Rezsicsökkentés, rezsiharc. Reakciók és választási esélyek (3. folytatás)

Úgy lepereg, mint a falra hányt borsó

(Magyar szólásmondás)

Legutóbb a kéményseprés állítólagos díjcsökkentésénél hagytuk abba a témát, és most is ezzel kezdjük. Csak ezután folytatódik annak tárgyalása, amit korábban már elkezdtünk, nevezetesen, hogy szociálpolitikai kérdés-e a rezsicsökkentés, vagy inkább gazdasági szerepe van. Múltkor ugyanis kényszerűen kis kitérőt kellett tenni, mivel a megismert ellentmondásos fejlemények  szükségessé tették az e téren kialakult, ám kevéssé ismert helyzet mielőbbi bemutatását. Úgy tűnik, ezúttal nem igaz: a díjtétel csökkentése együtt jár a kisebb kiadással…

Szaló Péter helyettes államtitkár. Nála készült az évi kétszeri „kéményseprést”  előíró rendelet?

Szaló Péter helyettes államtitkár. Nála készült az évi kétszeri „kéményseprést” előíró rendelet?

Úgy csökken, hogy jelentősen nő?

Mert ugyan a díjtételeket július elsejétől látványosan, 44 százalékkal mérsékelték, de a szilárd tüzelőanyag égéstermékeit elvezető kéményeknél évente nem egyszer, hanem kétszer kell fizetni. Ez a pontos meghatározás, mivel az ellenőrzés meglehetősen formális és a gyakoriság egyébként is feleslegesnek látszik. Az éven belüli ellenőrzési gyakoriságot tehát értelmetlenül megduplázták. Bár fővárosi a példa, a megállapítás országos érvényű, hiszen egy belügyminisztériumi rendelet országosan intézkedett a sűrűbb ellenőrzésről (vagy inkább gyakoribb pénzbehajtásról). Feltettem a kérdést: vajon nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal?

Válasz nem érkezett, az illetékesek úgy tesznek, mintha ez fel sem merült volna és tovább ünnepelik magukat az általánosnak beállított rezsicsökkentés okán. Úgy lepereg a kérdés, mint a falra hányt borsó?

A számok azt mutatják, hogy a kéményseprési kiadások még inkább nőttek

A visszhangtalanság ellenére akár le is zárhattam volna a „kéményseprés” témáját, persze némileg csalódottan, de közben rájöttem, hogy a kiadások még annál is kedvezőtlenebbül alakultak, jobban nőttek, mint ahogy az előző írásban bemutattam. Hiszen 2013-ban – legalábbis a fővárosban – már emelt tarifán kezdődött a „kéményseprés”, tehát 2012-höz illendő viszonyítani, ami a számítás felülvizsgálatát követelte meg.

Az újabb eredmény szerint viszont már nem volt olyan kategória, amiben akár csak szinten maradt volna a „kéményseprési” kiadás. Vagyis mindenütt növekedés történt. A preferált gázkémények vonatkozásában is 10 százalékkal lett nagyobb a kiadás, más kategóriákban viszont az emelkedés 45–81 (!) százalékos volt. Vagyis a rezsicsökkentés helyett nem ritkán brutális(!)  növekedés következett be ennél a „szolgáltatásnál”.

Az alábbi tábla kéménytípusonként mutatja be a fővárosban fizetendő összeget. A második oszlopba (2) kerültek azok a kiadások, amelyeket a 2013-ra meghatározott, felemelt tarifán a korábbi gyakorlatnak megfelelően az első félévben be kellett fizetni, Ehhez jöttek azok a második félévben befizetendő összegek (harmadik oszlop), amelyek két változást tükröznek: az ellenőrzések gyakoriságának és a tarifának a változását. (Ez utóbbi július 1-jétől 44 százalékkal csökkent, de az esetek egy részében már évente kétszer kell fizetni.)

A negyedik oszlopban láthatjuk a 2013-ban befizetendő teljes összeget, az ötödikben pedig, hogy 2012-ben, tehát tavaly, vagyis a 44 százalékos díjtétel csökkentés előtt mennyit kellett fizetni. Az összegek százalékos arányát a hatodik oszlop mutatja.

Kéményseprési kiadások, 2012–2013

 

 

Megnevezés

Korábbi előírás szerinti bruttó összeg

(forint)

Jelenlegi előírás szerint

még fizetendő  bruttó összeg (forint)

2013-ban összesen

fizetendő bruttó összeg

( forint)

2012-ben

fizetett  bruttó összeg

(forint)

Fizetési kötelezettség

2013/2012

(%)

(1)

(2)

(3)

(4) =

[(2) + (3)]

(5)

(6) =

[(4) / (5)]

Gázkémény

2127

0

2127

1947

109

Szilárd t. a. kémény

2263

1270

3533

1947

181

Gáz és szilárd

4390

1270

5660

3894

145

Két szilár t. a.

4526

2540

7066

3894

181

Jelölések. Gázkémény: ha gázt használnak, Szilárd t. a kémény: szilárd tüzelőanyag égéstermékét szállító kémény, Gáz és szilárd: ha két kémény van, gázra és szilárd tüzelőanyagra, Két szilárd t. a.: ha két kémény van, ezek mind szilárd tüzelőanyag égéstermékeit szállítják.

Fővárosi Közgyűlés. A csökkentés előtt is emeltek

Fővárosi Közgyűlés. A csökkentés előtt is emeltek

Felmerül a kérdés: mi lett volna, ha nincs a 44 százalékos tarifacsökkentés? Ami persze sajnos úgy következett be, hogy bár tudták, hogy csökkentésre kerül majd sor, előbb azonban jól felvitték a tarifát, ráadásul differenciáltan (a szilárd tüzelőanyag égéstermékeit szállító kéményekét még inkább), továbbá elrendelték a szilárd t. a. kéményeknél az egy éven belüli két kéményellenőrzést (jobban mondva, újságpapír égetést). Ezzel feleslegesen vegzálják a lakosságot, értelmetlenül veszik igénybe idejét és pénzét, fenyegetik, ha nem biztosítja (most már évente kétszer) a bebocsátást.

Folytatom ott, ahol a kényszerű kitérőt tettem

Kíváncsian várom Németh Szilárd vagy mások válaszát! De nem várok addig, amíg az megérkezik, és máris folytatom a korábban elkezdett, majd félbe maradt téma taglalását. Azt, hogy szükség van-e rezsicsökkentésre, illetve hogy mi legyen a módszere, már lezártuk. A rezsicsökkentés harmadik fő kérdésénél tartottunk, ami így hangzott:

Szociálpolitikai kérdés-e a rezsi és a tarifa, valamint az áfa? Vagy mindenekelőtt gazdasági?

Tehát folytassuk a harmadik fő kérdés taglalását!

A túlszámlázott összeg mindenkinek visszajár! Mi lehet az árcentrum?

A számokból kiderül, hogy gazdag és szegény, jobb és rosszabb módú egyaránt túlfizet. Ha piacgazdaságot akartunk és akarunk, vagy ha hatékonyan akarjuk szervezni a gazdaságot, akkor az árcentrum nem lehet más, mint az, amibe a termék, szolgáltatás ténylegesen kerül. Túlszámlázás esetén a valós ár feletti rész mindenkinek visszajár.

A helyes árakig mindenképpen el kell jutni. Nyilván lesznek akkor is olyanok, akik nem képesek a díjakat kifizetni. Nekik támogatást kell adni, aminek forrása a központi költségvetés lehet. És semmiképpen nem más fogyasztók megkárosításának fenntartása, sőt annak esetleg a növelése.

Hordozhat-e az áfa célzott szociálpolitikát?

Bármilyen meglepő is sokak számára, az áfakulcsok sem hordozhatnak célzott szociálpolitikát! (Tehát adott termékkörön vagy szolgáltatáskörön belül diszkriminálni és preferálni az egyes társadalmi csoportok szerint nem helyeselhető.)

Meggyőződésem, hogy a termékkörről vagy szolgáltatáskörről egységesen kell eldönteni, kell-e kedvezményes kulcsot alkalmazni. Fontos társadalmi és gazdasági célok érdekében, amelyek indokolhatják a kedvezményes elbírálást. (A szürke gazdaság visszaszorításától a fenntartható gazdasági növekedésen, az ország adottságainak kihasználásán, az egészségügyi helyzet javításán, a vidékfejlesztés elősegítésén, a hazai termelés védelmén keresztül egészen a foglalkoztatottság javításáig, a kis- és középvállalkozások fellendítéséig. És így tovább.)

Rá kívánok mutatni arra is, hogy a normál kulcsnak pedig normálisnak kell lennie, itt tehát ugyancsak komoly visszalépésre van szükség.

A mostanában nagy vihart kavaró állítólagos leleplezés az áfacsalások körül például számomra nem azt üzeni, hogy mekkora pénzt hagy kint az állam, hanem azt, hogy ezek az áfakulcsok – a világ legmagasabb áfakulcsai – a gazdaság számára alkalmazhatatlanok.

Rontják a gazdaság működőképességét és tulajdonképpen behajthatatlanok. Ha pedig erre még inkább törekednének, abból elementáris megrázkódtatások lennének.

Bárhova tekint a kormány, ilyet, ilyen „áfapolitikát”, gátlástalan sarcolási szándékot sehol nem talál, ha keletre tekint, állítólag ugyanis oda mered, ott sem talál. Sajnos nem a hatásvizsgálatokra összpontosít, azokat változatlanul elkerüli. Nyilván azért, hogy nem lássa azonnal: ez így még több pénzt sem hoz neki. A rendkívül magas, Magyarországon különösen irreális áfakulcsok ugyanis nyilvánvalóan egy ésszerű áfakulcshoz viszonyítva csökkentik a befolyó áfa tömegét is. Pedig a kormánynak nem a magas áfakulcs, hanem a nagy bevétel az érdeke.

Varga szerint ki kellene a hatásokat számítani. Nosza, rajta!

A kormányzási színvonalat jellemzi, hogy az áfakulcs reális mértékének körbejárása nélkül úgy igyekeznek nagy bevételhez jutni, hogy a világ legmagasabb áfakulcsát vezetik be, amit azoknál érvényesítenek, akiknél ez nem ütközik ellenállásba. Inkább károkat okoz a gazdaságnak, a lakosságnak, a vállalkozóknak, semmint intelligens kormányzásra térne át. Például a kötelező hatásvizsgálatok elvégzésével, elemzéssel, részletes előrejelzésekkel.

„A szabadság a törvényszerűségek ismerete!”  (Immanuel Kant)

A filozófus óriásnak, Kantnak ezt a megállapítására már többször hivatkoztam. Most sem tudom elkerülni. Csak akkor lesznek cselekedeteink eredményesek és hatékonyak, ha azokat a törvényszerűségek ismeretére és felhasználására alapozzuk. Ez már önmagában ki kellene, hogy söpörje a zavaros gondolatok közül a nem konvencionális, értsd a botcsinálta gazdaságpolitikát.

Immanuel Kant. Hé fiúk, Kant látni akar Titeket az osztályában!

Immanuel Kant. Hé fiúk, Kant látni akar Titeket az osztályában!

Az áfa egyik rendeltetése, hogy elvonási eszköz legyen, a másik viszont, hogy a gazdasági szabályozás eszközeként funkcionáljon. És ez utóbbi a lényeges, nehogy többet veszítsünk a vámon, mint amit nyertünk (esetleg!) a réven. Az áfa felhasználása a gazdasági szabályozásban meghatározó jelentőségű kellene, hogy legyen, az elvonásban is, hiszen megfelelő bevételek csak e szerep érvényesülése esetén várhatóak.

Nincs értelme például alapvető és nem alapvető élelmiszerekről beszélni, ahogy egyes ellenzéki pártok teszik. A XXI. században minden magyar állampolgár joggal várhatja el, hogy tisztességesen tudjon táplálkozni, ami egészségének alapja. Hogyan lehet azt mondani, hogy a tőkehús az alapvető, annál az áfa legyen 5, vagy 10 százalék, a párizsi viszont nem alapvető, ahol az áfa legyen 27 százalék? Mi lesz a belföldi piaccal, amit nem lehet tovább sorvasztani, mert ezzel lemondunk a gazdasági növekedés egy fontos ösztönzőjéről.

Lássuk a rezsicsökkentés következő fő kérdését!

4. A rezsicsökkentésre kell-e összpontosítani vagy szélesebb körre?

Sajnos még a rezsiköltségek is csak részlegesen kaptak helyet a kormányzati elképzelésekben. Mi van pl. a tűzifával, a szénnel? És mi van a benzinnel?  Rogán Antal ugyan ejtett néhány szót arról, miért nem tartozna ide az üzemanyag, de ez távolról sem volt meggyőző. Ha elolvassuk ezt a félelmetes nyilatkozatot, ne feledjük, hogy nemcsak egy frakcióvezető, hanem az országgyűlés gazdasági bizottságának elnöke nyilatkoztatja ki.

Az üzemanyag nem rezsiköltség! – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek, miközben a közszolgáltatásokat a rezsihez sorolta és a tömegközlekedés közszolgáltatás. „Az üzemanyagárak (…) nem tartoznak a rezsiköltségek közé, az üzemanyagok piacán pedig érvényesül a verseny. (…) Közszolgáltatások azok, amelyeket senki sem tud kikerülni.  (…) Autója nincs mindenkinek, mi pedig alapvetően a közszolgáltatások díjait tekintjük a rezsi részének – hangoztatta.”

A kormány ragaszkodik a Bajnai Gordonék által kidolgozott árképlethez, aminek alkalmazása már bevezetésekor súlyos aggályokat vetett fel. Azóta ezeket a tapasztalatok igazolták.  (A benzinár alakulása mint a kormányzati alkalmasság tükre)

A természetes monopóliumokra, amelyek szabályozását illene végre megoldani és amitől értelemszerűen nagyobb haszon várható a társadalom és a gazdaság számára. E kérdés a felsorolt cikkekben részletesen ki van fejtve, megismétlésüktől most eltekintenék.

A természetes monopóliumok

Hogy nem a rezsivel és főleg nem a rezsi néhány alkotóelemével, mint teszik, hanem a természetes monopóliumokkal kellene foglalkozni, ezt a lakossági devizahitelek kérdése is látványosan aláhúzza. (Erről többek között egy  újságcikkben is olvashat.)

A 6. pontban azt fogom majd kifejteni, hogy az államnak/kormánynak nem szabadna a lakosság rovására nyerészkednie, ahelyett (sőt annak révén), hogy ellátná (nem látja el) szabályozási/ellenőrzési feladatait. Viszont ezt teszi a rezsiköltségeknél és a természetes monopóliumok által uralt más területeknél is. Így a bankoknál is. (Ld. pl. Devizahitelesek. Mire megy, mire mehet ki a játék)

5. Milyen szerepet szánnak a fogyasztásnak és a belföldi piacnak?

A kormány a hivatalos politika rangjára emelte a fogyasztás és a belföldi piac korlátozását, ami tragikus hatással van például a kis- és középvállalkozásokra és ezen keresztül a foglalkoztatottságra, a lakossági jövedelmekre stb. A rezsicsökkentés ezzel a rossz irányú politikával ellentétes. Nem valószínű azonban, hogy fordulat történne a felfogásban, valószínű, hogy ennek inkább porhintés szerepe lesz.

Kis rés nyílik a megszorító gazdaságpolitikán

A rezsicsökkentésnél kis rés nyílik a lakosságot terhelő megszorító jellegű politikán, ami közvetlenül vagy közvetve, de tulajdonképpen a lakosságot, annak egyes csoportjait sújtja. Másutt kis rések sem nyílnak, a kormány egyetlen lehetséges forintról sem akar lemondani, arról sem, ami nyilván nem lehetne az övé. Gondoljunk csak a bankadóra, ami formálisan ugyan a bankokat terheli, forrása azonban az az extraprofit, amit a bankok az állam segédletével préselnek ki a devizahitelesekből. Amit tehát a devizahiteleknek kellene visszajuttatni. (Devizahitelesek. A rendezés valódi akadálya a bankadó?)

Patai Mihály és Matolcsy György. A bankok és az állam kézfogása

Patai Mihály és Matolcsy György. A bankok és az állam kézfogása

6. Jogellenesen nyerészkedhet-e az állam a természetes monopóliumokhoz kapcsolódva?

A kérdést az egyszerűség kedvéért az energiaszektorban vizsgáljuk. Másutt is hasonló megállapításokat tehetnénk.

Az állam feladata minden civilizált országban a természetes monopóliumok féken tartása, annak biztosítása, hogy erőfölényükkel ne élhessenek vissza. Itt ugyanis a kevés piaci szereplő miatt nincs verseny, ezt – megfelelő szabályozással – legfeljebb imitálni lehet.

A piaci helyzettel való visszaélést – ha mégis bekövetkezik – szankcionálni kell, továbbá a megkárosított fogyasztókat kártalanítani kell. Az állam a természetes monopóliumok tevékenységét azért szabályozza és korlátozza, hogy ne szabaduljanak el az árak, hogy évről évre javuljon gazdálkodásuk hatékonysága, hogy ne háríthassanak át egy az egyben minden begyűrűző költséget a fogyasztóra. Elég szokatlan a nemzetközi gyakorlatban, ha ezt a szabályozási feladatot úgy látja el az állam, hogy ahhoz kapcsolódva, de mégis tulajdonképpen jogellenesen nyerészkedik. Mégpedig úgy, hogy minél erőtlenebbül tesz eleget kötelezettségének, annál jobban jár.

A háztartási energia árának extrém ütemű emelkedése és ebben a világ legmagasabb normál áfakulcsának az alkalmazása is arra hívja fel a figyelmet, hogy a Magyarországon az állam számára az energia a bevételszerzés, a sarcolás fő eszköze lett. Szembekerültek egymással feladatai.

Egyfelől a gazdálkodás és a megélhetés normál feltételeinek biztosítása, az ennek megfelelő szabályozási tevékenység, másfelől az állam bevételek biztosítása. A viszonylagos összhanghoz csak egy alacsony áfakulcs járulhat hozzá. Minél magasabb az áfakulcs, annál inkább elengedi az állam a nettó árak növekedését, hiszen annál jövedelmezőbb az áremelkedés a számára. Akkor persze, ha a feketegazdaságban nem tűnik el ennek a lehetséges jövedelemnek egy része.

Minél követhetetlenebbek az áfakulcsok, annál nagyobb a nyomás és a késztetés az illegális tevékenységre. Ezt már az ún. rövid programban, tizenöt évvel ezelőtt megfogalmaztam, amikor a háztartási energia áfájának 5 százalékra való csökkentését céloztam meg.

Ha a nyerészkedés hatja át az állam tevékenységét, akkor a gazdaság és a társadalom fontos céljaival és érdekeivel mindenképpen szembekerül. Nyilván csökkenteni kellene a fajlagos energiafogyasztást, de ez mérsékeli az állam bevételeit. Féken kellene tartani az árakat, de ez is visszafogja az állam bevételeit.

7. Van-e mögöttes szándék a kormány által elképzelt rezsicsökkentésben?

Szerintem több is van, amire megfelelően reflektálni kellene. Az egyikről már szó esett, ez olyan tematizálás, ami eddig a kormánynak kedvezett. De van még több más mögöttes cél is. Itt jegyzem meg, hogy nemcsak a kormánynál, hanem az ellenzéknél is erősen jelen vannak a mögöttes megfontolások.

Egy forgatókönyv rajzolódik ki sejtéseink és a tények alapján. A leszűkített megközelítés is arra utal, hogy nem egy súlyos probléma rendszerszerű megoldására gondolnak, hanem inkább az elosztás megváltoztatására. Béremelés és támogatások nélkül javítani tudják a lakosság jövedelmi helyzetét, úgy, hogy ezt a szolgáltatókkal finanszíroztatja.(elvonja jogtalannak tekintett jövedelmüket).

A szolgáltatók arra hivatkoznak, hogy nem fejlesztenek, amit különben eddig is elhanyagoltak. Senki nem vizsgálja, kötelezi-e őket szerződés a fejlesztésre, ha igen, miért nem tartják be, ha nem, miért nem kötelezi. Hiszen a 8 százalékos vagyonarányos jövedelmezőséget arra való hivatkozással garantálta a Horn-kormány, hogy megvalósítsák a költséges és elmaradt fejlesztéseket.

A külföldi szolgáltatók mindenképpen beszorulnak. Ha nem akarnak sértődötten távozni most, akkor is ez lehet a vége. A tevékenységet nonprofittá nyilvánítják, ami megakadályozza, hogy kivigyék a jövedelmüket. El fogják adni a cégeket és feltehetőleg nyomott áron tudják ezt megtenni. Az állam benyomul erre a területre és ugyanolyan kliensvállalatok jönnek létre, mint amilyen az MVM Rt. Itt nyilván a vezetők, de a dolgozók is közel fognak állni a kormány köreihez.

“Kormányközeli” munkahelyek

Más kormányközeli munkahelyek is „teremtődnek”. A gázüzletágat (kereskedő és tároló cégeket, E.ON Földgáz Storage Zrt. és az E.ON Földgáz Trade Zrt.) megvették (2013. szeptember 30-ával került a magyar állam tulajdonába és az eddig főleg árammal foglalkozó MVM Zrt. kezelésébe) az E.ON-tól, ami ellenzéki vélemény szerint a reális ár felett történik. (Korábban úgy vélték, hogy 870 millió euróért, kb. 270 milliárd forintért vásárolják meg, az MSZP azt állítja, hogy 350 milliárd forintért, a tényleges érték négyszereséért.

Október 1-jén az egyik internetes portál közölte, hogy elvégezték a vagyonértékelést és 294 milliárd forintra értékelték az E.On gázüzletágát.  280 milliárdot utaltak át, amiből nem tudni, hogy már fizettek-e vagy ennyi engedményt kaptak, illetve, hogy még fizetni fognak.

Úgy látszik, hogy rengeteg pénz áll a kormány rendelkezésére. Ha számára vonzó beszerzésekről, beruházásokról van szó. A MOL részvényeire és a gázüzletágra több mint ezermilliárd forint megy el, miközben nem igazán látszik ennek az értelme. Ugyanakkor nem volt pénz a Malév megmentésére, amiből viszont óriási közvetlen és közvetett anyagi és egyéb károk származtak. (A Malév felszámolása: csepegtetett brutális következmények. Malév: mibe kerül nekünk ez a kormányzás?)

És nincs pénz a devizahitelesek helyzetének rendezésére, holott itt a jogosulatlanul elvett pénzek visszaadását kellene megoldani. (Ld. pl. Devizahitelesek. Mire megy, mire mehet ki a „játék”?)

Az MSZP szerint a kormány az E.ON-t a rezsicsökkentésért a gázüzletág gáláns megvásárlásával kárpótolja.  És szerinte egyébként sincs szükség az importárak meghatározásához sem a kivásárlásra.)

Egy elvetélt vizsgálóbizottság

Az MSZP és a Jobbik, valamint az LMP több képviselője közösen javasolta, hogy hozzanak létre vizsgálóbizottságot, miért fizetnek százmilliárdokkal többet a gázüzletág megvásárlására. E mögött korrupciógyanút látnak. Így sikerült összeszedni a javaslat tárgyalásához szükséges 78 aláírást.

Az MSZP az aláírásait később visszavonta, arra hivatkozva, hogy korábban megígérte, politikai karatanténba zárja a Jobbikot. A visszakozás, ahogy a karantén kinyilvánítása is ellentmond a parlament rendeltetésének.

Gazdasági ügy tisztázásáról van szó és nem ideológiai vagy politikai összefonódásról. A képviselők feladata, hogy fellépjenek a jogsértések ellen. Ez ugyanúgy elfogadhatatlan, ahogy az alkotmányozástól való távolmaradás is az volt. A karantén megígérése most inkább ürügy lehet, talán a viszont leleplezéstől való félelem állhat mögötte. Látnivalóan nem igazán akarják már bolygatni a kivásárlás értelmét. Esetleg a miatt, hogy – mint alább látni fogjuk – a Horn-kormány idején kötötte a MOL az előnytelen, ahogy az egyik lap írja, a botrányos szerződést az oroszokkal? Ami még mindig érvényben van, hiszen 10 évre kötötték?

A javaslatot az MSZP önállóan újra beadja ugyan, ahogy a Jobbik is, de így bizonyára nem gyűlik össze a szükséges aláírás.  Egyébként is, mi értelme lenne egy olyan bizottságnak, ahol a tagok nem akarnak egymáshoz szólni?

“A két vállalat megvásárlásán felül a szerződő felek rögzítik azt, hogy az MVM vételi opcióval élhet a Panrusgáz Zrt. azon részvénypakettjének megszerzésére is, amely az E.ON Ruhrgas International GmbH tulajdonában van. Az E.ON Földgáz Trade Zrt. hosszú távú gázbeszerzési szerződéseivel több különböző forrásból biztosítja Magyarország igényeit. A szerződések közül kiemelkedik az orosz hosszú távú gázbeszerzési megállapodás” – zárul a közlemény.

Nem államosítás. Államtól államhoz

Nyilván azért, mert csak ilyen áron hajlandó eladni a jelen körülmények között az objektumokat a német (állami/önkormányzati) cég. (Ezt azért írom ide, mert megint államosításról beszélnek, holott most is állami tulajdonban van, bár külföldiben. E cég sportszerepéről is olvashat, ahogy az MVM-éről stb. is. A kivásárlás mai indoka utólag jelent meg: így tudják majd esetleg (?!) tovább csökkenteni 2015-től a földgáz árát. Ahogy Németh Lászlóné fejlesztési  elmondta:

„Ezután már lehetősége lesz az államnak az ártárgyalásra, a tényleges kereskedelmi folyamatok befolyásolására a földgázimportnál.” Mert az már kiderült, hogy 30 százalékkal drágábban jut az ország az orosz földgázhoz, mint az EU régi tagállamai. És – azt állítják –, hogy a gáztározókat üzemeltető cég állapodik meg az árakkal. Tehát jelenleg az E.ON.

És itt eljutunk a téma csúcspontjához: van-e értelme annak, hogy a földgázzal a lakosságnak így kell takarékoskodnia, hogy milliónyi ember például nem tudja kifűteni lakását? Ismét felhívom a figyelmet arra a videóra, ami a téma főbb kérdéseit összefoglalja:

(Folytatjuk!)

One response to “Rezsicsökkentés, rezsiharc. Reakciók és választási esélyek (3. folytatás)

  1. Visszajelzés: Rezsicsökkentés, rezsiharc. Reakciók és választási esélyek (4. folytatás) | Kirekesztett véleményem - Dr. Szabadi Béla blogjaKirekesztett véleményem – Dr. Szabadi Béla blogja

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.