Az illegális migráció és a belpolitika/külpolitika. Nemzeti és parciális érdekek

Ugyanabból a szájból fújnak hideget-meleget

Blogomon és könyveimben többször is foglalkoztam a programok nélkülözhetetlen szerepével. Most ismét elő kell vennem ezt a témát: ezúttal a már népvándorlás méreteit öltő illegális migráció apropójából. Vajon a programhiánynak mi a szerepe a lassú reagálásban és a kerítésépítés utáni kiúttalanságban, tanácstalanságban?

Bokros Lajos, a forint csúszó leértékelője nem felejti el a kormánynak a leértékelést...

Bokros Lajos (MoMa) szerint most nem kell program…

Ismeretes, hogy 1998 óta a pártoknak nincs olyan átfogó anyaguk, ami akár jóindulattal programnak lenne nevezhető. A programnak ugyanis akkor van értelme, akkor lehet funkciója, ha egy bizonyos organizációs és orientációs  szerepet képes betölteni. A program tehát egy olyan megalapozott és meglehetősen konkrét terv, aminek megvalósítása révén egy feltárt, nem kielégítő helyzetből egy jobb helyzetbe kerülhet az ország. Illetve ami segítene mindenféle várható buktatókat felmérni és elkerülni, vagy legalább a veszteségeit minimalizálni. Cselekvési programot jelent: nem arról szól, mit szeretnénk tenni, vagy, hogy mi fontos, hanem hogy mit kínálok, mit valósítok meg, mit érek el és hogyan. Félreértések elkerülése végett: 1998 óta egyik pártnak sincs ilyen, vagy ezt legalább megközelítő cselekvési programja. Tartalmilag a kormányoknak sincs. Ez meglehetősen sajátos helyzet számunkra a civilizáltnak tartott nemzetek között, aminek nagyon súlyos következményei vannak az országra és gazdaságára, állampolgárai anyagi jólétére. Nem véletlen, hogy pl. a nyugdíjak nemzetközi összehasonlításban nálunk ilyen alacsonyak, de az sem, hogy ezek további megnyirbálásában „gondolkodnak”, ahelyett, hogy a veszteségforrásokat csökkentenék. Most pedig az  illegális migráció kapcsán látjuk azt, hogy a program hiánya az ország integritására, függetlenségére is negatív hatással van, a fenyegetettséget, a biztonsági kockázatot növeli, egyben kiszámíthatatlanná teszi.  Nyilván program nélkül is lehet időnként jót lépni, ahogy ez történt a kerítésépítésnél, de az ilyen lépések után szükségképpen kifullad a tenni akarás, elakad a megoldás.

Ezt is mondják, azt is mondják. Ugyanazok…

2002-ben a sajtó segítségével a politika látványosan felmentette magát a programkészítés kötelezettsége alól, bár már 2002-ben sem voltak ilyen anyagok. No persze, nem formálisan, hanem valóságosan. Ez nagy hiba, mert konzisztens program nélkül sem politizálni, sem kormányozni nem lenne szabad, és tulajdonképpen nem is lehetséges. (Az ötletelést nem tartom sem ennek, sem annak.) Mindenféle sajtóorgánumokban még mindig azt fújják, hogy a program a választókat nem érdekli (ami nem igaz), nem olvassák (ami szintén nem igaz).
Ugyanez a sajtó máskor homlokegyenest mást mond. Olyanokat, amelyek arra utalnak, hogy programokból dolgoznak a pártok és a kormány. Ilyeneket mond: a Fidesz a Jobbik programját (persze inkább egy-egy ötletét) hajtja végre. Vagy: az MSZP még Mesterházy Attila idején kidolgozta a maga programját. Továbbá: nemsokára elfogadják a DK programját. De ezzel még nincs vége a zavarnak.

Bolgár György2

Bolgár György: hol van, hol nem kell program

Bokros Lajos, a MoMa elnöke nem (ő sem) tartotta fontosnak, hogy az összefogásukban egyetértő pártoknak legyen programjuk. Pedig hát mi másban lehetne összefogni, mint egy program megvalósításában. Ha nem állapodnak meg ennek alapjaiban, biztos, hogy nem is tudnak együttműködni. Bokros szerint viszont nem (szerinte sem) a program a fontos, hanem Orbán Viktor leváltása. Bajnai Gordon „programja” egyetlen mondatból állt: „Fájni fog”. 2010-ben a Fidesz a sajtó szerint állítólag egyszerre sok programmal is rendelkezett, viszont közvetlenül a választások előtt Orbán Viktor a Kereskedelmi és Iparkamarában járt, ahol felkérte ennek elnökét: vegyen részt a választások után készülő programban.  Készült aztán egy anyag, ami az Új  Széchenyi Terv címet viseli. (Ld. Az Új Széchenyi Terv.) A mai napig nem tudom, mire lehet használni. Azon kívül, hogy pénzosztásnál lehet rá hivatkozni.

Matolcsy. Új Széchenyi Terv.

Matolcsy és a Széchenyi Terv

Itt lenne igazán fontos

Tegyük hozzá, hogy Magyarországon még fontosabbak lennének a programok, mint olyan országokban, amelyek folyamatosan fejlődtek és/vagy ahol az arányosság követelménye inkább érvényesült. Nálunk tehát növekedni kellene, fejlődni és egyúttal felszámolni a hatékonyság növelésének útjában álló rengeteg strukturális aránytalanságot. Ez pedig csak elemzésekre, helyzetfeltárásra épülő és a célokat ennek eredményeihez képest kijelölő, működőképes programok alapján lehetséges. Ha egyáltalán van ilyen törekvése ennek az alacsony színvonalú magyar politikának.

Jókívánságok és a fontos területek felsorolása „helyettesíti” a programokat

Hogy még zavarosabb legyen a kép, természetesen léteznek olyan írásművek, amelyeket programnak neveznek, de ezek nem fogalmazzák meg a pártok és a kormány stratégiai irányait, következésképpen nem hangolják össze a stratégiai elképzeléseket egymással és a lehetőségekkel sem. Nem használhatóak a gyakorlatban, mert nem teremtik meg a választók számára a választás valós lehetőségét, de adandó alkalommal a kormányzás, a kormányzati tudatos és hatékony cselekvés alapját sem. Kormányprogramot egyébként eleve szinte lehetetlen úgy kidolgozni, ha néhány nap alatt akarnak ehhez a semmiből eljutni. Sor kerül viszont a kormányprogramnak nevezett frázisok megszavazására, előtte össze-vissza beszédeket mondanak innen is és onnan is, csakhogy az, amire szavaznak, az teljesen alkalmatlan arra szerepre, ami nélkül nincs hatékony kormányzás. Ezek az írások ugyanis jobb esetben tartalmatlan jókívánságokat, rosszabb esetben pedig fontosnak tartott célok felsorolását tartalmazzák. Horn Gyula indította el ezt a gyakorlatot, amikor elmondta, hogy a növekedés fontos, az egyensúly fontos, a nyugdíjasok fontosak, a közlekedés fontos, a környezetvédelem fontos stb. Tehát ők ezt észreveszik. De a problémák megoldását akkor is képtelenek voltak rendszerbe foglalni. Mindeddig talán az egyetlen programnak tekinthető program a Kisgazdapárt Alternatív Gazdaságpolitikája volt.

A jelenlegi parlamenti pártok nem ambicionálják, a panelek elégségesek

A jelenlegi parlamenti pártok általában képtelenek, de nem is akarják a megszorítások politikáját meghaladni. Erről sokszor írtam már, akit érdekel, talál erről a blogon is anyagokat. Az egyik ok, amiért szeretik a megszorításokat, hogy ez igen kényelmes kormányzást tesz lehetővé és akárkinek a kormányzati szerepvállalását. Hiszen végrehajtani azt, hogy innen vagy onnan vegyen el, ahhoz nyolc elemi sem kell. Nem kell hozzá program sem és a „nem akarom” elköteleződések elkerülhetőek. Jól illeszthető ahhoz az elvhez, ami a minisztériumok, pláne az államtitkárságok önállóságát kiküszöböli. A döntés ad hoc jelleggel születik „fent”, amit végre kell hajtani. Nem kell hozzá elemzés, helyzetfeltárás. És az ellenzék segítségével elkerülhető a hatásvizsgálatok kötelező használata: ők sem szeretnék egy majdani kormányzati helyzetben alkalmazni. Persze nemcsak ez az egy elem van (megszorítások), ott van pl. az exportvezérelt gazdaságpolitika is.

Valami ellen és nem valamiért küzdenek

A jelenlegi parlamenti pártok nem elképzeléseikkel és általuk kínált perspektívájukkal versengenek és nem is így kerültek kormányra 2002-től, ma sem valamiért akarnak szavazatokhoz jutni, hanem ma is a valami ellen való szavazás révén akarnak érvényesülni. 2002-ben más esélyük nem volt a balliberális pártoknak a kormányra kerülésre, mint a Fidesz szövetségesének, a Kisgazdapártnak a politikából való kirekesztése és ennek érdekében mindenféle praktika bevetése. Ennek hatása 2006-ban még tartott, de 2010-re a ballib kormány tevékenységét teljesen elutasította a magyar társadalom. És annak ellenére, hogy ismerték a Fidesz megfélemlítő kormányzását és bár a Fidesznek nem volt programja, kétharmad arányban mégis rá szavaztak. Ebben szerepe volt Bajnai idétlen kormányzásának, hiszen az értékalapú ingatlanadó, a csillagos égig növelt lóerő-adó stb. révén a vele esetleg szimpatizálókat is a Fidesz szavazótáborába vitte.

Nem elég az elutasítottság

Ugyanakkor ez után, pusztán a kormány elutasítására építve többet már nem lehetett nyerni. Akkor sem, ha ez az elutasítottság nagymértékű volt. Bebizonyosodott ugyanis, hogy a két oldal elutasítottságának egymáshoz való viszonya az igazán döntő tényező. Orbán Viktor ugyanis néhány intézkedésével, illetve állásfoglalásával és döntően a rezsicsökkentéssel azt az érzést hozta létre a szavazók nem elkötelezett részében, hogy még mindig az a jobb, ha marad. Ebben a ballib és a „konzervatívok” (Bokros MoMa-ja) is segített neki. A magyarságot piszkáló megjegyzéseikkel, a rezsicsökkentés lebecsülésével és visszavételével való fenyegetőzéssel. És azzal is, hogy deklaráltan semmi más nem érdekelte őket, mint Orbán Viktor leváltása. Alternatívát nem is akartak nyújtani, persze nyilván nem is tudnának.

Az illegális migrációra nem megoldás a hazai hatáskör javaslata

A pártok és a kormány programjának persze nem csak a gazdaságról kellene szólnia, bár a gazdaság itt is központi jelentőségű kell, hogy legyen, hiszen mindennek az alapja. Magában kell foglalnia a nemzetpolitikát és a külpolitikát is. Kivel és milyen kapcsolatokat akarunk, hol veszélyeztetik a függetlenségünket, hogyan tudjuk megőrizni azt, milyen biztonságpolitikai kockázatokkal kell számolnunk és mit tehetünk ellenünk stb. És ezzel megérkeztünk az illegális  migrációhoz. Erre sincsen átgondolt elképzelése a kormánynak. Mert az nem az, hogy adják a kérdést nemzeti hatáskörbe, hiszen az EU tagjai vagyunk, aminek egyik fontos eredménye, hogy számunkra az EU országok határai szabadon átjárhatóak. Az pedig a kötelezettségünk ennek fejében, hogy déli határainkon, amelyek egyben schengeni határok, nem engedjük meg az illegális migrációt.

Időben reagálni

De folytassuk a programok fontosságának taglalását: ezek tennék lehetővé azt is, hogy felkészülten és időben szembesüljünk várható problémákkal. Pl. ne akkor eszméljen a kormány, miután már – az ország érdekeivel szemben – csatlakozott olyan EU-s jogszabályokhoz, amelyek aztán megkötötték a kezét, lehetetlen helyzetbe hozták, mint most az illegális migráció esetében.  Hogy annyira ne lásson előre, hogy éppen Afrikában akar látványos beruházásokat megvalósítani és a külügyi, külgazdasági apparátust e célból ki akarja ott kibővíteni, illetve Afrikába akarja telepíteni, ahonnan az illegális migránsok nagy része érkezik Európába. A kormánynak az az ötlete sem jó ötlet, hogy a kérdés nemzeti hatáskörbe vétele megoldja a problémát. Azért sem, mert úgysem adják vissza. De másért sem, amiről később lesz szó.

Debrecen, zavargás

Lázadás Debrecenben

Sajnos az utóbbi időben sem látszik, hogy a kormány az illegális migrációval kapcsolatos kívánatos célokat és az ezek eléréséhez szükséges eszközöket legalább összefoglalná. Rábízza magát az EU-n belüli mozgásokra. Ahogy ezt kormánytisztviselők hangsúlyozzák: majd csak ráeszmélnek más országok is, hogy lépniük kell, és akkor majd megoldjuk.  Arról viszont nem tudunk, hogy bárki is vizsgálná Magyarországon, hogy a feleszméléshez hogyan lehetne hozzájárulni, azt felgyorsítani és a kívánt irányba terelni. Hiszen ki kell mondania az EU-nak, hogy gazdasági célú bevándorlásra nincs lehetőség. A menedékkérelem regisztrációjára sem lehet mód, ha az illetőnek nincsenek papírjai, ha azokat megsemmisítette. Meg kellene tudnunk a saját eszközeinkkel – erre való lenne a titkosszolgálat és a rendőrség, de felhasználható lenne minden más forrás is, pl. a sajtófigyelés értékelő felhasználása, hogy tisztázzuk –, ki finanszírozza az illegális migrációt. Vannak-e szervezetek mögötte. Mekkora a biztonsági fenyegetettség. Szakértőinkkel ki kell számíttatni, mennyibe kerül ez az illegális migráció közvetlenül és közvetve az országnak és ebből mit térít meg az EU. Kinek a pénzéből, milyen forrásból támogatnak a magyarországi civil szervezetek?

Sürget az idő

A kormány jól látja, hogy mekkora problémáról van szó. Helyes az is, hogy kerítést épít, hiszen egyetlen ország sem tűrheti el, hogy területére illegális módon behatoljanak. .De ezzel mintha elfogyott volna a lendület és a gondolat. Sürgősen hozzá kellene látnia önmaga felkészítéséhez, hogy ne rekedjen itt meg az ország érdekeinek képviseletében.  Két okból.  Az egyik külső: Németország – ahogy erről Angela Merkel már nyilatkozott – kezébe akarja venni a menekültügy kezelését, a számára alkalmas módon. És ahogy mindig, most is a saját akaratát, liberális megközelítését akarja rákényszeríteni a többi tagállamra. Már készül ennek megnyerni – ahogy a múltban is tette – Franciaországot. Nem tévedhetünk nagyot, ha ebbe nem tartozna bele a problémák minél nagyobb részének a peremterületekre való terhelése.

Vannak-e vezető EU-s országok? Netán különleges jogokkal?

Mivel Németország Franciaországgal karöltve nem először próbálja rákényszeríteni akaratát a többiekre, az ilyen jogosulatlan diktátumok elhárítására már régen fel kellett volna készülnünk. Nincs ugyanis olyan – jogokat eredeztető – kategória, ami EU-s vezető országokat ismerne. Minden EU-s országnak azonos szavazata van. A másik ok pedig belső. A balliberális pártok és pártocskák most a külföldre és a külföldiekre építve és országukra nyomást gyakorolva akarnak belső hatalomhoz jutni. (Ld. Az illegális migráció és a politika válaszai, Az illegális migráció és a politika válaszai (folytatás) ) Ezt a harapófogót úgy lehet elkerülni, hogy kezdeményezőleg lépünk fel: amihez feltétlenül tudni kell, hova akarunk kilyukadni.

Merkel. Juncker, Hollande

Merkel. Juncker, Hollande

Legalább most ki kellene dolgozni, mit is akarunk elérni az illegális migráció témájában az EU-ban. Mi az, ami elfogadhatatlan, és amit semmiképpen nem abszolválhatunk. E helyett folyamatosan arról hallunk, hogy más országok mit akarnak. Hogy állítólag kik gerjesztik az illegális migrációt, állítólag kik finanszírozzák. Meg kellene győződni arról, hogy ez igaz-e és ha igen, akkor mit tehetünk ellene. És mit önmagunkért.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.