Szmog. Az intézkedések az önkormányzati vezetést is minősítik

Szmog. Itt is igaz: (a közgyűlés) eltalálta szarva közt a tőgyét! (Magyar közmondás)

Merjünk kicsik lenni! (Kovács László útbaigazítása a magyaroknak)

A szmog kapcsán most a fővárosi és általában a nagyvárosi közgyűlések alkalmasságáról lesz szó. A szmog kialakulása és a helyzet suta kezelése egyaránt sűrítve mutatja be, mennyire alkalmatlanok (alkalmasak?) a nagyvárosi önkormányzatok arra, hogy a kihívásokra adekvát választ adjanak. Túlélésre és láblógatásra rendezkedtek be. Az alkalmatlanság hosszabb távon és rövidtávon is szembeötlő.  Nem előrelátóan gondolkodnak és gazdálkodnak a nagyvárosok önkormányzatai és  nem képviselik megfelelően lakosaik érdekeit.  Hiányoznak a stratégiák, amelyekre tevékenységüknek épülnie kellene. A stratégiáknak lenne a feladatuk, hogy összekapcsolják a különböző kérdések megoldását. Nem előzik meg a problémát, ott sem, ahol meg lehetne előzni. Sokszor van szerencséjük, így a törvényszerűen bekövetkező súlyos megrázkódtatások eddig ritkábban következtek be. Ha viszont bekövetkezik egy ilyen helyzet, mint a szmog esetében, nem képesek a válságkezelésnél sem  beavatkozni  a gondok fő forrásánál. Lehet persze, hogy csak ott van lehetőség gyors beavatkozásra, ahol ennek kicsi a hozama. De ez a hozam is sokkal kisebb lesz a beavatkozás alkalmatlan módja miatt. Tehát az alkalmatlan területen is alkalmatlanul válságkezelnek.  Minderről alább részletesen lesz szó.

szmog (jokortv.hu)

Szmog Budapesten (Fotó: jokortv.hu)

A szmog (füstköd) nemcsak kényelmetlenné teszi az életet, hanem rendkívül komoly egészségkárosító tényező is. Közvetlenül a légzőszerveket és a vérkeringés szerveit károsítja, betegítheti meg. Magyarországon 8-14 ezerre becsülik a szálló por következtében évente meghalt emberek számát. Elemi kötelessége lenne az önkormányzatoknak, hogy a megelőzés érdekében mindent tegyen meg; saját hatáskörben, illetve a kormánynál közbenjárva. Messze túl azon, hogy ingyenessé teszi szmog idején a közlekedésből kitiltott autósok számára a tömegközlekedés használatát.

Ők megfogadják Kovács László (Laci) javaslatát: merjünk kicsik lenni!

De ők – úgy látszik – továbbra is Kovács László (Laci)  mondásának megfelelően viselkednek. Kovács külügyminiszterként – igaz ő egész Magyarországra vonatkozóan  – azt mondta: “Merjünk kicsik lenni!”

Egész évben szívhatjuk a poros levegőt!

Ilyen erős szmog persze nem sűrűn van, de a poros levegőt  egész évben szívhatjuk. Nyáron is, hiszen a Kádár-korszak közepétől nagyvárosainkban és főleg Budapesten – takarítás hiányában – még az is ott kavarog a levegőben, amit évtizedekkel ezelőtt szórtak ki a járdákra és az utakra télvíz idején. És úgy folyhatnak az építkezések, hogy bontáskor nem lehet látni a sűrű portól, a teherautókról potyog le a sitt stb.

A közelmúltban a televíziók egy részében láthattuk, hogy a VIII. kerületben hogyan bontanak egy házat. Dőlt a por az emberekre, a gyermekekre, a parkoló autókra. A munkát végző cégtulajdonos verést helyezett kilátásba a bontás módját firtatókkal szemben. Kocsis Máté polgármester – Tarlós jobbkeze – ekkor sem avatkozott közbe.

A kormánynál is vannak olyan témák, amelyek tevékenységét úgy jellemzik, ahogy a csepp a tengert. Néhány éve pl. az üzemanyagárak alakulását elemeztem ebből a szempontból: A benzinár alakulása a kormányzati alkalmasság tükre

A főváros (sajnos) ma is a gazdálkodás “állatorvosi lova”

Természetesen nemcsak a szmog elleni “fellépés” az, ami alkalmat ad arra, hogy egyetlen témával plasztikusan mutassuk be a nagyvárosi önkormányzatok és mindenekelőtt a  főváros vezetésének felkészültségét és alkalmasságát (felkészületlenségét és alkalmatlanságát?). Van számos más téma is.

A 2010 előtti gazdasági és politikai folyamatokról és a várható kilátásokról írott könyvemben arra a következtetésre jutottam, hogy a Demszky-korszakban Budapest gazdálkodásában annyi anomália volt, hogy ennek bemutatását leghelyesebb egy olyan fejezetben összefoglalni, aminek címe: Budapest a gazdálkodás állatorvosi lova. Ami anomália előfordulhat, az itt elő is fordul. (Kényszerpályák, tévutak – Az új nomenklatúra.) Itt a szmog még nem volt téma, mert a probléma ilyen akut formában a felszínen még nem jelent meg. A mélyben viszont ekkor már nagyrészt kialakultak azok az okok, amelyek miatt ennek törvényszerűen előbb-utóbb be kellett következnie.

A szmog “forrásai” A legfőbb forrása a fűtés (télen legalábbis)

A mögöttes helyzetet feltáró anyagokból kiderül, hogy a rendkívül  magas szálló por koncentrációnak a zöme (70 százaléka!) a lakossági fűtésből származik. Az egyik lap, az ecolounge.hu  erről így ír:

“Talán kevesen gondolják, de Magyarországon a települések levegőminőségét – immáron mintegy kétharmados mértékben – a lakossági fűtés határozza meg.

Az elmúlt években elkészített országos légszennyezőanyag-leltárak adatai alapján a kisméretű szállópor-kibocsátás közel 2/3-át a lakossági fűtés okozza, és lényegesen kisebb mértékben járul hozzá a korábban fő probléma-forrásnak gondolt ipar (kb. 7 %) és közlekedés (kb. 10 %). Az elmúlt 15 évben a háztartások hozzájárulása az ország kisméretű szállópor-kibocsátásához 50 %-ról 70 %-ra növekedett. (Kiemelés általam: Sz.B.) Ennek oka az, hogy az utóbbi években a lakossági gázfelhasználás csökkent, a szilárd biomassza és szén felhasználás viszont növekedett, mely erőteljesen befolyásolja a települések levegőminőségét.”

A lakosság nagy része nem bírja megfizetni a gázfűtés költségeit

A lakosság jelentős része ugyanis – az évekkel ezelőtt végrehajtott rezsicsökkentés ellenére – nem a környezetet kímélő földgázzal fűt, hanem szilárd tüzelőanyaggal (fával és szénnel). Korábbi felmérések szerint kb. egymillió ember egyáltalán nem tudott fűteni. Amíg viszonylag enyhe volt a tél, ezt valahogy kibírták, most viszont mindent, ami nem kerül pénzbe (háztartási hulladékot, közte műanyagot is stb.) felhasználnak. A földgáz-felhasználás úgy is duplájára nőtt a tavalyi év hasonló időszakához viszonyítva, hogy a földgázt használók egy része ezzel a kiadással már nem bír és ha van vegyes tüzelésű berendezése, abba pakol be mindent (kiegészítő fűtésként).

A személyautók a szálló por kibocsátás kis részét (10 százalékát) adják. Ezt is lehetne csökkenteni, ha a személyautót nem tekintené továbbra is a kormány és az önkormányzatok luxusnak és az autósokat fejős teheneknek. Itt is olyan mértékű az elvonás, hogy nem marad forrás az elöregedett járművek cseréjére.

Az ún. rendszerváltáskor 10 év körüli volt a személygépkocsik átlagos életkora. Ezt is soknak tartották, kevesen gondoltuk, hogy vissza fogjuk egyszer sírni. A megszorítások miatt egy ideig ugyan még emelkedett, de a 2000-es évek elején ismét 10 év körül volt. 2008-ban is alig haladta meg a 10-et (10,4), de utána a lakosság tömeges elszegényedésével is összefüggésben emelkedni kezdett. Ráadásul gyors ütemben, hiszen 2015-ben már csaknem 14 évre nőtt a gépkocsik átlagos életkora (13,7 év).

És ha nem vinnék a felhasználókat még mindig téves irányba a környezetet (korommal) rendkívül szennyező dízeljárművek anyagilag kedvezőbben kialakított feltételei. És mi van a buszokkal, a teherautókkal? A munkagépekkel?

Ahhoz, hogy ekkora szmog kialakuljon a fűtés anomáliáin kívül már csak két dolog kellett: a(z utóbbi években szokatlan) tartós hideg, amikor intenzíven fűteni kell és a légmozgás leállása.

A gazdaságpolitikában ugyan voltak módosítások, de ez nem változtatott azon, hogy a jövedelemelvonás (harácsolás?) két fő területe továbbra is a háztartási energia és az autózás volt.

Kovács László (Kanadai Magyar Hírlap)

Merjünk kicsik lenni! Kovács László – gomblyukában a Kossuth címerrel (Fotó: Kanadai Magyar Hírlap)

Rezsicsökkentés, amit a ballibek igyekeztek megfúrni

2013 környékén  a kormány nagyon helyesen rezsicsökkentést hajtott végre, ami a földgáz árát is lefelé vitte. 25 százalékkal. Na de honnan vitte lefelé?

A háztartási energia és a fogyasztói árak alakulása  kormányzati ciklusonként, 1990-2013

Árindexek

A kormányok nyerészkedésének egyik fő területe a háztartási energia

Az ún. rendszerváltás kormányai – az első és a második Orbán-kormány kivételével – a háztartási energia árainak emelésében és az áfaemelésben találták meg állandóan bővülő jövedelemforrásaikat.

A földgáz sajátos termék volt, hiszen itt végül is még ilyen értelme sem volt az áremeléseknek. A Horn Gyula idejében és feltehetőleg az ő menedzselésében 20 évre kötött földgáz-szállítási szerződés ugyanis egyre emelkedő magyar importot kötött ki, amit lényegében kötelező volt igénybe venni. (Részletek: Rezsicsökkentés, rezsiharc. Reakciók és választási esélyek (4. folytatás))

A rezsicsökkentéssel sokat foglalkoztam. Már 2013 előtt is

2013-tól is számtalan írásban foglalkoztam a rezsicsökkentéssel. Egyike voltam azon keveseknek, akik nem a kormány fanatikusaiként kezdettől fogva helyes és megvalósítható és megvalósítandó iránynak tartottam. Olyan iránynak, ami politikailag is lényeges, hiszen akár önmagában eldöntheti a következő választást.

Kritikám mindössze az elhatározott csökkentés mértékére vonatkozott, ennél többet tartottam volna szükségesnek.

E témával foglalkozó egyik első írásomban (Rezsicsökkentés. Mi kell hozzá?) vitatkoztam azzal a hivatkozással, hogy a rezsicsökkentéshez erő kell. Ha ugyanis megvannak az okok és a lehetőségek erre, akkor meg kell lépni. Mégpedig annyit, amennyit csak lehet, hiszen a volt kormányok pénzszerzési manőverei miatt durván eltorzultak az árarányok. Idézek a cikkemből:

Ez már (Tehát a rezsicsökkentés. -Sz. B.) régen megtörtént volna, ha az elit – annak ellenére is, hogy az ország szempontjából már régen folytathatatlan és kezdettől értelmetlen – ne ragaszkodna a gazdaságpolitikának a megszorításokkal való meglehetősen leegyszerűsített „helyettesítéséhez”. Ahogy azt Kiszorított véleményem c. blogomban részletesen bemutattam és elemeztem, az elvonásokban kitüntetett szerep jutott a háztartási energiaárak és az áfakulcsok (0-ról 27 %-ra való) extrém ütemű és több évtizede tartó, fokozatos és folyamatos növelésének. 1984 és 2011 között a háztartási energiaárak 65,8-szeresükre nőttek, az infláció ebben a termékcsoportban 2,3-szer gyorsabb volt, mint az átlagos fogyasztói árszínvonal szintén nagyon „intenzív” emelkedése. Ennek tragikus következményeit ugyancsak összefoglaltam. Az egyik ezek közül, hogy a lakosság tekintélyes hányada nem tud „megbirkózni” ezekkel a tarifákkal.” Ezekkel sem.

Fogyasztói árindexek, ábra

2013 elején – egy elemző anyag végén (Mennyivel kell csökkenteni az áram és a földgáz árát?) – feltettem a kérdést:

                           Mennyivel kellene csökkenteni az árat?

Konkrét választ adtam: “a villamos energiánál, a földgáznál – mondjuk ki egyenesen! – 60 százalékkal! A távfűtésnél pedig ennél is nagyobb mértékben.” Mindez azért is szükséges, hogy  e két háztartási energia kiadásai viszonylagosan ne terheljék meg jobban a családi költségvetést, mint mondjuk Ausztriában.

Mire építettem a javaslatot?

Az ekkora árcsökkentésben az árképlet átalakításával, a forint erősödésével és az áfa 27 százalékról 5 százalékra való mérséklésével számoltam. Mindez történt 2013 januárjában. Azóta a földgáz világpiaci ára felére csökkent. A forint erősödését  el kellene viselnie a kormánynak, annál is inkább, mert ez az alacsony árfolyam brutális veszteségeket okoz az országnak és állampolgárainak. (Csak a külkereskedelem árveszteség évi 4-5000 milliárd forint. Egyéb részleteket más anyagaimban talál az olvasó.) A 27 százalékos áfa e létfontosságú szolgáltatásokban nemcsak nemzetközileg szokatlan, hanem teljesen értelmetlen, kontraproduktív is. A tüzelőberendezések áfáját is le kellene csökkenteni 5 százalékra, a nagyobb hatékonyság és a relatíve kisebb fogyasztás érdekében. És felül kellene vizsgálni a mindent égető kazánok további használatát.

Lobbizzanak Tarlósék a kormánynál!

Az önkormányzati vezetőknek, polgármestereknek és a főpolgármesternek meg kellene a kormánnyal értetnie, hogy  a földgáz újbóli térhódítása és a szálló por szennyeződés radikális csökkentése érdekében még további 60 százalékos ármérséklést kell végrehajtani. Saját hatáskörükben pedig ki kellene küszöbölniük az egyéb porszennyezés nagy részét. A XXI. században már legyenek végre pormentesek a városi utak!

Ennek is van jelentősége, hiszen nyáron is száll a por az emberekre és a gyermekekre! Jóllehet szmog akkor nem szokott lenni.

A közlekedés korlátozásáról, amivel a személyautósokat sújtják

Ezzel megérkeztünk a közlekedés szennyezéséhez. Bár a szálló por kibocsátásban a lakossági személygépkocsik “részvétele” – a magas átlagos életkor ellenére – viszonylag alacsony (10 százalékos), mégis és ismét használóikon csattan az ostor.

A forgalomból való kitiltással a lehetetlent célozzák meg

E járművek forgalomból való kitiltásával kísérlik meg a lehetetlent: a szmog érzékelhető csökkentését. Az arányokból kiderül, hogy ez lehetetlen és értelmetlen.

Ráadásul az alkalmazott konkrét szabályok még a várható eredmény elérését sem tehetik lehetővé. A dízel üzemű járművekkel szemben igen engedékenyek az előírások, míg a benzinüzeműeknél szükségtelen kitiltásokra is sor kerül a ráadásul áttekinthetetlen szabályozás alapján. A tiltás alá tartozó 4-es környezetvédelmi osztályba és a nem tiltott 6-os környezetvédelmi osztályba tartozó autók besorolásának szempontjait ugyanis nem kötik az orrunkra. Előfordul, hogy ugyanabban az évben és hónapban gyártott azonos típusú autók más-más osztályba kerülnek.

Erre a problémára a sajtó is felfigyelt. Azt javasolják a kitiltottaknak, hogy kérjenek felvilágosítást szervizeiktől: jól sorolták-e be őket. Szerintük is könnyen lehet, hogy nem. Azt is megírják, mi ilyenkor a teendő, hova kell a kedves érintetteknek elzarándokolniuk, hogy kijavítsák forgalmi engedélyeiket. (Ld. Nézze meg jobban a forgalmit – meg lehet úszni a szmogriadót)

Hol élnek az egyébként létező magyar politikusok?

Bangóné Borbély Ildikó (MSZP) számomra a számairól nevezetes. Hol az éhező gyermekek arányát adja meg tizedes pontossággal, hol azt saccolja meg, mennyivel kellene csökkenteni és kinek a földgáz áfáját. Ő 20 százalékot saccol, de csak azoknak, akik nem használnak sok gázt, tehát azoknak csökkenne a tarifa, akik az átlagnál kevesebbet fogyasztanak. Borbély Ildikó – “ötletes” párttársaihoz hasonlóan – a szegénységre akar berendezkedni, nem a szegénység felszámolására.

Bangóné Borbély Ildikó

Bangóné Borbély Ildikó

A gáznál a szocialisták már sokszor elsütötték, hogy ne adjunk olcsó gázt azoknak, akik ezzel az uszodájukat fűtenék. Pedig itt nem támogatásról, hanem a reális ár megfizetéséről van szó. A szocik ráadásul állítólag  a piacgazdálkodás hívei. És emlékezniük kellene az őket a hatalomból 2/3-dal kibuktató Bajnaira. Ő például a 165 lóerős autók adóját a duplájára emelte. És még az sem mentesítette őket az adófizetés alól, ha leadták a rendszámot. Vagy úgy gondolják, hogy akinek magas a fogyasztása az az uszodáját fűti.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy a gázár nagyarányú csökkentése most mindenekelőtt a környezeti katasztrófa elkerüléséhez szükséges. Tudomásul kell venni, hogy a földgáz árának helyretétele elkerülhetetlen! A várt hatás pedig csak akkor következhet be, ha minden lakossági felhasználó kevesebbet fizet!

Horváth Csaba (MSZP) önkormányzati képviselő, fővárosi frakcióvezető a tények ellenére azon csodálkozik, hogy a  személyautók egy részének  kitiltása Budapestről még nem javította a szmoghelyzetet.

Tarlós István és az élet

Tarlós István felhívta az autósok figyelmét arra, hogy ne járassák a motorokat üresben. Nyilván nem ismeri a helyzetet a főpolgármester, hogy a BKV a végállomásokon gyakran negyedórákon át járó motorral várakoztatja autóbuszait. A forgalomban pedig gyakran találkozni füstölő buszokkal és persze füstölő teherautókkal. Ezek zavartalanul közlekedhetnek. A munkagépek használatát sem korlátozzák és nem szüneteltetik az építkezéseket sem. Ott tehát dőlhet a por a füstködös levegőbe.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.