Nyugdíjasok (2). Nyugdíjak nemzetközi összehasonlításban

Nyugdíjak: ezek értékét is még tovább  csökkenti a forint csaknem 50 százalékos alulértékeltsége

Azzal kezdeném, jelen esetben is miért kell kidolgozni és használni olyan elemzéseket, amelyeket itt és most is olvashatnak. Ennek az az oka, hogy nagyrészt hiányoznak, illetve hiányosak a nyugdíjrendszer sorsának objektív eldöntéséhez szükséges  – elérhető tényekre és információkra, összehasonlításokra épülő – értékelések és elemzések. Ami viszont van és gondolkodásra késztethetne, az nem gondolatokat ébreszt, hanem „díszletül” szolgál. Ez vonatkozik arra a számításra is, amit alább tárgyalok.  Sok más mellett ez is alátámasztja, hogy értelmetlen és biztosan fenntarthatatlan (mint egyébként minden megszorítás, ha folyamatosan akarják alkalmazni) a nyugdíjak reálértékének befagyasztása.

oregsegi-nyugdij-eu-pps-abre-20133                 Nagyítás: kattintson a képre!


Ennek jogszabályi feltételéről ugyan már 2011-ben gondoskodtak, de az infláció pontatlan előrejelzése miatt – a szándékok ellenére – mégis bekövetkezett a nyugdíjak reálértékének szerény növekedése. (Ld. Nyugdíjasok (1). Sanda szándékok és egy képtelen politika célkeresztjében) Az előzetes kompenzáció megszüntetésével viszont most már valóban elérhető a nyugdíjak reálértékének befagyasztása a maga negatív következményeivel együtt. (Ezekről már szó volt az első részben.)

Az átlagnyugdíj alacsony mértéke miatt  a reálérték befagyasztása is abszurd gondolat, hát még a nyugdíjak nominális értékének (összegének) csökkentése! A sajtóban mégis két-három havonta meglebegtetik, sőt bizonyos orgánumok valósággal követelik a csökkentést. A befagyasztást pedig elégtelennek tartják.

Más persze az abszurditás és más a „szükség”!  

Azt mondhatják az emberek: ha abszurd is, ha káros is, attól még lehet elkerülhetetlen. Egyes elektronikus és írott médiumok élen járnak a követelőzésben, mások „csak” átveszik azt az „információt”, hogy „nagy a baj” (?!) a nyugdíjrendszerben (?!), hogy már középtávon – sőt az egyik lap szerint  2-3 éven belül finanszírozhatatlanná válik.  És ezért elkerülhetetlen a nyugdíjak minimum 20, de leginkább 50 százalékos csökkentése. (Erről a DK , a Demokratikus Koalíció közleményt adott ki! Ld alább! Bemutatva azt is, hogy – többek között – nincs tisztában a százalékszámítással sem. A 90-nek a 45 ugyanis éppen 50 százaléka és nem 45….)

Ott viszont ahol valóban baj van, ahol ebből óriási veszteségek származnak, azzal nem foglalkoznak, a riasztó jelzéseket elengedik a fülük mellett. (Ilyen pl.  az árfolyampolitika, ami évente már több mint 4000 milliárd forint kárt okoz! A fogyasztás korlátozása, amiből ugyancsak évente hasonló nagyságrendű veszteség keletkezik: elmaradt növekedés formájában. Stb.) Az elosztás további megváltoztatásával, a nyugdíjasok pénzére való rátenyereléssel – akarva, akaratlanul – éppen annak fenntartásához teremtenek forrást, amit feltétlenül meg kellene változtatni.

A nyugdíjcsökkentés “népfrontja”

Ebben az ismétlődő kampányban közvetlenül nem csak egy-két kormányközeli orgánum vesz részt, igaz, elég durván, gondoljunk csak arra a lapra, amelyik mottójában hirdette: “a nyugdíjasok felélik a jövőnket”, hanem  számtalan ellenzéki (balliberális) médium is valamilyen módon. És persze szakmai köntösben fellépő orgánumok is. (444, Propeller, HVG, Népszava, Népszabadság, 24, Bankmonitor, Portfolio stb.  (Egy példa az igen agresszív HVG-ből: Szegény magyar nyugdíjasok? Na ne vicceljünk!)

Sőt mint alább láthatjuk,  a Facebookon is liheg egy ismeretlen (amatőr vagy “profi”) az általa létrehozott oldalon a nyugdíjcsökkentésért).

Körbetájékoztatás az “információról”

A ballib pártok és „civil szervezetek” pedig szívesen idézik azt, kiegészítve saját szubjektív “értékelésükkel“, amit a lapok megírnak, vagy az elektronikus médiumok bemondanak. A média aztán elmondja, mit mondtak a pártok – (nagyrészt) a sajtó alapján… Most viszont ők tesznek hozzá valamit, akár a címben, amiről nem is volt szó. (Ld. pl. DK: Brutális nyugdíjcsökkentés jöhet, ha Orbánék maradnak.) A DK szerint ez brutális csökkentés elkerülhetetlen. Elvárható lenne egyébként, hogy a pártok elképzelései, ötletei a tényleges helyzetből és a tényekből következzenek. Ahogy az is, hogy a választók érdekeit fejezzék ki.

A félretájékoztatás  (elfogadhatatlan) “okai”

Ez a hozzáállás eléggé érthetetlennek tűnik, de sajnos ez tény, ami mögött olyan anyagi okok is állhatnak, mint pl. az “információ” közlésének “ösztönzése”. Szó szerint akárhonnan “ösztönözve”. Akár a kormány részéről: spekulálva a nyugdíjasokon elérhető “megtakarításra”, vagy Matolcsy György MNB-elnök szóhasználatával élve: “nyereségre”. A nagyvállalkozói megrendelők az olcsó magyar béreket is sokallhatják, takarékoskodnának a nagyon indokolt béremeléseken, a nyugdíjjárulék csökkentésével megtakarítanának és részben kielégítenék a dolgozói igényeket.

Az anyagi részérérdek (önző csoportérdek) lehet az egyik ok azon a szimpátián kívül, ami e pártokat, vállalkozókat és szócsöveiket a megszorításokhoz kötik. Ezt a szimpátiát hisztérikusságig fokozza egy harmadik ok. Nevezetesen az, hogy ötletek híján az ún. Feltétel Nélküli Alapjövedelmet (FNA) támogatják.  Ennek keretében mások jövedelmét részben elvonnák, hogy lehetséges szavazóik között (feltétel nélkül) szétosszák. (Ld. A Feltétel Nélküli Alapjövedelem, a LÉT és a választások, Kulcskérdések (1). Belső vagy külső piac?Választások. Ki a legszerencsésebb és ki kapott esélyt? (4. folytatás) )

Szigetvári Viktor

Szigetvári Viktor, a PM vezetője. Alternatívaként tukmálgatja a Feltétel Nélküli Alapjövedelmet

A garantált alapjövedelem bevezetéséhez és működtetéséhez nincs pénz, el kell tehát venni a középosztálytól. A kisnyugdíjasokat úgy lehet emeléshez juttatni, az FNA példájára kapna alapnyugdíjat, ha elveszik azoktól, akiknek akár csak kicsit is meghaladja a nyugdíja az átlagot. A nyugdíj ugyanakkor nem adomány, nem ajándék, hanem szerződésen alapuló viszony. A befizetett járulékok alapján fizetik a nyugdíjat. Ha valakinek a nyugdíját keveslik, akkor azt egy külön keretből fel lehet emelni, de nem a járulékok terhére.

Surányi György

Surányi György: egy másik FNA-propagátor

Van nyilván egy negyedik oka is a ballibek nyugdíjcsökkentési megszállottságának. Ez a „minél rosszabb, annál jobb!” Háborodjanak fel a nyugdíjasok és ne szavazzanak a kormányra. Nem vagyok naiv: ha további “komoly ballib erőket” vesz át tanácsadóként, még az is lehet, hogy meglépi ezt. Annak mindenesetre (eddig) ellenállt, amivel Tarlós István főpolgármester állt elő: módosítsa a kormány vonatkozó rendeletét és így tegye lehetővé, hogy a 65 éven felüli nyugdíjasok a jövőben NE utazhassanak ingyen a tömegközlekedési eszközökön. Holott ilyen kedvezmény olyan országokban is létezik, ahol a nyugdíjak az “égben vannak” hozzánk képest! (A 6 éven aluliak ingyenes utazási kedvezményének eltörlésétől maga Tarlós állt el, de a nyugdíjasokétól azóta sem.)

Egy ismeretlen  “küzdő” a Facebookról

A nyugdíj is olyan kérdés lett ebben a légkörben, amihez mindenki – legalábbis úgy  érzi – , hogy ért. (Ahogy valamikor a futballnál volt, de csak ott.) És informáltságra sincs szüksége. Azt sem kell tudnia, hogy a nyugdíj az nem adomány, hanem ellentétele valaminek, amit ráadásul már kifizettek.

A hangulat és a nyugdíjak mögé gondolt személyes érdek megihlette azt az ismeretlent is, aki a Facebookon hozott létre oldalt “Azonnali nyugdíjcsökkentést” címmel és fölötte egy ábrával, aminek a felső része lemaradt ugyan, de az azért látszik a ki tudja, mire vonatkozó százalékokból, hogy azt akarja kifejezni velük: Magyarországon túl sokat “kapnak” (?!) a nyugdíjasok. Amúgy a szemlélet maga a félreértés, ami kitűnik az oldalon elhelyezett “névjegyből”. Idézem:

“Igen, nekem is vannak nagyszüleim, nem is akarom hogy éhezzenek. De ugyanakkor nem küldhetjük vágóhídra a fiatal generációt, ezzel Magyarország jövőjét.” Hm… Később az látszik, hogy a 37 százalék munkáltatói és munkavállalói nyugdíjjárulékkal van baja és sajátos módon nem a keresetekkel. Dávid Ferenc, Demján Sándor kijáró emberének kampánya nyilván megihlette.

Dávid Ferenc, Egyenes beszéd

Dávid Ferenc: egyenes beszéd

Bármilyen okból fújják, hogy nagy a baj a nyugdíjrendszerben: NINCS ALAPJA!

Ugyanakkor bárhonnan is fújják ezt az ízléstele kampányt, lehet annak bármilyen oka, csak egy nincs: ALAPJA. Ki kell mondani, hogy a nagy baj hangoztatásának és ennek a szégyenteljes „megoldási javaslatnak” nincs alapja! A középtávon, de a hosszabb időtávon bekövetkező finanszírozhatatlanság sem igaz, ahogy erről már volt szó és lesz szó.  Jelen cikkben  is és a későbbi folytatásokban is.

A nyugdíjak „lenyomása” mögött részérdekek vannak, amelyek egyébként többnyire szemben állnak az ország, a társadalom érdekeivel.  A nyugdíjakra való rátenyerelés mindenképpen szemben áll és nem csak erkölcsileg, bár az utóbbi is igen nyomás ellenérv. Elfogadhatatlan ugyanis, ha a magyar nyugdíjasokat Európában a legszegényebbekké akarják tenni, amihoz a befagyasztás lassabban, a csökkentés gyorsan, mértékétől függően akár azonnal elvezet.

Ami a gazdaságra gyakorolt következményeket illeti, a nyugdíjak korlátozása szemben áll a belső piac bővülésének érdekeivel, hiszen korlátozza a keresletet. Ezek bővülése nélkül – ahogy ezt már kimutattam – nem lehetséges olyan ütemű fenntartható gazdasági növekedés, amire gazdasági problémáink megoldásához, illetve a perifériáról való elmozduláshoz feltétlenül szükség van. A belső piac adja a kis- és középvállalkozások (a hazai cégek) igazi életterét, nem a kivitel. Az exportorientáltság sem vált be, hát még az az exportkényszer, ami ennek helyébe lépett.  Nem is szólva a gazdasági károkról, ami a forrásokat apasztja.

A külkereskedelem árvesztesége – kumulatív módon számolva – 1990 és 2015 között 50 000 milliárd forint, az utóbbi időben már rendszeresen az évi 4000 milliárd forintot is meghaladja.  Az elmaradt növekedést is számszerűsítettem.  Eszerint a 2005 és 2014 közötti 10 évben az EU-hoz újabban csatlakozott országok között a magyar gazdaság növekedett a leglassabban: mindössze 4,4 százalékkal. (Nem egészen évi 0,4 százalékkal!) A másik véglet a lengyel gazdaság: ott 41 százalék volt a növekedés!

Gazdasági növekedés, új országok, 2005-2014          Nagyítás: kattintson a képre!

Ha a lengyel ütemben fejlődtünk volna, akkor ebben az időszakban 50 ezer milliárd forinttal több jövedelem (GDP) keletkezett volna!

Hogy nálunk volt a legalacsonyabb a gazdasági növekedés és hogy ma sem akkora, mint lehetne, annak a fő oka a belső piac és fogyasztás korlátozása és a nem hatékony kivitel forszírozása. Aki a nyugdíjakat akár csak befagyasztja, az a jövőben is ezt a távlatot képes nyújtani.

A forint árfolyamának lenyomásával szintén: emiatt még nagyobb az eltérésünk a fejlett világtól, a valóságban még kisebbek a nyugdíjak, mint azokban a megállapításokban, amelyek az árfolyamhibák kiküszöbölése (a vásárlóerő-paritás) alapján fogalmazódnak meg.

Változó, de intuitív jellegű „érvek”: a kormányzati leépülés jegyében

A direkt módon a nyugdíjrendszert érintő és  ismétlődő megszorításokat nem minden kormány művelte, ebben különböznek egymástól. Az első Orbán-kormány és a Medgyessy-kormány a nyugdíjakat NEM kurtította, ilyen megszorításokat nem alkalmaztak. E tekintetben tehát nem, de a technikában már elég egységes a kép. Akik ugyanis alkalmazták és alkalmazzák e „politikát”, azok a megszorítások tényekkel, elemzésekkel, vitákkal való  megalapozásával nem szoktak foglalkozni. Hatásvizsgálatokkal sem. Hatásvizsgálatok – hála az ellenzéki alkalmasságnak is – ma sincsenek, sőt a politikusok nagy része szerintem nem is tudja, mi is az, és azt pláne nem, hogy ennek mi (lenne) a jelentősége.

Nem keresik a megoldást, hanem kijelölik azt. A lényeget tekintve Gyurcsány sem alapozta meg, bár – szélesebb témakörben – nemzeti kerekasztalt hívott össze. Viszont olyanok részvételével, akiktől érdemleges javaslatokat eleve nem várhatott (például agykutatótól). Ők a  számukra idegen területen a megszorítási politika lelkes támogatásával, túllihegésével kompenzáltak és igyekeztek érdemeket szerezni.  Mások  a megszorítások mértékében és más konkrétumokban olyan messzire mentek, hogy emiatt nem lehetett nézeteikkel mit kezdeni. A „jól előkészített” kerekasztal végül is kényelmetlen helyzetbe hozta Gyurcsányt, az ötletek bevezetését, de saját elgondolásait sem mert vállalni.

A finanszírozás ellehetetlenülésére hivatkoznak

Az ún. rendszerváltás után hosszú ideig (tulajdonképpen a második Orbán-kormányig) a kormányok az ország pénzügyi gondjaira hivatkoztak és a megszorítást elkerülhetetlen áldozatként jelölék meg. Ekkor még nem felejtették el, hogy a nyugdíjat nem adományként, kegydíjként adják, hanem az évtizedek alatt szorgosan befizetett járulékokért cserében.

Bajnai idején a szemlélet falsabb lett, a nyugdíjat már adománynak tekintették. A nyugdíjasok újabb „megkopasztásakor” arra hivatkoztak, hogy az állam nem tudja működtetni a nyugdíjrendszert, ha nem emeli fel a nyugdíjkorhatárt, ha nem törli el a 13. havi nyugdíjat, ha – egy kivételt nem számítva – nem szünteti meg a nyugdíjkorrekcióban a keresetnövekedés figyelembevételét. Ha a gazdasági helyzet javul, akkor ez utóbbit a javulás évére visszaállította volna. (Akkor, ha a GDP volumenének növekedése eléri vagy meghaladja a 3 százalékot.) Ez utóbbi is azt jelzi, hogy a megszorításokat még a gazdasági helyzethez kötötték.

Szelényi Zsuzsanna2

Szelényi Zsuzsanna. Bajnai formálisan kivonult a politikából, de bejuttatta legjobb embereit

Az új módi: már NEM a súlyos gazdasági/pénzügyi helyzettel indokolnak

Viszont továbbra is megszorítanak. A második Orbán-kormánnyal és Matolcsyval a nyugdíjasok megszorítása (2011: a nyugdíjak reálértékének befagyasztása) teljesen függetlenné vált a gazdasági helyzettől. Olyannyira függetlenné, hogy nem tervezik a befagyasztá felülvizsgálatát, szándékaik szerint örökké tartana. akárhogy is emelkedne a gazdaság teljesítménye, a munkavállalók keresete és járulékbefizetése stb. Ebben az attitűdben az fejeződik ki, hogy a nyugdíj nem jár, hanem a kormány adja, a nyugdíj tehát mintha adomány lenne. (Holott nem az.)

A nyugdíj: ajándék. Sőt már befagyasztása is az

Ezt a durva megszorítást már nem elkerülhetetlen áldozathozatalnak nevezik, hanem olyannak állítják be, mintha egy kormányzati ajándék lenne. Legalábbis az a része, amit legalább az infláció nem visz el, ugyanis a KSH által kimutatott inflációval megemelik a nyugdíj összegét. Ugyanakkor a történet ezzel nem ér véget, nem is érhetne persze, de jelen esetben a kormány szándékai szerint sem ér valószínűleg véget. Aligha tud ugyanis megküzdeni a nyugdíjasokon elérhető még nagyobb kormányzati „nyereség” csábításával. A jelek is arra utalnak, hogy a kormány is foglalkozik (nem csak az ellenzék tolja efelé) a nyugdíjak csökkentésével.

Egy újszerű “döntési módszer”: az intuíció

A hivatkozások nem tényekre alapozódnak, hanem “intuícióra”: nagy a baj! (!?) – ismételgetik.  (Csak így.) Két-háromhavonta és kampányszerűen. Mások ezt még durvábban fejezik ki: a nyugdíjasok felélik a jövőnket. Tenni kell az ellen, hogy feléljék… És bár elismerik, hogy a magyar átlagnyugdíj meglehetősen alacsony – bár nem merengenek el azon, hogy ez mit jelent és nem nézik meg, VALÓJÁBAN mennyire alacsony, de gyorsan túl is teszik magukat. Ebben sem látják annak akadályát, hogy az ilyen alacsony átlagnyugdíj nominális összegének legalább 20, de még inkább 50 százalékos csökkentését elkerülhetetlennek nyilvánítsák. Nálunk hagyományai vannak annak, hogy az „ennyit tudunk adni”-val előzzék meg a vitákat.

Ennyit tudunk “adni”… Adni?!

A nyugdíjak kifizetésének forrását ugyanis a keresetek után fizetett nyugdíjjárulék adja, a keresetek pedig állítólag relatíve még alacsonyabbak, mint a nyugdíjak. Ezt az ún. helyettesítési mutató téves használata alapján vélik felfedezni. (Erre majd egy későbbi részben tudok visszatérni.) Az a nagy bajjal riogatókat nem zavarja, hogy a nyugdíjkassza még mindig többletet mutat, pedig a nyugdíjjárulék bevételek egy részét a kormány másra fordítja. (ld. Nyugdíjasok (1))

Az viszont nem aggasztja őket, hogy a járulékok mértékét csökkenteni akarják, ami egyet jelent azzal, hogy kevesebb lesz a nyugdíjkassza bevétele. Sebaj, e kassza (a kifizetőhely)  már egy kormányhivatal része, előbb-utóbb beolvasztják a kormány költségvetésébe.

Sokféle információra és vizsgálatokra lenne szükség!

A nyugdíjrendszer tehát a több évtizedes megszorító politika ellenére továbbra is nyomás alatt van.

Ahhoz, hogy ne sodródjon a társadalom ilyen fontos témában, számtalan, egymást kiegészítő információra és vizsgálatokra lenne (van) szükség.  Ennek kielégítése egyáltalán nem könnyű feladat, hiszen a nyugdíjak tartalma országonként nem azonos. Magyarországon pl. a sok-sok szám nemcsak a nyugdíjasokat, hanem a mindenféle járadékosokat, rendszeres segélyeket felvevőkre vonatkozik. Ebből következően a számok alakulása országonként különböző folyamatokra lehet visszavezethető. Kevés és nehezen megszerezhető adat van az öregségi nyugdíjasokra, ami a téma szempontjából a legfontosabb része a nyugdíjasoknak. A nemzetközi adatbázis felállítása pedig különösen nehéz kérdés. Az erőfeszítések ellenére nem sikerülhet az öregségi átlag nyugdíjakra vonatkozó friss adatok beszerzése. Az országok egy részére még arra az időpontra sem, ami a többi országra elérhető. Az öregségi nyugdíjakra vonatkozó adatok általában két évvel korábbiak (2013), mint pl. a nettó átlagkeresetre vonatkozók (2015), de néhány ország esetében a 2012-es adatok a legfrissebbek.

A kérdések két csoportja

A nyugdíjrendszer működtetésének és változtatása mérlegelésének kérdései két nagy csoportra oszthatók. Az egyikbe azok tartoznak, amelyek a nyugdíjrendszert nemzetközi összehasonlításban értékelik, mindenekelőtt azt célozzák, hogy milyennek tekintendőek az átlagnyugdíjak Magyarországon, növelni kell-e őket, vagy reálértékét befagyasztani, sőt nominális értelemben (összegszerűen) is csökkenteni. Az értékelésre itt is sok mutatót kell felhasználni, hogy minél pontosabb képet kapjunk. A helyzet az, hogy mindössze egy mutatóval, az átlagnyugdíj alacsony mivoltával vannak ma többnyire tisztában. De ennek is csak az egyik változatával, ami vásárlóerő paritáson hasonlítja össze az öregségi átlagnyugdíjakat, pedig a forint alulértékelésének hatásait nemcsak kiküszöbölni kell, hanem figyelembe is szükséges venni. (Ennek részleteit a következő részben fogom kifejteni.)

A kérdések másik része a javaslatok, intézkedések hatásaira hivatkozik és a hatásvizsgálat keretébe tartozik. Ezt a kötelezettséget azonban a kormányok 2002 óta megkerülik. Ebből származik a második baj, hiszen egy nem kellőképpen feltárt helyzetre “meghasalják” az intézkedést. Nyilván azért is járnak el így, mert a döntések célja a bevételszerzés/kiadáscsökkentés és nem az adott terület jobb működése, az itt felmerült, illetve tovagyűrűző problémák orvosolása. Nem a terület hatékony működése, hanem feladatok, kötelezettségek „elhagyása”. A hatásvizsgálatnak vagy más elemzésnek kell választ adnia arra, hogy kell-e egyáltalán intézkedést hozni, és ha szükséges, akkor mikor.

Nem megszorító jellegű intézkedések kellenek!

Hangsúlyozni kell, hogy ezek az intézkedések nem feltétlenül kell, hogy megszorító jellegűek legyenek, sőt az a jó, ha nem azok. Olyanoknak kellene lenniük, amelyek a gazdaság jövedelemtermelő képességét növelik, hatékonyságát javítják, veszteségforrásait csökkentik. A megszorító jellegű intézkedéseknél különösen nem lenne szabad eltekinteni attól a kérdéstől és megválaszolatlanul hagyni: megéri-e az országnak, amit be akarnak vezetni? Hiszen a negatív hatások felülmúlhatják és a megszorításoknál felül is szokták múlni az elgondolt pozitív hatásokat.

Arról, ami kiderül, tudnia kell a politikusoknak, a szakértőknek, tanácsadóknak, társadalmi szervezeteknek és a széles közvéleménynek. Gondoljunk csak arra, hogy ha ezt nem kapják meg, könnyen manipulálhatók lesznek. Őket nyugtathatják meg a mégoly bárgyú javaslatok felől is: bedobva a közhelyeket és operálva az egyes rétegek ellen. Ahogy ezt az „a nyugdíjasok felélik a jövőnket” szlogennel is teszik.

Az első összehasonlítás, amit még több követ

Most az első összehasonlítást tárgyalom. Előrebocsátom, hogy további mutatók és módszerek bekapcsolásával, amit ez után mutatok be, még világosabban láthatunk, megsokszorozhatjuk az információk mennyiségét, miközben összefüggéseket tárhatunk fel.

Az  átlagos nyugdíj összehasonlítása a vásárlóerő-paritás alapján való átszámítással

Általában idáig szoktak eljutni a témával foglalkozók. El kell ismerni, kézenfekvőnek látszik, hogy így történjen az összehasonlítás, hiszen a valutaárfolyamok nem fejezik ki pontosan az egyes valuták értékét, vásárlóerejét, attól különböző okok miatt eltérhetnek és eltérnek. Gondoljunk például a svájci frank hihetetlen megerősödésére, vagy a forint alulértékeltségére és ma is zajló további értékvesztésére.  De gondolhatunk az országok belső árarányainak eltéréseire is, ami azt magyarázza, hogy az olyan országokban is, ahol a közös valutát, az eurót használják, ezeknek az euróknak az értéke eltér. Ezért találták ki az országok különböző értékmutatóinak átszámítására a PPS-t, a vásárlóerő-paritást. Hogy ezt kell használni az átszámításokra, az közhellyé vált, viszont tulajdonképpen elfelejtődött, hogy az országok nem művi környezetben gazdálkodnak, hanem a „való világban”. Döntéseiket a gazdaság különböző szereplői (az egyes emberektől az államokig) többek között valós árfolyamok alapján hozzák meg. E két világ élesen elválik egymástól, a nyugdíjak átszámításánál például a PPS-t használják, miközben a nyugdíjasok valós valutaárfolyamok között léteznek.

Mivel Magyarország valutája alul van értékelve, a művi skálán mérve helyzetünket bár az így is kedvezőtlen –, a valóságosnál értelemszerűen sokkal kedvezőbb lesz. Ezért úgy gondolom, hogy itt is össze kellene kapcsolni a művi és a való világot. Meg kell nézni, hogy művi árfolyamon (PPS) mi jön ki (hol állunk) és mi jön ki (hol állunk) valós árfolyamon. Ezt ki is számítottam, aminek eredményeit a következő részben mutatom be. Az eltérés mértéke a két összehasonlítás között megdöbbentő, a nyugdíjak és persze a keresetek területén vagy a gazdaság fejlettségben stb. kb. 50 százalékkal rosszabbak a pozícióink.  Ez is újabb figyelmeztető jel arra nézve, hogy érdemes-e, szabad-e a forint leértékelését tovább folytatni.  Egyébként ezzel természetesen még nem ér véget a nemzetközi összehasonlítás, további összefüggéseket is bemutatok.

A mostani rész elején grafikusan ábrázoltam (ld. ábra) az egyes országok öregségi nyugdíjasainak egymáshoz viszonyított helyzetét.  Az összehasonlítás eredményeit táblázatban is összefoglaltam. Az országokat nem ABC sorrendben, hanem a nyugdíjak csökkenő összege alapján soroltam fel (legfelül van a legmagasabb érték):

Ábra, öregségi nyugdíj, PPS, 2013. 3.                            Nagyítás: kattintson a képre!

Különböző világok és „világok”

A tábla szerint Közép- és Kelet-Európa egy más világ. Ezekben az országokban hozzá sem kezdtek a jóléti társadalom létrehozásához, azóta pedig Nyugaton ennek folytatása került le a napirendről. Az EU 28 tagországa közül a legmagasabb a nyugdíj összege Ausztriában, ez az EU (28) átlagának 180 százaléka, miközben a magyar nyugdíj 2,55-szerese. Tegyük hozzá, hogy egy művi átszámítási  technika szerint (PPS), a való világban a különbség sokkal nagyobb ennél is. Ausztria első helye is talán meglepő, de kifejezetten az Franciaország 2. helyezése, vagy Görögország 13. helye. A görög nyugdíj másfélszer (!) akkora, mint a magyar.

Egy további meglepetés Magyarország relatíve nem rossz helyezése, aminek értékéből sokat levon, hogy ez nem az előbbi, hanem egy másik világban áll (még!) fenn.. Magyarország 2013-ban az EU (28) átlagának 70,9 százalékán állt, amennyiben vásárlóerő-paritáson számoljuk át az összegeket. (Nemsokára látni fogjuk, hogy valós árfolyamon – tekintettel a forint, ráadásul növekvő, alulértékeltségére – még sokkal kedvezőtlenebb a helyzet.) Magyarországénál – kisebb-nagyobb mértékben – általában még kedvezőtlenebbek közvetlen konkurensei, a volt szocialista országok pozíciói. Közülük egyedül Csehország van előttünk, ahogy a negyedik oszlop a magyar adatot 100-nak véve bemutatja, 12,2 százalékkal nagyobb ott az átlagnyugdíj (PPS-ben számolva). Szlovénia minimálisan (– 2,7 százalék) marad el  tőlünk, Lengyelország is kis mértékben (– 7,8 százalék). Éppen két számjegyű az elmaradás Szlovákiában (– 10,3 százalék), Lettországban már jelentős (- 15,9 százalék), Litvániában majdnem 20 százalék (– 19,9 százalék). Ez után következnek az igazán hátrányos helyzetűek: ahol Magyarországhoz képest 30 százalék vagy annál is nagyobb az elmaradás. Románia (– 29,8 százalék), Észtország (– 33,3 százalék), Bulgária (– 40,4 százalék) és Horvátország (– 49 százalék).

Horvátország helyezése is meglepő: ki gondolta volna, hogy Romániától és Bulgáriától is elmarad az itteni öregségi nyugdíj összege? Hogy Horvátország van 28 EU-s ország közül a 28. helyen?

Sem befagyasztás, sem csökkentés!

Visszatérve az alapkérdéshez: már ennek az összehasonlításnak az alapján is válaszolhatunk arra: szabad-e, érdemes-e, értelmes-e befagyasztani a nyugdíjak reálértékét, különösen pedig nominális összegüket csökkenteni? Az első esetben fokozatosan leszünk Európa legszegényebb nyugdíjasai, akiknek még a reményét is elvették, hogy helyzetük javuljon, de még azt is, hogy viszonylagos helyzetük ne romoljon. Egy olyan ország leszünk, amelyikből hiányzik a társadalmi szolidaritás minimuma, ahol a társadalom páriává teszi az idősebb szülőket, nagyszülőket. A második esetben, amikor csökkentenék a nyugdíjak összegét, akár azonnal is a legszegényebbek lehetnek a magyar nyugdíjasok. Nyilván a kivételezettek kivételével. Tehát átlagosan, de az átlagot a többség, a tömegek határozzák meg. A kormány eltörölte a nyugdíjplafont, így azok, akik rengeteget keresnek, persze forintban, akár milliós nyugdíjat kaphatnak. (Rajtuk is akarnak „segíteni”, amikor csökkenteni tervezik a járulékok mértékét.) Összegében kiemelt nyugdíjat kapnak, hasonlóan bizonyos közjogi méltóságokhoz, akik a mindenkori hivatalban levő közjogi méltóság bruttó keresetét kapják nettóban. Volt miniszterelnökök, köztársasági elnökök, talán az országgyűlési elnökök is.

Ha a nyugdíjakat átlagosan 50 százalékkal csökkentenék, ami mellett kampányol több akkor egyik napról a másikra Magyarországon lenne a legalacsonyabb a nyugdíj az Európai Unió 28 tagállama között. Ha ezt megússzuk, akkor sem lehet jó véleményünk a nyugdíjak befagyasztásáról, ezt az intézkedést mielőbb hatályon kívül kell helyezni. A jövedelmi feszültség nemcsak az egyes országok között jelentkezne, hanem országon belül is, így a nyugdíjak és a keresetek között is. Bár a keresetek talán még kedvezőtlenebbek, mint a nyugdíjak, de itt megállíthatatlan emelkedés következett be. Hogyan gondolják, hogy elviselhető lenne a befagyasztott nyugdíj együttlétezése a gyorsan emelkedő nettó keresetekkel?

(Folytatjuk!)

2 responses to “Nyugdíjasok (2). Nyugdíjak nemzetközi összehasonlításban

  1. Visszajelzés: Politikai helyzetkép (6). Nyugdíjprémium, inflációs nyugdíjkorrekció, Erzsébet utalvány - Kirekesztett véleményem - Dr. Szabadi Béla blogja

  2. Visszajelzés: Politikai helyzetkép (7.). A politika és a nyugdíjrendszer

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.