Térhódítás 1995-ben. Minek köszönhető?

Maczó szerint neki, Stumpf szerint Bokrosnak, valójában az alternatívának

Ezúttal is a 20 évvel ezelőtti eseményekkel foglalkozom. Két hónappal ezelőtt az 1995. november 11-i programhirdetőről (Ld. 20 éve történt. Az alternatív gazdaságpolitika meghirdetése) volt szó. Most pedig a Kisgazdapárt 1995-ös és 1996. eleji térhódítása a téma. A térhódítást láthatóan felgyorsította az alternatív gazdaságpolitika (Az Alternatív gazdaságpolitika (1995. november)) meghirdetése egy tízezres nagygyűlésen, a médiaközlések és persze a 121 oldalas részletes és a gazdaságot átfogó program megjelentetése.

Pártok támogatottsága, a választókbólMegjegyzés: nagyításhoz kattintson a képre!

Az adatok azt mutatják, hogy az FKGP térhódítása már 1995 első negyedévéig is zajlott, hiszen a pártot választók 17,9 százaléka állt a Független Kisgazdapárt mellett, szemben az 1994. évi 8,8 százalékos választási eredménnyel. Arányuk 1995 második negyedévében meghaladta a 20 százalékot, a harmadik negyedévben elérte a 25 százalékot, a negyedikben meghaladta a 26 százalékot,  2006 első negyedévében pedig a 27 százalékot. E két utóbbi időszakban voltak olyan hónapok, amikor az FKGP támogatottsága elérte a 32 százalékot. Ha akkor tartották volna a választásokat, akkor a nem arányos mandátumelosztás miatt a képviselői helyek 54 százalékát szerezte volna meg. Vagyis önállóan alakíthatott volna kormányt.

A legnépszerűbb párt

1995-ben a Kisgazdapárt volt az a párt, amelyik az egyik lap, a Népszava évenkénti pártértékelése szerint az 1995. év pártja lett. Itt volt a legnagyobb előrelépés és e párt lett 1995 végére a legnépszerűbb. Mint akkoriban szokás volt a legeredményesebb párt vezetőit decemberben meghívták a Népszava szerkesztőségébe, hogy a sikeren egy kicsit elidőzzenek. 1995. december 15-én Torgyán József mellett én vettem részt a pártból az ünnepi szerkesztőségi értekezleten. A találkozón készült fényképet a lap másnap megjelentette. Sajnos az eltelt 20 év alatt a fotó halványabb lett, de érdekességként így is közreadom. A fotó minket, Torgyán Józsefet (balról a második) és Szabadi Bélát, illetve Kereszty András főszerkesztőt és Ungvári Tamás rovatvezetőt ábrázolja.

Népszava, látogatás

A kezdeti emelkedésben lehetett bizonyos szerepe a rossz gazdasági helyzetnek és a tétlenkedő kormánynak, majd a Bokros csomag súlyos megszorításainak és demagógiájának, ami apasztotta a kormánypártok (az MSZP és az SZDSZ) támogatottságát.  Ami az MSZP-t illeti, csak egy ideig, hiszen neki meglehetősen hamar sikerült megállítania a támogatottság csökkenését, bár 2005 végére támogatottsága így is öt százalékponttal volt alacsonyabb az első negyedévinél. A Kisgazdapárt viszont 1996 második negyedévéig folyamatosan növelte súlyát. Ebből egyértelműen következik, hogy a térhódításban mindenekelőtt az alternatíva elemei, majd maga az összefüggő alternatíva jelenik meg. A rossz gazdasági helyzet és a Bokros csomag ugyanakkor felerősíthette a kidolgozott alternatíva vonzását.

A  választásokra persze valamivel több, mint két év múlva került sor, a tendencia viszont még 1996 márciusában megbicsaklott. Hogy ezt mi okozta és kik okozták, arról sem feledkezem meg, de ez egy következő írásnak lesz a témája. Most tehát a térhódításról lesz szó és az okról, okokról. Előrebocsátom, vannak olyan naiv és elfogult vélemények, miszerint nem a gazdaságpolitikai alternatíva megalkotása és megismertetése játszott volna szerepet a fordulatszerű térhódításban, hanem egyéb tényezők. Maczó Ágnes úgy gondolja, hogy az ő jelenléte a pártban lett volna ez: amíg Maczó ott volt, addig emelkedett a népszerűség, Stumpf István pedig a Bokros csomag elutasítottságával magyarázná az előretörést, illetve az elképzelések hiányával(?!) indokolja az FKGP általa eleve várt megtorpanását. (Persze “megakadást” nemcsak vágyták, hanem tettek is a megakasztásért, ahogy egy következő cikkben látni fogjuk.) Az előbbi vélekedésekre viszont még ebben az írásban részletesen reflektálok.

A szakmai munka szerepe

1995 márciusától kapcsolódtam be a Kisgazdapárt szakértői munkájába, kezdtem a gazdasági program kidolgozásába. Márciustól kezdve jelent meg a pártelnök parlamenti felszólalásaiban, sajtótájékoztatóiban, fórumaiban, interjúiban, beszédeiben az új szemlélet és jelentek meg a (reálisan) alternatív megoldások. (Szemben azzal a felfogással, hogy nem lehet mit tenni, hiszen az akkor is folytatott megszorító gazdaságpolitikának nincs reális alternatívája.) Nemsokára én magam is elkezdtem járni az országot, ahol fórumokon mutattam be, milyen elképzelésrendszer formálódik. Később az erre a célra létrehozott gazdaságpolitikai sajtótájékoztatókon folytattam az elképzelések ismertetését: ezúttal is mindig aktualitásokhoz kapcsolódva.  Következésképpen már jóval november előtt sikerült sokakat meggyőzni arról, hogy a Kisgazdapártnak működőképes, a megszokottnál összehasonlíthatatlanul jobb perspektívát nyújtó alternatív elképzelései vannak. Valós helyzetértékeléssel és erre alapozott hatékony gyógymóddal.

Az FKGP – népszerűsége csúcspontján, 1996. első negyedévében – számottevően, 31%-kal előzte meg a második helyre került MSZP-t. Csaknem kétszer annyi szavazóra számíthatott, mint a Fidesz, ami ugyancsak növelni tudta támogatottságát és csaknem három és félszer annyira, mint a visszaszorulóban levő MDF, vagy a KDNP.

A diadalmas menetelésnek legalább háromféle magyarázatával találkozhatunk:

A szakmai munka

Az egyik a szerintem magától értetődő magyarázat: a szakmai munka. minőségi megújulása, az egyszerű elutasítás helyett összefüggő, a kiutat eredményező alternatíva kidolgozása és bemutatása. Ami Torgyán József egyetértése, támogatása és képviselete nélkül sem valósulhatott volna meg.

Egy másik magyarázat: Maczó Ágnesé. Ez ugyan várható, de ennek ellenére mégis csak meglepő magyarázat. Ő a programot saját szempontjai és személyes érdekei alapján ítélte meg és nyilván úgy fogta fel, mint ami az ő lehetőségeit korlátozza. Maczó ugyanis saját alkotmányával akart minden problémát megoldani. Maczó nemcsak nem szerette azt a gazdasági programalkotást, ami hozzám kapcsolódott, hanem a munkát és annak eredményességét ott fékezte, ahol csak tudta. 

Maczó jelenléte a pártban

Maczó tehát nemcsak a siker egyfajta (igen szubjektív) magyarázatát adja, hanem akaratlanul és közvetve arra is utal, hogy minimum a folyamat meg nem értésével ő éppen hogy akadályozta, fékezte pártja előretörését. Maczó határozottan úgy gondolja – aminek számtalanszor hangot is adott –, hogy a siker kizárólag, de legalábbis döntő részben az ő jelenlétének tulajdonítható. Álláspontja szerint a Kisgazdapárt addig volt sikeres, amíg ő ott volt: a pártba a parlamenti küszöb alatti népszerűségnél lépett be, lett azonnal az FKGP alelnöke, ezt követte az 1994. évi választás, amikor a Kisgazdapárt a listás szavazatok 8,82 %-át szerezte meg, majd jelentősen növelte támogatottságát. Amikor kizárták, az FKGP jóval 20% feletti népszerűséget produkált a pártot választók körében, az 1998-ban kezdődött koalíciós kormányzás alatt támogatottsága 4-5 % alá süllyedt.

Könyvében a következőképpen emlékezik meg erről: „Amikor a Kisgazdapárt egyik vezetőjévé választottak, a párt 2-3-4 %-os népszerűségnek örvendett. Ottlétem alatt elérte a közel 28 %-os népszerűségi indexet, legújabb kori történetének eddigi legmagasabb csúcsát. (Nem ez volt a csúcs, hanem egy 30%-ot meghaladó eredmény. – Sz. B.) Amikor az Új magyar alkotmányt megírtuk (Maczó a férjével, G. Nagy Ilián költővel: Sz. B.), a párt elnöke megelőzte Horn Gyulát! Törvénytelen kizárásom után a párt népszerűsége rohamosan csökkent, és mára a parlamenti lista végén kullog újra.” (Maczó Ágnes: Isten, haza, Torgyán család. 1999. 16. o.)  Ennek okát – eltávolítása mellett – abban látja, hogy Torgyán „jóval a(z 1998. évi) választások előtt beígért köztársasági elnöki posztért cserébe, újra eladta a 28 %-on álló (akkor már nem állt ott: Sz. B.) Kisgazdapártot. Utánam (Mármint Torgyán után: Sz.B.) a vízözön. Ő a népszerűségi listák sereghajtója újra, a párt pedig 4-5 % körül mozog.” (Maczó Ágnes: Isten, haza, Torgyán család. 1999. 125. o.)

Kezdjük nyilatkozata végével. Nem igazán találom ki, mit kell érteni az alatt, hogy „a párt 4-5 % körül mozog”, de ez részletkérdés. Azt sem értem, hogyan növelhette viharosan Maczóék új alkotmánya a Kisgazdapárt támogatottságát, és különösen azt, hogyan emelhette ez éppen Torgyán (és nem Maczó) népszerűségét Horn Gyuláé fölé. De jelen esetben ez sem nagyon fontos. Az 1998-as és az azok utáni eseményekkel pedig legszívesebben e helyütt nem foglalkoznék, hiszen most az azt megelőző időszak történéseit próbáljuk megérteni. De teljesen nem lehet ettől eltekinteni, hiszen – bár véleményének elmondásakor és megírásakor Maczó még bizonyára nem számított erre – jelenlétének lett egy újabb szakasza is.

Torgyán 2001-ben visszahívta a nehéz helyzetbe került Kisgazdapártba és újfent alelnökké tette. A 2002. évi országgyűlési képviselőválasztásokon azonban az FKGP elszomorító eredményt ért el. Nemcsak nem jutott a Parlamentbe, hanem 1% alatti támogatottsága miatt költségvetési támogatást sem kaphat. Mindebből következik, hogy önmagában Maczó jelenléte alapján nem lehet a párt korábbi sikereit – kizárólag, vagy legalábbis főként – neki tulajdonítani. (Hasonlóképpen a balsikereket sem. Bár az is igaz, hogy szerepe nem lehetett elhanyagolható: 2002-ben lényegében a kampányfőnök funkcióját töltötte be, egyéni választókerületében pedig mindössze néhány száz szavazatot tudott összeszedni.)

Maczó Ágnes

A gondterhelt Maczó a programhirdetőn

Maczó és a marxizmus. A köznapi tudat

Egyébként, ha jelenlétéből vezetnénk le az eseményeket, a köznapi tudat szintjén gondolkodnánk. Tudom, hogy ma a marxizmusra hivatkozni nem divatos, talán olyan „eretnekség”, ami félremagyarázásra adhat okot. Sőt Maczó Ágnes valószínűleg ki is fogja kérni magának, ha őt ebben az összefüggésben említem. Annak sem örülne, ha gondolkodását köznapi tudatként jellemezném. Mégis szükséges, hogy megtegyem, annyira találó, amit a marxizmus a köznapi tudatról ír. Eszerint az a köznapi tudat, ha az események egyidejűségét ok-okozati kapcsolatként fogjuk fel. Maczó állításakor éppen erről van szó: akkor (is) volt az FKGP-ben, amikor magas volt a párt népszerűsége, majd kizárták és később csökkent a népszerűség. De ez csak véletlen és hozzávetőleges időbeli egybeesés és nem az ő szerepének a következménye. Természetesen konkrét szerepéből, szerepléséből már jobban megítélhető hozzájárulása a Kisgazdapárt korábbi sikereihez, mint sommás állításából. Azokból a példákból azonban, amelyek könyvéből kiolvashatóak aligha következik a párt népszerűségének korábbi ugrásszerű növekedése. Az Aranybulla gondolatainak „újbóli felfedezése”, vagy az „Új alkotmány” megírása aligha mozgathatott meg tömegeket. Más cselekedetei – például az államadósság jogtalanságának és így megtagadásának felvetése, a „róthmanózás”, a párton belüli feszültségek „kivitele” a közönség elé és főleg külön utas politizálása – sok potenciális kisgazda szavazóra elriasztóan hathatott.

Egyszerű tiltakozás és elgondoláshiány

A harmadik vélemény szerint a rossz gazdasági helyzetből és a kormány népszerűtlen és a lakossági áldozatokra építő gazdaságpolitikájából – a Bokros-csomagból – következett a Kisgazdapárt sikeres előrenyomulása. De nem mint érdemi válasz, hanem mint egyszerű tiltakozás. Ezt a véleményt főleg a rivális Fidesz teoretikusa, Stumpf István képviseli. (Lásd például: Stumpf István – Gazsó L. Ferenc: Pártok és szavazóbázisok. Magyarország politikai évkönyve 1996–ról. Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány. 1997; Stumpf István: Mit ér az ellenzék, ha gyenge? Reform. 1996. július 30.)

Nem lehet csodálkozni ezért, hogy a magyarázat mellett előrejelzést is megfogalmaz, ami nem lehet ellentétes a vágyaival: a Kisgazdapárt előrenyomulásának meg kell torpannia. Mihelyt ugyanis a kormány leváltásának óhaja gyengül, a szavazatok „extenzív” növelésének forrása kimerül. A minőségi faktorok fontosabbá válnak, és bár a Kisgazdapárt sokat tett értelmiségi és vállalkozói bázisa kiterjesztése érdekében, szerinte nem sikerült ebben áttörést elérni. Az értelmiség szerintük nem hisz a kisgazdák kormányzóképességében, ami a párt jó választási szereplését megakaszthatja. A Fideszről viszont az intelligencia elhiszi a szakszerűséget és a kormányzóképességet. Bár gondok vannak e téren a Fidesznél is, mert a Bokros-csomagra Stumpf szerint az egész ellenzék és annak valamennyi pártja nem tudott idáig általános érvényű és elméletileg megalapozott választ adni, megmaradtak az elutasítás hangoztatásánál és alkotmányossági aggályoknál, de a Fidesz lassan (?!) kidolgozza programját és akkor ez a hiány is megszűnik.

Stumpf sugalmaz is

Stumpf kijelentései tehát nemcsak magyarázatok és sajátos előrejelzések, hanem sugalmazások is. Ráadásul igen aktívan, erőszakosan igyekszik befolyásolni a közvéleményt és főleg az értelmiségiek nézeteit a Kisgazdapárt rovására. Olyannyira „határozott”, hogy állításai szemmel láthatólag ellentétesek a mindenki által tapasztalható valósággal. A Kisgazdapárt népszerűség-emelkedésének nem a kormány egyszerű elutasítása ugyanis az oka – ezt sokkal radikálisabban és harsányabban teszi a Munkáspárt vagy a MIÉP, és mégis a periférián vannak, továbbra is a pártok között –, hanem éppen hogy az, hogy van programja, és a közvélemény elhiszi, hogy ez valóban alternatívája a Horn-kormány gazdaságpolitikájának. Tehát elhiszik azt, hogy kormányzóképes az FKGP és a ’45 utáni szerepéhez hasonlóan képes az ország gazdaságát fejlődési pályára juttatni. A Kisgazdapárt az alternatív gazdaságpolitikában a Bokros-csomaghoz képest is konkrét választ adott a kihívásokra, nem igaz tehát az sem, hogy nincs párt, amelyik ezt megtette volna.

A „féregirtó beszéd” (lásd egy későbbi cikkben) kára éppen abban van, hogy ez a meggyőződés rendült meg az elhangzott és el nem hangzott, de akként „idézett” demagóg kijelentések hallatán. Már addig is igyekezett a propaganda – mindenek ellenére – meggyőzni az értelmiséget: a Kisgazdapárt növekedése az iskolázatlan és csalódott szavazók táborából adódik, a képzett emberek nem ide tartanak. De meg is fordítható az állítás és bizonyára főleg ezzel akartak „érvelni”: ha értelmiségi vagy, nem sorolhatod magad egy „primitív” párthoz. Majd amikor megtörtént a kormánybúcsúztató és olyan formában, ahogy nem lett volna szabad, valósággal felzúgott az előbbi propaganda.

Stumpf István és Szabadi Béla

Stumpf Istvánnal (balra) a bajai halászléfőző fesztiválon, 2006-ban

Stumpf és mások már 1996-ban kétségbe igyekeztek vonni a Kisgazdapárt kormányzóképességét. Remélték, hogy sikerül a kisgazdák nélkül hatalomra kerülniük, vagy ha nem, e kétségre alapozva tovább nyomulhatnak. A Debreczeni-féle gondolat is ihletője lehetett a kancellária szörnyűséges ötletének: a mindent ellenőrző, a miniszteri önállóság felszámolására törekvő komplexum létrehozásának. – Ha velük együtt kell kormányozni, nehogy már belerántsanak minket valamibe! – moroghattak Orbán fülébe. Lehet, hogy véletlen, szerintem viszont nem az, hogy már 1995-ben találkozunk annak a gondolatnak a felvetésével és akkor még szinte automatikus elvetésével, amit Orbánék 2001-ben végül is megvalósította.

Elsődleges feltartóztatás után jön az ellehetetlenítés

Torgyán elsődleges feltartóztatása már korábban sikerült: a kisgazda elnök rossz navigálása miatt elveszti esélyeit arra, hogy ő alakítson kormányt. Ezek után azt akarták megvalósítani, amit már Antall is akart: Torgyánnal nyerni, és nélküle kormányozni. Szakítottak az antalli ötlet első részével, hagyták Torgyánt miniszterré lenni, nem akadályozták meg, hogy még nagy és még megterhelőbb legyen az egyébként is bonyolult, nagy tárcája, lehetett Fradi-elnök is. Hadd kopjon el minél előbb. Mindent elkövettek, hogy gyorsan ellehetetlenüljön kormányzati posztján, tömték is a sajtót ehhez „écákkal”. Ehelyett viszont megerősödött. Szakmai érvek helyett tehát mással kellett előállni: kazettaüggyel és utazásokkal, „botrányokkal”. De nem mondtak le ennek a két és fél évnek az utólagos „átrajzolásáról” sem: minden alkalmat megragadnak ma is a kisgazdák alkalmatlanságának bizonygatására. Tovább folyik az agymosás.

One response to “Térhódítás 1995-ben. Minek köszönhető?

  1. Visszajelzés: Politikai helyzetkép (9). Az előzetes választási esélyek

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.