Politikai helyzetkép (4.). Mivel járna a kerítés lebontása és a kvóta végrehajtása?

Zavaros vízben könnyű halászni!
(Közmondás)
Zavaros vízbe sose ugorj bele!
(Közmondás)

Szerintem fontos kérdés ez, mégsem veszik sorra és mégsem összegzik a lehetséges következményeket. A hatalom kormányzati és ellenzéki oldalán egyaránt.  A motivációkat sem tárják fel megfelelő mélységben. Tegyük meg mi: játsszunk el az ellenzéki ígérettel, mivel járna az, ha megvalósulna, amivel ellenzéki pártok még a kampányidőszak előtt elkezdtek – most már nyíltan – kampányolni? Pontosabban: mivel járna az, amiről végképp nem beszélnek, ha a mostani kormány a külső-belső nyomás előtt esetleg meghátrálna és beadná a derekát? A kerítés eltűnne és a kvótát elfogadná? Előre kell bocsátanom: az országra és mindannyiunkra nézve katasztrofális következményekkel járna! 

A Keleti pályaudvar 2015-ben. 400 ezer migráns érkezett (Fotó: Abcug.hu)

A kampányoló nyomásgyakorlókra sajátságosan illik a „van sapka, nincs sapka” hasonlata. Ahogy mondani szokták: „Ha van rajta sapka, az a baj, ha nincs, az a baj.” Most inkább az a baj, hogy nem az a „sapka” van rajtuk, aminek kellene. Ha nem is érdeklődnek az iránt, mivel járnának ezek az általuk is bedobott intézkedések, vagy ha véletlenül mégis ismernék, ennek ellenére ezt szorgalmazzák, akkor egyaránt alkalmatlanok arra, hogy a magyar politikában részt vegyenek. Erre talán maguktól is rájöhettek, de a hatalomtól biztosan nem akarnak eltávolodni.

Migráció, bevándorlás, menekült, bevándorló, migráns

A jelenlegi népvándorlás, tömeges illegális határátlépés, benyomulás megjelölésére olyan fogalmakat használnak e jelenség támogatói és ösztönzői, ami nem illik rá. Ettől még zavarosabb lesz a helyzet, amiben könnyű „halászni” és ahol elvárják, hogy a tagországok ugorjanak bele a „zavaros vízbe”. (Ld. mottók!) Ha nem teszik, akkor nyíltan nyomást gyakorolnak rájuk. Ezt biztosan nem lehetne megtenni, ha valós fogalmakat használnának, de bizonyos okokból másokat használnak.

Így lesz a migrációból menekültkérdés, a migránsból pedig menekült. Nem azért teszik ezt természetesen, mert udvariasabban akarnak fogalmazni, hanem, mert a különböző kategóriákra más-más szabályok vonatkoznak.

Ha valaki gazdasági migráns, akkor aligha nézhető el, hogy illegálisan és okmányok nélkül akar érkezni. Az meg különösen nem, hogy be akar törni egy ország területére. Ha gazdasági bevándorló lenne, akkor nem indíthatna kampányt ügyében valamilyen emberjogi szervezet. Ha menekült lenne, aligha kellene számára bizonyos alapítványoknál olyan felkészítő/tájékoztató anyagokat összeállítani, hogy ne legyenek okmányai és ne engedje, hogy ujjlenyomatot vegyenek tőle. Ha menekült lenne, eldobott mobiltelefonokon nem lehetne fellelni lefejezések videóit és fényképeit. Ha menekült lenne, megbecsülné, ha menedéket nyújtanak neki és nem viselkedni a befogadókkal agresszívan.

Nem vitatom, hogy a tömegekben lehetnek menekültek, de rájuk sem érvényes a menekültügyi szabályozás, ha továbbutaztak menekülés során egy biztonságos országon. De a migráció lelkes támogatói (az EU adminisztrációja és egyes, önmagukat „vezető országnak” (?!) tekintő államok vezetői, akik egyúttal az EU vezetőinek is képzelik magukat) sem következetesek. Egyfelől arról beszélnek, hogy itt menekültkérdésről van szó (ami nem felel meg a tényeknek), másfelől arról, hogy a gazdaság milyen nagy hasznát fogja venni ennek a munkaerőnek. (Sok az analfabéta, írni-olvasni nem tudó, képzetlen ember.) Ráadásul már készül a javaslat arról, hogy a gazdasági bevándorlót is menekültnek kell tekinteni.

A Keleti távozás után (Fotó: Hír.ma)

A hívogatás/meghívások eredményeként a migránsok a migránssimogató országokba akarnak menni. Őket azonban nem repülőgépen juttatják el oda, hanem „bevonják a buliba” a többi tagországot.  Arra késztetik a migránsok tömegeit, hogy más országokon keresztül erőltessék magukat. Ezeket az országokat pedig arra szorítják rá, hogy ezt és sok mást tűrjenek el, ez ellen és sok más ellen ne lépjenek fel. Mivel a migránssimogató tényezők célja a tömeges migráció folytatódása, nem meglepő, hogy a migráció visszaszorítására nincs közös EU-s megoldás. Ellenzik viszont ezek a tényezők, ha a tagállamok akarják maguk megoldani. A szándékosan hibás fogalomhasználat miatt aztán úgy lehet feltüntetni a védekezést, mintha az menekültek ellen irányulna, sérteni a „menekültek” emberi jogait.

Mindez elég köztudomású, de le kellett írnom, mert mindig annak kell magyarázkodnia, aki a valótlansággal szemben az igazat mondja. Úgy vélem, ez elég kell, hogy legyen annak indoklásához, miért használom a jelenséggel kapcsolatban az illegális migráció és az illegális migráns fogalmát. És miért egyértelmű a számomra, ami különben mindennapi tapasztalatainkból is következik, hogy ezt le kell állítani, de ha nem lehetséges, nekünk akkor sem szabad ebben több terhet vállalnunk. Trianonban Magyarország több, mint kétharmadát veszítettük el, most pedig a maradékot „lehetne”.

Enyhül-e a migrációs nyomás?

Ha a következményeket vesszük sorra, azt is mindenképpen meg kell vizsgálni: lesz-e a migrációs helyzetben/migrációs nyomásban pozitív fordulat? Vagy továbbra is tömegek kelnek útra és nyomulnak be az EU-ba? Teljesen egyértelmű, hogy a „kínálatban” nem lesz csökkenés, felmérések szerint több millió ember készül arra Afrikában, a Közel-Keleten, Ázsiában, hogy Európába és az EU-ba, főleg annak leggazdagabb országaiba vándoroljon és benyomuljon. Ezek egy része családegyesítés címén akar jönni, másik része pedig „új bevándorlóként”. És többnyire illegális határátlépőként, akik általában személyazonosságuk igazolására szolgáló okmányokkal sem rendelkeznek. Őket ügyük elbírálásáig táborokban kellene elhelyezni, e táborokat nyitottan kell működtetni. Így a többnyire illegális és okmány nélküli, ismeretlen előéletű emberek oda mennek, ahova akarnak. Még a célba érkezésük után is: több százezer migráns egyszerűen eltűnt a német hatóságok látóköréből.

Még csak most jöhet az igazi „feketeleves”!

A már tapasztalható következményekkel és veszélyekkel az EU érdemben nem foglalkozik, aminek megvan az oka. (Nyilván nem a szolidaritás és a humanizmus.) Ez is érthetetlen, ahogy az is, hogy a migránsok fellépését, viselkedését – bár ez az eltérő kultúrából is következik, ami perspektíva nélkülivé teszi a tömeges befogadást –  a „fővonalbeli” migrációs politika megnyilvánulásai valósággal felszabadítják, miközben a sajtó politikai felbujtására igyekszik elhallgatni azt, amiről kötelessége lenne tájékoztatni.  Az EU bürokratái és „vezető országai” (?!) részéről továbbra is megvan a fogadókészség, sőt a szándék migránstömegek, százezrek és milliók beeresztésére, illetve arra, hogy a „szolidaritásnak” nevezett önfeladást a vonakodó tagországokból kikényszerítsék. Olyan intézkedéseket tesznek és szándékoznak a közeljövőben tenni, amelyeket a lehetséges migránsok meghívásként értelmezhetnek és értelmeznek. (Az utóbbiak között szerepel a felső korlát nélküli befogadási kvóta, a gazdasági migránsok menekültként való kezelése.) És eltűrik az ún. civil szervezetek közreműködését az illegális migráció lebonyolítására. Az NGO-k (nem kormányzati szervezetek: így is nevezik a „civileket”) Líbiából szállítják át a migránsokat Olaszországba. Az olasz ügyészség jelzései ellenére ez a törvénytelen gyakorlat tulajdonképpen zavartalanul folytatódik. Szerbiában időről időre azt terjesztik e szervezetek, hogy a szerb-magyar határt rövidesen megnyitja Magyarország. Ezt aztán követi az illegális behatolások megsokszorozódása.

Soros fellépései

A fővonalbeli migrációs politika további durvulásának és elszemérmetlenedésének jele az a nyílt „összebútorozás” is, aminek tanúi lehettünk az elmúlt hetekben. Nemcsak az ún. civil szervezetek lépnek fel nyíltan politikai szervezetekként, ráadásul úgy, hogy a politikai szervezetek bizonyos korlátai rájuk nem vonatkoznak, hiszen bejegyzésük szerint „civil” szervezetek, hanem egy civil hálózat létrehozója is. Megdöbbentő, hogy nemcsak egyes állami vezetők – nyilvánvalóan jogosulatlanul! – az EU vezetőiként viselkedhetnek és gyakorolhatnak nyomást a több tagállamra, úgy, mint az imperializmus hőskorában, hanem egy amerikai magánszemély is úgy tehet, mintha az EU vezetője lenne. Sértegethet egy EU-s tagállamot, Magyarországot és előírhatja, mi is az EU kötelessége. Ezeknek és az ehhez hasonló anomáliáknak nyilván nemcsak képességbeli okai vannak (bár azok sem elhanyagolhatóak), hanem más, ráadásul mögöttes okai is. Ez a valóságos motiváció, amire nemsokára visszatérek.

Juncker és Soros. (Fotó: Esti újság)

A tovább keményedő magatartásnak egyik markáns jele az a még tovább növekvő nyomás is, amit a kerítés lebontása és a kvóták végrehajtásának kikényszerítése érdekében tesznek. Sőt már felülről nyitott kvótákat akarnak a korábbi mellett keresztülerőltetni, ami azt jelenti, hogy az érkező illegális migránsok elosztása a tagországokba folyamatos és végeláthatatlan lenne és így a betelepítés is folytatódna. A tévúton való haladás gyorsítási szándékával magyarázható az a kampány is, amit a magyarországi ellenzéki pártok és a pártokként viselkedő ún. civil szervezetek folytatnak ugyanezért, vagy részben ezért.

Ha a kerítés és a kvóta jelentéktelen kérdések lennének, ahogy ezt az ellenzék és az ún. civil szféra be akarja állítani, akkor felesleges lenne ekkora és ráadásul egyre fokozódó nyomást kifejteni.

Valójában miben csúcsosodnak ki az ellentétek?

A kormány gyakran mondja, hogy az ellentétek a migráció megítélésében csúcsosodnak ki, sőt tulajdonképpen arra vezethetők vissza. Ebben ugyan van igazság, de nem ez az igazság. Az ellentétek valójában a nemzeti szuverenitás és kultúra megtartása, illetve felszámolása között feszülnek. Talán nem túlzás azt mondani: ennek a konfliktusnak csak hordozója az eltérő migrációs politika.

Brüsszelt, Berlint és Párizst, meg Rómát, vagy akár Junckert, Merkelt, Schulzot,  Hollande-ot és utódját, Emmanuel Macront, vagy a civil szervezeteket mozgató és az EU-nak megrendeléseket/feladatokat adó Soros Györgyöt viszont aligha érdekelheti ennyire a migránsok sorsa. A többletmunkaerő lehetősége sem, hiszen képzetlen, nem ritkán analfabéta, tisztázatlan múltú és szándékú, valamint nem éppen a munkavágytól égő tömegekről van szó. Munkaerőhiány az EU-ban egyébként sincs, legfeljebb a munkaerő van rosszul elosztva, hiszen az EU-ban általában van, nem is kicsi munkanélküliség. Ennyi migráns befogadása ráadásul óriási anyagi terhet jelent és hatalmas biztonsági problémát okoz. Rövidtávon is, és talán még ennél is inkább hosszú távon.

Mindezzel nem törődnek, ahogy azzal sem, hogy ez még hova fog romlani. A terrorcselekmények nyilván egyre brutálisabbak lesznek és nagyon valószínű, hogy egyre nagyobb fenyegetést jelentő technológiákat, akár tömegpusztító fegyvereket fognak felhasználni. Ha pedig a migránsok száma eléri a kritikus tömeget, akkor teljesen irányíthatatlanná és kaotikussá tehető az európai társadalom és a gazdaság.

Juncker és Schulz, 2015-ben

Hatalompolitikai vágyak: lopakodó térfoglalás

A vágyak, a tömeges befogadás hatalompolitikai konzekvenciái, az egész Európa feletti hatalom megszerzése ugyanakkor elhomályosítják a kockázatokat, a veszteségeket és a kolosszális veszélyeket.  Bizonyára azt remélik, hogy a migráción keresztül, destabilizáló szerepe révén elérhetik a „nemzetállamok” nélküli Európai Uniót. Ahol persze a német és a francia hegemónia fennmaradna.

Problémák a politikával

Ezzel a ráadásul agresszív politikával több nagy probléma van, amelyek két csoportra oszthatók. Jogira és gazdaságira. Az egyik a lopakodó térfoglalás alapjának hiányzó jogszerűsége, ugyanis nincs felhatalmazása Brüsszelnek sem arra, hogy ilyen irányba vigye tovább az EU-t. Néhány állam vezetőjének még ennyire sincs, Soros Györgynek pedig végképp nincs. És mindenképpen meg kell előbb kérdezni az embereket.

Lopakodva centralizálnak

Ezt a mulasztást azzal akarják elfedni, hogy szándékosan még zavarosabbá teszik, amit csinálnak, lopakodva nyomulnak előre. Ez megint csak több, mint aggályos, valójában elfogadhatatlan módszer. A harmadik jogi probléma az, hogy az – egyébként erre a választók által ugyancsak nem felhatalmazott országok –  kormányaival megengedhetetlen nyomásgyakorlás és kényszer útján akarják ezt elfogadtatni. Ez pedig jogellenes kényszer. Akkor is, ha Soros Györgyöt a németek újabb elképzelése a tagállomok zsarolására és szavazati joguk még formálisabbá tételére őt bizakodással(!) tölti el. A negyedik durva jogsértés, hogy a migrációs politikában – a kérdés fontossága ellenére –  olyan fórum elé viszik az ügyeket, amelyeknél nem szükséges a tagállamok egységes szavazata, nincs lehetőség a vétóra.

Juncker, Merkel és középen Hollande

Eszük ágában nincs megállítani a tömeges és illegális migrációt

Nem véletlen tehát, hogy mindezidáig az EU-nak nincs megoldása a súlyos és aggasztó migrációs helyzetre. Nyilván nem a katasztrofális helyzethez kell alkalmazkodnia és az illegális migránsokat szétosztania, nekik hatalmas havi apanázst adni/adatni az országokkal, elfedni a tűrhetetlen helyzetet, szolidaritásra hivatkozni, hanem meg kell állítani az illegális migrációt. A magyar példa megmutatta, ez is megoldható.  A tehetetlenségnek nem lehet az oka az, hogy ez ne lenne lehetséges.

Itt megint előjön egy újabb jogi probléma: nem állíthatta volna kész helyzet elé az EU-tagországokat elsősorban Németország és Franciaország, továbbá Olaszország. Ezt még úgy sem tehették volna meg a kérdés megfelelő előkészítése és jogi rendezése, az emberek véleményének kikérése nélkül, ha nem más országokon keresztül bonyolítják le, hanem repülőgépekkel viszik be magukhoz a migránsokat. Hiszen a befogadott migránsok olyan okmányokat kapnak, amivel szabadon utazhatnak az EU területén és így a kockázatokat más országokba is beviszik. Sőt tulajdonképpen ott is „rekedhetnek”.

A tömeges migráció a vágyuk

A migráció tehát a brüsszeli adminisztrációnak és néhány ország politikusainak nagyon is a kedvére van. Semmiképpen nem akarnak lemondani róla. Azt, amivel már eddig járt, a médiával összekacsintva igyekeznek elhallgatni. Ha ez nem lehetséges (pl. a tömeges terrormerényleteknél), akkor azt akarják elfogadtatni az emberekkel, hogy ezt el kell tűrniük. Hogy a legnagyobb hiba az lenne, ha meghátrálnának. Értsd: ha leállítanák a tömeges migrációt és/vagy a menekültügyi eljárás végéig zárt táborokban tartanák őket. A terrorcselekményekről a közvélemény nem kap elégséges tájékoztatást, helyette részvétnyilvánításokkal vannak tele a „hírek”. Ezek a migrációs válságot előidéző politikusok nagyszerűségét és mindenek ellenére „nagy formátumát” hivatottak hirdetni.

Jogosulatlanul és rossz sorrendben

A jogi aggályoknál sokkal nagyobb gond, hogy az EU régebbi és újabb tagállamai között akkorák a gazdasági fejlettségbeli különbségek, hogy mindenekelőtt ezt kellene jelentősen csökkenteni. Az EU-nak ugyanis semmi értelme, ha elsődleges célja, a gazdasági integráció nem valósul meg, vagy legalábbis nem haladunk ebben az irányban. Az integráció csak a hasonló gazdasági fejlettségű országok között biztosíthatja a termelőerők legnagyobb fejlődését és – ez legalább ilyen fontos – lehet előnyös valamennyi tagja számára. Márpedig hatalmas fejlettségbeli különbségek vannak egyes régiók között. A felzárkózást ugyanakkor sokszor kedvezőtlenül érintette az a hatás, amit a kereskedelmi korlátok lebontása az újonnan csatlakozott országok gazdasági fejlődésére gyakorolt. Kiszorultak belső piacaikról hazai gyártású/termelésű termékek, ami gyakran a hazai termelés megszűnésével is járt. Magyarországot érte ennek révén a legtöbb kár: egész iparágakat szüntettek meg, és megszűnt másfélmillió munkahely.

Az EU-s átlagnál kevésbé fejlett országok különböző támogatásokat kaphatnak: ezeknek a hátrányoknak a RÉSZBENI kompenzálására, illetve az elvileg mindenki érdekében álló felzárkóztatásra.  Most ezeknek a támogatásoknak a megvonásával zsarolnak országokat, hogy engedjék be a migránsokat.

Ma már nem azt várják el tőlünk – annak ellenére, hogy hivatalosan nem változott az EU elfogadott politikája –, hogy érjük utol a legfejlettebbeket, legalább az EU-s átlagot, hanem a migrációs vonuló útvonalon levőket arra akarnak rábírni, hogy legyenek hot spot táborok, ahol a központ által végzett menekültügyi eljárás végéig tartózkodnának. (Ha addig nem állnának tovább, ahogy szoktak.) Az ország megkurtított területén a mezőgazdasági területeket táborok létrehozására lehetne igénybe venni. És lehetne kuncsorogni az EU-nál, utalják át legalább a fenntartás egy részét.

EU-s támogatások: nem ajándékok!

Ezt már 2013-ban kifejtettem azoknak, akik mégis és azóta is ajándéknak igyekeznek beállítani. (Az uniós támogatásokról (2014-2020))  Az írást sok ezren olvasták honlapom adatai szerint, egyike a legolvasottabb cikkeimnek. Mégis vannak, akik még mindig a régi nótát fújják és az EU kegyességéről beszélnek.

„Az Európai Unió hivatalosan gazdasági integráció, ami azonos vagy hasonló gazdasági fejlettségű országok között tud hatékonyan működni. Tulajdonképpen csak ezek között jöhetne létre. Politikai okokból stb. azonban mégis létrejöhet, ilyenkor azonban nagyon heterogén az országok összetétele fejlettségük alapján. Ahogy ez volt a KGST esetében is és ma már bizonyos felhígulás következtében egyre inkább az EU esetében.

Az EU-s támogatások egyfelől bizonyos kompenzációt jelentenek a kevésbé fejlett országok számára, mivel megnyitották belső piacaikat, másrészt lehetőséget adnak a valamivel gyorsabb felzárkózásra. Ebből az is következik, hogy az EU-s támogatás egyáltalán nem ingyen pénz a társadalomnak: hatékonyan illene felhasználnia.”

Megalázó, ahogy Magyarországot kioktatják a szolidaritásról és a kötelességeiről, no meg elmaradt hálájáról. Pedig több mint kétszáz milliárdot költött az ország csak 2016-ban a néhány európai politikus és állam által „megálmodott” migrációs válságra.

Az EU-s támogatások tehát egyfelől bizonyos kompenzációt jelentenek a kevésbé fejlett országok számára, mivel megnyitották belső piacaikat, másrészt lehetőséget adnak a valamivel gyorsabb felzárkózásra. Ebből az is következik, hogy az EU-s támogatás egyáltalán nem ingyen pénz a társadalomnak: hatékonyan illene felhasználnia.

A helyes sorrend az integrációban

A helyes sorrend az lenne tehát, ha előbb felzárkóztatnák az EU kevésbé fejlett országainak gazdaságát és utána kezdenének egyáltalán gondolkodni arról: van-e értelme megszüntetni a nemzetállamokat. A gazdasági fejlettségbeli eltérések ugyanis eleve elviselhetetlenné tennék azokat a nyelvi, kulturális stb.  különbségeket, amelyek egyébként is fennállnak. Az EU gazdasági tekintetben is nagyon heterogén összetételű országcsoport az Amerikai Egyesült Államokhoz képest és ott is a hozzánk képest mérhetetlenül kevés különbség is hatalmas problémákat okozott és okoz.

Integráció helyett belső gyarmatosítás?

A fejlettségbeli különbségek az integráció akadályai. Ha viszont csak szavakban akarnak integrációt és a periféria gyarmatosítását szeretnék, már más a helyzet. Erre utal az is, hogy már szavakban is letennének a felzárkóztatásról és különböző sebességű integrációról beszélnek. Mintha nem lennének az integrációnak feltételei. Az elképzelésből lényegében az következik, hogy a fejlettségbeli különbségek megmaradnak, sőt nőhetnek: a periféria periféria marad.

A mögöttes cél

Arra összpontosítanak ezek a vezetők, hogy így felszámolhatják az egyes államok szuverenitását és az EU teljes területén mindenben ők dirigálhatnak, minden teketória nélkül az ő érdekeik érvényesülhetnek. És cserében még támogatást sem kell adniuk. (Ld. bővebben: Az illegális migráció és a politika válaszai)

Nem véletlenül élharcosa ennek a migránspolitikának Merkel és Hollande, majd utóda. Az sem véletlen, hogy az EU tagjaiként nyíltan más országokra nyomást akarnak gyakorolni. Ahogy ezt már 2015 augusztusában szóvá tettem egyik írásomban (Az illegális migráció és a belpolitika/külpolitika. Nemzeti és parciális érdekek )

Sürget az idő

A kormány jól látja, hogy mekkora problémáról van szó. Helyes az is, hogy kerítést épít, hiszen egyetlen ország sem tűrheti el, hogy területére illegális módon behatoljanak. De ezzel mintha elfogyott volna a lendület és a gondolat. Sürgősen hozzá kellene látnia önmaga felkészítéséhez, hogy ne rekedjen itt meg az ország érdekeinek képviseletében.  Két okból.  Az egyik külső: Németország – ahogy erről Angela Merkel már nyilatkozott – kezébe akarja venni a menekültügy kezelését, a számára alkalmas módon. És ahogy mindig, most is a saját akaratát, liberális megközelítését akarja rákényszeríteni a többi tagállamra. Már készül ennek megnyerni – ahogy a múltban is tette – Franciaországot. Nem tévedhetünk nagyot, ha ebbe nem tartozna bele a problémák minél nagyobb részének a peremterületekre való terhelése.

                          Vannak-e vezető EU-s országok? Netán különleges jogokkal?

Mivel Németország Franciaországgal karöltve nem először próbálja rákényszeríteni akaratát a többiekre, az ilyen jogosulatlan diktátumok elhárítására már régen fel kellett volna készülnünk. Nincs ugyanis olyan – jogokat eredeztető – kategória, ami EU-s vezető országokat ismerne. Minden EU-s országnak azonos szavazata van. A másik ok pedig belső. A balliberális pártok és pártocskák most a külföldre és a külföldiekre építve és országukra nyomást gyakorolva akarnak belső hatalomhoz jutni. (Ld. Az illegális migráció és a politika válaszai, Az illegális migráció és a politika válaszai (folytatás)) Ezt a harapófogót úgy lehet elkerülni, hogy kezdeményezőleg lépünk fel: amihez feltétlenül tudni kell, hova akarunk kilyukadni.”

Illegális migráció

A „nemzetállamok” és az államok. Még a szupranacionális idea sem igaz!

Nem szeretem a „nemzetállam” megjelölést, mert arra utalhat, hogy ideiglenesnek tekinti őket a használója. És mintha a fejlődés szükségszerű útja a nemzetállamok lebontása lenne. Ugyanakkor viszont egyáltalán nem valószínű, hogy működőképes lehet a rendkívül heterogén Európában egy teljesen központosított berendezkedés. Több milliónyi migránssal különösen nem, de nélkülük sem. Ezt jelzi az is, hogy a belső határok lebontása a várakozások ellenére nem enyhítette az ellentéteteket, nem gyengítette az önállósodási törekvéseket. Belátható időn belül biztosan nem lehet a nemzetállamokat lebontani, sőt újabb nemzetállamok létrejöttét sem lehet megakadályozni.

A nemzetállam titulus sértő is az érintett államokra nézve. Az Amerikai Egyesült Államoknak sem nemzetállamai vannak, hanem szövetségi államai.

Miközben viszont az EU látnivalóan az ún. nemzetállamok (helyesen az államok) lebontásához – ráadásul felhatalmazás nélkül – már hozzá is fogott, vannak olyan államok, amelyeket soha nem neveznek nemzetállamoknak. Németország, Franciaország, Olaszország soha nem így szerepel. De még a mindössze 500 ezer lakosú Luxemburgról sem így beszélnek. És még csak nem is úgy, mint egy (legfeljebb) törpeállamról. Németország stb. nyomásgyakorlása nemzetállami titulussal azonnal lelepleződne. Hogyan is állíthatná akkor magáról Merkel, hogy nemzetállami vezetőként egyúttal az EU vezetője is lenne. Mindez meglehetősen árulkodó gyakorlat, arra utal, hogy ezekből az államokból fogják irányítani a periféria önrendelkezéstől megfosztott területeit.

A német és francia vezetők elődei háborúkkal sem voltak képesek tartósan elérni akkora befolyást és hatalmat, illetve földrajzi kiterjedtséget, mint ami – nyilván úgy érzik – most számukra elérhető lehet. Persze ennek is van ára, de ez most sem riasztja vissza a vezetőket.

(Folytatjuk! Következik: Politikai helyzetkép (5.). Egy második Trianon lehetősége)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.