Mit akarnak a horvátok? Az INA-részvényeit vagy Hernádi Zsoltot? (1.folytatás)

„…ezen a konkrét ügyön kívül még 4 – 5 más ügy is fut egyébként, amiben a teljes magyar gazdasági elit legismertebb személyei vannak érintve”

(Orbán Viktor miniszterelnök,  Kossuth Rádió)

Az előző részben (kattintson a linkre!) a MOL vezetőinek bebetonozottságát kezdtük körbe járni. Ez a bebetonozottság biztosan nem örök életű, még ha annak tűnhet is. Nyilván addig marad fenn, amíg az aktuális kormány(fő) ezt maga is akarja és nem kezdeményezi a vonatkozó törvény megváltoztatását. Enélkül a bebetonozottság persze fennmarad. A Lex MOL megváltoztatását a mai kormány(fő) eddig nem tartotta szükségesnek, sőt a vezetőket még a Lex Molnál is erősebben védi. (Ld. horvát kikérés.) Mosolyszünetek előfordultak ugyan a  mostani, de az előző kormányfők és az említett urak között, de ezeken eddig mindig túljutottak.

Hernádi, Csányi, Orbán. A  viszony ma már még bensőségesebb

Hernádi, Csányi, Orbán. A viszony ma már még bensőségesebb

Új jelenség ugyanakkor, hogy Orbán Viktor környezetéből (kormányából és képviselőitől) az egyik “tényezőt”, Csányi Sándort fricskák és kritika, nem jó minősítés éri, holott személye korábban tabutéma volt.  Ez pedig az ő számára szerintem eléggé aggasztó, akár felfogja az illető, akár nem.

Завтра будет лучще чем вчера! A holnap jobb lesz, mint a tegnap! Jobb lesz?

Kínálkozik a párhuzam Torgyán Józseffel, akit durván támadott az első Orbán-kormány referatúrája. Nem tehette volna, ha nem engedték volna, netán nem biztatták volna. A miniszterelnök azzal nyugtatta Torgyánt: ne törődjön ezzel, csak azzal, ami fontos. Ez pedig az, hogy ő vele, az ő személyével milyen kiváló Torgyán viszonya. Csak ez számít! Ám rövidesen mi is lett ebből? Ráadásul azt sem tudni, hogy Hernádi kikérése vajon milyen gondolatokat indított el. Tehát nem jósolnék úgy, ahogy egy szovjet sláger címe jósolt: Завтра будет лучще чем вчера! A holnap jobb lesz, mint a tegnap! A holnap jobb lesz, mint a tegnap! (Alla Pugacsova adta elő, igen meggyőzően.) De maradjunk a mánál és a tegnapnál!

A “szeretet törvénye” mindig győz. Mindig győz?

Most tekintsük át a múltat! Medgyessynek és Gyurcsánynak valószínűleg nem tetszett Hernádinak és Csányinak, illetve cégeiknek az első Orbán-kormánnyal folytatott  bensőséges viszonya. (Bár az messze nem volt a mai hőfokon.) Nem tetszett kapcsolatuk a futballban és a gazdaságban. De hamar megtalálták egymással a közös érdeket és ezen keresztül a modus vivendit. Sőt Gyurcsány Ferenc a Lex MOL-lal bebetonozta őket posztjaikon, és a MOL-t expanziójában külföldön is menedzselte. (Ld. később.)

 Orbán Viktor rossz néven vette és veszi, hogy 2006-ban a MOL eladta a gáz üzletágat, aminek állami tulajdonba vétele már első kormányzása idején szándékai között szerepelt.

Az eladást a Gyurcsány-kormány erőteljesen szorgalmazta, egyáltalán nem zavarta, hogy egy olyan külföldi cég (E.ON) kezébe került a teljes magyar földgáz import, amelyikben meghatározó az állami és önkormányzati tulajdon.  Pedig “úgy általában” nagyon ellene voltak az állami tulajdonnak.  Nem emlékeztette őket a politika sem Kóka János bugyuta mondására: a legrosszabb magáncég is jobb, mint a legjobb állami cég. Bár Kóka ezt szinte minden tévészereplésénél bedobta, az ellenpéldákat nem olvasták a fejére.

Kóka János orvos, volt gazdasági miniszter

Kóka János orvos, volt gazdasági miniszter

Az E.ON persze az üzlethez örökségként kapott egy olyan hosszú távú orosz-magyar földgázegyezményt, ami rövidesen szinte ellehetetlenítette. És nyilvánvalóvá tette, hogy nincs értelme a földgázon való takarékosságnak és különösen ezt a takarékosságot erőltetni. (Ld. itt) Erről az egyezményről és következményeiről viszont mindkét oldal – ma is – konzekvensen hallgat. Vajon miért? Annak ellenére, hogy megírtam, sőt videón is foglalkoztam ezzel.

Nem tett jót az Orbánékkal való viszonynak a Bozsik-program megszüntetése sem, a két cég (a MOL és az OTP) és a két cégvezető (Hernádi és Csányi) visszalépése az ebben kifejtett mecénáskodástól. Ezt a kormányváltás után gyorsan áthidalták egy új Bozsik-programmal.

Az Újpesttől, ami az első Orbán-kormány futballcsapata lett, gyorsan eltávolították az állami hirdetőket, de – megértve az “idők szavát” – gyorsan távozott a nagyrészt magántulajdonú OTP és  MOL is.  (Mecénások a kettős mérce fogságában (3. rész) Politikai beavatkozás az Újpestnél: csak a kiugráskor?) A gáz üzletág “elvesztését” pedig azzal “korrigálták”, hogy a kormány ezt is visszavásárolta, ahogy a MOL orosz részvényeit. Kérdés nyilván maradt, volt-e ennek értelme? Mármint az ország szempontjából.

A túlvállalás és a túlterheltség

Ahogy annak is, hogy volt-e értelme annak, hogy Csányi Sándor átvette az MLSZ irányítását? Szerepe enélkül is már régen túlment bizonyos határokon, hiszen a bankszektorban, az energetikában, az élelmiszeriparban, sőt a kitüntetéseknél közvetlenül, vagy a sajtó terelésében közvetve diktálhat és most a futballban is.  Mondhatni, túlnőtte magát, de egyúttal túlterheltté is vált. Ezt a teljesítmények tapasztalható minősége is jelzi a tevékenységek teljes spektrumában. Kérdés az is, hogy a megélhetési gondokkal küzdő lakosság meddig viseli el a jövedelmi különbségek növekedését.  Különösen akkor, amikor ez pl. a devizahitelesek tragikus helyzetéből táplálkozik. Problémáikat ráadásul Csányi Sándor irritáló módon lekicsinyli, a belföldön és külföldön indított sajtókampányban. Nehéz elképzelni, hogy a vele való sorozatos megjelenések és fényképezkedések növelnék a miniszterelnök népszerűségét.

Ismét van Bozsik-program, "száguld" a magyar futball!?

Ismét van Bozsik-program, “száguld” a magyar futball!?

A miniszterelnöki állítás értékelhetősége

Most térjünk vissza a miniszterelnök rádiónyilatkozatához, illetve a mostani rész mottójához. A miniszterelnök a 180 perc című rádióműsorban arra is célzott, hogy Horvátországban az egész magyar elit bajba kerülhet. Az előző részben azt is latolgattuk, kire is gondolhatott személy szerint. Ennek kapcsán sok érdekes összefüggésre derült fény.

De ne játsszunk tovább a miniszterelnöki állítással, mivel azt – legalábbis eddig – nem támasztja alá semmilyen ismert adat. (Emlékszünk nyilván az előző részre, amiben arról írtam a miniszterelnöki interjú alapján, hogy a horvátok szerint az egész magyar elit érintve lehet különböző horvátországi kétes ügyekben.) Nem támasztja alá sem az, ami a további négy vádirat tartalmából kikövetkeztethető (leszámítva ingatlanügyleteket, amelyekről ezek általában szólnak), sem pedig konkrét személyekre vonatkozó információ. Hacsak Csányi Sándor nem hozott erről személyesen hírt nemrég Horvátországban tett útjáról, ahol a rendőrség elbeszélgetett vele.

Ha mégis tényleg felmerült volna a magyar gazdasági elit krémjének érintettsége, akkor gyaníthatóan felmerülhet a politikai élet bizonyos szereplőinek a neve is. Ennek – különösen így együtt – természetesen rendkívüli következményei lehetnének. Az országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának összehívását viszont egyik párt sem kérte.

Tovább az interjú mentén

Folytatva az októberi miniszterelnöki rádióinterjúnak az előző részben kezdett taglalását, végül sor került Hernádi Zsolt személyének említésére is: „Egyébként a legfőbb ügyész úr arról számolt be, hogy több száz oldalas anyagot állítottak össze ebben a jogi ügyben (Ezt a horvátok határozottan cáfolják, ahogy erről még lesz szó. – Sz. B.), ami Hernádi Zsoltot illeti, illetve érinti. Az eljárásokat lefolytatták, erről a horvátokat tájékoztatták.”

Orbán Viktor a rádióban

Orbán Viktor a rádióban

De vajon mit akarnak a horvátok? Visszakapni az INA irányítását vagy Hernádi Zsoltot?

Erre nem lehet más választ adni, mint hogy mindkettőt. De megfelelő sorrendben. Először és elsősorban Hernádit akarják bíróság elé állítani és elítéltetni, másodsorban és ennek eredményeként pedig az INA részvénycsomagját akarják jutányos áron visszaszerezni. Ha ugyanis a bíróság kimondja, hogy vesztegetéssel jött létre a szerződés, akkor azt semmisnek tekintik.

Az INA

Az INA

Viszont mindkét céljukat igen nehéz lesz elérniük. (Külön-külön is.) Az első nagyon szemben áll a magyar kormány érdekeivel, ebbe a MOL-ban „elkötelezett” magyar kormány semmiképpen nem menne bele. A második pedig a kormány ígéretei ellenére is nehéz ügy, hiszen ehhez a MOL-nak kedvező ajánlatot kellene kapnia. A horvátok élhetnek a szerződés semmisségének bírósági kimondatásával, de ez Hernádi bíróság elé állítása nélkül hosszú nemzetközi jogi procedúrát eredményezne. Viszont az is biztos, hogy a dolgok nem maradhatnak a jelenlegi állapotukban, miközben a kimozdulás, a mozgásképtelenség feloldása is roppant nehéz. (Ld. HVG )

Számukra most a legfontosabb Sanader minél súlyosabb elítélése

Ugyanakkor úgy tűnik, a horvátok számára a legfontosabb Ivo Sanader minél súlyosabb elítélése és minél hosszabb időre való eltüntetése. És ezzel volt pártjának a további diszkreditálása. A politikai szándékok és motivációk valószínűleg sokkal fontosabbak, mint a gazdaságiak.  Ennek érdekében indítottak korrupcióellenes kampányt, amit Ivo Sanaderre alapoztak, a lejárató kampányra építettek. És bár itt is az igazságszolgáltatás függetlenségére hivatkoznak, nyilván nem függetlenül a Sanaderétől eltérő színezetű kormány akaratától. Bizonyára ezért folytattak az eljárás megindítását megelőzően legalább fél évig durva lejárató kampányt. Ezért adtak ki nemzetközi elfogatóparancsot és fogatták el Ausztriában, Salzburg közelében Sanadert. Érték el, hogy Ausztria kiadja. Ausztriát – egyelőre ismeretlen okból – az sem érdekelte, hogy ezzel a Hypo Bank magatartása is bíróság elé kerül, sőt azt egyenesen Ausztria szorgalmazta.

Az elítélést előmozdító lépések közül ugyanakkor teljesen hiányoztak a Magyarországon gyakran alkalmazott, a bűnösséget hirdető olyan látványos megaláztatások, mint a bilincses-pórázos vezetgetések és a sajtó odarendelése ennek megörökítésére.

Sanadert 2011 novemberében ítélték első fokon 10 év börtönre. E per nagyrészt a MOL irányító szerepének megszerzésére és állítólagos vesztegetésére épül.

A feltételezett bizonyítékok

A bizonyítékok – ahogy az gyakran elő szokott fordulni, különösen az ilyen kirakatpereknél – visszafogottan nyilatkozva, nem zárják ki a kétségeket. Egyfelől van egy videófelvétel, ami egy vendéglőben örökíti meg Sanader és Hernádi találkozásának egy szakaszát. A felvételen a kommentátorok szerint az látszik (rossz minőségű az a felvétel, amit közreadtak, és valószínűleg nem is fedi le a teljes bizonyítást), hogy Sanader kiveszi a mobiljából az akkut, majd benyúl a zsebébe és onnan kivesz egy papírt. Ezt átadja Hernádinak, aki megnézi, ráír valamit és valahova bepötyögi azt, ami a papírra van írva. Közben beszélnek egymással. Sanader később visszateszi az akkut, Hernádi visszaadja a papírt. Mindezt az alábbi videó nem minden mozzanatában és – mint már írtam – nem jó minőségben illusztrálja

A videóról és az esetről maga Sanader még az elítélése előtt nem sokkal nyilatkozott az egyik magyar lapnak. A nyilatkozat ugyanakkor olyan momentumokat mond el, amelyek Sanader enyhén szólva furcsa közvetítését ismerik el. Sanader azt állította, hogy a felvételt, amit a biztonsági kamera készített, manipulálták, mert azon nem látszik a harmadik beszélgető, a későbbi koronatanú, Robert Jeziç. Az ő kérésére jött létre ez a találkozó is, immár szerinte másodszor és már a lemondása után. Volt olyan hármas találkozás is, amire a horvát miniszterelnöknél került sor. A találkozókról ezt közölte: „Jeziç megkért, hozzam össze Hernádi Zsolttal. El akarta érni, hogy cégének jobb elbánása legyen az INA-nál. Így jött létre ez a találkozó.” A volt kormányfő elmondta, még egy alkalommal találkoztak hármasban: a zágrábi Marcelino étteremben.

Robert Jeziç üzletember

Robert Jeziç üzletember

A bizonyítékokat állítólag kivizsgálta a magyar ügyészség és erről fantasztikus beszámoló jelent meg az egyik hetilapban, amit egy internetes portál kivonatolt. A magyar ügyészség kifogásolja, hogy a videóhoz nem tartozik hang (?!) és állítólag megállapították, hogy az összeget egy orosz oligarcha utalta át, Hernádinak nincs is olyan nevű off-shore cége, amihez az átutalást kapcsolták. Az orosz oligarcha – ez is egy szinte hihetetlen részlet – maga mondta volna tollba a magyar ügyészségnek, hogy ő utalta az összeget. (3 milliárd forintnak megfelelő utalásról van szó.)

Itt álljunk meg egy pillanatra! Úgy tűnik, hogy Hernádinak és/vagy a MOL-nak van off-shore cége vagy vannak ilyen cégei, ha az átutaló cég neve azzal/azokkal nem is esne egybe. De ha így van, ez hogyan lehetséges? Hogyan lehet, hogy ráadásul jövedéki termékkel foglalkozó cég és/vagy annak vezetője off-shore cégbe viheti a jövedelmet? Nem zavarja ez az adózást? Egy másik kérdés: lehet, hogy több milliárd forintnak megfelelő összegeket kezelnek ezek az off-shore cégek?

A másik bizonyíték az előbbi horvát nagyvállalkozó, Robert Jeziç vallomása, aki minden bizonnyal vádalkut kötött az ügyészséggel. Ő készségesen tanúsított mindent, amire csak szükség volt. Így állítólag a feltételezett vesztegetési pénzek általa történt átvételét is. Olyan átutalási bizonylatot mutatott fel, aminek hitelességét a bíróság kirendelt szakértői igazolták. Valószínűleg ez nem lehet perdöntő jelentőségű, ezért is van szükségük Hernádi Zsolt bekapcsolásával erősíteni a vádat.

Kicsoda Ivo Sanader?

Ebben részletesen eligazít a Wikipédia angol nyelvű változata, ezért csak néhány fontosnak vélt adatot emelek ki. Sanader 1953-ban született Splitben, összehasonlító irodalomból szerzett diplomát Ausztriában, egy időre hazaköltözött, újságíróként, főszerkesztőként dolgozott, majd visszament Ausztriába. Itt két kis céget alapított és vállalkozóként működött. Bár politikával korábban nem foglalkozott, 1990-ben megalapította Ausztriában a HDZ (Horvát Demokratikus Unió) párt ottani tagozatát. Ennek folyományaként találkozott Tudjman pártelnökkel, aki rábírta, hogy hazaköltözzön.  Itt előbb színházi menedzser volt, majd fejlesztési miniszter, ezután külügyi államtitkár. Hosszú évekig volt Tudjman elnök pártjának, a HDZ-nek az elnöke. 2003-ban lett először miniszterelnök, ekkor pártja önállóan alakított kormányt. 2007-ben viszont két koalíciós partnerrel is közösködnie kellett (Horvát Parasztpárt, Horvát Szociálliberális Párt).

Ez a képsorozat (kattintson a linkre!) mutatja be, hogy a ma számkivetett Ivo Sanader mekkora nagy ember volt. A 16. képen egyébként Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel látható.

Miniszterelnökök. Gyurcsány Ferenc és Ivo Sanader

Miniszterelnökök. Gyurcsány Ferenc és Ivo Sanader

Sanader 2009-ben váratlanul lemondott és ezzel az élete teljesen megfordult

2009 nyarán teljesen váratlanul és tulajdonképpen megmagyarázhatatlanul lemondott. Egyfelől arra hivatkozott, hogy most jött el annak az ideje, hogy új életet kezdjen, másfelől arra, hogy mindenféle korrupciós legendák keringenek róla, amiből elege van. Lemondott minden funkciójáról és képviselőségéről. Visszavonulásakor pártja örökös tiszteletbeli elnökének választotta.

A köztársasági elnökválasztásban pártja gyengén szerepelt, mindössze 12 százalékot szerzett, ami Sanadert aktivizálta. Megpróbált visszatérni a politikába. A HDZ azonban ehhez nem volt partner, másnap, 2010. január 4-én Sanadert, „örökös tiszteletbeli elnökét” kizárta soraiból. 2010 októberében ugyanakkor függetlenként sikerült újra képviselői mandátumhoz jutnia. 2010. december 9-én nem sokkal mentelmi joga megvonásának megszavazása előtt átlépte a horvát-szlovén határt, majd Ausztriába ment.

A következő napon letartóztatási végzés született ellene és kiadták a nemzetközi elfogatóparancsot. Kiutazását követő másnap, 2010. december 10-én Salzburg mellett közös horvát-osztrák kommandós akció keretében elfogták. Hét hónapot töltött el Ausztriában előzetesben.

2011 júliusában kiadták az osztrák hatóságok Horvátországnak. A kiadatási kérelmet kiegészítették. Osztrák javaslatra (!) meggyanúsították vesztegetéssel a Hypo Bank egyik, 1995-ös hitelezése ügyében. 2012 decemberében, egyéves osztrák-horvát vizsgálati fogság után, 3,2 millió euró óvadék ellenében szabadlábra helyezték. (Állítólag barátai vettek fel jelzáloghitelt, hogy kiszabadulhasson.) 2012. november 20-án elsőfokon 10 évre elítélték a Hypo Bank és a MOL vesztegetési ügyeiben. Sanader ártatlannak vallotta magát és a pert politikailag motiváltnak nevezte.

(Folytatjuk!)

One response to “Mit akarnak a horvátok? Az INA-részvényeit vagy Hernádi Zsoltot? (1.folytatás)

  1. Visszajelzés: Mit akarnak a horvátok? Az INA-részvényeit vagy Hernádi Zsoltot? (2.folytatás) | Kirekesztett véleményem - Dr. Szabadi Béla blogjaKirekesztett véleményem – Dr. Szabadi Béla blogja

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.