Politikai helyzetkép (8). Bajnai ma is a kormány “szellemi” háttere

Zavaros vízben könnyű halászni!
(Közmondás)
Zavaros vízbe sose ugorj bele!
(Közmondás)

Bajnai – szelleme – nem tud távozni a kormányból. Makacsul ott maradt. Óhatatlanul a Leninről alkotott jelmondat és a lehetséges párhuzam jut eszembe: Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog! (Bajnairól ezt persze nem mondják, sőt tagadják, viszont ennek megfelelően jár el a kormány. Hiszen folyamatosan “használja” Bajnait.) A Bajnai ellen leadott proteszt szavazatokból lett ugyan a kétharmados győzelem/vereség (kinek mi), mégis az az érzésem, hogy a választók bár ellene szavaztak, de  megkapták Bajnait. Vagy inkább Bajnait is. (Néhány eltérést leszámítva, amiről még szó lesz.) A Fordulat és reform c. brosúrából (Szabadi Béla: Fordulat és reform? NOL 2010. 08. 05.Fordulat és reform? Felgyorsulva a tévúton! 2012. 07. 02.) táplálkozó Matolcsy-féle  ún. unortodox gazdaságpolitika (Matolcsy ennek nevezi) valójában e politika legmarkánsabb gyakorlati alkalmazójának, Bajnainak a “művére” támaszkodik. Ma is és a nyilvánvaló negatív következmények ellenére is. Ezt látszólag képes elfedni, hogy Bajnai ma is nyíltan vállalja a ráadásul további megszorításokat, a kormány viszont nem. Bajnai Gordon,  a megszorítások robotosa ma is komoly tényezője a magyarországi “gazdaságpolitikának”, hiszen számos gyakorlatát folytatják, sőt egyes ötletei miniszterelnöksége megszűnése után 8 évvel(!) öltenek testet. Ráadásul aktualizáció nélkül, eredeti formájukban és a helyzet változása miatt is teljesen okafogyottan. Hasonlóan a fővároshoz, ahol Tarlós István még mindig Demszky Gábor ötleteivel van elfoglalva, azokat “intézi”.

Bajnai és családja az új kormány, valamint annak holdudvara társaságában, egy futballmeccsen, a VIP-páholyban

A politikai helyzetkép előző részét ezzel fejeztem be: „A megszorítások egyik legbizarrabb területe a most vizsgált nyugdíjrendszer. Azért is, mert nem ideiglenesen, hanem bevallottan és a szándékok szerint egyszer és mindenkorra vesznek el/vennének el – ráadásul jogalap nélkül – pénzeket a nyugdíjasoktól. Ennek a “kiürítésének” ráadásul már súlyos ára van és még súlyosabb ára lesz. Nemcsak társadalmilag, hanem gazdaságilag is.”

Ezt megelőzően azt láttuk, hogy a nyugdíjrendszer felszámolása ellen az ellenzéki pártok sem tesznek semmit. Asszisztáltak és asszisztálnak a felszámoláshoz.  „Programjaik” a lényeget tekintve ugyanazt az irányt képviselik: a részletekben kisebb eltérésekkel.  Kétszeresen is kontraproduktívak. Nem befolyásolják a választás eredményét, legfeljebb az ellenzéki pártok egymás közötti erősorrendjét.  A kormánypártok várható győzelme esetén ugyanakkor viszonyítási alapként szolgálnak, hozzájárulnak a változatlansághoz, illetve a figyelem eltereléséhez a fontos kérdésekről. Megmerevítik a gondolkodást. Az ellenzéki “programok” fantáziátlanságán persze nem lehet csodálkozni, hiszen a 2010-ig kormányon volt pártok hasonlóképpen bántak a nyugdíjakkal és a nyugdíjasokkal is. Erről is szó lesz az alábbiakban.

 Egymás ötleteit viszik tovább

Amikor a rezsim sajátosságairól volt szó a politikai helyzetkép egy korábbi folytatásában, külön NEM fejtettem ki, hogy a rezsimek többnyire egymás ötleteit viszik, sőt „fejlesztik” tovább, illetve ritkábban elődeik annak idején elvetélt megszorító „ideáit” valósítják meg, vagy igyekeznek megvalósítani. Másutt persze erről többször írtam: önálló témaként is. (Ld. pl. Járai Zsigmond pénzügyminiszter „megakadályozott adóreformja” )

Tarlós és Demszky. (Fotó: Bruzák Noémi)

A másolás törvénye. Nem csak az MLM-ben

A másolás törvénye az MLM fő munkamódszere. (MLM: multi-level marketing, vagy network marketing, többszintű értékesítés vagy hálózatos kereskedelem. Ahol az elégedett vásárlók ajánlják a terméket másoknak.) Ott azonban az a fontos, hogy mindenki egyformán csinálja, hogy a rendszer ne essen szét. A kormányzásban viszont víziókra lenne szükség. Továbbá elemzésre, programok, összehangolásokra, hogy a folyamatok egymást erősítsék és ne dolgozzanak egymás ellen. A másolás törvénye azonban a magyar politikában is a fő munkamódszer. Csakhogy – mivel itt más a feladat – így semmi értelme nincs a munka ellátása szempontjából. Sőt azt zavarja, akár meg is hiúsítja, mindenképpen eltéríti a lényegtől.  E „munkamódszer” folytatása azonban még olyan politikusok között is tetten érhető, akik lesújtó módon nyilatkoznak egymásról (Orbán és Bajnai). Ezeknek a kölcsönös másolásoknak a példái – számbavételükkor – engem is megdöbbentettek.

Bajnai tehetsége és másolhatósága

Az is rejtély volt annak idején: miért akart Orbán – hangoztatott véleményével szemben – vele szurkolni a VIP-páholyban? (L. fenti kép.) Miért küldött neki meghívót? (Igaz, Bajnai, aki családjával vett részt az általa nem szeretett kormánnyal közös szurkolásban, az őt ért ballib bírálatra úgy nyilatkozott: észre sem vette, hogy az Orbán-kormány páholyában ült…) Ennél az egyébként mindkét félre jellemző esetnél fontosabb, amin el kellene ámulnunk: miért követi Orbán Viktor a gazdaságban Bajnai irányvonalát? Persze nem mindig, de sokszor. Miért maradtak meg ellenszenves gyakorlatok, miért veszi még mindig elő azt, amit Bajnai talált ki? Ez utóbbira legalább két jellemző ügyet is találunk (a vietnami kórházügyletet és a nyugdíjprémiumot). Vagy miért nyomul tovább abban az irányban, amivel szintén szakítani kellett volna? (Áfakulcs emelése, majd a további EU-s elutasítás után helyette számtalan új adó bevezetése. A fogyasztás visszafogása.)

Az áfaemelés

Az első Orbán-kormány meghiúsult áfaemelési tervét (ld. pl. Járai Zsigmond pénzügyminiszter „megakadályozott adóreformja”) előbb a Medgyessy-kormány, majd a Gyurcsány-kormány, aztán – kibővítve és nagyon durva formában – a Bajnai-kormány valósította meg. De ezzel még nem volt vége, az annak idején az áfaemelés ötletéről kényszerűségből letevő Orbán-kormány is kipróbálta magát e téren.  Amikor a világ egyik legmagasabb áfakulcsából a világ legmagasabb és – ki kell mondani – a legértelmetlenebb, legkontraproduktívabb 27 százalékos áfakulcsát hozta létre.

Aztán ott volt az értékalapú ingatlanadó

Az első Orbán-kormány erre vonatkozó elképzelése is – a Járai Zsigmond pénzügyminiszter „megakadályozott” adóreformja c. írásban kifejtett okokból – is lekerült 1999-ben akkor a napirendről, hogy aztán ezzel – már nem adóztatási lehetőségként (az önkormányzat dönthetett volna, bevezeti-e), hanem adóként – eljátszadozzon vele Gyurcsány. Utóbbi csak a nagy értékű ingatlanokra vetette volna ki, de végül is nem kerített rá sort. Majd – mivel nem találtak elfogadható más miniszterelnök-jelöltet, Bokros pedig hiába ajánlotta, erőszakolta volna magát, jött Bajnai, aki mindenkire kivetette volna az adót. El is fogadtatta még 2009 nyarán az országgyűléssel az erről is szó törvényt, aminek az értékalapú ingatlanadóra vonatkozó részét Szabó Máté ombudsman megtámadta.

Alkotmánybírósági döntés

Az alkotmánybíróság 2010 januárjában alkotmánysértőnek nyilvánította a törvénynek az ingatlanadóra vonatkozó részét. Az akkori kormányzati kommunikációval ellentétben azonban nem egy-két ponton, hanem vagy egy tucat alkotmányos szabály tekintetében. (origo.hu, 2010. 01. 26. Bajnai nem igazán okult abból a botrányból, ami a közvélekedés lebecsülése miatt tört ki („el lehet menni kisebb lakásba”), és amiért bocsánatot kellett kérnie. És ami miatt arra utasította pénzügyminiszterét, hogy enyhébb változatban terjessze elő a törvényjavaslatot.

Az AB döntéséből pedig Bajnai egyáltalán nem okult. Hiszen félreértette az AB azon megfogalmazását, hogy az értékalapú ingatlanadó elvileg nem törvénytelen: vannak olyan országok, ahol alkalmazzák. Igaz, kisebb terhet jelent és általában az önkormányzatok vetik ki. Bajnai ezt úgy értelmezte, hogy nem kell lemondania róla és nem is mond le. Egy kicsit halaszt, hiszen már kevés az idő. Azt nyilatkozta: a következő kormány feladata lesz az ingatlanadó bevezetése. Az emberek kapkodták a fejüket: milyen miniszterelnökük van! És fohászkodtak: bukjon meg!

Az AB meglehetősen szervilisen viselkedett, nem akart az országmentésnek beállított rekvirálás útjában állni, de az ingatlannál nem tehetett egyebet. Viszont zöld utat adott a bevezetett vagyonadó többi elemének, bár azok is alkotmánysértők kellettek, hogy legyenek. Kirívó példa e téren is a súlyadóból létrejött lóerőadó megduplázása a 165 LE-nél nagyobb teljesítményű személyautók esetében. Mert Bajnai az autó értékénél csak ezt az egy tényezőt vette figyelembe, az autó korát pl. nem. Érdekes „megoldás” volt, hogy a rendszám leadásával sem lehetett ettől az autótól és főleg az utána fizetendő adótól megszabadulni. Amíg valakinek a tulajdonában volt, akár roncsként, fizetni kellett. A lóerőadó „differenciálását” bevezették és be is kellett fizetni. Tapasztalatom szerint kevesen fizették be: a Fidesz nyilatkozata alapján. (Ha győznek, megszüntetik.)

A Fidesz másodszor is akart ingatlanadót

A sors iróniája, hogy a Jövőkép című bölcselkedő anyag, Matolcsy 71. vitairata (ez is olvasható a fedlapon) 144 oldalon (alcíme vészjósló: „A megújított szabadelvű és szociális piacgazdaság Magyarországon”), szerzői: Cséfalvay Zoltán földrajztanár, későbbi nemzetgazdasági minisztériumbeli politikai államtitkár, jelenleg Magyarország UNESCO nagykövete, valamint Matolcsy György, Cséfalvay leendő minisztere, majd MNB elnök. Többek között róluk, Cséfalvayról és Matolcsyról szól a Ki kicsoda a gazdaságirányításban? És kik a „stratégák”? 2010. 09. 12. c. írás.

A Jövőkép (Matolcsy 71. vitairata) az  ingatlanadó parlamenti elfogadása után hitet tett az értékalapú ingatlanadó mellett. (A tanulmány írásában olyan „tekintélyek” vettek részt, mint Bogár László, Gazsó L. Ferenc, Járai Zsigmond, Kopátsy Sándor, Lentner Csaba, Mellár Tamás, Nógrádi Zoltán, Papanek Gábor, aki a GKI elnök, Vértes András helyettese. (Vértes neve MSZP-s kormányzati kapcsolatai miatt felmerült Gyurcsány utódjaként.) Aztán Töröcskei István stb.)

Vértes, Gyurcsány, Friderikusz videó

Ebből a „Jövőképből” megtudjuk: az adócsökkentés felé az adóemelésen (és új adókon keresztül) vezet az út. Az adócsökkentés lehetőségei ugyanis állítólag nagyon korlátozottak, ezért az adózás szerkezetét kell megváltoztatni. „Ilyen kívánatos szerkezeti változás a foglalkoztatásra rakódó (? – Sz.B.) adó- és járulékterhek, valamint a jövedelemtípusú adók csökkentése, ezzel párhuzamosan viszont a vagyoni és forgalmi típusú adók emelése.”

Orbán végül felismerte a lehetőséget és „fordított”az állásponton

Kormányra kerülve bevezették volna az ingatlanadót és nyilván a vagyonadó más elemeit is. Még az AB döntése előtt Orbán Viktor azonban már visszakozott és közbelépett. Megígérte, hogy ha elfogadnák is az értékalapú ingatlanadót és a LE-adó “differenciálását”, ha kormányra kerül ezeket visszavonja. Az ingatlanadó esetleg már befizetett részletét visszaadja.

Ezzel Orbán a tehetségtelen Bajnait kiütötte. Hiszen olyan emberek tíz- vagy inkább százezrei is, akik a Fideszt nem kívánták, rá voltak Bajnai által kényszerítve arra, hogy a Fideszre szavazzanak. Ebből lett a kétharmad.

És ezzel a sors egyben utat mutatott a Fidesznek a jövőre nézve: mindig kell egy-két lényeges dolog, amiben sokkal jobbak, mint ellenzékük. Ez elég lehet a stabil győzelemhez. (Ld. pl. rezsicsökkentés, migrációs politika.)

Különösen akkor, ha ezeket a lényeges dolgokat az ellenzék megpróbálja lényegtelenként beállítani.

Ugyanakkor ezeknek a gesztusoknak mindig megkérik az árát. És közben olyan dolgokat valósítanak meg, vagy igyekeznek megvalósítani, amivel ezt a stabilitást ők maguk alááshatják. (Ld. pl. internetadó, vasárnapi boltzár.) Az ilyen kockáztatásnak nincs értelme, hiszen nem az ellenzékhez kell mérni a kormányzás színvonalát, hanem a lehetséges eredményességhez. Sokkal eredményesebb lehetne az ország, ha a kormányzás stílusa és alapja megváltozna. És sokkal gazdagabbak lehetnének polgárai.

Bajnai alakításai a nyugdíjban is lehangolóak. A korhatár felemelése az 1952-es évjárattól, a 13. havi nyugdíj felfüggesztése, a nyugdíjprémium kiizzadása, a svájci indexálás összekutyulása.

A svájci indexálás összekutyulása

Itt Bajnai tette meg az első lépést. Nem igazán kedveli a nyílt sisakkal való harcmodort. Talán második Mátyás királynak gondolhatja magát, aki a mese szerint hozott is ajándékot, meg nem is. Bajnai nem akarta/merte megszüntetni a svájci indexálást. Ezért időlegesen kiiktatta, ahogy ezt tette a 13. havi nyugdíjnál és a helyette bevezetett nyugdíjprémiumnál is. Bajnainál a svájci indexálás alkalmazását még egy szokatlan, ide nem illő, de az illetékeseket kellően megzavaró szabállyal tette működésképtelenné.

A svájci indexálás kétváltozós modelljét, közgazdaságilag teljesen értelmetlenül/dilettáns módon (könyvelőként rafináltan) kiegészítette a gazdasági növekedés mértékével. A svájci indexálásnak ugyanis nem az a célja, hogy nagyobbak vagy kisebbek legyenek ezáltal a nyugdíjak, hanem az, hogy a keresetek és a nyugdíjak ne nagyon szakadjanak el egymástól! Éppen ezt akadályozza meg a Bajnai-féle változtatás, ami a bérek és a nyugdíjak alakulását csak egy bizonyos gazdasági növekedési ütem esetén hangolja össze valamennyire. A következő tábla, ami az egyik lapban jelent meg nyolc éve, még 2009-ben, mutatja be ezt a jellegzetességet (ld. origo.hu):

A svájci indexálást (teljesen) 2011-ben Matolcsy szüntette meg.

A 13. havi nyugdíj felfüggesztése, vagy megszüntetése?

A 13. havi nyugdíj elvételét Bajnai – a nyugdíjprémium „intézményének” kiizzadója – is ideiglenesnek nyilvánította. De a 13. havi nyugdíj állítólag átmeneti elvételéhez is maga mellé kellett állítania Bajnainak az érdekvédelmi szervezeteket. Ezért tehát adni is kellett valamit. Lett tehát egy rendszeres juttatásból (13. havi nyugdíj) egy kivételes juttatás.  Egyúttal egy további lépés a nyugdíjrendszer – mint rendszer – leépítése, felszámolása felé. Hiszen az összeg alig igazodik a nyugdíjas korábbi járulékbefizetéseihez. 80 ezer forint nyugdíj felett és 4,1 százalékos gazdasági növekedés mellett – a nyugdíj nagyságától függetlenül – 12 ezer forint. Ha lenne még 13. havi nyugdíj, az még az átlagnyugdíjasnál is ennek 10 szeresét(!) kapná. És rendszeresen. Ha a gazdasági növekedés hasznából a svájci indexálás szerint részesülne ismét a nyugdíjastársadalom, tehát ha nemcsak az inflációt, hanem a gazdasági növekedést is figyelembe vennék a nyugdíjak korrekciójánál, akkor pedig évről évre és hónapról hónapra, rendszeresen magasabb nyugdíjat kapnának a nyugdíjasok.

Kérdések, ellentmondások

Miért teszi azt Orbán sokszor, amit Bajnai tett? És néhány esetben miért nyomul tovább abban az irányban, amivel szakítani kellett volna?  Ugyanakkor nem lehet fel nem figyelni arra az ellentmondásra, ami e vélemény, illetve egyes átvett gazdaságpolitikai elemek, gyakorlatok és egyes elvek összhangja között feszül. Persze, ha őszinte a nyilvánosságnak szánt vélemény. Arra gondolok, hogy nem a nyugdíjprémium az egyetlen tőle átvett dolog. Itt van mindjárt a vietnami kórház beruházása nagy összegű magyar hitelből, végtelenül hosszú törlesztési idővel és nulla százalékos kamattal. Az erre vonatkozó megállapodást Bajnai kötötte meg, ráadásul akkor, amikor állítólag nagyon rossz volt a gazdasági helyzet. Hiszen – ahogy mondta – Magyarország(?!) nem képes kifizetni a 13. havi nyugdíjat. Vagy ott van az áfának 20 százalékról 25 százalékra való emelése, ami a kormányváltás után további két százalékponttal tovább nőtt.

Vagy az az egyező álláspont, miszerint az ország katasztrofális eladósodását a túlfogyasztás okozta. Ez vallja Gyurcsány is. (Ld. A túlfogyasztás túlélő mítosza 2010. 11. 14. ) Ebből következően nagy megszorítások következtek, hiszen az állítólagos „túlfogyasztást” meg kellett szüntetni, ha egyszer az ugye létrejött. Ez olyan jól sikerült, hogy nagyon nehezen talál vissza a gazdaság az érzékelhető gazdasági növekedési pályára. Nem véletlen, hogy 2005 és 2014 között a 11 újonnan csatlakozott EU-tagország közül Magyarországon volt a legcsekélyebb a gazdaság bővülése a visszaesés(ek) után. Nagy szükség lett volna a belső piac bővülésére. Vizsgálatom szerint ott volt jelentős a növekedés, ahol az export növekedése együtt járt a belső piac növekedésével. (Ld. pl. A túlfogyasztás túlélő mítosza, 2010. 11.14)

A fogyasztást kell megadóztatni? Ráadásul ennyire?

 “Bepótolták” a 13. havi nyugdíjat?

A nyugdíjak reálértéke a korábban említett okból, az infláció túlbecsléséből egy néhány évig mégis általában emelkedett, de nyilván  nem az elégséges mértékben. Lehet azt mondani, hogy ezzel a tulajdonképpen véletlenszerű emeléssel a 13. havi nyugdíjat bepótolták, no de mi van a további visszaesésekkel és azzal, hogy a nyugdíjak reálértékét is emelni kellett volna ezekben a csökkenés éveiben? (Ld. pl. egy más időszakot.) Azt viszont mondani sem lehetne, hogy a rezsicsökkentés növelte a nyugdíjasok életszínvonalát. Mert ez nem igaz, hiszen a nyugdíjas árindexben egyszer már figyelembe vették a csökkenést, azt nem lehet még egyszer figyelembe venni. A rezsicsökkentés nagyon jó dolog volt és jó lenne, ha folytatnák, mert legalább a kirívó áraránytalanságokat mérsékelte és tovább mérsékelhetné. A nyugdíjasok közül azok, akik választhattak, hogy esznek vagy fűtenek, világítanak, így többet költhetnek élelmiszerre. Azok közül, akik semmiképpen nem tudták kifűteni lakásaikat, talán emelhetik a hőmérsékletet egy-két fokkal vagy visszatérhetnek a gáz használatára.

A nyugdíjprémium: más helyzetre, karbantartás nélkül

A címben felsoroltak közül a nyugdíjprémium időbelileg a legérdekesebb. Alkalmazását tekintve a legfrissebb, kiötlésének, törvénybe foglalásának idejét tekintve viszont a legrégibb a címben szereplő elemek között. Bajnai Gordon, a megszorítások robotosa 2009-ben ötlötte, izzadta ki, úgy, hogy minél ritkábban és alkalmanként minél kevesebbet kelljen fizetni. Majd nyolc évvel később 2017-ben kezdi alkalmazni a harmadik Orbán-kormány. Ráadásul merőben más gazdasági körülmények között és úgy, hogy le sem porolta, a kiszámítási szabályokat nem aktualizálta. Így valójában még Bajnainál is 20 százalékkal kevesebbet fizet. 14500 forint helyett 12000 forintot! A szokásos utólagos módosítás sem érintette a kiszámítási szabályokat, csak a kedvezményezettek körét, amit kiterjesztett a nyugdíjszerű ellátásban/támogatásban részesülőkre.

Technikailag sincs rendben az alkalmazott prémiumszabály

Az összegek nagyságrendjének változatlanul hagyásával még a számítási képlet kötelező karbantartását is elmulasztották. 2009 és 2016 között 20,3 százalékkal emelkedtek az árak, így, ha elfogadnánk Bajnai spórolós elgondolását, de figyelembe vennénk az inflációt, akkor is a mostani legfeljebb 12000 forinttal szemben 14500 forintot, tehát 2500 forinttal többet kellett volna „megítélni” a nyugdíjasoknak.

A Bajnai-féle nyugdíjprémium nyilván kifejezi Bajnaiék kapkodását, mivel a 13. havi nyugdíj elvételéért cserében sietve kellett valamit javasolni. Egyúttal alkalmasságukat is minősíti. Egy olyan országban, ahol a statisztikai hivatal (KSH) még a tényszámokat is évekre visszamenőleg korrigálja, akár úgy is, hogy ezzel előjelek változhatnak, a nyugdíjprémiumnál nem tényadatok, hanem tizedszázalékos pontosságú előrejelzés alapján utalnak vagy nem utalnak. Akkor, ha a gazdasági növekedés várhatóan 3,5 százaléknál nagyobb és ha az államháztartási hiány a tervezettnek megfelelően alakul. Ez tehát széles lehetőséget ad a szubjektivitásnak.

A nyugdíjprémium ötletének kommunikációjakor egy komoly számítási hiba miatt valótlanságot mondtak. Bajnai azt állította, hogy 7,5 százalékos növekedésnél (mikor volt ekkora növekedés utoljára Magyarországon?), a nyugdíjasok a korábbi 13. havi nyugdíjnak megfelelő prémiumot kapnának. Bár a helyzet, a 7,5 százalékos növekedés ma is lényegében elképzelhetetlen, a nyugdíjprémium maximális összege ebben az esetben is 40 ezer forinttal maradna el az átlagnyugdíj összegétől. A prémium legnagyobb összege ugyanis 80 ezer forint lenne, ami a kb. 120 ezer forintos átlagnyugdíj kétharmada.

Forrás: Bajnai: 3,5 százalékos GDP növekedés esetén nyugdíjprémium (2009. 04. 24.)

Nyugdíjprémium: miért nem fizettek 2014-ben?

De még így sem tudok rájönni arra, hiszen a szubjektivitás sem magyarázhatja, hogyan dönthettek amellett, hogy 2014-ben nem fizetik ki a nyugdíjprémiumot. Az év elejétől dicsekedtek ugyanis azzal, hogy az EU-ban az egyik legmagasabb lesz a gazdasági növekedés Magyarországon és ez be is igazolódott. 4,2 százalékkal nőtt a bruttó hazai termék (GDP) volumene és mindössze 2,1 százalék volt az államháztartási hiány a GDP százalékában. A tervezett érték 2,9 százalék volt. Csak nem baj az, hogy túlteljesült? Ha a nem fizetés oka az lett volna, hogy nem tudnak előrejelezni, az sem lehetne ok arra, hogy később ne fizessék ki a prémiumot. Novemberig nem látta, januárban már igazolva látta a gyors növekedést?

Sztálin és Bajnai utolsó bosszúja

A Szovjetunióban a ’80-as években volt egy szellemes vicc: Mi Sztálin utolsó bosszúja? A Zaporozsec, ami még mindig fut. Feltehetjük a kérdést: Mi Bajnai utolsó bosszúja? Hát a nyugdíjprémium! Persze csak az egyik, mert neki is  sok „utolsó bosszúja” van.

Zaporozsec: Sztálin utolsó bosszúja? (Fotó: Wikipédia)

Kis öröm van csak

A nyugdíjprémium kifizetése egyfelől örvendetes, mert azt jelenti, hogy van érzékelhető gazdasági növekedés és stabil a költségvetés helyzete. Talán azért is örvendetes, mert legalább valami kis pluszpénzhez jutnak a nyugdíjasok. Olyan politikai helyzetben, amikor a kormány és az ellenzék egyaránt a nyugdíjasok kárára politizál. (Ld. bővebben később!) Meg kell ugyanakkor jegyeznem: hogy hogyan részesüljenek a nyugdíjasok a gazdasági sikerekből, azt már nagyon régen kitalálták.  Erre való a svájci indexálás, ami fele-fele arányban veszi figyelembe a nyugdíjak inflációkövetését és a keresetek növekedését. Amikor nálunk alkalmazták, akkor általában nem ez volt kedvező a nyugdíjasoknak. (Igen magas volt az infláció és viszonylag kicsi a keresetemelkedés.)

A karbantartás elkerülhetetlensége

A nyugdíjakat civilizált országban karbantartják. Nálunk karbantartásról nem is beszélhetünk, mert a gazdasági teljesítményre képtelen kormányok folyamatosan vesznek vissza abból, amit adnak. Úgy bánnak a nyugdíjasok pénzével, mintha az övék lenne, abból adnának. Ilyenkor arra hivatkoznak, hogy az ország nem engedheti meg magának azt, hogy ilyen magas (?!) nyugdíjat fizessen. Vissza kell annak értékéből venni. Egyelőre nem nominálisan, mert az elmúlt évtizedek nagy részében két számjegyű volt az infláció, hanem reálértékben.

                        Nagyításhoz kattintson a képre!

A kormányok és a nyugdíjak

Ha a nyugdíjak alakulását nézzük, a leggyengébb teljesítménye az Antall-kormánynak van.  Ekkor 16,9 százalékkal csökkent a nyugdíjak reálértéke. Alig jobb a Horn-kormányé: a csökkenés nála 12,9 százalékos. Ez az eredmény ellentétes azzal a közfelfogással, ami Horn politikáját csöpögős nyugdíjasbarát nyilatkozatai alapján ítéli meg. Alulról a harmadik a sorban a második Gyurcsány-kormány és a rövid életű Bajnai kormány ideje: ekkor – négy év alatt –  összességében 4 százalékos csökkenés következett be. Majd jött a második Orbán-kormány: amikor már nem csökkent, hanem kicsikét nőtt a nyugdíjak reálértéke. A növekedés azonban mindössze 1,9 százalék (ismét csak négy év alatt). Valamivel jobb volt a nyugdíjak alakulása a harmadik Orbán-kormány alatt: +6,9 százalék. Ennél sokkal jobb volt az első Orbán-kormány időszaka: +18,2 százalék. (Itt még volt koalíciós kontroll.) Az ún. rendszerváltás alatt a nyugdíjak reálértékének legnagyobb emelkedése a Medgyessy-, illetve az első Gyurcsány-kormány ideje alatt következett be: + 31,1 százalék.

1990 és 2017 között, tehát 28 év alatt a nyugdíjak reálértéke mindösszesen csak 17,3 százalékkal nőtt… Az átlagos növekedési ütem: 0,57 százalék/év. (Alig több, mint fél százalék évente!) Ugyanebben az időszakban a GDP 41 százalékkal nőtt, vagyis évente átlagosan 1,1 százalékkal. Ilyen „nagyvonalú” volt az ország és főleg a politika nyugdíjasaival! És itt akarják befagyasztani a nyugdíjak értékét…

                                                                           Nagyításhoz kattintson a képre!

A keresetek karbantartása

Nem lenne teljes a kép, ha a keresetek alakulását nem vizsgálnánk. Hiszen a nyugdíjak nem szakadhatnak el a keresetektől. Ha ez bekövetkezik, mint nálunk, annak nagyon súlyos társadalmi és gazdasági következményei vannak és lesznek. Olyannyira, hogy egy idő után fenntarthatatlan lesz az ilyen politika.

Megállapítható, hogy a keresetek reálértéke mindig valamivel kedvezőbben alakultak (kevésbé csökkent, illetve jobban nőtt), mint a nyugdíjak reálértéke. Összességében a 7 kormányzati ciklus (28 év) alatt a nyugdíjak 17,8 százalékos növekedésével szemben a keresetek reálértéke 57,9 százalékkal nőtt. Az átlagos növekedési ütem pedig 0,57 százalékkal szemben ennek háromszorosa: 1,67 százalék/év lett. Emlékeztetnék arra, hogy a GDP volumene 1,1 százalékkal nőtt átlagosan 28 év alatt.

A keresetek növekedése kimerítette a gazdaság bővüléséből adódó lehetőségeket, sőt jelentősen túlment azon, a nyugdíjaké viszont attól lényegesen elmaradt attól. Jelentős újraelosztás történt a nyugdíjasok rovására. A nyugdíjcélú befizetések nagy részét másra, nem a nyugdíjak karbantartására fordították. Mindenesetre, ha a GDP növekedésének megfelelő lett volna a nyugdíjak alakulása, akkor a mai kb. 120 ezer forint helyett  144 ezer forint lenne az átlagnyugdíj. Ha a keresetek ütemében történt volna a bővítés, akkor 162 ezer forint lenne az átlagnyugdíj.

A svájci indexálás megszüntetése

Két tényezőt szoktak figyelembe venni a nyugdíjak korrekciójánál: a keresetek és az infláció alakulását. Ezt svájci indexálásnak nevezik, amit 2011-ben  2012-től kezdődően megszüntettek. Ezentúl a nyugdíjak korrekciója a kormány és az országgyűlés elhatározása szerint nem követi a gazdaság mozgását, kizárólag az inflációtól függhet. Következésképpen a kormány és a parlament szándékai szerint nem emelkedhetne a reálnyugdíj a jövőben, és úgy tűnik, az idők végezetéig. Ami viszont belátható időn belül komoly problémákhoz és feszültségekhez fog vezetni, hiszen a gazdaság különböző arányait nem lehet önkényesen meghatározni. Az ellentmondások kiéleződését eddig fékezte, hogy a reálnyugdíj csekély emelkedése – az infláció előrejelzésének hibái miatt az elmúlt években mégis bekövetkezett.

2017 annyiban hozott itt is újat, hogy ezúttal az inflációt eleve alábecsülték, hogy a magasabb inflációból származó veszteséget a lakosság előlegezze meg. Ezt utólag rendezik, amit évközi kiegészítésnek neveznek. Hogy biztosra menjenek, az alábecslés egészen durva volt. Bár az MNB is 2,6 százalékos fogyasztói áremelkedést valószínűsített, a kormány előbb 0,9 százalékos emelésre készült, majd a felháborodás miatt ezt 1,6 százalékra emelte. Hogy véletlenül sem emelkedhessen a nyugdíjak reálértéke és hogy ő használja a nyugdíjasok pénzének egy részét. Mivel állítólag augusztusig 2,6 százalékos volt az áremelkedés, amiből az MNB javaslatára 2,4 százalékot ismertek el, a különbözetet, havi 0,8 százalékot kifizetik a nyugdíjasoknak az év egészére. A havi emelés összegét pedig be kell tenni a jövő évi bázisba, ennyivel magasabb lesz a 2018. januári nyugdíj. Az infláció alábecslése miatt ez évben a nyugdíjak reálértékének alakulása  szándéktól eltérően várhatóan nem marad szinten, 0,5 százalékos csökkenésre lehet számítani. Hacsak a KSH nem igyekszik mindenáron a szinten maradást alátámasztani.

Erzsébet utalványt tavalyelőtt már fizettek. A készpénzzel szemben ez különben több mint dupla annyiba kerül a finanszírozónak.

Bajnai Gordon: fájni fog! (fotó: M2 Híradó)

Egymásnak adják át a hibás gyakorlatot. 6800 milliárd forint állami/kormányzati „nyereség”

Bajnai rendkívül durva megszorításai és azok fegyelmezett elfogadása az utána következő kormányt felbátorította, hogy ne álljon meg itt, hanem ő is elvonjon jövedelmeket a nyugdíjasoktól, de legalábbis ne állítsa vissza a régi helyzetet. És ezen ma sem akarnak változtatni. Hatalmas forrásokhoz jutottak, más kérdés, hogy mi ennek az ára. Az elmúlt nyolc év alatt nem volt 13. havi nyugdíj, ami azt jelenti, hogy Bajnai ideiglenesnek szánt intézkedése nyomán a nyugdíjasokon 3000 milliárd forintot takarítottak meg. Ehhez jön az a 3000 milliárd forint, amit kivontak a magánnyugdíjpénztárakból. 2012-től ráadásul már nincs kettős indexálás, amivel kb. 800 milliárdot vontak el a nyugdíjasoktól. Pedig ez nem az állam pénze! Ugyanakkor másutt sok ezer milliárd forintos veszteségek leszorításáért nem mozdulnak.

Bajnai 2014-ben is ezt vallja és nyilván ma is

Hozzá kell már most tennem, hogy ezekkel a rekvirálásokkal nem ért véget a kormányzati „nyereségek” sora. Az igazán nagy kaszálás nem ebből, hanem abból származik, hogy a nyugdíjkasszának járó pénz nem ide folyik be, illetve az ide befolyó pénzt is csak részben itt használják fel. Továbbá abból, hogy korábbi nyugellátásokat járadékká alakítottak. Így vált a nyugdíjkassza közvetlenül és közvetve a nyugdíjakon kívüli célok nagy finanszírozójává. Erre a kérdéskörre a következő részben térek vissza.

A nyugdíjrendszer „átalakulása”

Ez az a helyzet, amire azt mondanám: mindkét szemem sír. Az eddig szunnyadó nyugdíjprémium felélesztését (változatlan formájában!) és kommunikálásának stílusát meghökkentőnek tartom. Nemcsak a nyugdíjprémium alamizsnaként kommunikált, könyöradományként odavetett, megalázóan csekély összege miatt, hanem azért is, mert ez is jelzi, hogy a jelenlegi kormány a 2018. évi választások előtt is tovább halad a nyugdíjrendszer elfogadhatatlan irányú „átalakításában”.  Minden bizonnyal a bonyolult témában való elmélyedés, jártasság, tájékozódás nélkül. A hatások végiggondolása nélkül. Az „átalakítást” idézőjelben írtam, szerintem itt csak így használhatjuk, ugyanis ez nem más, mint leépítés. A szerzett jogok és jogosultságok egyre gyengülnek, a nyugdíjból kegydíj válhat, többnyire így is kezelik. A nyugdíjrendszer – mint rendszer – felszámolódóban van.

A 13. és a 14. havi nyugdíj, illetve a nyugdíjprémium

Ez a sajnálatos leépítési irányzat a 2009. évi ötletszerű megszorítások után gyorsult fel.  E megszorítások nemcsak adóemeléseket és áremeléseket jelentettek, hanem a 13. havi nyugdíj megvonását, a nyugdíjak nominális összegének csökkentését is. A jelenlegi kormány elhatározta, hogy le sem porolva Bajnai kényszermegoldását (nyugdíjprémiumát), azt ennyi év után (ráadásul egy egészen más gazdasági helyzetben!), feléleszti. Ezzel azt is kifejezve, hogy a kormánynak esze ágában nincs visszaadni a Bajnai által 2009-ben elvett 13. havi nyugdíjat. Már itt megjegyzem, hogy ennek nem lehet az az akadálya, hogy ennek ne lenne fedezete. Igaz, a kormány a nyugdíjkassza többletének eltüntetésen keményen dolgozik: a nyugdíjkassza formálissá tevésével, a bevételek nem nyugdíjcélú növekvő arányú felhasználásával, átcsoportosításával és a lehetséges bevételek kormányzati elengedésével.

Bajnai 2009 tavaszán arra hivatkozott, hogy Magyarország(?!) nem képes kifizetni a 13. havi nyugdíjat.  (Bajnai: Magyarország képtelen kifizetni a 13. havi nyugdíjat. Origo, 2009. 04. 24.)  A nyugdíjprémium intézményét még Bajnai Gordon vezette be 2009-ben, azok után, hogy – állítása szerint ideiglenesen – megszüntette a 13. havi nyugdíjat. Úgy nyilatkozott, hogy Magyarország – a csőd közeli gazdasági helyzet miatt – nem képes kifizetni a 13. havi nyugdíjat és a közszféra dolgozóinak a 13. havi bérét.

A 13. havi nyugdíj visszavonását Orbán Viktor is ideiglenesnek nyilvánította. 2006-ban pedig még megígérte: megválasztása esetén 14. havi nyugdíjat vezet be. Ehhez a foglalkoztatottság javítását tartotta szükségesnek.

Persze nem Magyarország került csődközeli helyzetbe, hanem az ún. elmúlt nyolc év kormányai vitték ebbe a helyzetbe. Azok, akik ezt megszemélyesítették, ma is nagyrészt ott vannak a politikában és akkori tevékenységük felülvizsgálatára, megújulásukra nem került sor és nincs is remény. Jellemző, hogy ma már egyenesen büszkélkednek akkori teljesítményükkel.

Matolcsy tovább nyomult a megszorításokban

2011-ben fogadtatta el a kormány a parlamenttel, hogy a következő évtől megszünteti a svájci indexálást és kizárólag az infláció szerint korrigál. Ekkorra a korábbiakhoz képest megszelídült az infláció. De nyilván nem ez volt a fő oka az áttérésnek az egy tényezős (inflációkövető) korrekcióra való áttérésnek. Ezzel arról döntöttek, hogy a jövőben nem emelkedhet a nyugdíjak reálértéke. Visszatért a késő Kádári időszak, de csak a nyugdíjasoknál: a jövedelmek megőrzése. Ami azonban tarthatatlan akkor, ha más országokban a nyugdíjak reálértéke folyamatosan emelkedik és ha Magyarországon is gyorsan nő a reálkereset.

(Folytatjuk!)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.