Devizahitelesek. A „nagy ugrás” előtt

Hic Rhodus, hic salta!

(Latin közmondás)

A kérdéskörrel évek óta foglalkozom, számos ehhez kapcsolódó írásom és videóm fent van a blogomon. Körüljártam, mi lehet a megoldás. Hosszú ideje igyekszem megfejteni a kormány (és az ellenzék) devizahitelesekkel kapcsolatos látszólag értelmetlen politikáját, a kommunikáció érthetetlennek látszó megnyilvánulásait, a bankok preferálását a bajba jutott (juttatott) devizahitelesekkel szemben és ezek motívumait. Eközben fokozatosan és folyamatosan sok tényt és összefüggést feltártam és feltárok, a kormány helyett, hiszen ezeknek a kérdéseknek a tisztázása és megoldása mindenekelőtt a kormány és apparátusa, szakértői, holdudvara feladata lenne. Csakhogy – bár kötelességük lenne – mélyebben nem szívesen foglalkoznak a kérdésekkel. A „nagy ugrás” elmaradása vagy elhalasztása ezt újfent igazolja.

Varga Mihály: elmaradt ugrások

Varga Mihály: elmaradt ugrások

Így pl. nem elképzelni és beharangozni kell a fenntartható gazdasági növekedést, főleg azt, aminek érzékelhető hozama van, hanem mindenekelőtt meg kell határozni ennek feltételeit. (Ld. Megkésett felvezető egy cikksorozat elé.) A devizahitelesek helyzetének rendezése pedig egyike azon kulcsproblémáknak, amelyek megoldása nélkül nem lehet kilábalás, nem következhet be tartós és dinamikus gazdasági növekedés, nem fordulhat meg a leszakadás tendenciája. (Ld. Meg nem oldott feladatok (2). A devizahitelesek helyzetének rendezése és  három folytatása.)

Sajátos kormányzati (és ellenzéki) attitűd

Ezekben és más elemzéseimben tisztáztam több olyan kérdést, amin keresztül vezet az út a megoldáshoz. A kormány a ciklus eddig eltelt több mint három és fél éve alatt ehhez a feltáró és elemző munkához többnyire hozzá sem fogott. Helyette a bankokkal alkudozva, az érdekelteket, a devizahiteleseket be nem vonva – hatókörükben és/vagy hatásaikban – látszatintézkedéseket hozott vagy hozatott (formálisan a Fidesz frakcióval).

Ahogy ez a mai napon történt, amikor Rogán Antal frakcióvezető bejelentette, hogy egy látszatintézkedés, az árfolyamgát igénybevételének lehetőségét bizonytalan mértékben kibővítik. Ez a lehetőség szerintem sem más, mint a probléma elodázása, egyúttal a devizahitelesek lemondatása követeléseikről: a jogszerű állapot megteremtéséről és jogos kártalanításukról.

Rogán ugyan teljes kibővítésről beszélt, de pl. azok a devizahitelesek, akik 250 forintnál drágább eurón jutottak hitelhez, azok értelemszerűen ideiglenesen sem törleszthetnek 250 forinton. (Hacsak nem változtatnak a szabályokon.)

Tragikomikus momentumok

Tragikomikus, hogy miközben nem akar választ kapni a kormány arra, hogy a “devizahitelek” mögött áll-e deviza, hiszen ezeket az információkat ő könnyen beszerezhetné, az árfolyamveszteségek időleges elviselésére és kifizetésük elhalasztására intézkedést hoz, majd azt szélesíti. Az is tragikomikus, hogy ezt a szélesítést azok után teszi, hogy kampányaival sem tudta az eddig jogosultakat sem rábírni arra, hogy ezt az utat (tévutat) válasszák.

Emlékezzünk azokra a folyamatos felszólításokra, miszerint feltételezhető, hogy a forint 2013-ban jelentősen meggyengül, ami miatt nyomatékosan javasolják az árfolyamgát igénybevételét. Valójában inkább arról lehet szó, hogy a felelősséget elhárítva irányt vegyen a kormány a forint további és jelentős gyengítésére. Ez a vágy a leértékelésre már eddig is hatalmas károkhoz vezetett, ha csak a devizahiteleseket nézzük, helyzetük megrendülése nagyrészt ennek a következménye.

A kormány nem készül a szükséges beavatkozásra

A jelek szerint a lakossági devizahiteleknél a kormány nem készül a szükséges beavatkozásra. Ez tehát olyan terület, ami a zsákmányszerzés számára továbbra is nyitva van.

Fel kell figyelni arra, hogy más adósságok rendezését a kormány akár a költségvetés terhére is magára vállalja.

Az előbbi bejelentéssel egyidejűleg egy másik bejelentésre is sor került: a kormány az önkormányzatok még fennálló (az általa már kifizetett kb. 600 milliárd forintos hányadán felüli) adósságállományát is magára vállalja. Ez az előzetes hírek szerint 425 milliárd forint kiadást jelent, nagyjából annyit, amennyit a bankadók a költségvetésnek idén „hozhatnak”. Ha Lázár János miniszterelnökségi államtitkár egyik kijelentésére emlékszünk, miszerint az egyik bankár a legnagyobb uzsorás, nem zárhatjuk ki, hogy az önkormányzatok szerződései sem voltak hibátlanok. A kormány itt sem vizsgálja ezt a kérdést, inkább ő fizet a bankoknak.

Közömbösek a lakossági devizahitelesek problémái iránt?

Most is azt tapasztaljuk, hogy a kormány eltökélten ellenáll viszont annak, hogy a rendelkezésre álló információkkal alaposan megismerkedjen és a kérdés súlyával és megoldatlanságának következményeivel tisztába jöjjön. (Sajnos az ellenzék hozzáállása és sajnos felkészültsége, jártassága nem sokban különbözik ettől a magatartástól és hozzáértéstől, így a politika nem képes kimozdítani a döntéshozókat a közömbösségből.) Az idő egyre telik, a probléma súlyos, de nincs érdemleges kormányzati megoldás.

Mintha valami más állna a kormány érdeklődésének hátterében. De vajon mi?

2013 szeptemberének elején publikáltam a Devizahitelesek. Mire megy, mire mehet ki a „játék”?  c. anyagot.

E cikk mottója, ami Ken Follettől származik, akár most is használható lenne: „Egyszerűen elképesztő az a következetesség, amellyel az Ilja-félék mindig a rossz politikai döntéseket hozzák meg.”

Azóta is ezt tapasztaljuk. Október elején a devizahitelesek témájában egy cikkben jeleztem, hogy a PSZÁF megszüntetésével, aminek a napirendről való levételét, vagy legalább elhalasztását szerettem volna elérni, még távolabb kerültünk a szükséges megoldástól. (A PSZÁF megszüntetése, beolvasztása az MNB-be )

A mottókról

Cikkeim fontos, a címmel szinte azonos jelentőségű elemei a mottók, amivel új aspektusokat hangsúlyozhatok és  mondanivalómnak további értelmezést adhatok. Van, amikor nehéz egyetlen megfelelő mottóra is rátalálni, de ezúttal nem, most ugyanis több mottó is ide illene.

Ken Follett kifejező mondatán kívül az a magyar szólásmondás is, hogy „Alamuszi macska nagyot ugrik!”. No nem jó értelemben, de mindenesetre sokak által nem vártan, véleményeket romba döntve. Igaz, a mai napon volt egy ilyen ugrás, de akire gondoltam, annál nem. Nála továbbra is az a helyzet, hogy az ilyen „ugrás” is távolabbra került. Most még nem „ugrik” a szendének és szürkének tűnő „macska”.

Mottóként végül is így a „Hic Rhodus, hic salta!” került az írás elő, vagyis, hogy „Most mutasd meg!”. Eljött ugyanis az ígéret beváltásának ideje. Hónapokkal ezelőtt ugyanis a kormány azt állította, hogy tulajdonképpen azonnal be tudná nyújtani javaslatát az országgyűlésnek, de vár november elsejéig, hogy a bankoknak időt és lehetőséget adjon ajánlatuk megtételére. Erre az ajánlatra pedig még mindig nem került sor.

Húzd meg (kicsit), ereszd meg (kicsit)

A bankoknak először „nem volt mondanivalójuk”, semmit nem akartak ajánlani. (Patai: a kormánynak meg kell hajolnia.) Részben azért sem, mert az egyik nemzetgazdasági államtitkár nyilatkozata erre bátorította őket. (Kizárt a devizahitelek forintosítása.)  Ő ugyanis a kormány állításával ellentétben kizárta a devizahitelek átváltását forintra.

Ez ugyan biztosan nem feltétele sem a segítségnek, sem a rendezésnek, de a hibás vagy éppen céltudatosan félrevivő tematizáció mégis azonosnak vette a segítséget, valamint a megoldást a forintosítással.

A két dolog összekapcsolása másnak viszont, egy mögöttes szándék valóra váltásának kétségkívül a feltétele. Annak, hogy egy elképesztő ötletnek, a forint további elértéktelenítésének zöld utat adhassanak. (A forint leértékelését szorgalmazó Róna Péter e hatás alól a devizahiteleseket hiteleik forintosításával akarta kivonni.)

Államtitkára furcsa nyilatkozatáról és a Bankszövetség reakciójáról a kormány egyszerűen nem vett tudomást, majd egy idő után megint elkezdte hangoztatni, hogy közel van november elseje és ha nem tesz a  Bankszövetség javaslatot, akkor azonnal benyújtja saját törvényjavaslatát. Erre a bankárok mégis elkészítették anyagukat, időben beadták, amit a kormány rögvest elvetett.

Várakozások felkeltve, de az ugrás (ugrások) elhalasztva

Vártuk tehát, hogy a nemzetgazdasági miniszter megtegye a szerinte remek javaslatát. Hogy remek lesz, azt reálisan nem gondolhattuk, mivel a kiszivárogtatott egyes részletek is arra utaltak, hogy – bármennyire is elszomorító – nem számíthatunk valamiféle fordulatra a kormány felfogásában.

Várakozás e beharangozás miatt mégis volt, hiszen – ahogy a magyar futball válogatottnak korábban – a kormánynak most kellett megmutatnia, „élő egyenes adásban”, ráirányított „reflektorok fényében”, hogy szerinte mekkora nagyot tud „ugrani”.

De ezúttal sem került sor a nagy „ugrásra”, sőt még egy kisebb szökellésre sem. Csak egy suta toppantásra. A helyben járás még folytatódik.

Varga Mihálynak előbb volt javaslata, mint lenne tájékozottsága?

Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter ugyanis rájött, hogy momentán nincs mit benyújtania. Nem véletlenül hívom fel már évek óta a hatalom és a kormány, valamint a két pólusú ellenzék figyelmét az egyébként kötelező hatásvizsgálatok elvégzésére. (Levél az országgyűlési képviselőknek. Egyetlen lépést sem hatásvizsgálatok és elemzések nélkül!

Most is látszik, hogy virtuálisan nem lehet színvonalasan kormányozni.

Vajon mennyit és milyen mélyen foglalkozott a kormány és holdudvara a kérdéssel?

Varga arra hivatkozik, hogy előbb a jogi lehetőségekkel kell tisztába jönnie. Most következnek tehát a konzultációk, ami elég „érdekes”  munkamódszerre utal.

Óhatatlanul felvetődik: vajon mennyit foglalkozott a devizahitelesek tragikus helyzetének rendezésével a kormány és személy szerint annak 2010 óta miniszterelnökségi államtitkárként, tárca nélküli, majd nemzetgazdasági miniszterként tagja, Varga Mihály? Továbbá stratégiai helyettese, Cséfalvay Zoltán?  A tárca apparátusa, a külső tanácsadók, a kormányzati munkában hatalmas összegű megrendelésekkel rendelkező Századvég Gazdaságkutató Zrt. stb., valamint a témával időnként külön is megbízott  miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter, Navracsics Tibor és apparátusa? (Adalékként felidézhető pl. a Ki kicsoda a gazdaságirányításban? És kik a „stratégák”? c. anyag. Publikálása óta a személyek változtak ugyan, de a kép szerintem nem lett jobb.  De ide illik az Újabb tervek a közgazdász szakma leértékelésére is.

Bizonyára nem sokat foglalkoztak. A „mégis remek megoldás” előjelei

Varga Mihály nyilatkozatából hangsúlyosan kiderül, hogy nem sokat, hiszen a miniszter most is nagyra értékeli be nem nyújtott javaslatát, ami szerinte mindenkinek jó lesz (ami nyilván nem lehetséges): a devizahiteleseknek (akiknek 50–60 százalékát még mindig szívesen kizárnák az intézkedésekből) és a bankok működését sem veszélyeztetik. Ez utóbbi azt jelenti, hogy nem kell a bankoknak mélyen a zsebükbe nyúlniuk, a jogtalannak feltételezett profit sincs további veszélyben és hogy az állam nem „mond le” a devizahiteleseket megillető bankadóról a devizahitelesek javára a rendezés érdekében.

Az elmaradt ugrás előjátéka. Ajándék (?!) karácsonyra?

A devizahiteleseknek nincs jó sajtójuk, folyamatosan jelennek meg olyan cikkek, készülnek olyan interjúk, amelyek a közhangulatot a devizahitelesek ellen befolyásolhatják. A megnyilvánulások sokrétűek, de valamennyinek alapja a pontatlan, tendenciózus, nem valósághű tájékoztatás, illetve interpretáció.

A kormány, mint tudjuk, november elsejéig adott haladékot a bankoknak, hogy a devizahiteleseket érintő intézkedésekre javaslatot tegyenek. Már egy hete ízléstelen hírek jelennek meg a sajtóban. Ilyenek: ajándék karácsonyra a devizahiteleseknek! Örülhetnek a devizahitelesek, mert sok pénzhez jutnak!

Aki így beszél, az nem tudja, miről van szó, hiszen súlyos helyzetbe hozott százezreket anyagi haszonszerzőként, nyerészkedőként tüntet fel. Az értetlenség általánosan jellemző. Nem akarják felfogni, hogy ezúttal nem segítségről, nem ajándékról, hanem kártalanításról van  szó (kellene, hogy szó legyen).

Valójában ki kapott eddig (kötelező) „ajándékot”?  Az „örmény rádió” híre és cáfolata

Az ajándékról egy ún. örmény vicc jut az eszembe. Az örmény rádiót felhívja egy hallgató: igaz, hogy a főtéren almát osztogatnak? A válasz: a hír igaz. Csak nem a főtéren, hanem a főpályaudvaron, nem almát, hanem benzint, nem osztogatnak, hanem fosztogatnak.

Az ajándék sem igazi ajándék, nem a devizahitelesek kapják, hanem kényszerűen ők adják. A bankoknak és az államnak, túltörlesztéseikkor és a bankadóhoz „kapcsoltan”. A bankok ugyanis az állam jóvoltából akadálytalanul háríthatták át a bankadó/bankadók következményeit ügyfeleikre, főleg pedig a folyamatosan már kizsigerelt devizahitelesekre.

Mögöttes szempontok és érdekek: a kormányoldalon és az ellenzéknél

A kormány látnivalóan nem akar kártalanítani, félti azt a pénzt, ami nem neki járna, hanem a devizahiteleseknek járna vissza. Ezért is legfeljebb kis és részleges segítségre lehet számítani. De azért is, mert ebben a kormányzati akcióban is domináns szerephez jutnak a mögöttes szándékok.

Az egyik a forint alacsony árfolyamának fenntartása, sőt a további gyengítés. Ez előtt némi akadályt jelenthet, hogy a további forintleértékelés tovább súlyosbítja a devizahitelesek helyzetét, ami negatív megítélés alá eshet. Az akadályt úgy vélik elhárítani, hogy szűkebb körben valamilyen könnyítésre kerülhet sor. A teljes körű segítség is ellenükre van, mert ez több pénzbe kerül az általuk elképzelt minimumnál.

Feltételezhetően van a kormánynak egy másik hátsó szándéka is: a bírósági ítéletek megszelídítése. Igyekszik előre kifogni a szelet a károsultak vitorlájából. Mert arra lehet számítani, hogy egyre többen indítanak pert, ami előbb utóbb kezelhetetlen állapotokat hoz létre. (Amikor ezt írtam, jól ítéltem meg a hátsó gondolatokat, hiszen a mai nap ezeket igazolta. A Kúria jogegységi határozatára és nyilván annak a kormány szája íze szerinti változatára várnak. Konzultációról már nem beszélnek, de ezt persze egyetlen politikus sem kéri rajtuk számon.)

Totális ismerethiány. Kovács Árpád alakítása

Az ismerethiány általános jellegű, az állam intézményeiben is.  Kovács Árpád építészmérnök, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökségének tagja, az Állami Számvevőszék volt elnöke, a Magyar Közgazdasági Társaság és a Költségvetési Tanács jelenlegi elnöke stb. sem igazán érti, miről is van szó. (Ld. itt.) Ide illik a Tudásalapú társadalom és gazdaságirányítás válság. Hol vannak a közgazdászok? (1.).  Valóban hol vannak a közgazdászok? Ha már a Közgazdasági Társaság élén is egy mérnök áll.

Kovács Árpád

Kovács Árpád

Pedig hivatalból is kellene, de azért is, mert a sajtóban teszi közzé „szakértő véleményét”. Hogy úgy mondjam, ekkora „tájékozottságra” nem számítottam.

Nincs pénz a költségvetésben… Kovács szerint a megoldást majd egyszer az élet hozhatja

Kovács Árpád egyenesen a közepébe vág. Nincs pénz a költségvetésben „arra, hogy az állam kifizessen egy óriási tételt valamilyen célra – és itt nem csak a deviza-hitelről van szó – nem áll rendelkezésre fedezet. Természetesen ezt meg lehet teremteni további bevételi intézkedésekkel, de ezeknek mindig van egy teljesítmény visszafogó hatása is – mutatott rá a Költségvetési Tanács elnöke. Kovács Árpád hozzátette: a devizahiteles probléma akkor oldódik majd, ha mindenkinek lesz munkája, és tudja fizetni az adósságát. Másrészt pedig a forint árfolyama nem mozdul el szélsőségesen tovább.”

Kovács előhozza az árfolyamot

Tanulságos az is, amit befejezésként mondott. „Egy 325-330 forint/eurós árfolyamnál már elképesztően nagy baj van egy országban. Ugyanakkor, ha ez lemegy 260-270-re, az az export és a belföldi teljesítmények szempontjából lenne előnytelen. Tehát valamilyen egyensúlyi pályát (Talán inkább arányt. – Sz. B.) kell fenntartani ¬– hangsúlyozta a tanács elnöke.”

Nekem ismét úgy tűnik, hogy Kovács úr nem igazán érzékeli mi az előnyös és mi nem a gazdaságnak.

Ez már a mélypont?

De az interjú vége is hasonló nívón mozog: „Kovács Árpád szerint ha most az állam kifizetné ezt a tételt (Mármint a devizahitelesek helyzetét megoldó összeget. – Sz. B.), akkor felvetődik annak a kérdése is, hogy mi van azokkal, akik nem adósodtak el.” Ez már azért több a soknál! Ennél azért többet illene tudni a devizahiteles témáról.

Varga szűkíteni akarja a feladatot, holott nem lehet

De térjünk vissza a nemzetgazdasági miniszterhez! Egyszer csak megint a devizahitelesek egy részéről kezdtek el beszélni: a lakáscélú jelzálog alapú kölcsönt felvett devizahitelesekről. Varga Mihály is így nyilatkozgatott, tehát ismét részleges és a problémához nem illeszthető elképzelésekkel állnak elő. Ezekről annyit tudni, hogy van egy kikötésük, miszerint a devizahitelesek nem járhatnak jobban, mint a forinthitelesek. De mi köze van ennek a kikötésnek a jogtalanságok felszámolásához, a jogrend megteremtéséhez, amit el kellene végre végezni?

A technika összekeverése a megoldással

A magáncsőd intézményéről kell itt beszélni, ez egy párt vesszőparipája; az ötlet jelen esetben inkább a félrevitelt szolgálja. Oktalan várakozásokat, sőt reményeket kelt, miközben éppen hogy távol visz a megoldástól. Erre összpontosítani, az nagy hiba.

Hiszen így nem következik be a tisztességes elszámolás. Nem tisztázzuk a valós fizetési kötelezettséget, nem érjük el, hogy a szerződéskötés előtti értékbecslés legyen az ingatlan beszámításának alapja, nem érjük el, hogy 90 napon túl is magunk adhassuk el az ingatlant. Esetleg valamivel csökkenthetjük a brutális veszteséget, ami ettől még brutális marad. Oktalan várakozást kelt annyiban is, mert úgy vélik, hogy ezzel eleve elkerülhető, hogy az ingatlan elvesztése esetén tovább kelljen a volt hitelesnek fizetnie. (Sajnos sokszor az éveken át való törlesztés és az ingatlan elvesztése esetén is fennmarad még a fizetési kötelezettség.) Az viszont biztosnak látszik, hogy csődgondnokot neveznek ki, aki a bevételt a – továbbra is adós – károsult helyett osztja be, azzal rendelkezik.

Vannak, akik szerint nem is kellene ezzel foglalkozni

Semmit nem észlelnek a problémából, esetleg nem érdekli őket. Ahogy láttuk, Kovács Árpád is azon az állásponton van: majd megoldja az idő. Egyszer talán lesz több munkahely, nőhetnek a jövedelmek és erősödhet a forint. Addig pedig nincs mit tenni, mert mit szólnának azok, akiknek nincs devizahitelük. Továbbá pedig nincs több pénz a költségvetésben. Kovács Árpád a bankok pénztárcájára nem is gondol, amiben esetleg lehet szerepe annak, hogy az MLSZ elnökségében – ahogy egyszer elmesélte – „sokat tanul” az elnöktől, Csányi Sándortól, aki az OTP Nyrt. elnök-vezérigazgatója.

A meglepő, pökhendien elzárkózó állásfoglalásokban nincs hiány. A valóságot nélkülöző „érvekben” sincs. Ezeknek a véleményeknek egy célja lehet: a közhangulat befolyásolása a bajba jutott (juttatott) emberekkel szemben. Nyomós mögöttes érdekek nélkül sokkal bizonyára kevesebben vállalkoznának erre a szerepre, illetve az ilyen színvonalú vélemények közreadására. Úgy tűnik, hogy a bankok állhatnak a háttérben, ilyen módon is igyekeznek akadályozni a helyzet tisztázását és rendezését. Mindenesetre elég meglepő, hogy egy ügyvédi iroda nevében egyik ügyvédje egy országos portálon, több részes (!) interjúban hangoztatja: a szerződésekkel minden rendben van. Miközben egyre több per indul és egyre több zárul a bankok elleni ítélettel. E cikk szerint az egyoldalú szerződésmódosítás is jogszerű. Költői a kérdés: miért készült és miért publikálták ezt az írást?

Ha nem lenne bankári „érdekképviselet”, meg nem tudnánk magyarázni, miért jelenik meg egy pénzügyi profilú lapban olyan fejtegetés, miszerint nem feltétlenül a devizahitelesek helyzetével kellene a kormánynak foglalkoznia. Sőt azt írják, hogy nem vennének mérget arra, hogy ők lesznek az intézkedések kedvezményezettjei. Az „érv” az, hogy mások esetleg rosszabb helyzetben lehetnek, illetve, hogy kevés embert érint, igaz, az átlagnál nagyobb összegekkel. (Erre nemsokára visszatérünk.)

(Folytatjuk!)

2 responses to “Devizahitelesek. A „nagy ugrás” előtt

  1. Visszajelzés: A forint gyengítésének (tév)útján. Kinek jó ez? | Kirekesztett véleményem - Dr. Szabadi Béla blogjaKirekesztett véleményem – Dr. Szabadi Béla blogja

  2. Visszajelzés: A forint "zuhanása" és a kormány tökéletes "időzítése"Kirekesztett véleményem – Dr. Szabadi Béla blogja

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.