Gazdaságpolitikai szadomazo. („Őszintén”, „nem őszintén”)

Fájni fog! Hogy utána sokkal jobb legyen!

(Bajnai Gordon ismétlődő kecsegtetése)

Nyakunkon a választások. Ez több kérdést is felvet. Az egyik: mit tett a kormány és mit az ellenzék megújulása és jobb felkészültsége érdekében? A választ szinte mindenki ismeri. Hasonlóképpen költői kérdés az is: mikor, milyen időszakban lehet feltárni a mindkét oldalon egyaránt fellelhető súlyos negatívumokat, szakszerűtlenséget, dilettantizmust, törvénysértéseket, hibás döntési gyakorlatokat, kontraszelekciót, jogba is ütköző eseteket?  És az alkalmatlan „megoldásokat”? Tehát mikor lehet? A választások környékén? Jaj, akkor nyilván nem jó! Ez nagyon barátságtalan lenne, befolyásolhatná a választásokat. Netán a választások között? Akkor sem nagyon alkalmas! Annak kell teret adni, akiket a választók bejuttattak az országgyűlésbe. Vagy talán soha? Hát valahogy így! Vagyis a közösség, az ország szempontjából, a kibontakozás szempontjából az igazán fontos (nem eleve elfogult, nem a kettős mérce szerinti) helyzetfeltárásnak, elemzéseknek, bírálatnak Magyarországon már hosszú ideje nincs tere. Ez ugyanis azt mutatná be: rendszerszerűek a bajok és hogy azok milyen nagyok.

Bajnai a válságkezelésről beszélt, majd autogramot adott az „értő közönségnek”

Bajnai a válságkezelésről beszélt, majd autogramot adott az „értő közönségnek”

A leírtak alapján nem hiszem, hogy várnom kellene a választások utánig, hogy előadjam, amit most fogok a gazdaságpolitikai szadomazoról, ami mindkét oldalra jellemző. És bár van „őszinte”, illetve „nem őszinte” gazdaságpolitikai szadomazo, mégis csak szadomazo, aminek civilizált országban nem lenne helye. Értelmes országban sem, mivel eredménytelen, sőt feléli a jelent és a jövőt is. Egy ilyen gyakorlat mindenképpen felveti a kormányzati alkalmasság kérdését, ha folyamatos, mint nálunk, különösen. És nyilván mindkét oldalon. Kezdjük az „őszinte” figurával, ami az egyik oldalhoz köthető. (A „őszinte” jelzőt idézőjelbe teszem, mert itt az őszinte sem őszinte.)

Az „őszinte” gazdaságpolitikai szadomazo

Bajnai mottóként használt bejelentése, ígérete igazi szadomazo konstrukció, hiszen ez szadizmus, kínzás a megszorítások terhei alatt évtizedek óta vergődő, egzisztenciájáért aggódó, reményét vesztett lakosságnak. Az egykori miniszterelnök, ma pártelnök közvetlen és közvetett (a „szövetségben” utazó) hívei azonban nem kérik számon Bajnaitól, miért nem használta fel az elmúlt négy évet valódi megoldások megtalálására, a hozzáférhető anyagok olvasására, a kérdést körbejáró beszélgetésekre. Nem kérik ki maguknak a bejelentést és a felkészületlenséget, hiszen ők sem kíváncsiak arra, hogy tényleg ez lenne-e az irány. Nem gondolják át, hogy igaz-e az, hogy olyan állapotban lenne a költségvetés, ami ezt indokolná, vagy pedig arról van szó, hogy ha a balliberális oldal netán kormányra kerülne, nem akar lemondani a rendkívüli bevételekről?

Ráadásul azon sem gondolkoznak el, hogy működőképes gazdasági alternatíva hiányában az ő oldaluknak eleve nem lehet komoly esélye. Az ilyen ügyetlen bejelentések, melyeknek se szeri, se száma, ugyanis az ellenoldalt erősítik. Nem figyelnek fel arra, hogy a saját oldalukon mintha szinte mindent elkövetnének a politikusaik és azért, hogy NE győzzenek.

Hat a több évtizedes agymosás is, ami a megszorításokat, a lakossági áldozathozatalt egyedüli megoldási lehetőségként itatta bele az emberek fejébe. Elfogadják tehát, hogy erre szükség lehet. És azt a valótlanságot is, hogy Orbán Viktor leváltása a lényeg. Hogy hogyan fognak kormányozni, azzal valószínűleg nem is kell foglalkozni, hiszen azt már tudják, „őszintén” beismerték, hogy megszorítani kell. Meg is van, miért: „hogy utána sokkal jobb legyen!” A szadizmust mazochistán fogadják.

2010-ben is mazochista volt a fogadtatás

2014-ben is az, annak ellenére, hogy egy pontosan ilyen ígéret (Ld. a fenti videót!) és egy ezt kibontó eszmefuttatás Bajnai Gordontól már négy éve is elhangzott. A választások évében, 2010 februárjában, amikor kisiskolások (!) előtt azzal büszkélkedett, amivel egyébként nem kellene, hogy mekkora nagy rutinjuk van a válságkezelésben.

Harmadik kötetemnek először az A jövő történelme címet szántam, annyira meg voltam győződve arról, hogy a következő négy évben kevés érdemi változás lesz, tehát mintha előre megírnám a történelmet. Az, ami a végül a Kényszerpályák, tévutak – Az új nomenklatúra c. könyvben szerepel, akár ma is elhangozhatna, még a közönség, a hallgatóság is lehetne hasonló. Ezt írtam 2010 eleji helyzetről:

„A kormány (Bajnai-kormány. – Sz. B.) viszont nem lát más lehetőséget, mint a további és hasonló megszorításokat. Fel sem vetődik benne a válságokért való felelősség. A válság, helyesebben a válságok – egyik a másik után – biztosan csak úgy jöttek… Sőt ezek „kezelése” a fölényünket bizonyította.

Bajnai Gordon 2010 februárjában kisiskolások előtt elmondta, hogy a válságban (itt bizonyára a világgazdasági válságra célzott) a magyarok építhettek >arra a dologra (Sic! – Sz. B.), amiben nagy előnyük van másokhoz képest: nekünk van rutinunk a válságkezelésben. (Inkább a válságok „összehozásában” van. – Sz. B.) Szemben mondjuk a nyugat-európaiakkal. Hogy pontosan tudjuk, amikor egy ilyen ránk köszönt, akkor nincs idő tétlenkedni, nagyon határozottan és nagyot kell lépni.> Ebben sajnos nincs hiány (példátlanul durva megszorításokra került sor) és láthatóan nincs megállás: egyik ötletszerű és értelmetlen megszorítás követi a másikat.”

Bajnainak azonban nemcsak a megszorításokban és azok magasztalásában van nagy rutinja, hanem a rossz választási szereplésben is. Megnyilvánulásai és intézkedései vezettek a baloldal történelmi vereségéhez és a Fidesz kétharmados győzelméhez, a választók kb. negyven százalékának távolmaradásához.

Bajnai Gordon nyilatkozataival és intézkedéseivel egyszer már "megágyazott" a vereségnek

Bajnai Gordon nyilatkozataival és intézkedéseivel egyszer már “megágyazott” a vereségnek

Az „őszinte” jelző nem pontos

A jelző szerintem nem pontos, mivel nem őszinteségről van szó, hanem – udvariasan fogalmazva – az alkalmasság és a felkészültség hiányáról és többszörös megtévesztésről. Kevésbé udvariasan: hazugságokról is. És ennek megfelelő aktivitásról: a más álláspontok, ismeretek kirekesztéséről, a nem igazodók fenyegetéséről. (Sértett ember-e Róna Péter? Ő is?  . Mindez a kormányoldalra is jellemző, csak „kicsit” másképp.

Róna Péter előadása 2011-ben, az MSZP-ben. Akkor leértékelést akart

Róna Péter előadása 2011-ben, az MSZP-ben. Akkor leértékelést akart

A „nem őszinte” szadomazo

A „nem őszinte”, a más fogalmakat alkalmazó megszorító politika lényege szükségképpen hasonló, külső jegyei és részletei nyilván eltérhetnek. Látszólagos tehát az eltérés. Ahogy évekkel ezelőtt írtam: árnyékbokszolás folyik a politikában; csak a hatalomvágy valóságos. (Árnyékbokszolás a politikában. Csak a hatalomvágy valóságos)

Matolcsy György Huba, a főnök kedvence. A megszorítóbajnok

Matolcsy György Huba, a főnök kedvence. A megszorítóbajnok

Utána (sokkal) jobb lesz?

Ha látjuk a több évtizedes és csak néhány évre megszakadó, ám már 10 éve egyre durvuló megszorító politikai gyakorlatot, nem sok jelét látjuk annak, hogy utána sokkal jobb lesz. A vége sem látszik. De nem is sejthető: ilyen kormányzati alkalmasság és felkészültség mellett. A megszorításokat nem úgy alkalmazzák, ahogy másutt, nem rendkívüli eszközként és rövid ideig, hanem folyamatosan és szinte az egyetlen gazdaságpolitikai eszközként. A magyarországi helyzetre azért sem alkalmas, mert NEM a túlfogyasztás miatt vannak az országnak gazdasági nehézségei, hanem főleg a gazdaságirányítás alkalmatlansága miatt, ami más területek (mindenekelőtt a beruházások) túlköltéseiben, alacsony hatékonyságában és veszteségeiben nyilvánul meg. (A túlfogyasztás túlélő mítosza. Matolcsytól Matolcsyig. http://szabadibela.hu/2010/11/a-tulfogyasztas-tulelo-mitosza/ )  Ezzel a leegyszerűsített és nem a magyarországi helyzetre kitalált gazdaságpolitikával csak elnyújtani lehet a válságot, amiben a magyar gazdaság akkor is benne volt, amikor szomszédaink száguldottak. És azt állítja, hogy nincs alternatíva, csak ez a „gazdaságpolitika” van. Ez sem „őszinteség”, hanem megtévesztés, sőt hazugság.

Orbán Viktor rádióban fejteget. A legfőbb gazdaságpolitikus?

Orbán Viktor rádióban fejteget. A legfőbb gazdaságpolitikus?

Az „őszinte” megszorítások. A gondolat kezdete az őszödi „igazságbeszéd”

A jelző Bajnaitól ered, de magát a gondolatot Gyurcsány Ferenc találta ki. Éppen erről írtam a Miről szól az őszödi beszéd? c. cikket) Ma már Gyurcsány is használja azt „őszinte” jelzőt, ami mint tudjuk, szintén nem „őszinte”. A gondolat kezdete az elhíresült őszödi „igazságbeszéd” (, ami szerintem nem is lehet igazságbeszéd, ha pl. ne lenne igaz az, hogy semmit sem csináltak. Annyiban meg pláne nem, hogy Veres „Janira” is hivatkozva leszögezi, hogy csak egy út van. A reformnak nevezett még durvább megszorítások. Azt sem nevezném őszinteségnek, sokkal inkább megtévesztésnek, hogy tagadja az alternatívát és még erőszakosabban akar megszorítani. A holdudvarába tartozó olyan nagyságok (Vértes András, Surányi György, Békesi László, Demján Sándor) állítólagos idétlenkedéseivel akarja bizonyítani, hogy nincs alternatíva. No nem a gazdaság egészére, ami a fontos kérdés, hanem egyes részproblémákra. Milyen formában lehetne jó sok pénzt elvonni a lakosságtól. Meg sem fordult és ma sem fordul meg a fejében, hogy általános gazdaságpolitikai alternatíva kell, amit persze nem Surányitól, Vértestől, Demjántól, Békesitől lehet várni. Vagy a ma Gyurcsánynál nagyon népszerű Bokrostól.

Gyurcsány Ferenc. Mi van az őszödi beszédben? A még nagyobb megszorítások

Gyurcsány Ferenc. Mi van az őszödi beszédben? Még nagyobb megszorítások

Megszorítás megszorítás hátán

Bajnai azok után mondta el 2010-ben beszédét, hogy Gyurcsány Ferenc kormányzásával már 2004-től megszorító irányt vettek az intézkedések. Ezzel összefüggésben felgyorsult a lakosság eladósodása, mert százezrek devizahitelek felvétele nélkül nem tudták volna elviselni (túlélni) a megszorításokat.

Helyzetüket ráadásul hatásosan súlyosbította, hogy a devizahitel-kamatokat felemelték, amit állítólag éppen a hivatalban levő Bajnai-kormány kezdeményezett. (E változtatás ma is hat: bár a jegybanki alapkamat az óta sokat csökkent, ma mindössze 2,85 százalék, de mégis évi közel 8 százalék kamatot kell fizetniük a devizahiteleseknek.)  A megszorítások iránti miniszterelnöki vonzalom Bajnainál tehát meglehetősen erős lehetett. Persze nyilván ez is azért történt, hogy (még?) jobb legyen!?

(Folytatjuk!)

One response to “Gazdaságpolitikai szadomazo. („Őszintén”, „nem őszintén”)

  1. Visszajelzés: A forint gyengítésének (tév)útján. A gyökerek | Kirekesztett véleményem - Dr. Szabadi Béla blogjaKirekesztett véleményem – Dr. Szabadi Béla blogja

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.