Politikai helyzetkép (5.). Egy második Trianon lehetősége

Zavaros vízben könnyű halászni!
(Közmondás)
Zavaros vízbe sose ugorj bele!
(Közmondás)

Most térjünk vissza az alapkérdéshez: mibe kerülne nekünk a kerítés lebontása és a kvóta elfogadása? A két politikai oldal azonban nem merül bele ebbe a kérdésbe. Pedig nagyon is kellene, mivel egy második Trianon lehet belőle. A DK azt is tagadja, hogy fontos kérdésről lenne szó. Az MSZP nem, bár mégis úgy kezeli. Ugyanakkor, ha nem tartanák fontosnak ők is, nem lenne ez – ha nem is vallják be – politizálásuk alapja. Egyébként is látni kellene, hogy most – ahogy Medgyessy Péter „artikulálta” – „ÚT-E-LÁ-GA-ZÓ-DÁS-HOZ” (értsd: útelágazáshoz) érkeztünk (persze nem önszántunkból). A támogatások elvételével zsarolnak. És ha elhisszük, hogy ha beadjuk a derekunkat, az élet ugyanúgy mehet majd tovább, akkor végzetesen tévedünk. Ha elfogadjuk a diktátumot, azzal nem vagyunk túl a dolgon, csak egyetlen „békát” – bár jó nagyot – nyelünk le. Sok „béka” jön még. Tehát nem egyetlen következménnyel, hanem következmények, ráadásul tartós, talán végleges következmények sorozatával kellene számolnunk. Ebből a sorozatból lesz aztán a végső nagy következmény: az ország periféria szerepének állandósulása, gyarmati helyzete, kultúrájának, nyelvének, hagyományainak elvesztése, sőt – akár formálisan is – megszűnése.

Szijjártó kitünteti Medgyessyt

Többféle csoportosítás

A migrációval kapcsolatos költségtöbbletek, károk és veszteségek többféleképpen csoportosíthatók. Részben egyszeriek, részben folyamatosak. Egy más csoportosításban lehetnek anyagiak és nem anyagiak (az utóbbiak anyagiakban nem fejezhetők ki, vagy akkorák, hogy ki sem fejezhetők). És vannak vegyes következmények is, amelyek ide is és oda is sorolhatók. Ilyen lehet Magyarország – lényegét tekintve – örökös perifériává süllyesztése, új gyarmatosítása, sőt akár formálisan is a megszüntetése.

Nem kétséges, hogy most a nem anyagi károkra kell inkább összpontosítanunk, hiszen azok szó szerint „mindent vihetnek”. Persze nem azonnal, hanem részletekben, de folyamatosan: amíg csak el nem tűnik teljesen szuverenitásunk. Miközben a tendencia megfordítására egyre csökkenne az esélyünk.

Egy második Trianon. Ez lenne a teljes megszűnés

A jelen helyzettel kapcsolatban arról is beszélnek, hogy ebből egy második Trianon lehet. (Közel száz évvel ezelőtt, 1920-ban írták alá a trianoni szerződést.) És most jöhet a második, az igazán végzetes „Trianon”. Nem a terület további kurtítására gondolnak, hanem arra, hogy ebből Trianonhoz hasonló erejű sorscsapás lehet. Ezzel legalább utalnak arra, igazi sorskérdéssel állunk szemben.

Csakhogy a diktátumra való esetleges meghátrálás következménye még annál is rosszabb lenne, mint az első Trianoné volt. Az első Trianon megroppantotta – gazdaságilag is – az országot, kétséges volt, hogy ez egyáltalán túlélhető-e. Elszakították Magyarország területének több, mint kétharmadát és lakosságának több, mint a felét, felszámolták a régiók hosszú időn át kialakult munkamegosztását, deformálttá tették a közlekedés területi rendszerét és az ország gazdasági szerkezetét, az egymáshoz kapcsolódó kapacitások rendszerét (a hiány és a kihasználhatatlan többlet egyaránt jellemző volt). De a felszámolt régi Magyarországból, ami virágzó gazdaságú középhatalom volt, végül is megmaradt egy kicsi Magyarország. Most viszont bizonyára semmi sem maradna belőle.

Egy ellenzéki vélemény

Mit látnak ebből? Bár a következő folytatásban fogjuk megvizsgálni alaposabban, mi is a pártok és a kormány migrációs politikája, hogyan látják a helyzetet és mi a véleményük az EU politikájáról, már most az olvasó figyelmébe ajánlom azt a videót, amit a napokban készítettem. Mit látnak mindebből az egyik nagyobb ellenzéki párt politikusai? A videóra a következőkben még – más-más okból – visszatérek, de már most érdemes megnézni. Ahogy a videó felvezetőjében írtam: “Botka László és Molnár Gyula elmondja a nyilatkozat idején érvényes mondatait a kerítésről, a kvótáról, a migránsokról (a menekültekről). Minden mondatukra érdemes odafigyelni: egybevágnak-e a valósággal?”

A nemzeti szuverenitás felszámolása

Az előző részben áttekintettük ennek jogi és egyéb aggályait és valószínűsíthető működésképtelenségét. Ezt felesleges lenne megismételnem, aki fel szeretné idézni, mit írtam, kérem, lapozzon oda. Ez azért is lehet szükséges, mert a most következőkhöz ezek a gondolatok szervesen hozzátartoznak. Tehát, hogy nincs jogalapja az ilyen törekvéseknek és nincs értelmük sem az EU-s tagországok többsége szempontjából. Ráadásul működésképtelen lenne. (Politikai helyzetkép (4.). Mivel járna a kerítés lebontása és a kvóta végrehajtása?)

Szembesülni a veszéllyel

Kimondani sem könnyű, még nehezebb szembenézni azzal, mekkora a veszély.  Mégis szembesülni kellene végre, mi is az igazi tét. Lesz-e egy második Trianon vagy elkerüljük?

Ennek a szembesülésnek már a tömeges migráció elindulásakor meg kellett volna történnie, hiszen az EU látszólag teljesen koncepciótlan migránspolitikájából, szelektív tehetetlenségéből és egyes kinyilvánított szándékaiból, továbbá a hibás irányok erőltetéséből és ennek érdekében nyomásgyakorlás alkalmazásából világosan kiolvasható volt, hogy az illegális migráció Európára szabadítása nem lehet más, mint a nemzeti szuverenitás felszámolásának alkalmas eszköze. (Számunkra egy második  Trianon eszköze.) Erre egyébként kinevezett és önjelölt EU-s vezetők (egyes vezető EU-s országok(?!) vezetőinek) nyilatkozatai is utaltak.

Hogy erről lenne szó, arról nemcsak a politikai helyzetkép előző folytatásában írtam, hanem már évekkel ezelőtt is. 2015-ben felhívtam a figyelmet arra, hogy meg kellene fogalmaznia a magyar kormánynak, mik a céljai a tömeges és illegális migrációval kapcsolatban. A kerítésépítés helyes lépés, de nem ülhet a kormány a babérain, hiszen ez a válság EU-s válság és közös megoldás kell. Azt láttam, hogy annak a megoldásnak lehet igazán esélye, ami közös megoldás az EU-ban. Azóta ezt differenciáltabban látom.

Mit mutat a Nemzeti Konzultáció értékelése?

2017. június 27-én került sor erre az összegzésre és ehhez kapcsolódva a migráció összefüggéseinek bemutatására. A miniszterelnök beszédét és a felszólalásokat az M1 többször is levetítette.

Ez az értékelés sajnálatosan arra is utal, hogy a legfontosabb összefüggést még mindig mindig mintha nem látná a kormány. Pontosabban fordítva látja: az okot és az okozatot, az eszközt és a célt felcseréli.

Elhangzott ugyanis, hogy Európai Egyesült Államokat akarnak létrehozni, hogy aztán egy központból akadálytalanul irányíthassák pl. a tömeges migrációt. Holott éppen fordítva van.  Ahogy ezt az előző részben részletesen kifejtettem, az  EU adminisztráció, továbbá az EU informális vezetői (Merkel, Hollande, Macron) látszólagos tehetetlenségének és frázisokra épülő politizálásának az az oka, hogy az illegális és tömeges integráció az egyetlen eszköz ma arra, hogy a tagországok szuverenitását felszámolják (ez lenne a mi esetünkben egy második, az előzőnél is súlyosabb következményű Trianon) és létrehozzák az Európai Egyesült Államokat. Ezzel egy központból két tagállam vezetői rendelkeznének az EU teljes területén és mindenben. Nem csak a migránsok beengedésében és befogadtatásában. A tömeges és illegális migráció tehát nem az egyik cél, nem is az egyetlen cél, hanem az eszköz. És egyben az ok is, ami teljesen átrendezni a hatalmi viszonyokat.

Az EU közös megoldása a válságra. Lehetséges-e?

Akkor nem vizsgáltam, azóta körbejártam: egyáltalán lehetséges-e közös megoldás? Arra döbbentem rá, hogy az EU által kigondolt keretek között és tévutak mentén ennek nincs lehetősége. Csak más előfeltételek között lenne értelme.

Merkel és Macron

Mert lehet-e közös megoldása az EU-nak a tömeges és/vagy illegális migráció megfékezésére, miközben a problémát az illegális migráció eltűrésével és gerjesztésével még tovább növeli? És a veszélyeket – nyilván tudatosan – a szőnyeg alá söpri? Ha pedig országok arra kényszerülnek, hogy közös akarat hiányában maguk oldják meg a problémát és természetesen a maguk környezetében, akkor ezzel szembemennek az EU – formális adminisztrációval és az informális EU-vezetőkkel (Merkel, Hollande, majd Macron)? Akiket ezért valósággal ellenségnek tekintik és kívülről/belülről támadják? Éppen azért, mert meg akarnák oldani a problémát. Így nem lehet közös megoldás a válság enyhítésére, csak a válság élezésére! És egyáltalán lehet-e egy olyan közösségnek (EU) közös megoldása, ahol a tények nem számítanak, csak az üressé vált, egyébként is a kettős mércének megfelelően szelektíven alkalmazott ún. értékek?

A két lehetetlenség nyilván összefügg: a probléma csak úgy növekedhet, ha nem a tényekből és a konkrét helyzetből, továbbá a feltételezhető következményekből indulnak ki, ha a homokba dugják a fejüket és a közösség érdekében fellépőket pedig  óriási nyomás alá helyezik!

Merkel

Egy bizonyos közös megoldás viszont elképzelhető

Ugyanakkor egy bizonyos közös megoldás ELVILEG mégis elképzelhető, ha valóban akarnának olyan közös megoldást, ami a jelenlegi migrációs válság további eszkalálódását, a biztonsági és egyéb veszélyek korlátozását, az európai kultúra és civilizáció megmentését stb.  eredményezné. Ami esélyt adna az EU-n belüli szabad utazások és normális szállítási kapcsolatok fenntartására stb.

A megoldás a tömeges migráció megszüntetése

Ez nem más, mint a tömeges és/vagy illegális migráció radikális visszaszorítása, teljes megszüntetése. Nem kényszerítenénk az EU-s polgárokat arra, hogy velük kísérletezzenek, hogy előre láthatóan bukásra ítélt emberkísérleteket végezzenek rajtuk. A megoldás annyiban is radikális, hogy nem rendeznénk be befogadótáborokat az EU-n közelében sem. A migráció valós okait helyben kell felszámolni, addig pedig a környező országokban lehetnének befogadótáborok. Hogy milyen intézkedésekből állna még ez a csomag, az egy másik írás témája lehetne. Most azt kell leszögezni, hogy ha tényleg meg akarjuk oldani a problémát, a tömeges és/vagy illegális migrációt távol kell tartani Európától.

Összefüggő terv

Ha lenne Magyarországnak összefüggő terve, azt is el kellene döntenie, kiket fog meggyőzni ennek helyességéről. Hogy ez az álláspont egyáltalán szerephez jusson.

Még 2015-ben, amikor különböző súlyos események miatt (a debreceni befogadóállomás és környékének feldúlása, 400 ezer migráns bezúdulása az országba, a lezárt határ megtámadása Röszkénél, a Keleti és a Nyugati pályaudvar iszonyatos állapotai, menetelések az autópályákon stb.)  exponálódott a migrációs probléma Magyarországon, több esetben felhívtam a figyelmet arra, hogy az ország szuverenitása és megmaradása a tét. Hiányoltam, hogy a kormány nem tud erről, vagy nem mer erről beszélni.

Az alábbi videót már korábban is feltettem. Azt segít felidézni, amikor a migránsok fellázadtak Debrecenben, előkerült egy zászló és a nyári melegben ki kabátban, ki szinte ruha nélkül egy zászló körül harci táncot jártak e zászló körül. Fel is tettem a kérdést: Bevándorlás zászlóval?

 

Korábbi figyelemfelhívások

Még 2015-ben rámutattam arra, hogy mekkora veszélyről van szó (Az EU, a migránsok és a kormány, 2015. 12. 07.)

„Miért akarnak bizonyos körök minél több migránst?

A kormány fellépését elbizonytalanítja, hogy bizonyos kulcskérdésekre nincs válasza. Hogy keresi-e, azt nem tudni, de hogy nem is olvas, az feltételezhető. Pedig a nehéz vagy nehéznek látszó kérdések megválaszolása visz leginkább előre. Nem véletlenül már fél évvel ezelőtt többek között arra összpontosítottam, hogy minden logikával ellentétesen miért akarják az EU bizonyos körei mindennél jobban tömegek európai betelepítését. Miért éppen a liberálisok és a szocialisták állnak nagyrészt e mögött? Mi köze van ennek a belső hatalmi elképzelésekhez: a politikai túléléshez? És ennek a nemzeti szuverenitás feladásához (pontosabban megszerzéséhez)? Az Európai Egyesült Államok keresztülviteléhez?

A kormány nem tud érdemi választ adni, miért erőltetik egyes körök a migrációt. A miniszterelnök erre azt szokta mondani: szerintük attól itt minden jó lesz. Ez nyilván nem az igazi ok. Egyik anyagomban (Az illegális migráció és a politika válaszai) arra tértem ki, hogy a magyarországi balliberális pártoknak milyen érdekei fűződik a migráció ösztönzéséhez és a külföldi patrónusokkal való összefogáshoz. Egy másik anyagban a balliberális pártok és a Bildenberg csoport kapcsolódásairól és együttműködéséről van szó. (Faymann és mások. Dermesztő kapcsolódások.)” (…)

Faymann most másutt gyakorol nyomást

A tét óriási: nemzeti létünk kerül veszélybe. Nyilván nem önmagában a bevándorlás miatt, a migráció ugyanis csak ürügy az EU-centrum által megcélzott teljes hatalomátvételre, a láthatatlan alkotmányozásra, nemzeti szuverenitásunk megszüntetésére.

(…) Sürgősen vissza kell térnie a kormánynak a nyílt és egyértelmű migrációs politizáláshoz! És elkerülhetetlen a stratégia készítés: minden lehetőségre előre fel kell készülni! Arra is, hogy nem mindenáron fontos az EU-tagság és hogy ha erről le kellene mondani, hogyan tudjuk a következményeket enyhíteni, lehetőség szerint kiküszöbölni.”

2016-ban pedig expressis verbis megfogalmaztam: mi is áll valójában az EU és furcsa vezetése érdekében. Hogy itt a nemzeti szuverenitás lebontásának álcázott politikájáról van szó és két nagyobb ország hatalomátvételéről. (EU és Törökország, valamint az illegális migráció, 2016. 11. 26.))

„Az Európai Parlament nagy többséggel megszavazta, hogy felfüggeszti Törökország EU-s csatlakozási tárgyalásait. Azt nem tudom, mivel erről nem szólnak a híradások, hogy a magyarországi EP-képviselők hogyan szavaztak, és köztük hogyan a jobboldaliak. Ha ezt megszavazták volna és ráadásul úgy, hogy nem kapcsolták ezt össze Európa déli határai megerősítésének kérdésével, akkor ismét csalódást keltettek. Az EP-nek ez a szavazása ugyanis Törökországot mindenképpen az illegális migránsok tömegeinek átengedésére fogja válaszlépésként sarkallni. Ez pedig nekünk – a Közép-Európáig terjedő periférián élőknek – fog fájni. És nem is kicsit, nagyon! Az EU két nagyobb országának, az egyébként szintén közép-európai Németországnak és a nyugat-európai Franciaországnak viszont ez egyáltalán nem fog fájni, sőt éppen ezt szeretnék elérni. Nem azért persze, mert annyira szeretik a migrációt, hanem azért, mert végül is ez a migráció hozhatja el nekik azt az Európát, ami teljesen kiszolgálja őket. (…)

A migráció nem probléma, hanem megoldás

Az önbizalmukat visszanyert európai balliberálisok abban viszont szerencsésekEurópa viszont szerencsétlen –, hogy még októberben eldőlt, ki lesz az ENSZ főtitkára. Nem más, mint António Guterres, volt portugál külügyminiszter. Nézetei ellenére a Biztonsági Tanács egyik tagja sem emelt ellene vétót. Akkor még az USA elnökválasztása nem történt meg és Hillary Clintont kiáltotta ki a média biztos győzelmi esélyesnek. (Január végén már biztos nem fogadná el az Egyesült Államok.) Guterres már volt az ENSZ menekültügyi főbiztosa, szélsőségesen migrációbarát nézetei és ezek agresszív képviselete közismertek.  Guterres a napokban egy konferencián adta elő véleményét; felszólalásának címe önmagáért beszél:A migráció nem a probléma, hanem a megoldás.” Elmondta: „Meg kell győznünk az európaiakat, hogy a migráció elkerülhetetlen, és a soknemzetiségű, multikulturális, sokvallású társadalmak tudnak vagyonosodni”. Tehát elfogult és elvakult, továbbá zavaros gondolkodású ember fogja szolgálni az ENSZ-ben az Európai Egyesült Államok felé vezető állapotokat.”

António Guterres

Guterres is -mint látható és bár menekültügyi biztos volt – keveri a migránsokat és a menekülteket (refugees). Soros György is menekültekről beszél, holott migránsokról kellene. Úgy viszont egészen mások lennének a következtetések.

Persze az eddigi károk és többletkiadások sem voltak jelentéktelenek, ami az illegális migrációból és annak lehetőség szerinti megakadályozásából adódott. (EU és Törökország, valamint az illegális migráció, 2016. 11. 26.))

„A szolidaritás itt azt jelenti, hogy főleg Németország és Franciaország átgondolatlan és káros ötletének terheit – az egyéb következményeken kívül is – át akarják ránk hárítani. Ők meghívnak: a mi kontónkra!

Annyit már nálunk, a vonakodóknál is elértek, hogy a kerítésépítés és a határellenőrzés horribilis költségeit a magyar kormány önként magára vállalja. (Százmilliárdos tétel.) Sőt – ahogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a népszavazás után a televízióban elmondta –  a magyar kormány kész erejét meghaladó támogatást nyújtani a migráció okainak megszüntetéséhez. Azt többször elmondva hangsúlyozta, hogy KÉSZ EREJÉT MEGHALADÓAN finanszírozni. Gondolom, a határőrizeten felül, hiszen további felajánlást tett.”

Semjén Zsolt

Semjén Zsolt

Folyamatos nyomás alatt Magyarország

Persze az anyagi károk és többletkiadások – ld. pl. előbb – sem voltak éppen jelentéktelenek.

Ennek ellenére folyamatos nyomás és támadás alatt volt és fokozódó nyomás alatt van Magyarország az EU részéről, amiben saját ellenzéki pártjaink és politikusaink is részt vettek és vesznek.

Az ország szuverenitásának elvesztése vagy látszólagossá tétele, a biztonság elvesztése, az életminőség romlása pénzben ki nem fejezhető.  Ez utóbbinak nyilvánvalóan része lenne az a további nyomás és az ennek keretében kinyilvánított megalázó fenyegetés, pocskondiázás, magyargyalázás, gusztustalankodás, amit a továbbiakban is jogosnak tartanának egy állítólag az együttműködésre épülő szervezetben.

A szuverenitás felszámolása ugyanis csak folyamat lehet, egyetlen aktussal ugyanis most nem zárható le. Így bár a kerítés lebontása, a migránsok tömegeinek bezúdítása és a jogtalanul elfogadtatott kvóta lebontása ugyan a legfontosabb lépés ebben az irányban, de ez a lépés egy folyamatnak a kezdete. A passzírozás tehát maradna; az ellenállás e folyamatnak ráadásul egyre nehezebb lenne.

A kerítésbontási és – a törvénytelenül „elfogadtatott” – kvóta elfogadtatási tervnek persze nemcsak az esetleges megvalósulása okoz hatalmas kiadási többleteket, veszteségeket és anyagi és azoknál is még jelentősebb erkölcsi/eszmei károkat, hanem ennek távolabbi és közeli előzményei is.

Ezeknek a károknak az elviselésében és fedezésében az érintett tagállamok úgy vesznek részt, hogy meg sem kérdezték őket a művelet valódi céljáról, de még méretéről sem. Tehát kényszerűségből vettek és vesznek részt, kényszerűségből viselték el és viselik el a kiadásokat és az egyéb következményeket. Ha egy, a migráció szempontjából is, tranzitország fenn akarja tartani határain belül a rendet és minimalizálni akarja az illegális migrációt, kerítést épít és gondoskodnia kell ennek védelméről, az ehhez szükséges technikáról és állományról, az illegális benyomulók feltartóztatásáról, adminisztratív személyzetről, akik ügyeket intéznek stb. Mindez rengeteg pénzbe kerül. Mégis azt állítják és nemcsak külföldön, hanem nálunk is az ellenzék pártjai, hogy Magyarország csak az előnyökből akar részesülni. (?!)

Kérdés persze, hogy meg nem tárgyalt és az állampolgárok által felhatalmazást nem élvező ügyekben egyáltalán miért lenne kötelességünk részt venni? (Az előző részben kitértem arra, hogy miért nem tekinthető ez menekültkérdésnek és azt is, hogy ha mégis annak tekintenénk, akkor miért nem vonatkozna ránk.)

Az eddig károk között kell szerepeltetni azokat, amelyeket az ellenzéki EP-képviselők tudatos károkozására lehet visszavezetni. Erre akkor térek vissza, amikor az egyes pártok migrációs politikáját –  természetesen az egyre nagyobb politikai szerepet betöltő civil szervezetekkel – tárgyalom. Ezzel még inkább egy irányba mutatnak majd a változékony nyilatkozatok.

Külpolitikai egység? Volt, de ma nincs?

Szakítani kellene végre egy tudatosan sulykolt tévhittel, nevezetesen azzal, hogy korábban – a mai helyzettel ellentétben – a parlamenti pártok legalább a fontos kérdésekben egységesen foglaltak volna állást.  Ez korábban sem volt így. Igaz, az EU-ba és a NATO-ba való fellépésnél volt ilyen egység, ha nem is teljes egység. Ennek azonban nem a politikák elvisége volt az alapja, hanem az akkor történetesen egy irányba mutató érdekek.  NEM változó gyakorlatról írtam egyik tanulmányomban (Az illegális migráció és a politika válaszai, 2015. 07. 09.))

„Nem új keletű gyakorlat

Ez a megközelítés a magyar politikában és közéletben – mint írtam – nem új keletű. Ezt hangsúlyozni kell, mert gyökeret vert az a tévhit, miszerint milyen jó volt a legutóbbi évekig, hiszen a kormány és az ellenzék egységes volt a külpolitikában. Ez azonban nem így volt, még ha voltak is olyan parlamenti szavazások, amelyeket egyhangúan fogadtak el. (Ennek azonban taktikai okai voltak.) Kezdődött a megosztottság a Kárpátaljáról való lemondás kinyilvánításával, folytatódott Trianonnal, az energiaszektor elpasszolásával, a termőföldről való megállapodással, amit 1998-ban kivettek az FVM hatásköréből és az „européer” Martonyi Jánoshoz soroltak stb.

(…) A külföldnél való feljelentések is folyamatosak: bevonásukat, nyomásgyakorlásukat akarják kiprovokálni. Politikai, jogi és gazdasági témákban egyaránt. Fel kell figyelni arra, hogy az ellenzék egy bizonyos része és az immár tőle függetlenül „politizáló”, „királycsináló” sajtóorgánumok folyamatosan a külföld vélt érdekeit és vélt igazságát védik és féltik, miközben a magyar választók érdekeinek képviselete vagy hiányzik, vagy háttérbe szorul.

Sőt azzal szembe megy. Akár olyan durván, mint most a migráció kommunikálásában.

Nincs is szerintük a választói érdekek képviseletének jelentősége, hiszen nem ezzel a teljesítménnyel, programokkal, vonzó és megvalósítható jövőképpel akarnak fellépni, hanem a külföld segítségével.”

A Kényszerpályák c. kötetben is, blogomon is megírtam, hogy 1998-ban az akkori szocialista-szabad demokrata ellenzék hogyan akarta – ráadásul a külföld segítségével – leállíttatni a végre megindult gazdasági növekedést.

„A választásokon vereséget szenvedett, azonnali revánsra készülő ellenzéki pártok, bizonyos befolyásos szakemberekkel megtámogatva és a külföldi médiát és befektetőket megdolgozva majdnem rákényszerítették a kormányt, hogy hűtse le a gazdasági konjunktúrát, állítsa meg a gazdasági növekedést.” (Részletek: Járai Zsigmond pénzügyminiszter „megakadályozott” adóreformja.)

A migrációs válság „elindulásának” egyik oka

A mai ellenzék két pártja a szocialisták és a liberálisok voltak kormányon 2010 előtt és így legalábbis „közük van” ahhoz, hogy sokként érte az országot a migránsok tulajdonképpen akadálytalan tömeges és illegális benyomulása. 2007-ben a Gyurcsány-kormány felszámolta a határőrséget, de egy évvel korábban a Belügyminisztériumot is.

2006-ban létrehozták az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumot. Első minisztere Petrétei József volt igazságügyi miniszter lett, aki egy évig töltötte be ezt az új miniszteri tisztséget. Ez alatt az egy év alatt kétszer mondott le. A második miniszter – aki 2007-ben felszámolta a határőrséget – egy volt ombudsman-helyettes, Takács Albert jogász-szociológus lett. Vele Gyurcsány elégedetlen volt, ezért Takácsot egy év után leváltották. Utóda Draskovics Imre szintén egy évig töltötte be a posztot, majd 2009. decemberében – állítólag váratlanul – lemondott. Helyére Forgách Imre került, aki néhány hónapig foglalta el a posztot. 2010-ben az ilyen nevű minisztérium is megszűnt, ismét létrehozták a Belügyminisztériumot.

Takács Albert (még leendő miniszterként) és Gyurcsány miniszterelnök

Bár el szokták mondani, hogy Európában meglehetősen ritka, ha  határőrség látja el a határvédelmet és nem a rendőrség, viszont azért vannak komoly példák a határőrségre, pl. Oroszországban.  Ugyanakkor természetesen az is ritka, hogy a Belügyminisztériumot megszüntetik és helyette – két össze nem vonható, ellentétes területet, összevonva – Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumot hoznak létre. Ezzel a határőrizet jelentősége értelemszerűen kétszeresen is csökkent. Egyrészt értelemszerűen kevesebb forrást, létszámot adtak ezzel a már nem kiemelt feladatra, másrészt a rendőrséget is leértékelték, irányítási szempontból is összekuszálták és ezzel meggyengítették.

Egy olyan országban, aminek határai délen, keleten és észak-keleten egyúttal az EU külső, ún. schengeni határai is. A magyar kormánynak szavatolnia kell, hogy ellenőrzi a határforgalmat, nem tűri el az illegális határátlépéseket. Ha nem így látja el a határőrizetet, akkor megfosztható a schengeni szerepkörtől, ami a magyar állampolgárok és fuvarozók, a magyar gazdaság számára komoly hátrányt jelentene és sok veszteséget okozna. Nem is szólva a közbiztonsági problémákról. Ha nem képesek megakadályozni az illegális migrációt, akkor hamarosan Ausztria lenne a schengeni határ, így állampolgáraink és közlekedési/szállítási eszközeink számára minden EU-ba történő utazás határátlépési procedúrával járna.

Ha lebontanák a kerítést…

A határkerítés megfogta az illegális és tömeges migrációt és ezzel schengeni kötelezettségek is elláthatóvá váltak. Ha nem épült volna meg délen a kerítés, akkor ma a nyugati határon az osztrákok kerítése állna, ami a magyarokat zárná el az EU-tól. Emlékezni kell arra, hogy ezt kilátásba helyezték, ha Magyarország nem tudja megfékezni migrációt.

A kerítés lebontása az EU egyik előnyének fokozatos felszámolásával, az Unión belüli szabad mozgásunk ellehetetlenülésével járna. Ebbe az irányba mutatnak korábbi figyelmeztetéseik, de a történtek is: az osztrákok részéről rendszeresen elrendelt időnkénti forgalmat lassító ellenőrzések a magyar–osztrák határon.

Gara, 2016. október 28.<br /> Acélráccsal megerõsítet kerítésszakasz az új, második határkerítés kísérleti szakaszának telepítésénél a Bács-Kiskun megyei Garánál 2016. október 26-án. Bácsszentgyörgy és Gara között a mûszaki zárat jelenleg összesen 10,3 kilométer

Határkerítés. (Fotó: Ujvári Sándor)

Ha a határkerítést lebontanánk, a Szerbiában és Görögországban, Bulgáriában levő migránsok azonnal a védtelen határú Magyarország felé vennék az irányt és beözönlenének. A Törökországban levő migránsok még kiváró része többé már nem várna ki. Először is, el kellene őket helyezni a tömegeket, tehát sok menekülttábort kellene felállítani. Magyarország hamarosan olyan képet mutatna, amit el akart kerülni. Mint közismert, bár lehet, hogy sokan ezt is elfelejtették, az EU Magyarországot egy nagy hot spot tábornak/táborcsoportnak szerette volna látni. Ahol a költségek nagy részét (de nem is az egészét) elvileg az EU fedezte volna, viszont ahol az EU tisztviselői végezték volna az átvilágítást és működtették volna a rendszert. Ezt ugyan sikerült akkor elkerülni, de a nagy táborok felállítása ismét aktuális lenne.

Mivel a táborok lakóit az EU nem engedi a menekültügyi eljárás végéig zárt létesítményekben tartani, borítékolható, hogy a migránsok megpróbálnának továbbállni. Itt belépne Ausztria: azonnal elzárná Magyarországot Európától, hogy ezt megakadályozza. Ha nem tenné, akkor Németország zárná le közös határaikat. Amennyiben a migránsok nem tudják átlépni a határt ideiglenesen ott táboroznának le, ahol kedvük tartaná. Most tehát hosszú ideig, akár évekig vagy évtizedekig arra lehetne számítani, amit 2015-ben élt át pl. Budapest.

Az EU-s nyomás még erősebb lehetne

A tömeges és illegális migráció – mint már erről szó volt – még sokkal inkább „remek” eszközként működhetne az EU-s adminisztráció és az EU-s informális vezetők kezében bizonyos országok szuverenitásának gyorsított felszámolására.

A migránsokon és a tömeges migráción keresztül – mint már megéltük – további nyomás alatt lehetne tartani az országot. Részben külföldről és részben belföldről, többnyire összehangoltan. Ezzel elérnék, hogy a magyar állam irányítása egyre inkább visszaszoruljon saját országa területén. A tömegek megjelenése tömeges okot adna a beavatkozásra, leckéztetésre, a korlátozhatatlanságra, előjogok szerzésére a migránsok számára.

A Keleti pu. előtt: amikor még nem volt kerítés. (Fotó: MNO)

A jogtalanul kirótt kvóta elfogadása

Mi lenne, ha végrehajtanánk a kvótát? És ha átvennénk azokat, akiket ezen felül is vissza akarnak küldeni?

Ez utóbbiról most nem beszélnek, de ez is fenyeget. Ennél is van jogi probléma, hiszen olyanokat akarnak visszaküldeni, akik nem Magyarország területén léptek be az EU-ba. Ugyanis fizikailag csak más országokon át jöhettek ide. Keverik tehát a regisztrálást a belépéssel. A regisztrálást ki akarják kerülni a migránsok is és az országok is. Magyarország viszont betartotta a szabályokat: mindenkit, akit tudott, regisztrált.

Az ellenzéki pártok arról beszélnek, hogy mindössze ezervalahányszáz személyről lenne szó, ezt igazán nem nehéz elfogadni. Viszont ennyi beilleszkedésre nem hajlandó személy letelepítése is sokba kerül és főleg nagy gondokat, zűröket okozhat, nem is szólva a biztonság veszélyeztetéséről. Egyúttal precedensként is szolgál a befogadásra és annak folyamatossá tételéhez. Ebbe az irányba mutat, hogy a menekülti státuszt a gazdasági bevándorlókra is ki akarja terjeszteni az EU.

 (Folytatjuk! Következik: Politikai helyzetkép (6.). A pártok és a migránspolitika)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.