A dugódíj (2)

Eltalálta szarva közt a tőgyét
(Magyar szólásmondás)

A dugódíj bevezetésének eldöntésével és a fővárosi közlekedési kedvezmények „felülvizsgálatának” javaslatával, a Tarlós István vezette fővárosi közgyűlés „közmondásosan” cselekedett. Ahogy egy régi mondás a magabiztosan hozott, de alapjaiban helytelen és abszolút téves lépéseket és következményeiket kifejezően leírja: a fővárosi közgyűlés „eltalálta a szarva közt a tőgyét”. Nem először persze. Bárhova is célzott, AZT  A CÉLT, amit állítólag vagy feltételezhetően akart, nem fogja eltalálni. Nem könnyű ugyan látni, mit is akar valójában megcélozni, hiszen a „hivatalos” indokon túl számtalan kimondott és ki nem mondott, helyesen vagy pontatlanul megfogalmazott, sejtetett cél kavarog a testület tagjainak fejeiben, kijelentéseiben. E „szétspriccelő” célokban közös viszont megvalósításuk „eredményessége”: bizonyára egyiket sem sikerül eltalálni. A közlekedési és az ennek ürügyén kigondolt célok, valamint a „megoldások” „nem igazán akarnak” találkozni, mivel nincsenek összhangban.  Erre később derülhet  csak fény, mivel formálisan és/vagy tartalmilag nincsenek hatásvizsgálatok. Következésképpen így nem lehet megelőzni – egyébként elkerülhető – károkat és veszteségeket az amúgy pénzhiányos fővárosban.  A 4-es metró beruházása ezt hatalmas méretekben illusztrálja, a bevezetésre váró (?!) dugódíj pedig nagy méretekben illusztrálhatja. Ha mindenek ellenére bevezetnék.

Dugódíj (Forrás, dehir.hu)

A dugók fő oka a nem a forgalom, hanem a szervezetlenség és az összehangolatlanság (Fotó: dehir.hu)

 

A nem jó döntésekért a főváros irányítása lehet a ludas, de csak részben a főváros saját irányítása, részben viszont az a külső irányítás, amit a kormány valósít meg a fővárosban. Kezdve a fővárosi nagyberuházások és felújítások elszámoltatásának elmaradásával, folytatva a mostan fejlesztésekkel, olimpiai jelentkezéssel, pályázattal, a vizes vb-vel, a 2-es metró felújításával, új járművek beszerzése helyett a több évtizedesek rekonstrukciójával stb. De van egy harmadik lehetséges ok is: a főváros gyengesége, megosztottsága, engedékenysége. (A kormánypártok fővárosi képviselői is mindenekelőtt a kormányhoz lojálisak.) Viszonylag könnyű lenne mind a három tényezőben javulást elérni: ehhez kellene egy részletes és működőképes, forrásokkal alátámasztott, a rendkívüli helyzetekre is választ adó szakmai stratégia. AMI VISZONT NINCS.

Tarlós István kényszerpályája, kényszerpályái

Tarlós István főpolgármesterségét két kényszerpálya határolja be. Az egyik Demszky Gábor öröksége. Erről is, ahogy minden másról is, igyekeztem elfogulatlanul írni egyik könyvemben. De nálunk az objektív kritikában is támadást gyanítanak. A televízió műsorvezetője így összegezte a könyvet, amit előre megkapott: “Ön a szocialisták ellen írt könyvet?”  Noha igyekeztem jelenségekről és nem pártokról írni.

A Kényszerpályák, tévutak – Az új nomenklatúra c. kötetben 21 oldalon mutattam be, mit is jelent az, hogy a fővárosban „ami előfordulhat, előfordul”.

A gazdálkodásban is, amit a gazdálkodás “állatorvosi lovának” tarthatunk: nincs olyan elképzelhető gazdálkodási anomália, ami itt, mármint a fővárosban ne lenne.

Gazdasági vízió  még mindig nincs, ezt különböző „álmok” helyettesítenék. De még az álmok és beteljesülésük is abszurd: a 4-es metró beruházási ötlete és ennek pénzfejő gépként való felhasználása. Vagy a teljesen felkészületlen főváros olimpiai jelentkezésének ötlete, az érte, vagy inkább a belőle nyerhető haszonért való lobbizás a BOM-ban (Budapesti Olimpiai Mozgalomban). Noha már a vizes eb szervezése is akadozva történt. A Combino villamosokhoz elfelejtették felújítani a villamos vezetéket, amit alig tudtak pótolni stb. A futball eb körüli “zsongás”, legalább az előkészítés forrásaiért.

Demszky, futball eb, dalmata

Zágráb polgármestere Demszky Gábornak dalmatát ajándékoz a horvát-magyar futball eb pályázata alkalmából

Az alábbi videó e szempontból is tanulságos, ki mindenki nyomult az egyik televízióban, ki mindenki vállalkozott reklámszerepre, cserélte ki kutyáit másokra. A videón látható Joseph Blatter, a FIFA nemrég felfüggesztett elnöke is, akinek kitüntetéssel akarta “kiszúrni” a szemét a magyar kormányfő.

A főváros kapcsán szó van a kötetben szereptévesztésekről és a meghatározó anyagiakról. Arról is: mivel magyarázható a főváros hanyatlása ellenére Demszky 20 éves főpolgármestersége? Mi állhat e mögött? Normális dolog-e az, ha egy önkormányzat vezetője politikai küldetést teljesít? Hogy miért nem lett Budapest regionális központ? De arról is, hogy a pazarlás megszüntetése helyett a szolgáltatásokat szűkítik és a költségeket emelik.

Blatter, Gyurcsány, középkereszt, futball eb

Joseph Blattert középkereszttel tünteti ki Gyurcsány Ferenc. Már itt eldőlt a közös pályázat sorsa?

A Demszky öröksége miatti kényszerpályán viszont Tarlós István csak úgy tud talpon maradni, ha a kormány segítségére építhet, aminek azonban komoly ára volt és van.

Egy másik kényszerpálya tehát a főváros kormánytól való nagyfokú függése, ami anyagilag is csak részben következik Demszky örökségéből. (Részben viszont abból, hogy a fővárosban befizetett adókból ma már alig ad valamit vissza a kormány Budapest működtetésére és fejlesztésére.) Demszky öröksége – a rendelkezésre álló források mellett különösen – olyan helyzetet jelent, amit csak kormányzati segítséggel lehet túlélni. Pláne abból kikerülni.

Demszky jobb pozíciója

Demszky politikai támogatottsága, Demszky érdekérvényesítő képessége, politikai ereje, illetve a főváros gazdasági-pénzügyi ereje többnyire sokkal nagyobb volt. Tarlós már súlyosan eladósodott fővárost és elhúzódó, igen nagy finanszírozási igényű és szinte megoldhatatlan, mondhatni: reménytelen ügyeket vett át. És mögötte nem áll őt támogató párt. Tegyük hozzá, sokkal kisebb érdekérvényesítő képességgel rendelkezik, a kormány iránti roppantul nagy lojalitással gyengíti szerepét, ami erejét még inkább korlátozza (önkorlátozza). És egy olyan kormánnyal, egyezkedik amelyik Budapest kiszolgáltatottságát eszköznek tekinti a főváros közvetlen irányítására és saját szempontjainak tetszőleges érvényesítésére.

Az elkezdett, de be nem fejezett feladatok lezárása logikus volt

Az nem vitás, hogy Tarlós kénytelen volt befejezni a 4-es metró első szakaszát, megmenteni a járműbeszerzési szerződéseket, elintézni, hogy a metrószerelvényeket a kormány illetékes minisztériuma alkalmasnak nyilvánítsa a közlekedésre, pénzt szerzett a befejezésre.

Mindent megoldott, amit Demszkyék nem voltak képesek. Mindezt ráadásul annak tudatában kellett tennie, hogy Demszky ezzel a szörnyszülött beruházással évekre kiszolgáltatott helyzetbe hozta a fővárost, hogy nagyrészt elvitte, elpocsékolta a fejlesztési és a működési lehetőségeket.

És hogy egy olyan beruházást fejez be, amelyik számtalan ponton megsértette az EU-val kötött támogatási szerződést, tehát 2017-ben neki kell szembenéznie az Európai Bizottság ellenőrzésével és kifogásaival, továbbá visszafizetési igényeivel.

Budapest nyomorgatása. Tarlós „több tűz” között

E nyomorgatásnak több összetevője van, amire a főpolgármester nem lehet, vagy nem akar hatással lenni.

Először is, a helyzet fő felelősét (felelőseit) meg sem kérdezték. Demszky elszámoltatására pedig még ennyire sem került sor, valószínűleg a kormányfő iniciatívája alapján. Demszky és társai szabad elvonulást kapott (kaptak). Innen tehát információ sem várható.

Tarlós és Orbán (Forrás, origo.hu)

Orbán és Demszky. Ki irányít Budapesten?

Kézenfekvő, hogy a főváros a fejlesztéséhez és működtetéséhez szükséges hiányzó pénzt a kormányától (a költségvetésből) kapja meg. A kormány viszont nem mond le arról, hogy legalább részben a fővárosi lakosokkal fizettesse meg Demszky ámokfutásának árát, amit viszont nem enged feltárni. Ezzel persze a kormány önmaga politikai és gazdasági céljait is veszélyezteti, de úgy látszik, ez nem hatol el a kormány tagjainak gondolkodásáig. Azért sem, mert a közgyűlésben kényelmes a kormányoldal többsége és így – gondolhatják – a főpolgármester onnan is könnyen kézben tartható. Ellenzéki oldalról pedig – lévén kormánypárti – legfeljebb időnként és akkor is csak mérsékelt támogatást kap.

Tarlós István feltehetőleg már nagyon beleszokott, illetve belefáradt a már a második ciklusára is áthúzódó és időtlennek tűnő, a problémáktól és a káosztól „hemzsegő” válságkezelésbe. Talán ezért nem tudatosul benne, hogy ez is sokkal jobban menne, ha „rendet vágna” a problémák között, azokat és lehetséges megoldásaikat rendszerbe foglalná. Tehát ha lenne stratégiája és lenne mihez viszonyítani a vele szemben megfogalmazott kormányzati elvárásokat és saját fejlesztési elképzeléseit. Ha lennének összefüggő és összehangolt, számokkal és következményekkel alátámasztott érvei. Akkor nyilván inkább kénytelenek lennének hagyni dolgozni. Meg aztán tudna is miből dolgozni. De lehet az is, hogy ezt az önállóságot már nem igényli.

Tarlós azonban továbbra is Demszky és társai ötleteinek megvalósítója. Kényszerpályákból tévutak

Egy ilyen szerteágazó stratégia hiányából következhet, hogy Tarlós benne ragadt Demszky és társai ötleteinek kivitelezésében. Nem kétséges, hogy a 4-es metrót, legalább annak egy szakaszát be kellett fejezni, nem maradhatott ez is torzó. De a főpolgármester ezt megoldva, hozzálátott az összes Demszky idejében felmerült ötlet keresztülveréséhez.

Tarlós, Demszky

Túl jól sikerült az ötletek átadása?

Pedig előbb át kellett volna gondolni a fővárosi és a kapcsolódó közlekedés működtetési és fejlesztési kérdéseit, mégpedig úgy, hogy nem elszigetelt feladatokról, hanem egy rendszer elemeinek összehangolt tevékenységéről essék szó. Szerintem azért valamit nem kellene megvalósítani, mert arra lehet EU-s pénzt kapni és azt meg kellene menteni. Nem kellett volna pl. a fonódó villamos iszonyatos költségű és a II. kerület közlekedését évekre tönkretevő beruházását ezért megvalósítani, a Margit híd környékét ismét széttúrni. A pénz biztosan nem veszett volna el. Nem az lett volna a legfontosabb, hogy a Széll Kálmán teret felújítsák. Stb. Ilyen vélt kényszerpálya a dugódíj is, mert hogy benne szerepel Demszky EU-s szerződésében.

Ma már Demszky kényszerpályája hivatkozási alap (az ellenzék szerint visszatérő magyarázat) is lett és még arra is, aminek folytatása nem volt kényszer. A hivatkozások folyamatos lehetősége pedig jelentősen fékezhette Tarlós István eltökéltségét a kényszerpálya, még inkább a vélt kényszerpálya mielőbbi felszámolásában. E kényszerpályából azóta többnyire tartós tévutak lettek.

Évtizedek óta hasonló (változatlanul megoldandó) problémák

Az elmondottaknak nagy szerepük van abban, hogy pl. a közlekedésben és a fővárosi közlekedésben hasonló gondjaink vannak, mint évtizedekkel ezelőtt. A korábbi részben már szót ejtettem arról, hogy a 4-es metró társadalmi hatékonyságát volt szerencsém megvizsgálni még 1980-ban és akkor is egyértelmű volt, hogy nem szabad megvalósítani. De mégis létrehoztak egy újabb olyan nagyberuházást, ami értelmetlenül emésztette fel a forrásokat, amiből a teljes úthálózatot és felszíni közlekedést fel lehetett volna újítani, és amit igénybe is vettek volna. És ahogy ez számtalanszor volt: egyik veszteségből és kárból következnek továbbiak: láncolatszerűen. Az egyik ilyen a dugódíj.

Valamelyik nap a kezembe került egy régi televíziós beszélgetés anyaga: még 1992-ből. Megdöbbentem, mennyire hasonlóak a közlekedés problémái mai is, pedig azóta eltelt 23 év!

Ma sincs közlekedési koncepció, az autósokat fejős tehénnek tekintik, agyon adóztatják őket. A személygépkocsik átlagos életkora már akkor is magas volt, ki gondolta volna, hogy azóta tovább romlik. A kétütemű járművek forgalomból való kitiltásáról ma sincs szó.

Ma is hiányoznak az országhatárig elmenő autópályák, még mindig nem épült ki Budapest körül a körgyűrű.

Erről egy másik videó is szól. A következő videóból az is kiderül, hogy miután végre megszabadultunk a koncessziós autópálya-szakaszoktól, a Bajnai– és a Gyurcsány-kormány alatt hasonló finanszírozásban, PPP-konstrukcióban fejezték be az M5 és az M6 autópályát. Ez a legértelmetlenebb (legdrágább) eladósodás volt, és évtizedekre kötötte gúzsba a közlekedés fejlesztők és felújítók kezét. 2037-ig 3200 milliárd forintot kell törlesztenünk. Ebben az évben 114,5 milliárd forintot. Ez több, mint a teljes útdíjbevétel fele. Emiatt nem jut pénz a körgyűrű továbbépítésére, és nem jut pénz az utak felújítására. Ehhez évi minimum 60–70 milliárd forint kellene.

Itt álljunk meg egy szóra! Persze tehetett volna mást is a kormány, mint a PPP-konstrukció szorgos fizetése. Át lehetett volna alakítani a konstrukciót, ahogy ez az MTV-nél történt, ami szintén PPP-konstrukcióban készült, Bajnai volt cégének megvalósításában. 30 milliárd helyett 100 milliárdot kellett volna visszafizetni. Ezt azonnali fizetésűre változtatták. Az autópályáknál ezt nem tették, inkább nem újítanak fel az utakat, többek között Budapesten sem.

Az elhatározott lépések alkalmatlansága

A jelzett problémák megoldására ezek az eszközök feleslegesek és alkalmatlanok.

(Folytatjuk!)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.