A forint „zuhanása” és a kormány „tökéletes időzítése” (2)

Miért ünneplik most korábbi bírálói a kormányfőt? Kik üdvözlik hősként?

A mottóként feltett kérdést az a kiáltó ellentmondás indokolhatja, ami a Bloomberg január 16-i minősítése, különösen annak interpretálása, majd a kormányzati propagandában való felhasználása és mindennapi (szomorú) tapasztalataink között feszül. És ami mindenekelőtt a “devizahitelesek” folyamatos irritációjában „ölt testet”. A súlyos ellentmondás bemutatását és magyarázatát az előző részben (kattintson a linkre!) elkezdtük, de nem fejeztük be és most folytatjuk. Mégpedig a Bloomberg és más orgánumok pálfordulásának okára és a mögöttes főszereplőkre (is) összpontosítva.

Ezzel annak ellenére tovább kell foglalkoznunk, hogy a Bloomberg nem pontosan azt írja, amire a propaganda épül. Az eredeti közlés sokkal kevésbé lelkes, nem annyira euforikus, mint publikált interpretációi, de azért elég lelkes és elismerő. Az, hogy magyar forrásai vannak a közlésnek, magyarok írták és magyarországi bankokat és brókereket kérdeztek meg, ugyancsak nem teszi a választ okafogyottá, ettől még érdekesebb lesz a kérdés. Az elismerő cikk különben aligha születhetett és jelenhetett volna meg a magyarországi bankok szándéka és a forintosítás feletti mélységes elégedettségük nélkül. Tehát kik is üdvözölhetik hősként a kormányfőt? Azt már most előre kell bocsátanom, hogy a dicsérettel a dicséretet közhírré tevők csak addig értenek egyet, amíg az nem lépi át dicséretük kereteit.  Ennek határozott jelét adta Jean-Claude Juncker, az EB (Európai Bizottság) elnöke, az EU-csúcson, amikor a folyamatos ünneplése hatása alá került magyar miniszterelnök sajtószereplését sajátos módon megszakította (a magyar kormányfőt maga után húzva „távolította” el a „színpadról”). Erre még visszatérünk. Nem hiába mondta Rákosi Mátyás: „Elvtársak, a legnagyobb hiba, ha elhiszik a saját propagandájukat.” És hozzátehetjük: ha megittasulnak attól.

Orbán Viktor; JUNCKER, Jean-Claude

Jean-Claude Juncker és Orbán Viktor. Juncker hamar elunta partnere ünneplését (Fotó: valasz.hu)

Mit írt a Bloomberg Orbán Viktor „hősiességéről”?

Ezt írta: „Hungarian Prime Minister Viktor Orban, often criticized for punishing banks, is being hailed as a hero for warding off financial disaster with his quest to rid the country of mortgages worth billions of Swiss francs.”

Vagyis: Orbán Viktor magyar miniszterelnököt, akit gyakran bíráltak a bankok megbüntetéséért, hősként üdvözlik, mert elhárította a pénzügyi katasztrófát. Azzal, hogy megkereste, hogyan szabaduljon meg az ország több milliárd svájci franknyi (Nyilván svájci frankban nyilvántartott. – Sz. B.) jelzáloghiteltől.

Számomra ez az enyhébb dicséret sem teljesen helyénvaló, hát még az a dübörgő és nem szűnő propaganda, ami ennek nyomán Magyarországon elindult. Az eredeti változat sem vesz tudomást a tényekről: az elhúzódásról és a hiányosságokról, fel nem tárt helyzetről és feltárt tények figyelembe nem vételéről. Az érdekeltek kirekesztéséről a probléma megoldásából. Vajon tehát kinek is tetszhet ez a „rendezés”?

Sok mindent még mindig nem tudunk, pedig befejezték a „rendezést”

Hogy csak néhány tisztázatlan problémát említsünk, nem tudjuk hivatalosan, hogy mennyi kár érte a „devizahiteleseket” és hogy ebből mennyit térítenek meg számukra. Nincs elszámolás arról, hogy a bankok mennyit kerestek a „devizahiteleken”. Nem tudni hivatalosan, hogy a „devizahitelek” fedezete deviza-e vagy forint. (Ha forint volt, akkor miféle forintosítással „büszkélkednek”?) Hogy az árfolyam csak további megkopasztási ürügyként volt-e jelen. Hogy mekkora volt a forint leértékeléséből adódó kár a „devizahitelesek” számára.

Hogy a hitelek mögötti fedezet mekkora volt (a hitelek mögött 1:1-ben állt volna betét vagy tőke, vagy csak – ahogy a hitelezésben ez szokásos, csak egy részük mögött. Mondjuk, 20-szor, 200-szor, ezerszer akkora összeget lehetett kihitelezni, mint amekkora fedezettel kellett rendelkezni.) Ha pl. 200-ad résznyi fedezet kellett, akkor a forint leértékelésének hatását csak 1/200 módon lehetett volna érvényesíteni. (Persze akkor is csak akkor, ha a „devizahitelek” mögött tényleg lett volna deviza.)

További kérdés, amire ugyancsak nincs hivatalos válasz: mit szólt Orbán Viktor miniszterelnök ahhoz, hogy Matolcsyék 136 milliárd forintot kerestek a forintosításon? Tud-e a beérkező információkról? Eljutnak-e hozzá? És még sorolhatnám.

Amit tudnak, vagy tudhatnak, hiszen kaptak információt, de amire fittyet hánynak?

Kezdjük a legjelentősebbek egyikével, az exportorientált (exportvezérelt) gazdaságpolitika valós következményeivel. Miért erőltetik ezt, miért akarják még inkább erőltetni, ha már tudhatják, hogy 1990 és 2013 között 42 ezer milliárd forint árveszteség érte Magyarországot a külkereskedelmen keresztül? Miért hagyják, hogy Matolcsyék 136 milliárd forintot keressenek a forintosításon? Miért nincsenek hatástanulmányok, miért használják a lakosságot kísérleti nyulakként? Miért folytatják a megszorításokat, holott tudható, hogy ennek nincs értelme. És sorolhatnám még.

A svájci frank elszabadulása még zavarosabb helyzetet teremtett

A svájci frank elszabadulása – ha lehet – még zavarosabbá teheti a magyarországi gazdasági helyzet és gazdaságpolitika megítélhetőségét. Akarva, akaratlanul, szándékosan és anélkül. Az értékelések részben az ismeretek és a tudás hiánya miatt felületesek, siklanak félre (korábban, az internetadó rögtönzését és kommunikációját látva, arra jutottam, hogy a kormány továbbra sem érti a gazdaságot). Ugyanebből az okból szoktak az összefüggésekből kiragadni egyes elemeket, mivel az összetartozó dolgokat általában nem szeretik, de nem is képesek együtt átlátni, kezelni, illetve bemutatni, kommunikálni.

Ráadásul így elkerülhetik az elemzést, az árnyalt fogalmazást, a számadást, helyette mindenről (a balsikerről is) sikerpropagandát folytathatnak, bizonyos hangzatos kijelentések ismétlődő, „imamalomszerű” sulykolásával operálhatnak. A január 15-i valutapiaci megrázkódtatásokat és a bekövetkezett hatásokat a kormányzati sikerpropaganda – leszűkítve a kérdést erre a napra és a számára most előnyösebben kommunikálható ún. devizahitelekre – ürügyként igyekszik felhasználni teljesítménye magasztalására. Mintha valamiféle csodát tettek volna…

A „bankmentést” ünnepelik?

Sajnálatos módon ehhez a mindenképpen eltúlzott ünnepléshez a magyar kormány az ellenzék köreiből, egyes ellenzéki magyar pártoktól, politikusoktól, szakértőktől, sajtóorgánumoktól és most a korábban őket támadó bankoktól is támogatást kap. De nemcsak belföldről, hanem még külföldről is, sőt ennek jelentősége ma a legnagyobb. Mindkét viszonylatban mögöttes okot sejthetünk: valójában nem a „devizahitelesek” nagy részének ezúttal elmaradt még további (!)  kára okán ünnepelnek, az igazi, ám áttételes ok a bankoknak kedvező forintosítás, az ebből következő elismerés a bankok részéről. Nem a devizahitelesek, hanem a bankok mentése.

Közérdekű sikerek helyett sikerpropaganda és nyerészkedés

A kormány kihasználja a hízelgő véleményeket, így még hangosabban ismételgetheti, hogy jó úton jár. Időnként visszamutogat a lakosságra: ha nem kapott volna tőle kétharmados felhatalmazást, nem lehetett volna „erős” a kormány és nem tudta volna most „megmenteni” a „devizahiteleseket”. Miközben a valóságban eddig is nyerészkedett a „devizahiteleseken”, most pedig egy másik állami intézmény, a Magyar Nemzeti Bank a forintosításon nyerészkedik, 136 milliárd forintot kasszíroz. (Ld. sajtóközlemény.)  Bővebben az 1. részben írok erről.

Az átváltási árfolyam és a kormányfő „hősiessége”

A Bloomberg értesülése szerint, amit – mint láttuk – titkoltan magyarországi brókerektől és bankároktól szerzett be, a kormányfőt a svájci frank hitelektől (pontosabban jelentős részüktől) való megszabadulás után most „hősként” ünnepelhetik, bár korábban a bankok büntetése (?!) miatt sokszor kritizálták. Nem derül ki azonban, hogy kik ünnepelhetik hősként és miben áll a hősiessége?
Tényleg, ez a hősiesség miből származik? A különböző helyeken megjelent részletekből, vagy inkább feltételezésekből kivehetően abból következne, hogy úgy gondolják, ő dönthette el a kormány és az MNB vitájában, egyszerre vagy részletekben történjen-e a forintosítás a „devizahitelek” esetében. És ez egyszerre történt és néhány nappal a svájci frank elszabadulása előtt. Éppen jókor, és ami ugyancsak lényeges – a bankok számára kedvező „piaci” árfolyamon.

Mi ebben a hősies? Talán az, hogy döntött?

De ebben mi lehet hősies? Hogy döntött? Ezt aligha lehet hősiességnek nevezni és akkor sem ez lenne a megfelelő kifejezés, ha erre évekkel korábban sor került volna. A károk egy részének lassú visszafizetése, ráadásul úgy, hogy a végtelenségig elnyújtott folyamat során végig, még a forintosításnál is keresni akart és keresett is a kormány a miatta is megszorult helyzetbe hozott „devizahiteleseken”, egészen más minősítést érdemelne. A „devizahitelesek” számára sem volt pardon, ami a dübörgő megszorításokat, sarcokat illeti. (Hány adót emeltek, illetve vezettek be 2014-ben?) Vajon hányan veszítették el az elmúlt néhány évben otthonaikat, hány család kényszerült anyagi gondok között élni?

Komolyan vette az elismerő szavakat, amelyeket önvallomásaival egészített ki

Ezek a dicséretek – függetlenül attól, hogy valójában kinek a véleménye áll mögöttük – elragadtatással tölthették el a miniszterelnököt, aki így érkezett Brüsszelbe. A dicséret fényében nagy lelkesedéssel üdvözölte a sajtó előtt Junckert, aki kézfogásukat kihasználva és titkolt indulatainak utat engedve lehúzta Orbánt a színpadról. Ezt örökítette meg a következő videó. Juncker szenvedélyessége nem új keletű, amint egy későbbi fotó mutatja, amin Reading asszonnyal forró csókban forr össze. De most még a videó jön:

Forintrontással készültek a forintosításra. Ebben sem látok „hősiességet”, inkább gátlástalanságot

A 2014-es évet, amikor Rogán Antal kedvezményes forintosításról beszélt, jól kihasználta a kormány a forint árfolyamának rontására. Készültek a forintosításra. December közepétől aztán új lendületet is kapott a leértékelés, ami január közepéig ebben a tendenciában folytatódott. Ugyanakkor – mint később részletesen látni fogjuk – korábban sem tétlenkedtek. Nem azért akarták (valamikor) mérsékelni a leértékelésnek a hitelesekre gyakorolt negatív hatását, hogy megóvják őket, hiszen rajtuk ezzel kerestek, hanem hogy majdan még „bátrabban” élhessenek a forint leértékelésével.

Juncker, Vivane Reading. (Fotó, Facebook, J-C. Juncker)

Szenvedélyek… Juncker és Vivane Reading. (Fotó, Facebook, J-C. Juncker)

A következő táblában az adatok meglepő dolgot mutatnak: bár a konverziós árfolyamot 2014 novemberében a „devizahitelesek” súlyosan méltatlannak tartották, amit az is kifejezésre juttat, hogy a kormány visszatáncolt a kötelező forintosítástól és a hosszabb ideje törlesztők számára választási lehetőséget biztosított, a forintosításra való készülődés jegyében 2014-ben tulajdonképpen átlagosan is teljesült a konverziós árfolyam.

Három kulcsvaluta árfolyamának alakulása, 2008-2015

A svájci franknál kicsit elmaradt ettől, az eurónál viszont már néhány fillérre volt attól. Nem véletlenül nyilatkozta Varga Mihály miniszter 2014 végén, hogy 2015-ben ezek a vitatott átváltási árfolyamok már alacsonynak fognak számítani! 2015-ben csak arra kellett ügyelni, hogy a tendencia folytatódjon, így január első 15 napjában, tehát a svájci frank elszabadulása előtt, mindkét, a „devizahitelezésben” érintett valuta árfolyama már stabilan túl volt az átváltási árfolyamon.

Matolcsyék nem véletlenül akartak több részletű konverziót, hiszen távolról sem volt biztos, hogy a forintosítással akár a többség élni fog. Arra lehetett ugyanis számítani, hogy a forintnak ezen a szinten tartását nem lehet a végtelenségig folytatni, a forint erősödése mindenképpen utat fog törni magának. Ez ellen igyekeztek védekezni mindenféle technikákkal, hogy amíg tudják, addig minél magasabban tartsák a két valuta árfolyamát. A svájci frankot egyébként is ki akarták vonni az elszámolásból, az állítólag svájci frank alapú hitelek összegét euróra kellett átváltani. Feltehetőleg ezt a folyamatot döntötte el a miniszterelnök, vagy helyette a nemzetgazdasági miniszter. A dolgok úgy is összefüggenek, hogy a bíróságra hivatkozva „piaci árfolyamot” (?!) vettek a forintosításhoz alapul, ezt akarta ugyanis elérni az MNB. Mert, hogy „ingyen” nyilván nem akart semmit sem tenni.

A „piaci árfolyam” nálunk nem más mint humbug!

A piaci árfolyamot különben humbugnak kell tartanunk. Orbán Viktor nem egyszer kijelentette, hogy számára nem elsőrendű a piac szabályozása. (Erre példát magam is fel tudok hozni államtitkári időszakomból.) Ebből is következően a kormány az eladósodott önkormányzatok, egyes állami cégek és kisebb vállalkozások esetében az adófizetők zsebébe nyúlt és kifizette „devizahiteltartozásuk” jelentékeny vagy teljes részét, a kisvállalkozásuknál pedig kedvezményes átváltást alkalmazott. Egyébként is milyen „piaci árfolyam” az, aminek alakításában (konkrétan a forint gyengítésében) a kormány aktívan és passzívan részt vesz? Nem a piaci folyamatok rontották ugyanis, legalábbis ebben a mértékben, a forintot, hanem az állam és a bankok együttesen! És osztoztak a „devizahiteleseken” elért jogosulatlan haszonban! (Bankadó formájában.)

A bíróságra hivatkoznak. Bírósági „közgazdászkodás” kormányzati elvárások alapján és kormányzati anyagokból

Azt mondják, így kellett forintosítani, mert a bíróság így döntött. De vajon honnan vette a bíróság mindazt, amit megállapított? Például azt, hogy a kockázat az ügyfeleké volt, mivel ők élvezték a viszonylag alacsony kamatot? Hogyan lehet, Kedves Kormány, hogy a forintárfolyam kockázata egyedül az ügyfélé? (Ez jogi kérdés, önmagában nem stimmel.) És különösen hogyan lehetne akkor, ha az árfolyam nem a gazdaság állapotától, nem objektív pénzügyi körülményektől, hanem az alacsony árfolyamban érdekelt két szubjektív tényezőtől, a kormánytól és a bankoktól függ? (Ha nem így lenne, mi magyarázná az euró januári árfolyamait, amelyek messze alatta vannak a realitásoknak?)

A kormány “jó úton jár”?! És az ország?

Ennek az „utazásnak”, a „devizahitelezésnek” és a tőle való szabadulásnak (is) rengeteg szenvedő „utasa van”, akiknek nem a lelkesedését, hanem csak irritációját és elkeseredését fokozhatja ez a hömpölygő és imamalomszerűen ismétlődő sikerpropaganda. Milliók tehát inkább tévutat, tévutakat látnak.  A magyarországi „devizahitelezés”, de a „devizahitelesek” helyzetének rendezése is ilyen tévút. Ezekkel is összefügg egy további tévút, amin „haladni” még kontraproduktívabb, még az előbbieknél is nagyobb negatív következményekkel jár. Nem néhány ezer milliárd, ez is iszonyú sok, hanem sok tízezer milliárd forint kárral.

Az állítólag nem létező valutaárfolyam-politika iszonyatos kára

Ide sorolandó a kormány és az MNB szerint nem létező, a valóságban viszont forintrontásként elszenvedett és leegyszerűsített valutaárfolyam-politika, amiből tömegnyi veszteség és kár származott és származik az országra nézve. És nyilván nem csak a „devizahitelesekre”. Közösségi előnyei pedig nem látszanak. A hangzatos állításokkal szemben például a külkereskedelemben sem, amin keresztül az elmúlt 25 évben hihetetlenül nagy, 42 ezer milliárd (!) forint árveszteség érte a magyar gazdaságot pl. itt és itt nagyrészt a forint alulértékeltsége (ami egy évvel ezelőtt az euróhoz képest 43 százalékos volt (ld. itt), sőt ennek ellenére újabban ismét erőltetett további gyengítése miatt. És ahogy elindult a forintgyengítés új hulláma a 2010-es kormányváltás után, ahogy még inkább szerették volna gyorsítani az export növekedését, úgy nőttek az árveszteség összegei.

Iszonyatosan nagy összegről van szó, amin a kormánynak már régen el kellett volna gondolkodnia. De hiába van tudomása erről az adatról, tovább erőltetné az exportot és a gyengítené a forintot, növelné a magyar gazdaság veszteségeit. Hogy mekkora összegről volt már eddig is szó, hogy ezt a 42 ezer milliárd forintot el tudjuk helyezni, arra lássunk néhány adatot.

Ez durván a kétszerese (!) a gazdaságot „nyomorgató” teljes államadósságnak. Több mint kilencszerese (!) a 2013. évi összes nemzetgazdasági beruházásnak. 235-szerese (!) annak az összegnek, amit – ha nem képes ügyesen tárgyalni a magyar főváros – Budapestnek a behajtási díj be nem vezetése esetén vissza kellene fizetnie az EU-nak. 180 szorosa (!) a Matolcsyék által alapítványokba küldött pénznek. És 308-szorosa (!) annak a pénznek, amit Matolcsyék a devizahiteleseken a forintosítással keresnek. (Mégis inkább erre a 308-ad részre hajtanak…)

Nagyságrendek
A kormányt mégis nem csak önmaga és ellenzéke ünnepli. Az ok és az ürügy

A korábban az Orbán-kormány gazdaságpolitikáját élesen bíráló külföldi politikusok, elemzők, portálok közül többen most Orbán Viktor ünneplésébe kezdtek. Ők az évek óta szándékosan elnyújtott és a helyzet feltárása nélkül kiizzadt „rendezés” alapos bírálata és az „átkozottul nagy” szerencse konstatálása helyett a kormány „kiváló időzítését” (?!) magasztalják, egyúttal követendő példának javasolják a svájci frank alapú devizahitelezésnek leginkább „kitett” országoknak a magyar kormány „megoldását”.  Vajon miért? – tehetjük fel a kérdést. Szerintem azért, mert a rendezés az aggodalmaikkal szemben a bankoknak kedvező, az ő érdekeiket szolgáló forintosítással zárul. És a svájci frank hatásainak részbeni kivédése szerencsés érvet szolgáltat, amit ki is használnak, hogy nem csak a bankokért történt így.

Nálunk volt a legnagyobb a nemzeti fizetőeszköz „gyengülése”

Az hogy az előzményeket elfelejtették, az így már nem is szorul magyarázatra. Hogy úgy tesznek, mintha a forint – a feltörekvő valuták közötti legnagyobb – romlása, valójában rontása nem is lett volna, pedig ennek veszélyeire nemrég éppen e körből hívták fel a figyelmet. Amerikai szakértők már több mint egy éve hangot adtak elképedésüknek a felett, hogy a magyar kormány mennyire közömbösen viszonyul a forint gyengüléséhez. (Ld. itt) „És még inkább azon (hitetlenkedtek), hogy ebbe a széljárásba a kormány és a Magyar Nemzeti Bank még bele is fekszik, újabb alapkamat-csökkentést készült végrehajtani, ösztönözve a még nagyobb leértékelődést.  (Mindkettő azóta be is következett.)”

Bloomberg

2014 augusztusában a Bloomberg (Ld. itt) ) még ezt írta: „Alaposan megnőtt az esélye annak, hogy a forint árfolyama soha nem látott mélységbe süllyed az euróval szemben az idei évben, miután a világ leghosszabb ideig tartó kamatcsökkentési sorozata törékennyé tette a magyar fizetőeszközt a feltörekvő piaci eladási hullámban. (…) az általuk követett 24 feltörekvő piaci deviza közül a forint gyengült a legnagyobb mértékben az utóbbi három hónapban.”

Azonban a Bloombergnek is komoly gondot okozhatott az érzékelhető ismeret- és információhiány, hiszen olyanokat tételezett fel a magyar kormányról, amit másképp biztosan nem tenne, hiszen éppen az ellenkezője a valóság. Amiatt aggódott ugyanis, hogy a devizahiteleket a piaci árfolyam alatt fogják forintosítani. És úgy vélte, hogy a forint kockázatos leértékelése az export fellendítése és a gazdaság élénkítése érdekében történik.

Így köszönik meg a kárrendezés „puhaságát”

Most viszont a Bloomberg – miután a bankok számára végül is kedvezően, az ő igényeiknek megfelelően történt a forintosítás – hangosan elismeri Orbán Viktor teljesítményét. „A legjobb pillanatban jött a bankoknak (Kiemelés általam. – Sz. B.) a forintosítás (…) bár sokat kritizálták, bankellenes intézkedései miatt, Orbán Viktor magyar miniszterelnököt most hősként üdvözlik, mert elhárította a pénzügyi katasztrófát, amit a svájci frank alapú hitelek törlesztőrészleteinek megugrása jelentett volna az országnak.” Az előzményekkel azonban – amelyekről nemsokára ismét szót ejtek – nem foglalkozik.

Mi változott?

Mi változhatott néhány hónap alatt? Csak az, amitől a leginkább tartottak a Bloombergnél is. No, nem a magyar gazdaság sorsának esetleg kedvezőtlen alakulásától, vagy akár egy meglebegtetett államcsőd esetleges bekövetkezésétől, hanem a kérdéskör egy alkérdésétől: miként fogják forintosítani a devizahiteleket? (Ez egyébként is elég fura ügylet. Nemcsak azért, mert milyen „devizahitelek” azok, amelyeket nem lehet devizában törleszteni, hanem azért is, mert mind a mai napig nincs hivatalos válasz arra, hogy egyáltalán felvettek-e a bankok devizát a „devizahitelek” fedezetéül. Ha pedig forinthitelről van szó, akkor meglehetősen érdekes a „forint forintosítása”…) Bár a „devizahitelek” forrása hivatalosan nem tisztázódott, a forintosítás módja viszont igen, és a Bloomberg mostani meglepőnek tűnő reakciója is azt igazolja, hogy a bankok javára. Ahogy mondanák: „piaci árfolyamon” történik az átváltás. Csakhogy nálunk az árfolyam általában nem igazán piaci alapon alakul ki. Ez kifejeződésre jut a forint árfolyamának gyengülésében, holott állami beavatkozás, nyilatkozatok, ürügyek stb. nélkül a forint árfolyama hajlamos a megerősödésre, a reális árfolyam megközelítésére.

Nem „rémes hete”, hanem egyre sűrűsödő rémes hetei vannak a forintnak

A „Rémes hete volt a forintnak”, amit egy újságcikk címéből ugyancsak mottóul választhattam volna, példája lehetne a pontatlan, „viszonylagos” fogalmazásnak. Ahogy az cím után következő cikk is egyik példája lehetne a valóság és az összefüggések hiányos leírásának, az összetett téma leszűkítésének.  A svájci frank hirtelen elszabadulásáról van ugyanis szó, a többi meghatározó jelentőségű valuta árfolyamának újabb erősödése, a forint ezekhez képesti újabb gyengülése viszont már hetek óta tartó folyamat. Tehát nem rémes hete, hanem rémes hetei vannak a forintnak. Ezek a rémes hetek az utóbbi öt évben, a második Orbán-kormány megalakulásától egyre sűrűbben és egyre hosszabb ideig szoktak előfordulni. És – tendenciájukban – együtt szoktak járni az alulértékelt forint további leértékelésével. A forint e rémes heteiben, hónapjaiban általában nem más országok jegybankjának, esetleg más külső tényezőknek van szerepük, hanem paradox módon a mi kormányunknak és jegybankunknak. Pedig egyik kötelező feladatuk a forint értékének védelme (lenne).

A harmadik Orbán-kormány beiktatása után a forintgyengítési tendencia sajnálatosan, sőt meghökkentően tovább folytatódik, sőt felerősödött. (Ezt mutatja a forint 2014. december közepén kezdődött és azóta tartó gyengülése az összes fontos valutához képest.)

Árfolyamok, 2014. december 15. – 2015. január 20.

Árfolyamok, 2014. dec., 2015. jan.2                                               (Nagyításhoz kérem, kattintson a táblára!)

Nehéz lehet nem látni a forint mostani „rémes hete” mögött az előzményeket, vagyis a sok „rémes hetet” és ezek következményeit, kárait. Mégsem látják, vagy nem akarják látni és kizárólag erről az egy rémes hétről és azon belül is csak a „devizahitelesekről”, sőt azoknak is csak egy részéről (bár jelen esetben döntő részéről) beszélnek. Azokról, akiket most sikerként igyekeznek felmutatni. Hiszen bekövetkezett az, nem mellékesen a kormányzati politikának megfelelően, hogy a forint a „forintosítási” árfolyamok meghirdetése után még ezeknél az árfolyamoknál is jóval rosszabb értékű lett. Tegyük mindjárt hozzá, hogy a svájci frank elszabadulása nélkül is rosszabb lett volna. És ezeket a kulcsokat az érintettek felháborodással fogadták, hiszen ebben azt látták, hogy a bankok ún. elszámoltatásakor visszakapott pénzt (ami megkárosításuknak csak egy része) ezekkel az irreális kulcsokkal tulajdonképpen visszaveszik tőlük.

A történelmi mélypont és a „beszakadó” forint

Talán ezért sem tűnik fel – a svájci frank kivételével! – a magyar polgároknak, hogy a forint árfolyama a kulcsvalutákhoz képest történelmi mélypontra süllyedt volna, amiről valamennyi orgánum megemlékezik. A dollár vagy az angol font esetében pedig azért nem emlékezhet erre, mert ezek a valuták nagyjából tíz éve többet értek, a dollár árfolyama 300 forint felett is volt. Tehát itt a forint árfolyamában még egy-két forintos (negatív) „rekordjavítás” sem következhetett be a forint árfolyamában.

Nagy hiba az államilag ösztönzött forintgyengítés

Ha a múltbeli előzmények elmaradtak volna, és ha a gazdaság sérülékenységét időben csökkentették volna, a mostani hatás sokkal kisebb lenne. A svájci frank elszabadulása miatti sokknak rá kellett volna ébresztenie a kormányt, az ellenzéket, a közgazdasági szakmát, a sajtót, hogy felülvizsgálja/felülvizsgáltassa a kormány forintgyengítő politikáját és felfogja annak rendkívül súlyos következményeit.

One response to “A forint „zuhanása” és a kormány „tökéletes időzítése” (2)

  1. Visszajelzés: Hatályba lépett a fair bankokról szóló törvény. Tisztességesebb lett a magatartás? | Kirekesztett véleményem - Dr. Szabadi Béla blogjaKirekesztett véleményem – Dr. Szabadi Béla blogja

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.