Választások. Ki a legszerencsésebb és ki kapott esélyt? (3. folytatás)

Rezsicsökkentés helyett az alapvető élelmiszerek áfakulcsának mérséklése. Brüsszelből és Brüsszellel

(Szanyi Tibor „ütős” választási „ígérete”)

Mielőtt folytatom az előző részben megkezdett gondolatot és rátérek a mottóra, magyarázattal tartozom, miért most kerül  sor a folytatásra, miért vártam ezzel az EP-választások lezajlásáig. Erről röviden annyit, hogy nem akartam olyan színben feltűnni, mintha az objektivitásommal baj lenne. Jóval az EP-választások előtt felismertem, hogy az országgyűlési választásokhoz képest az eredményeket tekintve egy pártnál van nagyobb lehetőség az erőviszonyok megváltoztatására, a szocialistáknál. Előbb azt gondoltam, hogy pozitív irányban. Ráadásul úgy, hogy ehhez tartalmilag nem kellett volna nagyon megújulni. Kicsit azonban igen: legalább fel kellett volna ismerni a lehetőségeket és a párt érdekeit.  Az EP-választások sajátosságai miatt most elég lett volna a párt stabil szimpatizánsainak az eredményes mozgósítása. Egy jó kampánnyal, vonzó és reális ígéretekkel és egy jó listavezetővel. Az EP-választáson ugyanis jóval alacsonyabb szokott lenni a részvétel. Az, aki tehát jobban mozgósít, az előnyhöz jut. Más kérdés, hogy az országnak ez nem sokat jelent, hiszen a jobb szereplés azt a látszatot kelti, mintha a teljesítménnyel minden rendben lenne. Pedig hát – legyünk őszinték – dehogy!

Szanyi Tibor és Gurmai Zita

Szanyi Tibor listavezető bejutott, Gurmai Zita nem. Elpuskázott lehetőség a javításra

Lehetőség valamilyen  fordulatra. Nem éltek a lehetőséggel

Meglepődve láttam, hogy a lehetőséggel nem élnek, a személyi törekvések a fontosak, a lehetőség elsikkad. A korábbi folytatásokban ebből sok mindent bemutattam, hátra volt az elemzés folytatása és a következmények kimondása. Ebben nem akartam az EP-választások elébe menni. Ha folytatom a választásokig a sorozatot, mindenképpen ki kellett volna mondanom, hogy a szocialisták félresikerült kampányának, a listavezető megválasztásának és gyakran irritáló szereplésének meglesz a böjtje. Most már tudjuk, meg is lett. Még ilyen alacsony választási részvétel mellett is.

MSZP szereplése

Pedig jobb mozgósítással sok hiányosságot kompenzálni lehetett. A DK két mandátuma főleg a nagyon jó mozgósításnak tulajdonítható: minden erejüket és kreativitásukat összeszedték, hogy szimpatizánsaik elmenjenek szavazni. Hogy ne maradjanak mandátum nélkül és ezt túlteljesítették. Lehet egy másik ok is: a proteszt szavazás az MSZP-vel szemben. A párt vezetésével, reakcióival, aktivitásával sokan voltak elégedetlenek, ez irritálhatta a szimpatizánsokat. Az MSZP-ről szóló híradások, pletykák, hallomások, sajtókampány eltávolíthatta őket.

Szanyi Tibor és Mesterházy Attila

Mesterházy pártelnök és listavezetője az EP-választás estéjén. Másnap Szanyi elmondta a saját “őszödi beszédét”

Miről szóltak a 2014. évi választások (különösen) ezen a térfélen? 

Az eredmény – ha a szocialistákhoz számítjuk a belőlük kivált DK-t és az ugyancsak ide sorolt Együtt – PM-et – nagyjából hasonlóak, mint voltak 2009-ben, ami akkor előrevetítette a balliberális oldal következő évi, 2010-es nagy vereségét az országgyűlési képviselőválasztásokon.

A választási győzelemnél, de a jó szereplésnél is fontosabbak voltak más szempontok. Olyannyira – ahogy erre többször rámutattam – mintha nem is akarnának győzni. Úgy tűnik, hogy éppen a győzelemmel szemben „dolgoztak”. Nem függetlenül a külső hatásoktól.

A külső hatások

Már a választásokról szóló nyitó anyagban szóba hoztam az elszámolástól (valójában a leszámolástól) való félelmet, a bajba jutottakkal való szolidaritás hiányát, az eljárás alá vont emberek magára hagyását. A tisztességes eljáráshoz való jog megadása helyett az ügyészség, bíróság bátorítását. Hajrá bíróság, hajrá ügyészség – szólított fel Lendvai Ildikó.  A rettegés és a mentsd a saját bőröd demoralizáló hatását. Történelmi párhuzammal, Berija letartóztatásával és a többiek hallgatásával.

A balliberális riválisok részéről is bizonyára bevetettek nem igazán megengedhető eszközöket. Számtalan jele volt az intrikának, a manipulációknak, amelyek az MSZP ellen irányultak. E párt vezetősége ugyanakkor erre is képtelen volt jó válaszokat adni, inkább meghúzták magukat. Ennek következtében sokat veszíthetett befolyásából és vonzásából az MSZP.

Egyéni ambíciók. Mire való a képviselőség, ha nem a parlamenti munkát „elhanyagolják”, negligálják?

Nyilván nem tévedek, ha mindennek az okát a politizálás egyéni ambícióinak meghatározóvá válásában látom. Mert miről is szóltak a választások és most különösen ezen a térfélen?

A parlamenti képviselői helyek megszerzéséről és a baloldal vezetője poszt elfoglalásáról. Ez 2009-ben és 2010-ben is nagyrészt így lehetett. A képviselői mandátumokkal ugyanakkor nem éltek, már ami a feladatok ellátását illeti. A nagy jelentőségű kérdések megvitatásában nem vettek részt. Most pedig Lendvai Ildikó veti fel, hogy a parlamentben nincs lehetőségük sikert elérni, ezért teremtsék meg alternatív parlamentjüket.  De akkor miért fordultak a választókhoz a mandátumokért? Vajon mire kell a képviselői hely?

Lendvai Ildikó 2

Lendvai Ildikó ismét megszervezné (ami ide vezetett). Talán ideje lenne már nyugdíjba menni…

Az MSZP még megmaradt politikai kapacitásának széthordása. Ez lenne a vetélkedés?

Az egyik térfélen volt az MSZP, amelyik igyekezett megvédeni pozícióit, a másik térfélen azok, akik ebből minél többet magukhoz akartak vonni.

 Az MSZP-nek egyedül a miniszterelnök-jelölti pozíciót sikerült megszereznie és megtartania. Ennek legfeljebb eszmei jelentősége volt, hiszen a lelkendezések ellenére kormányalakításra semmi esélye nem volt, de hát nem is törekedett arra, hogy győzzön. A miniszterelnök-jelölt a baloldal, vagy balliberális oldal vezetője sem lett, viszont felvállalta a felelősséget azért, hogy nem az „összefogás” győzött. Bűnbakként a szocialisták elnöke sem sokáig maradhat.

Sok mindent ki kellene cserélni

Az EP-választási kudarc miatt az MSZP vezetése felajánlotta lemondását. De hát nem a személyeket, hanem talán a fejeket kellene kicserélni… Persze akkor, ha nem túlélni, hanem megoldani akarnák a válságot. A személycsere pedig még akkor sem sokat érne, ha jobb vezetést találnának, olyat, amelyik felfogná, hogy gyökeresen váltani kell a szemléletben és legalább keresné ennek irányait. Meg lenne kötve a vezetőség keze, ha nem számíthatna a második legnagyobb országgyűlési képviselőcsoportra és a két főből álló EP-s csoportra. Egy sikeres vezetőségváltás ugyanakkor akkor érne igazán valamit, ha a listán bekerült képviselők lemondanának és a párt testületei felülvizsgálnák, ki kerüljön a listás helyekre. Ha ez nem így lesz, akkor a másokkal való összefogás, szétválás váltogatásában teljesen el fog kopni az MSZP. E folyamat feltehetőleg felgyorsul, amint máshonnan kerül ki a „kormányváltók” vezetője.

A történelminek nevezett 2014-es választás más tekintetben alig hozott változást. Bár ezt állítják

Az egyetlen változást és okait most tárgyaltuk, ez az MSZP örökségének és bázisának felosztása, az MSZP gyengülése, mások erősödése, illetve talpon maradása. A baloldal ugyanakkor a 2009-es „válságszínvonalon” maradt. Más változás – a harsogó nyilatkozatok ellenére – nem látszik.

A Fidesz nem erősödött 2009-hez képest, a mostani EP-választáson jóval kevesebb szavazattal érte el az 50 százalék feletti eredményt. A Jobbikról is úgy lelkendeznek, mint a választás egyik nyerteséről. A Jobbik szerint ma ők a második legerősebb párt és az MSZP széthullott. Egyik sem felel meg a valóságnak. Az országgyűlési képviselőválasztás eredménye fontosabb, az MSZP pedig még létezik. A Jobbik ugyanott tart, mint 2009-ben, akkor is 3 mandátumot szerzett. 2014-ben viszont 90 ezerrel kevesebb szavazatot kapott. Ez a teljesítmény mégis jelentős, mert a Kovács Béla elleni fellépés és személyének lejáratása dacára következett be.

Kovács Béla, Jobbik

Kovács Béla, Jobbik. Mégis szükséges a mentelmi jog?

Nem volt biztos a harmadik hely. A mentelmi jogról

Az EP-választás azt is megmutatta, hogy 3 hely megszerzése is jelentősnek számító teljesítmény lehet és hogy a lista harmadik helye egyáltalán nem tekinthető biztos befutó helynek.  (Az MSZP-nek például csak 2 sikerült.)

Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a kormányzat sakkhúzásaiban sem hibátlan,  Kovács Béla kikérésének időzítésében elszámította magát. Úgy látszik, hatásvizsgálatokat ilyen esetekben sem végez. A Jobbik átvészelte az EP-választás előtt indított akciót, mivel annak “kiteljesítésére” már nem maradt idő: nem került sor a látványos külsőségek kihasználására.

Az is kiderült persze, hogy a Jobbik paneljei is bumerángként üthetnek vissza. Felül kellene vizsgálnia, amit  pl. a mentelmi joggal kapcsolatban hirdet. Nyilván nemcsak neki, hanem az LMP-nek is, ők ugyanis szükségtelennek tartják a mentelmi jogot. Ez azt is jelenti, hogy valójában nem tudják elképzelni, hogy politikai motivációból indítanak büntetőeljárást. Ez pedig a tapasztalatok tükrében elég nagy naivitásra vall. Vagy pedig összehangolási gondokra,  a politizálás ellentmondásaira utal, hiszen bizonyos esetekben mindkét párt politikai motivációt  szokott emlegetni.

Ha  nem sikerült volna a harmadik hely megszerzése, akkor Kovács Béla “elképzelhető”, hogy az EP-választás után röviddel már őrizetben lenne és kezdeményezték volna előzetes letartóztatását. Ha pedig korábban kezdeményezték volna mentelmi joga kiadását, a választások előtt tartóztatták volna le és Kovács Bélát bilincsben-pórázon mutogatták volna.  Ezzel lehet ugyanis leginkább valakit lejáratni. Ha így mutogathatták volna Kovács Bélát, a 3 hely  biztosan nem sikerült volna. De lehet, hogy egy sem.

Mennyit ér az EP-választás legitimációban? Keveset, igen keveset!

Orbán Viktor ismét hatalmas történelmi győzelemnek nevezte az EP-választáson elért Fidesz eredményt. A 28, 9 százalékos választási részvételt magasnak tartotta, annak alapján, hogy hat közép-európai ország közül állítólag itt volt a legmagasabb. Kétségtelen, hogy az EU-ban a választási részvétel tendenciaszerűen csökken, de ebből nem következik, hogy a magyar adat magas lenne.

Azért sem, mert az EU-ban a részvételi átlag kb. 50 százalékkal magasabb, mint Magyarországon. Itt 28,9 százalék, ott az átlag (!) még mindig 43,1 százalék! Tehát a magyar adat kifejezetten alacsony!

Ami még lényesebb az az, hogy hány választó szavazott a Fidesz mellett a mostani választásokon, a választásra jogosultak mekkora hányada akarta a Fideszt és testvérpártját, a KDNP-t. Kb. 15 százaléka, valamivel több, mint egymillió választópolgár. Ebből a legitimációra semmilyen következtetést nem lehet levonni, kizárólag a mozgósítási képességre.

Most pedig folytassuk ott, ahol az előző részben abbahagytuk! Kanyarodjunk vissza a mottóhoz!

A mottóról

Körülbelül így lehet megragadni azt, amivel Szanyi Tibor kecsegtet. El kell ismerni, nehéz kampányolni azzal, ami csak nyakatekerten foglalható össze, ebben a formában megvalósulásának realitása a nullához közelít (Brüsszelből és Brüsszellel kényszeríteni a magyar kormányt), a maga területén, az áfázásban – valószerűtlen sikere esetén is – csak részleges változást jelentene, ráadásul úgy, hogy valójában egy már megvalósult csomag (rezsicsökkentés) helyettesítésére szánják.

Tegyük hozzá, a jelenlegi politikai viszonyok között semmi esélye nincs az ilyen helyettesítésnek. Ez nem más, mint a virtuális térben bemutatott politizálás, holott a politika a realitások művészete kellene, hogy legyen.

Gondolkodási nehézségekkel magyarázható, hogy annyira megzavarta a szocialistákat a megszorításokból kilógó rezsicsökkentés, hogy a háztartási energiánál még azt is elfelejtették, hogy az áfakulcs csökkentével  kb. 17 százalékkal lehetne mérsékelni az árakat. Itt ugyanis az áfakulcs csökkentését – a hatósági árak miatt – a szolgáltató nem nyelheti le. Egyébként egy kormány nem az áfakulcs magasságában érdekelt, hanem az áfabevétel tömegében. A nagy áfabevétellel egy irreális kulcs – a 27 százalék mindenképpen ilyen – nyilván teljesen ellentétes.

A rezsicsökkentés helyett (!?) az alapvető (?!) élelmiszerek áfakulcsának külföldről várt mérséklése

A rezsicsökkentésre a balliberális oldalról még mindig képtelenek jó választ adni, de elfeledni sem tudják.

Mániákusan ismételgetik a rossz válaszokat, azt sulykolják, hogy nem volt erre szükség és nagy lesz a böjtje. Meg is lett, de nem másnak, hanem éppen a károgóknak.

A rezsicsökkentés módszereit összekeverik a rezsicsökkentés szükségességével. Bolgár György ismét fordított szemléletén, a Fidesz rezsicsökkentési terveinek túllicitálását szorgalmazó javaslatát már „elfelejtette”, most már a rezsicsökkentés képtelenségről beszélget műsorában.

Bolgár György3

Bolgár György a hivatásos megmondó ember. Hol így, hol úgy mondja meg…

Szanyi Tibor kis “őszödi beszédje”

A választások utáni nap elhangzott a rádióban Szanyi kis “őszödi beszédje”.  A rövidke, de szörnyen zavaros és agresszív beszéd azt is érzékeltette, miért nem lett jobb az EP-választási eredmény.

Egyetlen szót sem veszíthetünk el ebből a kifakadásból, úgy hogy ennek teljes megjelent anyagát közzéteszem:

Azért hadd tegyem hozzá helyzetértékeléséhez, hogy a másik oldalon nemcsak pálinkáról és mézről volt szó, amit ugyancsak nem neveznék jelentéktelennek, hanem olyan nagy horderejű kérdésekről is, mint a rezsicsökkentés. Az ebben megnyilvánuló nem konstruktív balliberális álláspont döntő szerephez jutott a választási vereségekben. Bizonyítva, hogy a társadalom ezt egészen másként ítéli meg. Erre hónapokkal ezelőtt felhívtam a figyelmet, egy videóban is:

Szűk értelmezés

A rezsicsökkentés felváltására (?!) már az országgyűlési képviselői kampányban az alapvető élelmiszerek áfakulcsának csökkentését javasolták. Most is azzal érvelnek, hogy a világon szinte mindenütt az élelmiszerek kedvezményes áfakulccsal adóznak. Megsúgom, nem csak az élelmiszerek, mivel sok helyen a háztartási energia is, meg a közösségi közlekedés is.

Az élelmiszereket terhelő forgalmi adó mérséklését is érthetetlenül szűken értelmezték, hiszen valójában az ún. alapvető élelmiszerekről beszélnek. Holott nem lehet egy-két élelmiszeren élni, nem elég a mennyiségi igényeket, a kalóriaszükségletet biztosítani, hozzá kell jutni a szükséges tápanyagokhoz. (A korábban kidolgozott javaslatban a lisztet például kifelejtették az  alapvetőek közül, a kenyér viszont bekerült.) Tehát mindenfélét kell a kiegyensúlyozott táplálkozás érdekében fogyasztani. Nem lehet luxus a XXI. század Magyarországán a kolbász vagy a primőr zöldség, a minőségi sajt stb. E hibás szemléletről írott elemzésemet (Rezsiköltségek: nagy pufogtatások a parlamentben és azon kívül (2. folytatás) 2013. április 7.)   pártja vezetőinek külön is megküldtem.

Ha ez az álláspontjuk, akkor miért tetszettek….

Azt is valahogy legalább kommunikálni kellene, hogy ha most nemzetközi téren lépnek fel és Magyarországot külföldi segítséggel rá akarják kényszeríteni az alapvető élelmiszerek alacsonyabb áfakulcsára, akkor miért tetszettek ezt a csillagos égbe emelni? Miért nem hallották meg azoknak a hangját és érveit, akik ezt az emelést gazdaságilag is értelmetlennek tartották? (Adóreform-ötletelés: csak a károk biztosak. 2008. június 16., Hol a kormányzás? Áfanövelési tervek. 2009. január 11.)   És miért nem támogatták később Gráf József minisztert, aki legalább az alapvető mezőgazdasági termékeknél csökkentést akart? Miért nem fogadták el gazdasági érveit? Hogy tönkre megy így a mezőgazdaság? És így még több ember szorul szociális támogatásra?

A „szociálpolitika”

Minden pártnak kellene, hogy legyen szociálpolitikája. Egy önmagát baloldalinak nevező pártnak is. Az MSZP tévedésben van, ugyanazt folytatja, ami Bajnainál már miniszterelnöki tevékenysége során kifogásolható volt. Akkor terjedt el az a gyakorlat, miszerint nem a költségvetésből finanszíroznak bizonyos támogatásokat, hanem szétverve a piaci viszonyokat a lakosság egyes csoportjaival fizettetik ezt meg.

(Folytatjuk!)

One response to “Választások. Ki a legszerencsésebb és ki kapott esélyt? (3. folytatás)

  1. Visszajelzés: Választások. Ki a legszerencsésebb és ki kapott esélyt? (4. folytatás) | Kirekesztett véleményem - Dr. Szabadi Béla blogjaKirekesztett véleményem – Dr. Szabadi Béla blogja

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.