (Sztálin halála), mivel annak főszereplője nem a címszereplő Sztálin, hanem valójában Lavrentyij Berija. És sajnos kiderült, hogy sokan még mindig – nyugaton is – ragaszkodnak a Hruscsov által kitalált, terjesztett és a köztudatba belevésett, évtizedeken át folyamatosan ismételt, a történelem meghamisításán alapuló Berija-kép felidézéséhez és ébrentartásához. Sőt – bármilyen meglepő – még újabb valótlanságokat is kitaláltak. A Sztálin halála c. filmet egyébként alkalomnak tekintettem arra, hogy Berijáról tett több megállapításomat összefoglaljam, illetve erről az oldalról is alátámasszam. A téma aminél most tartunk, az Berija hagyatéka és annak sorsa, ami szintén kapcsolódik a filmhez, illetve Hruscsov személyéhez.

Berlin 1945-ben. Meddig tarthat a béke? (Fotó: Wikipédia)

Bővebben…

Politikai helyzetkép (11.) Ellenzéki pártok: külső irányítók

Zavaros vízben könnyű halászni!
(Közmondás)
Zavaros vízbe sose ugorj bele!
(Közmondás)

Az előző részben tértem át a “választás 2018” eredményeinek értelmezésére. Láttuk, hogy a kormánypártok a vártnál nehezebben, de meggyőző, kétharmados győzelmet arattak.  Ebben fő szerepe volt a kulcstéma megválasztásának, ami a kormánypártok szavazótáborát jóval meghaladó szavazatmennyiséghez juttatta e pártokat. A kulcstémának nemzetegyesítő szerepe volt. Az elemzés ugyanakkor azt is feltárta, hogy a 2016. évi népszavazáshoz képest legalább 500 ezer potenciális szavazatot veszítettek. Az előző részben megkezdődött az eltérés okainak számbavétele, amit most  folytatok. A későbbiekben térek majd vissza fontosabb részletekre és a levonandó következtetésekre. Fontos változás, hogy a civil szervezetek benyomultak a politikába, és az ellenzéki pártok irányításuk alá kerültek.

Első körben. Botka és Molnár

Bővebben…

Politikai helyzetkép (8). Bajnai ma is a kormány “szellemi” háttere

Zavaros vízben könnyű halászni!
(Közmondás)
Zavaros vízbe sose ugorj bele!
(Közmondás)

Bajnai – szelleme – nem tud távozni a kormányból. Makacsul ott maradt. Óhatatlanul a Leninről alkotott jelmondat és a lehetséges párhuzam jut eszembe: Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog! (Bajnairól ezt persze nem mondják, sőt tagadják, viszont ennek megfelelően jár el a kormány. Hiszen folyamatosan “használja” Bajnait.) A Bajnai ellen leadott proteszt szavazatokból lett ugyan a kétharmados győzelem/vereség (kinek mi), mégis az az érzésem, hogy a választók bár ellene szavaztak, de  megkapták Bajnait. Vagy inkább Bajnait is. (Néhány eltérést leszámítva, amiről még szó lesz.) A Fordulat és reform c. brosúrából (Szabadi Béla: Fordulat és reform? NOL 2010. 08. 05.Fordulat és reform? Felgyorsulva a tévúton! 2012. 07. 02.) táplálkozó Matolcsy-féle  ún. unortodox gazdaságpolitika (Matolcsy ennek nevezi) valójában e politika legmarkánsabb gyakorlati alkalmazójának, Bajnainak a “művére” támaszkodik. Ma is és a nyilvánvaló negatív következmények ellenére is. Ezt látszólag képes elfedni, hogy Bajnai ma is nyíltan vállalja a ráadásul további megszorításokat, a kormány viszont nem. Bajnai Gordon,  a megszorítások robotosa ma is komoly tényezője a magyarországi “gazdaságpolitikának”, hiszen számos gyakorlatát folytatják, sőt egyes ötletei miniszterelnöksége megszűnése után 8 évvel(!) öltenek testet. Ráadásul aktualizáció nélkül, eredeti formájukban és a helyzet változása miatt is teljesen okafogyottan. Hasonlóan a fővároshoz, ahol Tarlós István még mindig Demszky Gábor ötleteivel van elfoglalva, azokat “intézi”.

Bajnai és családja az új kormány, valamint annak holdudvara társaságában, egy futballmeccsen, a VIP-páholyban

Bővebben…

Berija (21. rész). Mao, a kínai atombomba és Hruscsov

Hruscsov átadta az atomtitkot, sőt a kész bombát is Maónak

Sztálin és Mao

Az atombomba Mao makacs vágya volt. Korábban láttuk, mekkora erőfeszítéseket kellett tenni ahhoz a szovjeteknek, hogy az Egyesült Államok után a Szovjetuniónak is legyen atomfegyvere. Azt is, hogy az atomtitok megszerzése önmagában nem teszi a célt elérhetővé. Ebből nem lesz atombomba. Ezért volt elengedhetetlenül szükség a Németországból kivitt technikára, üzemekre, berendezésekre, nukleáris üzemanyagra és tudósokra, mérnökökre. 1945-ben, a sikeres amerikai kísérlet után Sztálin elrendelte, hogy a Szovjetunió összes lehetséges erőforrását az atomprogram felgyorsítására kell fordítani. Ki gondolt arra, hogy ennek az erőfeszítésnek az eredményét átadják? Arra végképp nem gondolhatott józan gondolkodás mellett senki, hogy a riválisuknak és akkor, amikor e rivális egyre inkább kezdett rivalizálni.

Sztálin 70. születésnapja. Balról jobbra: Togliatti, Bugyonnij, Kaganovics, Szuszlov, Mao, Bulganyin, Sztálin, Hruscsov, Ibarruri, Des, Svernyik, Malenkov, Berija, Vorosilov, Molotov, Mikojan, Rákosi

Nagyításhoz kattintson a képre!

Bővebben…

Berija (20. rész). A hagyaték, Gorbacsov és más szovjet vezetők

Berija hagyatéka. Mi lett vele?

Kivégzése után Berija munkájának eredményeit és Berija reformelképzeléseit elhallgatták, illetve  elferdítették a közvélemény előtt. A jelentős hagyaték viszont megkerülhetetlen volt szovjet vezetők számára. Gorbacsovnál hagytuk abba, de most nem vele, hanem Gorbacsov elődeivel folytatjuk. Felmerül ugyanis a kérdés: ha Gorbacsov „Berijából dolgozott”, még ha az előző folytatás végén bemutatott módon is, vajon más szovjet vezetők működésére is volt-e közvetlen hatással Berija munkássága? Természetesen itt most nem Berija többnyire kitalált negatívumaira, hanem mindenekelőtt tettekkel igazolt pozitívumaira gondolok. Valóságos hagyatékára. Berija kivételes képességű és munkabírású vezető volt, aki nélkül talán a Szovjetunió túl sem élte volna a második világháborút, de biztosan nem válhatott volna viszont szuperhatalommá. Ez nyilvánvaló lenne, ha nem igyekeztek volna tulajdonképpen a mai napig ezt elfedni és meghamisítani, ha nem fordítottak volna erre óriási energiát. Érezték ugyanis a számtalan feloldhatatlan ellentmondást. Ezek pedig arra hívták fel a figyelmet, hogy titkolják az igazságot Berija tevékenysége, bukása és halála körül.

Hruscsov és Mao (tampereclub.ru)

Bővebben…