A Nagy Dilemma. Író-olvasó találkozó (2013. december 13.)

Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen

(Albert Einstein)

Az író-olvasó találkozó – ahogy a meghívóban jeleztem – az ún. Nagy Dilemma körül folyt. A nagy dilemmát az okozza, hogy ha lenne az, ami hiányzik, ez a működőképes alternatíva, akkor minden reménykeltő és egyszerű lett volna és lenne persze ma is. És sokkal hatékonyabb és boldogabb. Az országnak az az érdeke, hogy ez a fontos „valami”, a működőképes alternatíva, ne hiányozzon. Hogy a hatalom ezt kutassa és kidolgozza. Ennek ellenére még sincs. A hatalmi elitnek ma sem áll szándékában ennek a hiánynak a megszüntetése, az ő érdekei nem ebbe az irányba mutatnak. Olyannyira nem, hogy nemcsak nem mozdítja elő az alternatíva létrejöttét, hanem minden eszközzel küzd az alternatíva gondolata ellen is. Azzal az üzenettel, hogy nincs más megoldás bajainkra, mint a most már folyamatosnak tekinthető megszorítás vagy a nem annak nevezett megszorítás.

Az előadásról és az eszmecseréről több mint egyórás videó (slideshow) készült. A mostani írásos beszámoló tulajdonképpen ennek a videónak a felvezetője. Szükségképpen sem terjedelmében, sem részleteiben, sem hangsúlyaiban, sem logikájában nem tudja azt nyújtani, mint a videó, az élőszóban megtartott előadás és nyomában kialakult eszmecsere. Jelen esetben tehát a videó az alap. Megkerülhetetlennek tűnik  tehát a videó megtekintése.

A Nagy Dilemma

A meghívóban még nem fedtem fel, mi is a Nagy Dilemma, ennek a helyszínen kellett kiderülnie. Ha lenne működőképes alternatíva, azzal sok minden megoldódna. Egyfelől a súlyos gazdasági és társadalmi gondok látványosan enyhülnének. Másfelől lenne választási lehetőség.

Az a párt kerülhetne hatalomra, amelyik merőben más, jó pályát tud reálisan felvázolni a társadalomnak. Lenne valóságos versengés. És még hosszan lehetne sorolni egy működőképes alternatíva előnyeit.

Az alternatíva kidolgozása nyilván nem egyszerű dolog, hiszen az alternatíva ezúttal magában kellene, hogy foglalja a rendszerváltást. De nyilvánvalóan megoldható. Ezt bizonyítja nemcsak más országok tapasztalata, hanem a saját külön tapasztalataim is. Blogomban szándékosan választottam a legnehezebb kérdéseket (pl. devizahitelesek helyzete, rezsicsökkentés stb.) annak körbejárására, meg lehet-e azokat jól oldani. Meggyőződtem arról, hogy meg lehet.

Alternatíva és rendszerváltás

Bár a rendszerváltás megvalósításáról beszélnek, sőt ünnepelik, de ettől még nem történt meg a rendszerváltás. Ezt az állapotot sokan tapasztalhatják, még ha nem is szívesen ismerik el  Mielőtt az olvasó felhorkanna, önmérsékletet kérek tőle. Érdemes ugyanis ezt a kérdést előítéletmentesen nézni, annál is inkább, mert meghatározó jelentőségű és valós probléma ez, amit kétségkívül meg kell oldani.

Rendszer és rezsim

Nem arra gondolok, hogy a mai rendszert fel kellene váltani valami mással, esetleg visszalépni évtizedekkel és azt elfogadni, hanem hogy a „rendszerváltás” után 25 évvel végre létre kellene hozni egy rendszert. És ezzel végrehajtani – a Kádár-rendszerhez képest – a rendszerváltást. Vagy akinek ez jobban tetszik: a rendszerváltoztatást. De ezt is végre kell hajtani, mert ha arra várunk, hogy a társadalom és főleg a kormányok a társadalom kárára fokozatosan kikísérletezik, milyen legyen a rendszer, abba (is) belerokkanunk.

Most tehát nem egy „szokványos” alternatívát kellene alkotni, hanem ezzel együtt egy modellt, egy rendszert is, amiben Magyarország képes lenne fejlődni és lakosai képesek lennének emberi módon élni. E rendszerben gyakorlatilag minden arra a két célra épülne, amit a magyar lakosság is elvárt a rendszerváltástól. Aminek leginkább híján volt korábban. (Ma már tudjuk, hogy azóta is.) Ez pedig a jólét és a szabadság. Annak valamennyi formájával: beleértve a véleményszabadságot is. (Ez természetesen nem azonos a sajtó szabadságával.)

Egy rendszerben ugyanis normatív és stabil viszonyok vannak, kiszámítható a tettek következménye. Nálunk ezzel szemben egy ötletelő rezsim jött létre: kézi vezérléssel és kettős mércével, kiszámíthatatlansággal és 180 fokos, akár naponkénti változékonysággal.

A kezdet: nem volt ismeretük és nem éltek a rendelkezésre álló tudással

1989-ben kellett volna a koncepcióról dönteni, de az ellenzéki kerekasztalnál tolongóknak nem volt összefüggő elképzelésük a továbbiakról. És nem éltek azzal az tudással, amivel néhány szakértő az országban rendelkezett. De azok is hallgattak a kerekasztalnál, akiknek tudomásuk kellett, hogy legyen erről a tudásról. A meglehetősen sikertelen évtizedek gyökere és sok millió ember elvesztegetett életének végső oka itt keresendő.

A hiányosság ugyanakkor viszonylag gyorsan kiküszöbölhető lehetett volna. Öt évvel később az ország megismerkedhetett egy olyan programmal, ami ezt a hiányt pótolhatta volna. De a hatalmi elit – hogy úgy mondjam – „közbelépett”. Mert szükségképpen érintette volna a hatalmi viszonyokat. Addig is, azóta meg főleg nem keresik a hiányzó alternatívát, hanem tagadják megvalósíthatóságát. A Nagy Dilemma tehát a nyomasztó gondok megoldhatósága és az elit belterjes érdekei között létezik.

A kötetekre és a blogra épült az író-olvasó találkozó

A téma kifejtéséhez könyveimet és blogomat használtam fel. Most szükségképpen kisebb szerep jutott az első két kötetnek, értelemszerűen a harmadik könyv, a Kényszerpályák, tévutakra építettem. És a blogra, ami olyan mint egy folyamatosan kiegészülő és megújuló könyv, egy folyamatosan bővülő enciklopédia. Két éve jelenik meg, a 2006-ban indított honlap folytatásaként.

A kötetekkel többféle kapcsolatban van: azok az írásos anyagok, fotók, videók stb., amelyek nem kerülhettek be a könyvekbe, itt kaphattak helyet. Azok az írások is, amelyek a könyvek gondolatait tovább viszik. Nagyrészt a mindenkori aktualitásoktól függően. Ezenkívül azért is logikus volt a blog bekapcsolása az író-olvasó találkozóba, mert a blognak népes olvasóközönsége van, akik részben a kötetek olvasói, részben viszont önállóan használják az internetes felületet.

Az előadás során hozott példákban különböző okok miatt, amit a videón kifejtek, igyekeztem elkerülni konkrét nevek említését. Ez nem sikerült maradéktalanul. Lehet, hogy azért, mert adott esetekben felesleges udvariaskodás lett volna a körülírás.

A sajátos okok fel vannak tárva

Hogy miért van ez a világon meglehetősen egyedi ellentmondás a közérdek és a hatalmi elit csoportérdeke között Magyarországon, azt az előző választás után megjelent könyvemben, a Kényszerpályák, tévutak – Az új nomenklatúrában részletesen feltártam és levezettem. Számszerűsítettem, hogy ebből az országra milyen irgalmatlanul nagy hatékonysági és egyéb veszteségek származnak

A könyvben bemutatott elemzések alapján jól előre lehetett látni, hogy érdemi javulás a gazdaság és a társadalom, a politika stb. működésében e ciklusban nem várható. Most, néhány hónappal a választások előtt megállapítható, hogy az okokban és a szándékokban nem történt változás, pedig fordulatra e nélkül továbbra sem lehet számítani. Még  a pártok vonatkozásában sem, hát még az ország vonatkozásában, ami sokkal fontosabb lenne.