Zárószavazás előtt a földtörvény (földforgalmi törvény)

Meg nem értett, majd kisajátított szerepek, hézagok a történetben

Az első Orbán-kormány, helyesebben annak külügyminisztere  2001-ben megegyezett az EU-val a külföldiek földtulajdonszerzésének feltételeiről Magyarországon. Ma sem fogadható el a szabályozás, sőt sokak véleménye szerint az sem, amit ennek megkerülésére a kormány előterjesztett és meg akar szavaztatni. Több párt áll szemben a legújabb változattal. Ötven közéleti szereplő (Ángyán József, Mellár Tamás, Lányi András, Bencsik András  stb.) nyílt levélben hívta fel a figyelmet az előterjesztés alkalmatlanságára. Vajon hol voltak e szervezetek és személyek akkor, amikor a legnagyobb esélye lett volna a megállapodás felülvizsgálatának és utána még éveken át? (Többen közülük mással, éppen a földvédelemért kiállók ellehetetlenítésével voltak elfoglalva, vagy jó esetben hallgatottak.) Ki támogatta azokat, akiket feltételezhetően nagyrészt a megállapodás keresztülvitele érdekében távolítottak el posztjaikról? Ki segítette a nyomás alá helyezett Kisgazdapárt földvédő akcióit? És hogyan történhetett, hogy néhány éve egyes pártok és személyek önmagukat tüntették fel a termőföld első védelmezőinek? Ennél is lényegesebb: hogyan lehet megoldani a kérdést úgy, hogy a történetből kiragadunk egyes elemeket, másokat pedig elhallgatunk vagy “átírunk”? Jól nyilván nem!

Termőföld: hosszú és fárasztó történet

Termőföld: hosszú és fárasztó történet

Az alább a Kényszerpályák, tévutak – Az új nomenklatúra c. kötetből adok közre néhány oldalt: egyfajta összefoglalásként és az előbbiek alátámasztására.  Hivatkozom egy olyan anyagra, ami a témához kapcsolódva sok érdemleges információt közöl a fontos előzményekről. A “Holland telepesek” c. írást külön ajánlom az olvasó figyelmébe.

Következzék most tehát a “Kényszerpályák” 73-75. oldala.

“A külföldiek termőföldvásárlása. Kié lesz 25 ezermilliárd forint?

A pártok és az állam azokat a feladatokat különösen nem kerülheti meg, amelyeknél a változtatás lehetősége már csak rövid ideig áll fenn. Ilyen a külföldiek földtulajdonszerzésének a kérdése, ami az Orbán-, majd a Medgyessy-kormány idején olyan EU-megállapodással és szabályozással zárult, ami súlyos károkat és veszteségeket okoz a magyar mezőgazdaságnak.

Nem mindegy, hogy az árkülönbözetet, ami évekkel ezelőtt 25 ezermilliárd forint (!) volt, ki teszi zsebre: a magyar termelők vagy a külföldiek. Ez utóbbi további következményeként kiszorulhatnak a magyarok a mezőgazdasági termelésből, ami a komparatív előnyök folytán is arra lenne „ítélve”, hogy húzóágazat legyen. Kiszorulhatnak a támogatásokból is. A kérdés rendezését tekintve alig maradt idő, szó szerint a 24. órában vagyunk.

A magyar kormánypolitika nem a súlyán kezelte és kezeli a kérdést. Orbán Viktor miniszterelnök nem az agrártárcát, hanem a külügyet bízta meg a magyar álláspont kidolgozásával és képviseletével, az FVM-et be sem vonta, sőt a tárca vezetése tájékoztatást is alig kapott. A kormányban nem vették jó néven az FVM vezetésének határozott álláspontját, miszerint belátható időn belül nem szabad megengedni a külföldiek termőföldvásárlását; ez a két felső vezető (a miniszter és helyettese) elmozdításában biztosan meghatározó szerepet játszott.

Négy dátum fejezi ki az összefüggéseket: 2000. szeptember, 2000. november, 2001. február és 2001. június 19-e.

2000 szeptemberétől, ahogy eldőlt a kormányban a kétéves költségvetés és túl voltunk az öt éveként esedékes reprezentatív kiállításon, az OMÉK-on, azonnal sorozatos botrányok robbantak ki az FVM körül. Ezek kirobbantásának módja már akkor is sok kérdést vetett fel, többek között a kormány magatartásával kapcsolatosan. Akkor még ezt a magatartást az esetek nagy részében azért kifogásoltam, mert elfogadhatatlanul passzívnak látszott, ami így is sok kárt okozott volna a Kisgazdapártnak. Később egyre több jel utalt arra, hogy ezekben a botrányokban is a látszólagos passzivitás mögött aktivitás fedezhető fel, ami még nagyobb képtelenség egy koalíciós kormányban.

Hadd tegyem hozzá: a termőfölddel kapcsolatos gondokat fel lehetett ismerni, de azok a kormányt nem igazán érdekelték, tudatosan vállalta Orbán Viktor és Martonyi János azt, aminek utat engedtek. Azon régóta nem csodálkoztam, hogy a külügyminiszter mit gondol a mezőgazdaságról.

Már a kormányprogram mezőgazdasági fejezetének tervezetét látva aggodalmaskodott: nagyon haragudni fog az EU, ha meghirdetjük az agrárágazat termelésének folyamatos növekedését. (…)

Az első dátum: 2000. szeptember vége, ekkor a termőfölddel kapcsolatos álláspontunkat egy tanulmánnyal igyekeztek lejáratni és hiteltelenné tenni. Ez a tanulmány teljesen ismeretlen volt a minisztérium vezetése előtt, sem tartalmát, sem létrejöttének körülményeit nem ismerte. Az anyagot – a mai napig felderítetlen okból – formálisan az egyik agrárcég, az Agrárinnovációs Kht. (AI Kht.) vezetője rendelte meg.  (A téma különben – érzékenysége miatt – egyáltalán nem illett az ügyvezető feladatkörébe.) Az, ami történt, durva lejáratás volt, ma már – a súlyos következmények ismeretében – nincs kétségem afelől, hogy annál sokkal komolyabb természetű és szervezett akcióra került sor: csapdákkal és manipulációkkal.

Az anyag néhány, mintegy 20–25 holland gazda állítólagos betelepítéséről filozofált. Évekkel később, egy bírósági jegyzőkönyvből tudtam meg: kik vettek részt és milyen kormányhivatalokból az anyag megírásában. Egyikük Torgyán József főosztályvezetője volt, az FVM-ből elkerült, de nem a referatúrára, hanem egy szintén „kormányközeli”, majdnem olyan bennfentes helyre, az államkincstárhoz ment. A másik szakértő a külügyben dolgozott, ott volt főosztályvezető-helyettes, tagja a Szabad tőkeáramlás fejezet tárgyalódelegációjának. Mint ismeretes, e fejezethez került a termőföld. A munka összefogója rendkívüli aktivitást mutatott, bejárogatott a budapesti holland nagykövetségre, kérte, hozzák kapcsolatban a holland minisztériummal. Kiutazott és ott egy helyettes államtitkárt néhány holland földműves betelepítésével kecsegtetett. Ő pedig, ha partnere elintézné, a holland királynő kitüntetésével.

A májusban elkészült és leadott irománnyal senki nem foglalkozott. Szeptemberig. Akkor ugyanis felpörögtek az események, a tanulmányt az Agrárinnovációs Kht.-tól „valaki” – más iratokkal együtt – ellopta. A kisteherautónyi irat elvitelét biztonsági kamera rögzítette, az ugyancsak elvitt autót visszajuttatták. A nyomozást pedig megszüntették… A lopás után rövidesen a sajtóban és a parlamentben is feltűntek az ellopott iratok másolatai. A felszólaló képviselők a kezükben lobogtatták és úgy vádolták hazaárulással a minisztert és a minisztériumot. Ez volt tehát szeptemberben. (Ld. Holland telepesek.)

A második dátum, 2000 novembere, a hely: Őszöd.  A balatonőszödi kibővített informális kormányülésen ismét megszondáztatták a kisgazda álláspontot. Az ülésen szokás szerint én vettem részt, kifejtett álláspontom a korábbival azonos volt: nem láttam lehetőséget arra, hogy a tárca véleménye a miniszterelnöki kérésnek megfelelően felpuhuljon.

A harmadik dátum: 2001 februárja, ekkor a miniszterrel együtt elmozdítottak posztomról.

A negyedik: 2001. június 19-e (ami paradox módon a magyar szabadság napja). A parlament plenáris ülése ezen a napon felfüggesztette mentelmi jogomat, másfél nap múlva már őrizetben voltam. Ugyanezen a napon, a plenáris ülésen a kormányfő tájékoztatta az országgyűlést a földről folytatott tárgyalások lezárultáról. A megállapodás rövid határidővel szabad utat adott a külföldiek földvásárlásának.  A szocialista frakció a „kompromisszumosnak nevezett megoldáson” joggal fel volt háborodva. (Ld. Bilincs és póráz c. könyv.) Ma viszont a Fideszhez hasonlóan úgy tesz, mintha semmi köze nem lenne a később és éppen kormányuk által aláírt megállapodáshoz.

Az MTA véleménye: a kiszorítás magyarázata?

2000 tavaszán, amikor már csaknem kétéves tevékenység állt mögöttünk, Dohy János (1934–2002), a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja, az MTA Agrártudományi Osztályának akkori elnöke levelet írt a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszternek, amiben nagyra értékelte a tárca vezetésének munkáját, előrevivő megoldásait és azt a következetességet, amit az agrárium és Magyarország érdekeinek védelmében tanúsít. Másutt viszont mindezt más (szűkebb) érdekek akadályozásának tekinthették, olyan akadálynak, hogy tíz hónap sem telt el és minden korábbi legfelsőbb (elismerő) nyilatkozat ellenére már nem folytathattuk munkánkat. Ebben az agrártudósok által is elvárt földvédelem biztosan meghatározó szerepet játszott. (A levél megjelent a Kis Újság 2000. április 21-i számában, onnan vettem át.)

Ma meglepve tapasztalom, hogy ugyanazok, akik rövid határidővel szabad utat adtak a külföldiek földvásárlásának, mostanában a magyar föld megmentőiként kampányolnak. Mindenekelőtt és a történtek ellenére az egykori miniszterelnök, Orbán Viktor lép fel a megmentő szerepében. De a másik oldal sem marad ki ebből, Medgyessy Péter írta alá 2004-ben a csatlakozási megállapodást, de a 2010. évi választási kampány kezdetén jutott eszébe Mesterházy Attilának, az MSZP miniszterelnök-jelöltjének, hogy megkérdezze Bajnai miniszterelnököt: nem lehetne-e kérni hosszabbítást az EU-tól? Nem sokra gondolt, három évre, ami biztosan nem elég.
De nézzük csak, mi lehetett annyira zavaró az FVM vezetésének tevékenységében, hogy el kellett és így távolítani őket!

Dr. Torgyán József miniszter úr
részére
Földművelésügyi és Vidékfejlesztési
Minisztérium
Budapest

Tisztelt Miniszter Úr!

A Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományok Osztálya elnökeként köszönetemet fejezem ki Önnek, a Tárca vezetésének, a mezőgazdasági szaktudás és agrárkutatás fejlesztése, a tudományos műhelyek támogatása érdekében kifejtett munkájáért.

A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium létrehozásával egy nagy jelentőségű új gondolat: az agrártermelésnek és a vidékfejlesztésnek az állami irányítás szintjén történő összekapcsolása valósult meg. A nemzetközi viszonylatban is eredeti stratégiai elképzelések megvalósításával az európai uniós tagságra való felkészülésen túl, hazánknak kiváló lehetőségei nyílhatnak e tagságból eredő előnyök kihasználására.

Támogatjuk Miniszter úr azon törekvését, hogy Magyarország mielőbb váljék az Európai Unió tagjává, és a belépésünket követő első perctől kezdődően minden megkülönböztetés nélkül élvezhessük a teljes tagsággal járó jogokat és előnyöket, és minél kisebb áldozathozatallal tudjuk vállalni a kötelezettségeket. Osztjuk az Ön felfogását, mely szerint a csatlakozásnak nem lehet kárvallottja a magyar agrárium. Hazánk kiváló talaj-, földrajzi, klimatikus és egyéb adottságokkal rendelkezik a színvonalas és eredményes mezőgazdasági termeléshez, melyet kötelességünk a majd bővülő piaci, ipari és pénzügyi lehetőségek birtokában minél teljesebben kihasználni. Uniós csatlakozási törekvésünkkel egyidejűleg fokozattan kell ügyelnünk arra, hogy a magyar föld maradjon magyar tulajdonban – ahogyan ezt Miniszter úr eddig is hangoztatta.

Korszerű agrártermelés az új évezredben már csak a környezetgazdálkodási szempontok messzemenő figyelembevételével, fejlett technológia alkalmazásával végezhető. A piacokon csak kiváló minőségű, korszerűen feldolgozott és csomagolt termékekkel lehetünk versenyképesek, érhetjük el a gazdaságos termeléshez szükséges árakat. Ebből következően a nemzetközi szinten is versenyképes mezőgazdasági termelés egyre nagyobb szervezettséget, több, korszerű tudást és tőkebefektetést igényel. Egyetértünk a termékpályás szövetkezeti rendszer létrehozásával, a közös gazdasági célok érdekében létrejövő érdekvédelmi szövetségek fejlesztésével, az életképes nagyságú és tőkeellátottságú egyéni (családi) gazdaságok kialakításával. Ahol a versenyképesség igazolja, a termelésben is fenn kell tartani a társas vállalkozási formákat. Gyakorlatilag is jelentős eredmények ma már nem érhetőek el a tudományos kutatás és a mezőgazdaság termelési feltételeinek folyamatos javítása nélkül, ezért kérjük Miniszter urat: támogassa azon kérésünket, hogy a Tárca – az indokolt igények és lehetőségek alapján – mind nagyobb összeget fordítson a fent említett, nemzetgazdasági célok megvalósítására.

Tisztelt Miniszter úr!

Elismerjük és támogatjuk eddig végzett munkáját. Kérjük, hogy az Öntől megszokott határozottsággal folytassa az agrárium, a vidék felemelkedése érdekében kifejtett erőfeszítéseit, továbbra is következetesen védje a magyar mezőgazdaság érdekeit! Ez sorskérdés a számunkra!

A magyar mezőgazdaság fejlesztése, a magyar vidék felemelése érdekében folytatódó munkájához sok sikert, alkotóerőt és töretlen egészséget kíván:

Budapest, 2000. április 19.

Nagyrabecsüléssel

Dohy János,

a Magyar Tudományos Akadémia
Agrártudományok Osztályának elnöke,
az MTA rendes tagja

6 responses to “Zárószavazás előtt a földtörvény (földforgalmi törvény)

  1. Erdős László

    Hol van ilyenkor a MAGOSZ? Hogy vélekedik az egykor traktorokat is mozgósító Jakab István? Csak ennyit tudni tőlük
    http://gazdakorok.hu/?p=2740

  2. Excellent blog you have here.. It’s hard to find good quality writing like yours nowadays. I really appreciate individuals like you! Take care!!

  3. Right here is the perfect website for anyone who really wants to understand this topic. You realize a whole lot its almost tough to argue with you (not that I personally will need to…HaHa). You definitely put a brand new spin on a topic that’s been written about for decades. Great stuff, just excellent!

  4. It’s nearly impossible to find knowledgeable people about this topic, however, you seem like you know what you’re talking about! Thanks

  5. This site was… how do I say it? Relevant!! Finally I have found something which helped me. Thank you!

  6. προσκλητηρια mastoras

    It’s funny to find out how many blogs the internet has on this subject! I don’t know if I will ever need to come back here, but it is awesome to know I found the one that offers a lot of practical info if this ever comes up for me another time.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.