A szennyvíztiszító (2). Kinek van mégis “ingyen ebéd”?

Nincs ingyen ebéd!

(Ikvai-Szabó Imre egykori főpolgármester-helyettes)

Mielőtt folytatnák a szennyvíztisztító beruházásának bemutatását és értékelését, kanyarodjunk vissza a két hónappal ezelőtt publikált cikkhez. (Provokáció Horváth Csaba (MSZP) javaslata a vitanapról? Háttérpolitizálás, naivitás, paktumsértés, provokáció.) Onnan indultam ki, hogy a fővárosban sem történt meg az elszámolás, de még érdemi átadás-átvételre sem került sor. Pedig Orbán Viktor elszámoltatást ígért és biztosra vette, hogy ezt  “látványos” fellépések fogják követni. Mindez elmaradt. Csak arra lehet gondolni, hogy megegyezés történt a felek között. (Paktumot kötöttek?) A roppant módon aggódó Demszky és társai szabad elvonulást kaptak, fellélegezhettek. A főpolgármester pedig fátylat borított a múlt olyan ügyeire, amelyekben tisztán kellene látniuk a fővárosiaknak. A hatalmas terheket ugyanis ők viselik. (Ld. pl. csatornadíj.)

demszky-gabor-pesti-sracok

Demszky Gábor (Fotó: Pesti Srácok). Kinek van mégis ingyen ebéd?

Sőt a jelenlegi főpolgármesternek ma is a terhek még  további növelése és/vagy a szolgáltatások szűkítése az első ötlete minden problémára.

Dugódíj, járatszűkítés, a 65 éven felüliek és a 6 év alattiak utazási kedvezményeinek elvonása, vagy megkurtítása. Ez egyébként nem csak a fővárosiakra vonatkozott volna. A vízdíjat és a csatornadíjat elődje sem emelte olyan mértékben, mint Tarlós István tette a rezsicsökkentés előtti évben. Ez némileg kisebb szinten befagyasztotta a díjakat. A világ legmagasabb, 27 százalékos áfaterhelése viszont maradt.

Itt meg kell jegyeznem, hogy egy fővárosi főpolgármesternek mindenekelőtt a budapestiek érdekeit kellene védeni (ez a kötelessége). Fel kellene lépnie azért is, hogy a víz- és a csatornaszolgáltatás áfája kedvezményes kulcsú legyen. Hasonlóképpen az energia áfája is. A 27 százalékos áfa a fővárosi lakosok százezreit zárja ki részben vagy teljesen a normális élethez szükséges szolgáltatásokból.

Két hete folytatódott a téma egy, Tarlós által megemlített rossz beruházás körüljárásával. (A szennyvíztisztító. Az egyik fővárosi “állatorvosi ló”A szennyvíztisztító ürügyén (is) 1989 és 2012 között a fővárosban a csatornadíjakat 530-szorosukra (!) emelték.) A szennyvíztisztító ürügyberuházásnak egyúttal lehetőségberuházásnak bizonyult: ürügy volt a pénzszerzésre és lehetőség még több pénz elszórására, az elit és a klientúra “helyzethez juttatására”.

A szennyvíztisztító mint ürügy- és lehetőségberuházás

Az extra fővárosi bevételek sorsa is rejtélyes: a lakosok azt sem tudhatják, mire ment el a szennyvíztisztító ürügyén végrehajtott elképesztő csatornadíjemelésből befolyó csillagászati bevétel. (Az ún. rendszerváltás óta több mint 500 szorosára(!) növelték a csatornadíjat a fővárosban, ma kétszer annyiba kerül a szennyvíz, mint az ivóvíz.) Ebben az állóvízbe Horváth Csaba dobott kavicsot, amire Tarlós István felhördült és kicsit beszélni kezdett.

Mire ment és megy el a csatornadíjakból származó emelkedő bevétel?

Tarlós Istvánt ugyanis szerinte provokáció érte azzal, hogy a mostani vezetés ügyeit kezdték firtatni a balliberális ellenzék oldaláról, ők bizottságot állítanának fel, sőt a feltételezett anyagi károkat a mostani vezetőkkel téríttetnék meg.  Nyilvánvaló, hogy több történt provokációnál: egy (valószínű?) paktumot sértettek meg.  Erre a főpolgármester úgy reagált, mint Salamon Béla az egyik tréfájában: “ha én egyszer kinyitom a számat, ha én egyszer elkezdek beszélni… “ Ebből tartott kis bemutatót, néhány korábbi ügy felemlegetésével. Így jött elő a szennyvíztisztító.

Tarlós, atv

Tarlós István

Amúgy provokáció is sok van!

A hibás irányítás következményei tehát a hibás tarifában is jelentkeznek. Ez is provokáció: ezúttal Tarlós oldaláról. A hibát okozókat el sem számoltatták, még a nyilatkozataik bunkóságát sem tették szóvá. (Ez szintén provokáció.) Az egyik (SZDSZ-es) főpolgármester-helyettes 17 százalékos rendkívüli csatornadíjemelést akart. És mire hivatkozva? Arra, hogy NINCSEN INGYEN EBÉD!  Mármint a lakosságnak! És nem a fővárosi vezetésnek! Annak van ingyen ebéd! És még ők azok, akik kioktatnak! Tarlós István főpolgármester az ilyen személyeket óvta meg az elszámolástól! Ez is provokáció.

Részletek a Kényszerpályák, tévutak – Az új nomenklatúra c. kötetből

E könyvben többször is előjön ez az ügy. Most ezekből idézek:

Sajnálatos, hogy egyéb, különben elkerülhető veszteségek is növelhetik a költségeket és/vagy a finanszírozási igényt. A budapesti szennyvíztisztítót az Európai Bizottság (EB) tízmilliárd forint bírsággal sújtotta, ami az EU-tól érkezett támogatási összeg egynegyedének elvonását jelenti. Az EB megállapította, hogy nem volt versenyeztetés, a többi pályázót kizárták, a győztes pedig nem a kiírási feltételeknek megfelelő ajánlattal nyert. Az FH Csepel konzorcium végül 7,5 milliárd forinttal csökkentette az árat: 62 milliárd forintra. (…) Épül a szennyvíztisztító Budapestnél, de a fővárosi önkormányzat rossz közbeszerzési pályázata miatt, amiben a gazdasági tárca is ludas és nyilván a környezetvédelmi is, az Európai Bizottság 10 milliárd forinttal kevesebb támogatást ad. A hiányzó összeget pótolni kell.” (,,,)

Ikvai-Szabó Imre főpolgármester-helyettes: nincs ingyen ebéd!

“Ismét fel kívánják emelni – eredetileg 17 százalékkal – a csatornadíjat, amiből ötmilliárd forint többletbevételt akartak elérni. Nem szemérmesek, azzal érvelnek, hogy ez lakásonként és átlagosan „csak” 400 forint lenne havonta. Érdekes és egyben szokásos módon nagyon kevesen vannak, akik azt konstatálnák, hogy nem fognak ennél többet fizetni… „ (…)

ikvai-szabo-imre

Ikvai-Szabó Imre (SZDSZ) főpolgármester-helyettes elképesztően szemérmetlen választ adott. nincs ingyen ebéd!

„Az áremelést firtató kérdésekre Ikvai–Szabó Imre főpolgármester-helyettes elképesztően szemérmetlen választ ad: „nincs ingyen ebéd”. Mintha nem miattuk kellene pótolni az összeget. Különben azt sem tudjuk, nem lehetett volna-e sokkal kevesebből megépíteni az objektumot. (A BKV-ügyben kirobbant botrányok után a fővárosi közgyűlés nem szavazta meg a 17 százalékos emelést, „csak” újabb négy százalékot.)” (…)

„A szennyvíztisztító szerződését nem az önkormányzat, pedig tele van jogásszal, hanem egy ügyvédi iroda kötötte meg. Közbeszerzés nélkül és 61 millió forintért. A munkadíjat a projekt értékéhez mérik, holott az ügyvédi munka terjedelme nem attól függ.” Tegyük hozzá: nem kérték vissza az ügyvédi irodától az összeg egy részét sem….”

A Kényszerpályák, tévutak c. kötetben – mivel erre sem térhetett ki hely hiányában – nem volt szó ennek a fejlesztés (a szennyvíztisztító beruházása)  előkészítetlenségének más jeleiről sem. Például arról, hogy jó volt-e a hely kiválasztása?Ezeket a jellegzetességeket a főváros azóta sem értékelte és/vagy nem kötötte a lakosok orrára.

Budapest, 2007. október 25. Demszky Gábor fõpolgármester (b) Ikvai-Szabó Imre (b2) és Hagyó Miklós (j2) fõpolgármester-helyettesek, valamint Tiba Zsolt fõjegyzõ a Fõvárosi Közgyûlés ülésén az Újvárosházán. MTI Fotó: Illyés Tibor

Demszky Gábor főpolgármester, Ikvai-Szabó és Hagyó főpolgármester-helyettesek, Tiba Zsolt jegyző (Fotó: Fogyasztók.hu)

A hely kiválasztása, a beruházás egy helyre szűkítése

Az a kérdés, hogy a csepeli fejlesztés önmagában való megvalósítása nem volt-e valamiféle (egyébként roppant drága) torzó, önmagában elégséges hasznot hozott-e? Erre a válasz a haszonra sajnos az, hogy nem. Célszerű lett volna ugyanis jóval Budapest felett is megépíteni egy szennyvíztisztítót, hogy a főváros is élvezze a tiszta Duna előnyeit. Itt is az történt, mint a metróberuházásoknál, amelyek torzókként épültek meg és torzók is maradtak. Közülük egyik sem megy ki a főváros széléig, így megtérülésük nagyon lassú, vagy akár reménytelen (a 4-es metróé, ami csak egy szakasz  a szükséges pályából, és ez is részben párhuzamosan fut más metróvonalakkal.)

almasfuzito-vorosiszap-tarolo-kozvetlenul-a-duna-partjan

Almásfüzitő. Vörösiszap tároló közvetlenül a Duna partján

A Duna vizét ma is elszennyezheti Almásfüzitő

A fővárosi szennyvíztisztító beruházása előtt el kellett volna végezni azokat a feladatokat, amelyek könnyen illuzórikussá tehetik a fővárosi szennyvíztisztítást. Mindenekelőtt fel kellett volna számolni az almásfüzitői szennyvíztárolót, amit “találékonyan” a Duna mellett építettek meg. Ez nem történt meg, a Duna és a főváros ivóvize tönkretételének veszélye ma is fennáll. A rombolás pedig tovább folytatódik.

A Duna mellett (!) elhelyezett almásfüzitői szennyvíztároló hasonló veszélyt jelent, mint a kolontári, ami néhány éve valóságos környezeti katasztrófát okozott. Az almásfüzitői tároló felszámolásával kellett volna kezdeni a Duna vizének védelmét, mivel a szennyezett víz folyamatosan most is szivárog a Dunába. Az ártalmas anyagokra további ártalmas anyagokat öntenek: ártalmatlanítás ürügyén (hazugságával). Egyébként egy kisebb földrengés esetén a tároló teljes tartalma a Dunába zúdulhat. Mi lesz akkor a természeti környezettel és pl. Budapest ivóvíz- ellátásával? A rendezést mindenféle lobbitevékenység hátráltatja – évtizedek óta.

Egyéb nem vizsgált körülmények

A szennyvíztisztító még Budapest szennyvizeit sem gyűjti mind össze, a szennyvizek egy része továbbra is tisztítatlanul ömlik a Dunába.

A beruházást EU-s pénzből és fővárosi pénzekből akarták megvalósítani, üzemeltetését pedig a csatornadíjakból. Ezért ezeket évről évre emelni kellett, nyilván annak megfelelően, hogy mekkora üzemeltetési költségeket kell majd fedezniük a szennyvíztisztító átadása után. A költségszükségletet viszont nyilván emelte az, hogy egy francia profitorientált cégnek adták a működtetést.

Csoportérdekek mozgathatták a fővárosi szennyvíztisztító beruházását

A közérdekkel szemben.  Ki törődött itt a beruházás megfelelő előkészítésével, a fejlesztés költségeivel, vagy akár az elnyert EU-s támogatások felhasználásával, vagy a büntetéseket maguk után vonó szabálysértésekkel? (Ahogy ez a 4-es metrónál történt (ld. pl.   itt, itt, itt, itt és itt, ahol Tarlós ugyancsak igen engedékeny volt.)

És ki törődik az üzemeltetés költségeivel? Hiszen arra fedezetet adott, valójában ürügyként szolgált a csatornadíjak “eszméletlen” emelése. Tehát ez az ügylet úgy néz ki, hogy rátenyerelték EU-s támogatásokra, ami alkalmat adott a csatornadíjak hihetetlen megdrágítására. Az állam pedig dörzsölte a tenyerét, hiszen 20, majd 25, majd 27 százalékos áfát vethetett ki ezekre a tarifákra. És itt nincs hátránya a világ legmagasabb áfájának, hiszen azt  a szolgáltatás jellegéből adódóan biztosan beszedik.

Az önkormányzatok azokat a  közüzemi díjakat, amelyeket ők szednek be (pl ivóvízdíj, csatornadíj, szemétszállítási díj, kéményellenőrzési díj), 2013-ig szabadon határozhatták meg. Akkor a kormány elrendelt egy bizonyos mértékű rezsicsökkentést, egyszersmind befagyasztotta a tarifákat.

Az önkormányzati közüzemi díjak meghatározása nem a valós költségekből indult ki, hanem a lehető legmagasabb díjak elérésének vágyából. A bevételt ugyanis nem is kellett az érintett területre visszaforgatni, abból sok egyéb célt finanszíroztak. Nem véletlenül ragaszkodtak  e díjak önálló meghatározásához. Az sem véletlen, hogy a húszéves Demszky-korszak után a fővárosban változatlanul folytatódott ez az áremelési tendencia. Tarlós István alatt került sor pl. a csatornadíjak legnagyobb mértékű növelésére. A rezsicsökkentés után pedig igyekezett a fővárosi vezetés a rezsicsökkentést megkerülni. A kéményseprés pl. ilyen volt; itt a szilárd tüzelőanyagot vagy azt is használó kéményeknél az évi egy alkalomról évi kettőre emelték a gyakoriságot és így megduplázták a bevételt.

gyurcsany-ferenc5

Gyurcsány Ferenc egykori miniszterelnök, vállalkozó

Többszörösen felmerülhet egy ellenzéki politikus/volt állami vezető/volt vállalkozó felelőssége

Arról hallani és olvasni, hogy a politika, pontosabban egy jelenleg ellenzéki, valamikor az egyik legmagasabb állami funkciót betöltött politikus is benne van az almásfüzitői környezetszennyezésben és a környezeti katasztrófa veszélye körüli tehetetlenségben, valamint a probléma téves, sőt azt tovább súlyosbító ötletek keresztül erőltetésében.

Akármi is volt ebben a szerepe, sem ebben, sem másban nem lehet nélküle és tevékenysége nélkül megérteni a történteket. Azt sem,  miért lett összefüggő beruházások sorában az első a budapesti szennyvíztisztító, hiszen sok másnak kellett volna megelőznie. E politikus állítólag az előtörténetben is benne van, amikor gyártulajdonosként és vállalkozóként vett részt a történetben.  Közben környezetvédelmi tanácsokat is kellett adnia, amikor a paksi atomerőmű működtetésének és bővítésének kérdésében szolgáltatott állítólag tanácsokat…  Mindkét esetben egy nagyobb földrengés beláthatatlan károkkal és tragédiával járhatna. Ha jól emlékszem, Paksnál már építésekor felmerült, hogy veszélyes a helyszín, mivel éppen egy törésvonalra tervezik.

Ki beszélhet itt ingyen ebédről?

Amikor kiderült, hogy az EU több mint 10 milliárd forintot elvon a beruházás támogatásából, akkor – ahogy erről fentebb már írtam – ezt a fejlesztési többletösszeget is a fogyasztókkal akarták megfizettetni. Mindezek miatt a csatornadíjak, amelyek jóval korábban még a vízdíjak 67 százalékát tették ki, ma ennél is nagyobb mértékben már meghaladják azt.  Ebben az is közrejátszott, hogy 2004-től vízterhelési díjat vezettek be, amit – ugyan ma kisebb összegben – tovább alkalmaznak. Így a víz tisztításáért a fővárosiak kétszeresen fizetnek! Egyrészt a roppant magas csatornadíjakkal, másrészt pedig azért, mert “megterhelik” a vízfogyasztással a környezetet. Na és ott van még az állam, ami rájött az áfa ízére. És még azt mondják, hogy ez ingyen ebéd lenne! Az ingyen ebéd emlegetése ebben az esetben nem más, mint hatalmas pofátlanság, szemérmetlenség.

A kezdetben 0-kulcsos áfából egy idő után már 12 százalékos kulcsú áfa lett, az EU-s csatlakozás és Medgyessy meghozta a 15 százalékot, Gyurcsány Ferenc a 20 százalékot, Bajnai a 25 százalékot és Orbán a 27 százalékot. Tervbe volt véve az áfa további emelése, de Matolcsy engedélykérelmét az EU elutasította. Egy ideig még próbálkozott az emelés elérésével, majd más megszorítási utakat keresett és talált. (Ld. pl. a tranzakciós adót.) De visszatérve az áfához: a gyorsan emelkedő nettó tarifákra vetettek ki emelkedő kulcsú áfákat. Az áfa az aztán ingyen ebéd: a kormánynak 27 százalék haszna van mások munkájából!

a-viz-es-a-csatornadij-alakulasa-budapesten

Ennek hatására (adatgyűjtésem alapján)  a fővárosban az ivóvíz tarifája  1989-hez  képest 2012-re a 203-szorosára emelkedett. Hadd tegyem hozzá: áfával növelt árakon. Nettó árakon ennél kevésbé: “mindössze” 160-szorosára. (Még ezt is sok akár csak kimondani is!) A csatornadíjak növekedése ugyanebben az időszakban, tehát 1989 és 2012 között még ennél is “káprázatosabb” volt (lásd: nincs ingyen ebéd!): bruttó árakon a dinamikus emelkedés 530-szoros! És nettó árakon is  417-szeres!

*

Azóta már több kísérlet volt hasonló ürügy- és lehetőségberuházásra. Gondoljunk pl. a horvát-magyar közös futball eb-re, ami elvetélt.  Akkor erre a Gyurcsány-kormány 169 milliárd forint költségvetési pénzt ígért, annak ellenére, hogy az országot teljes  anyagi csőd fenyegette, amit óriási sarcokkal igyekeztek távolabbra tolni. Vagy itt van a budapesti olimpiai pályázat, aminek elnyerése után a megvalósítás költségvetése bizonyára felülről nyitott lesz. Ahogy ez most tapasztalható a 2017-es vizes vb-nél; itt 50 milliárd helyett már 100 milliárdnál tartanak. És hol van még a befejezés? Az ilyen gigantikus pénzköltések sajátos módon politikai összefogást szoktak eredményezni. Ahogy ezt a Magyarország összefog c. videó meggyőzően bizonyítja:

De mi lesz a 3-as metró felújításával, amire szükség lenne a vizes vb-re is? Ott lapít az ellenzék és a kormány, ott is teljes az egység…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.