„Devizahitelesek” zavaros „megmentése”

Zavaros vízbe, sose ugorj bele!

(Orosz bölcsesség)

Az elmúlt évben számtalan elemző, tényfeltáró anyagot jelentettem meg a „devizahitelesek” problémájáról és ennek lényegéről, a probléma összetevőiről. Mindezt tényekkel, információkkal, adatokkal támasztottam alá. Az volt a célom, hogy e nagyon fontos kérdés érdemi megoldását elősegítsem, hogy ne részleges és sokak által utált segítségre, hanem az ügyletek tisztességének helyreállítására és a becsapottak kártalanítására kerüljön sor. Ezeket az elemzéseket sokaknak, így a politikai élet több vezetőjének és a sajtó néhány reprezentánsának is elküldtem. Gyurcsány Ferencnek is, aki kissé félreérthette. A szerzőt is és a tartalmat is. (A téma szempontjából 10:55-től érdemes nézni, előtte Orbán Viktort és Csányi Sándort ostorozza, ami most érdektelen.)

Azért kezdtem ezzel foglalkozni, mert nem volt számomra kerek a történet, amit mindenhonnan előadtak. Nem értettem azokat a részmegoldásokat (látszatmegoldásokat) sem, amelyekkel a kérdéseket tulajdonképpen megkerülték. A felelősségről állítottak is kételyt keltettek bennem. Már ekkor sem hittem abban, hogy valami külföldi összeesküvés állna e mögött a probléma mögött, amiben azt láttam, hogy az államról akarja elterelni a figyelmet és a felelősséget. A bank nyilván keresni akar, de az állam szabja meg ennek kereteit. Mint volt kormánytag meg voltam győződve arról, hogy a kormány sokkal nagyobb erővel bír, mint a bankok. Keresd az államot! – hívtam fel egy hosszabb cikkben a közvélemény figyelmét. Nem tetszett az sem, hogy ismét a megosztás politikájával találkoztam: a rengeteg bajba jutottal a társadalom többségét akarták szembeállítani. És a közbelépés feladatát lerázni: minek vettek fel hitelt? Nem tudták, hogy ennek kockázata van? Akkor veszek plazmatévét, ha van pénzem! Tényleg miért vettek fel hitelt? – tettem fel magamnak a kérdést és – mint a blogon elolvasható – meg is válaszoltam. És megrázó hatással voltak rám azok a tudósítások, amelyek családok kilakoltatásáról, utcára tételéről szóltak. És a hírek az öngyilkosságba menekülőkről, azokról, akik utcára vetették magukat kétségbeesésükben. Ezt mindenképpen meg kell állítani! – tört elő belőlem. Mintha csak Dickens korában élnénk!

Érdemes volt ezzel foglalkozni, mert a sugallttól teljesen eltérő kép rajzolódott ki. A felelősségről is, mindenekelőtt az állam és a bankok felelősségéről, amiből egyébként a megoldás következik.

Az állami felelősség például többszörös, hiszen a hibás gazdaságpolitika, a durva megszorítások és a gazdaság leépítése, munkahelyek felszámolása miatt a lakosság széles rétegei csak hitelfelvétellel tudták megőrizni egzisztenciájukat. Meg is van tehát, miért vettek fel hitelt! Valójában tehát az állam helyett adósodtak el, ezt az adósságot hozzá kellene számítani az államadóssághoz. Így meg is lenne a 90 százalékos eladósodottság, amit rémképként szoktak felvázolni és az államcsőd bekövetkezésével kapcsolnak össze. Az állam azonban – mint ezt feltártam és többször előadtam – magatartásával lehetővé tette a bankok számára az alaptalan gazdagodást a durva megszorításokkal küszködő lakosság kárára. Hagyta, hogy olyan szerződéseket fogalmazzanak meg és hagyjanak érvényben, amelyek a kötelezettségeket és a jogokat a két fél között tisztességtelen módon osszák el. A felelősség és a kockázat az ügyfeleké, miközben a bankok lényegében azt csinálnak, amit akarnak. De minden viszonosság nélkül. Kamatot például emelhetnek, de nem kötelesek a kamatot csökkenteni, ha úgy alakulnak a változtatást magyarázó folyamatok. Ennyit a korrekcióról. De annak sincs akadálya, hogy a bázisban ugorjanak egyet, ahogy ez 2009-ben történt.

A megoldást több változatban dolgoztam ki, hiszen nagyon régen megállapítottam, hogy vannak olyan kérdések, amelyekben az államnak kell hivatalosan állást foglalnia. Például abban, hogy van-e deviza a „devizaalapú” hitelek mögött. Ha más latolgatja, hogy szerinte mi van, az nyilván nem ér fel az állam nyilatkozatával, amiből jogi és egyéb lépések következnének.

Ahogy már említettem, ezeket az anyagokat a hazai politikai élet számos szereplőjének és a sajtó néhány reprezentánsának is elküldtem. Nem véletlenül. Az volt a célom, hogy tájékozottan tudjanak állást foglalni, illetve, hogy kényszerítsék ki az állami tényfeltárást, aminek már sok évvel ezelőtt meg kellett volna történnie. És hogy politikushoz méltóan legyen bennük szolidaritás a tragikus helyzetbe hozott több mint egymillió család, vagyis hárommillió ember sorsa iránt. És tudják, hogy e kérdések megoldása nélkül sem képzelhető el fenntartható gazdasági növekedés, megújulás, kilábalás, a belső piac bővülése, a kivándorlás megállítása stb.

Közben arról is érkezett hír, hogy a szükséges állami tényfeltárás nemigen halad előre, pedig e nélkül nem lehet kiválasztani a konkrét megoldást. Ha például nem tudjuk, hogy van-e deviza az ún. „devizaalapú” hitelek mögött, hogyan lehet arról beszélni, hogy forintosítani kell. Varga István, a Jobbik részéről az MNB felügyelőbizottságába delegált szakértő július elején ígérte meg, hogy most aztán felkutatja a papírokat! Persze nem Varga úrnak lenne ez a feladata, hanem a PSZÁF-nek, ahogy azt cikkeimben javasoltam.

Az utóbbi hetekben új szereplő lépett a devizahitelesek ügyébe, Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, igazságügyi és közigazgatási miniszter. Most merült fel a kormány részéről először, hogy ki kellene vezetni a „devizahiteleket”. (Amikor nem tudjuk hivatalosan, hogy ezek egyáltalán „devizaalapúak”-e vagy pedig a „deviza” csak a lakosság megkopasztásában jut szerephez. Azt is hozzátette, hogy a forinthitelesek nem járhatnak rosszabbul, mivel Navracsics úr és felkészítő kollégái abban a hiszemben voltak, hogy a „devizaalapú” hitelek kamata jóval alacsonyabb lenne még mindig. Pedig már legalább egy éve folyamatosan hívom fel a figyelmet az e téren megváltozott helyzetre is. 2012 májusában egy étteremben fórumot tartottak a devizahitelesekről, ahova (akkor még) engem is meghívtak.

Ott volt a kerület szocialista országgyűlési képviselője is, aki nem vette jó néven fejtegetésemet és kérdéseimet. Belém is igyekeztek fojtani a szót. (A fórumot videóra vették, felszólalásom is megnézhető.)

Ott többek között felhívtam a figyelmet arra, hogy mekkora a kamatszint és megkérdeztem: igaz-e az az információ, amit az egyik magyar bank egyik vezetőjétől kaptam. Eszerint a Bajnai-kormány kérésére emelték fel a „devizaalapú” hitelek báziskamatát egy olyan szintre, ami a forinthitel-kamatokéval vetekszik. A Bajnai-kormány állítólag azért kérte, hogy ne legyen túl előnyös a „devizahitel”. S. G. országgyűlési képviselő választ azóta sem adott, mindenesetre távozásakor keresztülnézett rajtam és nem is fogadta köszönésemet. Pedig a kérdés jogos volt és a válasz egyszerű. Így volt, vagy nem így volt. Hiszen tisztán kell látnunk, ha lépni akarunk.

Ezt a kérdést azóta is igyekeztem többször feltenni, de a balliberálisok elengedik a fülük mellett. Most viszont Gyurcsány Ferenc ATV-beli beszélgetéséből és egyik leveléből is kitűnik, hogy ugrásszerűen megnőtt a devizahitelesek báziskamata 2009 környékén. Vajon miért? És ki engedte meg? Lehetséges lenne ekkora változás, ha nem áll mögötte pl. az akkori miniszterelnök? De még ezt a báziskamatot sem tartották elégségesnek, ezért a bankok lehetőséget kaptak, hogy az MNB jegybanki alapkamata, illetve a bankközi deviza-hitelkamatok változása esetén változtassanak. Emelhetnek, ha úgy gondolják, de nem kötelező csökkenteniük, ha úgy vélik. Ráadásul ez nincs is képletbe foglalva, tehát azt csinálnak, amit akarnak. Bajnai idején egy ponttal tovább emelték a 8 % feletti kamatot, azóta egy ponttal visszavették és most ismét 8 % felett van „csak” az euró kamata. Ehhez kell hozzávenni, hogy a jelenlegi kormány folyamatosan asszisztál a forint gyenge árfolyamához. A kettőt együtt nem képes elviselni a hitelfelvevők többsége!

Hogy mennyire nem kötelező a csökkentés, azzal támasztható alá, hogy a jegybanki alapkamat durván 9 százalékról csaknem 3 százalékra csökkent, miközben a hitelkamat mindössze 1, azaz egy százalékkal lett alacsonyabb. Szegény bankok! – jegyezné meg erre is minden bizonnyal Békesi László. A Gyurcsánnyal való riport előtt Békesi László már egyetértésre jutott Kálmán Olgával, hogy kis jelentőségű a devizahitelesek problémája, akik fogyasztási cikket vásároltak, ezért sem kell semmilyen módon foglalkozni velük. Azt hittem, nem jól hallok, azért sem, mert választások előtt áll az ország, de mintha erről nem tudna az ATV.

Navracsicsnál tartottunk. Amikor a kormány elkezdett a kérdéskörben tárgyalni, megnyíltak a Nem Tudás Csatornái. Szakértők és tanácsadók, politikusok és tisztviselők lepték el a televíziókat és szörnyű csacsiságokat mondtak. Fel nem foghatom, hogy lehet, hogy ennyire nem ismerik a problémát, de nyilatkoznak!

Bár a devizahitelesek 90 százaléka szabad rendelkezésű hitelt vett fel, a kiváló pénzügyminiszter elérte, hogy szociálpolitika legyen egy súlyos jogi kérdésből és a jogtalan haszonszerzésből. Csak a lakáscélú „devizaalapú” hiteleket akarják forintosítani. Vannak, akik pirosra tapsolják a tenyerüket a forintosítás hallatán, amitől önmagában az érintettek sem lehetnek boldogok, mert a dolgok mikéntje a lényeg.

Egyébként nem az a legfőbb gond, amit Róna Péter hangsúlyozott, hogy hibás termék született ezzel a konstrukcióval, hanem sokkal inkább az, hogy állami segédlettel, a kötelező ellenőrzés elmismásolásával, sőt a hibás szerződésekhez való asszisztálással teljesen kiszolgáltatottá tették a hiteleseket és pénztermelő automatákká tették őket. Nem annak révén, amit Gyurcsány mond, hogy azért, mert a bankok nagyon erősek, hanem azzal, hogy az állam ehhez asszisztált, ehhez zöld utat adott. Az egyetlen járható út valamennyi szerződés új alapokra helyezése és a kártalanítás minden esetben. A kártalanítás annak a kötelessége, aki a jogtalan hasznot megszerezte. Szó nem lehet az állítólagos károk háromfelé osztásáról.

Gyurcsány javaslata, ami a külföldi jegybanki alapkamathoz kötné a devizahitel kamatát, nem értelmezhető. Hiszen ettől még nem tudjuk, mennyi lenne a báziskamat. De azért sem elfogadható, mert a szerződések minden eleme hibás és minden eleméhez károk kapcsolódnak.

3 responses to “„Devizahitelesek” zavaros „megmentése”

  1. Visszajelzés: Reális Zöldek Klub

  2. I gotta bookmark this website it seems extremely helpful very beneficial

  3. This site certainly has all the info I needed concerning this subject and didn’t know who to ask.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.