Politikai helyzetkép (12.) Egy háború és a választás

Zavaros vízben könnyű halászni!
(Közmondás)
Zavaros vízbe sose ugorj bele!
(Közmondás)

Az előző részt a “civileknél”, hagytuk abba. Az ellenzéki térfélen már megtörtént benyomulásuk a politikába és a politika elfoglalása. Ahol nekik nem lehetne keresnivalójuk. Ahogy a fura csapat többi tagjának sem. Hiszen ezért lennének ugye a civilek. civilek.

Egy durvuló háború durva csatája

A nyílt beavatkozás tovább folytatódik, ezzel is alátámasztva, hogy ezt a választást nem lehet önmagában értékelni, mert ez nem más, mint egy csata a háborúban. Amit egészen más célokért folytatnak, mint amelyeket meghirdetnek (jogállamiság, sajtószabadság, emberi jogok, civilek jogai stb.). A háború a magyar migrációs álláspont  feladásáért, tehát jogfosztásunkért folyik: 2015 óta.

Szabó, Tóbiás, Schulz, Botka, Újhelyi sétája Szegeden. (Fotó: Szegedma.hu)

Bár a beavatkozás folyamatos, de az illegális és tömeges migráció megjelenésével hirtelen és meredeken tovább erősödött, és kiterjedtebbé vált.

Új jelenség, hogy az ellenzék választási kampányát már tulajdonképpen ez a fura csapat mozgatta.

Molnár Gyula elnök (MSZP) az általuk elbukott választás éjszakáján azzal az „eredménnyel” (is) büszkélkedett, hogy teljesen kiépült az együttműködésük a civil szervezetekkel.  A civilek beavatkozását (ld. később) a politikába efimesztikusan így jellemezte és egyben sajátos módon üdvözölte: „Ennek a kampánynak volt egy nagy újdonsága, és azt mindenképpen szeretném üdvözölni, hogy az értelmiség és a civil szervezetek komoly részt vállaltak a politika előkészítésében. (Az MSZP pedig nyilván ennek a végrehajtásában, mivel a civilek közvetlenül tehették. – Sz. B.) Sikerült ledöntenünk azt a falat, ami az elmúlt években gyakran a politika és a civil szervezetek között volt.”  

Mással is büszkélkedhetett volna, hiszen a Magyarországot folyamatosan szidalmazó Schulz-cal is kiépült az együttműködésük. És Brüsszellel is, ahol fogadták nem sokkal a választások előtt Karácsony Gergely (volt civilt), aktuálisan miniszterelnök-jelöltet.

A háború felülírja a szimpátiát?!

„Rendezettek” a kapcsolataik a Hír TV tulajdonosával, hiszen Kálmán Olga műsorában folytonosan szerepelnek. Más falat is ledöntöttek, hiszen olyan embert támogatták, aki ádáz ellenfele volt nemrég a kommunistáknak nevezett szocialistáknak.

Mellár Tamás

A szocik egy indulási helyet átadtak Mellár Tamásnak (1952 –), az MDF, majd a Fidesz érdekköréből kikerült politikai gazdaságtan tanárnak, aztán a Matolcsy György által fémjelzett Privatizációs Kutatóintézet tudományos igazgatójának, majd a Bogár László által  KSH-elnöknek beajánlott, majd a Századvég számára felfedezett kutatásvezetőnek. Jelenleg Orbán Viktor és a nyugdíjemelés kérlelhetetlen ellenfelének. (Kórozs Lajos nyilván nem olvas, vagy nem érdeklik a nyugdíjasok.) Mellár bejutva az országgyűlésbe kijelentette, megtalálta, kiket fog képviselni. Ki nem találtuk volna! A civileket! Előbb lehetett képviselő, mielőtt tudná, hogy a választóit kellene képviselnie… Még nem a felsőházba került…

Kőszeg Ferenc, a Helsinki Bizottság örökös elnöke

 Háborúban…

A 2018-as választás témáját, kampányát, színvonalát, módszereit önmagában nem érdemes értékelni, mivel a választás 2018-ban valójában egy nagy tét mellett folyó háború egyik csatája volt. Ez a magyarázata annak, hogy a választás megtörténte ellenére miért nem ért még véget a választási kampány. Miért tüntetnek időnként az eredménnyel elégedetlenek. Nyilván azért, mert adandó alkalommal a tiltakozást elemi erejűvé próbálják tenni, és hogy anarchiát és káoszt idézzenek elő. Helyzetet a kormány beszorítására vagy akár megbuktatására. A rész és az egész összefüggése alapján – ahogy a filozófia ezt javasolja – nemcsak a részt önmagában kell értékelni, hanem a részt az egész részeként is. Tehát nemcsak a választást kell értékelni, hanem a háborúról és annak jellegzetességeiről, látszólagos és valódi okáról, tétjéről, látható és rejtőzködő részvevőiről is szólni kell. Erre nemsokára sor kerül, előbb azonban induljunk ki a választás és a háború tétjéből.  Magyarország számára (is) az elmúlt évtizedekben – 1990-et leszámítva –  talán most volt a legnagyobb tétje az országgyűlési választásnak. (Ahogy álcázott ellenlábasainknak is, csak éppen ellenkező irányban.) Ez a 28 éve kivívott szuverenitás megőrzése. 1990-ben a mindennél fontosabb rendszerváltás volt a tét. Ha megtörtént volna, ma sokkal jobb országban élnénk. (Politikai helyzetkép (2). Rendszer vagy rezsim?, 2017. 05. 08.; Politikai helyzetkép (3). A rezsimek jellegzetességei, 2017. 05. 30.,  )

 Ki dönthet létkérdéseinkről?

A szuverenitás nemcsak azok számára a közelmúlt, a jelen és a közeljövő legnagyobb tétje, akik ezt elismerik, hanem azok számára is, akik – ezt bár bizonyára látják, de különböző okokból, főleg, mert ellenérdekeltek a beismerésben – a nyilvánosság előtt mégis tagadják. Sőt szeretnék kizárni a közbeszédből, és különösen szerették volna kizárni a választási kampányból és a választásból a kérdést: a magyar nép döntse/döntheti-e el, kivel akar együtt élni?

Ennek megválaszolásával persze a választó szinte mindenről dönt, hiszen az illegális migráció megengedő vagy elutasító kezelésétől függhet fennmaradásunk. Ezeknek a sok szempontból integrálhatatlan, ráadásul integrációra nagyrészt nem is hajlandó tömegeknek a befogadása lehetetlen és értelmetlen cél. A tömegek befogadása rendkívül nagy biztonsági kockázatokkal és hátrányokkal jár, ráadásul nyilvánvalóan néhány év alatt tönkreteszi Európát és az érintett országokat, valamint gazdaságaikat, kultúrájukat.

Mégis az EU és más külső intézmények és egyéb külső és belső tényezők a migráció folytatását akarják. Tagadják a nyilvánvalóan súlyos veszélyeket és azt állítják, hogy nem a befogadás, sőt annak ösztönzése a gond, hanem a befogadási szolidaritás hiánya. Szabad utat akarnak kikényszeríteni az illegális és tömeges integrációnak, illetve a befogadási/eltartási szolidaritásnak, ami nemcsak azonos jogokat, hanem többletjogokat is ad, és még továbbiakat adna a migránsoknak. Erre hivatkozva von el, ráadásul jogosulatlanul, hatásköröket az országoktól. A tagországok iránt viszont semmilyen szolidaritást nem érez, gondoljunk csak a migráció által különösen érintett EU-s tagállamokra. A migráció említett erőszakos kezelése tulajdonképpen eszköz és ürügy arra, hogy lopakodva elvonja az országok teljes szuverenitását és felszámolja identitásukat (keresztény-zsidó kultúra, vallás, nyelv, nemzeti múlt, hagyományok, történelem).

Egy újabb kézfogás: Macron és Merkel

 Felhatalmazás nélkül

Lopakodó és jogsértő módon, hiszen nincs az EU intézményeinek felhatalmazásuk arra, hogy nemzetek feletti integrációt hozzanak létre. A központosítás nemcsak azért jogsértő, mert felhatalmazás nélküli, hanem azért is, mert jogosulatlan és a célok szempontjából álcázott magyarázatú nyomásgyakorlással kényszerítik a vonakodó tagállamokat az EU-s szabályokkal ellentétes intézkedések és ötletelések tudomásulvételére. Sajátos és jogosulatlan módon olyan tagországok is, amelyek „vezető országként” viselkedve saját érdekeiket így érvényesítik. Ráadásul a politikai integráció abszurd módon korlátozná az országok jogköreit. Már látható, hogy olyan jogköröket is elvonna, amelyek a teljesen más történelmi múltú Amerikai Egyesült Államokban is a szövetségi államok kompetenciájába tartoznak. Abszurd az is, hogy az EU vezetése rendszeresen találkozik és tárgyal egy magánemberrel, az USA egyik multimilliárdosával, aki az európai migráció egyik fő szorgalmazója. A multimilliárdos spekulációval szerezte hatalmas vagyonát, ennek egy részét pedig – „jótékonykodása” részeként – mások ellenőrzésére, jogszerű működésük és létezésük szubjektív ellenőrzésére költi. Senki nem választotta meg, mégis az európai intézmények politikájának alakítója. Mindezek kiáltó összeférhetetlenségek.

 Mi a cél?

Eddig én is úgy láttam, hogy az Európai Egyesült Államok (EEK) létrehozása ennek az önkényes és erőszakos migrációs politikának a végső célja. Jelen cikk összeállításakor döbbentem rá, hogy idáig (tehát az EEK létrehozásáig) el sem akarnak látni: a végső cél magának a szuverenitásnak az elvonása, ami mögött különböző – természetesen be nem vallott – parciális (részleges) érdekek és törekvések vannak. Ezek ennek a háborúnak az okai.

Nem a probléma, hanem a megoldás… A migráció nálunk (Fotó: index.hu)

A látszatok sora tehát tovább folytatódik: a látszólagos vagy nem elsődleges cél lehet csak az Európai Egyesült Államok létrehozása. Hiszen nem is vizsgálják, hogy az EEK egyáltalán létrejön-e, létrejöhet-e, és ha létrejön, működőképes lenne-e. Az pedig, amit más erről feltár (ld. később), az számukra érdektelen, mintha nem is lenne. Azt sem vizsgálják, mit célszerű elvonni és mit nem szabad a tagállamok kompetenciájából: mindent, amire mód van, igyekeznek elvonni. Ha számítana a működőképesség, akkor megmaradna a támogatások EU-s alapelve: a kevésbé fejlett országokat kell támogatni és nem a kedvenceket (mint újabban akarják). Integráció ugyanis csak hasonló fejlettségű országok között jöhet létre. Különben a fejlett országok erőfölényének kihasználásáról, kizsákmányolásról, gyarmatosításról beszélhetünk e helyett.

Az EEK létrehozásának esetleges célja mögött tehát mindenképpen egyéb törekvések vannak. Az egyik Németország és Franciaország hegemonisztikus nyomulása, ami elsősorban a többi tagország tulajdonképpeni gyarmatosítását jelentené, hiszen a többiek végképp nem rendelkezhetnének saját országaikkal. Ha egyáltalán ezek az országok formálisan fennmaradnának. Egy másik törekvés, ami egy multimilliárdos magánemberhez és rajta keresztül hálózatához köthető: óriási üzleti haszon megszerzése, amihez Európa legyengítésén, gazdaságának zavarain, sőt válságán, a védekezőképesség felszámolásán keresztül vezet az út.  Egyébként így lehet Európát kívülről irányítani egy kis csoport által. Meggyőződhetünk arról, remélem, nem fogunk, hogy fantazmagória-e a világkormányzás és a világkormány, vagy már a mi életünk sokkoló valósága lesz. (Korábban számomra is felfoghatatlan volt, hogyan irányíthatja a világot néhány ember. Ma már tudom: pl. úgy, ahogy az Duncan Shelley (Kasza Tamás) rendkívül izgalmas trilógiájában le van írva.)

Egy fura csoport durva beavatkozása

Nem véletlenül avatkozott be erőforrásaival és minden lehetséges, akár jogosulatlan, sőt jogtalan módon az a fura csoport, amelynek – mondjuk ki újra! – semmi keresnivalója nem lenne egy magyarországi választási kampányban! Közvetlenül sem, de közvetve, másokon keresztül sem! E fura csapat fogalmát még a választások előtt írott, bár a választások után publikált részben használtam először. (Politikai helyzetkép (9.). Az előzetes választási esélyek   ) A fura csapat összetételéről ezt írtam: „Benne egy – nagyrészt külföldről finanszírozott – hatalmas és pénzekkel kitömött „civil” hálózat, egy mögöttük álló, Európát „átszervezni” akaró pénzember, akinek politikai partnere(?!) az EU. Továbbá az EU politikusai és bürokratái, EU-tagállami vezetők, valamint egy velük együttműködő, bosszúra szomjas magyar sajtónagyvállalkozó.” Külön nem hangsúlyoztam a sajtó egy bizonyos részének idetartozását, csak egy sajtónagyvállalkozóról írtam. Pedig kellett volna, hiszen a sajtó nagy része is ide sorolható és sorolandó. Már régen felfigyeltem különben a sajtó benyomulásába a politikába, ami most még határozottabb formát öltött. (Erre nemsokára visszatérek.)

A fura csapat tagjai külön-külön is komoly erőt képviselnek, hát még együtt. Megfelelő szellemi háttér hiányában azonban mégis főleg “csak” brutális nyomásgyakorlásra és zavarkeltésre alkalmas a csapat, de arra nem, hogy egy választási kampányt profi módon és hatékonyan irányítani tudjon. Hiszen ehhez az előtérbe tolt pártoknak – pontosabban e pártok tolmácsolásában – olyan elképzeléseket kellene előtárniuk, amelyek kifejeznék a magyar választók érdekeit. Azok az érdekek viszont a fő témával, az illegális migrációval kapcsolatban az övékével homlokegyenest ellentétesek. Ezt az ellentmondást képtelenek feloldani. Marad tehát e fura csapat részéről – közvetlen megnyilvánulásaiban – az üres közhelyek (a tartalom nélküli „értékek”) ismételgetése, a fenyegetődzés és a nyomásgyakorlás, továbbá az ötletelés. Nem véletlen, hogy az általuk rángatott ellenzéki pártok meg sem próbálkoztak működőképes programokon akár csak gondolkodni, vagy akár csak olvasgatni azt, ami ehhez ihletet adhatna. Ők már beálltak a végrehajtók sorába. Nem tartalmazza még a felsorolás az ENSZ-t, mivel az az agresszív nyomulás, amibe migrációs ügyben kezdett, a hivatkozott cikk tavalyi megírása idején még nem létezett. Ennek ellenére már akkor bekerülhetett volna a felsorolásba, mivel az elsők között hívtam fel a figyelmet arra, ki lett az ENSZ főtitkára és mi következhet ebből. (Az EU és Törökország, valamint az illegális migráció; 2016. 11. 11.;  )

António Guterres, ma már az ENSZ főtitkára

 António Guterres, az új főtitkár agresszív migránsbarát kampányba kezdett: a migrációt emberi joggá akarja tenni, az illegális migrációt ösztönözni akarja. És természetesen az Európai Unió bürokratáinak buzgó támogatásával. 2016 végén ezt írtam Guterresről:

“A migráció nem a probléma, hanem a megoldás”

„(…) még októberben eldőlt, ki lesz az ENSZ főtitkára. Nem más, mint António Guterres, volt portugál külügyminiszter. Nézetei ellenére a Biztonsági Tanács egyik tagja sem emelt ellene vétót. Akkor még az USA elnökválasztása nem történt meg és Hillary Clintont kiáltotta ki a média biztos győzelmi esélyesnek. (Január végén már biztos nem fogadná el az Egyesült Államok.) Guterres már volt az ENSZ menekültügyi főbiztosa, szélsőségesen migrációbarát nézetei és ezek agresszív képviselete közismertek.  Guterres a napokban egy konferencián adta elő véleményét (…): „A migráció nem a probléma, hanem a megoldás.” Elmondta: „Meg kell győznünk az európaiakat, hogy a migráció elkerülhetetlen, és a soknemzetiségű, multikulturális, sokvallású társadalmak tudnak vagyonosodni”. Tehát elfogult és elvakult, továbbá zavaros gondolkodású ember fogja szolgálni az ENSZ-ben az Európai Egyesült Államok felé vezető állapotokat.”

 Merkelt (akkor) megmentették. És vele a migrációt

És még egy fontos idézet az előzményekről:

„Amerikában a liberálisok nagy csalódással állapíthatták meg, hogy veszítettek az elnökválasztáson. Az elnök személyének nagy jelentősége van az USA politikájára és az USA méreténél fogva az egész világra és annak folyamataira. Az EU (…) liberális vezetése is kétségbeesett, terveit bukni látta. De segítségére sietett az az amerikai anomália, hogy a novemberben megválasztott elnököt csak januárban iktatják be. Ebben a hosszú időszakban az Államok tétlenségre van kényszerítve. A leköszönő elnök ezt nem így fogta fel, és búcsúlátogatásait üzenetek átadására és tanácsadásra használja ki. Ezt meg is fogadhatják, amit két időpont közelisége is jelez. Az EU (…) vezetése talán nem véletlenül a leköszönő amerikai elnök búcsúlátogatása után indította el a török csatlakozási tárgyalások felmondásának procedúráját az EP-ben. Olyan tanácsot kaphatott, hogy az amerikai elnökválasztás eredményeire ne úgy reagáljanak, ahogy értelmes emberek tennék. Hanem megszállottként, tehát úgy, hogy offenzívában tartják az illegális migrációt és ezzel az Európai Egyesült Államok tervének megvalósítását. A vasat addig kell ütni, amíg meleg – mondja a közmondás. És még meleg. Merkel nem hiába mondta, hogy erőt merített ebből a találkozásból. Bejelentette, hogy indul a következő választáson. Rögtön akadt persze „közvéleménykutató”, ami az eddig az induláson tépelődő Merkel számára nagy támogatottságot jelez.” Az eredeti cikkben más volt az alcím, ami ott az internacionalista segítségre utal. (Nemzetközi segítség. Most nem Moszkvából.)

Ebből az is látszik, hogy legfelső helyről támogatták Amerikában Európa elözönlését. És nyilván nem humanitárius okból. Az ilyen jellegű „támogatásoknak” (vagy inkább aktív műveleteknek) különben hagyományai vannak.  Roosevelt Sztálinnal működött együtt Nagy-Britannia legyengítése, kiszorítása és befolyási övezetek szerzése céljából. Ugyanakkor annak is vannak jelei, hogy Oroszország is tulajdonképpen hozzájárul az Európát terhelő migrációhoz, bár ezzel ellentétes nyilatkozatokat tesz. Ezek az illegális migráció veszélyeiről szólnak, viszont pl. beengedte (átengedte magán) a migránsok sokaságát, akik rajta átutazva öntötték el a balti és skandináv országokat. Persze ehhez kellett az is, hogy ezek az országok erőfeszítést ne tegyenek a beözönlés ellen. Sem kerítést nem építettek, sem más határvédelmi intézkedést nem tettek.

(Folytatjuk!)

One response to “Politikai helyzetkép (12.) Egy háború és a választás

  1. Visszajelzés: Politikai helyzetkép (13.). Választás után. Hogyan (ne) tovább?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.