Vasárnapi boltzár. Mibe kerül nekünk ez a kormányzás? (2)

Vasárnapi boltzár: hol a gazdasági kormányzás?

Mibe kerül nekünk ez a kormányzás? Ezt a kérdést folyamatosan feltehetjük, én fel is szoktam tenni. Amikor a Malév megszüntetésének átgondolatlanságáról és azokról a károkról írtam, amelyek nem érdekelték a kormányt az anyag címe is nagyrészt ez volt. (Malév: mibe kerül nekünk ez a kormányzás?  ) Most a vasárnapi boltzár feloldásával kapcsolatban érdemes ismét az ötletelésen alapuló erőszakos intézkedés áráról beszélni, hiszen erről a kormány most sem akar hallani, sőt úgy tesz, mintha ilyenről nem hallott volna. Ahogy a kötelező hatásvizsgálatokról sem hallott és a jelek szerint az ellenzék sem. Vagy a sajtóval együtt (ld. pl. Kálmán Olga és a többiek) nem értik, ennek lényegét. Most a vasárnapi boltzár feloldása kapcsán újra a bejegyzés címében teszem fel a kérdést: mibe kerül nekünk ez a kormányzás?

Spar (Forrás, pestisracok.hu)

Kevés a kapacitás, de a hét egy napján tétlenül hever(t)

A kormány ezúttal  sem gyakorol önkritikát, nem ad nekünk reményt arra, hogy lesz végre gazdasági kormányzás ötletelés és erőszakoskodás helyett.  Most hol a társadalmi megosztottság elkerülésével, hol az előttünk álló és általa javasolt népszavazás elsődlegességével indokolja, hogy ő maga javasolja az országgyűlésnek, helyezze hatályon kívül a vasárnapi boltzárról szóló törvényt. Azt is mondja, hogy egyébként is egyéves kísérletnek szánta és az egy év letelt. (Ezt nevezik emberkísérletnek, ami nem lehet része a gazdasági kormányzásnak.)

Javaslatával egyszersmind okafogyottá válik a boltzár kérdésében tartandó, mellesleg eddig minden lehető módon akadályozott népszavazás. A kormány ráadásul a vasárnapi boltzárat most is általában pozitívan értékeli (kissé nőtt a forgalom és valamivel több lett a kiskereskedelmi foglalkoztatott). Ugyanakkor megemlíti, hogy a háziasszonyok úgy értékelték: terheket rakott rájuk a hat napos nyitva tartás.

A kialakuló abszurd és méltatlan állapotokról viszont szót nem ejt.

2015 márciusában írtam a boltok vasárnapi zárva tartásának várható következményeiről. (Boltok vasárnapi zárva tartása)    Ezek közül az egyik a kapacitáshiány. Matolcsy ugyanis plázastopot hirdetett (erről is szó esik a hivatkozott anyagban) és az új nagyobb alapterületű boltok építését a gazdasági miniszter (tehát akkor Matolcsy) engedélyéhez kötötte. (Most hozzá hasonló kapacitású gazdasági miniszterünk van, akit elődjéhez hasonlóan ¬ ki tudja miért? – a Klub Rádió “nagyon profi” műsorvezetője szokott ajnározni Különös érzéke van ahhoz, hogy kit pátyolgat.)

Matolcsy elégedett

Vasárnapi boltzár: a feltételei Matolcsy miatt nem jöttek létre. A plázastop is az ő ötlete volt

Pedig ahogy mondani szokták, „szabad szemmel látható” volt, hogy – a “kedvenc közgazdász iparos”, Matolcsy szokásos képzavaraihoz hasonlóval éljek –

„törékeny lábakon” áll a kiskereskedelmi forgalom és főleg az élelmiszer kiskereskedelem lebonyolítása.

A forgalmat két okból képes lebonyolítani a kiskereskedelmi hálózat. Az egyik ok a forgalom stagnálása, a másik pedig az, hogy a hét mind a hét napja között oszlik meg ez a forgalom.

Ha nő a forgalom, a hétnapos nyitva tartás mellett sem tudjuk elkerülni a hét végén, amikor e forgalom koncentrálódik, a nagy zsúfoltságot.

Ha 6 napra korlátozzuk a vásárlás lehetőségét, és ha ráadásul még nő is a forgalom, képtelen körülmények alakulnak ki.

Tehát nem önmagában a vasárnapi boltzárral van baj, hanem azzal, hogy ennek feltételeit nem teremtették meg.

Mégis erőltették, a közvélemény most sem érdekelte a kormányt és keresztül is erőszakolta ezt a butaságot. És ahogy várható volt – amihez nem kell közgazdász képzettség, csak józan paraszti ész és egy kis gondolkodás – iszonyatos körülmények alakultak ki a boltokban már csütörtöktől kezdve. Olyan sorok a pénztárak előtt és olyan zsúfoltság, ami méltatlan egy európai országhoz.

Varga Mihály7

Vasárnapi boltzár: Varga Mihálynak két ellentétes álláspontja volt. “Rugalmasan” változott

Ezért nyilván hatalmas vereséget szenvedett volna a kormány egy népszavazáson,

hiszen pártállástól függetlenül az emberek többsége ezeket a körülményeket – ahogy ez várható volt – nagyon utálta/utálja.

De akkor mégis miért vezették be?

Erről is írtam a hivatkozott cikkben. Az egyik oka bizonyára az volt, hogy ne ugorjon meg a fogyasztás, hogy minél többet lehessen kivinni az országból. Hogy ez exportnak nevezett (gyakran)  elkótyavetyélés milyen veszteségekkel valósul meg, az sem érdekli a kormányt.

Exportkényszer és ehhez kapcsolódó gyenge és egyre gyengített forint.

És itt ismét Matolcsyval és Varga Mihállyal találkozunk, akik ezt képviselik. Igaz, Varga – ahogy tapasztaljuk – bármit képviselne, hiszen a főváros idegenforgalmát az utakon vasárnaponta rendezett (minél több) nemzetközi amatőr futóversenyekkel akarná fellendíteni. Mit számít neki, hogy a közös vasárnaphoz jutott családok a fővárosban rendszeresen nem tudnának közlekedni. Például elmenni az épülő múzeumi negyedbe.

Ez az exportkényszerre épülő „gazdaságpolitika” hatalmas árveszteségekkel járt együtt,

számításaim szerint 1990 és 2013 között (2013. évi árakon)

42 000 milliárd forint „úszott el így”.

A belső piac szűkítése lefékezte a gazdaság növekedését, ami ennél rövidebb időszak alatt

80 000 milliárd forint elmaradt növekedéssel járt együtt.

E keresletszűkítő politika egy másik eleme a lakossági jövedelmek korlátozása: a bérek és a nyugdíjak növekedésének visszafogásával és mindenféle megszorításokkal. Ez olyan sikeres volt, hogy a jövedelmek tekintetében az európai rangsor végén vagyunk. Persze mi lenne ma a boltokban, ha normális jövedelmekhez jutna a magyar lakosság? És ha nem vinné el ma is a rezsi a bevétele zömét?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.