Ki védi meg a kormányt?

A kezemet figyeld, mert csalok!

(Rodolfo)

A kormány egyes minisztériumok vidékre költöztetésével belefogott újabb nagyon értelmetlen, felesleges, kerülendő, és igen költséges ötletének rapid keresztülvitelébe. Bármennyire is értelmetlen az ország szempontjából a biztosan roppant költséges ötlet, akármennyi pénz egyszeri, illetve tartós elpocsékolásáról legyen is szó, bármennyire is rontja a költöztetés a szóban forgó minisztériumok és a kormány működésének amúgy sem magas hatékonyságát (tartósan is), a kormány és az uralkodó elit egyes reprezentánsai számára nyilván „nem elhanyagolható” előnyökkel jár. Ezzel viszont ismét szembekerül az ország és a kormány érdeke, ami elfogadhatatlan. Nem működik a kormányon belül a szakmai kontroll, ami miatt sokkal rosszabbul teljesít a kormány és az ország, mint lehetne. Erre levélben már egy éve felhívtam a miniszterelnök figyelmét.

fvm2

Az agrártárca épülete 140 éve. Megszerzése a költöztetés egyik oka? (Fotó: Wikipédia)

Mielőtt bárki elcsodálkozna a jelen írás címén: előrebocsátom, valójában most sem a kormányért, hanem az országért aggódom. Hiszen a kritika tárgyává tett ötletelő, csapongó kormányzásból mindenképpen nagy károk származnak, illetve lehetséges nagy hasznok maradnak el. Ahogy ez elemzéseimből számszerűsítve is kiderül.  A kormány szerintem többnyire nem szorul védelemre, de ha mégis, akkor ott van a kétharmad és a kormányzati apparátus mellett a kormánypárti sajtó, vagy a civil összefogás mozgalma is, a CÖF. Az ilyen védelem nyilván meg van oldva, nekem ezzel nem lehet dolgom.

Ki védi meg a kormányt? És mitől kell megvédeni?

De hát akkor miért is tettem fel a címben szereplő kérdést: ki védi meg a kormányt? És egyébként is kitől és mitől kellene megvédeni?

A kormányt sajnos éppen önmagától: rögtönzéseitől, nem ritkán elképesztő, abszurd, kidolgozatlan ötleteitől, majd végiggondolatlan megoldásaitól és a pazarlástól kellene megvédeni. És persze azoktól az titkolt mögöttes szándékaitól, amelyek nagyrészt felelőssé tehetők a  kormányzati döntések előkészítetlenségéért és erőszakos megvalósításáért.  Ki kell mondani, ebben sincs különösebben nehéz dolga a kormánynak, az ellenállás minimális és – ha van, akkor is – gyakran rossz irányú.

Ötletelő miniszterelnökök és egy kényszerű, ám időleges kivétel

Sok mindenkinek kellene megvédenie a kormányt önmagától. Mindenekelőtt a kormánynak magának, hiszen a legfontosabb védvonalnak a kormányon belül kellene lennie. Azért vannak az apparátusok, a miniszterek és az államtitkárok, a tanácsadóknak is az lenne az elsődleges rendeltetésük, hogy belső kontrollt adjanak. És éppen a kormány és a miniszterelnök érdekében. Egyre többen vannak, a 10 miniszter mellett már 48 (negyvennyolc!) államtitkár is van és “tanácsadók” valóságos hada!

Magyarországon nem létezik miniszterelnöki felelősség

Az első Orbán-kormány és annak egy időszaka kivételével, az ún. rendszerváltás óta Magyarországon mégsem működött hatásosan a belső kontroll. Talán azért, mert Magyarországon nem létezik miniszterelnöki felelősség. Egy időben minden sajtó fújta: nem a minisztereknek van kormányuk, hanem a miniszterelnöknek vannak miniszterei.

A belső kontroll már Antall József idején sem működött. Horn Gyula miniszterei nagyon féltek a hétfőtől, mert Hornnak vasárnap jutottak eszébe ötletei, amelyeket anélkül, hogy megbeszélte volna kormányával, hétfőn meghirdetett. Medgyessy Péterrel (Megyó) és Gyurcsány Ferenccel (Fletó) ugyanez folytatódott.

Kivételes időszak: kényszerűségből bizonyos belső kontrollal

Volt egy kivételes időszak, az első Orbán-kormány első két és fél éve, amikor biztosan volt bizonyos, korlátozott kontroll, ellentmondás képtelen ötleteknek. A még működő koalíció adott lehetőséget egy ilyen szerep betöltésére. Nem sikerült persze minden rossz ötletről lebeszélni a miniszterelnököt, de nem kevésről – igaz, nagy küzdelmek árán – sikerült.

Nyilván naiv voltam, de úgy gondoltam, hogy a miniszterelnök értékeli azt, amit nyilvánvalóan az ő érdekében is tettem. Ő azonban – az „események” erről győztek meg – ezt a tevékenységet és szerepet kellemetlen akadálynak tekintette, mivel mások voltak a “preferenciái”, mint amit én is feltételeztem. Ez különösen akkor mutatkozott meg, amikor Martonyi János aláírta a termőföld-szerzés szabályairól szóló megállapodást az EU-val. Tudták, hogy ezt az FVM vezetése nem fogadja el (tudták, mert megkérdezték) és megindult a gépezet… (Részletesen ld. az A HÁLÓ – A két leszámolás c. kötetben.)

Nem sorolom fel, mit hatástalanítottam. Ezek egy részéről a Járai Zsigmond pénzügyminiszter „megakadályozott” adóreformja c. anyag egyébként említést tesz. Ezek reform címén végrehajtott adóemelések lettek volna, az áfa emelésétől az értékalapú ingatlanadó bevezetéséig. Most még két olyan ügyről írok, ami némileg hasonlít a minisztériumok evakuálásának elképzeléséhez. Az egyik a közgáz egyetem megszüntetésének (beolvasztásának) ügye, a másik viszont már nem csak hasonló, hiszen a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumhoz, ingatlanjai megszerzéséhez kapcsolódik.

fm3

Az FM gyönyörű épülete, a főváros legszebb terén

A kormány összevonta a felsőfokú intézményeket, azzal a magyarázattal, hogy ez kell a nagyon kedvezményes és hatalmas összegű világbanki hitelhez, amiből az egyetemek és főiskolák megújulnak. Mondani sem kell, az egyetemi integráció megvalósult ugyan, de a hitelezésről a magyar állam „elfelejtkezett”. Az integráció örve alatt el lehetett tüntetni nem szeretett önálló intézményeket. A beolvasztásra ítélt egyetemek között szerepelt a magyar közgazdászképzés központi egyeteme, a Budapesti Közgazdasági Egyetem. (Ma Corvinus.) Az esettel a Kényszerpályák, tévutak – Az új nomenklatúra  c. kötetben is foglalkoztam. Most az Újabb tervek a közgazdász szakma leértékelésére c.anyagból, ami 2011-ben jelent meg, a második Orbán-kormány ugyanis 12 év után ismét fontolgatta az egyetem megszüntetését. A vonatkozó rész az 1999-es eseményeket idézi:

„Az akkori „reform” egyik ötlete volt, hogy a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem önállóságát meg kell szüntetni, az intézményt be kell olvasztani az ELTE-be, vagy a BME-be. Bár a kormányülésre azzal a megbízatással mentem, hogy az agrár-felsőoktatási intézmények önállóságát védjem, ez ellen a képtelenség ellen is szót kellett, hogy emeljek.

És mivel nem találtam partnert a kormány jelenlevő tagjai között, egyedül kellett megvívnom a veszekedésig fajuló vitát Pokorni Zoltánnal és kellett megoldást találnom arra, hogy még mit tegyenek a közgáz mellé. (Az érv az volt, hogy a közgáz egyedül kicsi, így került mellé az Államigazgatási Főiskola.)

Nemcsak azért küzdöttem, mert közgazdász vagyok, és mert az én múltamat is el akarták venni, hanem mert stupid volt a javaslat, a gazdaság súlyos problémáinak megoldása ugyanis felkészült közgazdászokat követelne. Miután a miniszterelnök elfogadta álláspontomat, Chikán Attila akkori gazdasági miniszter (leváltása után a közgáz rektora) – ahogy mondani szokták – „teljesen magáévá tette” az eredményt.

Az egyetem vezetése soha nem köszönte meg, amit az intézményért tettem. Nem is védte meg a közgazdaságra utaló elnevezést, az intézmény nevét a keveset mondó Corvinusra változtatták. De azért aki akarta, tudta, hogy a hazai közgazdászképzés centruma legalább létezik. A Budapesti Műszaki Egyetem nem így járt el, megtartotta régi nevét és kiegészítette az oda is bevitt közgazdasági képzéssel.”

Orbán, Chikán

Chikán Attila és Orbán Viktor (Fotó: origo.hu)

A Földművelésügyi Minisztérium csodálatos épületére több miniszterelnöknek is fájt a foga. A koalíciós megállapodás és erőviszonyok miatt Orbán kénytelen volt vágyainak határt szabni. Azt azonban Torgyánnak kinyilvánította, hogy a Miniszterelnöki Hivatalt oda, az FVM épületébe szeretné átvinni. Torgyán ilyenkor a Kúria volt épületére mutogatott, ahol akkor a Nemzeti Galéria foglalt helyett.  Az FVM  épületének átadásáról szerintünk szó nem lehetett, mert eleve a magyar mezőgazdaságnak épült. Azt viszont tudtuk, hogy nem sikerült még az első Orbán-kormány alatt sem véglegesen levetetni a napirendről. Orbán mindent „központi kalapba” akart beletenni, ami fölött ő rendezik vagy az, akihez odajuttatja.

Boros Imre mosolygósan

Akkor Boros Imre ajánlotta fel az FVM ingatlanjait

Más ingatlanok megszerzésére is erőteljes lépéseket tettek. Célba vették a sportlétesítményeket (FTC), hogy azokat a Deutsch Tamás miniszter vezette ISM kht.-ja kezelje. Ez a próbálkozás (valóságos roham) azonban olyan megállapodással zárult, miszerint 2002 júniusa után lehet ismét visszatérni a kérdésre, addig a létesítmények ott maradnak, ahol vannak. De nem vártak a megállapodás 2002 júniusa utáni esetleges újratárgyalásáig, azon egy év múlva, 2001 márciusában egyszerűen átléptek. Igaz, az ideiglenes miniszter, Boros Imre ajánlotta fel a minisztérium kezelésében levő FTC-objektumokat. (Itt nemsokára már nem a Sportfolio Kht., hanem M.  Ernő kisiparos végezte a takarítást…  Nevével Demszky Gábor tanácsadójaként is találkozhattak.)  Az orvosi, fogorvosi rendelőt meg akarták szüntetni, ez akkor holtpontra jutott. Az üdülők elvételét úgy akadályoztam meg, hogy Bártfai Béla miniszterelnökségi államtitkárral megállapodást eszközöltem ki, ami továbbra is az FVM-nél tartotta ezeket az ingatlanokat. (Hogy mi lett távozásom után, arról nincs információm.)

Az események azt mutatták, hogy más ingatlanok megszerzését is tervbe vették, ezeket is Boros Imre ideiglenes miniszter közreműködésével kapták meg. (Az ingatlanokat akkor ő ajánlotta fel.) Boros tehát lemondott a Ferencváros létesítményeiről, a Lejtő utcai vendégházról és a gödi oktatási központról is. Ez utóbbi jelentős részben az UNESCO pénzéből épült. (Ide jártak aztán a fontos emberek Budapestről futballozni.) Erről is olvashatnak a Gripen beszerzés és a miniszterelnöki túlhatalom c. cikkben. Több helyen is szóba kerül a Bilincs és póráz – A Gyorskocsi utca c. kötetben. (Valamennyi könyvemben a szereplők saját neveiken szerepelnek.)

god,bejarat

A gödi oktatási központ bejárata. Ezt az ingatlant is elvette a Miniszterelnöki Hivatal

A miniszter és a politikai államtitkár eltávolításával a kormányon belüli kontroll és indokolt ellenvélemény is eltűnt.

Ami a belső kontrollt illeti, ma  egyre kevésbé működik, pedig – mint erről szó volt – az első Orbán-kormány időszakában valamennyire működött, akkor a koalíciós partner és nem utolsósorban szerény személyem igyekezett ezzel segíteni a miniszterelnök munkáját és ezzel is hozzájárulni az ország jobb helyzetéhez. Nélkülem 1998 nyarán lefékezték volna a gazdasági növekedést, mert akkora nyomás hárult az első Orbán-kormányra, belülről szítva külföldről is, hogy ezt tegye meg. (Járai Zsigmond pénzügyminiszter „megakadályozott” adóreformja.)

Már 2010 szeptemberében, tehát nem sokkal a második Orbán-kormány megalakulása után megvizsgáltam: Ki kicsoda a gazdaságirányításban? És kik a „stratégák”?

Miniszterelnök és miniszter (Németh Lászlóné)

Orbán Viktor és Németh Lászlóné. Vajon mit vár el vezetőitől?

Egy levél 

Többek között a belső kontroll érdekében írtam levelet már lassan egy éve, 2013 júliusában Orbán Viktor miniszterelnöknek, volt kollégámnak.

Ebből idézem az idevágó és ma is aktuális mondatokat:

Ne tévesszen tehát meg az intézkedések könnyű elfogadtathatósága, amiben nyilván szerepe van a kétharmadnak is és az ellenzéki politizálás mérsékelt „erőteljességének”. Nem hiába szoktam mondani: olyan lehet a kormány, amilyen az ellenzéke! A kétharmad birtokában még „olyanabb” is lehet.

Van egy rossz és egy jó hírem! A rossz, hogy sürgősen meg kell teremteni a belső kontrollt, létre kell hozni azt a tanácsadást, ami érdemi tanácsokat ad és ami visszatartja a vezetőt az esetleges túlzásoktól, valószínű hibáktól! A jó hír az, hogy ilyen módon valójában nemcsak sokkal eredményesebben, hanem kényelmesebben is lehetne kormányozni! Egy más szellemiségű gazdaságpolitikával kielégíthető lenne a magyar nép évszázados álma a polgári életre, a kevesebb gonddal való együttélésre és a jóval kevesebb hazai és nemzetközi konfliktusra. Ne vegyed szerénytelenségnek, ha úgy vélem, hogy részvételemmel a kormányban, aktivitásommal és munkámmal, nem különben a kormány érdekében történő határozott véleményalkotással, szókimondással is összefügg, hogy az első Orbán-kormány és főleg annak első három éve gazdaságilag példátlanul sikeres volt az ún. rendszerváltás hosszú történetében. Ekkor csökkent az ország elmaradottsága a fejlett világtól és nőtt előnyünk a környező, volt szocialista országokhoz képest. Ráadásul úgy, hogy jelentősen javult az ország adóssághelyzete. (Rendszerváltó kormányok teljesítménye )

Lehet, sőt az engem érintő események alapján több mint valószínű, hogy a kormány érdekében szükség esetén elmondott ellenvéleményemet mégsem vették jó néven. Talán ideje lenne ezt is felülvizsgálni.”

miskolc, államtitkárság

Miskolc ide várna egy államtitkárságot

Az ellenzék is lehetne egyfajta kontroll, de nem az

Az ellenzék ugyanis ma sem alkalmas és nem is érez késztetést a szükséges kontrollra, nem képes, de talán nem is törekszik arra, hogy fogást találjon. Nem tud különbséget tenni a valós és a kormány által hangoztatott motiváció között. Hogy ezek eltérhetnek és eltérnek, az számára követhetetlenül bonyolulttá tenné az adott kérdésben a kommunikációt. Ezért a hivatalosan hangoztatott és többnyire magasztos célokra alapoz és reagál. Hol úgy, hogy azon gúnyolódik, hol úgy, hogy elfogadja és mozdulni sem mer utána. A gazdasági szabadságharc bizonyára nem valós motívum, mégis ezen el szokott szórakozni az ellenzék balliberális része. Például az egyik volt EP-képviselő, aki szerint a kormánynak érzékelnie kellene, hogy itt van Világos (az 1848–49-es szabadságharc záróeseménye), ideje letenni a fegyvert.

hm1

A Honvédelmi Minisztérium ma. Ezt tennék bele egy pici házba

Ebbe:

hm2

A javasolt épület. Már jelezték, hogy megtartanák a budapesti helyszínt is, legalább részben…

“Ne folytassa a gazdasági szabadságharcot a kormány, tegye le a fegyvert Világosnálmondta Brüsszelből Gurmai Zita, amitől az is Orbán Viktor híve lesz, aki őt nem kedveli. Hacsak nem csípi meg magát, hogy ne kerüljön e propaganda hatása alá, ne higgye el, hogy a dilettáns és irritáló gazdaságpolitika gazdasági szabadságharc lenne.” És egyáltalán, hogyan kerülhet ide a tényleges magyar szabadságharc és annak fájdalmas bukása?

Tehát itt a rossz kesztyűt és rosszul veszik fel. Megsértenek embereket nemzeti önérzetükben. A másik véglet szerint viszont kővé dermednek a propagandában meghirdetett cél fennköltségétől. Ez most a vidékfejlesztés. Nem mindig volt így, de most mindegyik párt kedveskedni akar a vidékieknek és a gondolkodásban itt megmerevedik. Fontoljuk meg, hogy egy-két minisztériumot vigyünk vidékre!

kecskemét, államtitkárság

Kecskemét pedig akár ide gondolja a vidékfejlesztési államtitkárságot

A részelőnyök

Propagandisztikusan is megjelennek ilyen részelőnyök az elit és egyes reprezentánsai számára, hiszen az abszurd költöztetés példáján még hivatkozhatnak is arra, mennyire fontos a kormány számára a vidékfejlesztés (a feladat nagyrészt ezzel kipipálva). Úgy tűnik, most sem számít, hogy megtévesztő a magyarázat, hiszen az ötlet megvalósítása aligha lehet akárcsak része a vidékpolitikának. A költöztetés ugyanis nem más, mint provincializmus, a főváros – vidék hamis ellentétének felszítása, meglovagolása. További előny, hogy a költöztetéssel tematizálni lehet, be lehet dobni újabb minisztériumok neveit és így fegyelmezni lehet. El lehet érni azt, hogy ne fontos és megoldandó témákról (devizahitelesek helyzete, gazdasági növekedés, a mezőgazdasági termelés ugrálásai stb.), hanem felesleges ötletekről, mondvacsinált feladatokról beszéljenek és még zavarosabbá tegyék, mi is van az országban.

Az előnyök között kell, hogy legyenek anyagi előnyök is, különben ennyire nem akarnák a költöztetést. (Ezekre később még visszatérek.) Ha ez így van, az nemcsak újabb példáját adja annak, hogy a kormány nem azzal foglalkozik, ami a feladata és nem annak érdekében jár el, akinek érdekében köteles lenne eljárni. Ez tehát újabb tartalmi összeférhetetlenség.

Ezt támasztja alá az is, hogy ötletét úgy dobta be és úgy nyomul vele, hogy nincs semmilyen hatásvizsgálata. De még arról sincs fogalma, hogy mi mindennel jár a költöztetés az ország számára. Nem véletlenül írtam évekkel ezelőtt az országgyűlési képviselőknek: Egyetlen lépést sem hatásvizsgálatok és elemzések nélkül!  Ha az ellenzék kikényszerítené az egyébként kötelező hatásvizsgálatokat, megnehezülne az efféle rögtönző és a valós motívumokat titkoló gyakorlat. Jogilag is könnyebb lenne fellépni ellene.

A tartalmi összeférhetetlenséget a nyomulás sebessége is igazolja

Az ötlet a kérdés megvizsgálásának felvetésétől szinte azonnal eljutott kormányzati elfogadásáig. Talán mondani sem kell: anélkül, hogy a szükséges vizsgálatokat elvégezték volna. Hogy tudnák, mibe kerül, közvetlenül és közvetve, és hogy van-e ennek egyáltalán valami értelme, természetesen olyan értelme, amit a közvélemény előtt vállalni lehet. Megéri-e. Az egyik érintettet, a földművelésügyi miniszter sem firtatja, mi lehet ennek a költöztetésnek a mérlege. Mibe kerül, hogyan hat a minisztérium működésére és a kormány működésére, az apparátusra. Hogyan érinti a tárca hivatalait és intézményeit?  Pedig ez megerősíthetné abban, hogy ezt az ötletet nem szabad elfogadni. Ehelyett MTI-nyilatkozatot ad ki, amiben az ötletet jónak tartja és maga javasolja, hogy azonnal lássanak hozzá megvalósításához. Helyzete elég megalázó: legalább azt szeretné elérni Kósa Lajos (jelenleg még debreceni polgármesternél), hogy a debreceni egyetem területén legyen az elhelyezés, miközben más épületeket akarnak rátukmálni. És közpénzekből rendbe hozatni.

Milyen anyagi előnyök tételezhetőek fel?

Az egyik az épület megszerzése és átadása a Miniszterelnökségnek. (Orbán állítólag a Budai Várba költözik. Ahol egy működő színházat akar állítólag kitúrni. )

A másik: Debrecen kormányzati város lehet. És a helyi Fidesz vezetés lehet e minisztérium felügyelője, az EU-s agrártámogatásokhoz közelebb lehet kerülni. Az országgyűléstől pedig minél távolabb.

Kósa Lajos, MNO

Kósa Lajos Debrecenbe vinné a földművelésügyi tárcát. Ő lesz a vezető? (Fotó: MNO)

Lázár János mellett (az épület miatt) a másik lehetséges haszonélvező Kósa Lajos, jelenleg még debreceni polgármester. Kósa a képviselőséget választotta, de biztos nem lesz ez elég neki. Bár még nem fejezte be a közgazdasági egyetemet, de kézenfekvő, hogy az agrártárcánál keresnek neki pozíciót. Egyelőre államtitkárként, távlatilag miniszterként. Így sokat lehetne Debrecenben (az átköltözés alatt), majd állandóan ott lehetne.

Anyagi előny az is, hogy jelentős volumenű építési munkákra kerülne sor: Debrecenben és Budapesten is; ezeket pedig megfelelő cégekhez lehet juttatni és megfelelő árakon. Haszonnak tűnhet az is, hogy az átköltözés alkalmat és ürügyet ad az apparátus megrostálására, még “barátibbá” tételére. Egyúttal a helyben lakó kliensek exkluzív állásokhoz juttatására. A párt szavazótáborának megerősítésére.

Ezért is időszerű Rodolfo mondása: A kezemet figyeld! Nem azt, amit mondok, hanem amit teszek és tehetek!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.