EU és Törökország, valamint az illegális migráció

A migráció nem a probléma, hanem a megoldás         (Antónió Guterez, az ENSZ leendő főtitkára)

Az Európai Parlament nagy többséggel megszavazta, hogy felfüggeszti Törökország EU-s csatlakozási tárgyalásait. Azt nem tudom, mivel erről nem szólnak a híradások, hogy a magyarországi EP-képviselők hogyan szavaztak, és köztük hogyan a jobboldaliak. Ha ezt megszavazták volna és ráadásul úgy, hogy nem kapcsolták ezt össze Európa déli határai megerősítésének kérdésével, akkor ismét csalódást keltettek. Az EP-nek ez a szavazása ugyanis Törökországot mindenképpen az illegális migránsok tömegeinek átengedésére fogja válaszlépésként sarkallni. Ez pedig nekünk – a Közép-Európáig terjedő periférián élőknek – fog fájni. És nem is kicsit, nagyon! Az EU két nagyobb országának, az egyébként szintén közép-európai Németországnak és a nyugat-európai Franciaországnak viszont ez egyáltalán nem fog fájni, sőt éppen  ezt szeretnék elérni. Nem azért persze, mert annyira szeretik a migrációt, hanem azért, mert végül is ez a migráció hozhatja el nekik azt az Európát, ami teljesen kiszolgálja őket.

merkel-nyomasgyakorlas-kozben

Merkel nyomásgyakorlás közben. Ismét indul

Az EU furcsa vezetése

Miért is beszélek e két országról? Hiszen egy olyan nemzetközi szervezetről lenne szó, aminek jelenleg 28 tagja van, és ahol a tagok formálisan mindenképpen egyenrangúak. Ráadásul az EU vezetésébe ugyan a tagállamok delegálnak tagokat, de azok – megválasztásuk után – nem képviselhetnek ún. nemzeti álláspontot, el kell felejteniük, honnan jöttek. Legalábbis ez az előírás, amit persze csak a kisebbeken kérnek számon. (Ld. Naracsics Tibor EU-biztost, akit a népszavazáson való részvételéért feljelentett az egyik magyarországi párt és aki részvétele miatt szorult vagy még szorul is az Európai Bizottságban.)

A tagállami vezetők nyilván nem lehetnek egyúttal az EU vezetői is. Mégis egyes országok úgy viselkedhetnek, mintha az ő vezetőik az EU vezetői is lennének, sőt ők lennének az EU igazi vezetői. A tagállamok és sajtóik pedig ezt a jogsértést tudomásul veszi, elfogadja. Pedig Merkel és Hollande 2015 nyarától kifejezetten kérkedik állítólagos EU-s vezetői/irányítói „posztjukkal”. Akkor nyíltan meghirdették, hogy a tagállamokra a migránsok befogadása és a migráció elősegítése érdekében nyomást kell gyakorolni. „Németország – ahogy erről Angela Merkel már nyilatkozott – kezébe akarja venni a menekültügy kezelését, a számára alkalmas módon. És ahogy mindig, most is a saját akaratát, liberális megközelítését akarja rákényszeríteni a többi tagállamra. Már készül ennek megnyerni – ahogy a múltban is tette – Franciaországot. Nem tévedhetünk nagyot, ha ebbe nem tartozna bele a problémák minél nagyobb részének a peremterületekre való terhelése.” (Az illegális migráció és a belpolitika/külpolitika. Nemzeti és parciális érdekek. 2015. 08. 17. )

Ugyanebben a cikkben jártam körbe azt a kérdést is:

„Vannak-e vezető EU-s országok? Netán különleges jogokkal?

Mivel Németország Franciaországgal karöltve nem először próbálja rákényszeríteni akaratát a többiekre, az ilyen jogosulatlan diktátumok elhárítására már régen fel kellett volna készülnünk. Nincs ugyanis olyan – jogokat eredeztető – kategória, ami EU-s vezető országokat ismerne. Minden EU-s országnak azonos szavazata van. A másik ok pedig belső. A balliberális pártok és pártocskák most a külföldre és a külföldiekre építve és országukra nyomást gyakorolva akarnak belső hatalomhoz jutni. Ezt a harapófogót úgy lehet elkerülni, hogy kezdeményezőleg lépünk fel: amihez feltétlenül tudni kell, hova akarunk kilyukadni.”

merkel-juncker-hollande

Az EU furcsa vezetése: Hollande, Merkel és Juncker

Romlik a helyzet: egyre több a hátrány

A helyzet az irányítással összefüggésben más tekintetben is romlik, hiszen ennek az informális vezetésnek az elfogadása számunkra semmi előnnyel/haszonnal nem jár, csak károkkal.

Nyilván észre tetszettek venni, hogy ma már nem központi téma, hogy milyen lesz a gazdasági növekedés az EU-ban. Arról pedig nem igazán beszélnek, hogy Németország az európai gazdasági növekedés állítólagos mozdonyaként ma ezt a szerepet betölti-e. Miközben nálunk megkövetelik a háromszázalékos költségvetési limit betartását és az államadósság relatív csökkentését, addig Németországban jövőre a migrációval is összefüggésben elszaladnak a kiadások és az államadósság elérheti a 90 (kilencven!) százalékot. Németországban már ugyanúgy nincsenek hatásvizsgálatok és költség-haszon elemzések, mint nálunk; Merkel a költségvetését azzal a frázissal viheti át, hogy: a migránsokra való költés jó befektetés

Milyen szolidaritásról szónokolnak?

A szolidaritás itt azt jelenti, hogy főleg Németország és Franciaország átgondolatlan és káros ötletének terheit – az egyéb következményeken kívül is – át akarják ránk hárítani. Ők meghívnak: a mi kontónkra!

Annyit már nálunk, a vonakodóknál is elértek, hogy a kerítésépítés és a határellenőrzés horribilis költségeit a magyar kormány önként magára vállalja. (Százmilliárdos tétel.) Sőt – ahogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a népszavazás után a televízióban elmondta –  a magyar kormány kész erejét meghaladó támogatást nyújtani a migráció okainak megszüntetéséhez. Azt többször elmondva hangsúlyozta, hogy KÉSZ EREJÉT MEGHALADÓAN  finanszírozni. Gondolom, a határőrizeten felül, hiszen további felajánlást tett.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes erőn felül, sőt jóval felül is adna

Érthetetlen vagy nagyon is érthető az EU tehetetlenkedése, illetve a széllel szemben való menetelése?

De vigyük tovább e gondolatot, hiszen így jutunk el oda: miért áll szemben az EU látszólag tehetetlenül az illegális migrációval?  És valójában miért ténykedik annak érdekében, hogy ez az illegális és tömeges migráció fennmaradjon?

A korábban fikciónak tartott Európai Egyesült Államok

Az EU furcsa vezetése, amibe tehát praktikusan Németország és Franciaország vezetői is (Merkel és Hollande) e körbe beletartozónak vélik és gondolhatják magukat, sőt tulajdonképpen ők irányíthatják az EU-t, nem mondtak le az Európai Egyesült Államok tervéről.

Ez ugyan formálisan egyenjogú országokat (területeket) foglalna magában, de – a mai közösséghez hasonlóan – aligha lennének valóban egyenjogúak. Hogy ez konkrétan milyen formáció lenne és milyen súlyos vagy katasztrofális következményekkel járna lehetőségeinkre és helyzetünkre, arról sajnálatosan nem folytatnak a magyar kormány intézményei sem kutatásokat. Így nem is tudják, tulajdonképpen mekkora veszélyek leselkednek ránk. Erre viszont közvetve lehet következtetni Merkel és Hollande agresszivitásából, amit nyilván annak hatalmas haszna mozgat, amit ők ettől a formációtól elvárnak és aminél – ahogy ez lenni szokott – még sokkal nagyobb lehet a többi tagállam vesztesége. (Itt nem érvényes a zérus összegű játék igazsága: az egyik annyit nyer, amennyit a másik veszít. Ez olyan, mint a forint alulértékeltsége, ami többszörösen nagyobb kárt okoz az országnak, mint amennyit az MNB, vagy akár a teljes magyar vezetés nyer vele. Vagy ilyen az exportkényszerre alapozott gazdaságpolitika is.)

Az világosan látszik, hogy Németország és Franciaország politikai és gazdasági behatolása a többi ország területére lényegében korlátozhatatlanná válna és már nem járna részleges kompenzációval sem. Elgondolkodtató, hogy miközben elődeink több mint 500 évig küzdöttek azért, hogy ügyeikről maguk dönthessenek, ezt közhelyekért és jelmondatokért, főleg persze saját személyes túléléséért a magyarországi politika egy része feladná. És miközben az EU szavakban fellép az emberi jogokért, most már Európában kezdődne új gyarmatosítás. Azok a magyarokat és Magyarországot gyalázó felszólalások, amelyek az Európai Parlamentben is elhangzanak, előrevetíti, mit is „remélhetünk” pozícióink teljes feladásával.

hollande-es-merkel

Hollande és Merkel

Az Európai Egyesült Államok és a tömeges, illegális, tartós migráció

Az EU furcsa vezetése láthatóan nem akar lemondani az Európai Egyesült Államok tető alá hozásáról. A megvalósítás talán legfontosabb része a nemzetállami kereteket előbb-utóbb lebontó tartós, tömeges és illegális migráció. Ami akkor lehet igazán tömeges és megrendítő erejű, a tervezett központi beavatkozást kiváltó esemény, ha illegális.

Ezért tehát az illegális migrációt valójában nem akarják megállítani Brüsszelben, Berlinben és Párizsban, mert azt remélik, hogy ez nemcsak a periféria nyomás alá helyezését jelenti, hanem abba való beletörődését is, hogy még a periféria területén felgyűlt illegális migránsok jogállásának és elosztásának feladatát is a központból küldött és a központból vezényelt tisztviselők intézzék. A táborokat ők működtessék, építsék, bővítsék.

Az EU-Törökország szerződés nem más, mint Merkelék kibúvója

A közép-európai országok összefogása ezt a törekvést lefékezte, sőt kibúvóként az EU (és az EU nevében informális vezetője, Merkel) szerződést kötött Törökországgal. Rossz szerződést, hiszen betarthatatlan, de valamennyire fékezte a nyomást. Betarthatatlan, hiszen azok, akik elbírálják a menekültkérvényeket, azok rendkívül lassan dolgoznak. Alig van ma már visszaküldés. A törökök nem kapták meg a pénzt sem, amit kikötöttek, ezért nem teljesen fékezik meg a migrációt. Rossz a szerződés, hiszen az illegális migránsokat csak úgy kell visszafogadnia Törökországnak, ha azonos számú ellenőrzött „menekültet” küldhet. Rossz a szerződés, hiszen azzal, hogy vízummentes beutazást ígért a törököknek, széles tárta az illegális migráció lehetőségeit.

Nemzetközi segítség. Most nem Moszkvából

Amerikában a liberálisok nagy csalódással állapíthatták meg, hogy veszítettek az elnökválasztáson. Az elnök személyének nagy jelentősége van az USA politikájára és az USA méreténél fogva az egész világra és annak folyamataira. Az EU furcsa és liberális vezetése is kétségbe esett, terveit bukni látta. De segítségére sietett az az amerikai anomália, hogy  a novemberben megválasztott elnököt csak januárban iktatják be. Ebben a hosszú időszakban az Államok tétlenségre van kényszerítve. A leköszönő elnök ezt nem így fogta fel és búcsúlátogatásait üzenetek átadására és tanácsadásra használja ki. Ezt meg is fogadhatják, amire két időpont közelisége is jelez.

Az EU furcsa vezetése talán nem véletlenül a leköszönő amerikai elnök búcsúlátogatása után indította el a török csatlakozási tárgyalások felmondásának procedúráját az EP-ben. Olyan tanácsot kaphatott, hogy az amerikai elnökválasztás eredményeire ne úgy reagáljanak, ahogy értelmes emberek tennék. Hanem megszállottként, tehát úgy, hogy offenzívában tartják az illegális migrációt és ezzel az Európai Egyesült Államok tervének megvalósítását. A vasat addig kell ütni, amíg meleg – mondja a közmondás. És még meleg. Merkel nem hiába mondta, hogy erőt merített ebből a találkozásból. Bejelentette, hogy indul a következő választáson. Rögtön akadt persze „közvéleménykutató”, ami az eddig az induláson tépelődő Merkel számára nagy támogatottságot jelez.

“A migráció nem probléma, hanem megoldás”

Az önbizalmukat visszanyert európai balliberálisok abban viszont szerencsésekEurópa viszont szerencsétlen –, hogy még októberben eldőlt, ki lesz az ENSZ főtitkára. Nem más, mint António Guterres, volt portugál külügyminiszter. Nézetei ellenére a Biztonsági Tanács egyik tagja sem emelt ellene vétót. Akkor még az USA elnökválasztása nem történt meg és Hillary Clintont kiáltotta ki a média biztos győzelmi esélyesnek. (Január végén már biztos nem fogadná el az Egyesült Államok.) Guterres már volt az ENSZ menekültügyi főbiztosa, szélsőségesen migrációbarát nézetei és ezek agresszív képviselete közismertek.  Guterres a napokban egy konferencián adta elő véleményét; felszólalásának címe önmagáért beszél:A migráció nem a probléma, hanem a megoldás.” Elmondta: „Meg kell győznünk az európaiakat, hogy a migráció elkerülhetetlen, és a soknemzetiségű, multikulturális, sokvallású társadalmak tudnak vagyonosodni”. Tehát elfogult és elvakult, továbbá zavaros gondolkodású ember fogja szolgálni az ENSZ-ben az Európai Egyesült Államok felé vezető állapotokat.

antonio-guterres

Antonio Guterres. Telerakná Európát migránsokkal. Minél több, annál jobb…

Mit tesz a kormány?

Ha azt látjuk, hogy vasúti kocsikban migránsok csoportjai tudtak (tudnak?) eljutni Budapestig és ott is csak lakossági bejelentésre buktak le, akkor nem lehetünk elégedettek a rendőrség és irányítói tevékenységével. Akkor nem zár eléggé a magyar határ. Aztán ott vannak azok a visszafogadási esetek, amelyek a kormány határozott ígéretei ellenére következtek be. Ez is arra hívja fel a figyelmet, hogy a kormány tevékenysége az illegális migrációval szemben időről időre lekonyul. Ebből pedig sok veszteség, közte időveszteség is származik. Ennek a lekonyulásnak a jele az is, hogy nem kéri a határőrizet költségeinek megtérítését és össze-vissza ígérget, mi mindent akar még erején felül(!) kifizetni a magyar adófizetők pénzéből és rászoruló polgáraink rovására.

A Jobbik a kormány manőverezési lehetőségeit éppen hogy növelte. A rossz irányban

Az előbbiekből az következhet, hogy még nagyobb lesz a nyomás. Kérdés hogy ellen tud-e és egyáltalán akar-e állni a kormány egy még nagyobb nyomásnak? Meddig lesz hajlandó elmenni? Az alkotmánymódosítási kudarcból az is látható, hogy mintha nem különösebben izgatná a kormányt, ha mégsem állna ellen. Ezt egyébként már a népszavazásnál is tapasztalni lehetett. Aztán a Jobbik a népszavazási passzivitása után most már aktívan meghiúsította az alkotmánymódosítást is. A kormány  a kötelező kvóta ellen pert indított, de nem kérte annak soronkívüliségét. Mindezek azt mutathatják, hogy a kormány egy esetleges meghátrálás eshetőségével is számolhat. A Jobbik taktikailag is elhibázott lépése ehhez adott manőverezési lehetőséget.  Ha megvalósul az alkotmánymódosítás, azzal a kormány kényszerpályára került volna, kénytelen lett volna az „utolsó töltényig” küzdeni. Ettől fosztotta meg az országot a Jobbik. Most viszont a kormány azt mondhatja: mi mindent megpróbáltunk, de a Jobbik miatt nem sikerült minden lehetőséget kihasználnunk. Gyengécske riposzt erre, hogy a kormány nem akart lemondani a letelepedési kötvényről, hiszen nem kapcsolható a két kérdés össze.

Egy következmény

Ha persze a kormány erre a meghátrálási útra lépne, az súlyosan veszélyeztetné újraválasztását. Ezzel ugyanis egy jelentős előnnyel csökkenne az a néhány előny, amit másokhoz képest fel tud mutatni és ami  pozícióban tartja. Kérdés viszont, hogy van-e olyan intelligens és önkritikus, hogy ezt szem előtt tartsa.

2 responses to “EU és Törökország, valamint az illegális migráció

  1. Visszajelzés: Politikai helyzetkép (5.). Egy második Trianon lehetősége - Kirekesztett véleményem - Dr. Szabadi Béla blogja

  2. Visszajelzés: Politikai helyzetkép (10). Egy fura csapat beavatkozása - Kirekesztett véleményem - Dr. Szabadi Béla blogja

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.