EU-s támogatások. Ingyen vannak?

Nincs ingyen ebéd!

(Ikvai-Szabó Imre egykori főpolgármester-helyettes)

Kinek hogy – mondhatjuk a kedves  Ikvai úrnak. Neki ugyanis volt ingyen ebéd. Neki is.  A többieknek nincs, ők fizetnek mások hibáiért is, a rossz hatékonyságért is, amire befolyásuk sincs.

A hatékonyságot – ott ahol befolyásolni tudnák –  továbbra is érdektelenség veszi körül. Folyamatosság van a pazarlásokban (költségtúllépések, kitolódó határidők, halasztások, leállítások, alacsonyabb minőségű kivitelezés stb.), holott ezer helye lenne a fejlesztési pénzeknek. Az élőmunka termelékenységéről formálisan még megemlékeznek, de ott is – egyébként hamis – hivatkozási alapként. Ürügyként a megszorításokra, a visszaszorított fogyasztásra, az alacsony jövedelmekre. A beruházások hatékonysága még formálisan sem jut szerephez a politikai és közgazdasági gondolkodásban, pedig az előző rendszer megroppanását és az a szocialista/szabaddemokrata nyolc év tragikus eladósodását is éppen ennek alacsony színvonala magyarázza.  És nem a „túlfogyasztás”. (Ld.pl. itt és itt és itt).  De mit is jelent ez a gyakorlatban?

Solymár, tábla

Solymár, vasútállomás. 13 nappal a megvalósítási határidő előtt. Sitthalom, konténerek és tábla

A befektetett pénz tétlenül hever. Az építők pihennek és meditálnak, hogyan is kellene?

A Kényszerpályák, tévutak c. könyvem fedlapján  a solymári állomás egy részlete szerepel. Évek óta mindezt hiába keressük, mert felszedték a síneket, megszüntették (időlegesen) a vasúti közlekedést. Ide hordják a szemetet és a törmeléket, a volt pálya helyén pedig serény munka helyett motoszkálás folyik. Az Új Széchenyi Terv keretében. Mire megnyílik a vonal az emberek már leszoknak a vasúti közlekedésről. El lehet gondolkodni a közlekedéspolitikáról, a beruházások előkészítéséről, a pénzek elszórásáról. El is kellene végre. Nemcsak és főleg nem azt illene nézegetni, hogy a GDP-hez képest mennyi a beruházás, hanem azt is, hogy azok hogyan valósulnak meg. Hiszen ezekből a pénzekből sokkal többet ki lehetne hozni! Azt írják egy helyütt, hogy kisajátítási gondok nehezítették a munkálatokat, ezek miatt is tarthatatlan a határidő. És képzeljük el, két sínpár is lesz és ez sem egyszerű. Tessék mondani, hogyan csinálták a vasút hőskorában, amikor nem évek alatt 15 kilométert, hanem akár havonta építettek annyit? Vagy hogyan csinálják más országokban?

Solymár, állomás

Solymár. Az állomás és ami előtte van. 2014. május 17-én

Az EU-s pénzekkel pazarolnak a leginkább

Az EU-s finanszírozású beruházásokban még nagyobb a pazarlás, mint az állami finanszírozásúakban. Ennek az lehet az oka, hogy sokan abban a tévhitben élnek, hogy az EU-s támogatások ingyen vannak, ajándékok. Hiába a szórványos felvilágosítás, hogy ezek a pénzeket valaminek a részleges (!) kompenzációjaként kapjuk. (Mi az EU? Nem egy integráció?)

Solymár, a vasútnak híre hamva sincs

Solymár: a vasútnak híre hamva sincs

Az EU-s fejlesztési pénzekkel azért is bánnak ilyen lazán, mert ha az EU nem hajlandó a költségek növekedését, a határidő túllépését elfogadni, vagy ha bírságol, akkor az államra, a lakosságra át lehet hárítani a hiányzó összegeket és a bírságokat. 2009-ben a  fővárosi szennyvíztisztító költségtúllépését és 10 milliárdos EU-s bírságát a csatornadíjak emelésével igyekeztek finanszírozni. „Az áremelést firtató kérdésekre Ikvai-Szabó Imre főpolgármester-helyettes azt az elképesztően szemérmetlen választ ad: ’nincs ingyenebéd’. Mintha nem miattuk kellene pótolni az összeget. Különben azt sem tudjuk, nem lehetett volna-e sokkal kevesebből megépíteni az objektumot.” (Kényszerpályák, tévutak – Az új nomenklatúra.)

Solymár, az átjáró másik oldalán

Solymár. Az átjáró másik oldalán (Pilisvörösvár felé) talán még szomorúbb a kép

Minden ott folytatódik, ahol végre váltani kellett volna

2014. március 31-én sikerült átadni – hatalmas késéssel és költségtúllépéssel – a négyes metrót. És tegyük hozzá: óriási erőfeszítéssel, hiszen semmi nem akart működni, és a szerződésekkel is óriási gondok voltak. Az építkezés „452 milliárd forintból készült el, 332 milliárddal többért, mint ahogy annak költségét 1996-ban a megvalósíthatósági tanulmány megjelölte” (Wikipédia) Az eredetileg tervezett határidőt hat évvel lépték túl. Odáig el sem jutnak a Wikipédiában, hogy a hat év „csúszásból” mekkora veszteség származik, hiszen befektetett százmilliárdok ennyivel hosszabb ideig tétlenül hevertek, nem hoztak hasznot. A négyes metró „állatorvosi lovával” magam is foglalkoztam. Fiatal kutatóként 1976-ban vizsgáltam a tervezett útvonalat, amit már akkor teljesen értelmetlennek tartottam. A Kényszerpályákban különböző helyeken, összességében 25 oldalon át mélyültem el a beruházás további képtelenségeiben.

Solymár. Itt valaha vonat járt

Solymár. Itt valaha vonat járt

Most pedig:

Solymár. Sitthalmok

Sitthalmok

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.