Politikai helyzetkép (1). Felvezető. A “zavaros víz”

Zavaros vízben könnyű halászni!
(Közmondás)
Zavaros vízbe sose ugorj bele!
(Közmondás)

Egy évvel a választások előtt különösen érdekes lehet, milyenek az erőviszonyok a politikában és mit hozhat a jövő. Ebben is viszonylag nehéz eligazodni, hiszen a politikai pártokat és a hivatásos politizálást is egyaránt jellemzi a nagy mértékű változatlanság és az egyidejűleg tapasztalható sokféle valóságos és látszólagos átalakulás. És a zavaros helyzetek, meg az azokba  való beleugrások.

Írásaimat szokás szerint mottó vezeti be. Ritkán fordul elő az, most viszont igen, amikor egyszerre két mottót használok. Ezúttal ráadásul a két mottó szó szerint ugyanannak a fogalomnak, a zavaros víznek az eltérő megközelítései. Azt mondják el, tulajdonképpen abba kezdenek bele, amit én igyekeztem továbbvinni, mit lehet és mit nem szabad tenni – persze átvitt értelemben – a „zavaros vízzel”, tehát a zavaros helyzettel. Szerepük – mint látni fogjuk – most ennél is lényegesebb: a két mottó által leírt helyzetekkel és „gyakorlatokkal” a cikksorozatban, ahogy az életben is, lépten-nyomon találkozni fogunk. Nem is gondoltuk volna, mennyire gyakoriak, sőt meghatározóak. Nem véletlen tehát az sem, hogy a korábbiaktól eltérően most minden folytatás előtt ugyanezeket  a mottókat fogják olvasni.

Kádár az elképzelt plakáton, de Orbánnal akarnák összemosni (A kép forrása: 24.hu)

Kádár az elképzelt plakáton, de Orbánnal akarnák összemosni (A kép forrása: 24.hu)

Zavaros vízben könnyű halászni!

E régi bölcsességek szerint könnyű a zavarosban halászni, magyarán nincs akadálya és általában nincs következménye az önérdek másokkal szembeni érvényesítésének. „Sajátos” viszonyaink és a „sajátos” „rendszerváltás” miatt a politika nálunk általában nemcsak eltűri a zavaros helyzeteket, miközben szavakban átláthatóságot hirdet, hanem a „vizet” nagyrészt ő teszi zavarossá. Például a szüntelen jogszabályváltozásokkal, az akár naponta változtatott álláspontokkal. A sugalmazott valótlan prognózisokkal. Ebben a politika természetesen nem egyedül vesz részt, partnerei vannak az érintett területeken. A kommunikációban a média együttműködése nélkül, a prognózisokban az előrejelzők nélkül stb. ez nem is történhetne meg.

A közmondás szerint tehát „zavaros vízben könnyű halászni!”. Könnyű például azt a következtetést „levonni”, ami az elfogult következtetőnek az érdekében áll. Nagyrészt tetszőleges prognózist adhat: a csekély munka és az „előrejelzés” vágyott önbeteljesítése érdekében. E „módszer” alkalmazása az utóbbi évben olyan nagy horderejű ügyekben lepleződött le, mint a Brexit (ahol a britek az előrejelzők által várt biztos bennmaradással szemben – igaz, kis különbséggel – az EU-ból való kilépésre szavaztak) és az amerikai elnökválasztás (ahol Hillary Clinton előrejelzett nagyarányú győzelme helyett Donald Trump nagyobb arányú győzelme következett be). A választóvonal ott van, hogy valóban bele akarunk-e látni a jelenbe és a jövőbe, amennyire ez jelen tudásunk alapján lehetséges, és ami persze erőfeszítéseket igényel. A természetesen más néven előadott manipuláció viszont a belelátást éppen, hogy meg akarja akadályozni, a társadalmat félre akarja vezetni.

A zavaros helyzetek kísértése és csapdája

A hatalomban levő elitnek előnyösek a zavaros helyzetek, legalábbis annak szokták azokat a politikusok (is) feltételezni. Mivel azonban a magyarországi politika felkészültsége és indíttatása alapján egyre kevésbé képes és egyre inkább nem is akarja ezeket a helyzeteket átlátni, nehogy le kelljen tennie számára vonzónak és hasznosnak tűnő ötletéről, gyakran mellé fog. Nem ritkán és nem is kis ügyekben arra „hajt”, amit valójában nem akarhatna.  És talán a helyzetek átlátásának gondjai miatt is utasítanak vissza a kormánypártok és a kormányok MINDEN kritikát és akár segítséget, illetve az ellenzék MINDEN kormányzati elképzelést. Egyaránt képtelenek kiválasztani azokat az elképzeléseket, ötleteket, irányokat, amelyeknek mellé mindenképpen oda kellene állniuk.  A csoportérdekek is ezt követelnék meg.

„A fagyi visszanyal”

A bumeránghatást úgy is szokták leírni, hogy „a fagyi visszanyal”. Bár nem igazán szeretem ezt a kifejezést és ezért még soha nem használtam, de most igazán találónak érzem.

A zavarossá tételnek kész repertoárja van. A kommunikációban például az is elég ehhez, ha a tények egyik részét elhallgatják, nem a valósággal foglalkoznak, hanem azzal, amit mögé látnak, tehát a virtualitással, vagy ha bedobnak akár csak egyetlen érthetetlen összefoglaló állítást.

A múlt héten ez utóbbi jutott az eszembe, amikor egy volt fideszes képviselő (Körömi Attila) 13 évvel az esemény után, az egyik lapban „kitálalt”. (Polgári társadalom vagy Kádár-rendszer  A neve alatt megjelent – amúgy stilisztikailag hibátlanra csiszolt – írásban azonban több olyan részlet is van, ami kétséget kelthet, amiről lerí, hogy „nem egészen” úgy van. Ezt egy értelmetlen mondattal akarhatta (a tényleges szerző és/vagy a szerkesztőség) áthidalni és elérni a kívánt hatást, a „leleplezés” elhitetését. Nevezetesen azzal, hogy 2004-ben egy frakcióülésen bejelentették: „a Kádár-rendszer győzött”. Ezt a megállapítást meg is ismételték a cikkben. A cikkről hírt adó 24.hu külön nyomatékot adott az állításnak: kék mezőben összefoglalójának végén ki is emelte.  A beszámolójához olyan plakátot photoshopolt, amit fentebb is láthatnak, amin Kádár János Magyarország miniszterelnöke. A háttérben ment a bruszt, hiszen ugyanerről a 24.hu később új kiadásban tudósított, ahonnan ez a fénykép és a kiemelés már lemaradt. Most az előbbi változat linkjét közlöm.  (Kilépett a Fideszből, amikor Orbán azt mondta, győzött a Kádár-rendszer)

Pedig ennek az állításnak – akármeddig gondolkodnánk is rajta – se füle, se farka, semmi értelme nincs. Ha tényleg ebből kiindulva hoztak volna döntést a jövőbeli politikára vonatkozóan, akkor az általuk bonyolulttá tett helyzetet nem értették meg. Hiszen csak a mellébeszélésből következő zavarosság eredményezhette azt, hogy nem tudták, miért veszítettek. A túl jól sikerült félelemkeltés miatt, ami nem 2004-es jelenség, amikor a Fidesz már két éve ellenzékben volt, hanem 2001-es, amikor még kormányon… Nem jó példa az illegális migráció sem, hiszen itt nem az illegális migránsokkal szembeni fellépés keltett félelmet, hanem a migráció veszélyeire hívták fel előzetesen a figyelmet.

Nem tudnak mit kezdeni a zavaros/zavarossá tett helyzetekkel

Általában egyik oldalon sem.

A kormányzati kommunikáció látványosan nem tud mit kezdeni a túl bonyolulttá tett és ezáltal is nagyon zavaros helyzetekkel, amiből a kormányra nézve súlyos következmények is származhatnak.

Talán a legújabb példa a CEU-val kapcsolatos negatív reakciók.  A törvénymódosítás külföldi és belföldi visszhangja azonban részben a kormány lelkén szárad. Pontosabban a kommunikációján. Jól kommunikálni pedig csak akkor lehet, ha tudják, mit akarnak megértetni és eleve felkészülnek arra, hogy az ellenérdekeltek ki akarják forgatni. És előre tisztázzák magukban, hogyan forgathatják ki. Az e nélkül végrehajtott kommunikáció aztán valóságos „táptalaja” lesz az önkényes értelmezéseknek, az intézkedések és a szándékok durva félremagyarázásának és a hangulatkeltésnek. A kommunikáció a pofonok hatására végül talán kikínlódja azt, amit a bejelentéskor kellett volna elmondania. De ez már „eső után köpönyeg”!

Tanácstalanság tapasztalható a balliberális pártoknál is: vajon miért nem erősödik az ellenzék.

Vagyis Rákosi Mátyás figyelmeztetése ellenére – „A legnagyobb hiba, ha az elvtársak elhiszik a saját propagandájukat!” – „az elvtársak” még mindig hajlamosak elhinni a saját propagandájukat. Ami persze a zavarossá tett és főleg a vágyott helyzetet tükrözi. Csak ezzel magyarázható, hogy a balliberális pártok nem tudnak válaszolni arra(?!), miért nem nő az ellenzék támogatottsága. (A cím idétlen, a tartalom azonban nagyon érdekes: Orbán se tudta volna jobban megostorozni őket)

Szerintem persze inkább azt kellene kutatni, miért is nőne az ellenzék? Sőt kutatni sem kellene, hiszen csak olvasni kellene időnként. (De erről majd a további részekben!)

Rákosi és felesége (mixonline.hu)

Rákosi és felesége (Forrás: mixonline.hu)

A társadalom számára roppant káros a zavarosság

Az előbbiekből is következik, hogy a „zavaros víz” a társadalom többsége számára viszont felettébb káros. És persze nemcsak azért, mert a „közemberek” is rákényszerülhetnek a „halászásra” (ld. korrupció), hanem azért is, mert ebből az ország számára mindenféle erkölcsi és anyagi veszteségek következnek. A közvetett hatások biztosan jelentősebbek, mint a közvetlenek: az ország a nem a közérdeknek megfelelő döntések miatt a lehetségesnél sokkal lassabban fejlődik. És a szerényebb növekedés sem bővíti ezzel arányosan a forrásokat: a különböző veszteségek a növekmény egy részét, akár nagy részét, sőt akár egészét felemésztheti. A fejlesztés nem a megfelelő irányban történik, a beruházások nem hatékonyan valósulnak meg. Óriási aránytalanságok alakulnak ki a gazdaságban. Stb.

Zavaros vízbe sose ugorj bele!

A közmondás szerint viszont nem szabad beleugrani a zavaros vízbe, hiszen nem igazán tudhatjuk, mi is van benne, milyen nem látható veszélyek rejtőznek ott.  Ha mégis beleugrunk, akkor abból kínos helyzetek, sérülések, sőt végzetes balesetek érhetik a zavarosságba „beugrót”: egyéni és csoportos produkció esetén egyaránt. Ha még menekülhet, akkor menekülnie kell: menteni a menthetőt. Ha egy kormány ugrik bele a zavaros helyzetbe, abból súlyos károk származhatnak nemcsak rá nézve, hanem a közösségre nézve is.

A  zavarosság az elemzést is nehezíti

Ráadásul a változatlanság is és a változás is viszonylagos szokott lenni: a változatlanság nem jelent teljes mozdulatlanságot. A tartalmilag is ugyanaz, valójában nem ugyanaz, ha intenzitása változik. Az ellentétes mozgásokból zavaros kép alakulhat ki, ha nem tisztázzuk a két jellegzetesség (a változatlanság és a változás) tényleges szerepét és ha közülük bármelyiknek eleve abszolutizáljuk a jelentőségét.

Kőszeg Ferenc, jobbklikk.hu

Kőszeg Ferenc (középen) az SZDSZ alapítójából és országgyűlési képviselőjéből lett a Magyar Helsinki Bizottság vezetője. (Forrás: jobbklikk.hu)

Változás és változatlanság

A sokféle változás között természetesen vannak olyanok is, amelyek felületesen szemlélve a folyamatokat akár lényegeseknek is tűnhetnek. Hogy valóban azok-e, vagy akár egészen mások, ahhoz a mozgásokat mindenképpen célszerű közelebbről szemügyre venni. A (többnyire viszonylagos) változatlanság konkrét következményeivel is foglalkozni kell, hiszen e nélkül féloldalas lenne vizsgálódásunk. A legsűrűbben az szokott előfordulni, amikor valamilyen irány változatlansága az alkalmazott politika változó intenzitásával jár együtt. A legrosszabb és sajnos a leggyakoribb az a kombináció, amikor egy irány alkalmatlanságát nem ismerik fel, vagy nem akarják elismerni, de mégis erőltetik. Kormányon és ellenzékben egyaránt.

A politikai körképben valamennyi nagyobb és néhány kisebb párttal is foglalkozni kívánok. Mivel a kormánypártok kormányt alakítanak, így róluk többnyire csak közvetve, a harmadik Orbán-kormányon és kormányzásán keresztül lesz szó.

Kőszeg Ferenc, hvg.hu

Kőszeg Ferenc, a Magyar Helsinki Bizottság alapítója és volt vezetője: nekünk Trianon kell! (hvg.hu) Kedves, nem?

Civil (ál-civil?) szervezetek a politikai körképben

Nem maradhatnak ki a politikai körképből azok a civilnek nevezett szervezetek, amelyek közvetlenül és közvetve politikai tevékenységet folytatnak, és ezzel alaposan felforgatják az alkotmányban/alaptörvényben rögzített szerepeket, legalábbis részben vagy nagyrészt alkotmánysértő tevékenységet folytatnak. (Közvetve úgy lehet politikai tevékenységet folytatni, hogy szelektíven, diszkriminatív alapon végzik látszólagosan civil, például emberjogi tevékenységüket. Kampányt csak olyan ügyben folytatnak, ami politikai céljaikat szolgálja.)

Ma már a nem politikai szervezetek politikai tevékenysége olyan jelentőssé vált, hogy róluk is szólni kell: milyen változások vannak náluk és ez hogyan érinti jelenleg és érintheti a közeljövőben a politikát.

Már ők rángatják a pártokat

A pártok már most a választásokra összpontosítanak és egymásra figyelnek, általában elkerüli figyelmüket, hogy a politikában – formálisan nem politikai szervezetek részéről – már komoly riválisaik vannak. Ezzel egyszersmind a politika külső (külföldről történő) befolyásolásának eszköztára is kibővült. E térhódításban belső és külső magatartások játszottak meghatározó szerepet. Meghatározó része volt ebben a hazai politika tehetetlenségének, passzivitásának, tehetségtelenségének és lustaságának, de része volt külföldi szervezeteknek és a velük kollaboráló államoknak is.

A zavaros vízzel kapcsolatos két közmondás megfogadásának, illetve elutasításának megfelelő gyakorlatok sűrű előfordulása is oda vezetett, hogy maholnap a politikát érdemben már nem a politikai pártok csinálják: a pártokból díszlet lehet, kompetenciájuk formálissá válhat. A politikán kívüli szervezetek politikai tevékenysége (ezt nevezem illegitim politikai tevékenységnek) olyan súlyos kihívás a politikai pártok, de a kormányok számára is, amit a pártok többsége még nem fogott fel.  Úgy gondolják még mindig, hogy e szervezetekre ők telepedhetnek rá, ők rángathatják e szervezeteket, pedig ez már nincs így és már gyakran fordítva van. A pártok hibás értékelése azért is érthetetlen, mert hiszen e szervezetek háttérből mozgatott tevékenysége régóta jelen van Magyarországon és az utóbbi időben – főleg az illegális migrációhoz kapcsolódva – látványosan erőteljesebb lett és nyilvánvalóvá vált. Ma már annál is rosszabb a helyzet, mint volt néhány éve e téren. Akkor azt tűnt fel, hogy a közélet teljesen átpolitizálódott, a civil szféra is, ami a politikai pártok meghosszabbított karjaként működött. (Ahogy a sajtó is.) Ma sok esetben a politikailag megszerveződőben levő civil szféra mozgatja a legitim politikát politikai témákban.

(Folytatjuk!)
(Következik: Politikai helyzetkép (2). Rendszer vagy rezsim)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.