Mit akarnak a horvátok? Az INA-részvényeit vagy Hernádi Zsoltot?

Mint csepp a tengerben…

A horvátok három hónapja megunták a kitérő manővereket és nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki Hernádi Zsolt, a MOL Nyrt. elnök-vezérigazgatója ellen, elfogása esetére elrendelték előzetes letartóztatását. Az elfogatóparancs néhány napos huzavona után 2013. október 7-én a Fővárosi Törvényszék elé került, ami megtagadta Hernádi Zsolt kiadatását. (Nem adjuk ki Hernádit!)  Ezzel Hernádi Zsolt és a kormány ugyan időt nyert, de az ügy nyilván nem jutott nyugvópontra. Annyiban sem, hogy az elfogatóparancs érvénytelenségét a magyar bíróság értelemszerűen csak Magyarország területére mondhatta ki. Változatlanul fennáll a kérdés: vajon mit akarnak a horvátok? Az INA-részvényeit vagy Hernádi Zsoltot?

Hernádi és Csányi. A MOL elnöke és alelnöke

Hernádi és Csányi. A MOL elnöke és alelnöke

A magyar miniszterelnök elképzelése

A magyar miniszterelnök nyilatkozatai egyértelművé teszik, hogy úgy gondolja (legalábbis úgy tesz), hogy (mintha) a horvát állam tulajdonképpen az INA-részvényeket akarná visszakapni és nyilván államosítani. (Itt rögtön pontosítani kell: a horvát kormány az irányítói funkciót akarja visszaszerezni.) Úgy gondolja a magyar miniszterelnök, mintha a többi nem számítana. Erre építi fel taktikáját: a MOL-nak javasolja, hogy készítse elő az INA irányításához szükséges részvények eladását, a horvát kormánynak pedig azt üzeni, hogy semmi ördögtől való nincs abban, ha valaki (ahogy ő is) államosítani akar, ezt megérti, de ne büntetőjogi eszközökkel, letartóztatással, kiadatással akarja „megoldani”, pontosabban elérni.

De ezt akarják-e a horvátok?

A futball is összeköt. Hernádi Zsolt, Csányi Sándor és Orbán Viktor

A futball is összeköt. Hernádi Zsolt, Csányi Sándor és Orbán Viktor

Hogy a horvátok ezt így egyáltalán akarhatják-e, az is pikáns kérdés. Orbán Viktor ugyanis úgy tesz, mintha nem lenne tudatában a lex MOL-nak, ami az államnál levő részvényeket szinte jelképessé teszi a menedzsment akaratával szemben. Hiába hivatkozik ugyanis Orbán Viktor kormányfő a magyar állam tulajdonában levő 25 százalékos részvénycsomagra, amit 500 milliárd forintért vásároltak meg az oroszoktól, annak nincs hatása a vezetés döntéseire. Legalábbis addig, amíg ez a törvény változatlan formában fennmarad.

Nem szabad veszélyeztetni a jó kapcsolatokat!

A horvát-magyar kapcsolatok ugyanis a kormány és miniszterelnöke szerint nagy kincs és ezt nem lenne szabad olyan dolgokkal veszélyeztetni, mint hogy kinek a tulajdonában vannak és lesznek az INA irányítását biztosító részvények. El kellene tisztességesen számolni és ezzel elhárítani a gyümölcsöző együttműködés akadályát. De miből gondolja Orbán Viktor, hogy a horvátok ezt akarják? És hogy ezek az érvek hatnak rájuk?

Az INA. Kizárólag az INA irányítását akarnák visszakapni?

Az INA. Kizárólag az INA irányítását akarnák visszakapni?

A szituációt igencsak bonyolítja, hogy a miniszterelnök ajánlata látnivalóan nagyon nem tetszik a MOL-nak, nem szeretne megválni az INA irányításának jogaitól.

A 2013. október 4-i 180 perc c. rádióadásban (Kossuth Rádió), a riporter is hangot adott kétségének, amikor rákérdezett a miniszterelnöknél: „Miniszterelnök úr, nehéz kiigazodni. Mire megy ki a játék? Hernádi Zsoltot vagy a MOL-t (Helyesen az INA MOL-nál levő részvényeit, még inkább az irányítást. – Sz. B.) akarják a horvátok?”

A kétség jogos, a taktika „elmegy” a valóság mellett

A miniszterelnök fejtegetése szerint egyértelmű, hogy valójában az INA-t akarják, de ne így akarják. Ha azonban Orbán Viktor csak azt az anyagot (A Sanader-ügy és lehetséges következményei. Gyors elemzés. 2010./24.) elolvasta, amiben a Magyar Külügyi Intézet összefoglalja az addig történteket és amit hivatalosan nyilván megkapott, nem igazán érthető, miért gondolja, hogy ez kiutat jelentene abból az akut problémából, ami Hernádi Zsolttal kapcsolatban előállt. (Nagyon tartalmas leírás, mindenkinek ajánlom.) Ebből az anyagból kiviláglik, hogy Sanader elítélése és félreállítása érdekében már az eljárás elejétől igen kemény lépésekre került sor. Többek között nemzetközi elfogatóparancs kibocsátására, Sanader előzetes letartóztatására, vádemelésre, amit folyamatos sajtóhadjárat kísért.

Ha pedig a miniszterelnök a többi, azóta beérkezett információt is áttekinti, akkor még kevésbé látszik célszerűnek taktikája.  A kialakult helyzetre és összetevőire ugyanis aligha építhető ilyen taktika és különösen az események, Ivo Sanader 2010-es letartóztatása óta eltelt hosszú idő és súlyos, valószínűleg nem igazán alátámasztott ítélete, 10 éves börtönbüntetése után. A horvátok elutasító reakciói és további nyomulásuk Hernádi Zsolt, a MOL NyRt. elnök-vezérigazgatójának letartóztatása ügyében, ezt a következtetésemet még inkább megerősíti.

Behívtuk a legutóbbi kormányülésre a legfőbb ügyészt…

Nem lennénk pontosak, ha elhallgatnánk, hogy a 180 perc c. műsorban elhangzott miniszterelnöki interjúban a nyilvánvalóan fő kérdésről, Hernádi Zsolt sorsáról is szó esett. Érintőlegesen. A miniszterelnök elmondta, hogy: „A legfőbb ügyészt a legutóbbi kormányülésre behívtuk (Sic! – Sz..B.), és ő beszámolt a jogi helyzetről.” Ez pedig az, hogy Horvátországban olyan gazdaságon kívüli kényszereket alkalmaznak, hogy onnan célszerű kivonulni. Ha a horvátok a kérdéses iparágat állami tevékenységként akarják folytatni, akkor mi ezt elfogadjuk. Majd meglepő módon folytatta, amit azonban az elit elengedett a füle mellett, a sajtó sem harapott rá. Pedig lehetett volna, két okból is.

A Puskás Stadionban. A kép jobb sarkában Polt Péter. Behívták?

A Puskás Stadionban. A kép jobb sarkában Polt Péter. Behívták?

Vannak még ügyek, amiben „a teljes magyar gazdasági elit legismertebb személyei vannak érintve”! De vajon így van-e ez? És ha igen, akkor kik is lehetnek ezek a legismertebb „érintettek”?

Az a bizonyos kettős mérce. Ha náluk igen, nálunk miért nem?

Itt álljunk meg egy szóra! Hiszen nagy jelentőségű felismerésre és elismerésre jutott Magyarország miniszterelnöke. Egyrészt (itt) felismerte és elismerte, hogy bizony a politikán múlhat, hogy valaki ellen eljárás indul-e és az is, hogy meddig jut az az eljárás. Másrészt pedig (itt) azt is felismerte és elismerte, hogy bizony lehetnek koncepciós ügyek.

Magyarországon is így kellene lennie!

Azt mondta most el a magyar miniszterelnök, aminek Magyarországon is így kellett volna és kellene lennie, tehát, hogy valamilyen mögöttes cél érdekében „senkit nem kell letartóztatni, senkit kétséges vádakkal megrágalmazni!” Nem kellene tehát emberek életét feláldozni, tönkre tenni! Tegyük hozzá, elvileg tilos is az ilyen eljárás. Úgy érzem azonban, hogy valójában mégsem történt meg a szükséges beismerés és előrelépés. Hiszen csak egy országra vonatkozik.

Horvátországban van beavatkozás. De nálunk nem történhet meg.  Vajon miért is?

Bár az ilyen eljárást a nemzetközi jog is tiltja, mégis elkövetik, a miniszterelnöki feltételezés szerint is. A tilalomból ugyanis nyilván nem következik valaminek a lehetetlensége. A baj az, hogy a miniszterelnöki interjú ennek lehetőségét csak Horvátország vonatkozásában látja. Ami  a horvátoknál megtörténhet, az nálunk nem fordulhat elő. És hogy miért nem? Mert – ez szokott lenni a naivitásba burkolt válasz – nincs lehetősége a politikának beavatkozni a büntetőeljárásba. Mármint ezek szerint Magyarországon. Bajban lenne viszont, ha meg kellene mondania, miért nem.

Mikor lehetnek koncepciós perek? A nyugati felfogás

A nyugati felfogás viszont jól eligazít e kérdésben: ahol a tisztességes eljáráshoz való jog biztosítása durva csorbát szenved, ott feltételezhető a politikai beavatkozás. Mert mi mással lehetne magyarázni, ha elfogultan vezetik a nyomozást és a tárgyalást?

A magyar gazdasági elit színe-virága gyanúsított lehet Horvátországban? Valóban?

De térjünk vissza az interjúra. Orbán Viktor azzal folytatta, aminek ugyancsak nagy jelentősége van: „…ezen a konkrét ügyön kívül még 4 – 5 más ügy is fut egyébként, amiben a teljes magyar gazdasági elit legismertebb személyei vannak érintve”  

Tehát – mondhatnánk – ezért van nagy hallgatás az ellenzék részéről, ezért nem támadja a kormányt ebben az ügyben! Azonkívül persze, hogy Ivo Sanader miniszterelnöksége a 2003–2009 között időszakra esett, tehát egy év a Medgyessy– és 5 év  a Gyurcsány-kormány idejére. Hernádi Zsolt karrierje a MOL-ban az első Orbán-kormány alatt és igen látványosan kezdődött, de nem tört meg a szocialista kormányok idején sem. Sőt olyan jogosítványokat kapott Gyurcsány Ferenc kabinetjétől, illetve az ő személyes segítségével, ami a MOL-nál is és az INA-ban is rendkívüli hatalmat biztosított a számára. De erről kicsit később.

Eljátszhatunk a gondolattal, vajon kik is kerülhetnek szóba

Mindenekelőtt a MOL további kulcsfigurái juthatnak eszünkbe, mondjuk az igazgatóság tagjai.

Az elnök-vezérigazgatót, Hernádi Zsoltot már célba vették. Nem érdektelen Hernádi Zsolt életútjának felidézése, ami jelen vezetőtársai közül többekkel fontos kapcsolódást mutat. A legmeglepőbb talán a bankári múlt. Hernádi Zsolt, a MOL Nyrt. elnök-vezérigazgatója, ipari szakos közgazdász. Tarjánban született, 1960. november 30-án.

A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen 1986-ban végzett. Ezután másfél évtizeden át bankárként dolgozott különböző beosztásokban. 1986-87-ben a Deutsche Bank, majd 1987-88-ban az Unicbank munkatársa.

Aztán következett az OKHB-nál  (a mai K&H elődjénél) eltöltött 5 év. 1989-91-ben osztályvezető helyettes, illetve főosztályvezető, 1991-92-ben ügyvezető igazgató, 1992-94-ben vezérigazgató-helyettes. Majd 7 év a Takarékbanknál: vezérigazgatóként.

Ezen a videón már MOL-vezérként szerepel egy konferencián, angolul fejti ki gondolatait. Vajon mi lehet a siker titka?

A két fő szál az OKHB és a Bankszövetség

Társai közül Hernádi is bankszövetségi vezető volt: 1995-2001-ben a Magyar Bankszövetség elnökségi tagja. Ennek egy része már az Orbán-kormány idejére esett. A MOL karrier egyértelműen az első Orbán-kormány idején kezdődött és hamar kiteljesedett. Hernádi Zsolt 1999-ben lett a MOL Rt. igazgatóságának tagja, 2000-től elnöke, 2001-től pedig vezérigazgatója is.  2000. június-július között a Malév Rt. igazgatóságának elnökhelyettese, 2003-tól a Panrusgáz Rt. igazgatóságának tagja, az Új Kézfogás Közalapítvány kuratóriumának elnöke, 2007-ben Esztergom díszpolgára.

De ott vannak további szimbolikus és befolyásos személyek is: Csányi Sándor MOL-alelnök, az OTP elnök-vezérigazgatója és néhány fontos igazgatósági tag. Csányi Sándor is dolgozott az OKHB-ban, 1989–92 között vezérigazgató-helyettesként, ennek egy évében Hernádi is vezérigazgató-helyettes volt. Csányi Sándor is volt a Bankszövetség tisztségviselője volt: 2011-ig tagja volt az elnökségnek. A Vállalkozók Országos Szövetségének társelnöke. A másik társelnök Demján Sándor nagyvállalkozó, aki egy időben bankárként volt az MHB elnöke (mint Járai), nála dolgozott főosztályvezetőként Csányi Sándor. Csányi ezután került az OKHB-hoz, majd 1992-ben az Antall-kormány az OTP elnök-vezérigazgatójának nevezte ki.

Braun Péter és Kovács Antal igazgatósági tag is az OKHB-nál dolgozott valamikor.

Az OKHB annak idején főleg az agrárium hitelezését kapta meg a kétszintű bankrendszer létrehozásakor. A két vezérigazgató-helyettes fölött Lenk Géza elnök-vezérigazgató állt, aki a privatizációkor távozott e banktól, 1995-ben. Lenk Géza ezután több banknál is dolgozott vezetőként, 2000 decemberében a Reorg Rt.-t hagyta ott az OTP vezérigazgató-helyettesi posztjáért. Tehát ő is az OTP-nél kötött ki.

Van egy harmadik szál is, az OTP

Ahogy az egyik korabeli újság írta: előző munkahelye igen hasznos lehetett az OTP-nek, mivel a Reorg Rt. egyik feladata a Postabank kétes és rossz kintlevőségeinek értékesítése volt. „Az igazolás nem elhanyagolható előnye, hogy Lenk Géza valószínűleg azon emberek közé tartozik, aki a leginkább pontos információkkal rendelkezik a Postabank kétes és rossz kinnlevőségeiről. Ez pedig az átvilágítás és a megvásárlás folyamatában egyértelműen fontos lehet, s csökkentheti a tranzakció kockázatát.”  Lenk Géza emellett egy vadászati cég, a Sefag Rt. elnöke is lett.

Keller László volt "közpénzügyi államtitkár" a bíróságon

Keller László volt “közpénzügyi államtitkár” a bíróságon

Keller László e cég körül is és ennek kapcsán a legfőbb ügyész körül  is szaglászott, amiért bajba került. A legfőbb ügyész feljelentette a „közpénzügyi” államtitkárt. Lenk Géza már korábban is a közvélemény érdeklődésének középpontjába került, amikor 2002-ben átengedte lakását Orbán Viktor leköszönt miniszterelnöknek. Ezt írták erről 2012-ben: „Boros Imre egykori képviselő, az Orbán-kormány PHARE-, majd mezőgazdasági minisztere még az MNB egyik vezetőjeként építtette azt a néhány lakásos bankártársasházat a hetvenes években, ami a Cinege utcai villától karnyújtásnyira van. Az ingatlanuk átépítésének idején itt lakott Orbán és családja Lenk Géza lakásában. Lenk Gézát, a Postabank egykori bécsi leánybankja, a Trigon Bank volt igazgatóját az ÁPV Rt. 1999-ben, az első Orbán-kormány idején nevezte ki a követeléskezelő Reorg Rt. élére. A Reorg Apport vette át a Postabank 41,5 milliárd forintnyi rossz követeléscsomagját.”  Lenk Géza jelenleg a Máv Start felügyelőbizottságának elnöke.

Az imént szó volt Boros Imréről, akit rövid megbízott agrárminiszteri időszaka alatt feljelentésügyi miniszternek neveztek. Addig maradt az FVM-ben, amíg fel nem jelentette a politikai államtitkárt. Névre szólóan, (valótlan) tényállást adva és minősítve az ügyet, kérve a legfőbb ügyészt a feljelentett elítélésére. (Ld. honlap.) Ilyen utoljára a Nagy Imre perben történt (ld. Huszár Tibor könyvét: Kádár. A hatalom évei, 1956-1989), amikor Kádár János hasonlóképpen járt el. Persze kicsit szakszerűbben, mert nem az ügyésztől kérte az elmarasztalást. Egyébként akkor is függetlennek nevezték az igazságszolgáltatást…

Boros Imre

Boros Imre

Boros nem dolgozott az OKHB-nál, viszont dolgozott a másik frekventált banknál, az MHB-nál. Ahol Demján, Csányi, Járai.

Igazgatósági tagok

A MOL igazgatóságának tagja Járai Zsigmond, aki szintén bankár, az MHB egykori elnöke, az első Orbán-kormány egyik pénzügyminisztere, az MNB volt elnöke, egy újonnan alakított magánbiztosító vezéralakja.

Járai Zsigmond

Járai Zsigmond

De Járain kívül az igazgatóság tagja Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke is, hogy csak a legismertebbeket említsük. Az igazgatósági tagokat ma is részvényekkel jutalmazza a MOL a cég eredményes működéséért. Jó sok részvényt kaptak 2012-ben is, ami azt mutatja, hogy a MOL-nak nem megy rosszul, ha az üzemanyag-felhasználóknak rosszul is megy. Ez is azt mutatja, hogy nem a külföldi monopóliumok szabályozását kellene megoldani, hanem a hazaiakét is.

A tulajdonossá tétel sajátos magyar vonásai

A vállalati irányítás tulajdonossá tétele más országokban sem ritka, a tulajdonban elfoglalt arányok ugyanakkor nálunk szokatlanul nagyok, ma már messze túl van a korábban megállapított 10 százalékos plafonon, egyes elemzők szerint 30 százalék körül járhat. A MOL honlapján ez ugyan 3,6 százalék, de erről az egyik lap viszont ezt írta: A MOL „menedzsmentje jobbnak látta megkezdeni a cég saját maga számára történő gyors elfoglalását. Ezen törekvéseihez később jelentős kormányzati segítséget is kapott, hiszen nemcsak az állami MFB került bele a saját részvényeknek parkolót biztosító cégek exkluzív csapatába, de valahogy a PSZÁF-et sem zavarja, hogy a Mol igazgatósága már nemcsak a 25, hanem a 33 százalék feletti ellenőrzést is átlépte a baráti kezekbe kölcsönadott részvényekkel szavazó cégek segítségével. Ráadásul napokon belül ez az arány – egy újabb vállalat bevonásával – az 50 százalékot is elérheti.” (Kinek lesz jó a lex Mol?)

Az igazgatóság alelnöke

Csányi Sándor (OTP vezér) MOL-alelnöksége miatt elég logikus, hogy megnézzük az OTP igazgatóságát. Az OTP igazgatóságának elnöke tehát Csányi Sándor vezérigazgató, a MOL igazgatóságának alelnöke. Ismert, súlyos figurák ebben az igazgatóságban is vannak. Egyikük – micsoda meglepetés! – Hernádi Zsolt, a MOL elnök-vezérigazgatója. Aztán ott van Kocsis István, aki volt helyettes államtitkár az egykori Ipari Minisztériumban, aztán az ÁPV Rt. elnöke, majd elnökhelyettese, a Paksi Atomerőmű vezérigazgatója, az MVM Zrt. vezérigazgatója, a BKV vezérigazgatója. Innen feltehetőleg az ellene mégis megindult eljárások miatt távozott 2011-ben. 2013 óta különösen jelentős vagyoni hátrányt (15 milliárd forint) okozó hűtlen kezelés ügyében büntetőper folyik ellene.  A múlt héten újabb vádiratot adtak be ellene.

Kocsis István. Az ajtók előtte mindig nyitva vannak

Kocsis István. Az ajtók előtte mindig nyitva vannak

Kocsis István 2011 óta az OTP Merkantil Bank Zrt. ügyvezető igazgatója és az OTP igazgatóságának tagja. (Rogán Antal az OTP elé persze nem ment tüntetni, nem úgy mint pl. Éva Rezesova esetében.  Miközben ott sem lett volna szabad. Nyilván másnak. De hát megint az fránya kettős mérce.)

Az OTP-nél is részvényekkel jutalmazzák az igazgatósági tagokat, a kiosztott részvények számából az látszik, hogy jól megy az OTP-nek.  A bónuszként adott részvényekkel megvalósul a menedzsment tulajdonhoz jutása.

A Lex MOL

2007-ben az osztrák OMV kísérletet tett a MOL-részvények többségének megszerzésére, ellenséges felvásárlásba fogott. Ha sikerül, átveszik a cég irányítását. Az egyetlen állami aranyrészvény viszont nem adott kellő biztosítékot ennek megakadályozására. Az OMV-ben ráadásul nagy az osztrák állam tulajdonosi részaránya. Formálisan a magyar stratégiai cégek más államok érdekeltségébe tartozó csoportok általi felvásárlásának megakadályozására fogadta el az országgyűlés a 2007. évi CXVI. törvényt. A köznyelvben Lex MOL-ként megnevezett, idézhetetlen nevű jogszabályt egyébként azóta többször módosítottak, de egyik sajátossága, a menedzsment érinthetetlenségének biztosítása elfogadása óta nem változott.

Szanyi Tibor és Bokros Lajos másként értelmezi

Az országgyűlésben csaknem egyhangúlag támogatták a törvényt, Szanyi Tibor szavazott ellene, a parlamenten kívül viszont többen felvetették, hogy a MOL esetében is, ahol volt ellenséges kivásárlási szándék és törekvés, megvoltak az eszközök ennek kivédésére, ezért nem kellett volna ilyen törvényt alkotni.

Többek között Bokros Lajos volt pénzügyminiszter, a Közép-Európai Egyetem vezérigazgatója szerint a törvény mindössze két cégre alkalmazható, a MOL-ra és az OTP-re és ott is valójában a menedzsment bebetonozását célozza. Tehát függetlenül a tulajdonosi arányoktól a menedzsment alakítja ki az üzletpolitikát, belátása szerint irányítja a cégeket. Sőt szerintük még inkább nem is cégekre, hanem két személyre, Hernádi Zsoltra és Csányi Sándorra, az ő elmozdíthatatlanságukra hoztak törvényt. Bokros azt állította, hogy nem stratégiai állami érdek, hanem magánérdek áll a törvény mögött. E két emberé és a mögöttük álló, támogatásukban bízó politikusoké.

Szanyi Tibor képviselő (MSZP) úgy látta, hogy „a javaslatot részben vagy egészben nem a kormány írta, és annak elfogadása nem válna az Országgyűlés dicsőségére.” . A Financial Times 2007. októberi tudósítása szerint „a budapesti elit körében aggodalom ébredt azzal kapcsolatban, milyen hatalom koncentrálódik a Mol vezetése, illetve elsősorban Hernádi Zsolt Mol- és Csányi Sándor OTP-vezérigazgató kezében.” (Az FT-nek nyilatkozott annak idején Bokros Lajos.)

Az Európai Bizottság kifogásolta ugyan a Lex MOL-t, de az ügy végül kompromisszummal nyugvópontra került. Ahogy az aranyrészvények miatt indított kötelességszegési eljárás is.

A bebetonozottság és fennállásának ideje

Az említett vezetők „bebetonozottsága” persze addig marad fenn, amíg a politika bizalma és az együttműködés velük megmarad. (Törvénymódosítással nyilván el lehet érni az irányítás kiterjesztett jogainak megváltoztatását.)

(Folytatjuk!)