Kulcskérdések (1). Belső vagy külső piac?

Nem a tabukat, hanem az annak kikiáltott, valótlan és káros  közhelyeket kellene ledönteni!

Olyanokat, amelyekre “ingünk, gatyánk”, a jelenünk és a jövőnk is rámegy!

Ezek közül mindjárt az első a nem is exportorientált, hanem egyenesen exportvezérelt (!)  gazdaságpolitikának nevezett “irány” és annak magyarországi túlhajtott, a hatékonysággal és a gazdaság arányaival, arányosságával nem törődő mániája és gyakorlata. Pedig lenne mivel foglalkozni! Az exportvezérelt gazdaságpolitikai kurzus árvesztesége ugyanis elképzelhetetlenül hatalmas összeg: 1990 és 2013 között 42 ezer milliárd forintra rúgott! A kormány erről sem akar tudomást venni, sőt gyorsítani igyekszik azt, aminek eddig sem volt értelme, csak irdatlan kára az ország számára. Ez a még nagyobb elszántság és főleg oktondi erőszakosság az export forszírozásában nyilván azt is jelenti, hogy a veszteségek még nagyobb ütemben halmozódnak, ami már a második Orbán-kormány óta eddig is megfigyelhető volt. Ekkor vált az éves külkereskedelmi árveszteség ezermilliárdos, majd néhány ezermilliárdos tétellé.

Kazahsztán

A Nagy Keleti Nyitás, ezúttal Kazahsztánba osztrák óriásgépen. A gépen kívül mi emelkedik? (Fotó: Wikipédia)

Egy kormánynak ahhoz, hogy betöltse funkcióját, hogy tehát hasznos legyen az ország számára, az objektív valóságból és persze a közérdekből kellene kiindulnia. Látnia kellene, melyek azok a kulcskérdések, amelyeket helyesen kell megválaszolnia, mert nagyrészt ettől függ az ország valódi sikeressége. Nyilván nem az önértékelésében megjelenő sikeresség, hiszen az – például a gazdaság teljesítményében és a gazdasági növekedésben – ellentétes a tényekkel. (Ahogy ezt nemsokára alább adatokkal alátámasztva bemutatom.)

A megoldás a felismeréssel kezdődne…

Megválaszolni persze csak olyan kérdést lehet, amit felismernek. Először tehát a kormánynak fel kell ismernie, akár mások segítségét elfogadva, melyek ezek a kulcskérdések, hiszen – ahogy mondják – a problémák megoldása felismerésükkel kezdődik.

Ha pedig nem ismeri fel, vagy nem fogadja el mások felismerését, sőt oda sem figyel, úgy tűnhet, mintha nem is létezne a probléma. Holott nagyon is létezik és rengeteg kárt okozhat. Nyilván attól függetlenül, hogy ezt elfedi-e a kormány és holdudvara a közvélemény elől. Erre sajnálatos példa a külkereskedelem irdatlan árvesztesége, aminek nagyságrendjét jól érzékelteti, hogy ebből a mostani brókerbotrányok 350 milliárd forintos veszteségét, az ügyfelek ezzel azonos összegű teljes kártalanítását 120-szor meg lehetne oldani a külkereskedelem elmúlt évtizedekbeli árveszteségének elkerülésével. (Hogy hogyan, alább erről is olvashatnak.)

A lemaradás fő oka a kulcskérdések hibás eldöntése

Meggyőződésem, hogy a kulcskérdések fel nem ismerése és/vagy teljes félreértése, illetve elhallgatása, következésképpen a rossz megoldások folytatása és erőltetése a legfőbb oka annak, hogy Magyarország a rendszerváltás óta fejlődésében lemaradt más országokhoz képest. Más országoknak nagyon “bejött” az általuk nyilván másként megvalósított rendszerváltás és az EU-hoz való csatlakozás.

Az ellenzék sem ad alapot a reményre

Nincs sok remény arra, hogy a kulcskérdések kezelésében és megválaszolásában végre előnyös fordulat következzen be, mivel az ellenzék sem mutat nagy fogékonyságot e kérdések átgondolására. A kulcskérdéseket, ők sem akarják felismerni és megvizsgálni. E nélkül nem lehet működőképes alternatíva, amivel az az ellenzéki párt, amelyik ilyennel rendelkezne, könnyebben hatalomra kerülhetne és sikeresebben kormányozhatna. De évek óta el sem indult az ellenzék ezen az úton. Nem megoldani akar, hanem – annak imitációjaként a mai állapotokhoz és ott is csak részlegesen – alkalmazkodni. Az egyik kicsike párt például nem a szegénységet akarja visszaszorítani, hanem a szegényeknek kicsit több pénzt adni a Feltétel Nélküli Alapjövedelem (FNA) bevezetésének erőltetésével. (Hogy mi is az FNA? Ld.:  A Feltétel Nélküli Alapjövedelem (FNA), a LÉT és a választások ) Holott az FNA-nak is lehet esetleg később létjogosultsága, ha már a kézenfekvő és jelentős változásokat meglépte az ország. (Gondoljunk csak azokra a veszteségekre, amelyeket el lehetne kerülni.) Ami pedig a törpepártok témaválasztását illeti, ezzel egy korábbi cikkemben is foglalkoztam. (Boltok vasárnapi zárva tartása.)

Szigetvári Viktor

Szigetvári Viktor, a PM vezetője. Alternatívaként tukmálgatja a Feltétel Nélküli Jövedelmet

Ami most következik, az megjelent az Leleplező c. könyvújság 2015/1. számában, ez év márciusában. Annak on-line kiadásaként publikálom most: kisebb aktualizálással, illetve felhasználva az internet lehetőségeit pl. videók bemutatására. Ez lesz tehát egy új cikksorozat első eleme. Következzék tehát az első kulcskérdés kifejtése, pontosabban annak elkezdése! A blogon ugyanis az anyag a könnyebb kezelhetőség kedvéért több részben jelenik meg.

Leleplező, címlap2

 

„A GDP-hez képest Magyarországon legyen a legmagasabb az export aránya”

(Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter)

Mi a fontosabb? A külső vagy a belső piac?

A címben megfogalmazott kérdés kérdéseket szül, a lehetséges válaszokból a megmerevedett nézetekre és azok érvényességére is következtetni lehet. Az első kérdés mindjárt: kinek fontosabb? Mindnyájunknak, az országnak, vagy a hatalmi elitnek? A két érdek mindig is eltért egymástól, újabban pedig egyre inkább.

Örökös evidencia?

Ez az eltérés egyúttal válasz arra is, miért nem vizsgálják, mi a fontosabb és mi lenne a fontosabb? A kérdést ugyanis az aktuális vezetés mindig eldöntötte, vagy a döntést egyszerűen továbbvitte. Előbb még hezitálva, ideiglenesnek, átmenetinek állította be a kivitel elsőbbségét, a „rendszerváltás” után viszont a „tabukkal” való leszámolás keretében tulajdonképpen örökös evidenciaként kezdte kezelni, és minden gátlás és kontroll nélkül alkalmazta. Manapság már úgy, mintha a termelés célja nem is az ország viszonylagos elmaradottságának és a szegénységnek a felszámolása, a lakosság szükségleteinek minél magasabb színvonalú kielégítése lenne, hanem maga a kivitel, az állandóan növekvő export.

Szijjártó Péter. Keleti nyitás

Szijjártó Péter: keleti nyitás

A külgazdasági intézményrendszer átirányítása

Ezt a törekvést szimbolizálja a Külügyminisztérium átszervezése, Külgazdasági és Külügyminisztériummá alakítása. Az új tárca vezetője hónapokkal kinevezése után, 2014 novemberében elégedetten állapította meg: „jó úton járunk annak a célnak az elérésében, hogy az Európai Unióban a GDP-hez képest Magyarországon legyen a legmagasabb az export aránya… Mi egy nyitott gazdaság vagyunk és egy nyitott gazdaság teljesítményét alapvetően meghatározza a kivitel teljesítménye, ezért a hosszútávon fenntartható nemzetgazdasági növekedésnek az egy nagyon fontos előfeltétele, hogy az exportot folyamatosan növelni tudjuk. Ennek érdekében szerveztük át teljes külgazdasági intézményrendszerünket, hogy a külpolitika és a külgazdasági politika a lehető legnagyobb mértékben tudjon hozzátenni és tudja segíteni a magyar nemzetgazdaság növekedését.” (MTV Híradó, A cél Magyarországon legyen Európában relatíve a legtöbb export. YouTube.)

További elkerülhetetlen kérdések

A kivitel növelésének, az Európában legnagyobb exporthányad elérésének célja számtalan újabb kérdést kellene, hogy felvessen. Mindenekelőtt azt, hogy ez „bármi áron” történik-e vagy pedig a hatékonysági szempontok figyelembevételével. Hogy tehát ez valóban segíti-e a növekedést, vagy pedig – a diadalmas nyilatkozatokkal ellentétben – fékezi azt. Hogy megvan-e a magyar gazdaságban az az árualap, amit hatékonyan lehet exportálni. (Nincs meg, de erről később.)

Hogy mivel érik el az export további növelését: valamiféle ösztönzéssel, vagy kényszerrel és – ismét visszatérve az alapkérdéshez – mi ennek a hatékonysága. Ezeket és más kérdéseket a kormányzatnak vizsgálnia kell és ennek alapján külgazdasági stratégiával kellene rendelkeznie, hogy a folyamatok ésszerű irányban folyjanak. (Erre még visszatérek.) További kérdés tehát az: vizsgálják-e a helyzetet és a történéseket és hogy van-e olyan stratégia, ami az adórendszertől az árfolyam-politikáig mindent a (hangsúlyozottan) hatékony külgazdaság-politikának rendelne alá, de legalább ennek elveivel összhangot próbálna teremteni? Tehát pl. az, van-e értelme ennek a rengeteg ide-oda szállításnak?

A hatékonyság, ami elsikkad

A hatékonyság színvonalára lehet következtetni abból is, hogy a külkereskedelemnek milyen az egyenlege. A gazdaság állapotából és potenciájából ugyanis ma sem következne, hogy többletet érjen el a külkereskedelemben, hogy tehát többet exportáljon, mint importáljon. Csak kevés európai ország képes valóban arra, hogy szufficites legyen a külkereskedelmi mérlege. Ilyen Németország, ami rendkívül erős gazdasággal és azon belül igen erős, korszerű és versenyképes iparral rendelkezik. Másutt a külkereskedelmi deficitet a szolgáltatásforgalom aktívumával igyekeznek kiegyenlíteni. Ebbe a körbe tartozott évtizedeken keresztül Magyarország is, ahol a mezőgazdaság hagyományos aktívuma volt a másik kiegyensúlyozó tényező.

A durva megszorítások folyamatos alkalmazása viszont nemcsak a gazdasági növekedés lefékeződéséhez vezetett (Bokros Lajos idején is legalább 3 százalékos volt a növekedés üteme, el lehet képzelni, hogy mekkora megszorítások érik a gazdaságot, ha 2009 óta viszont alig volt nálunk növekedés), hanem az exportkényszer megjelenéséhez és megerősödéséhez is. És ezen keresztül a szufficites mérleghez.

Kormányzati programok

Hatékony exportot, a jó minőséget és hatékonyságot, a jövedelmezően exportálható áruk előtérbe helyezését kormányzati programokkal lehetne előmozdítani. Ezek nemcsak azt jelölnék meg, hogy milyen konkrét irányokban képzeli el a kormány a gazdaság fejlődését, hanem a különböző gazdasági szabályozórendszereket rendszerként kellene átgondolni, majd egymással és a feladatokkal összehangolni. Ilyen komplex program kellene, hogy legyen az energiahatékonyság és a környezetvédelem, így, együtt kezelve. Mert mi lesz akkor, ha beindul a gazdasági növekedés? Mi szabadulhat ránk?

E komplex program keretében olyan ipari fejlesztésekben is gondolkodhatnánk, amelyek energiahatékony technológiákra épülnek és olyan technikát és anyagokat állítanának elő (hazai és export célokra), amelyek az energiahatékonyságot testesítik meg. És számba vennék azt is, mit kell tennie a kormánynak ahhoz, hogy ez el is terjedjen.

Most mindenekelőtt az új személygépkocsik elérhetősége jut az eszembe, hiszen egyre öregebb a személygépkocsi állomány. Ez pedig magas üzemeltetési költségekkel, a környezet nagy terhelésével, a forgalombiztonság érdekeinek sérülésével jár. Egyébként ahhoz, hogy az autógyárak igazi húzó hatást fejtsenek ki a gazdaságra, hogy a gazdaság motorjaivá váljanak, az kell, hogy az átlag magyar állampolgár is lecserélhesse öreg járgányát, meg tudja ezt fizetni, tehát, hogy ez tömegméretekben történjen. Egyébként a kisebb fogyasztási adómértékek mellett is több adóbevétele lenne az államnak a nagy forgalom miatt.

(Folytatjuk!)

One response to “Kulcskérdések (1). Belső vagy külső piac?

  1. Visszajelzés: Kulcskérdések (1). Belső vagy külső piac? (1. folytatás) | Kirekesztett véleményem - Dr. Szabadi Béla blogjaKirekesztett véleményem – Dr. Szabadi Béla blogja

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.