Provokáció Horváth Csaba (MSZP) javaslata a vitanapról?

Háttérpolitizálás, naivitás, paktumsértés, provokáció

Tarlós István főpolgármester (Fidesz) legalábbis provokációként fogja fel azt, ami nemrég érte. És ennek megfelelően reagált is. Úgy, mint akit sikeresen provokáltak: rögtön felsorolt néhány durva hibát a megelőző ciklusból, továbbá ezek konkrét kárösszegeit, ami érte a fővárost. És amiről az elmúlt hat évben nem beszélt, és amiről most is a legkevesebb információra igyekezett korlátozni magát. Holott be kellett volna számolnia a közvéleménynek arról, milyen állapotban vette át a fővárost, le kellett volna folytatnia a nagyberuházásoknál az utókalkulációt stb., erre azonban „valamiért” nem került sor.

Budapest, 1996. november 19. Demszky Gábor fõpolgármester és a Fõpolgármesteri Hivatal vezetõi november 19-én a III. kerületbe látogattak, ahol elõször az Árpád Gimnáziummal, majd az Elsõ Óbudai Általános Iskolával ismerkedtek meg. A képen: Demszky Gábor és Tarlós István III. kerület polgármestere megtekintik a Kolosy téri építkezési munkákat. MTI Fotó: Bruzák Noémi

20 éve történt. Tarlós és Demszky együtt sétáltak a III. kerületben (fotó: origo)

Itt tehát sokkal komolyabb sérelemről lehet szó, mint egy provokációról, szurkálódásról. A balliberális ellenzék láthatólag felrúgott egy olyan háttéralkut, aminek meglétére sok mindenből, például a múltra vonatkozó tájékoztatás elmaradásából is, lehet következtetni, főleg pedig abból, hogy lehetővé vált fővárosi politikusaik (megkérdezés nélküli) „szabad elvonulása”.

Érdemi átadás-átvétel sem történt?

„Nagyon úgy tűnik”, hogy elszámoltatás, de még átadás-átvétel sem történt. A már ismertté vált ügyek elhalványultak, amit máshol mégis megvizsgáltak, arról a főváros többnyire mélyen hallgatott. (Pl. szennyvíztisztító.)

Az Alstom metrókocsik 2,2 milliárd forintnyi vesztegetési pénze kivételt jelent, ezt a rendőrség mellett most már a főváros ideiglenes bizottsága is vizsgálja. Mindketten meglehetősen lassan.

A múltat végképp eltöröljük?

Most mégis személyeskedő össztűz zúdult a jelenlegi vezetésre, aminek célja aggasztó: a hivatalosan felderítetlen múlt eltörlése, de legalábbis további relativizálása. 

Zavaró az is, hogy ebben a „békében” nem igazán tűnik fel, hogy Tarlós István Demszky ötleteit igyekszik még ma is megvalósítani: pl. a fonódó villamost vagy a dugódíjat.

A vitanap ötlete

Tarlós egyébként most másodszor említett konkrét összegeket. Először néhány hete tette, amikor a balliberális ellenzék azt javasolta, hogy Tartós István és a fideszes képviselők térítsék meg személyes vagyonukból azt a 600 millió forint kártérítést, amire bíróság kötelezte a fővárost Simicska hirdetőoszlopainak leszerelése miatt. És vállalják a felelősséget az elektronikus jegyrendszer bevezetésének és a 3-as metró felújításának elakadásáért. A 600 millió forint emlegetése nagyon fájhatott, de annak a ténynek az elhallgatása is, hogy a bíróság határozata még nem jogerős, tehát az végül is akár egészen más is lehet.

kenyszerpalyak-fedlap2

A könyv utolsó fejezete: A FŐVÁROS A GAZDÁLKODÁS ÁLLATORVOSI LOVA…

Tarlós előbb 57 milliárdos, majd 80,5 milliárdos kárról beszélt

A főpolgármester már az első esetnél sietett belefojtani a szót a pénztárcáját célba vevőkre: elmondta, hogy nekik kellene megtéríteniük azt az óriási, 57 milliárd forintos kárt, amit okoztak. (Ennek az 57 milliárd forintnak a tartalma ugyanakkor a közlésekből nem világos.)

Most pedig más összegű, összesen immár 80,5 milliárd forint kárról beszélt. Ez részben büntetésként kirótt támogatásmegvonás, részben büntetés és perköltség. Idézek az egyik portálról, ahol a legrészletesebb a felsorolás: Tarlós „az Európai Bizottság 2009-es büntetését hozta fel, ami a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség dokumentumai szerint – több hibás projekt miatt – 43 és fél milliárdos támogatásmegvonással járt. A közbeszerzési szabályok megszegése 15, a 4-es metró 2010 előtti többletkövetelése pedig újabb 22 milliárdos büntetést és perköltséget ró a fővárosra”.

Van egy másik verzió is, ami külön megemlékezik a szennyvíztisztítóról, amivel alább és főleg később (önálló témaként) még foglalkozni fogok. A főpolgármester szólt arról, hogy például a 2010 előtti városvezetés hat különböző dátumot jelzett előre a 4-es metró átadására, és a 4-es metróvallal, valamint a központi szennyvíztisztító-teleppel kapcsolatban több tízmilliárdra büntették a fővárost.

bom

Demszky egyik oldalán Tarlós, másik oldalán Szalay-Berzeviczi Attila (BOM). Összefognak a pártok a BOM-mal a budapesti olimpiáért

A háttérpolitizálásról is beszélni kell

Hogy Tarlós úgy gondolja, provokáció érte, attól még a kifejezés (provokáció) az ő szempontjából sem írja le pontosan, mi is történt. A megértés kulcsa a most nem emlegetett, de a háttérben meglevő, direkt vagy indirekt paktumpolitizálás. Mert hiszen az is paktumpolitizálás, ha e mögött közvetlenül nem megfogalmazott számítás, hanem naivitás lenne. Vagyis az, hogy „elengedem” azt, akit – legalábbis így – nem kellene, mert ezzel példát mutatok arra, hogy így, ilyen „békésen” is lehet. Nyilván annak reményében, sőt arra számítva, hogy a kedvezményezett is így fog viselkedni.

A direkt vagy indirekt alkut ráadásul megsértették. Van még egy kérdés, ami szerintem nem is lehetne kérdés. Nevezetesen az, hogy a főpolgármester köthet-e ilyen alkut, vagy más ilyen kezdeményezését követheti-e? Bár a válasz teljesen egyértelmű, de azért le is írom: nem köthetne, sem így, sem úgy. Sem saját kezdeményezéséből, sem máséból, sem naivitásból. Hiszen a főpolgármesternek a fővárosiak érdekeit kell képviselnie. És az ilyen károkat általában nekik kell állniuk.

Mi utal paktumra?

De mi is utal ilyen paktumra? Hát az, hogy látványosan megváltozott a volt főpolgármester, Demszky Gábor helyzete és hangulata, magabiztossága. A reménytelenséget az önbizalom váltotta fel. Emlékezhetünk, hogy Demszky – néhány vezető munkatársa „kipécézése” után ¬ magába roskadt, annyira szorongott, hogy irataival napokra bezárkózott szobájába, ahonnan talán esténként sem jött ki. Azon tépte magát, kikerülhet-e ebből.

Amikor gördülékenyen kikerült a főpolgármesteri székéből talán el sem akarta hinni, hogy ez ilyen könnyen ment. Rögtön Berlinbe költözött, majd más külföldi nagyvárosokba. Ahonnan aztán időnként visszaszivárgott és egyre nagyobb hangon kezdte kritizálni utódját. 2014-ben már nyíltan bekapcsolódott a választási kampányba, mégpedig Bokros és az ő pártja, a  MoMa (Modern Magyarországért Mozgalom) mellett.  (Mivel Bokros magát neokonzervatívnak reklámozza, Demszky is neokonzervatív lett? Vagy Bokros lett neoliberális?) Demszky panaszkodni nem felejtett el: őt itt nálunk persona non gratanak (nem kívánatos személynek) tekintik, amivel állítólag mindenki tisztában van, ezért még nem indul  önállóan. (Ld. részletesebben itt!)

demszky-gabor-bokros-lajos-foto-origo-szabo-gabor

Demszky Gábor, Bokros Lajos (fotó: origo.hu, Szabó Gábor)

Demszky és vezetőtársai tehát – aggodalmuk ellenére  mégis szabad eltávozást kaphattak, olyannyira, hogy nemhogy elszámolás nem történt bizonyos további, a közvélemény által is ismert veszteségekről és károkról, hanem még alapos átadás-átvétel sem történhetett. Egyáltalán nem bolygatta a főváros ezeket, hiszen amit mégis feltártak (pl. a szennyvíztisztító ügyletének kárait a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség kimutatásában, az ügyet ld. később), azt mind ez ideig Tarlós meg sem említette.) A korábban megindult fővárosi ügyekből pedig felmentették Demszky szabad demokrata főtanácsadóját, Mesterházy Ernőt, de egyes szocialistákat is.)

Az elfelejtett ügyekre példaként egy, most Tarlós főpolgármester által (futólag) megemlített ügyletet hozok majd fel, felidézve, mit írtam erről a Kényszerpályák, tévutak – Az új nomenklatúra c. könyvemben. Az elszámolás elmaradása azért is elfogadhatatlan, mert e kötetben azt is bizonyítottam, hogy a gazdálkodás talán éppen a fővárosban volt a leginkább „problémás”.

Ahogy írtam: itt ami előfordulhat, előfordul. A főváros tehát a gazdálkodás „állatorvosi lova”.

Felejtés és feledtetés

Így ezek az ügyletek „ködbe veszhettek”. Hogy ebben ki döntött: maga Tarlós, vagy talán „feljebb”, az ma is aktuális kérdés. Tarlós számára is, aki most szembesülhet igazán azzal, hogy nemcsak kínos volt, sőt vállalhatatlan ez a „gesztus”, hanem értelmetlen is, hiszen nem viszonozzák.

Sőt ma már szemrebbenés nélkül azt állíthatják, hogy semmi probléma nem volt a Demszky-féle gazdálkodással, a probléma ma van.

mesterhazy-erno-foto-index-hu-barakonyi-szabolcs

Mesterházy Ernő, Demszky főtanácsadója és összekötője (fotó: index.hu, Bakonyi Szabolcs)

Salamon Béla bölcsessége ma működik-e?

A javaslatot tehát provokációnak tartja, olyannyira, hogy a provokáció sikeres is volt, hiszen végre konkrétabb összegeket mond az előző fővárosi vezetés által okozott egyes károkról.

Utalt viszont arra, hogy mindeddig nem beszélt ilyen adatokról és kijelentette, most sem szívesen beszél. Mert mindig törekedett a jó légkörre. Ha van ebben naivitás is, most azért érezhető, hogy már hajlana a bővebb tájékoztatásra. Kérdés persze, hogy most már működne-e az az okosság, amit Salamon Béla humorista anno előadott.: Ha én egyszer kinyitom a számat, ha én egyszer elkezdek beszélni!

A szennyvíztisztító példája

Bár a teljes körű és konkrét, számokkal alátámasztott tájékoztatás megkésett, de mégsem vált okafogyottá.

Annál is inkább így van ez, mert a jelen sok gondját végül is a múlt hibáira lehet visszavezetni. És azért is ismerni kell a történéseket, és, hogy ne lehessen azok következményeit más, valótlan okokra hivatkozva a lakosságra terhelni.

Itt van például a szennyvíztisztító, aminek hibás előkészítése legalább 10 milliárd forint kárt okozott a fővárosnak. Nem lehet véletlen az, hogy a vízdíjat csaknem 80 százalékkal (!) haladja meg a csatornadíj. Pedig ugye a víz tisztítása és eljuttatása a háztartásokba csak nagyobb költséget jelenthet, mint a szennyvíz eljuttatása és megtisztítása. Ha fordítva van, mint itt, ott valami elszámolási hibának is lennie kell. Például a túl gyors amortizációnak, ami eddig bizonyítottan a távfűtést tette versenyképtelenné. Vagy az irreálisan magas beruházási költségeknek. De az illetékesek mással foglalkoznak. Most például azzal, hogyan lehetne ezt a problémát úgy eltüntetni, hogy mindenütt ugyanannyit kelljen a lakosságnak fizetnie.

Ez is provokáció, durva provokáció, persze a lakossággal szemben. Mint ahogy sok-sok ilyen provokáció van. De ezekről nem szoktak beszélni.

(Folytatás nemsokára!)

(Ld. A szennyvíztisztító.  Az egyik fővárosi “állatorvosi ló” c. készülő cikket!)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.