Matolcsy „nyeresége”. Kasszák és károk (1)

Tiéd az ország, magadnak építed!”
(Rákosi Mátyás)

Hatalmas késéssel került a közbeszédbe az a tény, hogy Matolcsy György Huba volt gazdasági miniszter, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) hivatalban levő elnöke vezetésével az MNB 136 milliárd forint „nyereségre” tett szert a devizahitelek forintosításakor. (Hogy volt-e egyáltalán mit forintosítani, azt hivatalosan ma sem tudhatjuk, mivel a kormány illetékes szervei nem vizsgálták: volt-e egyáltalán akármennyi deviza is a devizahitelek mögött. És sok mást sem tudunk „hivatalosan”, vagyis sok más körülmény sem volt figyelembe vehető a fennálló tartozások meghatározásánál. De ezt most hagyjuk, összpontosítsunk erre a 136 milliárd forint „nyereségre”.) Saját, 2015. január 20-i  közleményük szerint a bank 136 milliárd forintot “keresett” a bajba jutott, valójában állami segédlettel bajba juttatott, becsapott és kiszipolyozott devizahiteleseken. Tehát az állam (az aktuális kormány), ami eddig is haszonélvezője volt a devizahitelezésnek, következésképpen polgárai megrövidítésének, az MNB révén még egy nagyon nagyot akart keresni rajtuk.

Matolcsy György (nol.hu)

Matolcsy, a Fordulat és reform c. neoliberális munka szerzője az MNB-ben. A “reformok” NEKI működnek…

Azok után, hogy Matolcsy György Huba taktikai atomfegyverét (ő maga nevezte ennek) (A tranzakciós illeték mint a XXI. század „taktikai atomfegyvere”, 2012. 05. 28. ), a tranzakciós adót kivetették, amit aztán a kormány  –  ígérete és fogadkozása ellenére – természetesen az ügyfelekkel fizettetett meg. Ne felejtsük el azt sem, hogy az ügyfelek elszámolási kárait teljes mértékben viselhették volna a kereskedelmi bankok, viszont akkor nyilván le kellett volna mondania a kormánynak a bankadóról. (Devizahitelesek. A rendezés valódi akadálya a bankadó? 2013. 11. 10.;  Devizahitelesek. A rendezés valódi akadálya a bankadó? (1. folytatás), 2013. 12. 08.)  Így tehát a minimumot, vagy annál is kevesebbet adtak vissza a devizahiteleseknek, amit a forintosításkor még tovább kurtítottak. Ebből adódhatott az a közel 200 milliárd forintnyi rejtélyes „megtakarítás”, amennyivel kevesebbet fizettek a beígért 1000 milliárdnál a hiteleseknek.

A “nyereség” forrása a forint szándékos gyengítése

Az MNB közleményére nem véletlenül figyeltem fel, hiszen akkor már évek óta foglalkoztam a forint árfolyamgyengítésének okaival és motivációival, értelmességével, hasznaival és káraival. Vagyis ezek vizsgálatával és meghatározásával. De erről inkább később, most mindenekelőtt erre a 136 milliárd forintra kívánnék összpontosítani. A két téma és még további kérdések összekapcsolására persze sor fog kerülni, hiszen szorosan összefüggnek. Az árfolyamalakulás adatait folyamatosan az MNB honlapjáról szereztem be, így bukkantam rá a közleményre.  Elgondolkodtatott az az állítás is, miszerint a bank a 136 milliárd forintot – ahogy ezt állítólag a nyereség többi elemeivel is teszi – tartalékba helyezi. Hogy egy esetleges deficitet ki tudjon pótolni. Ez ellentmondásban állt azzal, hogy milyen nagy bevásárlások folynak a banknál. Mint később meggyőződhettünk róla: ez az állításuk is valótlannak bizonyult.

Magyarország hőse lett a külföld szerint a miniszterelnök

Az MNB közleménye ráadásul időben egybeesett azzal, hogy a kereskedelmi bankok ösztönzésére a külföld nagy elismeréssel nyilatkozott a miniszterelnök teljesítményéről a devizahiteles probléma megoldása(?!) kapcsán. Ez pedig ismét azt támasztotta alá, hogy a „rendezés” nem a devizahitelesek, hanem a kereskedelmi bankok érdekében történt. És a forintosításnak a módja is ennek megfelelő volt.

Felfedezésemet a 136 milliárd forintról egy nagy cikkben tettem közzé blogomon. Az anyagot a kormány, a kormánypártok és az ellenzék számos prominensének elküldtem. Azzal a nyilvánvaló céllal, hogy ezen az igazságtalan, sőt felháborító árfolyamon változtassanak. Korábban Rogán Antal is arról nyilatkozott a kormányzat részéről – mint a Fidesz frakcióvezetője és a parlament gazdasági bizottságának elnöke -, hogy biztosan az aktuálisnál kedvezményesebb, valószínűleg a hitelfelvételkori árfolyamon történik az átváltás. Ez azért is logikus volt, mert ennek már volt hagyománya az egyik kormányzati akció (a végtörlesztés) során. Akkor az, aki egy összegben ki tudta fizetni tartozását, az eurónál pl. 250 forintos árfolyamon meg tudta ezt oldani. Ami egyes esetekben a felvételkori árfolyamnál is alacsonyabb elszámolási árfolyamot jelentett.

Az út a “nyereséghez” a forintosításon keresztül vezetett

Itt álljunk meg egy pillanatra. Tapasztalt közgazdászként sem értettem, hogy miért kell mindenképpen forintosítani a devizahiteleket, akkor is, ha hivatalos vizsgálatban bebizonyosodott volna (ami ilyen vizsgálat hiányában eleve nem történt meg), hogy valóban euróban, svájci frankban, japán jenben vették fel a hitelesek hiteleiket. Kártalanításuknak akkor sem lett volna kizárólagos feltétele a forintosítás. Azt viszont láttam, hogy a forintosítás milyen buktatót rejt magában: adott esetben az ügyfeleknek visszajáró pénz nagy részét elviheti egy előnytelen árfolyam. Így is lett. Sajnos erre a csapdára  is hiába hívtam fel a figyelmet. Ugyanis az ellenzék is forintosítást akart. Szakértői részéről pl. Róna Péter, aki beleszeretett a leértékelés régen túlhaladott ideájába, a forintosítást azért nyomta, hogy szabad folyást kaphasson a leértékelés. Aggodalmamat tovább erősítette, hogy  kormányzati oldalról egyszer csak kötelezővé akarták tenni a forintosítást a hitelesek számára. Matolcsy így is aggódott, hiszen félt attól, hogy a forintosításhoz szükséges valuta nagy részét felajánlja a forintosításhoz. A kötelezővé tétel persze  előrevetítette, hogy mi is lesz. Végül nem tették kötelezővé a forintosítást, aminek az volt az oka, hogy a svájci frank körüli spekuláció a frankot végletesen felértékelte és a valutapiacot megzavarta. Ezért igen nagy lett a forintosítás elutasításának kockázata, akkora, hogy a forintosítás nagy árával való szembesülés sem tette azt vállalhatóvá. Így tehát magától ment, amit a kormányzat szeretett volna.

Néhány kapcsolódó cikk

(A forint „zuhanása” és a kormány „tökéletes időzítése”. Alcím: Matolcsyék is kerestek 136 milliárd forintot. (Forrás. MNB közlemény: 2015. 01. 20.) A cikk feltéve: 2015. 01. 25.)

(A forint „zuhanása” és a kormány „tökéletes időzítése” (2) Alcím: Miért ünneplik most korábbi bírálói a kormányfőt? Kik üdvözlik hősként? 2015. 02. 01.)

(Hatályba lépett a fair bankokról szóló törvény. Tisztességesebb lett a magatartás? Alcím: A bankok hőse. 2015. 02. 08.)

Változó felfogás?

Az árfolyamban időközben  változott az ismertté tett kormányzati felfogás. Hogy ténylegesen változott-e az elgondolás, az persze kétséges, hiszen minden jel arra mutat, hogy azt valósították meg, amire valójában készültek. Ezek szerint tehát inkább arról van szó, hogy az övéik előtt is titkolták, mit akarnak. Ez magyarázza azt is, hogy a műveletet jól elhúzták és ezzel távolabbra került a forintosítás is. Közben pedig lehetett tovább gyengíteni a forintot és hizlalni a “kamara később realizálható hasznát”. A forintosítást hozzá kellett kapcsolni az aktuális, igen magas árfolyamhoz és  máris el lehetett vinni 136 milliárd forintot.

Az ötlet alapja nem új: nincs új a nap alatt!

Vagyis “elképzelhető”, hogy Rogánt és másokat nem avatták bele a konkrét tervekbe. Hiszen most is bebizonyosodott, hogy nincs új a nap alatt: hasonlót tettek, mint az első Orbán-kormány idején. És nagy valószínűsége volt annak, hogy ennek megismétlésére készültek és vártak. Akkor – Surányi György tanácsára; innen ered a korábbi barátságuk – rendre alátervezték az inflációt, amivel két év alatt legalább 250 milliárd forint költségvetési többletbevételt értek el. Ezt aztán – mint később kiderült – részben a költségvetésen kívül költötte el a kormány. Részben pedig úgy, hogy korábbi évre könyvelte el, miközben a kiadásokra később került sor. Bár akkor a kormány tagja voltam, annak alapján mindenképpen, hogy általában én vettem részt a tárcától a kormányüléseken, de erről nem tudtam.

Surányi György Orbán Viktor

Orbán Viktor és Surányi György. Barátságukat Surányi alábecslési ötlete alapozta meg

Nagyon érdekes, hogy az MNB 260 milliárd forintos nyeresége, aminek része ez a 136 milliárd forint, kísértetiesen hasonlít a korábbi legalább 250 milliárd forintra. Tehát lehet, hogy az is 260 milliárd forint volt, és mint valami szerencseszám ennek megismétlésére készültek és ezt hajtották végre. Ez a 260 milliárd forint az, amit alapítványokba helyeztek és ott elköltöttek, gyakran nyilván elszórtak. Róna Péter, aki az MNB felügyelőbizottságának korábbi tagja volt, egy interjújában elmondta: a forint leértékeléséből származó árfolyamnyereség 2010 óta ennél nagyobb volt: kb. 500 milliárd forint. (Tarthatatlan a jegybank helyzete. MNO, 2016. 05. 11.)

Ő is elmondja, hogy ennek súlyos ára volt: a forint leértékelése következtében összesen 4000 milliárd forinttal nőtt az államadósság. (Mert azt ugye forintban kell nyilvántartani.) Róna helyesli a leértékelést, ő előbb forintosított volna, amivel szerinte a károkat meg lehetett volna előzni az államadósságnál és a devizahiteleseknél.

A leértékelés növelte az államadósságot, de ennél sokszorosan nagyobb a kára

Róna viszont nem közgazdász és főleg nem makrogazdasági elemző, így volt bankárként látóterében csak a közvetlen pénzügyi hatások jelennek meg. Holott az egyéb gazdasági hatások olyan katasztrofálisak, hogy ehhez képest a hozamok (a “nyereség”) szinte teljesen elhanyagolhatóak. Most csak annyit jegyzek meg, hogy az egyébként alulértékelt forint leértékeléseinek következménye csak a külkereskedelemben 1989 és 2013 között (2013. évi árakon) 42 ezer milliárd forint! Mióta ezt vizsgáltam, két év telt el. 1989 és 2015 között már 50 ezer milliárd forint az árveszteség. Két év alatt további 8 ezer milliárd forint, évente 4000 – 4000 milliárd forint! Több ok miatt a második és harmadik Orbán-kormány idejében a károk megugrottak, az árveszteség évi 4000 milliárd forintra nőtt. És – ha nem változnak a körülmények – ez még tovább nőhet… Ez azt jelenti, hogy más gazdaságpolitikával legalább évi 4000 milliárd forinttal többet költhetnénk. És még nem is beszéltünk pl. a gazdasági növekedésre gyakorolt negatív hatásokról!

Nagyságrendek

Sokszorosan megdöbbentő az a módszer, amivel megszerezték a devizahitelesek pénzét

Visszatérve a 136 milliárd forint „nyereségre”, magyarán a devizahitelesek pénzének megkaparintására, a módszer sokszorosan megdöbbentő. Egyrészt azért, mert a forintosítás nem a felvételkori, de legalábbis az MNB bekerülési árfolyamán történt. És ezzel megszorult emberek pénzét vették el.  Már akkor elhangzott, ráadásul a miniszterelnök szájából, hogy kényszerhelyzetben volt az MNB, mert a Kúria megtiltotta, hogy az aktuálisnál alacsonyabb legyen az árfolyam. Ha lett volna ilyen, az sem volt független a kormány szándékától, hiszen nyilván ebbe az irányba mozgatták az eljárást. E bonyolult témát ugyanis a per kezdeményezője határolta körül, adta meg a szempontokat. Erre az volt a válasz, hogy nem is a Kúria, hanem Brüsszel szabott határokat. Hogy ez így van-e, az sem valószínű, hiszen nem véletlenül ünnepelték külföldön a magyar miniszterelnököt: tartottak attól, hogy a devizahitelesek érdekében jár el, de végül is a bankok lettek elégedettek. Az viszont biztos, hogy Matolcsyra a korlátok nem igazán érvényesek, hiszen – mint mondják a jogászok – törvényen teszi túl magát. És ezt meg is teheti, mert legfelső szintű protektora, védelmezője van.

Három kulcsvaluta árfolyamának alakulása, 2008-2015

Másrészt azért megdöbbentő, mert a magas átváltási árfolyam nemcsak „úgy lett”, hanem a kormány szándékai és folyamatos forintrontási manőverei miatt lett ilyen magas. Ami úgy tekinthető, hogy készültek a minél nagyobb „nyereségre”. Harmadrészt azért megdöbbentő, mert a 136 milliárd forint kedvéért is iszonyatos károk érték a magyar gazdaságot. Ezeket a következményeket nem ismerték és/vagy egyáltalán nem érdekelte őket. Úgy rontják ma is a forintot, mintha annak árfolyama nem lenne már majdnem 50 százalékkal vásárlóereje alatt. Ez azt is jelenti, hogy az államháztartás adóssága 50 százalékkal lehetne alacsonyabb, az eladósodottsági ráta pedig a mostani 72 százalék helyett 36 százalék lehetne. Nem sorolom tovább, erre később még visszatérek.

Korábbi reakciók a 136 milliárdos kopasztásra. A hallgatás volt a leggyakoribb

A 136 milliárd forintra a figyelmet felhívó cikkem nem igazán mozgatta meg a szakmai, a politikai és az érdekvédelmi területeket. Vagy hallgattak, mintha nem is hallottak volna semmit, vagy tagadták, vagy megmagyarázták. Kezdjük az utóbbival. Azt állították, amit a miniszterelnök, hogy a Kúria vagy Brüsszel megakadályozta. Ez volt a magyarázat, miközben semminek nem mentek utána. Számosabbak voltak a tagadók, akik még azt a fáradságot sem vették, hogy megnézzék az MNB honlapját. (Akkor még fent volt a közlemény.) A parlamentben Matolcsyt sem kérdezték meg. Úgy reagáltak, hogy nehogy már Matolcsy ilyen közleményt adott volna ki! És ott voltak a hallgatásba burkolózók, ők voltak legtöbben. Hasonlóképpen idejekorán arra is felhívtam a figyelmet, hogy az MNB elnöke nem határozhatja meg a saját feladatait és a saját kompetenciáját. Nem találhat ki új feladatokat és nem hanyagolhatja el a kötelező feladatait. Erre is több mint egy évig hallgatás volt a „válasz”. (Ezt a kormánytagoknak és más vezetőknek is megírtam.)

Egy év után aztán “felfedezték” a 136 milliárdos “nyereséget”

Az általam felvetett kérdések tehát mintha nem is lettek volna. 2015 végén, 2016 elején kezdődött ezek elővétele, de sajnálatos módon nem az én kérdéseimként, hanem az aktívvá váló szóba hozó „találmányaként”. És nem úgy kezelve, ahogy kellett volna, hanem az ő szája íze és érdekei szerint. Az MNB-től egy volt alelnök, Bodnár Zoltán és egy volt elnök, Surányi György állt elő felismerésével. Akkor viszont, amikor még nagy eséllyel felül lehetett volna vizsgálni a hibás döntést, meg sem mukkantak. Mások is szóltak, főleg hibás számokat mondogatva. Egyébként nem feltétlenül a devizahiteleseknek adnák vissza a tőlük elvett pénzt, sokkal inkább a botrány gerjesztése és a devizahitelesek heccelése a cél.

Sem Róna Péter, sem Kálmán Olga nem veri az asztalt azért, hogy adják vissza ezt a 136 milliárd forintot. Hanem arról beszélnek, hogy ennek a pénznek a költségvetésben lenne a helye. Tehát az ormótlan igazságtalanság nem igazán csípi a szemüket. Nemrég az RTL Klubban (Matolcsy: nekünk a képzés volt a fontosabb. Videóval!) Surányi és Matolcsy is megszólalt. Matolcsy megismételte, hogy 136 milliárd forintról van szó. Hozzátette, hogy ezt bármire fordíthatta volna (ami nem igaz). Lehetett volna a devizahiteleseké (tehát ő sem tud a Kúria vagy Brüsszel tilalmáról), kaphatták volna a nyugdíjasok és kerülhetett volna a közgazdászképzés fejlesztésére, ahogy ő gondolja: új iskola létrehozására. Ő (egy személyben) ez utóbbit látta a legfontosabbnak.

Akiknél minden másként bírálódik el mint a “polgároknál”

A magyar valóság újabb furcsasága, amikor hivatalosan kijelentik, hogy ami másnál megengedhetetlen, az valakiknél maga a hőstett. Amikor a károkozásról azt állítják, hogy az megmentés.

Kevés dolog deformálhatja úgy a közéletet, mint az ilyen kettős beszéd. Hol zéró tolerancia, hol a totális szabadság, valójában szabadosság. Idézem az egyik lapot: „A kormányfő úgy reagált: Matolcsy György „megmentette a devizahiteleseket”, olyan hitelprogramot hirdetett, amely nehéz pillanatban a növekedés forrása volt a magyar gazdaságban, az inflációt pedig leszorította. Ezért “Matolcsy György jegybankelnökségét jó lelkiismerettel és teljes egészében továbbra is támogatom” – jelentette ki. Orbán Viktor válaszaiban jelezte azt is, helyesli, hogy a jegybank egyetemet, főiskolai kart épít, segít visszaszerezni a nemzeti kincseket, vagyont halmoz fel, ösztöndíjat biztosít.”

Aki nem tudja, tanítja?

Matolcsy a neoliberális panelekre épülő (és azóta többszörösen megbukott) Fordulat és reform (egyik) szerzője volt. Ma is ennek lózungjait igyekszik  megvalósítani, minden korábbinál erőszakosabban és gátlástalanabbul,  igaz, most már “unortodoxnak” nevezi magát.

És ezzel a “szellemi tőkével” kizárólagosságra törekszik, iskolát alapít a forintgyengítésből szerzett “nyereségből”. Talán kicsit hasonlíthat Liszenkóra és annak szerepére, aki Sztálin alatt ígért csodákat. Liszenko “unortodox módon” a növényektől várta, hogy alkalmazkodjanak a szélsőséges időjáráshoz és a rossz talajhoz. A növények viszont “ortodoxok” maradtak és a csoda elmaradt, sőt annak ellenkezője következett be.

Olyat sem látott még a világ, hogy egy jegybank saját (közgazdasági) egyetemet, főiskolai kart „épít”, másutt a meglévők segítése a szokás. Az is elég egyedülálló, hogy miközben a közgazdasági munkakörök nagy részét más szakmák képviselői töltik be (földrajztanárok, mérnökök, teológusok, jogászok, orvosok stb.) és amikor a budapesti közgazdászképzés önállóságát már többször meg akarták szüntetni (Tudásalapú társadalom és gazdaságirányítás válság. Hol vannak a közgazdászok? (1.)Tudásalapú társadalom és gazdaságirányítás válság. Hol vannak a közgazdászok? (2.) ), új egyetemet és főiskolai kart “épít” a jegybank. (Ami – ahogy sok más sem – ez sem a feladata. Ugyanakkor alapfeladatával, a forint értékének megőrzésével ellentétben – bár jegybanki pozíciója ellenére állítólag nincs árfolyamcélja??? – a forint rontásán szorgoskodik. Hogy legyenek szabadon elkölthető forrásai: erre, arra. Hogy legyen külön kasszája a hobbijaira. Ezek között a két  legfontosabb: a “tudománya” és a klientúra.

ultural sciences, measuring the growth of wheat on one of the kolkhoz fields near odessa, ukrainian ssr, 1930s. (Photo by: Sovfoto/UIG via Getty Images)

Liszenko, Sztálin unortodox “agrártudósa” csodákat ígért, de a búza akkora sem mindig lett, mint a képen. Pedig a búza köteles lett volna alkalmazkodni a környezethez. (Fotó: Szovfoto, Paul Getty gyűjteményéből)

*

Két további írásom (részben) a 136 milliárd forintról:

Devizahiteles probléma. Megoldás? Vagy helyben járás – dobbantással? Alcím: „Azt hisszük, ismerjük a történetet, de csak a végét ismerjük.  Hogy a lényeget megértsük, vissza kell térnünk az elejéhez.”    (A Tudorok c. filmsorozat felvezetője), 2015. 06. 14.)

A Nézőpont Intézet nem publikus (VIP) jelentése. Mit bizonyít? Alcímek:  1.)   A Nézőpont Intézet egy pillanatra kilépett a szürkeségből 2.) Az a legnagyobb baj, hogy az elvtársak elhiszik a saját propagandájukat!     (Rákosi Mátyás) 2016. 03. 29.

(Folytatjuk!)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.