Választások. Ki a legszerencsésebb és ki kapott esélyt? (2. folytatás)

„Mert nem lehet vezető, amíg nem tudja, hova tart”

(A Lost című filmsorozatból)

Az előző rész után újabbal folytatódik a választásokról szóló cikksorozat. Most mindenekelőtt arról lesz szó: mire használják a pártok az esélyt, amit kaptak? Élnek-e ezzel vagy inkább elvesztegetik? Az országgyűlési választások után hamar kiderült, hiszen nyakunkon az EP-választás. A kampány tartalma és formája, a listavezetők személye és stílusa erre a kérdésre gyorsan választ adott. Az is jól látszik, hogy a pártelnökök a listavezető kiválasztásában a személyes érdeküket követik-e, hiszen másként őket általában nem tennék a lista első helyére, talán a listára sem.

SzanyiTibor listavezető, MSZP.

Szanyi Tibor, az MSZP listavezetője. Kinek az érdeke?

Ki lehet(ne) vezető?Az nyilván nem, aki NEM lehetne!

Magyarországon mindenekelőtt vezetési, irányítási, kormányzási válság van, mindenféle más gond ennek az egyenes következménye. A vezetési, irányítási válság nyilván személyi, alkalmassági okokra vezethető vissza. (Most a témából következőleg politikai és állami vezetőkkel kapcsolatos megállapításokról lesz szó.)

Arról már nem egyszer írtam, ki lehet jó vezető, ezt most nem ismételném meg. És nem fognék bele abba a vitába sem, hogy ez azonos-e a mások által hangoztatott hitelességgel, hiszen akkor le kellene folytatni egy vitát arról is, ki hiteles. És tartalmi, érdemi vagy formális felfogás szerint. Az-e, akire valamiért nem mondanak rosszat, vagy az, akinek szakmai, politikai véleménye beigazolódik? Az utóbbi nyilván fajsúlyos ember, akire a féltékenység önmagában megmagyarázhatja a lejáratást. Az sem mindegy tehát, hogy a hitelességet az információtól és az informátortól is megkövetelik-e. Mindebbe nem kívántam belebonyolódni.

Most tehát inkább arról essék szó: ki NEM lehet alkalmas vezető? Magyarán mondva: ki NEM lehet(ne) vezető? Ez ugyanis egy mondattal megfogható. Ennek alapján persze a székek az ülepek alatt veszett táncba kezdhetnének…

„Mert nem lehet vezető, amíg nem tudja, hova tart”

Elég kézenfekvő, ki nem lehet(ne) vezető, amit a mottóul választott idézet tömören és találóan megfogalmaz: „Mert nem lehet vezető, amíg nem tudja hova tart.” Magyarországon viszont lehet: többnyire ilyenek a politikai és állami vezetők! Sőt még ilyenebbek! Nem tudják, vezetőként hova tartanak, nem tudják, hova akarnák vezetni az országot. És rendszerint még azt sem ismerik, mi a helyzet.

Semmi sem valóságos a politikában, csak az öncélú hatalomvágy az!

Legalább 30 éve ez biztosan így van. Ahogy két éve megírtam: a politikában imitált küzdelem folyik. Semmi sem valóságos, csak az öncélú hatalomvágy az. (Árnyékbokszolás a politikában. Csak a hatalomvágy valóságos. 2012. 03. 17. ) Ha pedig így van, akkor a kontraszelekció és a kiszorítás, kirekesztés, vagy a „távol tartás” az 1990 utáni politikai rezsimeknek az egyik meghatározó törvényszerűsége.

Az 1990 utáni rezsimek egyik meghatározó törvényszerűsége

Tulajdonképpen az előbbi törvényszerűségből következik, hogy az elit feudális osztállyá alakul át. Ahol az előjogok öröklődnek is, családi dinasztiák is alakulnak. A kontraszelekció, a kiszorítás, a kirekesztés, a „távol tartás” miatt a zárt osztályként formálódó elit minősége nem jó, a rezsim eredendően sérülékeny. Azért is, mert a valóságtól is távol tartja magát. Védekezésképpen még inkább kirekesztő és még inkább a virtualitásba és burokba zárkózik.

A politikai pártokkal nem lehet szóba állni, ha mégis, ennek lehetőségét különleges kegyként nyújtják és nem automatikusan. Ez is része a valóságtól való elzárkózásnak, a virtuális politizálásnak. Ez objektív érdekeikkel is ellentétes, hiszen a kapuk kinyitása, a párt szolgáltató, ügyintéző, segítő szolgálatának megszervezése lenne az egyik alapja a párt népszerűbbé válásának. Egyúttal az élet és a problémák megismerésének. A politika szilárdabb alapokra helyezésének.

„Felvesszük nekik a telefont…”

Szanyi Tibor erről furán nyilatkozik a már idézett interjújában. Egy országgyűlési képviselőnek ugyanis a választókkal kell kapcsolatot tartania és nem a civil szervezettel, ahogy ő csinálja, amelyek nem is lehetnének politikai szervezetek. De hát Magyarország az összeférhetetlenségek országa, noha volt jogvédők is ülnek már a parlamentben. Az „ülésrend” határozza meg ezek szerint az „álláspontot”.

Az pedig cinikusan hangzik, hogy felvesszük nekik (!) a telefont, hiszen ez természetes kellene, hogy legyen. Ezt nyilatkozta: „Attilával (Mesterházy Attiláról van szó. – Sz. B.) mindketten kimondtuk: a választásra tető alá hozzuk a kormányváltó szövetséget. Hogy kik annak a tagjai, ebben voltak eltérések. Mint látjuk, Attila elsősorban a pártok világában kereste a szövetségeseket. Én pedig már akkor is a civil szervezetek, szakszervezetek felé léptem volna. A mi 13. kerületi sorozatos győzelmünk titka, hogy megállapodásunk van vagy 150 civil szervezettel. Ez azt is jelenti, hogy elmegyünk a közgyűlésükre és fölvesszük nekik a telefont, ha hívnak. Ez hosszú-hosszú éveknek a szőttese.”

Miből lehet választani?

A vezetőknek általában eszükbe sem jut, hogy az évtizedek óta halmozódó problémákat meg kellene oldani, nem maguk előtt tolni, esetleg válságot kezelni és a rossz vezetői munka árát a lakossággal megfizettetni. Fantáziájuk talán a 3 százalékos költségvetési hiány tartásáig terjed. Esetleg a vas és acél országa jelmondatának aktualizálásáig jut el: legyünk olyan ország, ahol a legolcsóbb a villamos energia! Legyünk ipari nagyhatalom! Legyünk a legversenyképesebbek!

Orbán Viktor szerint többek között ezért is kötötte meg Magyarország Oroszországgal a kormányközi megállapodást Paks gigantikus bővítéséről.  (Ráadásul rögtönzésszerűen, kapkodva.) Hogy tovább tudjon haladni a rezsicsökkentés útján és ez az ipari felhasználókra is kiterjedjen. (Az egyszemélyes stratégiai döntések. (1. folytatás)) Ezt Putyin is felismerte és ezért követelte már Gyurcsány idejében, pedig akkor hol volt még a rezsicsökkentés (a rezsiemelés volt napirenden), a Malévot és Paksot. (Ld. Sólyom László nyilatkozatát.)

Az aláírás. Németh Lászlóné, Orbán Viktor, Putyin, Szergej Kirijenko (Roszatom)

Németh Lászlóné, Orbán Viktor, Putyin, Szergej Kirijenko (Roszatom)

Ezekből a jókívánságokból persze sem több munkahely, sem magasabb életszínvonal, sem fejlettebb infrastruktúra, sem jövedelmezőbb külkereskedelem, sem nagyobb versenyképesség nem lesz, és valószínűleg a legolcsóbb energia sem itt lesz. Pedig ez utóbbihoz – jobb, ha tőlem tudja Németh Lászlóné volt banki lakossági osztályvezető, jelenleg fejlesztési miniszter – nem kellene államosítás, non profit energiaszolgáltató, jó importszerződések, Paks, de még fejlesztés sem. „Elég lenne”, ha a forint árfolyama a realitásoknak megfelelő szintre erősödne. Az eurónál pl. 188 forintra. (A forint gyengítésének (tév)útján. Kinek jó ez?) Ha 43 százalékkal erősebb lenne a forint, ez önmagában ezt eredményezné. Sajnálatos módon a kormány mégis a gyenge forintban és a forint további gyengítésében gondolkodik, ami valószínűleg kizárja, hogy itt legyen – akár valamilyen csoda folytán is – a legolcsóbb villamos energia.

 

Az olcsó energia példája jól érzékelteti, hogy megkerülhetetlen lenne a komplex megközelítés, az összetartozó kérdések együttes kezelése és a jártasság ebben. Mégsem szánják rá magukat. Amire biztosan számítani lehet: a gazdaság hatalmas, elkerülhető veszteségei, a források elvesztegetése. Abból, ami van, ami szűkösen rendelkezésre áll, sokkal többet ki lehetne hozni. Alkalmas vezetéssel.

Identitászavarok. Tiszta profil kellene

Már szó esett arról, hogy a balliberális jelzőnek sincs sok értelme, hiszen nem lehet e két ideológiát összemosni. A feladat akkor is megoldhatatlan és értelmetlen lenne, ha a baloldal baloldal lenne, a liberálisok pedig liberálisok lennének a szó igazi értelmében. De nem azok, ami eleve zavaró. Ezt a zavart csak növeli, hogy a baloldaliság hiányát bizonyos baloldalinak szánt elemekkel, a liberális gondolkodás hiányát liberálisnak gondolt egy-két elemmel igyekeznek elfedni.

Ebből csak káosz és rossz teljesítmény adódik. Vissza kellene térni a kiinduló állapotokhoz, így a hiányolt fontos elméleti alapok is talán könnyebben meghatározhatóak lennének. Mindenesetre igen nehéz lehet baloldali politikát folytatni olyan pártban, ahol a bankok, a nagyvállalkozók, a külföldiek érdekeit inkább védik, mint az ügyfelekét, a dolgozókét, a magyar választópolgárokét. Ellentétek esetén, azok pedig bőven vannak. És roppant nehéz lehet liberális állásponttal szavazatot szerezni, ha itt a kiszorítás, a kirekesztés, a sárdobálás és mások lejáratása napi gyakorlat.

Nem akarnak komplex jövőképpel előállni

A vereséget szenvedett balliberális oldalon sem akarnak és tudnak komplex jövőképpel előállni. Van olyan párt ezen a térfélen, amelyik a gazdaságban mutatja be, hogy nem hajlandó a komplex megközelítés sürgető igényét figyelembe venni, helyette néhány szelektív könnyítéssel, morzsákkal kecsegtetné az EP-választókat. Pontosabban azok egy részét. Ráadásul úgy, hogy aztán az EP kaparja ki a gesztenyét, érje el ezeket a szelektív könnyítéseket. Ami – érzése szerint – az ő szociális érzékenységét demonstrálná. Ha ugyanis baloldalinak nevezi magát a párt, azt valamivel érzékeltetni illik. Az alkalmasságot is illene, de ez még nehezebb lehet. A könnyítések sincsenek ugyanis végig gondolva. Sem ennek módja, sem összehangoltsága más gazdaságpolitikai kérdésekkel, de még az sem, hogy elérhető-e ez így. Nyilván nem érhető el, tehát alibi akciónak tűnik.

Meg sem szavaznák az EU-ban

Hogy megkapnák-e a célközönségükbe tartozók, az ráadásul a külföldtől függene. És a jelenlegi helyzetben persze Magyarországtól is, hiszen nem lehetne erre az adott kormányt onnan rákényszeríteni. Hogy lenne-e így értelme, ha kikényszerítenék, bár nem tudnák, szerintem nyilván nem lenne. A könnyítéseket könnyű lenne másokra áthárítani, vagy akár ugyanazokkal más címszó alatt megfizettetni. Egészen zavaró Szanyi Tibortól, a szocialista párt EP-listájának vezetőjétől, hogy egy ilyen pozícióra jelölt személy a fától nem látja az erdőt. Nem fogja fel, hogy az egésszel kellene foglalkozni és nem a részekkel. És elsősorban Magyarországon a magyar problémákkal és nem Brüsszelben, ahol még kevesebb a helyzetismeret és még több a kérdésektől idegen szempont.

Egy másik párt vezetője szintén azzal kecsegteti a választókat, hogy az EU fennhatóságát még inkább ki kellene terjeszteni Magyarországra. Ő az igazságszolgáltatás fontos feladatait adná külföldi kezelésbe. Csupa álmegoldás, álmegközelítés.

A könnyítésekben is másolni igyekeznek a ballibek

A rezsicsökkentésre például a balliberális ellenzék képtelen volt értékelhető, sőt értelmes választ adni. Ilyeneket mondott: nincs szükség rezsicsökkentésre (miközben 24 év alatt 62-szeresére emelték a háztartási energia árát az egymást követő kormányok. Az árnövekedés olyan gyors volt, hogy üteme a világ egyik legmagasabb inflációs rátáját, az átlagos magyar fogyasztói árnövekedést is több, mint 2-szer meghaladta). A rezsicsökkentés szerintük rezsihazugság, a szolgáltatók tönkre fognak menni (miközben még mindig nyereségesek). Elmaradnak a fejlesztések, holott eddig is elmaradt azok nagy része. Vagy hogy nem a szegények a haszonélvezők, szociálpolitikai alapon kellene csökkenteni a tarifát, vagyis a legszegényebbeknél. Egészen mellbevágó demagógia, hogy a magánuszodák energiaszámlára hivatkoznak, mintha azokat támogatnák. Holott a tarifákban éppen hogy hatalmas és alaptalan,  vállalati és állami extraprofit van.

Ezekre az alaptalan kifogásokra írásaimban részletesen reagáltam. (Ld. pl.  Rezsicsökkentés, rezsiharc. Reakciók és választási esélyek (4. folytatás), , Rezsiköltségek: nagy pufogtatások a parlamentben és azon kívül  és két folytatása: itt és itt

A rezsicsökkentés mint rossz ihlető

Azért a rezsicsökkentés nyomot hagyott a ballibekben. A szocikban is. Bár tagadják a rezsicsökkentést, de meg akarták alkotni a maguk rezsicsökkentését. Az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentésével, a minimálbér emelésével, a garantált jövedelemmel  tulajdonképpen nem tesznek mást, mint az elosztást változtatják. De nem az extraprofitot bezsebelő szolgáltató monopóliumok és a magyar lakosság között, nem is a szupergazdagok rovására, hanem végül is a középosztály és a szegényebbek között. És kitalálták tehát, hogy ők is az elosztáshoz nyúlnak. Más területeken és más hangsúllyal.

Szanyi mostani válasza

De ha már az állítólagos könnyítéseknél, e kevés és ráadásul szűken értelmezett és megint csak elosztási területen maradunk (nem kellene!), miért nem Magyarországon alakították és alakítják úgy a dolgokat, hogy a mostani álláspontjukat fedje? És miért egyszerűsítik le ezt szociálpolitikára, valójában elosztásra? Hiszen az áfakulcs csökkentését nyilván nem lenne szabad úgy végrehajtani, hogy máshol még jobban sanyargatnak! Fel sem merül, hogy az áfakulcs mai szintje visszafogja a gazdaság növekedését. Tehát az érintett témákban sem csak fogyasztásról, hanem növekedésről is szó kell, hogy legyen. A javaslatnak komoly gondjai vannak, amelyekről részletesen írtam.(Pl. Rezsiköltségek: nagy pufogtatások a parlamentben és azon kívül (2. folytatás)

A változtatáshoz elsősorban Magyarországon lennének meg a lehetőségeik

Ehhez ráadásul megvoltak és még mindig megvannak a lehetőségeik. Miért a nyakatekert és hosszú, továbbá Magyarország mozgásterét szűkítő, függetlenségét korlátozni akaró utat választják? Ami sikerrel sem kecsegtethet? Biztosan nem, hiszen az EU egységes álláspontra e kérdésekben nem juthat.

És miért nem az összefüggő, komplex megoldást mutatják be? Mivel ilyen nincs, miért nem dolgozzák ki, vagy ha nem megy, ismerik el, hogy segítségre van szükségük? Márpedig nagyon is van, hiszen még a kiinduló helyzetet sem ismerik! Mennyire időszerű a mostani mottó: „Mert nem lehet vezető, amíg nem tudja, hogy hová tart…”

Az elképzelt könnyítések tulajdonképpen azok, amiket az Orbán-kormány rezsicsökkentésével szemben, sőt a helyett izzadtak ki. Nem tudok jobb kifejezést használni, hiszen olyan gyengécskére sikerült az ellenjavaslat. Sajnálatos különben, hogy a rezsicsökkentést el akarták törölni, amivel lényegében eldöntötték a választási küzdelmet. A videó hónapokkal a választások előtt készült:

 

A rezsicsökkentés jelentőségét Bolgár György is felfogta

Ez is olyan megnyilvánulás volt, amiről fel lehetett tételezni, hogy nyilván nem akarnak győzni, veszíteni szeretnének. Pedig Bolgár György is felfogta a rezsicsökkentés jelentőségét és arra biztatta egy időben a szocikat, hogy licitálják túl a Fideszt. Ezt könnyen megtehették volna, hiszen elemzéseim szerint a rezsit akár 60–65 százalékkal is lehetett volna mérsékelni.

(Folytatjuk!)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.