február 2015 hónap bejegyzései

Az egyszemélyes stratégiai döntések (2. folytatás). A gázszerződés

A kormányzati belső kontroll hiánya

Az aktualitásokhoz kapcsolódva eddig kétszer is (itt és itt) foglalkoztam az egyszemélyes stratégiai döntésekkel és ezen belül mindenekelőtt az egyszemélyes stratégiai beruházási döntésekkel. Felidéztem a Gripen-beszerzést és –ügyet, majd elidőztem a Paks bővítésénél. Nem az a baj ezekkel a döntésekkel, hogy Gripeneket vásároltunk, talán az sem, hogy  később még fel is “spéciztük” azokat, hanem, hogy minden bizonnyal megfelelő előkészítés, az összefüggések ismerete és mérlegelés nélkül, általában a helyzetet sem feltárva, annak elemeit sem ismerve, rögtönözve és nyilván nem elsődleges szempontok alapján történt. Paksnál sem önmagában az a gond, hogy bővítjük az atomerőművet, vagy az, hogy az oroszok végzik ezt, hanem hogy egy hosszú évekre, évtizedekre kiható és hatalmas költségű döntés, ami eleve nagyon gondos előkészítést igényelt volna, nem így, hanem egyszemélyes rögtönzéssel történt. Ez azért is nagy probléma, mert az első Orbán-kormánnyal szemben, ahol – legalábbis a ciklus nagyobbik részében  – még igazi koalíciós partnere volt a Fidesznek a kormányban, azóta viszont a kormányon belüli kontroll hiányzik. (Erre egy levélben felhívtam a legilletékesebb figyelmét. Ld.: itt. ) Itt van az internetadó (ld.: itt), hogy csak egy példát említsek a ki nem dolgozott, de bevezetendő ötletek közül. (Ezeknek egyébként szinte végtelen sora van.)  Az ilyen ötlet még a jelen helyzetnek sem felel meg, hiszen nem lehet olyan okot találni, ami a megszorítások továbbfolytatását indokolná. Ellenkezőleg, hiszen az ilyen intézkedések megakaszthatják az éppen csak beindult gazdasági növekedést.

Szijjártó, Orbán. Alfahír

Szijjártó Péter külügyminiszter, Orbán Viktor miniszterelnök. A kormányzati belső kontroll hiánya

Bővebben…

A budapesti olimpia. Ürügy vagy naivitás?

Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba (Epheszoszi Hérakleitosz, i. e. 535–475)

A görög filozófus nagyjából kétezer ötszáz éve az állandó változást akarta hangsúlyozni. El sem tudta talán képzelni, hogy lesz majd egy olyan ország és egy olyan kor, ahol és amikor szinte megáll az idő. Ahol 14 éve nem kétszer, hanem – átvitt értelemben természetesen – sorozatosan belelép a szinte ugyanolyan folyóba az aktuális kormány. Ráadásul ugyanúgy: felkészületlenül és megoldatlan, súlyos gazdasági problémák közepette, továbbá krónikus forráshiánnyal küszködve jelentkezik grandiózus rendezvények megvalósítására. Amikor életbevágó ügyekre sincs állítólag pénz. Amikor milliók élnek szegénységben. Szerencsére addig még nem juthatott el, hogy “át kelljen úsznia a folyót”, vagyis meg kelljen rendeznie az eseményt. De a pályázatok és a jelentkezéshez kapcsolódó előkészületek eddig is roppant sokba kerültek, hát még mibe kerülne a megvalósítás!?

Bővebben…

Hatályba lépett a fair bankokról szóló törvény. Tisztességesebb lett a magatartás?

A bankok hőse

Február elsején hatályba lépett a fair bankokról szóló törvény. Azóta nem sok idő telt el, jogos-e a címben feltett kérdés? Nos, a mohóság akkora, hogy már kiderült, ahogy az egyébként várható is volt, a törvénytől természetesen semmi nem változott.

A „devizahitelesek” megmentéséről és a sajtóban való interpretálásáról a “legendás” jereváni rádió egyik híre jut eszembe. Betelefonál egy hallgató: Igaz-e, hogy a főtéren almát osztogatnak? A jereváni rádió válasza: A hír igaz, csak.. Csak nem a főtéren, hanem a főpályaudvaron, nem almát, hanem benzint, és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak. Felhasználva a kínálkozó párhuzamot: a „devizahitelesek” megmentéséről szó nincs, sajnos kártalanításukra sem került sor. Rendezésről sincs szó, a fosztogatás lezárásáról sincs, tény viszont – ahogy erről meggyőződhettünk – annak további folytatása. Akkor is, ha már hetek óta és még hetekig magasztalják egyes televíziókban a „devizahitelesek megmentését”. Akkor is, ha életbe lépett a fair bankokról szóló törvény, amitől állítólag a tisztességtelen magatartás megszüntetését várnák. Nyilván hősiességről sincs szó, lehetne és kellene viszont, hogy szó legyen kötelező kormányzati feladatok el nem látásáról (elszabotálásáról?). Kötelességszegésről és annak befejezéséről. És sajnos hőse sincs ennek a szomorú kormányzati történetnek.

Matolcsy elégedett

Matolcsy György Huba is elégedett. 136 milliárd forint “haszon” a “devizahiteleseken”

Bővebben…

A forint „zuhanása” és a kormány „tökéletes időzítése” (2)

Miért ünneplik most korábbi bírálói a kormányfőt? Kik üdvözlik hősként?

A mottóként feltett kérdést az a kiáltó ellentmondás indokolhatja, ami a Bloomberg január 16-i minősítése, különösen annak interpretálása, majd a kormányzati propagandában való felhasználása és mindennapi (szomorú) tapasztalataink között feszül. És ami mindenekelőtt a “devizahitelesek” folyamatos irritációjában „ölt testet”. A súlyos ellentmondás bemutatását és magyarázatát az előző részben (kattintson a linkre!) elkezdtük, de nem fejeztük be és most folytatjuk. Mégpedig a Bloomberg és más orgánumok pálfordulásának okára és a mögöttes főszereplőkre (is) összpontosítva.

Ezzel annak ellenére tovább kell foglalkoznunk, hogy a Bloomberg nem pontosan azt írja, amire a propaganda épül. Az eredeti közlés sokkal kevésbé lelkes, nem annyira euforikus, mint publikált interpretációi, de azért elég lelkes és elismerő. Az, hogy magyar forrásai vannak a közlésnek, magyarok írták és magyarországi bankokat és brókereket kérdeztek meg, ugyancsak nem teszi a választ okafogyottá, ettől még érdekesebb lesz a kérdés. Az elismerő cikk különben aligha születhetett és jelenhetett volna meg a magyarországi bankok szándéka és a forintosítás feletti mélységes elégedettségük nélkül. Tehát kik is üdvözölhetik hősként a kormányfőt? Azt már most előre kell bocsátanom, hogy a dicsérettel a dicséretet közhírré tevők csak addig értenek egyet, amíg az nem lépi át dicséretük kereteit.  Ennek határozott jelét adta Jean-Claude Juncker, az EB (Európai Bizottság) elnöke, az EU-csúcson, amikor a folyamatos ünneplése hatása alá került magyar miniszterelnök sajtószereplését sajátos módon megszakította (a magyar kormányfőt maga után húzva „távolította” el a „színpadról”). Erre még visszatérünk. Nem hiába mondta Rákosi Mátyás: „Elvtársak, a legnagyobb hiba, ha elhiszik a saját propagandájukat.” És hozzátehetjük: ha megittasulnak attól.

Orbán Viktor; JUNCKER, Jean-Claude

Jean-Claude Juncker és Orbán Viktor. Juncker hamar elunta partnere ünneplését (Fotó: valasz.hu)

Bővebben…