A szennyvíztisztító. Az egyik fővárosi “állatorvosi ló”

A szennyvíztisztító ürügyén (is) 1989 és 2012 között a fővárosban a csatornadíjakat 530-szorosukra (!) emelték

A szennyvíztisztító olyan felelőtlenül előkészített, több szempontból nem értelmes, rosszul megvalósított fővárosi beruházás, amit jelentős részben EU-s pénzből finanszíroztak. Ezt a pénzt ingyen pénznek nevezték, holott – a fővárosi vezetés később közölt álláspontja szerint – nincs ingyen ebéd, tehát potya pénz. Ők viszont nem bántak gondos gazdaként ezzel a pénzzel, amit az EU pénzmegvonással és bírsággal honorált. Ennek pótlására „vonták be” ISMÉT a lakosság pénzét, mert hiszen  velük ellentétben a lakosságnak nincs ingyen ebéd… Mondták ezt akkor, amikor  hosszú évekkel ezelőtt, (gondolatban) készülve a szennyvíztisztító majdani megépítésére, hozzáláttak a csatornahasználati díj (brutális) emelésének.

a-viz-es-a-csatornadij-alakulasa-budapesten

A főváros a gazdálkodás “állatorvosi lova”

Hogy miért? Mert ami anomália a gazdaságban előfordulhat, az a fővárosban elő is fordul! Ahogy ezt a Kényszerpályák, tévutak – Az új nomenklatúra c. könyvemben hosszú oldalakon keresztül bemutattam.  Itt már érintettem a szennyvíztisztító építését és működtetését, amit most részletesebben is szemügyre veszünk.  Tarlós Istvánt és csapatát nem igazán érdekelte e beruházás tanulsága, legfeljebb odadörgölési céllal emlékezteti azokat, akik őt provokálják. (Ld. Provokáció Horváth Csaba (MSZP) javaslata a vitanapról? Háttérpolitizálás, naivitás, paktumsértés, provokáció) A jelen kormányt, élén Orbán Viktorral sem igazán foglalkoztatta és foglalkoztatja e kérdés sem, mert akkor Demszky Gábor és társai nem kaptak volna szabad eltávozást 2010-ben. Olyannyira, hogy nemcsak hogy leszámolás nem volt (persze ezt nem lehet hiányolni), hanem elszámolás sem, átadás-átvétel sem! Egyszerűen kisétáltak! Mondhatni, megáll az ész! De kanyarodjunk vissza a csatornadíj elképesztő mértékű emeléséhez.

A főváros csatornadíj brutális emelése – a csatornadíj közgazdasági tartalma nélkül

Arra hivatkoztak, hogy ezt az emelést még jóval az esetleges építés előtt el kell kezdeni. Hogy  – így indokoltak – ne egyszerre kelljen felemelni a csatornadíjat arra a szintre, ami elég lehet a később megépülő szennyvíztisztító működtetésére. Csakhogy azt sem tudták, mennyi kell, ahogy mást sem. A főváros által megállapítható díjakból befolyó bevételeket csak részben fordították a csatornahálózat fenntartására és működtetésére, arra törekedtek, hogy abból minél többet másra költhessenek.

A díjakat nem a reális költségekből kiindulva állapították meg, azokat jószerével nem is ismerték. Más gyakorlatot követtek: a díjakat olyan magasan állapították meg, amilyen magasan meg merték állapítani. Ami a majdan körvonalazódó szennyvíztisztító költségeit illeti, fogalmuk nem volt, mekkora lesz ez a költség, mindenesetre erre hivatkozva még vastagabban fogott a ceruza. A hamar meginduló brutális ár- és bevételnövekedést pedig felélték: de nem a csatornaszolgáltatásban.

Az amortizációval való játék

Amikor felépült a szennyvíztisztító, bejelentették, hogy a működtetés költségeit nem fedezi – a vízdíjat már csaknem kétszeresen felülmúló –  csatornadíj. Úgy persze nyilván nem, hogy ugyanannyit már nem lehetett máshol elverni.

Ennek persze oka lehet az amortizáció téves megállapítása is, a túl gyors leírás. Demszkynek már volt egy ilyen ügye, hiszen a Horn-kormány idején az ÁSZ már kimutatta, hogy baj lehet a Budapest által meghatározott értékcsökkenéssel. Akkor a távfűtésnél mutatta ki, hogy a túl gyors leírás miatt lett irreálisan magas a tarifa. Ez a Kádár-korszak kedvelt pénzelvonása volt, hiszen a panellakások magas építési költsége a házgyárak amortizációjának hasonló anomáliájára volt visszavezethető. (Ezt annak idején én tártam fel a – még “dicsősége fényében tündöklő”Gazdaságkutató Intézet (GKI) egyik tanulmányában.)

Az árrobbanás ellenére: a fejlesztés és a fenntartás elhanyagolása

Ahogy imént írtam, a fővárosi közgyűlés által meghatározott tarifáknak nincs valóságos közgazdasági tartalma. Az ún. rendszerváltásra hivatkozva már nincsenek a pénzek megpántlikázva, a bevételt nem kell az adott szolgáltatásra visszaforgatni. Amit nem erre fordítanak, azt bármire költhetik. Nem csoda tehát, hogy a szennyvíztisztító majdani működtetésére készülve ugyan igazi árrobbanás következő be a csatornadíjnál, miközben a lehető legkevesebbet költöttek a csatornák fejlesztésére és karbantartására.

Az állam is nyerészkedni akart a csatornadíjon (is), nem csak a főváros. “Áfarobbanás”

Mivel az állam sem akart kimaradni a gyorsan emelkedő bevételből, sőt egyre inkább vérszemet kapott és nem volt elég számára a nettó díjak száguldó növekedése, a kezdetben  0-kulcsos áfából lett 12 százalékos, majd 15 százalékos, aztán 20, majd 25, majd 27 százalékos kulcs.

Ez még súlyosabbá tette a lakosság terheit.  De még ez sem volt elég: vízterhelési díjat vetettek ki, hiszen – ugye? – a felhasznált víz megterheli a környezetet. És erre is rákerült az áfa. 2010-ben Demszky még megpróbálkozott egy újabb emeléssel, hogy az a francia cég, amelyik működtette a szennyvíztisztítót könnyebben ki tudjon jönni a csillagászati bevételből. Demszkyt ugyan nem hagyták emelni, de a további emelést Tarlós sem mulasztotta el. Sőt ekkor került sor a legnagyobb emelésre!

szennyviztisztito

A szennyvíztisztító

Megfordult az arány!

A helyzet még azért is képtelen, mert az árrobbanás miatt megfordult a víz- és csatornadíjak korábbi (normális és indokolt) aránya.

1989-ben még az ivóvíz volt a drágább: 1 m3 ivóvíz 1,20  forint volt, míg 1 m3 csatornadíj  0,80 forint.

2012- ben (eddig tartott az emelés) 1 m3 ivóvíz 243,7 forint, 1 m3 csatornadíj 423,70 forint. A fővárosban az ivóvíz tarifája  1989-hez  képest 2012-re a 203-szorosára emelkedett. Hadd tegyem hozzá: áfával növelt árakon. Nettó árakon ennél kevésbé: “mindössze” 160-szorosára. (Még ezt is sok akár csak kimondani is!) A csatornadíjak növekedés ugyanebben az időszakban, tehát 1989 és 2012 között még ennél is “káprázatosabb” volt (lásd: nincs ingyen ebéd!): bruttó árakon a dinamikus emelkedés 530-szoros! És nettó árakon is  417-szeres!

2013-ban a kormány által elrendelt rezsicsökkentés az ivóvíz árát kb. 25 forinttal, a csatornadíjat mintegy 42 forinttal csökkentette. Azóta az árak nem változtak, a két szolgáltatás irreális árarányai sem. .

Ahogy erről már beszámoltam, a Kényszerpályák, tévutak – Az új nomenklatúra c. könyvemben külön fejezetet szenteltem a főváros vezetésének, a 20 évig tartó Demszky-korszak értékelésének. E fejezet címe: A főváros a gazdálkodás állatorvosi lova. Ami előfordulhat, itt előfordul. A beruházásoknál is.

demszky-szerettem-budapestet-talan-nem-elegge-vagy-tulsagosan-forrasmandiner-blog-hu

Demszky: Szerettem Budapestet ( hiányzik a végéről az írásjel…)

Részletesen írtam a 4-es metró fejlesztésének anomáliáiról, és példaként sok mindent megemlítettem, így a fővárosi szennyvíztisztítót is. Hogy erről most bővebben is írok, annak az ad aktualitást, hogy hat évvel Demszky szabad távozása után, amikor még érdemi átadás-átvétel sem történt, nemhogy elszámolás, Tarlós István főpolgármester válaszként arra az ellenzéki felvetésre, hogy saját zsebéből fizesse meg rossz intézkedései árát, illetve tartsanak vitanapot az egymást váltó gazdálkodásról, összehasonlíthatatlan összegekről és provokációról kezdett beszélni. És megemlített néhány nagyobb veszteséget elődei idejéből, így megemlítette a szennyvíztisztítót sújtó uniós bírságot is. Csakhogy a szennyvíztisztítónál sem ez (a bírság) volt az egyetlen veszteség és sok egyéb probléma is van, amiről  bővebben, illetve még beszélni kellene. Ezt teszem meg jelen cikkben is, ami egyben a Provokáció Horváth Csaba (MSZP) javaslata a vitanapról? c. írásom értelemszerű folytatása is. Olyannyira, hogy célszerű együtt olvasni őket.

(A közeljövőben az A szennyvizek. Kinek van mégis “ingyen ebéd”? c. anyaggal folytatjuk!)

One response to “A szennyvíztisztító. Az egyik fővárosi “állatorvosi ló”

  1. Visszajelzés: Politikai helyzetkép (10.). Választás 2018

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.