Választások. Ki a legszerencsésebb és ki kapott esélyt?

Az építő kritikából sem építkeznek. Támadásnak veszik. És mennek tovább a tévúton

Összefoglaló értékelésemet a 2014. évi országgyűlési választásokról előre, évekkel korábban meg tudtam volna írni. Az egyetlen kérdés a jelen szituációban a pontos eredmény volt, a Fidesz győzelméhez viszont nem fért kétség. De nem azért, mert a Fidesz olyan jó lett volna, ellenkezőleg, mostani (második) kormányzása az ún. rendszerváltás óta a leggyengébbek közé tartozott. Össze nem lehet hasonlítani az első Orbán-kormány teljesítményével. (Ami az elmúlt 25 év legjobb teljesítményű ciklusa volt. Ld. Rendszerváltó kormányok teljesítménye.)

Elsősorban azért született a győzelem, mert a balliberális ellenzéknek – amire az ún. kétpólusú parlamentben az ellenzék szerepe eleve ráosztódott – a kormányt is sikerült alulmúlnia.  Az volt a benyomásom, amit többször is közzétettem, hogy nem egyszerűen rossz volt, hanem a baloldal mintha mindent elkövetett volna annak érdekében, hogy ne győzhessen. Stratégiailag, taktikailag és konkrét tetteiben. Sajnálatos módon a Fideszen múlt a baloldal sorsa, akár meg is szüntethette volna, ha ezt tartotta volna érdekének. Ez viszont nem állt érdekében az ún. kétpólusú parlamentben, aminek létrehozásáért 2001-ben a Fidesz bármire képes volt. Hogy miért nem állt érdekében az MSZP eltüntetése, annak részleteit nemsokára sorra vesszük.

Orbán Viktor, választás

Orbán Viktor: a történelmi választási győzelem lezárja a múlt vitáit….

Az ellenzék másik nagy ereje, a Jobbik viszont – a kétpólusú parlamentben a szándékok ellenére mégis csak létrejött egy harmadik erő – félellenzéki szerepet vitt. Talán azért is, mert az ellenzéki térfélen belül is folyt a küzdelem, olyannyira, hogy az ország szempontjából nagyon fontos kérdésekben is elzárkózott a baloldal a Jobbikkal való együttműködéstől. Mivel a Jobbikot ellenzéki oldalon igyekeztek kirekeszteni, a párt érthetően nem akart két tűz közé kerülni. Lehet, hogy emiatt, hol bírálta a kormányt, hol támogatta, vagy igyekezett középutas lenni az egyes részkérdésekben, ami ugyancsak kontraproduktív hatással járt. A Jobbik kiszorítása e ciklusban ugyancsak nem állt a Fidesz érdekében, mert ezzel megszüntette volna az ellenzéki térfél végletes megosztottságát.

Vona Gábor, a Jobbik elnöke

Vona Gábor, a Jobbik elnöke

Az új választási törvény: a győzelem másik biztosítéka

A Fidesz győzelme érdekében működött (működhetett) az új választási törvény is, amit a kétharmad birtokában és az ellenzék általában passzív parlamenti munkája miatt is gond nélkül a Fideszre szabhattak Az ebben lefektetett szabályok ellen az ellenzék nem lépett fel a számára elsődlegesen biztosított parlamenti eszközökkel, általában nem vett részt az országgyűlési vitában sem.

Mesterházy Attila, az MSZP elnöke

Mesterházy Attila, az MSZP elnöke. Nem adtak jó választ

És ráadásul rossz választ adott az elfogadott törvényre, ami a veszteségeket „megugrasztotta”. Ezt használták ugyanis fel ürügyként össze nem illeszthető személyek és pártok, mozgalmak egyesítésére, ezzel fedték el a stratégiai elképzelések hiányát, sőt azt is, hogy a múltat, ami miatt megbuktak, nem akarják meghaladni.

A figyelemfelhívások ellenére is képtelen volt a baloldal, balliberális oldal felismerni és/vagy elfogadni, hogy az egyedüli értelmes és hatékony válasz egy igazi, működőképes, vonzó alternatíva kidolgozása és képviselete lenne. Már ha tényleg kormányra akart volna kerülni és elsősorban nem a személyes ambíciókról, mandátumokról és vezető szerepről lett volna és lenne szó.

A Fidesz a baloldallal azt tehetett, amit akart

A Fidesz a legnagyobb ellenfelének nevezett baloldallal lényegében azt csinálhatott, amit akart. A baloldal a 2010-es választások után valósággal megzavarodott, erejét a belső széthúzások, személyes törekvések tovább gyengítették. És az aggodalom az elszámolástól, valójában a leszámolástól, attól, hogy a kilátásba helyezett és már nem egy esetben bevetett büntetőjogi eszközöket vajon kik ellen alkalmazzák. Azt felismerték, hogy a szolidaritás a baloldalon megszűnt, az eljárás alá vont embereket magukra hagyják. (Kivéve, ha a valamelyik csúcsvezetőről lenne szó. Gyurcsány például kivétel volt.) Talán még emlékszünk arra, hogy Hunvald György esetében nem őt biztatták, hanem az ellene fellépő hatóságokat. És nem a tisztességes eljáráshoz való jog biztosítására, hanem a mielőbbi eredmény felmutatására. (Ahogy mondták: a „tisztázásra”.)

Hajrá bíróság, hajrá ügyészség! – mondta az MSZP akkori elnöke, Lendvai Ildikó. (Hajrázott így, pedig már megírta levelét, arról, hogyan ügyködnek.) És közben hallhatták az ellenoldalról, hogy mi várható majdan a mostani kormánypárti képviselőkkel. Ennek ugyan csak a törtrésze valósult meg, de a bénító hatás így is működött. Ez részbeni magyarázata annak, hogy szakmailag ilyen enerváltan működtek.

 

A második részben, 6.05-től következik a hivatkozott rész:

 

 

A rettegés légkörét felidézendő, ide kívánkozik egy részlet egy orosz dokumentumfilmből, ami Lavrentyij Berija letartóztatásáról készült. (Ott az ilyen rendkívüli eseményeket és titokzatos történeteket ma is nagy figyelem és érdeklődés övezi.) Az egyik emlékező szerint Beriját a Politikai Bizottság üléséről vitték el. Zsukov rontott be oda több katonával, de Molotov kivételével senki nem tiltakozott Berija elhurcolása ellen. De vajon miért nem? – tette fel a kérdést a riporter. A válasz roppant egyszerű: mindenki arra gondolt a pisztollyal hadonászó Zsukov és katonái láttán: vajon kiért jöttek? Csak nem értem? Aztán, amikor kiderült, hogy Berijáért, megnyugodtak, hogy megúszták. Nem is firtatták az eseményeket, később sem.

Elmaradt a 2010-es bukás okainak tisztázása, így minden megismétlődött

A parlamenti munkában sem igazán vettek részt, a legfontosabb törvények vitájától távol tartották magukat. Az alaptörvényt és a választójogi törvényt nélkülük tárgyalták, holott azért küldték a választók őket az országgyűlésbe, hogy abban részt vegyenek. A baloldalt cselekvésképtelenné tette az is, hogy képtelen volt szembenézni a 2010-es drámai bukás okaival, nem tudott megújulni és nem is akart. Már egy évvel a választások után egyértelmű volt, hogy ha később kormányra kerülnének, akkor ott folytatnák, ahol és amiért a bukás bekövetkezett. Sőt idővel még a bukást is érthetetlennek nyilvánították. Szanyi Tibor például az ezeréves magyar történelemben a legnagyobb fejlődést produkáló nyolc évnek nevezte kormányzásuk két ciklusát.

Közben nemhogy nem hoztak létre alternatívát, de még programot sem. Ami végül összejött az különböző súlyú jelmondatok és jókívánságok egyvelege. Ez sem lett jobb, mint az az előanyag, amit Vértes Andrásnál, az előző nyolc év „udvari közgazdászánál” megrendeltek.

Bántó az az érzéketlenség, ami a baloldalnál például a rezsinél vagy a devizahiteleknél tapasztalható. Ahogy egy tegnapi, április 16-i ATV-s televíziós adásban sajnálattal tapasztaltam, még mindig érthetetlennek és szükségtelennek nyilvánítják a rezsicsökkentést. (A választási vereség részben ebből a szemléletből következik.)

Az sem fogadható el a baloldaltól, ha nem a választókért, hanem a bankokért és az energiaszolgáltatókért aggódik, különösen, ha ez alap nélkül történik.

Van-e olyan, hogy balliberális?

Teljesen érthetetlen, hogy miközben a liberálisok miatt buktak ekkorát 2010-ben, ismét balliberális lett az együttes. Át kellene gondolni, létezik-e olyan, hogy balliberális? Hiszen a baloldali és a liberális két különböző és a lényeget tekintve ellentétes jellegzetesség. Nem arról van-e szó, hogy egy törpe és súlytalan kisebbség a szocialista mozgalmat akarja irányítani, felügyelni? Fodor Gábor beemelése a parlamentbe és egyszemélyes megnyilvánulásai meglehetősen irritálóak lehetnek a baloldal számára is, hiszen az ő helyüket vette igénybe. A szocialista tehát legyen szocialista, a liberálisok és a neoliberálisok pedig legyenek azok. Külön szerveződjenek. Ha pedig bárkinek az a fontos, hogy ne Orbán Viktor legyen a miniszterelnök és csak ez, akkor végképp nem értem, miért nem a legerősebb pártot támogatták? És miért nem hagyták, hogy legalább a nézetek ne spricceljenek szét? És miért hoztak létre szükségképpen olyan frakciót, aminek egy része azonnal „független” lett.

Fodor Gábor

Fodor Gábor is “független” lett az MSZP egyik helyén

Az eredmény és összetevői

Egy héttel az egyfordulósra változtatott országgyűlési képviselőválasztás után már majdnem megvan az előzetes eredmény. Ennek alapján biztosra vehető, hogy a Fidesz és a KDNP kétharmadot ért el. A választásra jogosultak negyede szavazott a Fideszre, ami ezzel a mandátumok éppen kétharmadát szerezte meg: az új országgyűlés 199 helyéből 133-at, 66,83 százalékát. A választási eredményt már a választás napján a miniszterelnök történelmi jelentőségű, átütő sikernek nevezte. Ez valóban az, hiszen a kormány teljesítményéhez mérten a siker eltúlzottan nagynak tűnhet. Ebben a nagynak látszó eredményben két tényezőnek van szerepe.

A választási törvény részvétele a „történelmi sikerben”

Az egyik a most leköszönő kormány választási törvénye, ami számára végül is meglehetősen jó feltételeket biztosított a sikerhez. Mindenekelőtt az egyfordulós szavazás, ami annak kedvez, aki az adott oldalt teljesen maga alá tudja gyűrni. Tehát a Fidesznek és – ahogy Czike László egy interjújában mondta – alteregójának, a KDNP-nek. Ha a másik oldal meg van osztva, akkor annak egy egyfordulós választáson nagyon hátrányos következményei lesznek. Ha már hagyták ellenzéki oldalon, hogy e törvényt és ilyen formában fogadja el a kormány kétharmada, akkor legalább viszonylag jó választ kellett volna erre adni. Alternatíva kellett volna, hogy minél több választónak támadjon kedve elmenni szavazni, és a végre látható alternatívára szavazni. Célszerű lett volna, ha a legnagyobb ellenzéki párt készíti el az alternatívát. Aki tehát kormányváltást akar, az megkapta volna azt is, mit tenne ez a kormány és megkímélte volna Bajnait és másokat az önálló indulástól. Így lehetett volna kompenzálni, sőt túlkompenzálni a választási törvényt. Ha a Fidesz dolgozta volna ki, akkor pedig megérdemelte volna a győzelmet.

A határon túliak

Az új választási törvény másik előnye a Fidesz számára a határon túliak szavazása, már csak azért is, mert az állampolgárság megszerzését, majd ezt „továbbfejlesztve” a szavazási részvételt az Orbán-kormány tette lehetővé. És ők, ahogy várható volt, szinte teljes egészében a Fidesz táborát növelték. (A levélben szavazók alapján is, ami ugyan az újonnan magyar állampolgárságot szerzett szavazókról nem adhat teljes képet, tekintélyes számról, 122 ezer szavazatról van szó.)  A Fidesznek kedvezett az a rendszer is, ami a korábbinál is jobban dotálta a jó választási eredményt. Így most kevesebb szavazattal még több mandátumot lehetett elérni. Az új választási rendszerben az egyéni választókerületeken van a hangsúly és a mandátum elnyeréséhez nem szükséges szavazatokkal a korábbiaktól eltérően nem a veszteseket, hanem a győzteseket kompenzálják. Ebből a változtatásból következik a Fidesz kétharmada, hiszen ilyen módon az országos listán 7 mandátummal kapott többet.

Kevesebb szavazattal is kétharmad

2010-ben a Fideszre 2 679 344 szavazat érkezett, a szavazatok 52,78 százaléka és ezzel szereztek kétharmadot. Akkor tehát a választásra jogosultak 34,84 százaléka kellett ehhez. 2014-ben viszont jóval kevesebben szavaztak  a – kettős állampolgárok révén mindenképpen – nagyobb számú választásra jogosultból. 2 264 730 fő voksolt a Fideszre (45,04 százalék), amiből legalább 122 588 fő volt a kettős állampolgár. (Levélben szavazók. Nélkülük, tehát a 2010. évivel összevethető helyzetet feltételezve 2 142 142-en szavaztak volna, ami már csak 43,55 százalék.)

Ez azt jelenti, hogy valójában 532 202-vel kevesebben szavaztak a Fideszre. Legalább ennyivel, hiszen a kettős állampolgárok egy része nem levélben szavazott, hanem a konzulátusokon, követségeken és számukról nem találtam adatot.

(Folytatjuk)

2 responses to “Választások. Ki a legszerencsésebb és ki kapott esélyt?

  1. Visszajelzés: Választások. Ki a legszerencsésebb és ki kapott esélyt? (1. folytatás) | Kirekesztett véleményem - Dr. Szabadi Béla blogjaKirekesztett véleményem – Dr. Szabadi Béla blogja

  2. Visszajelzés: Választások. Ki a legszerencsésebb és ki kapott esélyt? (3. folytatás) | Kirekesztett véleményem - Dr. Szabadi Béla blogjaKirekesztett véleményem – Dr. Szabadi Béla blogja

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.