Cenzúra és cenzorok a történelemtudományban?

A szentnek is maga felé hajlik a keze!

(Magyar közmondás)

Hát a történésznek?

Pedig a tudományban, vagy a tudományos közreműködésben a részrehajlás megengedhetetlen, hiszen nem hitekről, hanem tényekről és azokból levont következtetésekről kellene szólnia. Akármilyen formában is fordul elő ez a szubjektivitás, megengedhetetlen: a kérdések vizsgálatában vagy nem vizsgálatában, tehát a témák közötti önkényes szelekcióban, a saját publikációk megfogalmazásaiban vagy mások szerkesztésében, pláne átszerkesztésében. Ha azonnal látható ennek torzító eredménye, akkor is, ha nem látható, rejtve van, akkor még inkább. Két évvel ezelőtt hívtam fel blogomban először a figyelmet arra (Nem csökkennek a történelmi fehér foltok, 2. folytatás), hogy a hazai történelemtudomány fontos, végig nem vitt kérdésekkel hosszú évek óta szinte semmit nem kezd. A magyarországi történelemtudomány nem kutat információk, tények, összefüggések után, de azt sem használja fel, ami más forrásokból e témákban rendelkezésre állna. Akár ott lehetnek ezek az információk a polcokon, csak le kellene venni: képletesen vagy valóságosan. Viszont mindenek ellenére és többnyire állandóan ismétli önmagát, abban is, ami már régen megdőlt. Két éve a keletnémetek kiengedéséről írtam, ami úgy maradt meg a közvéleményben mint valami magyar politikusi hőstett. Csak azt vitatják, ki hajtotta végre a hőstettet: Horn Gyula-e, az egykori külügyminiszter vagy pedig a korábban háttérben maradt, most szerepének elismertetéséért előállott Németh Miklós, az egykori miniszterelnök. Vagy esetleg mindketten.

Mitrohin

Pedig hát a kiengedés nem volt hőstett, mivel valójában nem volt kockázata. Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár és elnök ugyanis mandátuma első napjától kezdve folyamatosan elmondta: nem lesz beavatkozás. Ott, ahol bent vannak a szovjet csapatok, ott sem lehet, mert  – krízis esetén – mindenképpen a laktanyáikban maradnak. Erről is találunk adatokat és egyéb információkat abban a páratlanul gazdag archívumban, ami magyarul is megjelent. (Christopher Andrew és Vaszilij Mitrohin: A Mitrohin-archívum. A  KGB otthon és külföldön.)

Más következtetésekre kell jutnunk

E vaskos kötet alapján nemcsak a keletnémetek kiengedése kérdésében, hanem egy újabb cikkben (Ismét a történelmi fehér foltokról. Ezúttal a 25. évfordulóra), Orbán Viktor temetési beszédének hősiességét tekintve is más következtetésre kellett, hogy jussak, mint amit a történészek ma is szuggerálnak. (Anélkül, hogy megvizsgálnák, vagy legalább a fellelhető információkat figyelembe vennék.)  Ami a Nagy Imre és társai újratemetésén elhangzott beszédet illeti, az a beszédmondó számára szintén nem jelentett nagyobb kockázatot, mint kimenni az utcára sétálni. Ráadásul nem meggyorsította, pláne nem megvalósította, hanem éppen hogy lelassíthatta, sőt kétségessé tehette a szovjet csapatok kivonását. Növelte a szovjet vezetésre irányuló belpolitikai nyomást, hogy NE (mégsem) legyen kivonulás. (Ahogy ez a fentebb hivatkozott cikkből kitűnik.)

A helyes történelmi tudás természetesen praktikus okból is fontos, mert csak abból lehet tanulni. Csak így lehet a történelem a népek tanítómestere. A Mitrohin-archívum egyébként sok olyan kérdést tárgyal, ami tulajdonképpen ma is időszerű. De hogy a vonatkozó információk mennyire tárulnak fel és hogyan hasznosulhatnak, az nemcsak az eredeti műtől, annak fordításától, hanem esetleges magyarországi szerkesztésétől is függ. Az olvasó nyilván megkérdezi: mit kell ezen szerkeszteni?

Mit kell ezen szerkeszteni?

A kötet magyar kiadása elég rendhagyó. Egyrészt a felsorolt személyek tekintetében, másrészt az angol és a magyar változat eltérései tekintetében. Ez utóbbiak csak fokozatosan tárulnak fel az előtt is, akinek mindkét verziója megvan. A kötetnek van felelős szerkesztője, de nála nyilván fontosabb a belső borítón ő fölötte feltüntetett “igazi szerkesztő” (átszerkesztő) neve. Ő Kun Miklós történész. Feladata meglehetősen sajátságos, egy-két szóval le sem lehet írni:

——————————————————————-

A művet szakmailag sajtó alá rendezte, kiegészítő jegyzetekkel és utószóval ellátta:

Kun Miklós

————————————————————————–

Kun Miklós

Kun Miklós rendezte “szakmailag” a kötetet “sajtó alá”

Számomra változatlanul rejtély (értelmetlenség): mi is lehet egy könyv sajtó alá rendezése? Az is, hogy miért kell kiegészítő jegyzetekkel ellátni egy olyan kötetet, ami a kisebb betűvel szedett magyar változatban is 129 oldalnyi jegyzetet tartalmaz? Talán csak nem azért, hogy Kun Miklós az angol tudóssal és a volt KGB-irattárossal szemben is a KGB témájában professzori magaslatokból ítélkezzen? Erre utal az is, hogy a terjedelem csökkentésére törekedtek (kisebb betűvel szedve és elengedhetetlen oldalakkal megrövidítve), Kun Miklós mégis hozzáírt mások munkájához: utószóban helyezte el a saját munkásságához képest a Mitrohin-archívumot. Tulajdonképpen azt írta le, hogy ő is produkálni tudta volna, ha nem zárják be ismét a megnyitott archívumokat. Pedig hát a KGB hírszerzés archívumához nyilván akkor sem tudott volna Kun Miklós vagy más külső személy hozzáférni.

Kun Miklós díja

Kun Miklós és Orbán Viktor a Széchenyi díjjal. Gondolta volna Kun Béla….

A magyar változat több ponton is eltér az eredeti angoltól, holott azt lehetne gondolni, hogy a bevezető kivételével azonosak. Ezt a különbözőséget persze közvetlenül csak az érzékelheti, akinek megvan mindkét változat. (Akinek nincs meg, abban az az érzés kell, hogy kialakuljon, hogy igen nehezen kezelhető könyvet tart a kezében. És ezt nyilván az angol kiadás számlájára írja, pedig nem annak kell.) Az angol változattal is rendelkező olvasó számára sem tárul fel minden eltérés, azonnal semmiképpen, de lehet, hogy később sem. Azt persze látja, hogy a magyar változat sokkal vékonyabb. Ha belenéz, feltűnik, hogy ennek fő oka a jóval kisebb betűvel való szedés, ami nehezen olvashatóvá teszi. Egy másik ok a gyenge minőségű, vékonyabb papír. Mindkettő kifejezetten szerencsétlen változtatás. Az, hogy még más is szerepet játszik a kisebb formátumban, az csak véletlenszerűen derülhet ki, annak számára is, akinek mindkét változat a birtokában van.

Mitrohin2

A Mitrohin-archívum. Balra a vékony magyar és jobbra a vaskos angol változat

A méretkülönbséget és a borító gyenge minőségét a következő fotó is szemlélteti:

Mitrohin4

Hátul a vastag és szép fedőlapú angol változat

Christopher Andrew előszót írt a magyar kiadáshoz. Ebben a magyar vonatkozásokat emelte ki. Például három olyan KGB elnököt, akik személyes okból szorosan “kötődtek” Magyarországhoz. Iván Szerovot, Jurij Andropovot és Vlagyimir Krjucskovot.

Ïðåäñåäàòåëü Êîìèòåòà ãîñóäàðñòâåííîé áåçîïàñíîñòè Â. À. Êðþ÷êîâ

Vlagyimir Krjucskov. 1956-ban, Budapesten követségi tanácsos, karrierje végén a Gorbacsov elleni puccs vezetője

“Kiherélt” névmutató

Ha viszont a magyar olvasó a névmutatóban rájuk keres, nem találja őket. (Őket sem.) Nagy baj van a névmutatóval, ami az ilyen lexikon jellegű kötetnek a legfontosabb eleme.

Nemcsak névből van kevesebb, hanem összefüggésre egyáltalán nem lehet rákeresni. Ha viszont az olvasó az angol változatban keres, abban ezek és más hiányzó nevek megtalálhatóak. Sőt az összefüggésekre is rá lehet keresni, mert nagyon intelligens keresési rendszerük van. Ha például az NKVD-re keresünk, akkor annak különböző tárgyalt vonatkozásaira kereshetünk rá. A magyar változatban ettől az olvasó tulajdonképpen meg van fosztva: az apró betűkkel írott, bezsúfolt nevek, az irányító személyek kihagyása, az összefüggések fel nem tüntetése szűkre szabja az archívum használatának lehetőségeit.

Kövér, Kun Miklős, Eperjes

Közelebb hozni a történelmet. Kövér László, Kun Miklós, Eperjes Károly és Balog Zoltán

“Sikerült” egyharmadára (!!!) csökkenteni a névmutatót…

A “ritkítás” abszurd mértékű: felmérésem szerint az angol változatban szereplő címszavaknak mindössze az egyharmada szerepel a magyar változatban. Ezek közül is több össze van “kutyulva”.

Ezek az olvasó, a felhasználó számára hátrányos változtatások akadályozzák az értékes információ eljutását a felhasználóhoz, tudatosan vagy önkéntelenül a cenzúra egyik formáját valósítják meg.

Ha nem ezt akarta volna elérni a “sajtó alá rendező” és jegyzeteket, utószót író történész, akkor feltehetően ez a megcsonkítás és torzítás eszébe sem jut. Ha esetleg más gondolta volna ki, akkor pedig tiltakoznia kellett volna az ilyen változtatások ellen.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.