Az egyszemélyes stratégiai döntések (2. folytatás). A gázszerződés

A kormányzati belső kontroll hiánya

Az aktualitásokhoz kapcsolódva eddig kétszer is (itt és itt) foglalkoztam az egyszemélyes stratégiai döntésekkel és ezen belül mindenekelőtt az egyszemélyes stratégiai beruházási döntésekkel. Felidéztem a Gripen-beszerzést és –ügyet, majd elidőztem a Paks bővítésénél. Nem az a baj ezekkel a döntésekkel, hogy Gripeneket vásároltunk, talán az sem, hogy  később még fel is “spéciztük” azokat, hanem, hogy minden bizonnyal megfelelő előkészítés, az összefüggések ismerete és mérlegelés nélkül, általában a helyzetet sem feltárva, annak elemeit sem ismerve, rögtönözve és nyilván nem elsődleges szempontok alapján történt. Paksnál sem önmagában az a gond, hogy bővítjük az atomerőművet, vagy az, hogy az oroszok végzik ezt, hanem hogy egy hosszú évekre, évtizedekre kiható és hatalmas költségű döntés, ami eleve nagyon gondos előkészítést igényelt volna, nem így, hanem egyszemélyes rögtönzéssel történt. Ez azért is nagy probléma, mert az első Orbán-kormánnyal szemben, ahol – legalábbis a ciklus nagyobbik részében  – még igazi koalíciós partnere volt a Fidesznek a kormányban, azóta viszont a kormányon belüli kontroll hiányzik. (Erre egy levélben felhívtam a legilletékesebb figyelmét. Ld.: itt. ) Itt van az internetadó (ld.: itt), hogy csak egy példát említsek a ki nem dolgozott, de bevezetendő ötletek közül. (Ezeknek egyébként szinte végtelen sora van.)  Az ilyen ötlet még a jelen helyzetnek sem felel meg, hiszen nem lehet olyan okot találni, ami a megszorítások továbbfolytatását indokolná. Ellenkezőleg, hiszen az ilyen intézkedések megakaszthatják az éppen csak beindult gazdasági növekedést.

Szijjártó, Orbán. Alfahír

Szijjártó Péter külügyminiszter, Orbán Viktor miniszterelnök. A kormányzati belső kontroll hiánya


Bármi áron szerződés?

Most pedig egy ugyancsak rendkívül bonyolult beszerzési kérdésben – azt egyszerű, eldöntendő kérdésként beállítvamár döntött is a kormányfő. És ahogy Paksnál, úgy itt is a helyzet megismerését és a gondos előkészítést valami ide nem tartozó „mással”: a lakosság „figyelmeztetésével” (“zsarolásával”?) pótolja.

Egyfelől azzal a nem valós állítással, hogy e szerződések nélkül nem lesz biztosítva az ország és főleg a lakosság energiaigénye. Mindennél fontosabb tehát a szerződés megkötése. Mintha ennek ára, a megállapodás feltételei nem is számítanának, vagy azokról még vitatkozni sem lenne érdemes. Mintha egy szerződés aláírása hatalmas küldetés és eredmény lenne. Erről a nyomulásról és nyomásról szólnak a miniszterelnök és miniszterei nyilatkozatai; ezek közül egy miniszterelnökit és egy miniszterit slideshow formájában feldolgoztam.

A rezsicsökkentéssel való “figyelmeztetés”

A miniszterelnök és a kormánytagok nyomása más irányban is megnyilvánul. Ennek a „figyelmeztetésnek” sincs semmi realitása. Azt állítják ugyanis, hogy csak akkor folytatható a rezsicsökkentés, sőt csak akkor lehet megőrizni a már elért rezsicsökkentést, ha a kormány megköti ezeket a szerződéseket.

Ez azért is valótlan, mert hiszen éppen a most lejáró előző hosszú távú szerződés előnytelen feltételei miatt legalább 30 százalékkal többet fizetünk az orosz földgázért, mint az EU régi tagországai. Egyébként 1996-ban a régióban is a Mol Rt. kötötte a legelőnytelenebb szerződést a Gazprommal. Bár ez vállalati megállapodás volt, a Horn-kormány végig kontroll alatt tartotta a tárgyalásokat; láthatóan nem igazán eredményesen.

Elképesztő problémák és veszteségek

Hogy milyen elképesztő problémái lehetnek ennek a szerződésnek, hogy milyen súlyos károkat okoz az országnak, hogy milyen kötelezettségek nincsenek még elszámolva, hogy milyen források támasztják alá ezeket az információkat és megállapításokat, részletesen bemutattam blogomban. (Ld.: itt )

Ott azt is levezettem, hogy mivel az 1996-os szerződés kötelezővé tette az előzetesen megállapodott mennyiségek átvételét, amire egy év kivételével nem került sor, semmi értelme nem volt a gázfogyasztás visszaszorításának. Ugyanis az át nem vett gázt is ki kell fizetni. Nálunk viszont átállították az erőművek egy részét fatüzelésűre, sőt majdnem megvalósult egy operettbe illő ötlet: a szalmatüzelésű erőmű. Orbán Viktor bányát nyittat a japánokkal, Gráf József élelmiszerek helyett a növénytermelést minél inkább alternatív energia termelésére akarta hasznosítani.

A rezsicsökkentés folytatására kézenfekvő tehát a földgáz import árának csökkentése, illetve a 27 százalékos áfa mérséklése, kedvezményes kulcs bevezetése.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.