A kormányzásról és az értelmiség felelősségéről. Részlet egy levélből (2013. július 30.)

A kormány több intézkedésének ötlete (hogy egyáltalán felmerülhet), az intézkedések előkészítetlensége, a helyzet és a következmények nem ismerete a döntéshozás súlyos zavaraira utal. Hogy csak a legutóbbiról beszéljünk, itt van az internetadó, de mondhatjuk a szappanadót, a 27 százalékos áfát, majd utána a 35 százalékos áfával való próbálkozást, a devizahitelesek helyzetének rossz megközelítését. Ezek a tévedések az utóbbi éveket figyelve is végtelenített sort alkotnak. Változtatni kellene, a kormányzati munkában is.

Tanulságosnak tartom (és nemcsak a kormányoldalra, hanem ugyanúgy az ellenzéki oldalra nézve is), ha most közreadok néhány részletet abból a hatoldalas levélből, amit Orbán Viktor miniszterelnök úrnak küldtem és ami nagyrészt az értelmiségi felelősségről és a kormányzás hatékonyságáról, pontosabban ennek hiányáról szól.

Hegedűs Zsuzsa és Orbán Viktor2

Orbán Viktor (háttal) tanácsadóival

Tehát a részletek:

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kedves Viktor!

(…)
V. A pártoknak a „tanácsadók” azt a tanácsot sem adják, hogy összefüggő programmal lépjenek a választók elé. Mert ugye ki olvas programot? – kérdezi a „szakma”. Egy szót sem szólnak amiatt, hogy rendszeresen elmaradnak a kötelező hatásvizsgálatok. Ez ugyanis számukra munkát adna, megkötné az ötletelő kormány kezét. Arra nem hívják fel a figyelmet, hogy ezzel sokkal hatékonyabb és eredményesebb lenne a gazdasági kormányzás. Alternatíván nem dolgoznak, sőt annak lehetőségét is tagadják, vagy pedig azt nevezik alternatívának, ami a megszorító gazdaságpolitikának valamilyen még rosszabb változata. Nem számít, hogy a megszorító politika az elmúlt évtizedekben mekkora károkat okozott, szerintük ez az egyedüli lehetőség. A két oldal gazdaságpolitikája hasonló panelekből és közhelyekből épül fel, így a kritika eleve nem lehet érdemi, legfeljebb vagdalkozás a kettős mérce jegyében.

De milyen is lehetne a szakértői stáb, ha nem várnak el tőle mást, ha egyáltalán várnak valamit, mint hogy „támogassa” a nem szakértő politika össze-vissza ötleteit? Ha ma a gazdaságkutatás nem más, mint kifizetési jogcím vagy még inkább ürügy? Hatalmas pénzek mennek ki évek óta ezeknek az üzleti vállalkozásoknak, anélkül, hogy a gazdasági kormányzásnak bármilyen segítséget nyújtanának.

VI. Az írástudók felelőssége értelmében fordultam több levélben Gyurcsány Ferenchez, hogy segítsek egy várható súlyos válság elkerülésében. (Ebből kettő megtalálható és elolvasható a blogomon, egy 2007. novemberi és egy 2008. júliusi. Felhívtam Gyurcsány miniszterelnök úr figyelmét arra, sajnos hiába, hova vezet, ha nem tájékozódik szélesebb alapokról, ha tagadja az alternatíva lehetőségét is, miközben nem is akarja azt megismerni.

VII. Számomra tehát még létezik az írástudók felelőssége, tartom magam ahhoz az évszázadokon át érvényes és érvényesülő elvhez és gyakorlathoz, ami az írástudók, az értelmiség felelősségéről, küldetéséről, kötelezettségéről szól. Egyfelől a tudás élethossziglani fejlesztésének feladatáról, másfelől a megszólalás kötelezettségéről. A kettő nyilván összefügg, hiszen csak sokoldalúan tájékozott, alaposan felkészült, gondolkodó személynek lenne szabad megszólalnia közérdekű ügyekben, egyfajta lelkiismeretként és az írástudók feltételezhető felelősségével.

A megszólalásnak valójában – a tudás esetleges hiányán kívül – semmilyen akadály nem szabhat korlátot, a nyomós személyes érdek sem. Nehéz és kockázatos körülmények között is el kell mondani, sőt főleg akkor kell, ha nem jó irányban haladnak a dolgok, ha az ország helyzete és annak alakulása ezt megkívánja. Akkor is meg kell ezt próbálni, ha az árnyaltabb véleményt igyekeznek kiszorítani, a nyilvánosság előtti megjelenését korlátozni, kizárni, sőt ha a fővonaltól (mainstream) való eltérésnek szakmai és egzisztenciális ellehetetlenítés lehet a következménye. Mindez az ún. rendszerváltásig tulajdonképpen működött, többnyire a kemény diktatúrák idején is. Sajátos módon ma már általában nem működik.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kedves Viktor!

Ne tévesszen tehát meg az intézkedések könnyű elfogadtathatósága, amiben nyilván szerepe van a kétharmadnak is és az ellenzéki politizálás mérsékelt „erőteljességének”. Nem hiába szoktam mondani: olyan lehet a kormány, amilyen az ellenzéke! A kétharmad birtokában még „olyanabb” is lehet.

Van egy rossz és egy jó hírem! A rossz, hogy sürgősen meg kell teremteni a belső kontrollt, létre kell hozni azt a tanácsadást, ami érdemi tanácsokat ad és ami visszatartja a vezetőt az esetleges túlzásoktól, valószínű hibáktól! A jó hír az, hogy ilyen módon valójában nemcsak sokkal eredményesebben, hanem kényelmesebben is lehetne kormányozni! Egy más szellemiségű gazdaságpolitikával kielégíthető lenne a magyar nép évszázados álma a polgári életre, a kevesebb gonddal való együttélésre és a jóval kevesebb hazai és nemzetközi konfliktusra. Ne vegyed szerénytelenségnek, ha úgy vélem, hogy részvételemmel a kormányban, aktivitásommal és munkámmal, nem különben a kormány érdekében történő határozott véleményalkotással, szókimondással is összefügg, hogy az első Orbán-kormány és főleg annak első három éve gazdaságilag példátlanul sikeres volt az ún. rendszerváltás hosszú történetében. Ekkor csökkent az ország elmaradottsága a fejlett világtól és nőtt előnyünk a környező, volt szocialista országokhoz képest. Ráadásul úgy, hogy jelentősen javult az ország adóssághelyzete. (Rendszerváltó kormányok teljesítménye )

Lehet, sőt az engem érintő események alapján több mint valószínű, hogy a kormány érdekében szükség esetén elmondott ellenvéleményemet mégsem vették jó néven. Talán ideje lenne ezt is felülvizsgálni.

(…)

Budapest, 2013. július 27.

Üdvözlettel:

Dr. Szabadi Béla

2 responses to “A kormányzásról és az értelmiség felelősségéről. Részlet egy levélből (2013. július 30.)

  1. Visszajelzés: Az egyszemélyes stratégiai döntések (2. folytatás). A gázszerződés | Kirekesztett véleményem - Dr. Szabadi Béla blogjaKirekesztett véleményem – Dr. Szabadi Béla blogja

  2. Visszajelzés: Boltok vasárnapi zárva tartása | Kirekesztett véleményem - Dr. Szabadi Béla blogjaKirekesztett véleményem – Dr. Szabadi Béla blogja

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.