A Feltétel Nélküli Alapjövedelem (FNA), a LÉT és a választások

Nem akarásnak nyögés a vége! (Magyar szólásmondás)

Előrebocsátom, nem akarom és nem is tudom befolyásolni a választásokat. Nem rám kell tehát haragudni a kritikai észrevételekért, sőt inkább örülni kellene azoknak, mert bizonyos mértékig még mindig lehet korrigálni a nyilvánvaló hibákat. Az ellenzéki pártok viszont általában önmagukra neheztelhetnek, mert amennyiben tényleg győzni akartak, ahhoz jobb produkció kellett volna. Fel kellett volna készülni a kormányzati szerepre. Le kellett volna ütni a „magas labdákat” (forint árfolyam, tranzakciós adó, sportfinanszírozás, devizahitelek stb.) Ráadásul több esetben alaposan melléfogtak.

FNA

A Feltétel Nélküli Alapjövedelem emblémája. (Eko Mozgalom, FNA csoport)

Fontos kérdésekben többnyire a kormányhoz képest is rosszul nyilvánultak meg, amivel tulajdonképpen eldöntötték a választások kimenetelét. (Devizahitelesek helyzete, IMF-fel való megállapodás, rezsiköltségek, nyugdíjak stb. Mindezekről az olvasó bőségesen talál anyagot blogomon.) Ehhez jön még a „nagy menetelés”, aminek során előbb szétvált az előző választáson súlyos vereséget szenvedett volt kormányoldal, megígérték, hogy így együtt most biztos nem, majd  ismét egyesültek. Nem is lehet hova tenni azt a sugárzó optimizmust, ami – a leírtak ellenére – biztosra veszi a győzelmet. Hogy ez mi, naivitás vagy figyelemelterelés a valódi célokról, egyre megy a választók megbecsülése szempontjából.

A választási arányok persze nem közömbösek, ezeken még lehet javítani, de rontani is. A Feltétel Nélküli Alapjövedelem ötletének hirtelen felkarolása, ami főleg a szavazatok érdekében következhetett be, viszont éppen hogy nem fog javítani a választási eredményeken. Mondhatnánk, hogy ennél lényegesebb lenne a közérdek, ha az országos állapotokon ezzel sikerülne javítani. Sajnos azokon sem, mivel az FNA – különösen elképzelt mai formájában – nem a rossz helyzetből való kikeveredést, hanem a rossz helyzetre való hosszú távú (ráadásul igen szerény) berendezkedést szolgálná. Az ötletet felkaroló politika érdemben nem foglalkozik a kapcsolódó, meghatározó kérdésekkel. Sőt az FNA ilyen formában való felkarolásával helytelenül tematizál, eltereli a kapcsolódó tényezőkről és okokról a figyelmet, elfedi meghatározó jelentőségüket. Mindez természetesen elsősorban nem az FNA, hanem suta felhasználásának problémája.

Rossz a „csali”

A balliberális ellenzéki pártok semmit nem tanultak az előző választásból. Elfelejtették vagy fel sem figyeltek arra, hogy Bajnai Gordon túlzásba vitt megszorításai, amelyeket a költségvetés elfogadása után is folytatott, vezetett a Fidesz kétharmados győzelméhez. Különösen az érték alapú ingatlanadó mindenek ellenére való bevezetési kísérlete, ami alkalmat adott a Fidesznek, hogy az érdekelt milliókat maga mellé állítsa. (Győzelme esetén, ha el is fogadnák, törli az érték alapú ingatlanadót.) Olyan tömegeket is maga mellé állított, akik különben soha nem szavaznának ide. Most, az újabb választás előtt alkalmuk lett volna a balliberálisoknak hasonlót tenni: a devizahitelesek helyzetének átfogó rendezését megígérni. Ezzel sokat javíthattak volna pozíciójukon. Nem ezt tették: az FNA-val kecsegtetnek.

Alternatíva helyett FNA?

Amint a címből is egyértelmű, a Feltétel Nélküli Alapjövedelmet  és a LÉT szakértői csoport tanulmányát , ami ezt számításokkal és további elképzelésekkel konkretizálja, egy bizonyos nézőpontból kívánom megvizsgálni. Mi is a kapcsolatuk a politikával és a közelgő választásokkal?

A kérdés nem tudom, másnak eszébe jutott-e, de szerintem helyénvaló. A pártok ugyanis most sem dolgoztak ki összefüggő programot, pláne alternatívát a gazdaság és a társadalom nyomasztó gondjainak megoldására. Ahogy erre a blog előző írásában [A Nagy Dilemma. Író-olvasó találkozó (2013. december 13.)] és az ebben is szereplő youtube videóban (slideshowban) ismét rámutattam: az alternatíva megalkotása, illetve az ennek megfelelő gazdasági kormányzásra való áttérés már sok éve sürgető feladat lenne. Azt is kifejtettem (ebben az anyagban és az író-olvasó találkozón tartott, videón rögzített előadásban is), hogy e nélkül nem lehet olyan fejlődésre, növekedésre, hatékonyságjavulásra stb. számítani, ami a problémák többségének megoldásához kell.

 

A politika sajátos alternatíva- és programellenessége

A politika azonban az alternatíva megalkotását mindenképpen el akarja kerülni, az alternatíva kidolgozásának lehetőségét is tagadja, az alternatív elképzeléseket pedig kirekeszti az elsődleges nyilvánosságból. (Semmi nem változott azóta, hogy ennek okait a Kényszerpályák, tévutak c. kötetben kifejtettem.)

Annak ellenére teszi ma is ezt, hogy annak a pártnak, akinek lenne működőképes, vonzó perspektívát nyújtó, a gondok megoldását ígérő, megfelelően alátámasztott alternatívája, annak esélye lenne a választások megnyerésére. Ezt az átfogó elképzelésrendszert akarják egyes pártok helyettesíteni egy részterületre vonatkozó, önmagában is ellentmondásos ötlettel. Költői a kérdés: lehet-e? Az is költői kérdés, hogy ha nem lehet, akkor mégis miért teszik ezt egyes pártok?

Berendezkedés a válságra

Sok súlyos gazdasági és társadalmi problémája van az országnak. Magyarország lemaradt, periferizálódott, kevés olyan közép-európai ország van, ahol ennyi súlyos probléma lenne. Ezeket a gondokat  meg kellene oldani, e tekintetben legalábbis előre kellene haladni és nem az abszurd, természetellenes helyzetre berendezkedni vagy éppen a várható megrázkódtatás ellen semmit nem tenni. Komplex megoldás kellene a problémákra.

Átfogó megoldás helyett FNA. A politika benyomulása

Most viszont a választások előtt néhány hónappal egy minden tekintetben periferikus elgondolás a semmiből előbukkanva, hirtelen fut be látszólagos diadalutat. Felkarolja a politika egy része, sajátos módon a szocialisták és a Szili-féle párt (KTI) és a sajtó előbbihez/előbbiekhez kötődő része. De ún. „politikán kívüli személyek”, pl. Surányi György vagy Ferge Zsuzsa is feltűnnek körülötte. Ferge Zsuzsa mint szegénység szakértő, aki örül annak, hogy e témában valami legalább megmozdult. Surányinak teljesebb az egyetértése. A NOL videóján úgy beszél a LÉT szakértői csoport által kidolgozott FNA-ról, mint az utóbbi évek stratégiai csúcsteljesítményéről.

Ferge Zsuzsa

Ferge Zsuzsa örül. (Fotó: Bielik István/Népszava)

Surányiról elterjedt, hogy a balliberális pártok miniszterelnök-jelöltje lehet. Hogy ez igaz-e, majd kiderül, mindenesetre hirtelen közéleti aktivizálódására egy ilyen aspiráció egy lehetséges magyarázat. Surányi a Bokros-csomag társszerzője volt és látnivalóan a forintleértékelés az MNB-elnökeként sem volt és azóta sincs ellenére. Ahogy a megszorítások sem.

Nem zavaró a politikának

A LÉT által kidolgozott FNA-koncepció elfogadható a számára. Nincs benne szó a leggazdagabbak közteherviseléséről, a középosztálybeliek nagyobb terhelése viszont nyilván nem zavaró. És hozzá lehet nyúlni a nyugdíjrendszerhez és különösen az alacsonyabb összegű nyugdíjakhoz. Mert az alacsonyabb összegű nyugdíjakat élvezők szociális okból kaptak magasabb nyugdíjat, mint ami befizetéseik szerint járt volna. Ha lesz FNA, akkor az rendezi a szociális támogatást. Ennek összegét le kell vonni a nyugdíjból. Így persze előáll az a helyzet, hogy az ilyen nyugdíjas alig kap majd nyugdíjat, hasonló lesz a helyzete, mint a nyugdíjjogosultsággal nem rendelkezőnek. Erre a problémára a LÉT tanulmányának opponensei nem figyeltek fel. Arra igen, hogy az alacsony fizetségű munkahelyeken nem lesz megfelelő munkaerő kínálat. De ezt sem tartotta aggasztónak Surányi György, bár elismerte, hogy probléma.

Surányit az sem zavarja, hogy 1200 milliárd forint többletforrás kellene a LÉT koncepciójának megvalósításához. Tehát még az esetleg nagyobb költségvetési hiány sem zavarja, ami nem is meglepő, hiszen ez is „orvosolható” adóemelésekkel. Surányi György jelenléte a LÉT vitáján és támogató véleménye egyébként iránymutató mindazoknak, akik a balliberális oldalon eddig tele voltak az FNA-val kapcsolatban kérdésekkel és kételyekkel. Azóta azok is elhallgattak, akik eddig igen sarkos, sőt durva véleménnyel éltek: le is írták, hogy „marhaságnak” és olcsó populizmusnak tartják az FNA-t.

Surányi György

Surányi György a LÉT rendezvényén. (Fotó: Bielik István/Népszava)

Főleg persze az nem zavarhatja a „felkaroló politikát”, hogy senki nem gondolja, hogy be lehetne azonnal vezetni, évekig el lehet szöszmötölni a kérdésen és közben sok minden menet közben módosítható. Viszont be lehet dobni és hivatkozni lehet rá.

A politika nyomulását jelzi, hogy a gondolatot korábban képviselő – egyébként a politika támogatását és menedzselését kereső – civil szervezetek már formálisan is háttérbe szorultak, illetve szorulnak. Itt is bekövetkezik az, ami gyakran jellemző a civil szervezetekre: a politika meghosszabbított karjaiként működnek.

A Fordulat és reform és az FNA „békés egymás mellett élése”

Így válik a magyarországi politikai közegben egy elvileg többre hivatott elgondolás, az FNA kényszerűen tévúttá.

Hiszen nyilvánvalóan ilyen formájában egy újabb tévútról van szó, hasonló tévútról, mint amitől évtizedek óta nem sikerült megszabadulni és ami ma is félreviszi a gazdaságpolitikát. (Ld. Fordulat és reform.)

Ez is, az is kiragad valamit a bonyolult összefüggések közül, ezekkel és a folyamatokkal nem törődik, mintha azok többsége nem létezne. Következésképpen még ebben a korlátozott körben is rosszul vagy sehogy nem oldja meg az általa érzékelt problémát. Nemcsak sok hasonlóság van közöttük, hanem ellentmondás-mentesség is.

A Fordulat és reform elképzeléséhez nyilván nyomós csoportérdekek kell, hogy kapcsolódjanak, hiszen a negatív tapasztalatok ellenére még mindig ezt „nyomják”, ez „A” gazdaságpolitika, a main stream, a fővonal.

Képviselői befogadták az FNA magyar változatát. Surányi György azonosulása után még az a kérdés sem vetődik fel, hogyan lehet havi 50 ezer forintból megélni? Most egyszerre, hiszen amikor Matolcsy György (vagy más) valami hasonlót mondott, akkor nem lehetett.

Hogy van ez másutt?

A Feltétel Nélküli Alapjövedelem gondolata Európában és az Európai Unió több országában is felmerült, az EU-ban jelenleg aláírásgyűjtés folyik az FNA bevezetéséért. Ugyanakkor Magyarországon kívül sehol nem alkalmaznák például:

–    a normális adórendszer helyett;
–    a gazdasági növekedés helyett;
–    a folyamatos megszorításokkal együtt.

Sehol nem hiányzik a szegénység elleni küzdelem másik lába, a szegénység okainak kezelése.

Persze – ahogy később látni fogjuk – a technikai részletekben is meglehetősen egyedi a magyar elképzelés. Például elvonja a munkavállalók „feltétel nélküli” alapjövedelmét. És nem fedezi a megélhetési költségeket.

A szegénység valódi okára is figyelmet kellene fordítani

A súlyos és megoldatlan gondokra példa a devizahitelesek kétségbeejtő helyzete, amit ha sürgősen és átfogó módon nem rendeznek, még nagyobb lesz a szegénység. Már ma is három és fél millióan élnek a létminimum alatt. Ez a hatalmas embertömeg támogatás nélkül nem képes fennmaradni.

A lakosság 35–40 százalékának támogatására akarnak berendezkedni?

Felvetődik a kérdés – kár, hogy a sajtó és a politika számára nem –, hogy milyen gazdaság és főleg gazdaságirányítás, gazdasági kormányzás az, ahol milliókat, a lakosság 35–40 százalékát kell(ene) támogatni mindennapi túlélésében? Ha néhány százezer ilyen ember van, az is sok, de elviselhető, de ha csaknem négymillió? Nem meglepő tehát, hogy irreálisan alacsony összegeket állítottak be. Mást ilyen tömeg esetén nem is nagyon lehetne.

A gazdasági fejlődés elfeledett primátusa

Erre tehát nem kellene berendezkedni, hanem tenni ellene. Például munkahelyek létrehozásával, amihez megfelelő szerkezetű gazdasági növekedés kell.

Az elosztás is lényeges, de ennek fontos kérdései is kimaradnak

Nyilván az újraelosztás változtatása is felmerül, de az igazán nélkülözhetetlen a jóval nagyobb és emelkedő termelés, GDP, illetve az állami/kormányzati ötletelés és pazarlás kiküszöbölése.

Az elosztásban nem elsősorban szociális indítékú változtatásokra gondolok. Az ugyanis senkinek nem lehet jó, ha a középrétegek jövedelmi viszonyait a szegényekéhez közelítjük. Mire gondolhatunk? A monopóliumok (bankok, energiaszolgáltatók stb.) extraprofitjának elvonására és – nem úgy, mint a külön adóknál – a túlszámlázást elszenvedett és elszenvedő lakossághoz való visszajuttatására.

A különadók közül eddig mindig kimaradtak a milliárdosokat, az ún. oligarchákat terhelő adók. Sokan közülük az állammal kötött előnyös üzletekkel szerezte hatalmas vagyonát, előtte gyakran számukra kedvező privatizációban vett/vehettek részt. Meg kellene fontolni e vagyonok megadóztatását. A megbontás jót tenne a versenynek is.

Gondolni kell az extra mértékű forgalmi, fogyasztási adók drasztikus csökkentésére. Ne feledjük, hogy az ilyen magas adókulcsok nem biztosíthatják az állam számára a legnagyobb bevételt, tehát értelmetlenek és szükségtelenek. Az átláthatóságot és a működést zavaró, teljesen felesleges adók eltörlésére is sor kell, hogy kerüljön. Vagy pl. újra kell gondolni az árképleteket és az energiánál a költséges alternatív energia forszírozását be kellene fejezni.

Ma nem lehet hallani arról, hogy az adózás alóli kikerülést célzó off-shore „üzletág” tovább funkcionálhat-e. Csak emlékeztetnék arra, hogy Hernádi Zsoltot mentő körülményként ítélte meg a magyar ügyészség azt a bejelentést, miszerint ahonnan egy horvát üzletemberhez utalták a pénzt (hárommilliárd forintnak megfelelő eurót), az az off-shore cég nem Hernádihoz és nem is a MOL-hoz tartozik. Nem az ő off-shore cégük. Ebből mintha az következne, hogy lehet nekik, csak az nem ez. Tehát hogy is van az off-shore-ral szembeni fellépés? [Mit akarnak a horvátok? Az INA-részvényeit vagy Hernádi Zsoltot? (1.folytatás)]

Állami takarékosság és hatékonyság a költekezésben

Mindez akkor lesz igazán lehetséges, ha drasztikusan megjavítjuk az állam gazdálkodását: a beruházásokban, a beruházási pénzek elosztásában, a működésben. Meggyőződésem, hogy kisebb költekezésből is sokkal többet lehetne kihozni. (Ld. pl. a stadionépítéseket, a metróépítést, benne a kirívóan drága állomásépítést, az autópálya-építést stb. Példák: Kényszerpályák, tévutak – Az új nomenklatúra.)

Az előző nyolc év drámai eladósodása nem a lakossági túlfogyasztásból ered, ahogy ezt az egymást váltó miniszterelnökön állítják, hanem ebből a pazarló és valakiknek hasznot hajtó beruházási költekezésből.

Az elmúlt négy évben kormány és ellenzéke egyaránt nem foglalkozott a nem működő gyakorlat meghaladásával, nem gondolta végig sem a 2010. évi választásokat megelőző éveket, semmit nem vizsgált fölül, egyetlen nagy horderejű kérdést nem kívánt megoldani. Csak maszatolás és ötletelés folyt.

Nyilván a rövid távú érdekeknek ez felelt meg, mert az elég könnyen felfogható, hogy az biztosan megnyeri a választásokat, aki működőképes alternatívát képes alkotni. Sőt talán az is elég lenne, ha egy-két fontos kérdésre. Mindenekelőtt a devizahitelesek helyzetének átfogó rendezésére. Még csak ki sem kellett volna dolgozni, elég lett volna, ha a hatalom pl. az általam kidolgozott változatot felkarolja. [Ld. pl. Meg nem oldott feladatok (2). A devizahitelesek helyzetének rendezése (3. folytatás) A megoldás ].

Ehelyett az ellenzéki pártok közül éppen a baloldalra vagy balliberális oldalra soroltak és szócsöveik nem a választópolgárokért aggódtak és aggódnak, hanem a bankokért. Azt állítják, hogy a bankok tönkremennének, ha… Miben is? Valójában abban, ha nem hagynák őket tovább rabolni. És a kormány időhúzó taktikájához a devizahitelesek helyzetének rendezésében e pártok asszisztálnak. Azon is csodálkozni lehet, hogy olyanok, akik ezért a devizahiteles válságért személy szerint felelősek felkerülnek, felkerülnek közös listájukra. A rezsicsökkentés tagadása egy másik hatalmas öngól. A harmadik a nyugdíj-„reform”.

Nem akarásnak nyögés a vége! De vajon ki nyög most is?

Térjünk vissza egy pillanatra a mottóhoz! Az ún. kétpólusú, mutyizásra ítélt politikában, ahol nincs verseny, a nem akarásban és a következményekben sajnálatos „munkamegosztás” van.

Ha a politika, kormány és ellenzék nem látja el a feladatait, ezt következmény nélkül megteheti. Következmény persze most is van, súlyos következmény, de nem ő viseli, hanem mindennek a szenvedő alanyai, a választópolgárok. Haszon is van, az viszont azé, aki nem látja el a feladatait, nem tesz eleget kötelességeinek. Majd ítélnek a választók! – szokták mondani.

Nincsenek könnyű helyzetben, ha látják a választékot. Azt már tudják, de nem értik: miért ők szívják meg mindig? Miért kínálják meg őket előre azzal, amit már rég abba kellett volna hagyni: a megszorítások folytatásával? Hogy fájni fog! Ezzel – mit mondjak? – „rendkívüli” lenne egy győzelem.

2 responses to “A Feltétel Nélküli Alapjövedelem (FNA), a LÉT és a választások

  1. Visszajelzés: Választások. Ki a legszerencsésebb és ki kapott esélyt? (4. folytatás) | Kirekesztett véleményem - Dr. Szabadi Béla blogjaKirekesztett véleményem – Dr. Szabadi Béla blogja

  2. Visszajelzés: Kulcskérdések (1). Belső vagy külső piac?Kirekesztett véleményem – Dr. Szabadi Béla blogja

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.