Meg nem oldott feladatok (2). A „devizahitelesek” helyzetének rendezése

Hogyan mentsük meg a devizahiteleseket?

Meg kell-e őket menteni vagy másra van szükség?

Folytatjuk a meg nem oldott, el nem látott kormányzati feladatok sorát. Ahogy ezt már kifejtettem, e feladatok megoldása nélkül nincs miért kibontakozásra, fenntartható növekedésre számítani. (Ld. Megkésett felvezető egy már elindult cikksorozat elé.) Egy hosszabbra tervezett cikksorozat keretében először a mezőgazdasági termelés újabb keletű és sűrű kilengéseiről írtam (Meg nem oldott feladatok (1). A mezőgazdasági termelés sűrű kilengései). Ezek „megszelídítése”, vagyis a hiányzó infrastruktúra biztosítása nélkül nem lesz képes a mezőgazdaság a növekedés húzóágazatává válni. Bár már régen az lehetne. Egy újabb halaszthatatlan és megkerülhetetlen feladat a „devizahitelesek” helyzetének átfogó és valóságos rendezése.. Erről lesz most szó.

A bénító probléma megoldatlan. A bankok és a kormány egymással beszélgettek

A bénító probléma megoldatlan. A bankok és a kormány egymással beszélgettek

Megkerülhetetlen feladat

Az átfogó megoldás nem tűr halasztást – olyan súlyosak a következmények. A belátható következmények is. A megugrott törlesztőrészletek és kamatkiadások akár milliós embertömeget tehetnek anyagilag tönkre.

Az viszont nem veszély, hanem maga a valóság, hogy a lakossági „devizahitelesek” megoldatlan helyzete ellehetetleníti a gazdasági kibontakozást. Több százezer ember egzisztenciája, legjelentősebb vagyontárgya van veszélyben, több ezren már elvesztették a lakásukat, utcára kerültek. Félelem, kiszolgáltatottság, tehetetlenség, reménytelenség, megaláztatások és kifosztás, továbbá élethossziglani adósság – ez lehet az egyre több vesztes sorsa.

Az emberi tragédiák a legfájóbbak, de nem feledkezhetünk meg a nemzetgazdasági károkról sem. Legalább egymillió ember pénzköltései deformálódtak: az akár kétszeresére megugrott banki törlesztőrészletek az élet egyéb szükségletei elől (táplálkozás, ruházkodás, közlekedés, fűtés, világítás, üdülés stb.) és közvetve a gazdasági felemelkedés elől veszik el a forrásokat, illetve a keresletet. Azért még inkább, mert ez a „ráadás” a lakosságra általában zúduló különböző sarcokra, azokon felül. Összeszűkült a belföldi piac, hiányzik a növekedéshez és a több munkahelyhez a „kieső” kereslet. Az állam is vesztes: számításaim szerint 100 milliárd forint lehet pl. a kieső áfabevétel. A bankok nem hiteleznek, a „devizahitelesekből” megélnek. És még sorolhatjuk.

Többször érintettem e kérdéskört

Az elmúlt évben is többször foglalkoztam a „devizahitelesek” helyzetének összetevőivel, napirenden tartottam a kormány által még mindig megválaszolatlan kérdéseket. A leginkább időszerű közlések blogomban, az Akar-e a kormány megállapodást kötni az IMF-fel c. cikksorozatban olvashatóak. [Akar-e a kormány IMF-megállapodást? Félrehallások és figyelemelterelések, 2012. 09. 24.; Akar-e a kormány IMF-megállapodást? Félrehallások és figyelemelterelések (1. folytatás), 2012. 10. 01.; Akar-e a kormány IMF-megállapodást? Félrehallások és figyelemelterelések (2. folytatás), 2012. 10. 17.]

Az itt közölt és a témára vonatkozó részeket gyakorlatilag mind meg lehetne ismételni, de ennek nem látom értelmét. A hangsúly néhány főbb kérdés még inkább összefüggésbe hozott kifejtésére tevődik.

A fogalom pontatlan, a termék hibás, a konstrukció zűrzavaros, szinte átláthatatlan

Előrebocsátom, hogy a „devizaalapú” hitelezéssel kapcsolatban szinte minden kijelentés, szerződés, nyilatkozat pontatlan. Nyilván a képtelen konstrukció, a hibás termék miatt. (A hibás termék Doubravszky György, a pénzügyi jogok biztosának megfogalmazása, amit Róna Pétertől vett át.). Ezt a „minőséget” és az ellenőrizhetetlenséget fedi el a termék körüli elképesztő zűrzavar, átláthatatlanság és túlbonyolítottság. A mottóban megfogalmazott első kérdésben is legalább két pontatlanság van.

Doubravszky György: hibás a termék

Doubravszky György: hibás a termék

Először is, valójában nem „devizahitelesekről” van szó, bár az egyszerűség kedvéért és kényszerűen pontatlanul devizahiteleseknek nevezik, nevezzük őket. A deviza ugyan csak (hangsúlyozottan) „elméleti”, ténylegesen spekulatív átváltási eszközként és a megkopasztás hivatkozási alapjaként vesz részt az ügyletben, mivel ezt a hitelt devizában felvenni nem lehet és általában törleszteni sem. Tehát devizaalapúnak hívott, „ki tudja milyen” hitelekről van szó, hiszen kétséges az is, hogy legalább a hitel végső forrása deviza lenne.

Másodszor pedig a döntéshozók – nagyon úgy tűnik – nem is nagyon készülnek e hitelesek megmentésére, beérik valamiféle válságkezelés-félével. A problémák és a következmények viszont tömegméretűek és olyan súlyúak, hogy ez akár megmentést is indokolhatna. Nyilván akkor, ha erre lenne szükség. Viszont nem megsegítésre, nem is megmentésre, hanem kártalanításra van szükség! És a további alaptalan jövedelemelszívás megállítására!

Az eladósodás felelőssége: victim blaming

Az áldozat megvádolása. Sokan állítják az írástudók közül is, hogy a devizahitelesek maguk tehetnek sorsukról. Azok is, akik otthont teremtettek, miért nem gondolták meg, itt van-e ennek az ideje (?!), de különösen azok, akik szabad felhasználású devizahitelt vettek fel. – Nem volt kötelező! – állítják. – Tisztában kellett volna lenniük azzal, mekkora kockázatot vállalnak! Simor András leköszönő MNB-elnök egy televíziós interjúban saját hibájaként jelölte meg, hogy miért nem mondta el hetente legalább egyszer a televízióban, hogy ez egy kockázatos ügylet. Ilyen kockázatot – mondják más jól értesültek – plazmatelevízióért (?!)  normális ember nem vállal. Most pedig tartják az adósok a markukat, hogy adóforintokból segítsék ki őket. Az én pénzemből és a te pénzedből! Na ne!

Az autóra sem lehet azt mondani a XXI. század elején, hogy nagy luxus lenne a kicserélése. A személygépkocsi egyfelől a mindennapi élet része és a munkavégzés fontos eszköze, másfelől a gazdasági növekedés egyik lényeges tényezője. A kormányok személygépkocsit szeretnének gyártani, miközben belföldön nevetséges mennyiségű új autót lehet eladni, holott az állomány műszaki jellemzői és életkora roppant kedvezőtlenek. A gépkocsipark megújulása olcsó hitel nélkül elképzelhetetlen.

Sajnos az ilyen jól értesültek egyszerűen nem akarnak tudni olyan információkról, ami legendáiknak és tudálékoskodásuknak ellentmond. Akár a kezükbe is adhatjuk a bizonyító információt, elemzést, mintha az nem is lenne, mondják tovább ugyanazt a valótlanságot. Olyanok is, akiknek a tájékoztatás lenne a szakmája, ők azonban inkább propagandistaként működnek.

A megoldással viszont nem foglalkoznak

A tárgyalóasztalhoz nem engedik a hitelfelvevőket: a helyzetért felelős felek, az állam és a bankok egymással beszélgetnek. Bár a helyzet feltárásában semmit nem léptek előre, mások véleményére, de információira és elgondolásaira nem kíváncsiak, de kijelentették, hogy a már meghozott intézkedések keretein belül fognak maradni. A megoldással tehát nem kívánnak foglalkozni, holott ez kötelességük lenne. Egyiküknek sem áll érdekében felelősségük elismerése, hiszen ez két kellemetlen felelősség elvállalásával járna: a jogival és az anyagival. Legfeljebb segíteni hajlandók, de a hibás termékhez hozzányúlni nem.

Még a kiinduló helyzet sincs megfelelően feltárva

Hogy az érdemi megoldás milyen lehet, miből állhat, az a helyzet összetevőinek tisztázása után fogalmazható meg. Csak a kórkép felállítása után jöhet a terápia. Az előző kormányok és a mostani kormány azonban nem ezt az utat járja be. Pedig idő aztán erre is volt: és több mint elég. Még mindig nincs kórkép, de vannak ötletek a „terápiára”… Ráadásul a kérdés megoldása szempontjából többnyire teljesen értelmetlen, ráadásul az érdekelteknek, megkárosítottaknak csak egy részére kiterjedő kúrákra, ténylegesen ál-kúrákra.

Az ál-terápiák – úgy tűnik – a még „merészebb” forintgyengítést hivatottak szolgálni

Különben az ál-kúrák funkciója gyaníthatóan nem a kérdés megoldása volt, hanem az akadályelhárítás az árfolyampolitika (forintgyengítés) újabb, még durvább szakasza elől. Sajnos erre is igaz az, amit az áfakulcsokról el lehet mondani. Hiába látható be könnyen, hogy a kormánynak nem a magas áfakulcshoz, hanem a nagy áfabevételhez fűződik érdeke és a kulcs egy ponton túl negatívan érinti a bevételeket, a miniszterelnöknek nagyon hiányzik egy újabb, 35 százalékos áfakulcs. [Rezsiköltségek. Nagy pufogtatások a parlamentben és azon kívül(2. folytatás.)]

Euró árfolyama, éves átlag, 1999-2013

A gyenge forint sem hasznos, sőt nagyon káros, mégis alkalmazzák: egyenesen ragaszkodnak e képtelen módszerhez, a forint gyengítéséhez és árfolyamának alacsony szinten tartásához. A durva forintleértékelés a második Orbán-kormány hivatalba lépése után röviddel megindult. Nem tűnt úgy, hogy ebben lett volna pszichikai gát, ahogy még volt pl. Róna Péternél, aki 2010-ben azért akarta forintosítani a devizahiteleket (a forintosítás önmagában persze nyilván nem oldja meg a devizahitelesek helyzetét), hogy le lehessen értékelni a forintot. Ezt egy elavult szemlélet alapján gondolta értelmesnek. (Szemléletváltás helyett régi nézetek. Megint előhúzták a forintleértékelést.)

Svájci frank árfolyama, éves átlag, 1998-2013

Az, hogy a miniszterelnök folyamatosan felhívja a figyelmet arra, hogy éljenek minél többen – mármint azok közül, akikre ez egyáltalán vonatkozik – az árfolyamgát lehetőségével, arra utal, hogy a jelenlegi, a gazdaságnak és a nem devizahiteles lakosságnak is óriási károkat okozó gyenge árfolyamot még mindig túl erősnek tartja. Tehát szeretnének még gyengébb forintot, az euró esetében 320 forint körüli középárfolyamot is reálisnak tartanának.

Matolcsy azóta az MNB-ben van

Matolcsy azóta az MNB-ben van

A Magyar Nemzeti Bank elnökének két feladata közül az egyiket, a forint árfolyama  stabilitásának biztosítását tulajdonképpen „elfelejtették”. Megtehették, mert az ellenzék ezt is elnézi. Sőt magáévá tette több párt és orgánumaik. Az Együtt 2014-hez kapcsolódó Oszkó Péter is hasonlót képvisel nyilatkozataiban, ahogy a vele állítólag tulajdonosi kapcsolatban levő porfolio.hu elemzője, Madár István is. Madár úr ki is jelentette, hogy mivel kedvezőbben alakul az infláció, nem kell az MNB-nek ügyelnie (mintha eddig ezt tette volna, bár kötelessége volt) a forint árfolyamára, jöhet egy nagyobb gyengülés.

Nem tudjuk, mekkora a haszon ezen az „üzletágon”

Az ügyfeleknél igen jelentős és indokolatlan költségtöbblet merül fel, ami azt jelenti, hogy a kereskedelmi bankoknál viszont óriási jogosulatlan extraprofitnak kell jelentkeznie. Hogy ez mennyi, arra vonatkozóan olyan adatot is láttam, ami szerint volt év, amikor ezermilliárdos nagyságrendű összeg volt. Ezt részben elvonja az állam, holott a teljes összeget el kellene vonnia. Persze nem magának, hanem a megkárosított ügyfeleknek. A bankok arra hivatkoznak, hogy elveszítik nyereségüket, miközben többen szép nyereséggel zárnak. Ez különösen figyelemre méltó azért, mert sok lehetőség van arra, hogy a képződött nyereséget elrejtsék. Az átláthatóságot tovább rontja, hogy a bankadót nem a nyereségre vetik ki, hanem a mérlegfőösszegre.

Feltehetőleg a nemzetközi perek kivédése érdekében a kormány szemet huny a terhek áthárítása felett. Nem tudjuk tehát, mekkora a haszon és hogyan változik ezen az „üzletágon”. Általában a banki bevallott nyereségről van adat, noha már találkoztam olyan információval, becsléssel (?!), ami 1600 milliárd forint nagyságrendű profitot hozott ki a devizahitelezésre. Ez irreális profit lenne, zöme nyilván jogtalanul kivetett extraprofit. Ennek a számnak akartam utánamenni egy devizahitelesek számára tartott fórumon, amire szakértőként meghívtak (Fórum a devizahitelesek helyzetéről és a megoldásokról), de az elnökségben ülők (köztük a parlament egyik képviselője) a kérdést elengedték a fülük mellett. (Erről videó készült, ami az előbbi cikkbe be van ágyazva, ott megtekinthető.)

A helyzet okai kijelölik a felelősséget, a kezelésen túlmutató megoldást

Már ezért is mindenekelőtt az okokat kell tisztázni: számtalan kérdés megválaszolásán keresztül. Melyek a helyzet elsődleges okai és mi alakítja a lakossági adósságválságot? Aztán, hogy mire alkalmasak az eddig meghozott intézkedések? Végül pedig, hogy a gazdaságpolitika általában segíti-e vagy éppen keresztezi-e az érdemi megoldást?

(Folytatjuk!)

14 responses to “Meg nem oldott feladatok (2). A „devizahitelesek” helyzetének rendezése

  1. Visszajelzés: Reális Zöldek Klub

  2. Erdős László

    Végre valaki írt az autósokról is.
    Itt van eltemetve az igazság: ..”valójában nem „devizahitelesekről” van szó, bár az egyszerűség kedvéért és kényszerűen pontatlanul devizahiteleseknek nevezik, nevezzük őket. A deviza ugyan csak (hangsúlyozottan) „elméleti”, ténylegesen spekulatív átváltási eszközként és a megkopasztás hivatkozási alapjaként vesz részt az ügyletben, mivel ezt a hitelt devizában felvenni nem lehet és általában törleszteni sem. Tehát devizaalapúnak hívott, „ki tudja milyen” hitelekről van szó, hiszen kétséges az is, hogy legalább a hitel végső forrása deviza lenne.”

  3. I couldn’t resist commenting. Perfectly written!

  4. Kedves uram!
    Magát meghurcolta az a korrupt, bűnpártoló magyar elit, akik ma minden eszközzel megakadályozzák a gyilkos-csaló bankárok ellen tett büntető feljelentésem kivizsgálását.
    Kérem, nézze meg a következő videókat, illetve a mellékelt hírt:
    http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=V1qsf5DLdTI
    és
    http://www.youtube.com/watch?v=s7vVv8vAxHQ
    és
    http://www.youtube.com/watch?v=6YNGlVzIMzY
    és
    http://www.youtube.com/watch?v=oQJVkDnNoHU
    és
    http://www.fovarosi-hirhatar.hu/hir/korrupcio-es-bunpartolas-feljelentettek-a-legfobb-ugyeszt
    Az ügyet még idén szeretnénk lezárni.
    November folyamán pótmagánvádas eljárást indítunk a csalók ellen.

  5. Köszönöm a küldött anyagokat; ezek meglehetősen hatásosan mutatják be az egyik közreműködő, a bankok szerepét. Ugyanakkor nem esik szó arról, hogy az állam asszisztenciájával és közömbössége mellett történtek az események és e miatt nem oldódnak meg. A bankok ugyan kétségkívül ma is megkárosítják a devizahiteleseket, de e pénz jelentős részére az állam bankadó formájában rátenyerel. Sőt jelentősen emeli a bankadót, idén már több mint 600 milliárd forintot szed be. Ilyen módon az állam anyagilag érdekeltté vált a tűrhetetlen helyzet fenntartásában. Ld. Devizahitelesek. A rendezés egyik fő akadálya a bankadó? http://szabadibela.hu/2013/11/devizahitelesek-a-rendezes-valodi-akadalya-a-bankado/

    Ennek ellenére szerintem nincs más út, mint az, hogy az állam hajtja végre a helyzet rendezését, mutatja ki a károkat, intézkedik a devizahitelesek kártalanításáról. Az ön példája is arra utal, hogy a devizahitelesek kérdésének megoldását nem jogi úton kellene keresni, ez ugyanis eleve a kormány feladata. Még olyan országokban is, ahol az igazságszolgáltatás feltehetően jóval függetlenebb, szerintem ott sem vállalkozna e kérdés eldöntésére. Ahogy a fent hivatkozott cikkben (A rendezés egyik fő akadálya a bankadó?) kifejtettem, az igazságszolgáltatás nálunk szakmailag sincs felkészülve erre a feladatra. Ha a Kúria a kormány unszolására meghozza majd egyszer jogegységi határozatát, hiszen teljesen ellentmondó ítéletek vannak (itt is), nincs kétségem afelől, hogy ez a kormány érdekeit fogja tükrözni. És akkor mit tehetnek a devizahitelesek? Most már jogilag is gúzsba kötve? Megjegyzem még, ez egy újabb mérlegelendő körülmény, hogy a legfontosabb bizonyítékok döntő része egyébként is vagy az állam birtokában van, vagy az államnak kellene beszerzésükért vizsgálatot indítani. Aktív közreműködése nélkül tehát eleve nem megy a dolog.

  6. I enjoy looking through a post that can make people think. Also, thank you for allowing me to comment!

  7. There is certainly a great deal to find out about this topic. I really like all the points you have made.

  8. Hello there! This article couldn’t be written much better! Going through this post reminds me of my previous roommate! He constantly kept talking about this. I am going to send this information to him. Pretty sure he will have a good read. Thank you for sharing!

  9. Spot on with this write-up, I truly feel this site needs far more attention. I’ll probably be returning to see more, thanks for the advice!

  10. Everything is very open with a very clear description of the issues. It was really informative. Your website is very useful. Thanks for sharing!

  11. Hello! I could have sworn I’ve visited your blog before but after browsing through a few of the articles I realized it’s new to me. Anyways, I’m certainly delighted I came across it and I’ll be book-marking it and checking back often!

  12. This is a topic that’s close to my heart… Cheers! Exactly where are your contact details though?

  13. A devizahitelesek kérdését szerintem csak értelmesen lehet megoldani. Úgy, hogy a lakosság egyes csoportjai nem járjanak rosszul és a károkozók fizessenek.

  14. I have read a few just right stuff here. Certainly worth bookmarking for revisiting.
    I wonder how much effort you set to make the sort of
    great informative website.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.