Az egyszemélyes stratégiai döntések (1. folytatás)

Zavaros vízbe sose ugorj bele! (Orosz bölcsesség)

És mást se lökjél bele! (Magyar kiegészítés)

Hogy miért ne ugorj zavaros vízbe? Mert nem tudni, mi van benne és alatta! Lehet, hogy sekély a víz és kitöröd a nyakad. Lehet, hogy rozsdás és éles vasak vannak az alján. Lehet, hogy ragadozók várnak rád. Lehet, hogy szennyezett. Súlyos következményei lehetnek annak is, ha valaki zavaros szituációba ugrik bele. Ha gordiuszi csomóként fogja fel az összefüggéseket és átvágja azokat, valójában nem törődik velük. Ha valaki mégis ilyenbe ugrik, azt szokták mondani: magára vessen. Még akkor is, ha később változnak a körülmények. (Ld. devizahitelesek.)

De mi van akkor, ha mondjuk a  “Kedves Vezető” nem maga ugrik, hanem – akarva, akaratlanul – az embereket, az állampolgárokat löki bele a “zavaros vízbe”? Ha a döntés ötlete az övé, de nem az övé a következmény, a felelősség, a most és majdan fizetendő  teljes ára ennek. Ahogy ez nálunk korszakokon keresztül lenni szokott: jönnek a sarcok és a megszorítások és más következmények. Akkor is igaz ez a bölcsesség?

Putyin és Orbán. Merre invitálják?

Putyin és Orbán. Merre invitálják?

Nincs visszatartó ereje

A bölcsesség nyilván igaz, de nincs igazi visszatartó ereje.  Arról a jogrendnek, a stabil és normatív viszonyoknak és értékrendnek, továbbá a közvéleménynek kellene gondoskodnia. Csakhogy nálunk nem rendszer jött létre egy állítólagos rendszerváltozás során, hanem egy rezsim. Kettős mércével, kézi vezérléssel, 180 fokos fordulatokkal, „rugalmas” vagy hiányzó értékrenddel. A hatalomnak lenne a feladata a rendszerváltás megvalósítása, viszont éppen ezt nem akarja, hiszen pont egy ilyen közeg – ami ráadásul még előnyösen zavaros is, tehát nehezen leleplezhető – a hasznos és a kényelmes. Zavarosban jól lehet halászni – tartja a magyar közmondás. Sajnos nálunk bocsánatos bűn, ha valaki – a kettős mérce napos oldaláról – az ilyen viszonyokat kihasználja, azt mondják rá, hogy okos. Ha ezt még meg is könnyíti az általa létrehozott szervezet, akkor még inkább. Pedig főleg az ő feladata lenne a viszonyok minőségének átalakítása.

1.  “A Gripen-ügy és a miniszterelnöki túlhatalom”

Az első Orbán-kormány alatti  Gripen-ügyben is jelen vannak azok a motívumok, amelyek ma is érvényesülnek.

A Gripenek. Sebtében beszerezve. Évekig nem volt pénz a felszállásokra

A Gripenek. Sebtében beszerezve. Évekig nem volt pénz a felszállásokra

A fő motívum, hogy nagyon akarják, nagyon erőltetik. Ez a többi motívumra is hatással van…

Gripenek: nem volt pénz az üzemeltetésükre

Ezek közül az egyik az időzítés, a megfelelő körülmények megteremtése és/vagy kihasználása. A döntésről ma már tudjuk, hogy idő előtti volt (ld. alább Vadai Ágnes jelentését.) De előrehozták, hogy a választások előtt mindenképpen „ők” dönthessenek. Erre a Kisgazdapárt „megroggyantása” után került sor, aminek eleve zsákmányszerző céljai voltak.  És azok után tértek rá a döntésre, hogy kisgazda személyeket és szocialistákat időlegesen és nem hivatalosan, de jó hangosan, kb. egy hónappal a szeptemberi döntés előtt gyanúval illettek az ún. MiG-ügyben. Nem utolsósorban Demszky Gábor közreműködésével. (Az ügyről és a szereplőkről bővebben a Bilincs és póráz. A Gyorskocsi u. c. könyvben. 338–342., 336–342. oldalak.) Mindenféle bizottsági meghallgatásokra is sor került a MiG-ügyben.

További motívumok

Egy másik motívum: egy olyan szervezeti séma, előkészítési rend és útvonal, ami az egyszemélyes beavatkozást, döntést, akár az egyszemélyes rögtönzést „támogatja”. (Az első Orbán-kormány idejében alkalmazott sémát részletesen bemutattam egy 2007-ben publikált anyagban.)

Egy harmadik motívum: bonyolult, nagy költségkihatású és egyéb következményű ügyben a rögtönzés. Alapkérdések figyelmen kívül hagyásával.

Vajon ki döntött?

A Gripen-ügyben 2001-ben, de 2007-ben is még az volt a kérdés: vajon ki döntött? Ízlelgette ugyan az ellenzéki sajtó Orbán nevét, de nem merte egyértelműen megjelölni. Sem elhinni, hogy így történhetett. Sem 2001-ben, sem 2007-ben, amikor már évek óta nem volt miniszterelnök. Ekkor már állt a botrány, a kulcsszereplő közvetítő, egy magyar származású gróf, Alfons Mensdorff-Poully ellen vesztegetésért elindult az eljárás, áradtak az információk arról, hogy állítólag milliárdos összegeket juttatott volna a vásárló közép-európai országok politikusainak. (Erről részletesen: Kényszerpályák, tévutak – Az új nomenklatúra. 238. o.) A svéd főügyész még 2007-ben bejelentette, hogy a szálak Magyarországra is vezetnek. A hatalmas összegű vesztegetés vádja túl nagy volt ahhoz, hogy a volt miniszterelnököt a döntés egyszemélyi felelőseként jelöljék meg.

Alfons Mensdorff-Poully

Alfons Mensdorff-Poully

2007-ben egy újságíróval beszélgettünk telefonon, azzal, hogy ő csak beszélgetni akar, biztosan nem lesz belőle semmilyen közlés.

De lett, és ráadásul sarkosítva. Megírta, hogy azt állítottam volna, hogy a miniszterelnök döntött. Bolgár György azonnal ezt választotta műsora témájává, ráadásul azzal, hogy én ezt két okból sem tudhatom. Nem ezen a területen dolgoztam és már nem voltam államtitkár Pedig én csak azt mondhattam, hogy ő dönthetett. Hiszen a kormány szervezete úgy volt kiépítve, hogy ebből ez következik. Betelefonáltam, a műsorban is elmondtam, honlapomon is megírtam, hogyan is van ez.

Az írás ismerteti ezeket az előzményeket és sok mindent összefoglal a Gripen-ügyről. Továbbá bemutatja a döntés menetét, ezenkívül még sok érdekességet tár az olvasó elé. A címe alapján különösen idevág ez az írás: ( A Gripen-beszerzés és a miniszterelnöki túlhatalom)

Ez a kérdés is megmutatta, hogy az, aki kívülről akarja kitalálni, hogyan működik az Orbán-kormány, minden bizonnyal melléfog. Ha viszont valaki belülről ismeri a működését, akkor – még ha nem is volt ott ennél a döntésnél – le tudja vezetni, ki döntött. Az akkori/mai ellenzék ebből sem tanult, nem becsüli meg ma sem az ismereteket, nem erre építi lépéseit. A közismert „eredményességgel” teszi ezt.

Vadai Ágnes

Vadai Ágnes

Vadai Ágnes jelentése

A Gripen-üggyel a Kényszerpályák, tévutak c. kötetben is foglalkoztam. Ebben bemutattam Vadai Ágnes akkor államtitkár vizsgálatának megállapításait. A vizsgálatot nyilván fékezhette, hogy Medgyessy Péter is beszállt az ügyletbe, további megrendelésekkel és a lízinget vásárlásra változtatva. Medgyessyék ügyletéről Vadaiék semmit nem tártak fel, Orbánéknál pedig éppen emiatt talán nem mentek el addig, amíg kellett volna. És főleg az beszédes, hogy a megállapításoknak olyan következménye sem lett, hogy ezt elmarasztalásként kellene felfogni. Ráadásul a Medgyessy-kormány, majd a Gyurcsány-kormány nem kérte az ügyészséget, hogy szerezze be a magyar részvételre vonatkozó adatokat külföldről. Az ügyészség pedig saját hatáskörben nem kezdeményezett.

A Gripenek egy későbbi kormány  miniszterének, Szekeres Imrének a beszédében jelképei a magyar honvédség megújulásának.  Jó értelemben gondolja. Megállapítja, hogy a Gripen-program sokkal több, mint egy egyszerű repülőgép vásárlás.

Tanulságos megállapítások

Egy-két tanulságos megállapítása azért van a jelentésnek. A bizottság az Orbán-kormány beszerzését megalapozatlannak minősítette. Nem volt közbeszerzés, nem volt költségelemzés, nem fogalmaztak meg alapvető harcászati, hadműveleti, gazdaságossági követelményeket. A megfontolási ajánlat alapját az ellentételezés és az ütemezés képezte és nem a gépek ára. Nem tisztázták, milyen forrásból fedezik a lízingelés költségeit, de azt sem, hogy áfát kell fizetni. (2002 májusában a honvédelmi tárca 25 milliárdot kért áfára, „mivel azzal nem számoltak”.)

Ahogy a Kényszerpályák c. kötetben ezt megírtam, az origo.hu értésülései szerint a dokumentum azt is megállapította: „2001-ben sem külső, sem belső kényszer nem volt a repülőgépek beszerzésére, sőt egy országgyűlési határozati javaslat ezt 2003 utánra tette.”

Medgyessy Péter. Ő is kötött Grippen-szerződést

Medgyessy Péter. Ő is kötött Grippen-szerződést

A kormánytöbbségi bizottság viszont azt is megállapította, hogy ebben a pénzszűkében a Medgyessy-kormány további 100 milliárdos költekezését indokoltnak tartotta.

Ahogy a kötetben erre rámutattam: a jelentés nem tárta fel, hogy az árukkal való ellentételezésből, a konstruált árakból a két kormány alatt milyen károk származhattak. „A jelentés viszont nem tárta fel, hogy az árukkal való ellentételezésből – akármilyen paradoxonnak is tűnhet ez első megközelítésben –, milyen veszteség származhatott. A készpénz helyett rendszerint akkor fogadnak el árut, ha azon további árnyereség keletkezik az elfogadó számára. Ezt a szempontot amennyire csak tudják, érvényesítik is, amikor az árakat a szó szoros értelmében megkonstruálják. (Hiszen a barter – árut áruért – ügyletben művi árakat alkalmaznak, megállapodásos alapon.) Az erre vonatkozó adatokat nem volt hajlandó az illetékes gazdasági minisztérium kiadni a sajtónak, a bizottság pedig – talán a kölcsönös érintettség miatt – feltehetőleg nem mutatott érdeklődést.”

Nem volt meg a szükséges pénz az üzemeltetésre

Most azt is hozzátenném: azt sem tárta fel, hogyan kerülhetett sor a beszerzésre és a légi utántöltés beruházására, ha nem gondoskodtak a kormányok a gépek üzemeltetési költségeiről. Ha tehát nem lehetett azokon csak minimális órát repülni.  Ez még inkább aláhúzza, hogy feltehetőleg nem volt szükség erre a beruházásra. Vagyis tulajdonképpen nem volt értelme (az ország és a hadsereg szempontjából) a költséges költekezésnek.

Az elmúlt években a Gripeneket gyártó angol cég pénzben váltotta meg jogsértő magatartása miatti eljárás megszüntetését. Az extra méretű fájdalomdíj kifizetése a szabadságba röpítette az előzetesben levő közvetítő, a magyar származású osztrák grófot, Alfons Mensdorff-Poullyt. Aztán az osztrák állam állította bíróság elé, ahol a magyarországi ügyekről is szót ejtettek. Beszéltek egy disznó fedőnevű emberről, aki a csúszópénzt összeszedte a magyar „érdekelteknek”.

„Bizonyítva látja az osztrák Profil című hetilap, hogy magyar személyek megvesztegetése árán döntött 2001-ben a budapesti kormány a Gripen harci repülőgépek lízingjéről. A brit BAE konszern pénzével lobbizó osztrák grófot decemberben bíróság elé állítják Bécsben pénzmosás, hamis tanúzás és bizonyítékhamisítás vádjával”írták korábban.

Az ausztriai tárgyaláson nem sikerült Poully bűnösségét bizonyítékokkal megfelelően alátámasztani, ezért bizonyíték hiányában a vesztegetés vádja alól felmentették. Azt nem tudni, hogy ez jogerősen történt-e. Közokirat-hamisításért viszont elítélték.

2.) Paks

Az első nagy ügy után nézzük a legutóbbit, hogy a legaktuálisabbal minél előbb foglalkozzunk. Ezután folytatjuk a témát a többi döntéssel. Ezek sorában lesz szó a visszavásárlásokról. Ide vehetjük a Malévot is, noha a visszavásárlás nem most történt, hanem korábban. A kár volumene feltétlenül indokolja ezt, az oda-visszavásárlások után ugyanis veszni hagyták. Nyilván nem függetlenül a miniszterelnök elképzelésétől.

Malév

A Malévet hagyták az enyészetnek

A múlt héten Orbán Viktor hirtelen Moszkvába utazott. Ezt  a sebtében lebonyolított látogatást a kormányszóvivő azzal magyarázta, hogy Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin elnök beszélni szeretett volna Orbán Viktorral és az udvariasság szabályai szerint a magyar miniszterelnök nem utasíthatta el. Hogy miről tanácskoznak, nem érte váratlanul a közvéleményt, hiszen az LMP időben felhívta a figyelmet arra, hogy a parlamenti vitának elébe vágva az Orbán-kormány kész tények elé akarja állítani az országot. Ő dönti el, hogy legyen atomerőmű, pontosabban, hogy továbbra is legyen és ezt az oroszokkal akarja megvalósítani. Ezzel pedig hosszú és nyomasztó függésbe, kiszolgáltatottságba viszi az országot. Arra azonban komolyan ők sem gondolhattak, hogy Orbán Viktor nem a döntés számára megfelelő irányba terelése, hanem a döntés meghozatala, improvizálása céljából megy el.

Ezzel a miniszterelnök átlépett a parlamenten, a szakmai vitán, a közbeszerzési eljárás kötelezettségén, a kötelező hatásvizsgálatok kötelezettségén, az ország stratégiai érdekeinek gondos képviseletén. Nagyon kényes, hatalmas összegű, hosszú távú és rendkívül sokféle következményű ügyben döntött a szükséges megalapozottságot és a jogszabályokat feltételezhetőleg megkerülve. A találkozón aláírták a kormányok közötti megállapodást, de nem ő, hanem „felkészült” nemzeti fejlesztési miniszter asszonya. Vajon mi jogosította fel erre az aláírásra?

Miniszterelnök és miniszter (Németh Lászlóné)

Miniszterelnök és miniszter (Németh Lászlóné) (Avagy a kezek játéka)

El lehet-e így dönteni?

Azt nyilván nem lehet gondos megfontolások nélkül eldönteni, hogy szükség van-e vagy nincs atomerőműre. Ismerni kell a különböző változatokat és azok előnyeit és hátrányait. Még az is megfontolandó, hogy Pakson épüljön-e, ahol történetesen egy nagy törésvonal van, a nagy súly ilyen helyen földrengést okozhat. Ez már a Kádár-kormány idején, a Paks (1)-nél is ellenérv volt, de akkor (is) a politika lesöpörte azt, ami útjában állt.

Komolytalan magyarázatok

Az idő előtti, rögtönzött döntésre egy ilyen szerteágazó kérdéskörben nincs értelmes magyarázat, ahogy a kockázatokra és a látható következményekre sincs. Ezt tudhatja és mindenképpen érezheti a miniszterelnök, aki olyan dolgokat lát az egyezmény mögé, amelyek nem valósak, néha megmosolyogtatóak lennének, ha nem vetítenének előre újabb és még meghökkentőbb miniszterelnöki ötleteket. (Ld. elektromos közúti közlekedés.)

Keleti nyitás, keleties stílus

Az ország függetlenségét is nyilván sérelem éri ezzel a megállapodással. Az interneten látható egy youtube videó, amin Sólyom László volt köztársasági elnök nyilatkozik arról, hogy Putyin budapesti látogatásán két dolgot követelt. Nem kért – félreértés ne essék –, hanem követelt. És őt ezzel gyötörte a látogatása alatt. A Malévot, amit Gyurcsánytól meg is kapott, tönkre is tette az orosz cég, majd velünk előnytelenül visszavásároltatták. Megalapozva ezzel a megpróbáltatással  a Malév tönkremenetelét. A másik pedig Paks volt, amit „feltétlenül nekik kell megépíteniük”. Ezt most Orbán Viktortól kapták meg.

Mellesleg ha Putyin ennyire akarta, sőt követelte, egyszerű lett volna a válasz: tegyen olyan ajánlatot.

A nyomásgyakorlás veszélye

Orbán Viktor az orosz befolyás erősödéséről és a nyomásgyakorlásra való felhasználásáról azt mondta, hogy ilyen veszélyt nem lát. A németek is megszállták az országot, a szovjetek is. A németekkel mégis kereskedünk, miért ne tennénk az oroszokkal. Aláírtunk egy egyezményt a kapcsolatok javításáról, ezt az oroszok betartották. Miért ne építhetnék meg az újabb Paksot?

Abból, amit elmondott, a történtek nem következhetnek. Itt ugyanis nem arról van szó, hogy miért ne építhetnék meg, hanem hogy nekik kell megépíteniük. Aminek ma is nagyon komoly nemzetbiztonsági kockázatai vannak. Nem kellene elhallgatni az 1996-ban, a Horn-kormány idején és nyilván Horn tudtával megkötött magyar-orosz földgáz-kereskedelmi egyezményt, ami – ha lehet hinni a kikerült információknak, amelyeket eddig senki, a kormány sem cáfolt meg – rendkívül előnytelen a magyar fél számára. (Rezsicsökkentés, rezsiharc. Reakciók és választási esélyek (4. folytatás)) Emiatt nincs értelme a földgázzal való takarékoskodásnak, teljesen felesleges és cinikus dolog a lakosságot áldozatra kényszeríteni, hiszen a lekötött mennyiséget időarányosan át kell venni. Ha ez nem történik meg, a meg nem valósult mennyiség felét ki kell fizetni. A földgázt drágábban kapjuk, mint a világpiaci ár, mivel nem a földgáz árát fizetjük meg, hanem kőolajtermékek árai alapján fizetünk.

A követelőzés ugyancsak nem a változó nagyhatalmi magatartás jele. Az sem, hogy a moszkvai kereskedelmi kirendeltséget olcsón átjátszották az orosz államnak és  fel sem merül, hogy a  különbözetet ki kellene fizetni. Az sem, hogy ha Budapesten megváltoztatják egy tér vagy egy utca nevét, a Szovjetunióhoz hasonlóan az oroszok is felső szinten tiltakoznak. És az ukránokra gyakorolt orosz nyomás sem olyan, ami nagy bizalmat keltene. Így borítékolható, hogy az egyezmény egyszerű betartatása is komoly erőfeszítéseket fog megkövetelni. (Ld. gázszállítások kompenzációja az ukrán elszámolása vita után. A mai napig nem került erre sor. A paksi kiégett fűtőelemek elszállítása körüli huzavona.)

Azt is hallani a miniszterelnöktől, hogy olcsó villamos áramhoz jutunk, ami nélkül nincs magyar versenyképesség és nincs rezsicsökkentés. Ennek a mondatnak három állítása van, ebből kettő biztosan nem igaz, a harmadik pedig valószínűleg nem igaz. Kezdjük az elején. Bizonyára akkor lesz olcsó a paksi áram, ha a beruházás nem drága. (Méregdrágán bővítik az oroszok Paksot)

Egyes számítások szerint (ld. fenti cikk) az orosz cég Magyarországon építené fajlagosan messze a legdrágább erőművet. Miért fogadta el az ajánlatot, de legalább miért nem alkudott Orbán Viktor? A válasz erre sem lehet más: mindenképpen meg akarta kötni az egyezményt. Az ugyanis biztosan nem igaz, hogy Paks nélkül nincs versenyképesség, mert az számtalan más dologtól is függ. És az sem igaz, hogy Paks nélkül nem lehetséges a további rezsicsökkentés, hiszen most már az államnak kellene a saját területén lépnie, például le kellene szállítani az agyrém-számba menő 27 százalékos áfát. Ezzel egyidejűleg takarékosabban kellene az államnak működnie és egyáltalán költekeznie, nem a legdrágább változatot kellene elfogadnia.

A rezsicsökkentéssel kapcsolatban elhangzott részéről még egy téves érvelés is. Eszerint az árakkal minden rendben lenne, ha azokat az előző években a begyűrűző költségeknek megfelelően emelték volna a szolgáltatók. Pedig nincs olyan szabály, ami a szolgáltatók számára olyan jogot biztosít, hogy ők átterhelhetik költségeiket. Ezt ugyanis csak a monopóliumok tehetik meg, ami nem más, mint az erőfölénnyel való visszaélés. A hatékonyságot mindenütt emelni kell, a gazdálkodás nem állhat áthárítgatásból.

Újabb eladósodás?

Szóba hozta, hogy a beruházás 80 százaléka hitelből épül meg, milyen jó, hogy nem kell előre letenni a teljes összeget. De vajon ki fogja megfizetni ennek az adósságemelkedésnek az árát? Tudomásom szerint az alaptörvény tiltja a további eladósodást, illetve előírja, hogy ha mégis emelkedne, akkor jogos a lakosságra áthárítani a csökkentés terheit. Na most ezzel mi lesz?

Az értelmetlen magyarázgatások között van egy olyan ötlet is, ami jelenlegi ismereteink szerint akár „agyrémnek” is tekinthető. Ez egyébként kicsit hasonlít Lenin elképzelésére (Mi a kommunizmus: szovjethatalom és az ország villamosítása!). Az ország villamosítása akkor igazán jó elképzelés volt és kifejezte, hogy e nélkül valóban nincs termelékenységnövekedés. Most pedig azt halljuk, hogy a Paksi Atomerőmű azért kell, mert így a teljes vasúti (ez még elvileg rendben van) közlekedést, sőt a teljes közúti közlekedést is villamos hajtásúra lehet átállítani, ami az ő határozott elképzelése. Ez utóbbi úgy, ahogy van nem több egy „bölcselkedésnél”, „okoskodásnál” (ha nem akarja megvalósítani).

Ha viszont meg akarja, az tragikus lenne. Ma azt sem tudjuk, lenne-e értelme, sőt azt sem, hogy technikailag és főleg technológiailag megvalósítható lenne-e. Rendkívül lehangoló, ha nem a kézenfekvő hatékonyságnövelési lehetőségeket aknázzák ki, hanem hatalmas kockázatú és költségű megoldásokkal a hatékonyság rontását mozdítják elő. A vizionálásnál jobb, ha ismerjük a tényeket és az összefüggéseket. Tudom, hogy sokan nem szeretik a nem szívesen gondolkodók között Kant mondását. De éppen az ő kedvükért írom ide: „A szabadság a törvényszerűségek ismerete.” Nincs más útja annak, hogy elképzeléseink megvalósuljanak, mint az, hogy megismerjük a valóságot és annak törvényszerűségeire alapozzuk cselekedeteinket. Ez így van nemcsak a mérnöki tudományokban, hanem a társadalomtudományban, a közgazdaságtudományban is.

Hacsak nincs más okunk arra, hogy ugyanezt tegyük

Óhatatlanul felmerül, vajon miért kellett aláírni és így (éppen) most és (éppen) ezt a szerződést. Csak mögöttes okok juthatnak az eszünkbe. Több ilyen ok lehet, most közülük írjunk ide egy-két olyat, ami semlegesebb jellegű.

A választási érdek

Az nyilvánvaló, hogy ha ezt a szerződést a miniszterelnök nagyon akarta, akkor a választások előtt kellett tető alá hoznia. Ráadásul segíteni akarhatta ezzel újraválasztását. Igaz, kockázatot is vállalt, bár nem nagyot. Elvileg ugyanis ebből egy olyan botrány lehetne, ami megfordíthatná nyerési esélyeit. A valóságban persze ehhez nem ilyen ellenzék kellene, amit egyébként is pacifikálni képes az időzítéssel.

Gyurcsány és Putyin korábban

Gyurcsány és Putyin korábban

Az egyik lehetséges ok tehát Gyurcsány Ferenc és a baloldal paralizálása. Tudni lehet, hogy Gyurcsány sokat tett Putyin támogatásáért, sajnos ezért az ország sokat fizetett. (Ld. pl. Malév.) Ha most a választások előtt kötnek megállapodást, akkor Putyin nem Gyurcsányt fogja támogatni. És elképzelhetetlen, hogy Gyurcsány és a vele együtt menetelő szocik nagyon kritizálnák az egyezményt, mert akkor Putyin már ellenük léphetne.

Gyurcsány és feleség, Putyin és az ajándékba kapott kutya

Gyurcsány és feleség, Putyin és az ajándékba kapott kutya

A másik oka lehet az, hogy a munkák bizonyos részét (40 százalékát) magyar cégek kapják meg. Erre csak meghatározott cégek lehetnek képesek, így könnyű a holdudvarban levőknek juttatni ezt a hatalmas összegű munkát (is).

A harmadik ok pedig az lehet, hogy ezzel Orbán felértékelteti saját szerepét a magyar energiaszektoron belül.

Látványpolitizálás. A költség nem számít?

A negyedik ok, ami az előzőekkel összefonódva működhet, a látványpolitizáláshoz való különös vonzódás. A miniszterelnöknek vélhetőleg nincs összefüggő jövőképe, nincs koncepciója, működőképes komplex stratégiája, ennek szükségét nem érzi, sőt akadálynak tarthatná, ha lenne.

Ezt a hiányosságot, amit az ötletelések felszínre hoznak, takargatni akarja. Részben ideológiával, amit utólag próbál környezete megalkotni. Így születik meg a nem a jövedelemtermelést, hanem a költést kell erősen megadóztatni. És e hiányosság elfedésére és a közvélemény befolyásolására a látványpolitizálás. Ami – a régi autarch vezetők nyomán – azt hirdeti, mekkora nagy sikerek vannak. Gigantikus beruházásokat és kivásárlásokat tud az ország megvalósítani, amikor nemrég (állítólag!) a tönk és a csőd szélén állt. Korszerű vadászbombázók vannak, hatalmas atomerőmű lesz, mindenütt stadionok, a devizahiteleseknek “mintatelepülés” épült (volna a vízió szerint), sőt villanymotorok fogják hajtani a közúti járműveket. Az viszont nem annyira érdekes, hogy a Gripenekbe csaknem egy évtizedig nem jutott  elég üzemanyag, hogy másra kellett volna és másképp költeni.

Ez a látványpolitizálás, felmutatott tárgyak és objektumok képesek lenyűgözni számos hazai és külföldi nagyságot. Bedőlnek ennek. Ha már Oroszországról van szó, legyen a példa is orosz, vagy szovjet. Sztálin is így nyűgözte le a szegény és nem vonzó légkörű ország külföldi látogatóit. Vízierőművel, északi csatornával, a Nagy Színházzal, a balettel, léghajós expedíciókkal.

Sztálin és Gorkij ünnepelik Cskalov repülését

Sztálin és Gorkij ünnepelik Cskalov repülését

Az is lehet persze, hogy sokkal prózaibb a fő ok, ami mellett a fentiek nyilván léteznek. Egy biztos: számára nagyon vonzó lehet egy-egy ilyen cél, ha pl. ezt a paksi szerződést minden (persze az ország számára) fontos szempont ellenére megkötötte. Pontosabban Németh Lászlónéval, a megtalált alkalmas emberrel megköttette. (Itt is megtalálta a mindenki más számára meghökkentő, de számára nyilván módfelett alkalmas embert. Ő bizonyára mindent végrehajt, nem „akadékoskodik” és nem lehetnek ötletei.)

Németh Lászlóné, Orbán Viktor, Putyin, Szergej Kirijenko (Roszatom)

Németh Lászlóné, Orbán Viktor, Putyin, Szergej Kirijenko (Roszatom) (Forrás: Híradó)

Miniszterjelölti bizottsági meghallgatásán a bizottságot Németh Lászlóné így szólította meg: „Tisztelt Bíróság!” A jelenlevők közül többen ezt úgy értettek, hogy azt tudja, mekkora kockázatot vállalt és mivel számolhat a jövőben. (Németh Lászlóné bemutatkozása. Tisztelt Bíróság! Bocsánat, bizottság!)

Az egyik videóról az derül ki, hogy amikor papírról felolvasta mondókáját és azt, hogy „Tisztelt Bíróság”, azt nem is ő igazította helyre, hanem a mellette készségeskedő Rogán Antal. Némethné pedig kényszeredetten mosolygott (magyarán: vigyorgott). Németh Lászlóné Demján Sándor (akkor a Leumi Bank vezetője) és Csányi Sándor (OTP) környezetéből jött, náluk volt osztályvezető, majd nagyobb területek vezetője. (Csányi Sándorról és kapcsolódásairól olvashat a Mit akarnak a horvátok? Az INA-részvényeit vagy Hernádi Zsoltot?)

Németh Lászlóné az OTP-nél kétszer működött. Innen került a Fejlesztési Bankba, ahonnan a 2002-es kormányváltás mozdította el, ide 2010-ben tért vissza az OTP-ből.

(Folytatjuk)

2 responses to “Az egyszemélyes stratégiai döntések (1. folytatás)

  1. Visszajelzés: Választások. Ki a legszerencsésebb és ki kapott esélyt? (2. folytatás)Kirekesztett véleményem – Dr. Szabadi Béla blogja

  2. Visszajelzés: Az egyszemélyes stratégiai döntések (2. folytatás). A gázszerződés | Kirekesztett véleményem - Dr. Szabadi Béla blogjaKirekesztett véleményem – Dr. Szabadi Béla blogja

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.