A budapesti olimpia. Ürügy vagy naivitás?

Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba (Epheszoszi Hérakleitosz, i. e. 535–475)

A görög filozófus nagyjából kétezer ötszáz éve az állandó változást akarta hangsúlyozni. El sem tudta talán képzelni, hogy lesz majd egy olyan ország és egy olyan kor, ahol és amikor szinte megáll az idő. Ahol 14 éve nem kétszer, hanem – átvitt értelemben természetesen – sorozatosan belelép a szinte ugyanolyan folyóba az aktuális kormány. Ráadásul ugyanúgy: felkészületlenül és megoldatlan, súlyos gazdasági problémák közepette, továbbá krónikus forráshiánnyal küszködve jelentkezik grandiózus rendezvények megvalósítására. Amikor életbevágó ügyekre sincs állítólag pénz. Amikor milliók élnek szegénységben. Szerencsére addig még nem juthatott el, hogy “át kelljen úsznia a folyót”, vagyis meg kelljen rendeznie az eseményt. De a pályázatok és a jelentkezéshez kapcsolódó előkészületek eddig is roppant sokba kerültek, hát még mibe kerülne a megvalósítás!?

A négyes metró egy lehetséges példa

Különösen akkor, ha látjuk a szervezési képtelenséget, az elhúzódó és többszörös áron megvalósult beruházások példáit. Legutóbb a négyes metróét, ami az aktuális kormány által keresztülerőltetve dupla költségből valósult meg, dupla idő alatt és rövid, ám teljesen alkalmatlan útvonalon. Amire az előző főpolgármester az akkori ellenzék által sem akadályoztatva olyan kötelezettséget vállalt, hogy Budapesten behajtási zónát alakít ki, vagyis további díjat szed az autósoktól. Gyakorlatilag kiszorítja a személyautókat a város belső kerületeiből. Hogy miért vállalta? Ráadásul úgy, hogy fogalma nem volt arról, tudja-e és miként a személyautókat pótolni a tömegközlekedés és hogy ez  mibe kerül? Az EU ugyanis kételkedett abban, hogy ez a beruházás a várható forgalommal meg fog-e valaha térülni. Mielőtt az olimpiai jelentkezés következményeit sorra vennénk, ami akár odáig terjedhet, ahova Görögországot  juttatták a görög olimpiával,  ami a görög gazdaság megroppanását eredményezte, célszerű lenne a kormány által láthatóan eldöntött jelentkezés magyarországi előzményeit áttekintenünk. Hogy legalább most tanuljunk belőlük.

Ürügy vagy naivitás?

2001 óta, amióta az első Orbán-kormány előállt a budapesti olimpia ötletével, mindig attól tartottam, hogy a pénzszivattyúnak (Bogár László nem konkretizált fogalma) ettől a formájától nem fogunk egyhamar megszabadulni, ezért több „nagy ívű”, ám kellőképpen kidolgozatlan ötletet korábbi írásaimban feldolgoztam. A múlt főbb vonalaiban, a lényeget tekintve megismétlődik, az akkor levont következtetések nagyrészt érvényesek maradtak. Vannak persze nyilván eltérések (pl. az olimpia állítólag szerényebb lehet), viszont a gazdaságirányítás alkalmassága erre a feladatra (ennek felmérésére, a jelentkezés eldöntésére és megvalósítására is) változatlanul több, mint kétséges. Továbbra is az valószínűsíthető, hogy a grandiózus sporteseményekre való jelentkezés ürügy a költekezésre, ráadásul az olyan költekezésre, ahol a következmények nem igazán foglalkoztatják a kormányt. Ezt láthattuk a horvát–magyar futball eb-re való jelentkezésnél is, ami egy (üzleti) nagykoalíciót vetített előre. Ez sincs távol a hiányos felkészültségtől és alkalmasságtól, ahogy a naivitás sincs. De vajon mit is kockáztatunk? Tudja-e a kormány, mibe léphet bele? Mi van a folyó számára rendkívül zavaros vízében?

Mielőtt erre rátérnénk, előbb lássuk az előzményeket!

Ürügytársadalom. Avagy egy újabb nagykoalíció: „közkívánatra”? (1.)
Közzétéve ekkor: 2009-01-09

Költsünk (??) hétmilliárdot a budapesti olimpia ürügyén!

2008. december 18-án, az újabb fővárosi tarifaemelések megszavazásának napján, amikor világossá vált, hogy a kormány 40 milliárd forint támogatást nyújt a BKV-nak, hogy az össze nem omoljon, derűs jelenetet örökítettek meg a városházára hívott operatőrök. A szokatlan összetételű társaság bensőségesen ünnepelt. Olyan mondatok hangoztak el a sajtótájékoztatón, hogy „a gazdasági válság nem csak hanyatlás, lehetőség is”, vagy hogy „reménytelennek tűnő helyzetben csak egy lehetőség van, az összefogás”.  Mindez a budapesti olimpia terveire vonatkozott, Demszky Gábor olyan megközelítésében, hogy ha a pályázat sikertelen lesz (nyilván az lenne), és az elképzeléseknek csak egy része valósul meg, akkor is megéri. A nagy (egyébként valójában költői) kérdés persze az, hogy kinek? (Tovább: itt!)

bom2

Összefogás a “közös ügyért”: BOM

***

Ürügytársadalom. Avagy egy újabb nagykoalíció “közkívánatra”?! (2.)

Közzétéve ekkor: 2009-01-10

Elgondolkodtató, hogy azok a politikusok, akik nem szeretnek válaszolni és általában nem is válaszolnak, valósággal áradoztak az ötlet láttán. Nyilván azért is, mert szerepüket biztosítva láthatták az ajánlatból. Így nem érdekelte őket az sem, hogy válaszaikat a BOM honlapján szedett-vedett formában, ferdén lefotózva, a margót levágva, néha olvashatatlanul olvashatták. (Tovább: itt!)

Szalay-Berzeviczy Attila, Csányi Sándor

Szalay-Berzeviczy Attila (jobbról) és Csányi Sándor

***

Egy újabb tévút: tizenegymilliárd forint a világjátékokra

Közzétéve ekkor: 2011-05-26

Ismét egy tévút: a világjátékok rendezése.  Budapest Gödöllővel pályázik a 2017. évi világjátékokra, amire 11 milliárd forint költségvetést állított össze. A főváros kétmilliárdot (eredetileg ötöt kért a rendező) biztosít Tarlós István külön keretéből (?!) , a kormány ötmilliárdot ad ugyancsak … (Tovább: itt!)

***

A sport nálunk tényleg üzlet. Főleg a politikának

Közzétéve ekkor: 2011-05-27

A kettős mérce bűvöletében

Semmiből nem tanulunk, újból és újból ugyanazt – kissé más csomagolásban ugyan, de – lenyelet a „vállalkozói politika” az országgal. Nagykoalíciót alkotva. Hibátlan megoldásokat viszont, amelyek nem állnak a politika érdekében, kipécéznek és bűncselekményként igyekeznek beállítani. Pedig ott tényleg megtörtént a sportfinanszírozás üzleti alapokra helyezése és úgy, ahogy a világ fejlettebb régióiban. (Ld. az FTC finanszírozását 1998–2001 között.) (Tovább: itt!)

tarlós istván

Tarlós István: új irány?

***

Összefogás és kirekesztés
Közzétéve ekkor: 2012-01-22

Össze kellene fogni – mondják, miközben mutyira gondolnak. Mi zárja ki a KÖZÉRDEKŰ összefogást?

Időről időre kampány indul az összefogásért. Mivel az összefogás általában elmarad (hogy MIKOR NEM, arról is írok), ahogy lenni szokott, a magyar nép válik a bírálat tárgyává. Erre ugyan sokszor rászolgál, de most biztosan nem. Megindul a pocskondiázás újabb hulláma: a magyarok soha nem tudtak összefogni! – állítják a médiában, különböző eseteket előadva és minősítve. De miért a magyarokról beszélnek és nem az igazi okról, a magyarországi politikáról és rendszerváltásról, amikor huszonegy éve mindig pártok közötti hatalmi összefogásra, nagykoalícióra gondoltak? És nem valamiféle népfrontra. Kezdődött ez az első szabad választással, amikor az egyértelmű eredmény ellenére nagykoalíciót akartak (a vesztesek). A hatalom mindenekelőtt? (Tovább: itt!)

bom

Egy összefogás: a budapesti olimpiáért

(A témát folytatjuk!)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.