Az EU, a migránsok és a kormány

Változékony elszántság

Jelen írás mindenekelőtt egy olyan hír nyomán készült, ami – mint csepp a tengerben – bemutatja a kormány migránspolitikájának újabb elgyengülését, a következetesség ismételt átváltását következetlenségbe. Hogy pontosabban megértsük, mi is e hír és kommunikációjának a jelentősége a magyar érdekek érvényesíthetőségében, esélyeink esetleges eljátszásában, kénytelen vagyok belemenni a részletekbe. December 5-én, az MTI alapján több újság is beszámolt arról a meglepő vagy inkább megdöbbentő és a kormány által titkolt fejleményről (pl. itt és itt és itt stb.), hogy állítólag migránsokat küldtek vissza Belgiumból Magyarországra. Eddig szám szerint 30-at, a híradások ráadásul arról szóltak, hogy ezt a gyakorlatot Belgium folytatni fogja. (A 30-ból 29-et a dublini egyezmény alapján toloncoltak ide.) A bejelentés az MTI tudósításában sajátosan történt, úgy, hogy összekapcsolódott Magyarország szidalmazásával.

Megnyilatkoztattak ún. „emberjogi harcosokat”, akik fel voltak háborodva, hogy ide (Magyarországra) toloncolnak vissza „menekülteket”, ahol az „üldözötteket” (az aktivisták szerint) „ellenségnek tekintik” (!?), és ahol annyi atrocitás (?!) éri őket. A belga hatóság azonban – folytatódik a tudósítás – a gyakorlatot Magyarország vonatkozásában mégis fenn akarja tartani.

Michel, Charles belga miniszterelnök, a reformmozgalom elnöke

Charles Michel belga miniszterelnök (2014-), a Reformmozgalom Párt elnöke. Túljárt a magyar kormány eszén?

Ártalmas precedens született

A híradás múlt időben íródott, így azt kellett gondolni, hogy a magyar hatóság nem tette azt, amit a miniszterelnök is már többször kilátásba helyezett: nem utasította el az átvételt, hanem valójában jogcím nélkül befogadta azokat, akiket ide küldtek vissza.

Kormányzati megerősítés nélkül is helytállónak látszott a hír: a sok részlet erre egyértelműen utalt. Egy olyan vereségnek vagyunk tehát a tanúi, ami a jövőben sok-sok ilyen (jogtalan) akcióhoz alapul szolgálhat. Olyan precedens született, ami szerint bár a migránsok nyilván nem Magyarországon léptek először az EU területére, hiszen ez az ország geográfiai helyzete alapján elképzelhetetlen, mégsem oda toloncolják a kiutasítottakat vissza, ahol beléptek, hanem oda, ahol mások regisztrációs mulasztását pótolták.

Először nyilván a görögöknek (esetleg a bolgároknak) kellett volna a regisztrációt elvégezniük, ez egyben az első belépési hely, amire a visszatoloncolás vonatkozhat. (Az EU eltűrte, hogy ez általában nem történt meg.) Utánuk pedig a macedónoknak, a szerbeknek, a horvátoknak kellett volna az esetleg elmulasztott regisztrációt pótolniuk. Mégis Magyarországra történt és ezek szerint történik a visszatoloncolás, amit a miniszterelnök, a kormányszóvivők, a különböző szakértők folyamatosan kizártak. Ezzel sérül az az elv is, hogy a magyarok dönthessenek arról, kikkel akarnak együtt élni. A visszatoloncolás akár több embert érinthet, mint amennyire a kvóták szerinti elosztás vonatkozna. És eszköz lehet az ország zsarolására.

Nem jól működő intézmények: súlyos következmények

Ezek szerint az idegenrendészet nem működik megfelelően, de más intézmények sem. A kommunikáció sem, jelen esetben az MTI, ami lényegében a kormány intézménye, és ami ennek ellenére sem vette a fáradságot, hogy híréről már a tudósításában megnyilatkoztassa a másik felet, a kormány illetékesét. Aznap (december 5-én) reggeltől estig ez utólag sem történt meg. Az MTI részéről egyáltalán, egyes televíziók viszont utána érdeklődtek. Előbb az ATV híradójában kérdezték meg az Idegenrendészeti Hivatal igazgatóját, akinek egyetlen kifogása volt: a magyar viszonyok durva elferdítése. A visszatoloncolást nem vitatta, arra tulajdonképpen nem is reagált.

Egy órával később egy másik csatornánál, az M1-ben megjelent az oda behívott miniszterelnöki főtanácsadó, a katasztrófavédelem (talán inkább katasztrófaelhárítás?) volt főigazgatója, Bakondi György nyugalmazott tűzoltó altábornagy. De legfeljebb közvetve azért, hogy tisztába tegye e kérdést.

A műsorvezető különben semmire nem kérdezett rá, Bankondi úr azt mondhatott, amit akart, annyi ellentmondásba bonyolódhatott, amennyibe csak tudott. Képtelen volt megválaszolni, hogyan kerülhettek ide Belgiumból az afgánok. Egyrészt azt mondta, hogy már nincs is érvényben a dublini megállapodás, másrészt pedig, hogy Magyarország betartja a dublini megállapodást, aminek alapján a „menekültek” ide kerültek vissza. Harmadrészt megerősítette, hogy a dublini megállapodás szerint az afgánokat Görögországba kell visszatoloncolni. Így nem tudhattuk meg, miért is kerülhettek ide és miért fogadta vissza őket Magyarország.

Bakondi: “Nem lehet mindenre reagálni…”

Azt is elismerte, hogy itt vannak az afgán visszatoloncoltak. Hangsúlyozta, hogy az év eleje óta összesen 30 emberről van szó, mintha ez lenne a lényeg, hiszen egy is precedens lenne, amit láthatólag nem fogott fel. Arra összpontosított, hogy milyen valótlanul vélekednek a magyar menekültellátásról, viszont elhárította, hogy ezt az egyébként szerinte is példátlanul durva értékelést vissza kellene utasítani. Érdekes volt a reakciója: nem kell visszautasítani, nem reagálhatunk mindenre. Hm…

Pedig a közvélemény nagyobbik része joggal várja el a kormánytól, hogy a magyar gyalázást sem tűrje el. Sem magyarországi médiumok részéről, sem a politikusok részéről, sem a külföldi médiában. Be kellene látni, hogy a magyarellenes gyalázkodások az ország érdekeinek védelme ellen is hatnak, mozgásterünket korlátozzák. A magyar lakosság pedig már eddig is sokat tűrt el a migráns invázió miatt, legalább a hazai és külföldi magyar gyűlöletet vissza kellene utasítani. Akár jogi eszközökkel is. Bakondi György nyilatkozata e tekintetben is súlyos hiba volt. És hibás szakítás azzal, amit Szijjártó Péter vezetett be, aki minden ilyen megnyilvánulást visszautasított. A hallgatás ugyanis beleegyezés, és a rágalmazók bátorítása.

Merkel a CSU kongresszusán beszédet tart

Angela Merkel. Nyíltan meghirdette és aggálymentesen alkalmazza a nyomásgyakorlás politikáját

A migrációs politika cikkcakkjai. Most ismét lefelé

Az utóbbi hónapok a sajtó híradásain keresztül is azt mutatták, hogy egész Európában egyre szélesebb körben kelt elismerést a miniszterelnök migrációs politikája. E cikkben is a magyar kormány migrációs politikájáról lesz szó, de inkább annak cikkcakkjairól és ismételt elgyengüléséről, amivel mások nemigen foglalkoztak/foglalkoznak. Egy ilyen „kiengedés” – akkor több hónapos passzivitás formájában – már egyszer bekövetkezett: 2015 nyarán, holott Merkel üzenete önmaga vezéri, migrációt vezénylő szerepéről, továbbá a nyomásgyakorlás bevetéséről nyilvánvalóvá tette, hogy ezzel a késlekedéssel mi mindent vesztegetünk el. (Az illegális migráció és a belpolitika/külpolitika. Nemzeti és parciális érdekek)

Ebből idézek két bekezdést:

“Sürget az idő

A kormány jól látja, hogy mekkora problémáról van szó. Helyes az is, hogy kerítést épít, hiszen egyetlen ország sem tűrheti el, hogy területére illegális módon behatoljanak. .De ezzel mintha elfogyott volna a lendület és a gondolat. Sürgősen hozzá kellene látnia önmaga felkészítéséhez, hogy ne rekedjen itt meg az ország érdekeinek képviseletében.  Két okból.  Az egyik külső: Németország – ahogy erről Angela Merkel már nyilatkozott – kezébe akarja venni a menekültügy kezelését, a számára alkalmas módon. És ahogy mindig, most is a saját akaratát, liberális megközelítését akarja rákényszeríteni a többi tagállamra. Már készül ennek megnyerni – ahogy a múltban is tette – Franciaországot. Nem tévedhetünk nagyot, ha ebbe nem tartozna bele a problémák minél nagyobb részének a peremterületekre való terhelése.

Vannak-e vezető EU-s országok? Netán különleges jogokkal?

Mivel Németország Franciaországgal karöltve nem először próbálja rákényszeríteni akaratát a többiekre, az ilyen jogosulatlan diktátumok elhárítására már régen fel kellett volna készülnünk. Nincs ugyanis olyan – jogokat eredeztető – kategória, ami EU-s vezető országokat ismerne. Minden EU-s országnak azonos szavazata van. A másik ok pedig belső. A balliberális pártok és pártocskák most a külföldre és a külföldiekre építve és országukra nyomást gyakorolva akarnak belső hatalomhoz jutni. (Ld. Az illegális migráció és a politika válaszai, Az illegális migráció és a politika válaszai (folytatás) ) Ezt a harapófogót úgy lehet elkerülni, hogy kezdeményezőleg lépünk fel: amihez feltétlenül tudni kell, hova akarunk kilyukadni.”

juncker-merkel-hollande

Sikerült! Juncker, Hollande és Merkel örömködik

Miért akarnak bizonyos körök minél több migránst?

A kormány fellépését elbizonytalanítja, hogy bizonyos kulcskérdésekre nincs válasza. Hogy keresi-e, azt nem tudni, de hogy nem is olvas, az feltételezhető. Pedig a nehéz vagy nehéznek látszó kérdések megválaszolása visz leginkább előre. Nem véletlenül már fél évvel ezelőtt többek között arra összpontosítottam, hogy minden logikával ellentétesen miért akarják az EU bizonyos körei mindennél jobban tömegek európai betelepítését. Miért éppen a liberálisok és a szocialisták állnak nagyrészt e mögött? Mi köze van ennek a belső hatalmi elképzelésekhez: a politikai túléléshez? És ennek a nemzeti szuverenitás feladásához (pontosabban megszerzéséhez)? Az Európai Egyesült Államok keresztülviteléhez?

A kormány nem tud érdemi választ adni, miért erőltetik egyes körök a migrációt. A miniszterelnök erre azt szokta mondani: szerintük attól itt minden jó lesz. Ez nyilván nem az igazi ok. Egyik anyagomban (Az illegális migráció és a politika válaszai) arra tértem ki, hogy a magyarországi balliberális pártoknak milyen érdekei fűződik a migráció ösztönzéséhez és a külföldi patrónusokkal való összefogáshoz. Egy másik anyagban a balliberális pártok és a Bildenberg csoport kapcsolódásairól és együttműködéséről van szó. (Faymann és mások. Dermesztő kapcsolódások.)

Faymann, Werner3

Faymann osztrák kancellár is szereti a nyomás gyakorlását. Ezúttal nem a politikában

Ismét felpuhulás. Indokolatlan kifizetés

A migrációs politika felpuhulásának jeleire legalább most fel kellene figyelnünk. A visszaküldött és elhallgatott migránsokon kívül sok ilyen van. Az egyik ilyen a nagyságrendek kérdése. Miközben elképesztő számok forognak, hány migránst akarnak majd ide betelepíteni, a közvéleménynek nem hívják fel a figyelmét arra, hogy a migránsáradat Európában kezelhetetlen: megoldhatatlan biztonsági, gazdasági és egyéb problémákat fog okozni. A magyar kormánynak ezért sem lenne szabad hozzájárulnia Törökország támogatásához. Következetesen kellene képviselnie álláspontját, tehát, hogy a külső határok megvédéséhez járul hozzá.

Nézzük a számokat, ami Európa szörnyű destabilizációját vetíti előre

Az Egyesült Államok, aminek lakossága (318,1 fő), több, mint a fele akkora, mint az Európai Unióé (507, 9 millió fő) 15 ezer szír migráns befogadására vállalkozott. Nem évente, hanem összesen. 50 szövetségi állama van, államonként 300 migránst fogadnának be (egy állam átlagosan 6,4 milliós lakosságú). Az államokat megszavaztatták, részt vesz-e az akcióban, több mint a felük nem óhajtott részt venni. Pedig mindenféle nagy befolyású emberek, többek között Zbigniew Brzezinski, Henry A. Kissinger, Leon Panetta volt CIA igazgató, Madelein Allbright volt külügyminiszter bizonygatták, hogy ezt a mennyiséget (államonként 300 fő) képesek alaposan átvizsgálni biztonsági szempontból. (Ld. A legnagyobb koponyák fogtak össze a menekültek befogadása érdekében)

Ugyanakkor a közelmúlt Los Angeles-i terrortámadása és 14 halottja, 30 sebesültje is mutatja, egy ilyen körültekintő vizsgálat sem garancia. A “legnagyobb koponyák” is csúsztatnak. Hiába, ahogy a mondás tartja: minden cigány a maga lovát dicséri. Náluk azonban a lényeglátás és az objektivitás lenne az elsőrendű adottság, hogy valóban “nagy koponyák legyenek.” Kissinger komoly karriert futott be és ma is meg szokták kérdezni, de hogy ebben játszott-e szerepet örökös tagsága és részvétele a Bildenberg csoportban,költői kérdésnek kell tartani. Viszont Kissinger sem merne ajánlani az USA-nak 15 ezernél több szíriai migráns befogadását.

Kissinger, Henry, Rockefeller, David

Henry Kissinger és David Rockefeller – jó pár évvel ezelőtt

Roppant aggasztó viszont hogy idén csak Németországba 1,1 millió migráns érkezett: illegálisan. Az Egyesült Államok méreteire lefordítva, ez olyan, mintha az USA nem 15 ezer – szerinte még ellenőrizhető –, hanem 4 millió 341 ezer migránst fogadna be. Úgy, hogy előttük a határ nyitva lenne: nem ellenőriznék őket. Nem is lehetne, mert papírjaikat sokan eldobálták, rengeteg a hamisítvány stb.

A balliberális  ellenzék szabad teret kap a parttalan propagandára

Magyarországon vannak törpepártok, akiknek a képviselői nem alakíthatnak frakciót, de ugyanakkor nem nevezik magukat független képviselőknek, ahogy kellene, és ahogy jogos lenne. Úgy lépnek fel, mintha nem választási alku, hanem választói akarat állna mögöttük. És így szerepelnek szinte minden nap bizonyos médiumokban. Jutott belőlük az EP-be is, ahol látnivalóan nem köti őket választói akarat.

Szigetvári Viktor független képviselő, az Együtt társelnöke 15 ezer migránst szeretne és tesz is érte, nap mint nap követeli ennyi „menekült” befogadását. Annyit akar, mint az Egyesült Államok talán befogad, már ha minden tagállam ezzel egyetértene, miközben az USA-nak 33-szor nagyobb a lélekszáma. A Klubrádióban naponta elmondják: elférne Európában több millió, Magyarországon sok ezer migráns (bocsánat: menekült).

Szigetvári Viktor

Együtt helyett egyedül. De Szigetvári Viktor bent van a parlamentben

Szigetvári arra sem figyelt fel arra, amit a migránsok tüntetése üzent Debrecenből. Vajon hallattak-e e személyek azóta magukról?

A nemzetközi bírósági kereslet tartalma

Miután Magyarország számára létfontosságú, hogy ne telepítsenek be az akarata ellenére migránsokat, kár volt húzni a kereslet beadását. Az pedig különösen érthetetlen, hogy nem kért az ország sürgős tárgyalást és még inkább az, hogy nem kérte a végrehajtás felfüggesztését az ítélet meghozataláig. Így tehát könnyen kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy még folyik a per és ide betelepítenek migránsokat. Sőt ez már meg is kezdődött azzal, hogy a hatályos EU-s joggal ellentétben megkezdődtek a visszatoloncolások Magyarországra.

Az ország érdekeinek védelme nem csak a kormányon múlik

Az ország érdekeinek védelme ugyanis mindenkin múlik, és ha ezt a kormány nem igazán jól látja el, mint momentán, akkor erre rá kell vezetni, sőt rá kell szorítani. Ezzel ugyanis kockáztatja a migrációs politika sikerét. Ha azért van e figyelemfelhívásra szükség, mert a kormány tehetségéből többre nem telne, akkor érjük el, legalább azt hagyják, hogy segítsünk. És érjük el, hogy a tanácsadás több legyen kifizetési ürügyként.

A harc a fontos, nem a győzelem?

Lehet persze, hogy a kormány parciális érdekeiből is inkább következik a harc maga, mint a győzelem, nem lehetünk tehát elnézőek az ilyen érdekek tettenérésekor. Hogy a migrációs politika helyességének kérdése ma ismét élesen felvetődik, az azért is sajnálatos, mert jó és következetesen helyes politikával esélyünk van a migrációs válságból való viszonylag jó kikerülésre. Az EU bizonyos köreinek abszurd diktátumai jogilag is megalapozatlanok, észérvekkel és következetességgel megakaszthatóak. Persze itt is zavaros a kép, hiszen az ellenfelek a más véleményt csúsztatásokkal valamilyen tabuval akarják kapcsolatba hozni. Az EU elleni támadással, a szolidaritás elvének megsértésével, sőt tagadásával, az emberi jogok megsértésével stb. Holott az elveket és a jogokat nem tabuként, hanem lényegükben felfogva, éppen hogy ők azok, akik mindezeket megsértik.

Inkább érdem vagy érdek a kormány felismerése?

Egy „mi mindent megpróbáltunk, de nem sikerült” kormányzati „értékeléssel” ezúttal már csak ezért sem elégedhetünk meg, itt csak a minél teljesebb siker jöhet szóba. Ugyanakkor nem feltétlenül számít a kormány érdemének, hogy az illegális migrációval és az EU diktátumaival többnyire ellentétes politikát folytat. (Érdeme csak és kizárólag a teljes siker lehet.) Hiszen önös érdekei, a hatalom aktuális és jövőbeli fenntartásának érdekei ezt követelik meg. És mivel a balliberális ellenzék reflexszerűen mindenben a kormánnyal szemben nyilatkozik meg, az illegális migráció témájában a kormány a nemzet érdekeinek irányában való politizálással ismét többlethez jut a balliberális ellenzékkel szemben. Ha viszont az EU nyílt kiszolgálását választaná, akkor az EU-nál hitelesebb ballib kerülne előnyös helyzetbe. Most a nemzetiként bemutatott migránspolitika játszhatja el azt a szerepet, amit korábban a rezsicsökkentés: azokat is a kormány mellé állítja, akik egyébként nem lennének mellette. Ezt a politikát ugyanúgy lehet vinni, ahogy a rezsicsökkentést: viszonylagosan.

A tét most minden eddiginél nagyobb. Nem ismétlődhet a múlt

A tét óriási: nemzeti létünk kerül veszélybe. Nyilván nem önmagában a bevándorlás miatt, a migráció ugyanis csak ürügy az EU-centrum által megcélzott teljes hatalomátvételre, a láthatatlan alkotmányozásra, nemzeti szuverenitásunk megszüntetésére.

Nem szúrhatják ki a szemünket egy olyan színjátékkal, mint 2010-ben, a durva megszorítások bevezetése előtt, amikor pl. Merkelt kérdezgették: elfogadna-e a 3 százalékosnál nagyobb államháztartási hiányt? És mivel Merkel tiltakozott ez ellen, Matolcsy a kertjében adott sietve rögtönzött interjút: nincs más út, mint a 3 százalékos hiány mindenáron való betartása. Amit a jelekből és a „túlfogyasztás” (!) hibáztatásából ítélve szerinte csak a fogyasztás korlátozásával (A túlfogyasztás túlélő mítosza), tehát megszorításokkal lehet elérni. Pedig a kérdés eleve rossz volt, hiszen az ellenzékben töltött 8 év alatt volt elég idő arra, hogy kidolgozzanak vagy kidolgoztassanak egy olyan gazdaságpolitikát, ami nem folytatja és még durvábban a ’80-as évek vége óta többnyire folytatott megszorító politikát.

Európa szegény gyermeke: a magyar

Aminek a következményeként Magyarország a jövedelmek és a nyugdíjak területén (is) az európai sereghajtó közé tartozik. Ezzel a gazdaságpolitikával tehát az ún. rendszerváltás két célja (pontosabban ígérete) közül az egyiknek, az életszínvonal felzárkóztatásának az ellenkezője következett be. A nyugati életminőség helyett a keletitől is leszakadtunk, ahol annak idején az élen voltunk. A ’70-es évek végének az életszínvonalán vagyunk, miközben a jövedelmi különbségek óriásira nőttek. Vagyis sokkal több a szegény és sokkal több a „kőgazdag”.

Helyben járás – dobbantással

A „mi mindent megpróbáltunk” értékelés legutóbb talán a devizahitesek “kártalanításakor” hangzott el, amire leginkább az „egeret vajúdtak a hegyek” hatalmas “sikere” illene. Ez látszatharc volt – időhúzással. Ahogy a késő Kádár-kori gazdaságpolitikát annak idején jellemezték: helyben járás – dobbantással.

Matolcsy György, Népszava

Matolcsy György Huba: látszatküzdelmek nyertese

A tudás hiánya mellett a parciális érdekre is példa a forintosítás, amin – az MNB hivatalos közleménye maga állapította meg – 136 milliárd forint „nyereséget” (az MNB idézőjel nélkül írta, tehát ők úgy állítják be, mint ami jár nekik) értek el Matolcsyék. Ekkora összeget vallottak be, ami inkább legalább ennyi volt. Ennyit kerestek azzal, hogy a devizahiteleseket megrövidítették: nem a beszerzési, hanem az általa megállapított jóval magasabb árfolyamon adta a forintosításhoz a devizát. (Miközben azt nem vizsgálták: a devizahitelekhez igénybe vettek-e egyetlen svájci frank, vagy euró forrás…)

Sürgősen vissza kell térnie a kormánynak a nyílt és egyértelmű migrációs politizáláshoz! És elkerülhetetlen a stratégia készítés: minden lehetőségre előre fel kell készülni! Arra is, hogy nem mindenáron fontos az EU-tagság és hogy ha erről le kellene mondani, hogyan tudjuk a következményeket enyhíteni, lehetőség szerint kiküszöbölni.

One response to “Az EU, a migránsok és a kormány

  1. Visszajelzés: Politikai helyzetkép (5.). Egy második Trianon lehetősége - Kirekesztett véleményem - Dr. Szabadi Béla blogja

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.