Mondhattok bármit…

Falra hányt borsó

Sajnos tömegnyi olyan fajsúlyos kérdés van, amivel bár a hatalomnak kötelessége lenne megfelelően (tényszerűen, összefüggéseikben, következményeikben) foglalkoznia, mégsem teszi. Feladatuk lenne a kormányzás belső és a külső kontrolljának megteremtése és működtetése, „többnyire” ez sem valósul meg. Biztosan kevesebb lenne az ilyen gond, ha – a harsány nyilatkozatok és főleg az eredménytelenség ellenére is – nem maradt volna fent a liberális szemlélet: az állam, a kormány, a politika, a parlament és a sajtó ne tehetne azt, amit akar.

Ha nem válogathatna kénye-kedve szerint, mit is lásson el. Milyen „póttémákat” találjon magának az elhanyagolt, ám értelemszerűen ellátandó témák helyett. Mit vigyen félre kötelező feladataiból és/vagy mit rázzon le teljesen.  „Szabadon” dönthet arról is, mit tegyen mások gondolataival. Mi legyen az, amit hajlandó kisajátítani a kívülről jövő gondolatokból, de úgy, mintha ő találta volna ki. (Ld. a Kis Gömböc meséjét, de most a valóságban.) E törekvés jegyében saját igényeihez alakítja (leegyszerűsíti, primitivizálja) az átvett (elvett) gondolatokat, mintegy „lefordítja” saját frazeológiájára. És közben „természetesen” más összefüggésbe is helyezi, és más értelmet tulajdonít neki. Ezzel egyszersmind „pacifikálja” is azokat.

Kóka János, Szijjártó Péter

Kóka János és Szijjártó Péter diplomaták és delegációtagok Szingapúrban, 2015-ben.
(Forrás: ATV)

A kutya ugat, a karaván halad? De hova is?

A statisztikai adatok egyértelműen azt jelzik, hogy az utóbbi tíz évben lefelé történt  a gazdaság “haladása”. Ugyanakkor a kormány ezt úgy állítja be, mintha száguldana a gazdaság. (Ld. Kulcskérdések (1). Belső vagy külső piac? (2. folytatás)).

Emlékezhetünk az ismét a „szezonját élő”, a mai kormánnyal is együtt utazó Kókára, aki tíz éve szintén száguldásról számolt be. (Rendszerváltó kormányok teljesítménye.) A Pannon Puma – ma még világosabban látszik – olyan volt, mint a magyar narancs: nem hasonlított névadójára.

kóka jános. száguld a puma

Kóka János gazdasági miniszter: Száguld a Pannon Puma!

A hatalom gondolhatja és teheti is, hogy azzal és ráadásul úgy foglalkozzon, ahogy kedve tartja. És azt állítson, amit akar. (Ld. még pl. devizahitelesek törlesztő részleteinek átlagosan 15 – 25 százalékos csökkenése, vagy az ezer milliárd forint visszafizetése. Stb.) Ahogy viszont tovább romlanak a közállapotok, úgy lesz egyre inkább meghatározó az észrevételek, nézetek, vélemények és a tények elhallgatása. Normális országban és normális politikai közegben így nem lenne lehetséges kormányozni.

Tiéd az ország, magadnak építed! Szó szerint?!

Ezt persze ennyire direkt módon Rákosi Mátyás sem gondolhatta. ..

Az ellenállás minimalizálása és a kényelmesebb kormányzás, politizálás kedvéért – a szegényes statisztikai adatgyűjtésen kívül – megszűnt a tényfeltárás. Ráadásul ezekből az adatokból is önkényes és valótlan következtetéseket vonhatnak le. És rendre elmaradnak a törvényjavaslatokkal együtt kötelezően benyújtandó hatásvizsgálatok.

Így fordulhatott elő, hogy a vizes világbajnokságot a képviselőkkel 25 milliárdos költséggel fogadtatták el, a Magyar Közlöny viszont 49 milliárdról írt. (Ld. Orbánék csak hebegnek, úgy elnéztek valamit.)

Hogy a konkrét eltérésnek mi az oka, az szinte közömbös, hiszen hatásvizsgálat mellett ez nyilván eleve nem fordulhatott volna elő. Sem véletlenül, sem szándékosan. Úgy sem, hogy a parlamenti előterjesztés után a szövetség javaslatára kibővítik a projekt állami költségvetését. Például egy klubbal a Margit szigeten, ahol az úszók egymással tudnak beszélgetni…

Valóságos tapasztalatok egy virtuális közegben

Az ellentétes állításokat, amelyek az elmondottakból következően szórványosabbá válnak, egyszerűen nem veszik figyelembe. Hiába igazolja ezeket a mindennapos és mindenki által átélt tapasztalat, bármilyen dokumentum, hivatkozott jogszabály, a nemzetközi gyakorlat, akár a saját statisztika stb. Megtehetik és meg is teszik.

Így „lehetett” pl. Magyarország gazdasági teljesítménye az elmúlt évben a „legmagasabb” az EU-ban, amikor már tudták, hogy Írországban csaknem kétszer akkora volt a gazdaság bővülése és Lengyelországban is ugyanakkora volt, mint nálunk. A tagországok többségében pedig a magyarhoz közeli, attól mindössze egy-két tizeddel kisebb. (Ld. Kulcskérdések (1). Belső vagy külső piac? (2. folytatás)).

A megdőlt állításokat (kitalációkat) ismét „bevetik”

Ráadásul a többször megdőlt állításokat újra és újra előveszik. Például azt, hogy a parlamenti képviselők lemondhatnak mentelmi jogukról. Pedig NEM mondhatnak le. Az sem számít, hogy a képviselők jogállásáról szóló törvény ezt a „gyengébbek kedvéért” ki is mondja.

1990. évi LV. törvény az országgyűlési képviselők jogállásáról

6. §. (1) A képviselő mentelmi jogáról – a szabálysértés kivételével – nem mondhat le. (Kiemelés általam. – Sz.B.)

Erről egy volt igazságügyi miniszter (egy hölgy), de maga a mentelmi bizottság elnöke sem tudott és/vagy nem  akart tudomásul venni.

géczi józsef alajos2

Geczi József Alajos volt bizottsági elnök

Legutóbb pedig egy képviselő követelte, kétszer is: mikor mond vagy mondatják le Kovács Béla EP-képviselőt?

Németh Szilárd

Németh Szilárd két sajtótájékoztatón is előadta ezt 2015 májusában…

Mintha nem is létezne…

Sőt úgy tesznek, az ellenzék is, mintha az ellentétes információk és az ellentétes valóság nem is létezne.

És közben a kormány újabban azt állítja, hogy minden kérdést meg akar beszélni a társadalommal… Ez a „minden” mindössze három kérdést jelent: a közfelháborodás miatt megbukott internetadó utólagos konzultációját és a bevándorlást, no meg a halálbüntetés alkalmazását. Tehát megint a kormány tematizál, holott az életnek kellene tematizálnia és nem a politikának.

Az „érvelés”: „ez nem érdekli őket”…

Úgy gondolja e kör és sajnos úgy gondolják az alattvalók is, hogy mindezt velük (tehát kizárólag az alattvalókkal) megtehetik.

Ha ezen háborgok, ismerőseimtől gyakran kapom meg a szokásos kiábrándító reakciót: – Nem érted miért? Mert ez nem érdekli őket! Magyarán tehát: a valóság „nem érdekli őket” és mintha ez normális lenne, ezt a – sokszor szemérmetlenül végrehajtott – elzárkózást megtehetik és megteszik. Pedig éppen az ilyen feladatok elvárható szintű ellátására kapták a mandátumot. Az ellenzék pedig ahelyett, hogy ez ellen jogosítványai és kötelezettsége alapján hatásosan fellépne, a választókat, azok közömbösségét teszi felelőssé.

Döbbenetes anyagi károk

A hatalom ötletei és feltételezései között vannak olyanok, amelyek közvetlenül vagy közvetve óriási károkat okoznak a társadalomnak. Anyagi és nem kevésbé bénító nem anyagi károkat. Az exportkényszerre alapozott gazdaságpolitikai tévút például 25 év alatt 42 ezer milliárd forint árveszteséget termelt az országnak. És továbbiakat fog okozni, ráadásul gyorsuló mértékben, ha nem történik a torz szemléletben változás.

E tévút másik következménye a lehetségesnél jóval kisebb gazdasági növekedés. Számításaim szerint az ebből származó veszteség (elmaradt növekedés) az elmúlt 10 évben elérhette a 92 ezer milliárd forintot. Hol tarthatnánk egy jobb kormányzással? Mégis még tovább akarják „erősíteni” ezt a „gazdaságpolitikát”. (Legyünk Európában a legtöbbet exportáló nemzet!)

„Légvárépítés”

Állítólag e célból és ezek szerint nem jó posztok teremtése céljából Dél-Amerikát és Fekete Afrikát el akarják árasztani új magyar nagykövetségekkel. Feladatuk az lenne, hogy munkát szerezzenek a magyar tervező mérnököknek. Mindezt – úgy tűnik – a légvárépítés jegyében, hiszen – ha minden logika ellenére ezt akarják – hatástanulmányokban akkor is kötelező lett volna megvizsgálni: van-e ennek értelme? Akkor is, ha – mint ebben az esetben is – a kérdés nyilván költői. Viszont legalább izzadnának azon, hogy segítheti-e pl. Fekete Afrikában a lehetőségek kihasználását egy nagykövetség.

Szijjártó Péter. Keleti nyitás

Szijjártó Péter előbb a keletet hódította meg. Vagy nem?

Így még az is tovább halasztódik, még a remény formájában is, ami a mostani kormány ötödik évfordulójakor hangzott el a miniszterelnök szájából: bár egyhamar nem érjük el a német vagy a francia életszínvonalat, de már lassan gondolkodhatunk arról, hogyan rendezzük be az országot, hogy kényelmesebben éljünk. 25 évig ezen nem is gondolkodtak volna?

Egyéb károk

Vannak olyan károk is, amelyek első látásra talán nem mérhetőek anyagiakkal, de jelentőségük így is nyilvánvaló kellene, hogy legyen. Például az állam működésére és az állampolgárok közérzetére. Hogy ne nézzék őket ostobáknak, ráadásul feledékeny ostobáknak.

Felkészületlenség és gátlástalan önérdek

Az elhallgatások és csúsztatások, sőt hazugságok a politika és a sajtó két jellegzetességéből adódhatnak. Nem külön-külön, hanem inkább együtt. Az egyik a felkészületlenség a magától értetődő feladatok ellátására, a másik a szűkebb csoport vagy az egyén érdekének abszolút elsődlegessége a közérdekkel szemben. Hogy milyen pl. a kormány felkészültsége, erről már évekkel ezelőtt (2010. 09. 12.) írtam. (Ki kicsoda a gazdaságirányításban? És kik a „stratégák”?  ) A helyzet az eltelt évek alatt sem javult, a személyi változások nem vittek előbbre, igaz, nyilván nem is ezt a célt voltak hivatva szolgálni.  A kormányzás minőségének további hanyatlását a közeljövőben a „stratégákról” írott anyagok aktualizálásával ki fogom mutatni.

Bele kellene törődni?

Ebbe a helyzetbe nem tudok beletörődni, hiszen ez azt jelentené, hogy ezekbe a károkba is beletörődnék, továbbá véleményem és tudásom semmibevételét is elfogadnám. A jobbítás érdekében írtam két évvel ezelőtt Orbán Viktor miniszterelnöknek, ahogy ezt a korábbi ciklusban Gyurcsány Ferenc esetében is megtettem. (Levelek Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek.)

A mostani miniszterelnöknek többek között a valóságos belső (kormányon belüli) kontroll fontosságára hívtam fel a figyelmét, ami nagyrészt megmagyarázza, miért nyújtott jobb teljesítményt az első Orbán-kormány. (A kormányzásról és az értelmiség felelősségéről. Részlet egy levélből (2013. július 30.)

Orbán Viktor, nem szereti az ellenvéleményeket. Még volt kollégájának sem válaszol

Orbán Viktor. A levelezési osztályvezető válaszolt.

Sajnos nem történt változás e téren sem, ahogy más témákban sem, amelyeket e levélben szintén érintettem. Választ ugyan ezúttal kaptam, de nem attól, akitől vártam, hanem levelezési osztályvezetőjétől. Ő viszont – a konkrét ismeretek hiányában – sem volt abban a helyzetben, hogy érdemi módon reflektáljon. A történet ezzel még nem ért véget; a későbbiekben egyszer erre esetleg még visszatérek.

Többszörösen képtelen helyzet

Mivel azonban a többszörösen képtelen helyzet (maga a valóság, aztán ennek elferdítése, továbbá a pazarló és értelmetlen “gyógyítási” ötletek) egyre jobban nyomaszt, most csokorba gyűjtöm, egyúttal másként dolgozom fel azt, aminek tudatosításával már nem egyszer megpróbálkoztam. A témát egy nem anyagi kárral indítom: a mentelmi joggal kapcsolatos (ismétlődő) valótlanságokról lesz szó (ismét). Köztük a lemondási jog hosszú és irritáló történetéről, ami a vonatkozó törvény egyértelmű fogalmazása ellenére még mindig nem ért véget.

(Folytatjuk!)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.