Faymann és mások

Dermesztő kapcsolódások

Werner Faymann osztrák kancellár is azon politikusok közé tartozik, akik a megengedhetetlent engedik meg maguknak. Sőt Faymann különösen élen jár nemcsak a magyar kormány és Orbán Viktor, hanem Magyarország és a magyarok gátlástalan és folyamatos gyalázásában is. Vajon miért teszi? Elsősorban a közelgő ausztriai önkormányzati választásokban, vagy sokkal szélesebb összefüggésekben és jóval nyomósabb motivációban kell keresni az okot? Hogy ezt és persze Faymann nemzetközi és magyarországi társainak manővereit megértsük, vissza kell mennünk három hónapot, helyenként még többet az eseményekben. És persze kicsit el kell mélyednünk Faymann fellelhető életrajzaiban.

Bundeskanzler Werner Faymann verfolgt am Dienstag, 3. Nov. 2009 beim Pressefoyer nach dem heutigen Ministerrat im Bundeskanzleramt in Wieneine Journalistenfrage. (AP Photo/Lilli Strauss) --- Austrian Chancellor Werner Faymann listens to a journalist's question during a news conference after a cabinet meeting at the federal chancellery in Vienna, on Tuesday, Nov. 3, 2009. (AP Photo/Lilli Strauss)

Werner Faymann osztrák szövetségi kancellár (Fotó: Straussz, AP)

Hetekkel, sőt hónapokkal ezelőtt, még júniusban Angela Merkel német kancellár elárulta, hogy kezébe veszi (értsd: a saját vélt érdekeinek megfelelően rendezi) a migránsok kérdését. E célból elmegy és konzultál – ahogy szokott – a francia elnökkel, Francois Hollande-dal, valamint az Európai Bizottság elnökével, Jean-Claude Junckerrel. És – tette hozzá –, ha nem állnak be a sorba az EU-s tagállamok, akkor erőteljes nyomásgyakorlással kell ezt kikényszeríteni. (Az illegális migráció és a politika válaszai (folytatás)) Az erőteljes nyomásgyakorlásról, amit egyszer is megdöbbentő volt hallani egy olyan integrációban, ahol egyenjogú államok vannak és nincsenek vezető hatalmak, ezután többször is hallhattunk Merkel kancellártól, de politikustársaitól is.

juncker-merkel-hollande

Juncker, Hollande, Merkel és a migrációs válság. Megcsináltuk!

Ebből számunkra (pontosabban a magyar kormány számára) annak kellett volna következnie, hogy megfogalmazzuk érdekeinket, kidolgozzuk saját összefüggő elképzeléseinket és aktív külpolitikával igyekezzünk ennek megnyerni a többi tagállamot. A kerítés ugyanis önmagában kevés volt a migrációs roham megállítására és kezelhető keretek közé terelésére. Akkor is, ha majd elkészült, de még ez messze volt, értelmet ugyanis csak más intézkedésekkel összehangolva kaphat. Csakhogy ekkor nyári szünet volt, késlekedtünk… A magyar kormány ugyan jóval később elindult ezen az úton, de csak tetemes késéssel látott hozzá a sürgető feladatok átgondolásához és még inkább megvalósításához.

Késlekedtünk, aminek nyilván ára van. Így “telibe talált” minket az a hatalmas és már „csúcsra járatott” nyomás, ami nemcsak a migránsok egyre növekvő tömege és fokozódó agresszivitása révén érte az országot, hanem más országok részéről is. A belső nyomás azonban, amit saját politikusainknak, fanatikusaiknak és a magyarországi sajtó nagy részének „köszönhetünk”, ennél régebbi keletű, még „Mama Merkel” szervezkedése és a nyomásgyakorlás általa való nyílt meghirdetése előtt elindult. De biztosan már akkor sem volt független külföldi szándékoktól.

Faymann, Werner3

Faymann a nyílt színen is “tapogatózik”. NYOMÁSGYAKORLÁS?

A magyarországi nyomás demokratikus részvevői/közreműködői

Mint júniusban megírtam:

„A külfölddel akarják „megnyeretni” maguknak a hatalmat. A külföldnél való feljelentések is folyamatosak: bevonásukat, nyomásgyakorlásukat akarják kiprovokálni. Politikai, jogi és gazdasági témákban egyaránt. Fel kell figyelni arra, hogy az ellenzék egy bizonyos része és az immár tőle függetlenül „politizáló”, „királycsináló” sajtóorgánumok folyamatosan a külföld vélt érdekeit és vélt igazságát védik és féltik, miközben a magyar választók érdekeinek képviselete vagy hiányzik, vagy háttérbe szorul. Sőt azzal szembe megy. Akár olyan durván, mint most a migráció kommunikálásában. Nincs is szerintük a választói érdekek képviseletének jelentősége, hiszen nem ezzel a teljesítménnyel, programokkal, vonzó és megvalósítható jövőképpel akarnak fellépni, hanem a külföld segítségével.” (Az illegális migráció és a politika válaszai

A látszólag belső nyomás és az új keletű szolidaritás

Az, hogy a liberális, balliberális és demokratikus pártok (kinek, mi tetszik, mivel akarja jelölni e pártokat) miért lettek és ennyire szélsőségesen, elfogultan „szolidárisak” a migránsokkal, miért őket képviselik választóik helyett és azokkal ellentétben, miért mennek szembe a tényekkel, miért nincsenek működőképes elgondolásaik a súlyos probléma kézben tartására, arról a fent hivatkozott cikkben szintén írtam.

Azt sem fogom ismét bemutatni, hogy e pártok és pártocskák magyar honfitársaikkal szemben viszont többnyire semmilyen szolidaritást nem mutattak, sőt esetükben egyenesen a problémák rendezése ellen dolgoztak. Ez ugyan a normál logika alapján ostobaságnak tűnik, hiszen pl. másfél millió, óriási potenciális szavazatot megtestesítő ember szenvedett és többségük ma is küszködik az őket becsapó devizahitelezés következtében.

Ugyanakkor itt nem normális logikáról van szó, hanem a hatalom mindenáron való elfoglalásának naiv és egyben elementáris vágyáról, ami általában minden gátlást elsöpör. (Csak a programalkotásban, az érdemi teljesítményekben léteznek a „gátlások”, a fékek, a bénító tunyaság.) Ebben a gondolkodásban – természetesen átvitt értelemben – „portásnak lenni egy jól fizető cégnél”, tehát másokat, külső személyeket kiszolgálni, előttük „nyitogatni az ajtót”, a külföldet kiszolgálni, az járhatóbb út, mint megküzdeni (állítólagos) demokrataként a hatalomért és előtte a magyarországi választókért.

Francois Hollande sötétre festve

Francois Hollande sötétre festve…

Egy kisebb fordulópont: az Európai Szocialisták Kongresszusa

Budapesten június 12–13-án tartották az európai szocialisták kongresszusát, ahol három határozatot fogadtak el. Mindhárom az egységet hangsúlyozta: Egységben a munkahelyekért, Egységben a demokráciáért és Egységben a békéért. Ebből az utóbbi kettő az igazán érdekes a téma szempontjából. Az MSZP sajtóosztálya az MTI-nek eljuttatott közleményében a jelek szerint képtelen volt érthető mondatokban kifejezni, miben, miért akarják és hogyan elérni a nyilván kötelezően előírt egységet. (Ld. Népszabadság) Mivel ezt összefoglalni lehetetlen, inkább ideírom a közlemény két bekezdését:

„Az Egységben a demokráciáért határozat az állampolgárságra és a demokráciában való részvételre összpontosít a befogadó társadalom megteremtésének szándékával a nacionalizmussal szemben. A közleményben megjegyezték, hogy ez különösen fontos a Fidesz vezette kormány “bevándorlók ellen folytatott kampánya” miatt.

Végül az Egységben a békéért nyilatkozat a szélsőségesség elleni erőfeszítésekről szól, valamint válaszokat sürget a közös kihívások, így a Földközi-tenger felől érkező bevándorlókat, a Száhel-övezetben tapasztalható erőszakot és instabilitást, valamint a szabadság és biztonság közötti egyensúly megteremtését illetően.”

Tóbiás József

Tóbiás József elnök. Az elődpárt frazeológiájával

Tehát itt minden olyan panel be van dobva, össze van hányva egy kupacba, amit imamalom szerűen aztán a propagandában nap mint nap harsognak. A hatást a panelek amorf megfogalmazása még tovább csökkenti, még irritálóbbá teszi. Részleteiben is értelmezhetetlen dolgokat adnak elő: összpontosítás az állampolgárságra (mi az?), a befogadó társadalom megteremtésének szándéka (???), határozat a nacionalizmussal szemben (talán inkább a nacionalizmus ellen, bár a nacionalizmus itt önmagában is értelmezhetetlen). Miközben tökéletesen érthetetlen és zavaros, amit írnak, zavartalanul hozzáteszik: „ez különösen fontos a Fidesz vezette kormány “bevándorlók ellen folytatott kampánya” miatt.” Érthetetlen mondat, de leírták kedvenc szavukat a szükséges program helyett: azt, hogy „fontos”. Bár ebből nem tudható, mi a fontos, de mindegy.

Aztán: a szélsőségesség elleni erőfeszítések, közös kihívások, a szabadság és a biztonság közötti egyensúly.

A szocialista pártok budapesti kongresszusának célja feltehetően a magyar kormány megbélyegzése és a magyar szocialisták bátorítása volt. Hogy mire is? Konkrétumot nem láttunk, vagy egyáltalán nincs, vagy pedig publikálhatatlan. Pl. az, hogy Magyarország ne erőd legyen, hanem menekülttábor: jöjjön minél több migráns és persze minden kontroll nélkül. Az MTI-hez eljuttatott közlemény elején mindenesetre progresszív megoldásokról írtak:

„Az MSZP sajtóosztálya által az MTI-hez eljuttatott közlemény szerint a határozatok a munkanélküliség csökkentésének, a befogadó társadalom építésének és a szélsőségesség elleni harcnak a lehetőségeit, a közös kihívásokra adandó “progresszív válaszokat” veszik számba.”

Botka László

Botka László, Szeged polgármestere, a jövő ígérete. Nem lát migránsproblémát

A valóban progresszív válaszokban biztosan kételkedhetünk. Elég Botka László szegedi polgármester értelmetlen csapkodására és ellentmondásos helyzetértékelésére hivatkozni:

„A kongresszuson a demokráciáról folytatott panelbeszélgetésen felszólalt Botka László, az MSZP választmányának elnöke, aki szerint Magyarország a rendszerváltás után sokáig példa volt. Most, “ötévi Orbán-rezsim után” ismét példa lett az ország, mert itt megtalálható minden, ami veszélyezteti az európai demokráciát – jelentette ki. Értékelése szerint ezeknek a negatív folyamatoknak a csalódottság, a bizalmatlanság, a szegénység, a munkanélküliség az alapja, illetve az, hogy az emberek jelentős része nem érzi biztonságban magát.

Az elmúlt öt évben Orbán Viktor ezekre építette hatalmát, ezért keres újabb és újabb ellenségeket. Most a bevándorlókat találta meg mint ellenséget – tette hozzá.

Botka László elmondta, a határhoz közeli Szegedre január-februárban naponta ezer bevándorló érkezett, számuk mostanra azonban visszaesett az átlagos szintre, 50-100-ra. Szerinte néhány hónappal ezelőttig a hivatalok is azt mondták, hogy a migráció nem okoz feszültséget.”

Egyébként nem egyszerűen arról van szó, hogy a beavatkozást elfogadják, hanem – a régi gyakorlatnak megfelelően – kérik is. Sőt nemcsak „felkérésre” kérik, mint 1956-ban, hanem valóban, önmaguktól kérik.

„A szocialista pártelnök (Az MSZP elnökéről van szó. – Sz. B.) fontosnak nevezett minden, Brüsszelből érkező támogatást, illetve minden kritikát, amely a nyugati értékek fontosságára hívja fel Orbán Viktor kormányfő figyelmét.” Ami aztán itthon is és külföldön is hamarosan a nyílt magyar gyalázás formáját öltötte.

A lebecsüléshez jó talajt adott a megalázkodás, a „merjünk kicsik lenni” politikája. „Tóbiás József a szocialisták pártcsaládjára utalva úgy fogalmazott: “mi Európában veletek vagyunk otthon. Orbán Viktornak ezért az életérzésért Kazahsztánba kell utaznia”. (Ld. Inforádió.)

A dátumok: mi minden történt júniusban?

Ha a dátumokat nézzük, már túl voltunk a plakátkampányon, ami a Fidesz szempontjából elérte azt a célját is, hogy olyan irányba vitte el a „demokratikus” ellenzéket, amilyenbe akarta. Tehát rögtön tagadta a valóban súlyos problémát, mintha ilyen probléma nem is létezne. Erre adott csattanós választ az EU. Majd jött a szocialista kongresszus Budapesten, majd a migráció további gyorsulása. A „demokraták” az illegális migráció ösztönzése mellett kötelezték el magukat. (Hogy miért, azzal már korábban foglalkoztam ugyan, de nemsokára visszatérünk e kérdésre.) Az MSZP – feltehetőleg a külföldi tanácsok nyomán – eladás előtt levő székházát ajánlotta fel a civileknek, hogy onnan koordinálják a migránsok érkezését.

Egy másik rendezvény – nagyjából ugyanakkor

Van egy másik júniusi dátum is: mégpedig a Bildenberg Klub (vagy Csoport) június 8–14 között, az ausztriai Telfs-Buchenben. Ennek egyik fő témája a kiszivárgott információk szerint a görög válság volt, a másik pedig a migráció: a befogadó államok. Most, amikor írom ezt az anyagot, egy újabb összefüggés tolakodik elő: a két téma közötti kapcsolat. Ami arra is rávilágít, miért következett be csak később a migránsok rohama. Feltehetőleg azért, mert előbb le akarták zárni a görögök ügyét. Ez is arra utal, hogy nem spontán folyamat a migráció.

Standard Oil heir, banking 2004-08 Giving* $770 million This year, Rockefeller gave $100 million to Harvard, his alma-mater, to fund study abroad and arts programs. He also pledged $25 million to the Stone Barns Center for Food & Agriculture, a center devoted to sustainable agriculture and food education, that sits on farmland his family has owned for close to a century in Pocantico Hills, N.Y. To mark his 90th birthday in 2005, Rockefeller pledged $100 million apiece to the Museum of Modern Art in New York and Rockefeller University, both family legacies. His generosity has funded bridge-building initiatives with foreign countries and conservation projects within America's national parks and the Alaskan wilderness. His grandfather, John D. Rockefeller Sr. was the founder of Standard Oil and became a pillar of philanthropic giving, helping to transform New York in the early 20th century. For more, visit the David Rockefeller Fund topic on Business Exchange. *Based on public records and interviews with donors Data: BusinessWeek, The Chronicle of Philanthropy and the Center on Philanthropy at Indiana University

Évekkel ezelőtt. David Rockefeller milliárdos bankár, a Trilaterális Bizottság alapítója és a Bildenberg Csoport tagja

david-rockefeller

Nemrég, hatodik szívműtéte után

A Bildenberg Klubnak és a vele kapcsolatban levő további titkos szervezeteknek (pl. a Trilaterális Bizottságnak) komoly irodalma van. Azt azonban az elemzők kevésbé hozzák szóba, hogy e tevékenység nyilvánvalóan megengedhetetlen és folytathatatlan, hiszen teljesen összeférhetetlen az országok berendezkedésével és a deklarált demokratikus alapelvekkel. Ugyanis hivatalban levő, illetve még mindig komoly befolyással rendelkező vezető politikusok ülnek össze évente a pénzhatalom, a gazdaság, a médiahatalom és a nemzetközi szervezetek meghívott vezető képviselőivel. Az utóbbiak pedig igyekeznek befolyásolni a politikusokon keresztül a politikát. Holott a politikusok a választóktól kapták mandátumukat.

E társaságok összejöveteleiről a rendszeres részvevők, de a meghívottak sem adhatnak tájékoztatást, nem adnak ki közleményt. E társaságok tevékenysége ugyanakkor nem is titkoltan a világ fontos kérdéseinek befolyásolására, sőt meghatározására, egy „világkormány” megalakítására irányul. Az ilyen összefonódás nyilván megengedhetetlen, hiszen felülírja a választók akaratát, ellentétes a demokráciával. És mivel parciális érdekekből, e csoport érdekeiből indulnak ki, a gazdaságban és a politikában eleve nem hozhatnak hatékony és racionális, logikus és stabil megoldásokat. Az objektív helyzetet túlságosan áthatja a törvényszerű szubjektivitás. Mindez a világ hanyatlásán is meglátszik és a hivatalos döntéshozók határozatlanságán. Gondoljunk csak a ma legnyomasztóbb gondjának elfajulására, a már szinte kezelhetetlen illegális migrációra.

A hallgatás törvénye

A jelen levő médiacézárok hallgatása pedig ellentétes a sajtó szerepkörével. David Rockefeller, a Trilaterális Bizottság elnöke és alapítója és egyben a Bildenberg Klub tagja nyíltan meg is dicsérte ezért a tömegmédia vezetőit. Legalábbis neki tulajdonítják ezeket a mondatokat, amik 1991-ben, Baden-Badenben, a klub összejövetelén hangzottak el.

„Hálásak vagyunk a The Washington Postnak, a The New York Times-nek, a Time Magazine-nak és más jelentős sajtótermékeknek, amiknek az igazgatói találkozóinkat látogatták és tiszteletben tartották fogadalmukat és több mint negyven éven át megtartották a diszkrécióra vonatkozó ígéretüket. Nem lett volna számunkra lehetséges az egész világra vonatkozó tervünk kidolgozása, ha a közvélemény reflektorfényében álltunk volna ezekben az években. De most a világ bonyolultabb lett és kész a világkormányzásra. A nemzetek felettiséget magáévá tevő intellektuális elit és bankárközösség kétség kívül kedvezőbb ehhez, mint az a nemzeti önmeghatározottság, ami az elmúlt évszázadokat meghatározta.”

Paul Lendvai

Paul Lendvai az ATV-ben. Háttal Kálmán Olga

Kimaradt persze a felsorolásból a Der Standard kiadója is, aki szintén rendszeres részvevő. Az ő tulajdonában van a Der Standard napilap, ahol Paul Lendvai is újságíró. Lendvai egyébként a klub több összejövetelén személyesen részt vett. Ha már a magyar vonatkozásoknál tartunk, talán érdemes megemlíteni az alábbi neveket is, akik meghívottként megjelentek egyes üléseken. Tehát: Bokros Lajos, a World Bank munkatársaként. Aztán Surányi György, az MNB elnökeként (1996-ban, 1997-ben és 1999-ben). Majd Martonyi János (2008-ban). És végül Bajnai Gordon, az Együtt 2014 vezetőjeként, 2014-ben. Ekkor kiszivárgott információk szerint – és nem csak az érkezéskori üdvözléseknél, hanem „bent” is – szó esett a magyar helyzetről és arról, hogyan lehetne Orbánt Viktort elszigetelni… (Ld. Magyar Nemzet.)

Bajnai Gordon, megszorítások

Bajnai Gordon 2010-ben kisiskolásoknak magyarázza, milyen jó a megszorítás. Nyilván nem erről beszélt a Bildenbergnek 2014-ben

A Trilaterális Bizottságnak is voltak magyar részvevői. Kádár Béla és Járai Zsigmond részvételéről vannak információk.

 A dátumok egybeesése

A budapesti szocialista kongresszus és a Telfs-Buchenben tartott Bildenberg-ülés nagyjából ugyanakkor folyt és a jelek szerint részben ugyanabban a témában.

Az időbeli egybeesés bizonyára nem véletlen: hasonló témákról és megközelítésekről kellett, hogy szó legyen. Ez is egy előkészítő értekezlet volt, nem kis részben ugyanazon körből kikerülő részvevőkkel. Itt jön a képbe – többek között, de persze nem utolsósorban – Faymann, aki szociáldemokrata pártelnök, korábban bécsi szocialista „KISZ”-titkár, érettségizett, de egyetemet nem végzett, mégis banki vezérigazgatóként működött önkormányzati képviselő, később közlekedési miniszter, 2008 óta pedig osztrák szövetségi kancellár. Egyúttal az illuminátus összejövetelek többszörös részvevőjeAusztria kancellárjaként! 2009-ben, 2011-ben, 2013-ban vett részt a titkos klub ülésein.

Ausztria egyébként az illuminátus politikusok eldorádója. Az osztrák állam elnöki szinten is képviseltetni szokta magát. Heinz Fischer 2004 óta elnök. Látogatásait aránylag későn, 2010-ben kezdte meg. Most pedig 2015-ben „természetesen” személyesen vett részt a tiroli egyhetes (a két-három napokhoz képest szokatlanul hosszú) összejövetelen. A hosszú idő alkalmat adhatott a dolgok és az események, meg a kívánatos fejlemények kimerítő megbeszélésére.

Alfred Gusenbauer 2007 és 2008 között volt kancellár, őt szorította ki törekvő minisztere, Faymann a posztról. Gusenbauer hozta össze a pártvezetést egy tömegmédia képviselőjével, a Kronen Zeitung főszerkesztőjével.

Bildenberger

Bildenberger. Mások is szívesen bildenbergerkednek

A magyarokat szabad gyalázni?

Most térjünk vissza egy kicsit a magyarországi, részben vagy egészében itt történt indulatkeltésekhez. A magyarországi „demokratikus” pártok és a velük kokettáló (és „valahonnan” ezért nyilván pazarul megfizetett) sajtó magyarokat ócsároló és egyben migrációbarát kampánya már messze túlmegy minden politikai határon.

Egyetlen valamire való ország és főleg kormánya, rendőrsége és ügyészsége, továbbá médiahatósága sem tűrné el, hogy állampolgárairól és történelmükről, történelmi személyiségeikről, kultúrájukról egyes pártok politikusai és a velük „menetelő” médiumok folyamatosan hazudozzanak, történelmüket, kultúrájukat és az ország többségi polgárait gyalázzák. Folyamatosan megsértsék a többségi társadalomba tartozó emberek méltóságát és nemzeti büszkeségét. Politikusként megfélemlítsék, legalábbis megkíséreljék megfélemlíteni azt az országot, aminek választóit képviselniük kellene, hiszen erre kaptak megbízatást.

Akkor sem tűrhető ez el, ha nem közvetlenül a politika, hanem a sajtó, annak nagy és egyre tovább növekvő része teszi. Persze a politika közreműködésével vagy felbujtására és vélhetően jelentős anyagi előnyökért. Ezt a szándék, bármi is lenne az, nem mentheti. Az különösen nem, ha ezzel a ma már dübörgő magyarországi (!) magyarellenes kampánnyal – egyébként naiv módon – önmagukat akarnák a hatalomba és/vagy anyagi előnyökhöz juttatni.

És a nyilvánvalóan külföldről jövő nyomás

A külföldről alkalmazott presszió egyfelől példátlanul durva és hazug kampány a magyar kormány, de hasonlóképpen a magyarok és Magyarország ellen, másfelől goromba és megalázó leckéztetések, botránykeltések, sőt jogaink és támogatásaink elvonásával való fenyegetések formáját ölti. Ebben a kampányban a franciák, a németek és az osztrákok, politikusok és média különösen agresszívan vesznek részt. A szomszédos Ausztria kancellárja, Werner Faymann az egyik legvisszataszítóbb fröcsögő és fenyegető.

Személyével azért is érdemes kicsit alaposabban megismerni, mert bemutathatja: milyen nemzetközi manőverek és érdekek, akár összeesküvések húzódhatnak meg az ilyen fellépések mögött? Ennek valószínűségére már korábban rámutattam; most érdemes ezt konkretizálni.

Ki is ez a Werner Faymann?

Ki ez a Werner Faymann? Aki főleg Magyarországot, de most már a visegrádi négyeket is rendszeresen mocskolja. Elefánt a porcelánboltban vagy mikiegér a homokozóban?

Faymann, Werner2

Ki is Werner Faymann?

Azt tudjuk, hogy osztrák kancellár, akiből fröcsög a rosszindulat Magyarország és a magyarok irányában, és nyilván nem volt gyerekszobája (viselkedéséből adódóan).

De személyében ki is osztja az észt ilyen harsányan? Szociáldemokrata politikus, aki a mai balos divathoz hasonlóan úgy osztja az észt, hogy közben meglehetősen alulképzett. A Wikipédia ezt írja róla: “Bécsben született, itt végezte a gimnáziumot, majd beiratkozott a Bécsi Egyetemre, ahol jogtudományt, politológiát és művészettörténelmet (?! – Sz. B.) hallgatott, azonban semmilyen vizsgát nem tett.” Tehát beiratkozott, majd nemsokára kiiratkozott.

Lényegében ennyiből áll az életrajza a magyar nyelvű Wikipédiában. A Wikipédia orosz nyelvű változatában viszont egy teljes oldalt írtak tele az életével. „Kedvcsinálónak”: ő volt Bécsben a szocialista (nem szociáldemokrata…) ifjúsági szervezet, az osztrák „Komszomol” vagy „KISZ” vezetője (hasonlóan a mai politikai elit néhány kiemelkedő képviselőjéhez) a császárvárosban. Legnagyobb tettének e korszakából azt tüntetik fel, hogy 1983-ban tüntetést szervezett Bécsben az akkori pápa, II. János Pál látogatása ellen. Úgy látszik akkor még kevésbé lehetett “demokrata”. A pápalátogatásnak ez a hangos elutasítása azért is lehet talán meglepő, mert ma a híradókban gyakran mutogatják Faymannt templomban, istentiszteleten, mellette második (!) feleségével. Katolikus hitét szavakban is sűrűn hangoztatja… Illuminátus kapcsolatairól pedig már korábban esett szó. (Mellesleg az illuminátus összejöveteleken vitt szerepéről mind a három esetben parlamenti vizsgálat folyt.) Bár egyetlen vizsgát sem tett le az egyetemen és beiratkozása is csak egy szemeszterig tartott, hamar az Unicredit Bank vezérigazgatója lett Ausztriában.

4 responses to “Faymann és mások

  1. dr Németh Antal

    Szörnyű világ még szörnyebb irányító személyekkel, aminek nyilvánvaló, hogy Karthágó lesz a vége. És velünk mi lesz?

  2. Ha nem vigyázunk, nap mint nap, akkor szerintem ugyanaz.

  3. B. László

    Azóta Faymann lelépett, de az új olyan mint a régi kancellár.

    Sajnos úgy látom a válság egy módon fordítható vissza, ha a jelenlegi kollaboráns elitnek félnie kellene a jövőtől és nem a villáikban várni, hogy a plebsz mindenféle ál és valós sérelmei által vezetve kiírtsa magát.
    A haragot a politikai elitre kell fókuszálni, azért, hogy paradox módon vissza lehessen a társadalmat vezetni egy valós és nyílván labilis (mindig csak az!) demokráciába.
    Ezzel a világelittel csak Karthago jöhet.

  4. Visszajelzés: Politikai helyzetkép (5.). Egy második Trianon lehetősége - Kirekesztett véleményem - Dr. Szabadi Béla blogja

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.