Állami beruházások leállítása

A politika és a szakma nem kifogásolja?!

Egymásnak adják át az alkalmatlan technikákat a különböző kormányok. A Rákosi-korszak után egy időre szünet következett és tanították is, hogy mennyire helytelen és nem hatékony „megoldás” a beruházások leállítása. (Ld. pl. kettes metró.) Még kényszermegoldásnak sem jó. A lekötött tőke ugyanis tétlenül hever, az objektum átadásáig nem hoz semmilyen hasznot. Aztán a Kádár-korszakban ismét elkezdték alkalmazni és sajnos ma is alkalmazzák. Mint valami jól bevált megoldást.

A Kossuth tér felújítása. Így fog kinézni évek múlva is?

A Kossuth tér felújítása. Így fog kinézni évek múlva is?

A kormány a túlzott deficit eljárás alóli kikerülés érdekében többek között állami beruházások leállítását határozta el. A baj az, hogy bármi áron, ezen az áron is ki akar kerülni, miközben nem lépi meg azokat az  elvárható lépéseket, amelyek feladatát képezik. Előbb a leállítás megfontolásáról volt szó, azóta viszont már a 2014. évi költségvetésbe való beépítéséről. 60 milliárd forint költését akarják 2014-ben megtakarítani. Bár a Varga csomag minden elemét hibásnak tartom és a reagálás irányát is, hiszen ez nem más, mint költséges látszatmegoldás, most a beruházások leállításának ötletére összpontosítanék. A többi kérdésre (nagy zavarokat keltő befagyasztások és újabb képtelen adóemelések) esetleg majd később térnék ki.

Miért bukott meg az előző rendszer? A lakossági „túlfogyasztás” vagy a rossz állami beruházások miatt?

Az előző rendszer nagyrészt a nem hatékony, nem jól megválasztott, rossz minőségű, általában nem korszerű, nem időtálló, megvalósulásában elhúzódó, igen költséges és ehhez képest szerény hozamú állami beruházások miatt bukott meg.

Számomra nem kétséges – bár ezzel az érintettek nem hajlandók vagy nem képesek elszámolni –, hogy a nyolcéves szocialista-szabaddemokrata kormányzás költségvetési hiányai és tragikus eladósodása is a beruházások anomáliáira vezethetők vissza. És természetesen nem arra – amit két politikai “oldalon” (csoportosulásban) ma is állítanak –, hogy a lakosság túlzott fogyasztása okozta volna. (Ld. pl. A túlfogyasztás túlélő mítosza.) Gondoljunk a többszörös fajlagos költségű és csapnivaló minőségű autópálya-építésekre, a kormányzati negyedre stb. A példák sokaságát hoztam fel a Kényszerpályák, tévutak – Az új nomenklatúra c. kötetben.

Szomorúan látom, hogy a múlttal való szembenézésre és az önkritikára semmi hajlandóság nincs, mint ahogy a programalkotásra, a régi gyatra és az ország lecsúszásával járó gyakorlat meghaladására sincs. Ez alól nem látok kivételt a parlamenti pártok körében. A sikerpropagandára viszont két csoportosulásban is van „hajlandóság”. Szanyi Tibor például az ezeréves magyar történelem legeredményesebb fejlesztését észlelte a nyolc év alatt…

Közgazdasági egyszeregy. Persze csak “fogékonyaknak”!

A befektetett eszközökkel nyilván sokkal nagyobb teljesítményt lehetett volna elérni, illetve sokkal kisebb ráfordítások elégségesek lettek volna ugyanahhoz az eredményhez. Magától értetődően az üzemeltetési költségek is szükségképpen alacsonyabbak lehettek volna. Ez azt is jelenti, hogy a lakosság és a vállalkozók jövedelmi pozíciója is sokkal jobb lehetne. Nem kellene százezrek, sőt milliók nyomoráról beszélni stb.

Leállítások és „leépítések”

A beruházások között voltak totális veszteségűek, amelyek a leállítás után sem indultak újra, nem fejeződtek be, nem hasznosulnak. Ilyenek a Bős-Nagymarosi gigaberuházás, az eocén-program (Kapolyi László) keretében kiásott használhatatlan bányák, a kormányzati negyed stb. Voltak olyan nagyberuházások, amelyek lényegében a szemétdombra kerültek. Pl. a textilipari rekonstrukció keretében végrehajtott beruházások, de sajnálatos módon ide kerültek még az olyan gépipari fejlesztések is, amelyek akkoriban világszínvonalat képviseltek. Mondhatni az ágazatok egész sorát sikerült „leépíteni”, a korábbi beruházásokat semmivé tenni.

Mi a beruházás? Növekedési tényező, vagy juttatás?

Az utóbbi évek kormányainak és általában a politikának, de talán a holdudvarukban levő tanácsadóknak sincs igazán fogalmuk a beruházások szerepéről és hatékony megvalósulások jelentőségéről. De ha mégis lenne, nem igazán képesek ezeket az elképzeléseket összehangolni. Nem csoda, hiszen a gazdasági folyamatok megértéséig nem jutnak el, még a hatásvizsgálatokhoz sem. Nem is látnák ennek értelmét, mert könnyen kicsöppennének a pikszisből: a rossz hírt hozókat vagy az akadályt jelentőket a hatalom birtokosai nem képesek elviselni.

A mai nem konvencionális (értsd: primitív) megközelítésben a beruházásokat valamiféle juttatásnak fogják fel. Nem az számít, hogy adott összeggel mit és hogyan tudnának a legnagyobb eredménnyel megoldani, hanem hogy kinek akarnak kedvezni. Természetesen önmagukon és holdudvarukon kívül. Ha „felül” szeretik a futballt, akkor „áldoznak” egy futballstadionra. (Aminek a „baráti” építők, építő barátok is örülnek.)  Mivel Budapest az ország fővárosa, a Népstadion (Puskás Ferenc Stadion) új változatának bizonyára itt kell felépülnie – „előreláthatólag” 60–70 milliárdért – és nem Debrecenben, vagy Pécsen. (Helyesen persze: Pécsett!)

Ha már a „mieink” vannak ott a Fradinál, vagyis a vezetésben, akkor kinyitjuk a „pénztárcánkat” (?!). Visszavásároljuk a létesítményeket az „angoltól”, a Szerencsejáték Rt. is segít az anyagi gondok letudásában. És építünk nekik is egy új stadiont. Kb. (nagyjából) 12 milliárd forintért.

Bár az előd is át akarta építeni a Kossuth teret, mi, az új kormány elleneztük. Most miért elleneznénk, amikor mi csináljuk? Ez mondjuk, 10 milliárdból kijöhet.

Eddig nem sok a változás az elődökhöz képest. Másban sem. A Kényszerpályák, tévutak – Az új nomenklatúra c. kötetben ezt írtam:

„A beruházások eleve többe szoktak kerülni, mint amennyit előirányoztak; ráadásul a költségeket – sokszor tetemesen növeli – a megvalósulás elhúzódása. Ez utóbbit nem szokták forintosítani és úgy tesznek, mintha ilyen kár nem létezne, pedig nagyon is valóságos többletről van szó. A beruházás átadásáig ugyanis a befektetett tőke ’tétlen’, nem termel, nem szolgáltat. Nem kezdődik meg a megtérülése.

Tulajdonképpen megrázó, hogy ezt a „technikát” általában elfogadják, nem is kifogásolják, sőt szerénységként, takarékosságként mutatják be.” „Természetesen” hasonló a szakma és a média felfogása is.

A négyes metró, ami soha nem térül meg

Ezt mutatja a négyes metró esete is, amit vagy 10 éve építenek, építgetnek, az utóbbi években egy időre teljesen leállt a beruházás. E rendkívül hosszú megvalósítási idő miatt a négyes metró beruházásának nem lehet mérhető hatékonyságával számolni. Tarlós István főpolgármester úr pedig ezt feltehetőleg Orbán Viktor miniszterelnöki javaslatára a lakossággal tervezi megfizettetni. A lapok magától értetődőként írták meg, hogy mivel soha nem térül meg a négyes metró beruházása, az EU emiatt szankciókat alkalmaz. Ezt „kompenzálni” szükséges: jegyáremelés lesz. Mit is mondott Demszky helyettese, amikor a szennyvíztisztító költségei az “egekbe szöktek” és az EU nem volt hajlandó kifizetni a teljes összeget? Evidens, hogy fel kell emelni a csatornadíjakat! Tudomásul kell venni, mondta cinikusan: nincs ingyen ebéd. Mármint a lakosságnak, a hatalomnak viszont láthatóan most is van.

A leállítás közvetlen anyagi hátrányain kívül vannak közvetettek is. Egyfelől a látvány és a kényelmetlenség: hogy így kell élni már 10 éve Budapesten? Hogyan érinti ez az idegenforgalmat?  Az alábbi kép az egyik helyszínt, a Baross teret ábrázolja.

A Baross tér pl. 2010-ben. És ma?

A Baross tér pl. 2010-ben. És ma?

Az egyre nehezebb Varga csomag. Az értelmetlen teher

A Varga csomag keretében, amiről előbb azt lehetett hallani, hogy nem lesz benne semmi, most már állami beruházások leállításáról is szó van. Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy valaki lássa, hogy ez lefelé viszi a növekedési ütemet és távlatilag megdrágítja a beruházást. Tétlenül hevernek évekig tízmilliárdok. Ha valaki azt nem veszi észre, az legalább a feladatairól tudjon. Varga Mihály miniszter megint nem törődött a hatásvizsgálatok benyújtásának kötelezettségével, engedett főnökének, a miniszterelnöknek vagy önmaga hasalta meg ezt a sokba kerülő, káros ötletet.

Most nyilván nem arról szólok, hogy pont ezeket a beruházásokat kellett-e megvalósítani, amikor számtalan fontos célra nem jut pénz.  És amikor a folyamatosan elhúzódó beruházások befejezése kellett volna, hogy elsőbbséget kapjon. Megfontolt és felkészült kormány nyilván csak olyan beruházásba fog, amit be tud időben fejezni. Különösen igaz ez a Kossuth térre, amit – ha már elkezdtek – éjjel-nappal építeni kellene, hogy mielőbb befejeződjön a rekonstrukció, a budapestiek és a külföldiek ne katasztrófaturistaként jöjjenek a “nemzet főterére”. Hogy mielőbb újra végig tudjanak utazni a világ állítólag legszebb villamosvonalán a villamossal. Hogy ne így jussanak be éveken át az Országház épületébe:

Tábla. Hogyan lehet bejutni az Országházba?

Tábla. Hogyan lehet bejutni az Országházba?

A leállított állami beruházások között főleg a két előbb említett stadionról és a Kossuth térről van szó. Ezt a nemzet főterének nevezi a kormány, mégis így fog évekig kinézni, ahogy most – szétvert állapotában.

A nemzet főtere. Még évekig ilyen lesz?

A nemzet főtere. Még évekig ilyen lesz?

A Fradi stadionja helyén pedig ezt lehet majd évekig látni:

Itt állt az FTC stadionja

Itt állt az FTC stadionja

Mit kellene tenni e helyett?

Ha nem is szabadságharcot folytatni, de elvárható érdekvédelmet kifejteni. Ha nincs igaza az EU-nak, akkor meg kell kísérelni meggyőzni: nincs szükség semmiféle kiigazításra. Azzal egyébként sem lehet javítani a költségvetési mérleget, mert még kisebb lesz a gazdasági növekedés. És persze nagyobb  a nyomor. A tavalyi példa is ezt bizonyította: a költségvetési hiány az újabb vágások következtében majdnem egy százalékponttal alacsonyabb lett, mint kellett volna. Mondjuk ki: teljesen feleslegesen. A növekedés pedig nagyon rosszul alakult: 1,7 százalékos csökkenés következett be.

Meggyőződésem, hogy ha az előző években a kormány nem hozza meg gyakori és ötletszerű intézkedéseit, akkor tavaly is növekedett volna a gazdaság. Ha valami nagyon szükséges és minél előbb: az az összefüggő gazdaságpolitika és a szakszerű gazdaságirányítás (gazdasági kormányzás). Ettől messze vagyunk ma is, egy valamivel korábbi, de nyilván alapjaiban azonos helyzetet a Ki kicsoda a gazdaságirányításban? És kik a stratégák? c. anyag mutatja be.

8 responses to “Állami beruházások leállítása

  1. Visszajelzés: Reális Zöldek Klub

  2. I am glad to be one of several visitors on this outstanding internet site (:, thanks for putting up.

  3. This excellent website definitely has all the information and facts I needed concerning this subject and didn’t know who to ask.

  4. I must thank you for the efforts you’ve put in penning this blog. I really hope to see the same high-grade content from you later on as well. In fact, your creative writing abilities has encouraged me to get my own, personal site now

  5. You’re so awesome! I don’t think I’ve truly read through something like that before. So great to find somebody with original thoughts on this issue. Seriously.. many thanks for starting this up. This site is something that is needed on the internet, someone with a bit of originality!

  6. I enjoy looking through a post that can make people think. Also, thank you for allowing me to comment!

  7. I like it when individuals come together and share opinions. Great site, stick with it!

  8. Visszajelzés: EU-s támogatások. Ingyen vannak?Kirekesztett véleményem – Dr. Szabadi Béla blogja

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.