Boltok vasárnapi zárva tartása

Általános tanácstalanság: vajon miért akarja a kormány?!

És ráadásul ennyire?!

A kormány annyira akarja a boltok vasárnapi zárva tartását, hogy előkészítetlenül is keresztül erőszakolta a törvényt. A végrehajtási rendeletet viszont  nem volt képes megalkotni, ennek szövege a az „indulás” után még mindig számos ponton bizonytalan. Ennek ellenére a kormány 2015. március 15-ével hatályba léptette a törvényt, aminek megsértésétől egy újabb és rendkívül súlyos szankcióval is el akarják rettenteni a kereskedőket. (A „szokásos” jogkövetkezményeken, pénzbüntetéseken túl, amit egyidejűleg alkalmaznak.) A törvényben, illetőleg a kormányrendeletben foglaltak megsértése esetén a fogyasztóvédelmi hatóságnak nincs mérlegelési joga, mindenképpen köteles a vétkes üzletet különböző időtartamokra „ideiglenesen” bezárni.

Spar (Forrás, pestisracok.hu)

“Pihennek” a bevásárlókocsik. Spar (forrás: pestisracok.hu)

Az első jogszabálysértésnél minimum 15, legfeljebb 30 napra, a másodiknál 30 napra, a harmadiknál 90 napra, a negyediknél 365 napra. A továbbiaknál – ez már a tragikomédia kategóriájába tartozik – újabb 365 napokra. A törvény szövegéből úgy tűnik, hogy az esetleges jogszabálysértések az idők végezetéig összeadódnak és halmozottan szankcionálódnak.

Ismét a kettős mérce

Ez újabb jele annak, hogy hibázásra a kormánynak vagy korlátlan joga van, vagy pedig nála a hiba nem hiba, a „szabályozottak” viszont nem hibázhatnak egyszer sem. Noha nyilván a „hibát” a zavaros viszonyokból adódóan egyértelműen nem is lehet megállapítani. Az alkotmányellenes kettős mérce jegyében.

A kormány tőle szokatlan módon (végeredményben) szinte kizárta a kivételeket, nyilván azért, hogy az, amit el akar érni, de amit valójában nem jelöl meg, minél teljesebb legyen. Kérdés, hogy mi is ez a be nem vallott, de számára ellenállhatatlanul nagyon csábító cél, és hogy ez az irány jó-e a magyar polgároknak, vagy pedig éppenséggel ez is és nem is kevéssé fenyegeti jólétüket. Közvetlenül és közvetve, ez utóbbi hatás a gazdasági növekedés lassulásán keresztül sújthatja a „polgárokat”.

De mit is akar annyira a kormány?

Ezt a törvényben az előterjesztő és a mögötte álló kormány nem tudta és nyilván nem is akarta megfogalmazni, tehát most is önmagunkra és a tényekre, összefüggésekre vagyunk rászorulva. Értelemszerűen nem tudjuk elkerülni a találgatásokat, bár ezek nyilván nem tekinthetőek légből kapottaknak. Az tehát most is látszik, hogy NEM a megjelölt okok az igaziak, hanem az, amiről nem beszélnek, amit nyilván ezzel a dodonai szöveggel el akarnak fedni. A Kádár-korszakban intelligensebb bevezetést adtak a törvényekhez, pedig akkor általános volt a bikkfanyelv használata. Érdemes szó szerint idézni, mivel is indokolták a törvényt:

Boltok zárva tartása

A törvény indokolása (Nagyításhoz KATT a képre!)

 Az idézett szöveg utolsó bekezdése lenne az „ütősnek” szánt érv: a kereskedelmi szabadság és a családi közösségek megtartó erejének védelme közül az utóbbit kell előnyben részesíteni.

Használhatatlan közhelyek és frázisok

Ez azonban nem több, mint – a többihez hasonlóan – használhatatlan frázis. Különösen, ha tudható, hogy sokan elveszítik ennek a hevenyészett és végig nem gondolt intézkedésnek köszönhetően az állásaikat. Az is tudható, hogy sok család egyik közös programja eddig a vasárnapi vásárlás volt. Azért is, mert más napokon nem tudták ezt együtt megtenni. És ez jelentette többeknek a jólét ritka atmoszféráját, illúzióját, amiben kicsit „megmerülhettek”, a plázák fényében európainak érezhették magukat. Aztán ott vannak azok, akik rendszeresen részt vesznek hétvégi továbbképzésen, ami eddig szombati napra esett, de most garantáltan vasárnapra fog. Mert hétvégi továbbképzést ezentúl már nem lehet szervezni a fő bevásárló nappá lett szombaton.

Logikus, hogy megkérdezi az ellenzék, a sajtó, az emberek: miért is csinálja a kormány, ráadásul ilyen erőszakosan?

Mielőtt erre rátérünk, előbb szólni kellene arról, hogyan kellene eljárnia a kormánynak és a kormánypártoknak olyan esetben, mint amilyen a vasárnapi boltbezárás. Először beszéljünk a feltételek oldaláról, amivel ugyancsak nem foglalkoztak. Ha ugyanis valamit be akarok vezetni, akkor először is meg kell győződnöm arról, megvannak-e a feltételei.

A kormánynak ezt nem is kell kutatnia, hiszen csak emlékszik intézkedéseire. Arra, hogy ugyancsak egy Orbán-kormány, a második Orbán-kormány törvényben intézkedett frakcióin keresztül arról, hogy 2014 végéig moratóriumot vezetnek be a 300 négyzetméternél nagyobb kereskedelmi egységekre. Sem ekkoránál nagyobbat építeni, sem ekkoránál nagyobb méretűre a már meglevőt bővíteni elvileg nem lehetett. (Ez volt az ún. plázastop.) 2014 végéig élt a remény, hogy megszűnik a plázastop, de úgy tűnik, hogy meghosszabbították, legalábbis a kormány ráutaló magatartása ezt jelzi számunkra.

Plázastop

A plázastop elrendelése sem jutott maguktól eszükbe. Ahogy a forint leértékelésének túlhaladott ötletét Róna Pétertől „merítették”, a plázastopot az LMP-től vették át. (Róna Péter egyébként itt lett szakértő.)

A tilalom alóli felmentésért egy tárcaközi bizottsághoz lehetett fordulni, ami sorban kaszálta el a multikat és a hazai jelentkezőket egyaránt. A kormány elsősorban a bizottság elnökének, Matolcsy György Huba akkori nemzetgazdasági miniszternek a kezébe tette le az engedélyek kiadását, aki „találékonyan” útját állta a bolti alapterület növelésének. Pedig tudni lehetett, hogy egyszer – akármennyire nem szeretnék is Fordulat és reform paneljeihez végsőkig ragaszkodók – véget ér a forgalom pangása és a nagyobb forgalom miatt jóval több eladótérre lesz szükség. Különben elviselhetetlen viszonyok keserítik életünket és akadályozzák a gazdasági növekedést és fejlődést.

Matolcsy elégedett

Matolcsynak (is) sokat “köszönhetünk”

Persze a pangó forgalomra sem lett volna elégséges a kapacitás, ha csak hat napon át és ebből a hétvégén csak egy napon át működhetett volna. (Ahhoz ugyanis elég lett volna – nyitott szemmel – bemenniük a jogalkotó honatyáknak szombaton a nagy élelmiszer áruházakba, hogy megértsék, miért járnak sokan vasárnap vásárolni. Ez talán színvonalasabb javaslatot eredményezett volna a KDNP részéről, és jobb teljesítményt a népszavazást kilátásba helyező ellenzéki képviselőknél. (Hiszen ímmel-ámmal képviselik népszavazási kezdeményezésüket. Erre jellemző példa a kezdeményezés késedelmes előterjesztése mellett, hogy egyik sajtószóvivőjük a televízióban azt állította: a kérdés nem érdekli az embereket, mert nincs pénzük vásárolni. Hm…) Azoknál viszont, akik szavazógépként működnek, a személyes tapasztalat – mint a helyzet mutatja – nyilván semmit nem jelenthet.

Éppen csak újra lett verseny az élelmiszer kereskedelemben, máris leállítanák

A 2010-ben hatalomra került második Orbán-kormány persze nemcsak a bolthálózat bővítésének megfékezésével, hanem két adóügyi lépésével is, továbbá a negatív hatások „gátlások nélküli” felerősítésével káros változásokat, deformációkat indított el az élelmiszer kereskedelemben. Ami – ahogy a törvény bevezetője maga is hangsúlyozza –, a nemzetgazdaság meghatározó ága. Mivel pedig kétségkívül az, az itt létrehozott anomáliák az egész nemzetgazdaság működése és növekedése szempontjából is súlyos károkat okoznak.

Egy csapás az élelmiszer kereskedelemre: két lépésben a világ legmagasabb áfakulcsa

Nem sokkal a Bajnai-kormány után, ami 20 százalékról 25 százalékra emelte az áfa normál kulcsát, a második Orbán-kormány 27 százalékra emelte és az élelmiszer kereskedelemben is bevezette a világ legmagasabb áfakulcsát, holott vannak olyan EU-s országok is, ahol az élelmiszerek után 0 kulcsot alkalmaznak. Mindenesetre egy-két kivételtől eltekintve mindenütt kedvezményesen adóznak az élelmiszerek. (Az általában jóval alacsony normál adókulcsokhoz képest.)

A kedvezményezett a magyar kormány. Kétszeresen „húzzák le” a vásárlót

Az áfakulcs előbb öt-, majd újabb kétpontos növelése áremelkedést és elvileg bevétel növekedést okozott, de értelemszerűen nem a kereskedelem és nem a termelők javára, hanem az állam hasznára. Egy újabb negatív hatású intézkedés az volt, hogy különadóval sújtotta a kormány az élelmiszerkereskedelmi láncokat.

Az extra elvonásokért az üzletláncok igyekeztek „kárpótolni” magukat. (Ahogy ezt tették a bankadóval sújtott bankok is, vagy a telefonadóval sújtott szolgáltatók stb.) Ez a „kompenzáció” a vásárlók, a vevők kárára történt, holott őket már érte kár a 25, majd 27 százalékos áfával. Nem volt viszont nehéz „kompenzálniuk”, mert sokoldalúan, részben hallgatólagosan, részben aktívan a kormány előmozdította az árak emelkedését, lehetővé tette a minőség rontását, és „elnézte” a kartell alkukat a kereskedelemben.

Így a vevők kétszeresen is áldozatul estek ugyanannak. Jellemző példa a kormányhoz közeli CBA, ami anélkül, hogy javult volna színvonala, sőt annak ellenére, hogy látnivalóan romlott, az alsó árkategóriából (árfekvésből) a felsőbe tolta fel magát.

Az állam, a kormány támogatása a rossz irányba induláshoz és az abban való „haladáshoz” nem volt véletlen, hiszen ezzel az áfaalapot képező nettó árak tovább növekedtek.  Odáig a kormány nem jutott el, hogy számára nem az áfakulcs, hanem az áfabevétel tömege lenne a fontos, miközben e két dolog csak egy bizonyos mértékig mutat egy irányba. A hihetetlenül eltúlzott áfakulcs egészen biztosan jóval kevesebb áfabevételt hoz, mint amit reális mértékkel el lehetne érni. Van, amiben viszont tényleg többet „hoz”: a mindenféle negatívumokban és veszteségekben. Az irreális áfakulcs következményeinek egy részéről már többször írtam, most hely hiányában sem kívánom megismételni a blogon is már kifejtetteket. A különadókkal viszont, amelyek a szuper magas áfa negatív hatásait tovább növelik, érdemes itt is részletesebben áttekinteni.

A különadók tragikus hatása

A különadók – amíg fennálltak a kereskedelemben – közvetlenül és közvetve tragikus hatással voltak az élelmiszer kereskedelem színvonalára. Tönkretették a versenyt, aminek eleve áremelő hatása volt, nagyon megritkították a bolti akciókat, időleges leértékeléseket. Hozzájárultak a minőség romlásához, szűkítették az áruválasztékot. Az állam hallgatólagos és aktív támogatását mutatja az is, hogy a minőségellenőrzés és a fogyasztóvédelem jelképes lett.

Mindez azért is tragikus fejlemény, mert előtte az élelmiszer kereskedelem egészen másként működött. Ahogy megszűntek a különadók, az élelmiszer kereskedelem – még a változatlanul 27 százalékos áfakulcs mellett is – visszatalált a szokásos kereskedelmi formákhoz: újra kialakult a verseny, rengeteg akció volt, javult a választék, a minőség, a kiszolgálás.

És megfékeződött az áremelkedés. Lehet, hogy ez volt a baj? Ezért kellett ismét nyomás alá helyezni az üzletláncokat és általában a boltokat?

A nyomás alá helyezés első eleme az élelmiszerlánc-felügyeleti díj emelése, ami nagyobb cégek esetében óriási tehernövekedést jelent, hiszen míg tavaly egységesen az árbevétel 0,1 százalékát kellett kifizetniük, addig ma már sávosan adóztatnak. Az élelmiszeradó a legfelső kategóriában (300 milliárd forint felett: ide tartozhat a korábbi évek forgalma alapján a Tesco, a Coop, a Spar és a CBA) már 6 százalékos mértékű. Igaz, 500 millió forint nettó forgalomig eltörölték a díjat, nekik már 0,1 százalékot sem kell fizetniük és vannak kevésbé magas sávok is. 0,5 – 50 milliárd forintnál a kulcs 0,1 százalék, 50 és 300 milliárd forint között több lépcsőben 1 – 5 százalék. De az adó összege több mint duplájára, 10 milliárd forintról 22 milliárd forintra nő.

Az élelmiszerbiztonságon a kormányhivatalok is „keresnek”

Önmagában igen sajátságos, ha az élelmiszerbiztonságért, ami állami feladat, a kereskedelemnek kell fizetnie. Idén az illetékes hivatal, a Nébih (Nemzeti Élelmiszerbiztonsági Hivatal) 19,9 milliárd forintból gazdálkodhat, amiből mindössze 8,9 milliárdot áll a központi költségvetés és 11 milliárdot az élelmiszer kereskedelem. Befizetése ugyanakkor ennek a duplája, az összeg felét tarthatja meg ugyanis a Nébih, a másik felét a megyei kormányhivataloknak kell továbbítaniuk. Jó, nem? Nem elég, hogy velük fizettetik meg az élelmiszerbiztonság felét, hanem ezen felül még 11 milliárd forintot kell a megyei kormányhivataloknak juttatniuk. Elképesztő! (Az adatok forrása a Nébih honlapja.)

Következmények

Emiatt évek óta elhagyott kereskedelmi fejlesztéseket kell tovább halogatni. Ez történik a Tescónál, a Sparnál stb. A Spar a hatásokat tompítandó bérbe igyekszik adni üzletei egy részét. A Tesco vidéki boltokat zár be. Ennek az újabb sarcolásnak a következménye lesz nyilván a terhek áthárítása is a lakosságra és a termelőkre, a verseny gyengülése, az akciók szórványossá válása, az elbocsátások. Holott a vasárnapi boltbezárások miatt halaszthatatlan a kapacitások növelése!

Egy másik eszköz a nyomás gyakorlására és a kereskedelmi forgalom visszafogására

Egy olyan szabályozást is bevezettek, hogy ha egy üzlet két évben veszteséges, a tulajdonosnak azt véglegesen be kell zárnia. Miközben kevés a bolt! És mit tesz, hogy ne legyen veszteséges? Igyekszik majd a bolt megkopasztani beszállítóit és a vásárlóit. A kamara haszna, a kormány haszna mindenek előtt és mindenek ellenére!

A harmadik eszköz a forgalom korlátozására és a kopasztásra: a vasárnapi boltbezárás

Ha tehát válaszolni akarunk arra, miért karolta fel a kormány a KDNP korábban kikacagott ötletét, szerintem meg is van az egyik ok. A fő ok. A fogyasztás és a belső piac korlátozása és a kormányzati bevételek növelése. Rákosi Mátyás mondta hatalma csúcspontján is meglehetős éleslátással: „Elvtársak! A legnagyobb hiba, hogy elhiszik a saját propagandájukat!”Mert más a propaganda és más a helyzetértékelés. Más a nagyot mondás és más az igazmondás. Más az okoskodás és más az okosság.

Rákosi Mátyás

Rákosi Mátyás: “Elvtársak, a legnagyobb hiba, hogy elhiszik a saját propagandájukat!”

Előbb ötletelés és intézkedés, aztán „ideológia”

A megszorítások özöne után – ahogy újabban ez lenni szokott – utólag „megvan” azok ideológiája, vagy inkább propagandája. Amit el is hisznek és büszkén hirdetnek.  Az elsődleges az export, a keleti, majd a déli nyitás, az ipar, a sport, a futball, a stadionépítés. A harmadlagos a fogyasztás, a belföldi piac, a versenyképesség, a hatékonyság, a minőség. A cél: legyen nálunk a legnagyobb az egy lakosra jutó export! Hogy milyen is legyen ez az export, az fel sem merül. Ha valaki felveti, oda sem bagóznak!

Legyen nálunk a legnagyobb az ipar súlya, még Németországénál is nagyobb. Ez nagyon hasonló Rákosi propagandájára: Legyünk a vas és a szén országa! Holott egyik sincs. De már megint hallani: arccal a bányák felé!

A propaganda szerint a magyar gazdaság szépen fejlődik, és ezt nyilván el is hiszik kormányoldalon, de sokan más oldalon is. Ehhez képest az EU-hoz újonnan csatlakozott országok között a mi növekedésünk a legalacsonyabb. (Ld. később bővebben, illetve a Leleplező mostani számában részletesebben.)

Mit zúdítanak ránk?

Szakmailag felkészült, de legalábbis gondolkodó embernek az eszébe sem juthatott, hogy heti hat napra sűrítse a forgalmat, és ráadásul úgy, hogy útját állja a bolti eladóterek növelésének. Hiszen a forgalom akár harmada más napokat – mint néhány sorral lejjebb látjuk, jellemzően egyetlen napot, a szombatot – fogja terhelni, túlterhelni. Mert, hogy nincs elégséges kapacitás ennek zökkenőmentes lebonyolítására. (A Szonda Ipsos nemrég, konkrétan március 13-án publikált közvélemény kutatása szerint az emberek 22 százaléka az élelmiszerekből és egyéb háztartási cikkekből nagybevásárlását eddig vasárnap tette meg, míg 12 százalékuk vásárolt ugyancsak vasárnap ruházati cikkeket. A jövőben egy másik napra kerül a nagybevásárlás, általában egyetlen másik napra, a szombatra. Vajon mi lesz a boltokban, milyen állapotok, tömegnyomor stb. kedves felelős kormány?

Az egyházak sem feltétlenül örülhetnek a törvénynek, ami bumerángként üthet majd vissza

Azokra is, akik a KDNP ötleteléséről nem tehetnek. Nem örülhetnek, mert az áttérésnek nem kellett volna ekkora érdeksérelmekkel, gazdasági károkkal, kényelmetlenséggel, munkahelyek elvesztésével és a gazdasági növekedésre gyakorolt negatív hatásokkal együtt járnia.

A kicsike pártok irritáló és kontra produktív politikája

A Kényszerpályák, tévutak – Az új nomenklatúra c. kötetben megkíséreltem választ adni arra, hogy a parlamenti törpepártok kis méreteiből, valós erejéből és létezésük szüntelen igazolási kényszeréből milyen tévutak és képtelenségek következhetnek. Nem feltétlenül, de sajnos gyakran. A leginkább az sajnálatos, hogy ezeken az általuk (túlélésükért) kierőszakolt tévutakon kell aztán a társadalomnak haladnia, vagy éppen álldogálnia.  Akkor még a KDNP-t név szerint nem említettem, de a „stb.” nyilván őt is fedi. A vasárnapi boltbezárás pedig az ő követelésük volt, amit aztán az Orbán-kormány felkarolt, mert mögöttes céljainak nyilván tökéletesen megfelelt. A KDNP népszerűségének sem tett jót ez az akciója, mindenesetre ő fogja elvinni a balhét és nem feltétlenül az, aki a maga hasznára kihasználta. Tehát jöjjön egy rövid idézet a könyvből:

„A törpepártok helyzetéből csőlátás és túllicitálás következik

A törpepártok (SZDSZ, MDF stb.) sem lehetnek képesek és főleg nekik sem áll érdekükben alternatívát alkotni. Nem célozzák meg a teljes választóközönséget, de még annak pártot nem választó többségét sem. Az alacsony választói részvételt szeretik, ami relatíve felértékeli erejüket.

A mindenféle kisebbségek és egyes rétegek szavazatainak megszerzésére összpontosítanak: úgy vélik, akkor lehet sikerük, ha túllicitálnak. Természetesen nem programjaik konzisztenciájában, realitásában, a kiút felvázolásában, hanem egyes, a megcélzott választóközönségekre szabott céljaikban és ígéreteikben. E taktikából többszörös sérülékenységük és kiszolgáltatottságuk következik. Évek óta folyamatosan a parlamenti küszöbön való átevickéléssel küszködnek, amire más politikai erők segítsége nélkül nem képesek. Ha viszont nem járnak a megcélzott kisebbségek és rétegek kedvében, nem képesek túllicitált ígéreteiket teljesíteni, teljesen elvesztik manőverezési képességüket és alkukötési potenciáljukat. Ezt megőrizni azért is nehéz, mert állandóan azt kell bizonygatniuk, hogy nem az őket rendszeresen segítő párttól, hanem az ellentétes oldalról vesznek el szavazatokat, illetve „mentenek meg” a passzívak között egyébként szerintük elvesző voksokat.”

Ha felkészült politikus lenne a KDNP elnöke…

Tehát ha a KDNP azt akarta, hogy vasárnap a kereskedők és a vásárlóik ne boltba, hanem máshova menjenek, akkor (már jóval korábban) szorgalmaznia kellett volna a kereskedelem erre való felkészítését, az eladótér-stop feloldását. Valamelyik nap az InfoRádióban hallottam egy összeállítást arról, hogy nemzetközi összehasonlításban a közép-kelet európai régióban (Románia kivételével) mi állunk a legrosszabbul az ezer főre jutó bolti eladótér tekintetében. A szlovákok például – ha jól emlékszem – 30–40 százalékkal jobban állnak. És ott a parlament ennek ellenére nem szavazta meg a vasárnapi zárva tartást. Ausztriát szokták felhozni példaként, hogy ott sincsenek nyitva vasárnap a boltok. Na, de ehhez akkora kapacitás áll rendelkezésre, hogy öt nap alatt színvonalasan ki lehet szolgálni a vásárlókat.

Tele van az ember „hócipője” a „hasamra” ütök alapon hozott intézkedésekkel!

Hát még, ha látjuk, mennyi pénz úszik el a semmibe, értelmetlenül emiatt!

Mire való az apparátus, ha nem használják előkészítésre? Mire valók a jól fizetett tanácsadók, ha nem adnak szakmai tanácsot? Mire való a kormány, ha nem jelenti önmaga számára az elsődleges kontrollt? Ahova, tehát a kormányba olyanoknak kellene bekerülniük, akik ott nem üldögélnek és hümmögnek, hanem ha kell, a butaságoktól megóvják a miniszterelnököt. De a vasárnapi bolt bezárás okozta anomáliákat ők is látják, mégis hallgatnak. Még Varga Mihály is, aki előbb arról nyilatkozott, hogy nem lesz boltbezárás, mert értelmetlen, aztán pedig megszavazta a törvényt.

Varga Mihály7

Varga Mihály. Előbb képtelenségnek tartotta, aztán tétovázás nélkül megszavazta

A hiányzó belső kontroll

Többek között a kormány belső kontrolljának fontosságára levélben hívtam fel még 2013-ban a miniszterelnök figyelmét. (A kormányzásról és az értelmiség felelősségéről. Részlet egy levélből (2013. július 30.)) Ebből idézek most röviden:

„Ne tévesszen tehát meg az intézkedések könnyű elfogadtathatósága, amiben nyilván szerepe van a kétharmadnak is és az ellenzéki politizálás mérsékelt „erőteljességének”. Nem hiába szoktam mondani: olyan lehet a kormány, amilyen az ellenzéke! A kétharmad birtokában még „olyanabb” is lehet.

Van egy rossz és egy jó hírem! A rossz, hogy sürgősen meg kell teremteni a belső kontrollt, létre kell hozni azt a tanácsadást, ami érdemi tanácsokat ad és ami visszatartja a vezetőt az esetleges túlzásoktól, valószínű hibáktól! A jó hír az, hogy ilyen módon valójában nemcsak sokkal eredményesebben, hanem kényelmesebben is lehetne kormányozni! Egy más szellemiségű gazdaságpolitikával kielégíthető lenne a magyar nép évszázados álma a polgári életre, a kevesebb gonddal való együttélésre és a jóval kevesebb hazai és nemzetközi konfliktusra. Ne vegyed szerénytelenségnek, ha úgy vélem, hogy részvételemmel a kormányban, aktivitásommal és munkámmal, nem különben a kormány érdekében történő határozott véleményalkotással, szókimondással is összefügg, hogy az első Orbán-kormány és főleg annak első három éve gazdaságilag példátlanul sikeres volt az ún. rendszerváltás hosszú történetében. Ekkor csökkent az ország elmaradottsága a fejlett világtól és nőtt előnyünk a környező, volt szocialista országokhoz képest. Ráadásul úgy, hogy jelentősen javult az ország adóssághelyzete. (Rendszerváltó kormányok teljesítménye )

Lehet, sőt az engem érintő események alapján több mint valószínű, hogy a kormány érdekében szükség esetén elmondott ellenvéleményemet mégsem vették jó néven. Talán ideje lenne ezt is felülvizsgálni.”

És nincsenek hatástanulmányok. A kormány kötelező feladatait elszabotálja, megkerüli

A hatástanulmányt, ami minden törvényhez kötelező, szintén nem kérik számon. Ezúttal sem: sem az ellenzék, sem a sajtója. Pedig ha lenne hatástanulmány, a vasárnapi boltbezárást feltehetőleg bevezetni sem lehetett volna, ráadásul még a törvény szövegét tekintve is szükségszerűen előkészítetlenül.

Évek óta felhívom a figyelmet a hatásvizsgálatok hiányára és ennek következményeire, levelet is írtam annak idején (még 2011 nyarán) az országgyűlési képviselőknek (Egyetlen lépést sem hatásvizsgálatok és elemzések nélkül! Levél az országgyűlési képviselőknek.) , de csak annyi változott, hogy már néhány ellenzéki politikus ezt a hiányosságot is megemlíti, viszont még egyikük sem lépett fel azért, hogy valóban legyenek hatásvizsgálatok. Hogy ezzel megszűnjön az, ami lehetőséget teremt az ötletelő és figyelemelterelő kormányzásra. Ebben nyilván korlátozza az ellenzék aktivitását a Fidesz/KDNP nyomasztó parlamenti többsége, ami eddig a kétharmadot is elérte, de még mindig attól mindössze egyetlen mandátum választja el.

A kormánypártok fölénye miatt akadálytalanul kerüli meg a kormány kényes törvényjavaslatok előterjesztésének formai kötelezettségét. Képviselői önálló indítványként szinte akármi benyújtható és tárgyalható, ha az országgyűlés erre lehetőséget ad. Az ilyen módon benyújtott iratokkal szembeni követelményeket lényegesen szigorítani kellene. Másképp a károk, amelyek e hiátus miatt érik az országot, fennmaradnak.

Ha lett volna hatásvizsgálat…

Ha jelen esetben lett volna hatásvizsgálat, már ott meg kellett volna jelölnie az előterjesztőnek és az ötlettel egyetértő kormánynak, miért tesz a boltok vasárnapi zárva tartására javaslatot, illetve miért azonosul ezzel. Ráadásul korábbi álláspontjával homlokegyenest ellentétesen. És persze le kellett volna írni, milyen előnyöket várnak és milyen hátrányokra számítanak, ha a (kidolgozott, tehát nem félkész!) törvényjavaslatot elfogadnák. És hogy mit tesznek a bevezetéssel egyidejűleg a hátrányok mérséklése érdekében.

De mindez most is elmaradt. Az is, hogy mi vonható le a nemzetközi gyakorlatból és összehasonlításokból, illetve a több évtizede a megszorítások miatt vergődő magyar gazdaság adataiból?  Hogy a kapacitások oldaláról egyáltalán megvannak-e a feltételei a boltok vasárnapi zárva tartásának? Hogy lehet-e és főleg érdemes-e tovább menni a forgalom és ezzel a fogyasztás korlátozásának útján? Hogy ez az intézkedés hogyan érinti az éppen csak megindult magyarországi gazdasági növekedést és megfékezett inflációt, valamint a boltok közötti versenyt? A minőséget és a választékot?

Mást sem derítettek fel

Annak felderítése is elmaradt, hogy a lakosság miként vélekedne erről a lépésről. Szeretné-e vagy utálná. Az is, hogy az érintett munkavállalók hogyan látják a vasárnapi nyitva tartás kérdését. A közhangulatot és a mindenféle következményeket azonban nem az előterjesztő tárja fel, aki legfeljebb közhelyeket és jelszavakat hangoztat, hanem mások. És nem egyszerre, hanem részletekként, amit aztán így is vitatnak, tehát elemekként. Nem úgy, ahogy kellene: együttesen az összes hatást és ezek mérlegét.

A kormányon kívül nem értik, miért csinálják. Talán a kormány sem érti

Miért csinálják? – kérdezgetik újabban az ellenzéki sajtóban. Talán azért kérdezgetnek, mert a tapasztalatok ellenére még mindig oda jutnak vissza, hogy egy kormány a közérdeket képviseli. És megelégszenek az önmaguktól is megkapott „nem értjük” válasszal.

A valódi okok, ha azok mély kritikát jelentenek, nem szokták az egyébként nem gyakran kérdezőket megmozgatni. Korábban egy ellenzéki újságíró akart véleményt cserélni velem arról, mi a tényleges oka a forint folyamatos kormányzati szándékú gyengítésének. Nem hitte el ugyanis, hogy ez milyen jó a társadalomnak és a kormány szűk érdekeit is gyanította. Ez az érdeklődés számára is csak addig volt tapasztalható, amíg fel nem tártam a forintgyengítés számtalan ágát-bogát, és amíg ki nem rajzolódott az elborzasztó kép.

Érdekes-e egyáltalán a 42 ezer milliárd forintos veszteség?

Talán egy évvel ezelőtt kezdtem publikálni e témában és még nem jutottam a végére. Az viszont kiderült, hogy a forint alulértékeltsége és még inkább további leértékelése miatt óriási kár érte az országot. Hogy csak a legmegdöbbentőbbet idézzem: 25 év alatt 42 ezer milliárd forint árveszteség érte nagyrészt e miatt az országot. (Ld. pl. A forint gyengítésének (tév)útján. Forintgyengítés és külkereskedelem)

Azonban ez sem kelt hivatalosan kellő figyelmet, mintha nem lennének a figyelmeztető tények a kormány tovább nyomul a külgazdasági offenzívájában és ezzel még fel is gyorsítja további irgalmatlan veszteségek keletkezését. A szám akkora, hogy ebből csak olyan mély rendszerbírálat (valójában a rendszer hiányának bírálata) következhet, amit egyetlen orgánum vagy újságíró sem hajlandó felvállalni.

Azért sem, mert nemcsak a kár sokkoló, hanem az is, hogy ezt a kárt szűk csoportérdekből és a kárral összehasonlíthatatlanul (nagyságrendekkel) kisebb haszon kedvéért mozdítja elő a kormányzat. A valódi okok itt is mögöttes okok. A szemlélet is változatlan: ahogy lenni szokott, újra megdicsőülhet az egyik lapban Bokros Lajos: függetlenül csomagja tényleges hasznától, helyesebben valóságos kárától.

(A 42 ezer milliárd forinthoz képest egészen jelentéktelennek tűnik az a 300 milliárd forintos kár, amit a brókerházak „összehoztak” fiktív ügyleteikkel. Mégis reggeltől estig azt lehet hallani, hogy ez iszonyatosan nagy összeg lenne, közben viszont a kormányzás összehasonlíthatatlanul nagyobb káraival nem akarnak foglalkozni.)

A kormány lapul

Amikor felvetődik, hogy valójában egyszerre csak miért akarja a kormány a boltok vasárnapi zárva tartását, amit nemrég még határozottan ellenzett, akkor a kormány lapul. A törvényhez írt előszó ugyanis nem válasz. Lapul, mert a fentiek miatt lapulhat: a mélyre eldugott mögöttes, ám meghatározó okokat ugyanis nemigen akarja a politika és a sajtó körbejárni. Működik az öncenzúra, ami egy ponton túl nem engedi eljutni a következtetéseket.

Egy kis kitérő. Rendszerváltás és teljesítmény. Nálunk melyik van?

Elevenítsük fel, mit is vártak az emberek a rendszerváltástól, igaz, a korábbi rendszer helyett nem egy új rendszert, hanem egy rezsimet kaptak. (A rendszerváltás fixa ideájától sem akarnak elszakadni, holott nemhogy rendszerváltás nem történt, hanem ma már rendszer sincs. Csak rezsim és egymásra hasonlító, egymással mutyizó volt és aktuális rezsimek.) A választók jólétet és szabadságot vártak, polgári életet. Nem ezt kapták, hanem sokan ennek az ellenkezőjét, pedig ezt kaphatták volna.

A rendszerváltás ígéreteivel szemben egy nem rendszerszerűen, normatív alapokon működő rezsimet és példátlan megszorításokat, fogyasztáskorlátozásokat kaptak. Ebből aztán ugyancsak példátlan gazdasági pangás következett. Ezt mutatja az EU-hoz újonnan (egy évnél hosszabb ideje) csatlakozott országok története; közülük Magyarország produkálta 2006-tól a leggyengébb fejlődést.

Nem véletlenül, hiszen a Bajnai-kormány után következő Orbán-kormány is nagy gyanakvással kezelte a fogyasztást, sőt – a tényekkel ellentétesen – a nem létező „túlfogyasztást” tette felelőssé az egyensúlyi problémákért, az eladósodásért, a költségvetési hiányért. Bajnai Gordon kecsegtető „programja” 2014-ben (is):

Fennmarad a téves „megoldás”

Ennek alapján adódott ismét a téves „megoldás”: a fogyasztás korlátozása, annak számtalan negatív következményével. Ennek a jele az is, hogy a személyi jövedelemadó és a fogyasztási típusú adók közötti aránytalanság tovább fokozódott, a nagyon fontos arányokat játéknak tekintve, egyben az elkölthető jövedelem jelentős részét szimbolikussá téve. Már két éve elhangzott a következő fejtegetés, ami közgazdaságilag legalábbis meghökkentő, mégsem kapott visszhangot a szakma részéről. Engem viszont nagyon „megérintett”, ezért videót készítettem a híradásból, remélve, hogy így talán lesz reakció.

Orbán Viktor: mikor kell adóztatni? A politikából nem kifogásolták

Ez vagy teljes félreértés és méltatlan bölcselkedés, vagy az emberek lenézése. Hiszen az emberek jól tudják, hogy számukra mi a fontos: nem a fizetési szalag, hanem az, hogy mit kapnak a végül náluk maradt (nettó) jövedelemért. Mert amíg elköltik, nemcsak a személyi jövedelemadó és a járulékok csapolják meg, hanem mindenféle adók, illetékek, sarcok.

Kedélyes derültség a kamarában

De nem lett, olyannyira nem, hogy 2015 márciusában, amikor a miniszterelnök ezt újból elmondta, ugyanaz a derültség fogadta a kamara ülésén. Most már közelinek érzi a 0-kulcsos személyi jövedelemadót, amiből számomra egyesen az következik, hogy tovább emelik a fogyasztási adókat, illetve, ha nem lehetséges, akkor új adókkal oldják meg a terhek további áthelyezését. Miközben már most 27 százalék az általános áfakulcs, ami a világon a legmagasabb. És miközben a magyar gazdaság ilyen lakossági jövedelmek mellett képtelen kitermelni ezt a nagy sarcot.

A legdinamikusabb ország? (Még 2014-ben sem.)

Az utóbbi 10 évben nálunk a „történelminek” nevezett 3,3 százalékos tavalyi növekedéssel a GDP volumene mindössze 4,4 százalékkal nőtt. (Egyébként ez a 3,3 százalék biztosan nem volt a legjobb adat az EU-ban, ráadásul hasonlót többen is produkáltak.)  A tíz éves magyar ütem volt a 10 újonnan csatlakozott ország leggyengébb növekedése. Lengyelországban közel 10-szer ekkora volt a növekedés (+ 41 százalék). De Szlovákiában, Romániában, Litvániában stb. is a magyar ütem sokszorosa. De még a második legrosszabb helyezést elért Szlovéniában is csaknem a kétszerese volt a magyar ütemnek. Egy olyan újonnan az EU-hoz csatlakozott ország volt, ami még nálunk is rosszabbul teljesített: Horvátország. 10 év alatt 1,3 százalékos csökkenést sikerült „összehoznia”. A táblában azért nem szerepeltettem, mert csak tavaly csatlakozott, tagsága túl friss még, nem lehet levonni arra következtetést, hogy az EU-tagság előnyös vagy hátrányos-e. Mindenesetre az összehasonlításban szereplő országok példája egyértelműen azt mutatja, hogy kizárólag Magyarországnak nem jött be az EU-ba való belépés. Egyedülálló a teljesítményünk.

Gazdasági növekedés, új országok, 2005-2014

Gazdasági növekedés, új országok, 2005-2014. (Nagyításhoz KATT a képre!)

Forrás: eurostat

A lemaradás

Ennek okát abban látom, hogy a kormányok ebben az időszakban rossz válaszokat adtak a kihívásokra. Ezek közül az egyik a belső piac – külső piac közötti hamis választás és ennek nagyon rossz eldöntése. Azok az országok tudtak fejlődni, amelyeknél a belső piac szerepe kibontakozhatott és ahol a belső kereslet folyamatosan nőtt. Magyarország a többitől eltérően éppen hogy nem volt ilyen. Minderről bővebben olvashatnak a Leleplező most megjelent (2015./1.) számában: Mi a fontosabb? A belső vagy a külső piac?)

Leleplező, címlap2

Leleplező 2015/1.Címlap

Miért is zártak be kényszerűen vasárnapra a boltok?

Talán nem is szükséges összefoglalni, hiszen benne van az anyagban. De hogy senkiben ne támadjon hiányérzet, mégis megteszem. Megismétlem, hogy nem tehettem mást, csak találgathattam, mivel a kormány magyarázata nyilván nem tartalmazza a valós okokat. A találgatás ugyanakkor nem alaptalanul történik, hiszen sok minden mutat arra, hogy ebben az irányban keressük a megoldást. A fő ok a fogyasztás visszafogásának folytatása. A vasárnapi boltbezárással (is) visszavetik a forgalmat, mert a kormány csak azt láthatja, hogy több áru jut exportra és kevesebbet kell importálni. És hibásan úgy vélheti, hogy a boltbezárás következményei számára több bevételt termelnek. Ehhez képest jelentéktelen az, ami nyilván sokkal fontosabb kellene, hogy legyen: hogy ennek mi az ára, és hogy van-e ennek egyáltalán valami értelme. Ezt a kérdést kellene feltennie az ellenzéknek, az ellenzéki sajtónak, de tulajdonképpen mindenkinek.

One response to “Boltok vasárnapi zárva tartása

  1. Visszajelzés: Kulcskérdések (1). Belső vagy külső piac?Kirekesztett véleményem – Dr. Szabadi Béla blogja

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.